Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-04 / 207. szám

1975. szeptember 4. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Bővíti termelését a bácsalmási ruhaüzem A Szegedi Ruhagyár bácsalmá­si üzemében védő- és munkaru­hákat gyártanak, valamint kü­lönböző köpenyeket — kizárólag hazai vásárlóknak. — Az első félévben 92,4 millió forintos termelési értéktervünket 101 százalékra teljesítettük — tá­jékoztat Antalicz József telepve­zető-helyettes. — Ebben szerepe volt a gyártmányösszetétel me- netközbeni változásának. Előtér­be kerültek egyes, kis szériás munkaigényes cikkek. Az elké­szült termékek darabszáma 3,5 százalékkal ugyan elmaradt a ter­vezettől. az üzemi eredmény még­is 371 ezer forinttal több az előre kalkuláltnál. Ennek csaknem fe­lét — 178 ezret — a takarékos- sági intézkedések révén értük el, elsősorban a rezsiköltségek csök­kentésével. A második félévben termék- összetételünk nem módosul lénye­geden. de sok változás ' esz az bér 'óbeuől . -:a­tíunk lat.,a el a kelebia, tele­pet is. Szintén októbertől telje­sen új. csoportos technológiával készülnek a köpenyek. Műsza­konként egy-egy 30 fős szalag dolgozik majd. 33 százalékkal ter­melékenyebben a jelenleginél. A mostani szalag összevonásával fel­szabaduló létszámot más terület­re csoportosíthatjuk át. Ennek ha­tására csökken majd a most még általános, 11—-12 százalékos nor­maóra-kiesés. 0 Január óta saját szabászata van az üzemnek. Ricza Béla egyszerre 28 gumikabát anya­gát szabja. Az új technológia tudományos mozdulatelemzésre épül. egy-egy személy munkaterülete hét négy­zetméterre nő. Csomagból dolgoz­nak majd. kiküszöbölve ezzel az anyagmozgatás jelentős részét. A termelékenység emelkedését nagy­részt a dolgozók teljes kiszolgálá­sa eredményezi. Ehhez az előre­lépéshez csak belső ' átalakításo­kat , kellett végezni és korszerű gépeket .vásárolni. Az új munka- szervezetben évi köpenygyártá­sunk 400 ezerről rövidesen 550 ezerre nő. 0 Weber Józsefné vattakabátot készít. (Szilágyi Mihály felvételei) — Az ötszáznyolcvan munkást foglalkoztató bácsalmási ruha üzem — összhangban az anyavál­lalat. fejlődésével — négy éve kezdődött önállósodási' folyamata a végéhez közeledik. A Szegedi Ruhagyár júliusban nagyvállalat­tá lépett elő. Ha elérjük a 250 milliós termelési értéket — ami­hez az idei 218 millió már na­gyon közel van — mi is előre lépünk, s telepünkből gyár lesz. Zs. A. A televízió Filmlevele G. G.-nek KÉPERNYŐ Graham Green-ről, a tavalyi irodalmi Nobel-díj egyik esélye­séről Róbert László és Ungvári Tamás is megírta,* hogy nehéz interjúra bírni. A Magyar Tele­vízió felkérésére mégis engedett személyes elzárkózásából és kö­télnek állt. Így sikerült egy em­lékezetes műsort összeállítani a világhírű Csendes amerikai című regény kapcsán, amely kedden este jelent meg a képernyőkön. Annak a napnak a főműsor-ide- jében, amikor a Vietnami De­mokratikus Köztársaság megala­kulásának 30. évfordulójáról em­lékeztek meg a világ haladó erői. Az adás eleve az aktualitás többletfeszültségével indulhatott, amit remek művészi érzékkel teljesített ki a rendező Radó Gyula, a riporter Róbert László és Illés János operatőr. A vál­lalkozás egyik izgalmassága épp abban rejlett, hogy megtalálják a sokféle elem műalkotásbeli harmóniáját, amit a békés élet, a visszaemlékezés és a háborús szörnyűségek ellentéteiből, illet­ve áttűnéseiből hoztak létre. Szinte egyedülálló teljesítmény, hogy ennyi mindent sűrítettek egybe: interjút a regény szerző­jével, az interjú előkészítésének mozzanatait, a Csendes amerikai helyszínének és szereplőinek utó­lagos felderítését és megelevení- tését, eredeti dokumentumfelvé­teleket, s a Thália Szính'áz elő­adásának jeleneteit. Az idősze­rűség fegyverténye mellett a mű­vészi alkotófolyamat, illetve a változatok megszületésének ok­nyomozásával is szolgált ez a szubjektív műfajú