Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-26 / 226. szám

“2 • PETŐFI NEPE • 1975. szeptember 26. Töretlen lendülettel építjük a fejlett szocialista társadalmat (Folytatás az 1. oldalról.) népgazdaságunk szilárdságát. Fej­lődésünk folyamatos, és meg va­gyunk győződve, hogy ha jól dol­gozunk, az is marad. De hiba len­ne, ha terveinkben, fejlesztési el­határozásainkban figyelmen kívül hagynánk a megváltozott közgaz­dasági viszonyokat. Számításba kell vennünk, hogy ar KGST-országok egymás kö­zötti forgalmában is emelkednek az árak. Ez közös elhatározásun­kon alapul, és az az indítéka, hogy a világpiac megváltozott vi­szonyai között is fenn kívánjuk tartani, sőt növelni akarjuk a köl­csönös érdekeltséget az együttmű­ködés fokozásában. A KGST-országok viszonylatá­ban újonnan megállapított ex­port-importárak lényegese^ ked­vezőbbek, mint amelyeKet a tőkés piacon elérünk. Forgalmunk is­mert struktúrája miatt azonban a cserearányok terhűnkre változ­nak, és időre van szüség ahhoz, hogy megfelelő mértékben nö­velni tudjuk exportteljesítmé­nyünket. Az ebből származó ne­hézségek áthidalását megkönnyíti, hogy — mint mindig — most is számíthatunk a Szovjetunió meg­értésére és segítőkészségére. A Központi Bizottság 1974. de­cember 5-i ülése gondosan ele­mezte a kialakult körülményeket, és nagy fontosságú határozatában kijelölte — ez év júliusi ülésén pedig ismét megerősítette — a tennivalókat. Azt a feladatot tűzte ki hogy a hatékonyság növelésének meg­gyorsításával, a termelési szerke­zet korszerűsítésével, tartalékaink mozgósításával továbbra is biz­tosítsuk népgazdaságunk fejlődé­sének kielégítő ütemét és te­remtsük meg az egyensúly foko­zatos helyreállításának feltételeit. A Központi Bizottság útmutatá­saira alapozva, a kormány rész­letes és konkrét programban írta elő az ez évre szóló feladatokat, és folyamatosan ellenőrzi azok teljesítését. A tények elemzése arra mutat, hogy bár a végrehajtás szerve­zetten megkezdődött, a társadal­Terveink reálisak Tisztelt országgyűlés! Az aktuális gazdasági felada­tok végrehajtása meillett megfe­lelő figyelmet fordítunk a jövő előkészítésére is. A kormánynak az a szándéka, hogy néhány hó­nap múlva az országgyűlés elé terjeszti az V. ötéves tervről szó­ló törvényjavaslatot. A tervezőmunkában azokat a gazdaságpolitikai irányelveket ér vényesítjük, amelyeket az MSZMP XI. kongresszusa hatá­rozott meg. Olyan tervet kívá­nunk az országgyűlés elé terjesz­teni, amely összhangban áll a fejlett szocialista társadalom épí­tésének feladataival. Reális, de erőfeszítésre késztető növekedést irányoz elő, biztosítja az élet­színvonal rendszeres emelését, lehetőséget ad a legszükségesebb méretű felhalmozásra, és megfe­lelő feltételeket teremt az egyen­súly fokozatos helyreállításához. Az anyagi termelésben olyan minőségi és strukturális válto­zást kell megvalósítanurtk, amely biztosítja a hatékonyság gyors és állandó növekedését. A hatékonyság növelésének meggyorsítását sürgeti többek között az, hogy az elkövetkező években még tovább fog növe­kedni gazdaságunkban a külke­reskedelem amúgyis magas része­sedése, és nem függetleníthetjük magunkat a világgazdaság folya­matairól. A külső gazdasági fel­tételekkel egyidőben módosulnak egyes — a növekedésre ható — belső tényezők is. Minthogy a nem termelő _ és szolgáltató ága­zatok munkaérőellátását feltétle­nül javítani kell, az anyagi ter­mi termelés az előirányzottnak megfelelően növekszik és vannak más kedvező jelek is, de az eddigi eredmények még nem biztosítják valamennyi fontos követelmény kielégítését. Lassú az előrehala­dás a termelési szerkezet, az üzem- és munkaszervezés, általá­ban a munkaerőgazdálkodás javí­tása terén. Még csak szerény eredményeket értünk el a beru­házási munka javításában és to­vábbra sem kielégítő a helyzet a készletgazdálkodásban. A legna­gyobb gondot azonban továbbra is az okozza, hogy a tőkés ke­reskedelmi áruforgalom — el­sősorban a kivitel — a terve­zettnél kedvezőtlenebbül alakul. Mindez arra int, hogy nem csök­kenthetjük, ellenkezőleg fokoz­nunk kell erőfeszítéseinket a ha­tározatok következetes végrehaj­tásáért, és ha szükséges, további intézkedéseket kell tennünk ez évi tervünk teljesítésének érdekében. A középpontban álló legfonto­sabb feladat változatlanul az, hogy célravezető és gyakorlati intézkedéseket tegyünk export- képességünk növelésére, a min­den piacon gazdaságosan értéke­síthető termékek kifejlesztésére és termelésének növelésére. Az elkövetkező hónapok másik kiemelkedően fontos feladata az őszi mezőgazdasági munkák szer­vezett és tervszerű lebonyolítása. Gondoskodtunk arról, hogy a be­takarításhoz, a jövő évi termés megalapozásához minden szüksé­ges feltétel rendelkezésre álljon. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a betakarított termést veszteség nélkül megóvjuk és gazdaságosan feldolgozva, értékesítsük. Az irá­nyító szerveknek, a felvásárló- és értékesítő vállalatoknak, az élel­miszeriparnak egyaránt elsőrendű kötelessége, hogy ezt minden mó­don elősegítse. Ez évi feladataink nehezek, s amint látható, még sok a tenni­való, de bízunk benne, hogy fe­gyelmezett és javuló munkával, a lendületesen folytatódó szocia­lista munkaverseny segítségével további eredményeket érünk el a tartalékok feltárásában, nép- gazdasági tervünk teljesítésében. melés bővítésének a létszám nö­velése már nem lehet forrása, a növekedést teljes egészében a termelékenység emelésévéi kell megalapozni. Ezért nem halaszthatjuk to­vább, hogy határozott lépéseket tegyünk a munkaerőgazdálkodás megjavítására, a munkaidőalap jobb kihasználására. El kell ér­nünk, hogy az üzem- és munka- szervezés fontos és állandó ele­mévé váljon a vállalati irányító munkának. Az előttünk álló időszakban a mennyiségi' növekedést még in­kább, mint eddig, minőségi vál­tozásokkal kell egybekapcsolni, olyan gazdaságfejlesztést kell megvalósítanunk, amely egyre jobb feltételeket teremt a haté­konyság növeléséhez. Elengedhe­tetlenül szükséges, hogy társadal­mi mértékben fokozzuk a szervezettséget, meggyorsítsuk a műszaki-tudományos eredmé­nyek gyakorlatba való átültetését, szervesebben kapcsolódjunk be a szocialista integráció előre vivő folyamatába, általában jobbam használjuk ki a tervgazdálkodás adta lehetőségeket. A következő ötéves terv idősza­kában — de különösen az első években — a megtermelt nem­zeti jöyedelmet nem fordíthatjuk teljes 'egészében felhalmozásra és fogyasztásra, hanem egy megha­tározott hányadát, a cserearányok romlásának ellensúlyozására kell fordítanunk. Ez jól megvilágítja, hogy az V. ötéves terv időszaká­ban az eddiginél is okosabban kell beosztani erőinket, takaré­kos gazdálkodásra kell berendez­kednünk. A nemzetközi együttműködés növekvő szerepe A nemzeti jövedelem növelésé­nek, az egyensúly javításának feltételeit az anyagi termelés, el­sősorban az ipár és a mezőgazda­ság lendületes — a változó követel­ményekhez igazodó — fejleszté­sével kell megteremtenünk. Most és a következő években az az előttünk álló legfontosabb fela­dat, hogy meggyorsítsuk a ter­melési szerkezet korszerűsítését. Az iparban és a mezőgazda­ságban tervezett fejlesztésről a következőket., mondhatom: Nagy figyelmet fordítunk az Ipar, de az egész népgazdaság kiemelkedően fontos ágazatára, az energetika fejlesztésére. Mint már "utaltam rá, ez a beruházá­sok igen gyors növelését igényli, de ettől mégsem tekinthetünk el, mert a gazdaság általános és tartós fejlődésének a biztonságos energiaellátás nélkülözhetetlen feltétele. Az Intenzív hazai kutatások és ter­melésfejlesztés ellenére, energia- ellátásunkban a jövőben is — sőt fokozódó mértékben — a behoza­talra kell támaszkodnunk. A leg­főbb forrás a jövőben is a Szov­jetunió, ahonnan a következő öt év alatt mintegy 60 százalékkal növeljük fűtőanyag-behozatalun­kat. A KGST legutóbbi tanácsülé­sén egyetértettünk abban, hogy országaink energiaszükségletének kielégítésére összehangolt intéz­kedéseket és közös erőfeszítéseket teszünk. De egyetértettünk abban is, hogy saját tartalékainkat és lehetőségeinket az eddiginél jobban kiaknázzuk. Ebben jelen­tős szerepet szánunk a szénbá­nyászat fejlesztésének, a szénbá­zisra épülő villamoserőművek­nek. Azt tervezzük, hogy a jövőben a kőolajat elsősorban az ún. fe­héráruk, azaz - üzemanyag-előállí­tásra és a vegyiparban használ­juk fel, és mérsékeljük annak energetikai célú felhasználását. Emellett is fejlesztjük az olajfel­dolgozást és jelentősen bővítjük a gázfelhasználást. Erőteljes ütemben építjük első atomerőmű­vünket, amelyet mielőbb bőví­teni kívánunk. Minőségileg új feladatokat kell megoldanunk a vaskohászatban. Hengereltacél-szükségletünket a jövőben kevésbé tudjuk import útján kielégíteni, ezért új, kor­szerű eljárások bevezetésével igen gyors ütemben korszerűsíteni kell acélműveinket. Folytatjuk az alu­míniumipari központi fejlesztési program végrehajtását, előtérbe helyezve a feldolgozás fejlesztését. A vegyiparban a petrolkémiai központi fejlesztési program kö­vetkező lépcsőjeként új PVC, po­lipropilén és műszálgyártó kapa­citást tervezünk létesíteni. Fontos szerepet szánunk a gyógyszer- iparnak, nemcsak gyógyszerek, hanem növényvédőszerek, állat- gyógyászati és takarmánykiegé­szítő szerek gyártásában is. A gépiparban az eddiginél ha­tározottabb és konkrétabb lépé­seket tervezünk a termelési szer­kezet korszerűsítésére, a gazda­ságtalan termelés visszaszorításá­ra. Azzal számolunk, hogy a köny- nyűiparban továbbra is korsze­rűsítés lesz a fejlesztés fő iránya. Az élelmiszeriparban a húsipar fejlesztésére összpontosítjuk erő­feszítéseinket. Gondoskodunk a hazai szükséglet teljes kielégíté­sét biztosító cukorrépatermelés gazdaságos feldolgozásáról. Üj ka­pacitások létrehozását tervezzük a növényi és állati eredetű fe­hérjék hazai termelésének bőví­tésére. Az építőiparban a nagy létszá­mú és magas műszaki felszerelt- ségű vállalati szervezetek tovább­fejlesztésével meg kell oldanunk az egyre nagyobb és bonyolul­tabb beruházások gyorsabb kivi­telezését. Az V. ötéves terv időszakában is folytatni kívánjuk jól bevált agrárpolitikánkat. A szocialista nagyüzemek mind­két formáját, az állami gazda­ságokat és a termelőszövetkeze­teket is úgy kívánjuk továbbfej­leszteni, hogy mind jobban ki tudjuk használni azokat a ked­vező természeti adottságokat, amelyekkel országunk a mező- gazdasági termelés növelésével rendelkezik, és amelyek előnyö­sen hozzájárulhatnak importunk tehermentesítéséhez, devizabevé­teleink fokozásához. Fontos feladatunknak tartjuk azoknak a feltételeknek a bizto­sítását, amelyek lehetővé teszik a korszerű iparszerű termelési rendszerek hatékonyságának nö­velését és további megalapozott kiterjesztését, a tudomány és a technika legújabb vívmányainak alkalmazását. A mezőgazdaság­ban az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek munkájának fejlesztése mellett kellő figyel­met kívánunk fordítani a háztá­ji gazdaságok jelentős termelő tevékenységének további elősegí­tésére. Azt tervezzük, hogy meg­gyorsítjuk a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó iparágak fej­lesztését, a raktári és a hűtőhá­lózat bővítését. A közlekedés, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgáltató ágazatok fejlesztésére a követke­ző években is a beruházásoknak az utóbbi években jelentősen megnövelt hányadát tervezzük fordítani. Fejlesztési terveink reális meg­alapozásában fontos és növekvő szerepet szánunk a nemzetközi együttműködésnek, a külkereske­delmi forgalom bővítésének. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gazdasági feladataink megoldása hazai erőforrásaink mozgósítása mellett ,egyre inkább a nemzet­közi munkamegosztásban rejlő le­hetőségek tudatos és kezdemé­nyező kihasználásától függ. Csak a külgazdasági kapcsolatokra és ezen belül elsősorban a szocialis­ta gazdasági integrációra ala­pozva tudunk a gazdasági fej­lődést meghatározó ágazatokban előre lépni. A Magyar Népköztársaság, mint eddig, a jövőben is korrekt és megbízható kereskedelmi part­nere kíván lenni mindazoknak, akik a kölcsönös előnyök alap­ján készek velünk gazdasági kap­csolatokat teremteni, azokat bő­víteni. Külföldi üzletfeleink jól tud­ják, hogy mint a múltban, a je­lenben is pontosan teljesítjük szállítási és fizetési kötelezett­ségeinket, biztosan számíthatnak rá, hogy így lesz ez a jövőben is. Jövedelempolitikánk biztosítja az életszínvonal rendszeres emelését .íjuOiiiijj.» *3 lábUjigóilá Xáil Kedves elvtársak! A szocialista építés alapelve, minden erőfeszítések lényege, ér­telme a dolgozó ember életkö­rülményeinek javítása, életszín­vonalának emelése. A tervező munkában a XI. kongresszuson elfogadott életszínvonal-politikai célokat tekintjük irányadónak. A növekedés mértékét természete­sen hozzá kell igazítanunk mun­kánk várható eredményeihez. Számításba véve azokat a té­nyezőket, amelyek korlátozzák a belföldi célokra fordítható nem­zeti jövedelem növelését, a kö­vetkező két évre csak szerény és az öt év egészére is az eddigi­nél néhány százalékkal mérsé­keltebb; de biztosított reálbér- és reáljövedelem-emelést terve­zünk. Bér- és jövedelempolitikai ter­veinkben számolunk azzal, hogy a következő években is emel­nünk kell a fogyasztói árak szín­vonalát. Ezt szívesen elkerülnénk, de nem tehetjük meg, hogy a fo­gyasztói árakat teljes mértékben mentesítsük a termelői és az im­portárak színvonalban és ará­nyaiban előálló változásoktól. Elhatározott szándékunk vi­szont, nogy a fogyasztói árakat az állam eszközeivel továbbra is szigorúan ellenőrizzük, az ár­színvonal növekedését a tervezett keretek között tartjuk és ezzel együtt olyan jövedelempolitikát folytatunk, amely kellő biztosíté­kot nyújt arra, hogy valamennyi társadalmi réteg életszínvonala rendszeresen emelkedjen. Lehetőségeinkkel arányban to­vább kívánunk lépni a szociális ellátás fejlesztésében is. Azt ter­vezzük, hogy az ötéves terv fo­lyamán, amikor arra a feltételek megérnek, tovább javítunk a gyermekek s családok és az idős korúak anyagi helyzetén. Üjabb intézkedéseket tervezünk az egészségügyi hálózat, a gyermek­intézmények fejlesztésére. Alap­vető feladatunknak tekintjük a lakásellátás javítását, mindenek­előtt Budapesten és a nagy ipari központokban. A településhálózatot úgy kí­vánjuk fejleszteni, hogy a követ­kező öt esztendőben érzékelhető­en tovább javulnak mind a vá­rosi, mind a falusi lakosság, élet- körülményei. Az új követelményekhez igazodva Tisztelt országgyűlés! A kormány tisztában van azzal, hogy gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában döntő szerepe van az irányító- és szervezőmun­kának, gazdaságirányítási rend­szerünk hatékonysága növelésé­nek. Ezért fontos feladatunknak tartjuk, hogy az V. ötéves terv céljaival összehangoltan, kidol­gozzuk az irányítás és a közgaz­dasági szabályozás továbbfejlesz­téséhez szükséges intézkedéseket is. Abból indulunk ki, hogy gaz­daságirányítási rendszerünk alap­elveiben nincs szükség változta­tásokra. Viszont szándékunk hogy a közgazdasági szabályo­zókat jobban hozzáigazítsuk a módosult feltételeikhez és az újonnan jelentkező követelmé­nyekhez, hogy minden olyan ponton javítsunk és változtas­sunk, ahol az a hatékonyság megnövekedett követelményeinek érvényre juttatása szempontjá­ból szükséges. A közgazdasági viszonyok ala­kításának igen fontos kérdése a termelői árak tervezése. Az ár­rendszerben és a konkrét terme­lői árakban ólvan módosításokat és változásokat tervezünk, ame­lyek lehetővé teszik, hogy job­ban közelítsünk a világpiaci ár­arányokhoz. A már említett okok, minde­nekelőtt a támogatások ugrássze­rű növekedése következtében az elmúlt években olyan helyzet állt elő, hogy csökkent a költ­ségvetésnek a vállalati gazdál­kodásból származó pénzbevétele, miközben a vállalatok jelentősen növelni tudták pénzalapjaikat. Ez a helyzet nem tartható fenn, ezért a pénzügyi politika soron következő feladatai közé tartozik a tiszta jövedelem központosított hányadának növelése. A szabá­lyozók módosításakor ezt a fel­adatot is még kell oldani. Ugyani­akkor növelni kell a vállalatok érdekeltségét a költségek csök­kentésében, a gazdaságosság fo­kozásában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hatékonyság javítása tar­talékaink teljesebb kiaknázása elengedhetetlenül szükségessé te­szi a tervszerűség és a szervezett­ség növelését, az egységes szem­léleten nyugvó felelős vezetői munka erősítését, az ismert fo­gyatékosságok felszámolását. A központi és vállalati irányító munkában mindenekelőtt a ter­helés korszerűsítésének és a műszaki haladás meggyorsításá­nak feladatait, a beruházási fo­lyamat nagyobb tervszerűségé­nek biztosítását, a munkaerő­gazdálkodás megjavításának ten­nivalóit, a munka szervezettsé­gének és a munkafegyelem Javí­tásának feladatait kell előtérbe állítani. A Minisztertanács munkájában még inkább, mint eddig arra fogunk törekedni, hogy a valóság ismeretére alapozzuk döntéseinket és következetesen érvényt szerezzünk azoknak. Hogy gyorsaoban és hatékonyab­ban reagáljunk a társadalmi­gazdasági fejlődés keletkező el­lentmondásaira, intézkedéseink világosak, közérthetőek legye­nek, és lehetőleg mentesek ma­radjanak a bürokratikus voná­soktól. Határozottabban érvényt kívánunk szerezni a központi döntéseknek, de nem célunk a túlszabályozás. Számítunk a je­lentős önállósággal dolgozó vál­lalatok, a vezetők felelős munká­jára kezdeményezéseire, mert fel­fogásunk szerint ez nem gátja, hanem feltétele a társadalmi érde­kek teljesebb érvényesülésének. Számolunk az ember növekvő szerepével, építeni kívánunk a növekvő szakmai tudásra, a dol­gozó emberek alkotó erejére. A kormány a jövőben is nagy fontosságú feladatának tartja a tudomány sokoldalú fejlesztésé­nek elősegítését. Nemzeti jö­vedelmünk mintegy 3 százalékát fordítjuk tudományos kutatásra és fejlesztésre, ez nagyobb arány, mint amit számos, hazánknál jó­val gazdagabb kapitalista ország­ban találunk. A kormány megelégedéssel ta­pasztalja. hogv tudósaink, kuta- , tóink érdeklődése megnöveke­dett társadalmi életünk, a gazda­sági fejlődés problémái iránt. A korábbinál jobb a tudomány és a termelés szakembereinek a kapcsolata, aktívabb együttmű­ködésük. Számításba kell •- ven­nünk, hogy a célravezető megol­dást egyre több területen a nem­zetközi együttműködésben talál­juk meg. Különösen a testvéri szocialista országok kínálta le­hetőségeket kell jobban kihasz­nálnunk. Egyre növekvő igényekkel for­dul népünk a társadalomtudo­mányok művelői felé. A szocia­lista tudat elmélyítését, a társa­dalmi fejlődés új kérdéseinek megválaszolását várja tőlük. Az elmúlt években sokat tet­tünk az oktatás fejlesztése, az ok­tatási intézmények működési fel­tételeinek javítása, fokozatos ki- egyenlítése érdekében. Különös figyelemmel, indokolt támogatás­sal segítettük a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbjutását a felsőfokú tanintézményekbe. Előre léptünk a tananyag kor­szerűsítésében. A kormány nagy fontosságot tulajdonít a szakmai képzésnek és továbbképzésnek és úgy kí­vánja tovább fejleszteni, hogy az még jobban alkalmazkodjék nép­gazdaságunk, társadalmunk mai és távlati igényeihez. Az élet minden területén, szé­les körű társadalmi felelősség és koordinált összefogás alapján bő­vítenünk kell, és jobban ki kell aknáznunk az iskolán kívüli mű­velődés — mindenekelőtt a mun­kásosztály és az ifjúság művelő­désének — lehetőségeit. Tudomány, kultúra, A Magyar Népköztársaság szo­cialista állam, kormánya közpon­tilag irányítja az állami szerve­ket, segíti és szervezi a szocialis­ta építés feladatainak megvaló­sítását. A néphatalom további erősítésének fontos eszköze az ál­lami élet, az államigazgatás, a szocialista demokrácia továbbfej­lesztése. Fontos feladatnak tartjuk, hogy az állami élet fejlesztésének fo­lyamatában — eddigi eredménye­inkre támaszkodva — a tanácsok tovább javítsák irányító és ellen­őrző munkájukat, hogy a szocia­lista demokrácia szellemében nö­veljék a tanácsi munkában tevé­kenyen résztvevők számát. Az állami munka hatékonysá­gának fokozása és a szocialista demokrácia fejlesztése két egy­mással szorosan összefüggő fel­szakmai képzés adat. Mi most és a következő években különös jelentőséget tu­lajdonítunk az üzemi, munkahe­lyi demokrácia fejlesztésének. Az államélet fejlesztésével, a gazdasági építőmunkával, a szo­ciális, kulturális, egészségügyi el­látással összefüggő állami felada­tok megvalósításában fontos sze­repe van a jogalkotásnak. Ezért az elkövetkező esztendőkben a jelenleg hatályos jogi rendelke­zések korszerűsítését, illetve ahol erre szükség van, újak megalko­tását tervezzük. Ezek közül kiemelem az állam- igazgatási eljárásról, a városépí­tésről, a honvédelemről, az álla­mi vállalatokról, a környezet vé­delméről, és az államháztai tásról szóló törvények tervezett megal­kotását. Folytatjuk eredményes külpolitikánkat A Magyar Népköztársaság kor­mánya aktív, kezdeményező kül­politikát folytat. Ez a külpoliti­ka eredményes volt, ennek foly­tatásához kérjük az országgyűlés támogatását. Kormányunk alapvető külpo­litikai törekvése, hogy a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltéte­leket biztosítsa •tépünk békés, al­kotó munkájához. A szocialista országok, a haladó, békeszerető tömegek erőfeszítéseinek eredmé­nyeként mindinkább sikerült e feltételek létrehozása, a béke és a biztonság megszilárdítása. Továbbra is arra fogunk töre­kedni, hogy országunk és a többi szocialista ország kapcsolatait széles körűen fejlesszük. Különö­sen fontosnak tartjuk testvéri viszonyunk ápolását és fejleszté­sét igaz barátunkkal, a szocialis­ta világrendszer fő erejével, a vi­lágbéke megőrzésének legfőbb tá­maszával, a Szovjetunióval. A szocialista országokkal való szoros egységünk és sokrétű együttműködésünk jól szolgálja mind népünk nemzeti, mind a szocializmus nemzetközi érdeke­it. Híven teljesítjük a Varsói Szerződés iránti kötelezettségein­ket, s törekszünk munkájának tö­kéletesítésére. Népünk érdekeinek megfelelően, aktív részt vállalunk a KGST munkájában és erősíté­sében, a komplex program meg­valósításában, a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztésében. Erősítjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. Segítjük har­cukat az imperializmus, a neo- kolonializmus ellen, a teljes poli­tikai és gazdasági függetlenség kivívásáért, népeik társadalmi felemelkedéséért. Az utóbbi években számos bo­nyolult nemzetközi problémát si­került rendezni, s jelentősen ja­vítani a nemzetközi légkört, kü­lönösen Európában. Ékes bizo­nyítéka ennek a Helsinkiben si­keresen lezajlott európai bizton­sági értekezlet. Az európai és az észak-amerikai államok leg­magasabb rangú képviselőinek aláírásával ellátott záróokmány elveinek megvalósítása nemcsak Európa, de az egész világ békéjét és biztonságát szolgálja. Helsinkiben ott volt a Magyar Népköztársaság küldöttsége is, s kifejtette népünk álláspontját: sa­ját történelmünk tanított meg bennünket arra, hogy ne a fegy­verek összecsapásában, hanem az együttműködésben, a vitás kér­dések békés megoldásában ke­ressük az utat a biztonságos je­lenhez, a jobb, a biztató jövőhöz. Ha egy pillanatra arra gondo­lunk, hogy milyen európai hely­zetről adhatott számot a kormány az országgyűlésnek tíz-tizenöt év­vel, vagy akár öt évvel ezelőtt is, akkor tudjuk igazán, kellően ér­tékelni a Helsinkiben létréjött megállapodás horderejét. Természetesen nem feledke­zünk meg arról sem, hogy a tő­kés országokban nem mindenki híve az enyhülésnek, a békés együttműködésnek, s e körök el­lenállásával a jövőben is számol­ni kell. Ez arra kell, hogy ösz­tönözzön minket, hogy lankadat­lanul munkálkodjunk az eddig elért eredmények megszilárdítá­sáért, az enyhülés folyamatának elmélyítéséért és visszafordítha­tatlanná tételéért. Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! A kormányt az a törekvés ve­zette, hogy országunk helyzetéről hű képet adjon és a feladatok felvázolásakor a realitásokból in­duljon ki. Tudjuk, hogy nagy és fontos feladatok állnak előttünk. Bizonyos, hogy a fejlettség ma­gasabb foka felé haladva és a vi­lággazdasági helyzet alakulása következtében az előttünk « álló évek a szokottnál is nagyobb erő­feszítéseket kívánnak, de eredmé­nyeinkre alapozva, a szocialista közösség nagy családjában, javuló nemzetközi politikai viszonyok közepette, magunk mellett tudva népünk cselekvő támogatását, op­timisták lehetünk. Abban a biz­tos tudatban végezhetjük mun­kánkat, hogy elérjük célunkat. Kérjük a Hazafias Népfront aktivistáit, a pártszervezeteket, a szakszervezeteket, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget és valameny- nyi tömegszervezetünket, hogy törekvéseinkhez nyújtsanak segít­séget. A kormány munkájához • igé­nyeljük az országgyűlés, a képvi­selők számunkra nélkülözhetetlen támogatását, bírálatait és javas­latait. Kérem a tisztelt országgyűlést, vitassa meg és fogadja el a kor­mány programját. Köszönöm fi­gyelmüket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom