Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-23 / 223. szám

1975. szeptember 23. • PETŐFI NÉPE • 3 KÍPERNYÖ Emberség, hűség, önfeláldozás A KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT KERETÉBEN Művészek találkozója Kiskunhalason Nevelőmunka a pártszervezetben Az elmúlt hét végi műso­rokat nagyjából a fenti há­rom szóval lehet jellemezni összességükben. Ez a szer­kesztés tudatosságára és ha­tározott koncepciójára mu­tat. Nézzük sorjában. „Walter” A tét: a Walter című szovjet film férfi főszereplője néhol a népszerű Stirlitzre emlékeztetett. Részben ez okozta hogy a néző a rokonszenves hőssel együtt izgult rendkívül veszélyes tervének ki­vitelezése közben. Erénye volt a filmnek, hogy nemcsak kalandot és izgalmat adott, hanem példát az emberségre és hűségre. Attól, hogy a cselekmény bonyolításá­ba néhol a közhely is beleját­szott, a film a műfaji követelmé­nyeknek még megfelelt. Történelem Egy maroknyi történelem a Fe­kete tollú fehér madár című, fesz­tivál-díjas szovjet film. Cseppben a tenger, azt is mondhatnánk. Egy parányi bukovinai falu né­hány esztendős történelmében ki­csiben benne van a mindent át­alakító forradalom szinte vala­mennyi kérdése, problémája, tö­rekvése. Szívesen néztük meg ezt a sok jelképből összeállt, remekül rendezett és művészien fényképe­zett alkotást, amelyben az ember­ség, hűség és önfeláldozás sokfé­leképpen volt jelen. Ha zavart is olykor bennünket ja túlméretezett romantika és a kelleténél bővebben adagolt natu­ralizmus, kárpótlást nyújtott ezért, hogy a mm bővelkedett 4 folklorisztikus elemekben. A szovjet és orosz irodalom élményt szerző és élményt adó megismerését szolgálja az Auró­ra ’75 elnevezésű országos ve­télkedő, amelynek vasárnap délelőtt területi elődöntője zaj­lott le Kecskeméten, a megyei művelődési központban. Ez al­kalommal munkásfiatalok szín­játszó csoportjai mutatták be tudásukat. Az eseményen öt együttes vett részt Bács-Kiskun- ból és a szomszédos Szolnok megyéből. A produkciók jó szín­vonalról tanúskodtak. A végeredményt Keleti István Arafat A Hét legújabb száma az átla­gosnál gazdagabb volt. Közelebb­ről ismerkedhettünk a chilei ha­zafiak nemes küzdelmével, a kép­zőművészeti világhét eseményei­vel, a magyarországi muhkaerő- gazdálkodás súlyos gondjaival és visszásságaival, a francia és az olasz kommunisták optimizmusra feljogosító mozgalmaival. Sugár András Párizsban, Polgár Dénes Firenzében bizonyult ismét — ki tudja hányadszor már! — kitűnő kalauzunknak. A színvonalas és elgondolkoz­tató riportok közül is kiemelke­dett Chrudinák Alajos beszélge­tése Arafattal, a palesztin felsza- badítási mozgalom vezetőjével. Ez a népe szabadságáért fáradha­tatlanul munkálkodó, egyszerűsé­gében és határozottságában egy­aránt megnyerő, rokonszenves személyiség felelősségteljesen és elveihez hűségesen ragaszkodva szólott az ismét egyre veszedel­mesebbé váló közel-keleti prob­lémákról. Charlie A vasárnap este sugárzott Az én édes Charliem című amerikai film is figyelmeztetett, hogy ko­ránt sincs még minden rendben a négerkérdésben. S, noha a szi­tuáció szinte a hihetetlenségig szokatlan volt s ha a szentimen- talizmus néhol csökkentette is a film művészi értékét, a lényeg nem változott ezzel. A tévedései­ből kigyógyult, a tisztulás útjára lépett néger Charlie tragikus tör­ténete emberi viszonylatokat és törekvéseket mutatott. A film hu­manizmusa szinte valamennyi filmkockán érződött. V. M. rendező, a zsűri elnöke hirdette ki. Az első három díj itthon ma­radt. Legjobban a házigazdák amatőr színpada szerepelt, Szá­raz József vezetésével. A fiatalok V. Laszkovszkijnak — a szov­jethatalomért harcolt magyar in­ternacionalistákról szóló — A fecskefészek legendája című do- kumentumjátékát adták elő. Má­sodik helyen a kiskőrösi KÓD „társulata” végzett az Igorének részleteinek színpadra állításá­val, Takács Gábor irányításával. Okét követte a sorrendben Bács- bokodról a Radnóti Miklós Éppen két esztendeje annak, hogy nagy várakozások után, a régebb óta jelentkező igényeket kielégítve bemutatkozott Kiskun­halason a Szilády Galéria. Első­ként a kiváló és érdemes mű­vész, Kovács Margit kerámiáiban gyönyörködhetett a város érdek­lődő közönsége, majd rendszeres időközönként újabb és újabb ki­állításokat rendeztek, s ezek ke­retében a halasiak bőven kap­hattak ízelítőt a mai magyar képzőművészetből. Somogyi Jó­zsef Kossuth-díjas szobrász és Czinke Ferenc Munkácsy-díjas grafikus közös bemutatkozásával most elérkeztek a tizedik tárlat­hoz. A kettős jubileumi kiállítást a képzőművészeti világhét kere­tében rendezték meg, az eddigi­ekhez hasonlóan nagy érdeklődés mellett. Vasárnap délelőtt tizenegy óra­KlSZ-irodalmi színpad, amely­nek tagjai a mai szovjet lírából állították össze műsorukat. A vezetőjük Héhn Gizella. A nyer­tesek könyvutalványt kaptak, va­lamint a konzervgyár és a Zo- mjáncipari Művek kecskeméti gyára különajándékát vették át. A középiskolások októberben találkoznak hasonló szintű ren­dezvényen Szegeden. A döntőt az év végén Balassagyarmaton rendezik meg, ahová az országos mérce kialakulása után hívják meg a legjobb csoportokat. H. F. kor zsúfolásig megtelt a művé­szet barátaival a Szilády Áron Gimnázium díszterme ahol kez­dettől helyet kapott a galéria. Akik nem fértek be a tágas te­rembe,' azok a folyosón rekedtek. A helybeli és környékbeli érdek­lődőkön kívül ott voltak a meg­nyitón azok a művészek, akik a Szilády Galéria tárlatsorozatában eddig már szerepeltek alkotása­ikkal. Így vált az esemény egy­ben művésztalálkozóvá is. Jelen volt az ünnepélyes megnyitón dr. Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes, dr. Major Im­re, a megyei tanács elnökhelyet­tese, Komáromi Attila, a megyei pártbizottság propaganda- és mű­velődési osztályának munkatár­sa és Tánczos Sándor, Kiskunha­las város tanácselnöke. . Dr. Szabó Miklós, az MSZMP Kiskunhalasi Városi Bizottságá­nak első titkára nyitotta meg a kiállítást. Hangsúlyozta, hogy a Szilády Galéria jelentősége töb­bek között abban mutatkozik meg, hogy olyanokat is közelebb hoz a művészet világához, akik­hez régebben még az írott szó sem jutott el. Növeli a tárlatso­rozat szerepét és fontosságát, hogy azokon a diákok és értelmi­ségiek mellett az üzemi dolgo­zók és szövetkezeti parasztok is megismerkedhetnek közelebbről a művekkel, alakíthatják ízlésü­ket, bővíthetik ismereteiket. Dr. Garamvölgyi József mi­niszterhelyettes, valamint a me­gyei és városi vezetők a vendég- művészekkel együtt a megnyitó után közösen megtekintették a szakmaközi művelődési otthon­ban Pólyák Ferenc fafaragó és Soltész Albert festőművész közös tárlatát, majd ellátogattak a he­lyi úttörőtáborba, és délután is­merkedtek a várossal. V. M. A párt arra törekszik, hogy olyanokat vegyen fel soraiba, akik elkötelezett harcosai a szo­cializmus ügyének, szocialista módon! élnek, gondolkodnak, cse­lekednek. De bármennyire is át­gondolt a tagfelvétel, céltudatos és eredményes az előtte foly­tatott nevelőmunka, a meggyőző­dés és a jellem formálása még­sem érhet véget a tagsági könyv átnyújtásával. Márcsak azért sem, mert a párt tagját is ál­landóan érik különféle „környe­zeti” hatások, mégpedig nem­csak kedvezőek, de kedvezőtle­nek is. A kommunistát jellemző tulajdonságok folyamatos „kar­bantartása, megújítása, erősítése, fejlesztése tehát sohasem kerül­het ki a figyelem köréből. Ennek a folyamatnak van egy fontos sajátossága, mégpedig az, hogy ez voltaképpen: nevelés és nevelődés egyszerre. Minden kommunista nevel is, nevelődik is. hat elvtársaira és azok is hatnak őrá. Sőt, miközben ha­tást gyakorol más párttagok szemléletére, eközben formálódik az ő meggyőződése, jelleme is. A nevelőmunka legfőbb fóru­ma a kommunisták kollektívája, az alapszervezet és a pártcso­port közössége. E kollektíva fi­gyelme, elismerő vagy bíráló, buzdító vagy óvó szava számít a legtöbbet abban, hogy az egyes párttag mennyire és miképpen kész munkálkodni a közös üeyért. Ha a pártszervezet kol­lektívája nem fordít kellő fi­gyelmet tagjai formálására, ak­kor utat engedhet kedvezőtlen tendenciáknak. Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a fejlődés je­lenlegi szakasza magasabb kö­vetelményeket támaszt a párt tagjaival szeínben. A kollektíva gondolkodást formáló. ' hatásá­nak, a pártszervezeten belüli nevelőmunkának is erőteljesebbé kell válnia a következő időszak­ban. Enélkül aligha számíthat­nánk arra, hogy az egyes párt­tagok mindenben meg tudnak felelni a magasabb követelmé­nyeknek. A párton belüli nevelőmun­káról hallva, jó néhány alap­szervezetben ilyenkor a párt­oktatásra gondolnak. Való igaz, a pártpropaganda mind sikere­sebben tölti be nevelő funkció­ját. Nemcsak oktat, ismereteket közvetít, de szemléletet is for­mál, meggyőződést is erősít. A közelmúltban folytatott vizsgá­latok alátámasztották azt a ta­pasztalati tényt, hogy a pártok­tatás aktív hallgatói tevékenyeb­ben vesznek részt a pártfóru­mokon a politikai kérdések meg­vitatásában, határozottabban lép­nek fel a fogyatékosság felszá­molásáért, nagyobb felelősséget éreznek környezetük politikai hangulatának formálásáért. Ám a pártoktatás mégis csak része a nevelőmunkának, s semmikép­pen sem meríti ki. Az önneveilés legfontosabb eleme a részvétel a pártszervezet kollektívájának életében, min­dennapos munkájában. Semmi sem nevel úgy, semmi más nem gyakorol olyan hatást a világ­nézetre. és az erkölcsi felfogás­ra, mint ha valaki folyamatos, cselekvő részese a közös munká­nak. Azok a feladatok például, amelyeket a termelőegységek pártszervezeteinek most kell megoldaniuk a Központi Bizott­ság tavaly decemberi és ez év júliusi határozatainak megvaló­sításában, jelentékeny nevelő ha­tásúak is. Népgazdasági szemlé­letre, nyílt kiállásra nevelnek, tágítják a látókört, szakításra, a nemtörődömséggel, pazarló nagyvonalúsággal, a kényelmes­séggel, az elavulthoz történő ra­gaszkodással. A megbízatások teljesítésének számonkérése és minősítése, a pártfórumok bíráló és önbíráló légköre, a jók elismerése és a mulasztók kritikája egyaránt fontos tényezője a nevelésnek. Ma már mind általánosabb gya­korlat, hogy a beszámoló tag­gyűléseket megelőzően a pártcso­port, vagy az alapszervezeti tag­gyűlés színe előtt értékelik a párttagok politikai tevékenysé­gét, a pártmunkában való rész­vételét. Nem kevésbé ösztönöz tettre- készségre, a tudás folyamatos gyarapítására, ha a pártszervezet nemcsak a végrehajtásban, ha­nem a döntések kialakításában is számít tagjaira Aki tudja, hogy szava érdemben esik latba, fe- ' lelősségteljesebben gondolja át észrevételeit, s igyekszik olyan ismeretekre szert tenni, amelyek birtokában véleménye hozzáér­tőbb, megalapozottabb lesz. Ha viszont pártszervezetében gyen- gg a demokratizmus, a párttag nem szólhat bele érdemben a helyi döntésekbe, akkor hiába hangzik el a buzdítás,, hogy a kommunista érezzen felelőssé­get a szűkebb és a tágabb kö­zösség fejlődéséért. A pártszervezet belső élete, mindennapi munkája minden­képpen befolyásolja tagjainak a gondolkodását és a magatartá­sát. De hogy ez egyértelműen kedvező és erőteljes is legyen, ahhoz a belső nevelőmunkát, a pártélet nevelő hálását céltuda­tossá kell formálni. Gy. L. Munkásfiatalok színpadai Területi elődöntő Kecskeméten • Dr. Szabó Miklós megnyitja a kiállítást. Az APN hírügynökség ven­déglátását élvezve Kelet-Szibé- riában ismertem meg ezt a mindenki számára érdekfeszítő, izgalmas világot. Fővárosa Ir- kutszk jó ötezer kilométerre tá­volodik Moszkvától. A távolságot Szibéria tájain jól érzékelteti az, hogy a zóna­differencia Moszkvához képest öt, hazánkhoz képest hét óra. Te­hát messze van, nagyon messze. A repülőgép, Moszkvából nyolc óra alatt teszi meg azt az utat, amelyet a gyorsvonat több nap alatt. De most már Irkutszkban vagyunk, ebben a Bajkál-menti félmilliós városban, amelynek forgalmas repülőterére a Moszk­vából délelőtt féltizenegykor in­dult gép, helyi idő szerint a csil­lagos éjszaka féltizenkettő órájá­ra érkezett. Már kétszer voltam ezen a tá­jon. Mégis, mikor kézbe vettem Leomyid Sinkarev könyvét és fellapozva adataiban búvárkod­tam, kiderült, hogy még nagyon keveset tudok erről a különös földrészről. Sinkarev a következő címet adta könyvének: „Honnan jött és hová megy Szibéria?” A múlt században is voltak már olyan előrelátók, akik azt mon­dották: „Szibéria a gyárak, üze­mek országává kell váljék”. De még ennek a századnak az elején is akadt a fejlődésnek olyan el­lenlábasa, aki hirdette: .......Szi­béria csak arra hivatott, hogy el­lássa a világpiacot nyersanyag­gal.” Az időközben született cso­dák a tizenkilencedik század jós­latát igazolták. öt évvel előbb a szibériai mo­csarakban 168 olaj mezőt találtak 333 óriási olajréteggel. Azután kö­vetkezett egy gyors összehasonlí­tás Kuvaittal — hiszen ezt tart­ják a legnagyobbnak a világon, ahol 560 négyzetkilométeren fény­lik a fekete fúrótornyok erdeje. Vajon utolérhető ez az évente 110 millió fekete gyémánt meny- nyjség. A szakértők szerint, igen! Szamotlor — az Ob folyó jobb partján (a sokezernyi mocsaras tó egyike) a kútjai 1400—1500 , tonna olajat adnak. Csupán ezeknek a kutaknak a teljesít­ménye 4—5 esztendőn belül egyenlő lesz a kuvaiti termelés­sel, s talán még meg is haladja azt. »De az ehhez hasonló nagy­ságú, gigantikus kőolajmező a geológusok szerint, nem csupán egyetlen van. Szibéria gáz- és olajlelőhelyének területe 1 650 000 négyzetkilométer. Az előrejelzés szerint ezek a Kutak negyedszá­zad múlva évente 300—350 millió tonna olajat adnak. Északon óriási gázlelőhelyekre bukkantak. Nadim-Purszk terü­letén a prognózis 23 trillió köb­méter gázt jelez. Ilyen óriások találhatók Urenga, Medvezsje, Komszomolszkoje, Jubityelnoje és Gubkinszkoje környékén. Kö­zülük is a legnagyobbak Dél-Ja- maljéban, az Arktika partján és a Vasztugáni mocsarakban talál­hatók, s hogy a képzelet is csa- ponghasson, például egyetlen urengai gázkút éven át annyi fűtőanyagot ad, amelyre csak 2 milliós kitermelést biztosító szén­bánya volna képes. Egy tomszki konferencián hangzott, el 1967- ben, hogy csupán Nyugat-SEibé- riában szénből és olajból olyan hatalmas készletek vannak, ami képes egy szintre hozni a terme­lést az Amerikai Egyesült Álla­mok teljesítményével. A közgaz­dászok szerint ez a terület adja majd a Szovjetunió olajtermelé­sének felét, és a gáznak kéthar­madát. Ügy mondják: Szibéria hosszú évmilliók óta óriási szénpárnán fekszik, hiszen a Szovjetunió 22 szénmedencéjéből 14 itt van. Szinte valamennyit megilletné ez a cím: világ fűtőanyag fenomén- je. Egy kuznyeci medence felér négy dombasszi medencével. De még ennél is nagyobbak a Len- szki, Tunguszkij, Kanszkó- Acsinszkij és a Dél-Jarvtszki me­dencék. A természet valaha régen na­gyon bőkezűen ajándékozott és szénenergiából másutt nem lelhe­tő mennyiség található. Számos helyen valósággal a felszínen van a szén. A hatalmas erdőket képező öreg fenyők gyökérzete szinte befonja a szenet, s ez az exkavátor markolóival még elér­9 Nyikolaj Alekszejevics Loga- csov a geológiai tudományok doktora, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Szibériai ' Kirendeltsége kelet-szibériai részlegének elnökhelyettese. hető mélység, ötven-hatvan mé­ter vastagságban, vékony föld­lepel alatt fekszik a szén. A szá­mítások szerint több mint 7 tril­lió tonna szén nyugszik itt, ami a Szovjetunió -szénkészletének több mint 90 százaléka. Megfelelő feltételek között évente 1 milli­árd tonna szén volna kitermel­hető. Ilyen készletekkel a világ egyetlen szénmedencéje sem ren­delkezik. A közgazdász előrelátók úgy vélekednek, hogy 2000 körül a Szovjetunió európai részének a szénfűtőanyag 90 százalékát Szibéria adja majd. Ehhez azon­ban még meg kell oldani a szál­lítást, amelyet a merészen gon­dolkodók úgy képzelnek, hogy a szén továbbítása nyomás alatt, csővezetéken történik majd. (Folytatása következik.) 9 Mindenütt hatalma» elektromos vezetékek húzódnak. Valljuk meg, ha Szibériáról hallunk, ma is a régmúltból örökölt képek támadnak: kietlen, mocsaras földrész, der­mesztő hideg, a természet vad ősisége, ahova valamikor számüzötteket hurcoltak, ahol a kultúrának csak a nyomai találhatók és embernek egyáltalán nem való ott az élet. De az ott élő milliók bizonyítása alapján mindenkinek gyorsan túl kell tennie magát ezen a manapság már tarthatatlan elő­ítéleten. Szibéria elképzelhetetlen méretű gazdagsága, és en­nek fokozatos kiaknázása energikusan cáfolja a múltat, az előítéleteket és gigantikus fejlődésével egyre inkább az em­ber szolgálatában áll. Az Angara menti Bratszkban egy jelszó ragadta meg a figyelmemet: „Szibéria gazdagsága az egész országé!” Erinek a transzparensfeliratnak jegyében vegyük sorra: merre jártam, mit láttam s hallottam Szibériáról. 1. A „Szibériai Texas” i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom