Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-27 / 227. szám

ETÖFI NEPE • 1975. szeptember 27. y küldött „magánéletéből” A kétszer született brigád József autó-villamossági í- természetes „közegben”, ■b eméti 9-es számú Volán tanműhelyében szeret­megismerni. Annak a Most pedig a Volán körüli szervezett doigo- , egyik küldötte lesz az í negyei tanácskozásán. . badságon van — mond- nU írták, merre is lakik a ertvárosban. . m mégiscsak stílszerű mi- a garázsban találkoztunk. / i gépkocsija mögül lé­1 A kézfogáshoz — gon­(i 1 ; földre elterített olajos gy szögön kellett átlép­sz -.cláns háziasszony simít­j '/ az abroszt, ahogy ezt a i ubot megtisztelték. Mér­ődben sorakoztak rajta a • nők. Sáfár József otthoni köpenyében állt a kiskocsi ,, szájú” motorháza mellett, re pontosan' helyére tette i éppen használt szerszá- skatulyányi helyiségben ■ '•.minden elfér. Még köny- is. Mert rend van. Ma- f: áva legalább annyira ne­mi, mint az ismeretek át- Most másfél száz kö­rn uiója van. Köztük más v ..ok gyerekei is. ■ aromévés kisfiúnk beteg óig a nagymama segítsé- jött, én vettem ki sza­ró! Most már ő van a gye­X llett — intett föl az eme­lt 'lakra. nyuka, — a felesége? dosmizsén tanít. Naponta 1 negyed hétkor indul át. szüretnél segédkeznek, •>o; ér haza. A két gyerek „ dósa” az én reszortom r>. H: nte. 1 dnkus, mai — koránkelő ::d házaspár. L □ ye is van a garázsbeli be­■ ünknek. Nem szedhetünk .. zőkönyveket, kimutatáso­k etikákat a szakszerveze­ti k i alátámasztására. Bő­ara valóból tud válogatni, nemcsak a legutóbbi vál- nkszervezeti tanácskozás hanem sok éves tapasz- í ak folyamatossága. Érett­in, 1962-ben kezdte a Vo­ll ipari tanulóként. 1967-től írvezeti bizalmi 1973-ig, a vállalati döntőbizottság mozgalom részéről. •ól beszélgettek legtöbbet a " erek mostanában — szak­• ti tisztségviselőkkel s kü­ld fórumokon? kor küldöttnek válasz- i.zennyolcadikán, főleg proolémákról. Például a r '.ékhely közlekedési vi­.11, az elavult gépkocsi- — Látja szememen a rdést, mindjárt pontosít, azé, ez éppúgy vállalati mint közérdekű gond. okozatosan cserélődik a nány, de a forgalom is r Kecskemétre több mo- r tóbusz kellene... Kis- avházán, Halason még a d,ul állunk, öreg, előmoto- r. rruszok. Nemcsak az uta­kényelmetlen, a pilótákat sztja nagy zörgésük, agy alakult a bérpolitika? •cm, nem kis feszültség '••ált években emiatt, an elég szépen megugrot- bérfejlesztéssel. Az új ‘ at szerinti besorolással i' „felhoztuk” a legkisebb ek munkabérét. Vannak, a g ezután kerülnek sorra, lenek nincs türelme ki­ír gvik üzemegységünktől akocsivezetőnk ment el — Volánhoz —, ahol többet modernebb buszt vezet­talán előbbre járnak az á blázat szerinti... •izonyára. L LJ demokrácia. Különösen zult a műhelybizottságok jlása óta. Titkárjuk, László köztük él, ér- neki magának is jó an Megy intézkedik, ha ■ég van rá. Bátorságban, «érzékenységben van (kit Kiss József, akit újra s árnak választottak tudja 1 hozzáértéssel gyakorolja Egy oklevél, egy zöldkoszorús jelvény és három bronz foko­zat után úgy döntött a Férfi Fehérneműgyár Bajai Gyárának Kossuth brigádja, hogy 1974-ben ismét a bronz fokozat elnye­réséért versenyeznek. A hangulat, a versenyszellem — ahogy mondani szokták — nagyon jó volt a brigádban. Közben azon törték a fejüket, hogy mivel tehetnének többet az átlagnál, ami növelné erkölcsi értéküket. Novák Lajos képei - a festő szülőfö (Szilágyi Mihály felvétele.) funkcióját, konstruktív javasla­tokat tesz, utánajár, hogy az észrevételekre konkrét intézke­désekkel válaszoljanak illetéke­sek. — Olyan ember aki ezután is „oda fog ütni az asztalra”, ha máskép nem megy. A dolgozók tájékoztatása még pontosabban az információk köl­csönös áramlása alaposabb, meg­gyorsult — az információs csö- portok megalakulása óta. Példa: a nagy esőzések idején nyomban továbbították a munkások- köz­vetlen jelzéseit, hogy vizesek a szerelőaknák. Rövid idő alatt se­gítettek a bajon. Hasonlóképpen történt a telep előtti parkoló­val ... A nagy öltözőben „fo- gasosi’ rendszer van, külön helyre kerül a tiszta ruha, illet­ve a piszkos. Vannak bejelentések, amikre az információs csoportok sem tud­nak, egyelőre, intézkedést elő­csiholni. Akadozik az alkatrész- ellátás. Sajnos, az AUTÓKER- nél sincs mindig, ami kellene. Fontos- kéziszerszám például a levegőkulcs, termelékenyebb vele a munka; viszont importcikk, s ha nincs... — örök téma a csarnok lég­tisztítása. Javítják bent a kocsi­kat, motorok működnek, füst- elszívás nincs. Télen súlyosbodik a helyzet. c □ □ — A gazdaságvezetők vélemé­nye a szakszervezetről? — Röviden szólva így véle­kednek: érezhetően jobb a moz­galmi munka. Tapasztalható, hogy van szakszervezet... Akad azért, aki mellett még nem elég­gé partner a mozgalmi tisztség- viselő, mondjuk a bizalmi. Te­szem azt, béremelésnél utólag tájékoztatja őt arról, amit már elhatározott... □ □ □ Eléggé gyors fénykép ez egy küldöttről. Előnye, hogy „gyors”, hátránya viszont a finomabb ár­nyalatok kidolgozásának elma­radása. Milyen izgalmas volna a küldöttportréhoz olyan részletek kifejtése hogy például Sáfár Jó­zsef tagja a Május 1. szocialista brigádnak, amely a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben i s felmutatott kiváló ered­ményeiért, egyben több mint egy évtizedes szakmai, pedagógiai példamutatásáért a Vörös Zászló Érdemrendet kapta meg ez év májusában. □ □ □ Erről most nem beszélgetünk. Fel kell menni a lakásba. Ha a gyerek jobban van, könnyebb szívvel szalad be a vállalathoz, ahol fontos üzenet várja. Nyitva a belső szoba ajtaja. A napfényt derűs színű falak hintik szét a világos, modern bútorokra, vi­rágállványokra, s a falakat be­lépcsőző, teli könyvespolcokra. Lábujjhegyen jön vissza a kü­szöbről. — Alszik — mondja csönde­sen. Arra lesek. Nagymama ősz ha­ját látom. Ül a kiságynál, a kis­fiú álmát vigyázza. A küldött magánéletének pil­lanatai. Tóth István Ezen a pénzen utaztam fel Bu­dapestre, a gyűrűvel. Tessék ne­kem elhinni. A százados nem válaszolt azon­nal. Elővette Nagy Imre vallomá­sát és nézte. Ott valóban azt ol­vasta, hogy október 28-án vette a gyűrűt az ismeretlentől a Nyu­gatiban. Ugyanakkor megnézte a Lánczos Arnold boncolási jegyző­könyvét és a csatolt orvosszakér. tői véleményt, amely szerint az öreget a megtalálása előtt hét nappal fojtották meg. Lehet, hogy hamarabb, de később semmi eset­re sem. Számolt fejben a száza­dos: másodikén jelentették, hogy aznap megtalálták. Ettől visszafe­lé számolva hét napot, az annyi mint október 27. Eszébe jutott viszont, hogy nemcsak férfi, ha­nem női lábnyomot is találtak az öreg lakásában, a harisnyáról nem is beszélve. — És hogyan hozta el a gyű­rűt? — Október 26-án délután öt óra körül mentem el Arnold bá­csihoz. Az volt a szándékom, hogy pénzt kérek tőle, mert ak­kor már minden filléremből ki­fogytam. Azonnal rátaláltam a házra, de abban már nem csak az öreg lakott — mert korábban az egész ház az övé volt —, ha­nem más családok is. Szerencsém volt, mert egyből az ő ajtajához mentem. Kopogtattam, ö nyi­tott ajtót, már pizsamában volt, lefeküdt, amint mondta, mert egy kicsit megfázott és pihentette ma­gát. Megismert azonnal és ked­vesen fogadott. Leültetett, be­szélgettünk. Érdeklődött, hogyan megy a sorom. Elmondtam neki, hogy csóró vagyok, beteg vagyok; s kértem, hogy segítsen rajtam. Kijelentette, hogy semmi közünk egymáshoz, egyébként is ő nyug­díjas és nincs pénze. — Nem kérdeztem rá, hogy hát akkor a Gizinek honnan adta a kocsi árát. Ittunk, borozgattunk. Inkább csak ón ittam, mert ő so­hasem szérette a bort, meg aztán most gyengélkedett. Talán kilenc óira is volt már, amikor megkér­deztem, hogy hol van a W.C. Be­mentem, s amikor kifelé jöttem, a fürdőszoba polcán megláttam a pecsétgyűrűt. Azonnal zsebre- vágtam, s rövid idő múlva elkö­szöntünk. Az igaz, hogy senki nem látta, amikor mentem, és azt se, amikor eljöttem. — Szóval nem maga ölte meg Lánczos Arnoldot? — Megölték? Szűzanyám. Ez borzasztó. Kérem én esküszöm az élő istenre, hogy egy ujjal sem nyúltam hozzá. Nem is tudtam volna ilyet tenni. Nekem nem ta­pad vér a kezemhez. Ezt lehet ellenőrizni. Megmondja a fuvaros, meg mindenki — és Rózsás zo­kogni kezdett. A százados nem tudta eldönteni, hogy most ön­magát sajnálja, vagy az öreget siratja. Mindenesetre úgy néz ki — szögezte le magában a rend­őrtiszt, hogy alibije van. Még egyszer beszélni kell az orvos­szakértővel és egyebeket is tisz­tázni szükséges. (Folytatjuk.) tnyikokkal osok szennyeződése ellen IV •i lehet a városok levegő- . édeni a szennyeződéstől? I : ikai tudósok e célból a s holdak felhasználásá­tiik. , outny ikokon elhelyezett •■ökör segítségével fel •elégíteni a légkör föld fe­zét. A városok és kör­idők hőmérsékletének kü- révén fölfelé haladó lég­áramlat jön létre az egész to- poszférán keresztül, amely lehe­tővé teszi a városok védelmét a szennyeződéstől. A számítások alapján bebizo­nyosodott, hogy ha egy 1 kilo­méter átmérőjű tükör 60 méter átmérőjű fekete foltot melegít fel, akkor a folttól 400 méterre a szél sebessége eléri az óránkénti 5,6 kilométert. — Szóval maga október 26-án járt az öreg lakásán? És hol tar­tózkodott 27-én? — folytatta Ró­zsás kihallgatását a százados. — Másnap, vagyis 27-én Kiss Benő fuvarosnál dolgoztam nap­számba. A TÜZÉP-telepről szál­lítottunk téglát egy illetőnek Egész nap hordtuk, csak délután öt-hat óra körül végeztünk. Én segítettem rakodni föl, meg le. Ezt a Kiss és a téglát vásároló ember bizonyítani tudja kérem. A fuvaros megmondja, hogy ki volt akinek a téglát vittük és azt is. hogy hal lakik pontosan. Én a segítségért 300 forintot kaptam. A kollektív vállalásokból, fel­ajánlásokból éppúgy kivették ré­szüket, mint a többiek. Volt egy nagyon szép emberi megnyilatko­zásuk, amikor 1971-ben néhány tanyai gyereket patronáltak. A Felsőszentiváni Gyermeknevelő Otthonból is kiválasztottak egyet: Kovács Pirikét, akinek rendsze­resen küldtek ajándékot, ruhane­műt. Gyakran kihozták az ott­honból szünidők alkalmával, s a brigád szinte magáénak érez­te a hányatott sorsú kislányt. Teljesítményük mind mennyi­ségben, mind minőségben elérte azt a szintet, amiért a bronzjel­vényt megkaphatták volna ne­gyedszer is. A döntés mégis más­képp született. A vállalatveze­tőség a szakszervezettel közösen 1974-ben módosította a különböző szocialista címek elnyerésének feltételeit, ami azt jelentette, hogy minden szinten . többet, nagyobb feladatokat kellett elvégezni ah­hoz, hogy az év elején célul tű­zött fokozatot elnyerhessék a bri­gádok. Ezt azonban nem tudatosítot­ták kellően, másrészt már jó né­hány hónapot versenyeztek a brigádok, amikor ezt közölték ve­lük. A Kossuth brigád ugyan­csak csodálkozott, amikor meg­tudta, hogy teljesítménye nem elegendő a bronz fokozat elnyerés séhez, s így „csak” a zöldkoszo­rús jelvényre jogosultak. A pa­nasz, a reklamálás hiába volt. A brigád tagjai elkeseredtek, mert becsapva érezték magukat. Ügy gondolták, hogy ennyi erőfeszítés után jogtalan az aláértékelésük. Néhány nap múlva bejelentették, hogy nem dolgoznak szocialista brigádba. A bejelentést elfogad­ták. Azóta másfél év telt el. A gyár fennállásának 25. évfordulójára készülnek. A napokban összeült a volt Kossuth brigád és elha­tározta, hogy akárhogy is történt másfél évvel ezelőtt, újra meg­alakítják a szocialista brigádot, mert sokat adott mindannyiuk- nak a közösségi élet, sok szép emlék fűzte egymáshoz a brigád tagjait és hogy Piriké se érezze árván magát. 1975. augusztus 1-től már a töb­bi brigád értékelésénél ott talál­juk a Kossuth brigád nevét is. Mivel féléves munka alapján nem jogos a jelvény odaítélése, úgy határoztak, hogy „társadal­mi munkában” versenyeznek. Au­gusztusban 116 százalékra teljesí­tette tervét a szalag, amelyen ők is dolgoznak, és 20 ezer forint prémiumot osztottak szét közöt­tük. Selejtjük a megengedett 0,5 helyett 0,2 volt. A szalag KISZ- fiataljai (négyen a Kossuth bri­gádból is) 500 darab formatáska elkészítését vállalták társadalmi munkában és az érte járó bért felajánlották a Vietnamban épí­tendő iskola céljára. A Kossuth brigádnak önálló vállalása, hogy Baja felszabadu­lása 31. évfordulója tiszteletére kommunista műszakot tartanak és aznapi bérüket szintén a Viet­namban épülő iskola céljára kül­dik el. Augusztusban valameny- nyien vöröskeresztes bélyeget vá­sároltak. A Kossuth brigád újjászületett. Versenyszellemük, kezdeményező­készségük nem tört meg, sőt fe­lülmúlja a régit. Sz F. GÖRDÜLŐ OKTATÓBÁZIS A Rosztovi Mezőgazdasági Gép­gyárban autós műszaki oktatóbá­zist hoztak létre. Rendeltetése, hogy a külföldi mezőgazdasági szakembereket megismertessék a legújabb szovjet gabonabetakarí­tó gépek kezelésével. Az utóbbi években a rosztovi gyár külföld­re is jelentősen növelte termé­keinek szállítását, különösen a legújabb típus, a „Nyiva” SZK-5 kombájn exportját. Az új oktatóbázis öt, különle­gesen felszerelt kocsiból áll. Két furgonkocsiban helyezték el a hajtóművet és a kombájn legfon­tosabb szerkezeti egységeinek metszeteit. Szintén itt találhatók a gabonabetakarító gépek tanul­mányozását szolgáló és üzemelte­tésére vonatkozó szemléltető esz­közök. Külön kocsiban helyezték el a mezőgazdasági gépek műsza­ki karbantartását végző berende­zéseket és szerszámokat. A’.guruló osztály” felszerelésé­hez filmvetítő is tartozik. Az új műszaki oktatócsoport nemrég tette meg első körútját. Útvonaluk — Bulgária, Csehszlo­vákia és Magyarország volt. Képünkön: Űtnak indul az autós műszaki oktatócsoport. (Fotó: J. Komisszáron APN—KS) 9 Takács Györgyné hosszasan elidőzött kedven« képei előtt • Talán nincs is tataházi lakos, aki ne kereste volna fel a tanács­termet ... Jegyzetek egy kiállításról beszélgettek a képekről. Meg ha már együtt vannak — a község és a világ dolgairól. A helyiségben ünnepélyességnek, múzeumi csöndnek nyoma sem volt, a fél­hangos terefere szinte odaillett Novák Lajos tájképei közé. Elmondták, hogy ők is — akár­csak a község többi lakója — szeretik a képeket. A kiállítás hí­re hamar elterjedt, és talán nincs is tataházi lakos, aki ne kereste volna fel — ha csak néhány percre is — a tanácstermet. Azt is tudják, hogy a festő a szom­szédos településen töltötte fiatal­korát, és közülük való ember. — Mikor volt .est megelőzően tárlat Tataházán? Az -asszonyok nem emlékézneki rá. S hogy mikor lesz a legköze­lebbi, arról még úgysem tud­nak ... ♦ A bemutatott mintegy negyven alkotás közül nyolc kelt el. Négyet a felsőszentiváni termelőszövetke­zet és a községi tanács, illetve annak intézményei, négyet pedig magánosok vettek meg — ugyan­csak a szülőfaluban. Itt, Tata­házán az emberek még csak „hányják-vetik” az ügyet, bár a községi tanács vezetői már elha­tározták két rézkarc megvásár­lását. * A kiállítás tehát minden szem­pontból sikeresnek nevezhető, a közönség és az alkotó termékeny kapcsolatokat kötött egymással. Tanulságként hadd idézzem egy tataházi lakos vendégkönyvbe írt bejegyzését: „örvendetes, hogy napjaink közismert festőművészei felkere­sik alkotásaikkal a távoli közsé­geket.” Ehhez csak annyit tennék hoz­zá: lehetne még gyakrabban? Pavlovits Miklós Milyen érdekes dolog egy tár­lat hatását az emlékkönyv be­jegyzéseiből kideríteni! Novák Lajos Felsőszentivánon és Tataházán bemutatott képeinek fogadtatását ugyancsak jól pél­dázza a piros fedelű, csaknem be­telt könyv. A Munkácsy-dijas festőművész változatos techniká­kat felmutató olajfestményeit, ak- varelljeit, rézkarcait és linómet­szeteit általában dicsérték a lá­togatók. A felsőszentivániak bejegyzései bensőséges alkotó—közönség-kap­csolatról tudósítanak. A művész ugyanis a közönség szülötte, és a kiállítást felkeresők többsége fel­tehetően jól ismeri még gyerek- és ifjúkorából. Tegező megszólí­tások, baráti intelmek, egy „Kép­kiállításod alkalmából” című rög­tönzött vers és sok-sok személyes hangú tanács, megjegyzés, kriti­ka sorakozik a lapokon. A kép­zőművészet megközelítésében nem használnak a hétköznapinál „emelkedettebb” fogalmazást, ke­resett gondolatiságot. Felfogásuk­ban a kép és a tárgya, az ábrá­zolat és a benne megtestesülő esz­tétikum még egy és ugyanaz a dolog — mint volt ez a XX- szá­zadot megelőző korszakokban. Amikor a művészet emberköz­pontúságáról, hatékonyságáról és nevelő szerepéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azo­kat a kapcsolatokat, amelyeken nem ütött rést az elidegenedés. És a felsőszentivániak bejegyzé­sei erre jó példákat szolgáltat­nak. * A képeket a községgel szom­szédos Tataházán is kiállították a tanácsháza nagytermében. Egy délelőtt háziasszonyokkal talál­koztam itt. Egyikük a piacról jött, másikuk épp a háztáji felé in­dult. Benéztek egy kis időre, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom