Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-06 / 209. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1975. szeptember 6.

\

IPARSZERC SERTÉSTELEPEK- JA VULÓ GAZDÁLKODÁS

Sokat vitatott, hogy vajon helyes-e drága épületeket, hovatovább palotákat építeni sertéstelep gyanánt. Ügy véljük, nem a költségek a legdöntőbbek — feltéve, hogy a célnak megfelel az épület —, hanem a megtérülés gyorsasága. Pontosabban az, hogy a te- , lepen megvannak-e a hatékony ' termelés feltételei. A drágább épület és technológia lehetővé teszi-e az olcsóbb sertésnevelést, ami a nagyobb nyereség egyik féltétele. Az sem lehet közömbös, hogy a gépekkel hány ember munkáját lehet pótolni, ismerve a mezőgazdaságban egyre csökkenő munkaerőt.

0 A soltl Szikra Tsz szakosított sertéstelepe.

Legfontosabb a termelés hatékonyságának növelése

A Duna menti és Kiskunsági TESZÖV körzetében épült öt sertéstelep ilyen szempontokból is jó összehasonlítási lehetőséget nyújt, és bizonyítható, hogy nem egyedül a technika, hanem annak jó alkalmazása, valamint az észszerű üzem- és munkaszervezés az elsődleges meghatározók a nyereséges termelésben.

Mikor térül meg a beruházás

A legnagyobb költséggel a solti Rákóczi Tsz Pannonkombi telepe készült, ugyanakkor itt nevelhetik a legkevesebb sertést, egyszerre 2360-at. A beruházás teljes összege — járulékossal együtt — egy hízóférőhelyre számítva 11 ezer 200 forint volt. Ezt követi az 1SV -rendszerű szalkszéntmárton i, Petőfi Tsz-ben készült telep, ahol 3710 sertés tartására van lehetőség és 10 831 forint egy hízóférőhely költsége. A két Agrokomp- lex-telep — a hartai, úgynevezett bojári, és a bátyai BAFAM1, mindkettő tsz-közi vállalkozás keretében készült — a legnagyobb, ahol csaknem 7—7 ezer sertés fér el. a költsége pedig 10 400 forint körül alakult. A legolcsóbb beruházás az egyedi tervezésű solti Szikra Tsz 4600-as sertéstelepe. ahol egy hízóférőhely 10 230 forintba került.

Ahhoz, hogy az eddigiekből megfelelő összefüggést állapíthassanak meg. szükséges tudni, mennyire volt jövedelmező egy- egy telepen az állattartás. Az elmúlt esztendőben a nyereség — az összes költséget és árbevételt figyelembe véve — a telepek korábbi felsorolási sorrendjében: 3.5; 11; 12,5; 16,5; 14 százalékos volt. (A költségeknél a takarmányt mindenütt állami felvásárlási áron vesszük figyelembe — a későbbiekben is.)

Az adatokból kiszámítható, hogy a teljes beruházási költség megtérülési ideje — ha feltételezzük. hogy a tavalyi gazdálkodás folyamatos marad, a költségek és bevételek továbbra is azonosak lesznek — a Pannonkombi teleprendszernél 121, az ISV-nél 26, az ■ Agrokomplexnél 20 (Bojár), illetve 12 (BAFAMI). az egyedi tervezésűnél pedig 15 év. Hangsúlyozni kell, elméletileg fogadható el ez a számítás, mivel a költségek és bevételek az árváltozások és a javuló gazdálkodás következtében módosulnak. Az összefüggések vizsgálatához azonban szükségesek, ráirányítják a figyelmet a tavalyi gazdálkodás fogyatékosságára és a telepek hatékonyabb működésének feltételeire. Azért csak az 1974-es adatokból indulunk ki. mivel ezek a legkedvezőbbek. Az 1973-as év eredményeihez ' képest lényeges javulás tapasztalható az öt sertéstelepen. Akkor csupán hat, tavaly tizennégymillió forint nyereséget értek el. Ezenkívül a múlt év végén két. két és fél éves. a solti Szikra telepe esetében pedig négyéves üzemidőt hagytak maguk mögött.

„Olcsó húsnak híg a leve...”

Néhány fontos tényezőt is szükséges megemlíteni. Á telepek 70 százalékos állami dotációval épültek A berendezések ára sem ugyanaz, mint ezek előállítási, illetve importból beszerzett ára, hanem olcsóbb, tehát ezekbe 1?. „beépül” az állami támogatás. A tervezettnél mindegyik telep többe került a 70-es évek elején végrehajtott építőanyag, és egyéb árváltozások miatt. Ez az öt sertéstelepnél a tervezetthez képest 31.1 ' millió'-forint beruházási költség- növekedést’ jelétitéft. Valamennyi később készült el. Az üzemeltetés megkezdésének ideje átlagosan 16 hónapot késett, amely alatt 44 ezer hízott sertést lehetett volna kibocsátani. Mindezt azért ismertetjük. mert a beruházás megtérülésének idejét a teljes költség alapján számoltuk. Viszont a szövetkezeteknek ennél az időnél minteav negyven százalékkal hamarább térül meg a pénz. Nép- gazdasági szinten — a különböző elvonásokat is figyelembe véve — ennél is hamarább, nem beszélve arról az erkölcsi haszonról, ami a sertéshúseltátás javulásához vezetett.

A telepek hatékony üzemeltetését — a legfontosabbakat említjük — a kapacitás kihasználása. a sertések felnevelésének ideje és költsége, valamint az ott

dolgozók száma, munkaidejének kihasználtsága alapvetően meghatározza. Ha a felsorolt telepeken ezeket számba vesszük, kiderül. hogy az, itt mutatkozó különbségek okozzák a jövedelmezőségben az eltéréseket.

Az iparszerű sertéstelepeken a költséges férőhelyek — a meglevő kapacitás — kihasználtsága a termelés mennyiségét és ennek hatékonyságát meghatározza. Tavaly csak a BAFAMI-relepen használták ki a teljes kapacitást, egy-egy férőhely 211 kiló húst „termelt”. A telep átlagában pedig 1 kiló sertéshús bruttó termelési költsége nem érte el a huszonkét forintot. Ellentétben a solti Rákóczi Tsz Pannonkombi telepével, ahol a legrosszabb volt a helykihasználás — csupán 63/ százalékos — így a BAFAMI-nál tizenöt százalékkal drágábban állítottak elő egy kiló húst. Ennek okai között szerepel, hogy itt volt a legmagasabb a malacelhullás és a legkisebb az állatok napi súlygyarapodása. Ez utóbbi azzal jár, hogy egy sertés hosszabb ideig marad a telepen, míg a száz kiló körüli súlyt eléri, s emiatt lassul a hízókibocsátás ideje, az úgynevezett rotáció. Ezek a gondolatok átvezetnek a takarmányozás körülményeire is.

Mindegyik sertéstelepen működik tápelőállító üzem, ahol a saját termelésű takarmányt dolgozzák tel. Ez igen fontos, mivel az eleség beltartalmi értékét a gazdaságok az igény szerint meghatározzák és ellenőrzik. A takarmányozási költségek nehezen hasonlíthatók össze, mert más-más összegek terhelik — például a beltartalmi érték különbözősége; a szállítás távolsága miatt — de a fajlagos takarmányfelhasználás kiszámítása támpontot jelenthet. Az egy mázsa élősúlv eléréséhez legkevesebbet a BAFAMI. legtöbbét a solti Rákóczi és a Szikra telepein használtak — de a legolcsóbban. Ugyanakkor a BAFA- MI-telepen a leaborsosabb a takarmányár. Ebből arra következtethetünk. hogy a tápok beltartalmi értéke körül van lényeges eltérés. A szólásmondás úgy tartja: „Olcsó húsnak híg a leve”, vagyis hiába olcsóbb a takarmány, ha több kell, s végül is emiatt drágább a termelés.

Feltárni

a belső tartalékokat

Ahélkül, hogy ismertetnénk n telepek technológiai berendezését, közvetett úton igyekszünk erre is rávilágítani. Az iparszerű telepeken még ma sem beszélhetünk kialakult munkaszervezési módszerről Ahol ésszerűen osztották el a fizikai és szellemi dolgozók munkakörét, munkaidejét, ott kevesebb munkaórát — s így bért — használnak egy mázsa sertéshús előállításához. De hiába van a legjobb elképzelés, ha az a technológia miatt nem valósítható meg. Az előrelátás, a tervezés, a teleptípus kiválasztásának időszakában e téren, kamatozik, jvagy hiánya gondokat okoz. költségesebb termeléshez vezet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy — mint korábban — a BAFAMI Agro- komplex és a solti Rákóczi Tsz Pannonkombi telepe helyezkedik el a két ellenpóluson. Egymázsás sertés előállításához” a bátyai BAFAMI-telepen csaknem fele annyi munkaórát használnak, mint a Soltiban. Az egy dolgozóra jutó árbevétel és jövedelem is az utóbbiban a legkisebb. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a Pannonkombi telep a legdrágább,! a leghosszabb a visszatérülési ideje és az évi hízókibocsátása a legalacsonyabb —. e szempontból az Agrokomplex viszont az öt teleptípus közül a legkedvezőbb — nem csodálkozhatunk, hogy a MÉM a Pannonkombi építéséhez a jövőben nem járul hozzá. (Az engedélyezett rendszerek: Agrokomplex. Agrober, Bábolnai, ISV.l Az is nyilvánvaló, hogy a sertéstelep úgy, ahogy felépül, meghatározója a gazdaságos termelésnek. de technikai, technológiai módosításokkal és munkaszervezéssel lehet és kell a helyzeten javítani.

Az öt sertéstelep üzemeltetői e téren, az 1973-as évhez képest, jelentősen előreléptek, azonban a múlt évi eredményekkel sem elégedettek. Az idén a maximális helykihasználás, az állategészségügyi kívánalmak szigorú betartása valamint a dolgozók in produktív munkaidejének csökkentése révén igyekeznek a jövedelmezőbb sertéstartást megvalósítani, s ezáltal a telek hatékonyabb termelését elősegíteni.

Csabai István

A KODÁLY-ISKOLA KÉPVISELETÉBEN

Kecskeméti koncertmester LBergenben

Hogyan került a 16 éves kecskeméti Gyulay Éva és a két esztendővel idősebb Gátay Tibor fényképe lepedönyi norvég lapokba?

A Kodály-iskola negyedik gimnazista tanulójától kérünk és kapunk választ.

— Kétszer járt már iskolánkban Hans Jakob Netland úr, a bergeni tanítóképző igazgatója, az ottani tanárképző főiskola tanára. Nagy hatással volt rá mindaz, amit itt látott, hallott. Szeretné, ha a vezetésével működő intézmény és a kecskeméti ének-zenei között hasznos együttműködés alakulna ki, ha ott is hasznosíthatnák az itteni tapasztalatokat.

Ennek az érdeklődésnek tulajdonítható, hogy Évával részt vehettünk a Stord szigeten rendezett táborozáson. Az a megtisz- telés ért, hogy megbíztak az ott alakított zenekar koncertmesteri teendőinek alt, ellátásával.

— Hányán holtak a táborban? Milyen volt se program?

— Hetvenen. Rajtunk kívül valamennyien norvégek. Nagy szeretettel fogadtak bennünket. Sokat kérdezősködtek a magyar viszonyokról, kultúránkról, a zeneoktatásról.

Tíz napig muzsikáltunk, tanultunk egymástól, ismerkedtünk.

Másfél hétig a hét hatalmas

hegy és a tenger között kiépült északi várossal, Bergennel ismerkedtünk. Jártunk Grieg lakásában, megnéztük, hogy miként működnek a tengeri fúrótornyok, gyönyörködtünk sajátos építőművészetükben.

Számomrá egy id^s asszony emlékező szavai jelentették a legnagyobb élményt. Felkerestük Bartók Béla 51 esztendeje Norvégiában élő unokaHúgát. 1924- ben kötött házasságot egy bergeni férfival, azóta itt $1. Gyönyörűségesen beszél most is magyarul, nagy pártolója és népszerűsítője kultúránknak. Hetente szerepel a rádió műsorában.

Nagybátyja növendékeként tanult a Zeneművészeti Főiskolán, ismerte Kodály Zoltánt is. Több értékes dokumentumot, Bartók Béla-leveleket és más becses zenetörténeti értékű írást őriz.

Reméljük, hogy nem hoztunk szégyent iskolánkra. Majd beszámolunk mindenről tanárainknak. A gordonkán játszó Éva hangszeres tanára, Lukács János- né, az enyém Róbert Gábor. Mindketten külön is foglalkoztak velünk.

Már — más forrásokból — eljutott hozzánk a hír: a vendéglátók nagyon elégedettek a rokonszenvesen viselkedő, művelt, muzikális kecskeméti diákokkal.

H. N.

A köz szolgálatában

A mezőgazdasági termelés biztonsága, a termékek megőrzése és védelme megkívánja a szervezett és hatékony mezőőri szolgálatot. Aki ezt a feladatot vállalja, nem kis terhet mondhat magáénak.

T. Nagy István, a kecskeméti Egyesült Mezőgazdasági Szak- szövetkezet mezőőre vállalta ezt a munkát.

— 1950-ben a városi tanács hirdette az állást, úgy gondoltam, megpróbálom. Akkor még' egyenruha és fegyver nélkül, gyalog jártam a határt. Igaz kisebb területet őriztem, mint most. Csak Máriahegyet kellett szemmel tartani. Jelenleg hozzám tartozik Budaihegy, Vacsihegy, Belsőnyír és Talfájának egy része is. Ezt a csaknem 3 ezer hektár területet most már motorral járom be naponta. A kezdeti időszakra mégis szívesen gondolok vissza.

Miközben emlékezik, belenyúl őszülő hajába.

j — 1949-ben beléptem a pártba és a vagyon őrzésén túl, feladatul kaptam, hogy Talfáján én is segítsem a szövetkezet megszervezését. 1950-ben megalakítottuk a Törekvés Tsz-t. 1962 januárjában pedig a kecskeméti Szőlővirág Szakszövetkezet létrehozásában vettem részt, aminek két évig elnöke, egy "évig elnökhelyettese voltam, utána átadtam a stafétabotot a fiataloknak. Éreztem, tanulás nélkül nem tudnám megfelelően igazgatni a közös gazdaságot, iskolába járni pedig idős korom miatt nem volt kedvem. E néhány év kihagyás után ismét mezőőr lettem. Most is vigyázom a határt, főleg gyümölcsérés idején, mert ilyenkor szaporodnak meg a lopások. Nemrégiben is hét kecskeméti fiatal akarta megdézsmálni a szamócatermést. Kettőt elfogtam és bekísértem a tsz-irodába. Ott aztán jól megpirongattuk őket. Ilyen esetek mindig adódnak, de ha újra kezdeném, akkor is ezt a foglalkozást választanám.

Így búcsúzik:

— Jövőre leszek nyugdíjas, a határtól azonban nem válók meg. A Máriahegyen van egy fél hold szőlőm, ott szeretném tölteni életem hátralevő részét.

B. Z.

Az uborka érzékenyen reagál a színekre

Az emberekhez hasonlóan, a növények is reagálnak a különböző színekre, és minden növénynek megvan a maga kedvenc színe. Uborkákkal végzett kísérletek során kiderült például, hogy a piros szín hatására a

termés gyorsabban növekszik, és ezzel párhuzamosan növekszik a terméshozam is. A kék színű fóliával letakart uborka levelében jóval magasabb a C-vitamin, mint a szabadon termelt uborkáéban.

A rendőrségen az életvédelmi osztály legkiválóbb szakemberei tanácskoztak a temetőben talált női holttest, illetve az ismeretlen tettessel kapcsolatban. Kiindulási alap sajnos vajmi kevés akadt, hiszen a helyszínen talált vasúti jegy úgyszólván semmire sem lehetett alkalmas. Azt bárki elveszíthette,' szándékosan eldobhatta, arról nem is beszélve, hogy az erősen elázott, két helyen kilyukasztott kemény kartonpapíron annyira elmosódott a bélyegző, hogy elolvasni sem lehetett. A nő mellett nem találtak táskát, a kabát — amely kétségtelenül az áldozaté volt —, úgyszintén nem adott semmiféle nyomot.

A boncolóorvos időközben megállapította, hogy a halál közvetlen oka a tarkóra mért nagyerejű, feltételezhetően kővel, vagy egyéb, esetleg fémtárggyal leadott ütés volt, amely beszakította a koponyacsontot és agyroncsolódást idézett elő. Dulakodás nyoma, vagy egyéb külsérel- mi nyom nem volt tapasztalható az áldozat testén. A nő 40—45 év közötti, jól konzervált, jól táplált, teltkarcsú és fekete hajú asszony volt, szájában két aranyhíddal. Különösebb ismertetőjele nincs. Karján megtaláltak egy Omega márkájú karórát és egy vastag, aranyból készült pecsétgyűrűt. Jegygyűrűt vagy nem hordott, vagy a tettes levette a kezéről, bár ez utóbbi feltételezésnek ellentmond, hogy a pecsétgyűrűt viszont otthagyta az órával együtt. Az elkövető tehát nem rablási szándékkal követte el a bűncselekményt.

Amíg a rendőrök tanácskoztak, Kapros százados, a bűnügyi laboratórium vezetője lépett a szobába. ,

— őrnagy elvtárs, kérek engedélyt... — fordult oda az osztály vezetőjéhez, Benke őrnagyhoz, hogy eleget tegyen a szolgálati szabályzat előírásainak, noha évtizedek óta együtt dolgoztak, s magánemberként is jó barátságban voltak.

— Mi van Ferikém? — kérdezte az őrnagy, mellőzve a formaságokat. Hangjában egy jókora adag kíváncsiság is bújkált. Sokat vártak a laboratóriumi vizsgálattól, mert eddig sajnos nem mentek semmire.

— A temetőőr ruházatán talált két hajszálat megvizsgáltam. Ennek megfelelően — ha azok az öreg támadójától valók — az illető 40—45 év körüli, szőke férfi lehet. A dulakodás színhelyén, ahol az öreget megtámadták — ezt már ti is tudjátok —. lábnyomokat találtunk, de azok nem használhatók. Ugyanis az öregnek 42-es lába van, s minden ottani nyom ennek felel meg. Eltérés úgyszólván nincs a nyomok között, vagy ha igen, az abból ered, hogy időnként megcsúszott az egyik, vagy másik láb a sárban. Sajnos elvtársak többet nem tudok mondani — fejezte be Kapros százados és kérdően nézett a többiekre, azok pedig őrá.

— Cui prodest? Ez itt a legelső kérdés elvtársak — szólalt meg

a pillanatnyi csöndben Benke őrnagy. — Vagyis az. hogy kinek az érdeke volt megtámadni az öreget? Minden valószínűség szerint annak, aki a nőt leütötte, vagyis az általunk keresett, egyelőre még ismeretlen tettesnek — válaszolt az önmaga által fellett kérdésre az őrnagy.

— Természetesen ugyanez a kérdés felvetődik a nővel kapcsolatban is: kinek az érdeke volt eltenni láb alól ezt az asz- szonyt. aki sajnos előttünk és ugyancsak egyelőre ismeretlen. Mert a bűnözőket, a bűncselekmények elkövetőit sok minden motiválhatja. Az egyik csoportba tartoznak a szándékos bűnelkövetők, a másik csoportból kerülnek ki a gondatlanul cselekvők, de vannak erős felindulásban bicskát, kalapácsot rántó emberek is. Minden jel arra mutat. hogy az ismeretlen nő ismeretlen gyilkosa nemcsak érdekből és nem is csak indulatból, hanem mindkettő által ösztönözve sújtott áldozata fejére — fejezte be rögtönzött kiselőadását az életvédelmi osztály vezetője, majd pillanatnyi < gondolkodás után hozzátette:

— Néha ugyanis keveredhetnek a motívumok. Világos?

Kérdése nem iskolai számonkérés volt. hanem csupán a szokás visszatérő hatalma. Röviden, katonásan, de emberségesen beszélt beosztottjaival, munkatársaival az őrnagy, s nem haragudott meg, ha némely állítását, feltételezését valaki, nála talán egy-két csillaggal lejjebb szolgáló munkatársa ésszerűen, tényekkel megcáfolta. Az ilyen embernek azt mondta:

— Maga még viheti valamire barátom. Világos?

— Kérek engedélyt távozni! — csapta össze bokáját Kapros százados és az őrnagy intésére már nyúlt is a kilincshez.

— őrnagy elvtárs. nekem az a véleményem — szólalt meg az ajtó becsukódása után Miszlai százados —, hogy jelen esetben csakis szándékos bűncselekményről lehet szó. Nem hiszem ugyanis, hogy a tettes csupán szerelmi légyottra csalta volna ki ezt a hölgyet a temetőbe. Érdeke volt eltenni láb alól. Bár az sem lehetetlen, hogy éppen maga az áldozat vetette fel a temetős ötletet. Ugye, az ilyen negyvenen túli nők már mindenre képesek egy férfiért, főleg ha az tetszik nekik, ha szerelmesek belé.

— Nézze százados elvtárs! Egy olyan nő. aki megérte a negyven, esetleg negyvenötödik életévét is, már vitte annyira, hogy lakása legyen, akár lány, akár elvált az illető. Márpedig az áldozat kezén házasságra. tehát férjre utaló jegygyűrűt nem találtunk. Ez persze nem egyértelmű bizonyíték, az illető lánysága. elvált mivolta, esetleg özvegysége mellett — érvelt az őrnagy, majd így folytatta:

— Egyébként is, nekünk nem elméletekre, hanem tényekre van szükségünk. Sajnos ebben az ügyben ebből van a legkevesebb. Persze... — akarta folytatni, de az asztalán megszólalt a telefon.

A folyamatos csörgésből megállapította, hogy a városból hívja valaki. Módszere volt; hogy felvette a kagylót, de nem mutatkozott be. Megvárta, amíg a hívó fél megmondja a nevét, és azt, ihogy kit keres. Most is így tett. Füléhez emelte a kagylót és várt.

— Benke őrnagy elvtárs? Itt Nagy Zoltán beszél a Lőwy utca háromból. Kérem szépen, legyenek szívesek kijönni ide, mert valami gyanúsat észleltünk.

— A városból beszél? — kérdezte az őrnagy, noha még nem mondta meg a hívónak, hogy valóban Benke őrnagy vette fel a készüléket.

— Igen, a városból. Napok óta be van zárva a szomszédban lakó Lánczos Arnold lakása, az ö.cg bácsit nem láttuk egy hete. Most a villanyszámlás akart bemenni hozzá, de az ajtó zárva. Kulcs se kívül, se belül nincs.

— Jó, majd kiküldünk valakit! — mondta unottan az őrnagy és letette a kagylót, de újra felvette. A húszon négy es számot tárcsázta.

(Folytatjuk)