Filmlevél. És még valamihez hozzásegí­tett a műsor, ami a 71 éves Graham Green, illetve olvasói számára sem mellékes. A cselek­ményességet eredeti jogaiba visz- szaállító, világhírű angol író azok közé tartozik, akikről azt szoktuk mondani, hogy „sokat vitatott”. Vannak, akik főleg de- tektívregények szerzőiéként is­merték meg, mások inkább a szigetország katolikus íróinak sorában jelölik ki a helyét. Ma­ga sem tagadja, hogy akadnak pusztán szórakoztató igényű re­gényei, elbeszélései. Kétségtelen viszont, hogy ennél sokkal többet hozott létre, s mű­vészi teljesítménye .mellett a publicisztikája is nagy hatású. Huszonöt évesen tette le az asz­talra első igazi regényét, az Ember és önmagát. Majd az újságírással jegyezte el magát, s bár néhány esztendő múlva „szabadúszóként” folytatta a pá­lyát, vissza-visszatért a tudósí­tásokhoz. Megismerő szenvedé­lyétől vezetve bejárta a világot, anyagot gyűjtött Libéria trópusi világában, Mexikóban, Sierra Leonéban, az akkor még francia uralom alatti Észak-Vietnamban, Kongóban, a diktátorságot nyögő Haitiban. A hatalmi visszaélés, a zsarnokság megsemmisítő ere­jű indulatokat ébresztett benne. Riportokat küldött a megszállt, gyarmati sorsra kárhoztatott Sai­gonból, igaz interjút készített a kommunista vezetővel, Ho Si Minh-nel. S legismertebb poli­tikai regényében, a Csendes amerikaiban is éles amerikaelle- nesség munkál. A kedd esti Filmlevelet ennek a Graham Green-mek címezték — az ol­vasók nevében is — a magyar televíziósok. Halász Ferenc KAPUNYITÁS AZ EGYETEMEKEN ÉS FŐISKOLÁKON Több mint százezren a felsőoktatásban 0 Tanévnyitó ünnepség az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Karán. — Az Orvostovábbképző Intézet új Egészségügyi Főiskolai Kara megtartotta tanévnyitó ünnepségét, amelyen részt vett Aczél György miniszterelnök-helyettes. Az idén az új főiskolán 560 hallgató kezdi meg tanulmányait, köztük számos vidéki és külföldi fiatal is. (MTI-fotó, Pólya Zoltán felvétele — telefotó — KS) A következő napokban, hetek­ben hazánk 55 felsőoktatási in­tézményének 95 karán megkez­dődik az 1975—76-os tanév. Az idei tanév első, nem vég­leges adatai szerint a felsőokta­tási intézmények nappali, esti és levelező fakultásain együtt véve több mint százezren folytatják tanulmányaikat. A nappali tago­zatokon a létszám meghaladja a 63 ezret, az estin 8600 hallga­tóra számítanak, a levelező fa­kultásokon pedig mintegy 31 ezer a hallgatók száma. A nap­pali tagozatok első évfolyamain több mint 15 ezren kezdik meg tanulmányaikat. Az elsők között, szeptember 6-án tartják az ünnepélyes tan­évnyitót hazánk legnagyobb fel­sőoktatási intézményében, a bu­dapesti Műszaki Egyetemen. Az Eötvös Lórnád Tudományegye­tem, valamint a József Attila Tu­dományegyetem . szeptember 13- án, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem pedig szeptember 15-én kezdi a tan­évet. Szeptember 13-án, ünnepélyes tanévnyitóval új felsőoktatási in­tézmény kezdi meg működését Csepelen:, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola budapesti kihelyezett tagozata. Az első tan­évben 156 nappali tagozatos hall­gató kezdheti meg felkészülését általános iskolai tanári hivatá­sára. Ugyancsak a fővárosi pe­dagógusképzés újdonsága: főisko­lai intézményként folytatja ok­tató-nevelő munkáját a buda- peiti tanítóképző, ahol szeptem­ber 5-én tartják a tanévnyitót. Az Elnöki Tanács legutóbbi ülé­sén határozták el: az új tanév­től kezdődően a Testnevelési Fő­iskolát egyetemi jellegű főiskola rangjára emelik, és az intézmény jelenlegi tanévben már ennek jegyében végzi munkáját. További jelentős szervezeti döntés: a kormány az oktatási miniszter javaslatára úgy hatá­rozott, hogy szeptembertől a Pé­csi Tudományegyetemen közgaz­daságtudományi kar is létesüljön. Ennek megfelelően ismét két kar­ból álló egyetem működik Pé­csett az idei tanévtől. Két esztendővel ezelőtt szüle­tett a döntés, amely lehetővé tette, hogy érettségivel nem ren­delkező fiatal szakmunkások egyetemekre, főiskolákra kerül­hessenek. Az érettségi nélkül felvett fiatal szakmunkások szá­ma ebben az évben 500. Felső­fokú képzésük rendszerét első­sorban azokon a területeken kí­vánják topább fejleszteni, ahol a végzettség megszerzése után a dolgozót a vállalat — szövetke­zet — ' tovább foglalkoztatja. A népművelőket, illetve a könyvtárosokat — tanári szakkal párosítva — a tanárképző főis­kolákon képzik. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán már ebben a formában képeztek népműve-, löt, könyvtárost, illetve általános iskolai tanárt. Az 1975—76-os tanévtől ilyen formában folyik a képzés a nyíregyházi, a szege­dig, az egri, és a pécsi tanárkép­ző főiskolán is. Az öt tanárkép­ző főiskolán 120 népművelősza­kos, Szombathelyen és Nyíregy­házán pedig 48 könyvtárszakos jelölt kezdi meg tanulmányait. Óránként ötszáz kövér libát dolgoznak fel a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál Elérkezett a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat jeles ter­mékének előállítási főidénye: bontják a májlibát. A feldolgo­zópályák és a kevés munkaerő ésszerű foglalkoztatása az eddi­ginél szervezettebb nyersáruellá­tást diktált. A szezonális jellegű baromfifélék — pecsenyekacsa, kövérliba és pulyka — érkezé­sét a kapacitáshoz igazítva ter­meltették meg a kisállattartó gazdaságokkal, fgy már hónapok óta fogadják a májlibát, amely­nek idénye más években őszre és télre esett. A félmillió kövérli­bából . eddig már 200 000-et dol­goztak fel a vállalat két gyárá­ban, Kecskeméten és Kiskunha­lason, s a továbbiakban még mintegy 300 000-et várnak. Ezekben a napokban sűrített járatok hozzák a környék máj- libatermelő gazdaságaiból a vág- nivalót, amelyből óránként 500 kerül a kopasztókba. A zsigere­zéskor kiváló minőségű máj ke­rül ki a libákból, amit az idén módosított premizálásnak tulaj­donítanak a szakemberek. Ebben az évben ugyanis, súlykívánalom nélkül, a minőséget jutalmazzák és az első osztályú libamáj kilo­grammjáért ötszáz forint felárat kapnak a tömők. Ezzel elérték, hogy az idei „májtermelés” meg­felel a kereskedelmi igényeknek: nem zsíros, rugalmas, jól szele­telhető. V. E. ködben érezzük magunkat. Ké­sőbb nedves lett minden, ám az esőcseppeket nem láttuk, csak éreztük. A felhő percek alatt elvonult, a levelek zizegve rázták ma­gukról’ a terhes vízcseppeket. Üjra napsugár bújkált a lombok között, vidámság ömlött végig a hegytetőn. Az erdészház mel­lett fatörzsből, ágakból ízlésesen készült kútfejből csordogál a finom, üdítő forrásvíz. Szokni kell, oly friss, hűvös. Havon taposunk. Nemcsak a kopár hegyhátakon, büszke or­ngerig (3.) Elragadó az erdős környék is, a kanyargó út, mely a hegy­hátakon, gerinceken vezet fel a változatos Vitosára. Fehér nyír­faligetek, sötét fenyőerdők, vad­virágos, kies tisztások, kusza bokros, fás szurdok, gyorsfolyá­sú hegyipatakok tarkítják az utat. Míg fölérünk a morénák­hoz, többször is érezzük a lég­nyomás-változás okozta füldugu­lást. Egy ásítás és minden rend­ben. A levegő oly tiszta, friss, hogy — mint mondani szokás — harapni lehet. A hegyi szállóban sok a kül­földi. Német és svéd szavak. Jókedv, vidám nevetés. Ha kisüt a nap, itt aztán szó szerint süt. A terebélyes terasz szélárnyék­ban végigfutó fapadján fürdő­ruhára meztelenített napfürdő- zők mint napraforgó szirmai tá­rulkoznak a heves nyárnak. Ha felhő kúszik a Nap elé, kiürül a terasz, a hűvös árnyék elvonulá­sa újra előcsalja a napra forgó­kat. Nézzünk szét a környéken. A vad, szertelen rengetegben gon­dozott sétáriyon lépkedünk. Ne­héz lenne letérni róla. Sűrű az erdő, áthatolhatatlan dús aljnö­vényzettel. Itt-ott vihartól dön­tött fák. Majd fátlan mező. de­rékmagas buja bozóttal. Erdei virágok csalogatnak. Aztán sötétszürke felhő köze­leg. A fákba kapaszkodva las­san, könyörtelenül vonul föl a hegyoldalon. Nem térhetünk _ ki előle. Kisvártatva nagyon sűrű mokon látható. Itt az erdő mé­lyén is hófoltok jelzik, hogy 1900 méter magasságban vagyunk. A már piszkosszürke táblákat bá­jos lila kökörcsin szegélyezi. . Másik útra térünk. A szállo­dáig széles mord kőfolyam húzó­dik, gépkocsi nagyságú kavicsok görgetege. Gerendahíd vezet át rajta. Turista-, vagy tornacipő alá alkalmas járda, keskenysar- kú női cipővel izgalmas is, fá­rasztó is. Alig száz méterrel ar­rébb újabb moqéna. Ameddig fellátni, mederbe sodort nyugal­mas, hömpölyögni látszó kőfo­lyam. A kövek alatt víz zubog. Látni nem lehet, hallani annál inkább. És erre is sok a hegyipatak. Hol fák, bokrok által rejtett csapáson fut fürgén sisteregve, hol szikla alól csörgedez. Itt kétfelől fut össze, zúgva iram- lik. Ez pedig egy vastag hóta­karó alá bújva csendesedik el. Vad és romantikus táj. A könyörtelen természet mégis nyugtató, üdítő, egészséges. Ez Vitosa. Szófia Vitosája. 0 Üdülők, szállodák 1900 méter magass í / Kedves kísérőm elmondta: fér­je minden vasárnap az időjárás­nak megfelelően „Vitosára öltö­zik”, vállára veti tarisznyáját, kezébe ragadja a túrabotot — és föl a hegyekbe. De ezt teszi szinte az egész főváros. Ha itt laknék, én is ezt ten­ném — fejezem ki elragadtatá­somat, mikor hazafelé megyünk. Többhelyütt kitérővé, vagy par­kírozóvá szélesedik az aszfalt­út. Egy ilyen terasznál megál­lunk. A korlát alatt meredek hegyoldal. Előttünk pedig egész Szófia. A hegy lábánál kezdődik az életteli pompás, részletes táj­kép. Tisztán felismerhetők az egyes gyárak, a távoli erőmű csonka kúpja. Külön-külön a la­kótelepek, a most épülők a to­ronydarukkal. A belváros pati­nás, színes tetőrengetege, a há­zak homlokzata. A tágas parkok, terek, a fasoros utcák. Fényesen csillognak a Nevszki katedrális aranykupolái. Tőle balra a párt­székház fehéren villogó hegyes tornya. Közvetlenül alattunk, előttünk tehát a milliós város: a Vitosa Szófiája. Legjobban az új lakónegye­dek emelkednek ki a képből, há­zai Szófia legmagasabb épületei. Merengve bámulom a fejlődés hatalmas lépteit. A rendekben sorakozó otthonokat. Lakóira gondolok. Közöttük járva fel­tűnt, hogy a modern épületek balkonjaira, erkélyeire teregetik a mosott ruhát a háziasszonyok. A száradó, színes ruhákkal tar­kított házak olasz városok han­gulatát idézik. De lakótelepeik tágasabbak, mint a mieink. Par­kok, ligetek, fák, virágok. Térség, nyíltság. Igen. Mintha nyíltabb, kitárulkozóbb lenne Szófia lakossága. Hogy minél? Arra gondolok például, hogy Kecskemét régi épületeit, udva­rait magas, szigorúan zárt ke­rítés őrzi. Igaz, hogy ez is a törökdúlás idején alakult így, a lake ' ■* tevés vagyonának »'••• I :.i n_deline érdekébe >« még a szomszéd se lát be. Vagy Pesten a félhomályos, szűk ud­varok. A földszinti lakásokba sokhelyütt tán sohasem süt be a nap. Benéztem Szófiába egy régi ház udvarába. Nem is mon­dom pontosan, mert négy ház fogja körül az udvart, melyen virágoskert és játszótér kötötte le a háziasszonyok kedvét, sza­bad idejét. Bármelyik udvarba benézhettem volna, ott ez a ti­pikus. Egy másik ház kapuján kiragasztott gyászjelentés adta tudtunkra, hogy még a haláleset sem csak a hozzátartozók ügye. Kísérőm elmondta, hogy a gyá­szoló család az évfordulókon is falragasszal emlékeztet minden­kit gyászára. Ez a szokás. És a szokásokat éppúgy tisztelik a szófiaiak, mint városukat, váro­suk lakóit. Mert mi másnak tu­lajdoníthatjuk azt például, hogy nem zavarja nyugalmukat a hu­ligánkodás, nem vált divattá a világ legtöbb nagyvárosában el­burjánzott éjszakai hangoskodás, bandákba verődött társaság rend­zavarása, „randalírozása”? Budavári In ' (. ui , tatjuk) 0 Kőfolyam a Vitosán. * - .yi forrás üde friss vize v obog az erdei kútfejből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom