Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-17 / 218. szám

4 % PETŐFI NEPE 9 1975. szeptember 17.

Társadalmi aktivitás és tudatosság

Kevesebb koksz, több nyersvas

• A társadalmi aktivitás a társadalmi gyakorlat tartománya magában foglalja a politikai-közéleti és a munkatevékenység területeit. Olyan politikai kultúrát és hozzáértést ■ feltételez, amely maga is csak a részvétel — az aktivitás „mezője” — folyamatában formálódik és fejlődik. Kritikus pont tehát — akár fejlesztésének nehézségeit, akár fontosságét nézzük.

A problémák forrása, hogy a társadalmi aktivitásnak — legyen szó intézményekről, vezető testületekről és egyénekről, vagv a tömegek aktivitásáról — minőségi követelményei vannak. Csak ezeknek az érvényesítésével kerülhetjük el a formalizmust és a látszataktiyffást.

Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Egy üzem kollektívája teljes odaadással, túlórázással dolgozik a terv teljesítésén, avagy túlteljesítésén. Ám a gyártott termékről kiderül, hogy nem üti meg a közgazdaságtani követelmények mércéjét. A munka tudatos vállalása, a lelkesedés és a magas fokú aktivitás kiáltó ellentmondásba kerül a tényleges eredménnyel. Az aktivitást könyörtelenül feleslegesnek nyilvánítja a társadalom azzal, hogy szükségletei nem esnek egybe a munka eredményével. (A visszahatás magára az aktivitásra nem lehet kétséges.)

A tanulság viszont fontos követelményre hívja fel a figyelmet: az aktivitásnak, a tevékenységnek szervesen kell illeszkednie a társadalmi termelés objektív törvényszerűségeihez. Ha volun- tarisztikusan eltekint ez utóbbiaktól, saját magát kérdőjelezi meg.

• A gazdaság vaskos tényszerűség, amellyel nehéz ujjat húzni. A politikai és közéleti tevékenység más területein azonban — úgy tűnhet — nem működnek ennyire „objektív” kritériumok. Ez azonban csak látszat. Mert először is a társadalom termelési és újratermelési folyamatától soha nem függetleníthető a társadalmi gyakorlat egyetlen más területe sem. Különösen nem a szocializmusban. ahol — a magántulajdon és a kizsákmányolás kényszerítő mechanizmusai híján, s a munka, ma még nem egyszer nagyon is megerőltető jellege mellett — a társadalmi aktivitás és tudatosság magasabb foka szükségeltetik magában a termelési folyamatban is. Másrészt a mindenkori társadalmi aktivitás, különösen, ha a társadalom alapvető csoportjait érintően esik róla szó. maga is meghatározott folyamatként érvényesül a társadalomban. Ez a meghatározottsága részben történelmi, s mint ilyen, a konkrét nemzeti fejlődés keretében a politikai tudatosság kialakulásának múltbeli lehetőségei által meghatározott. Részben azonban napjaink társadalmi tapasztalatainak terméke is.

Az utóbbi hangsúlyozása különösen fontos. Hiszen feltétlenül a társadalmi érdeklődés és részvétel csökkenéséhez vagy stagnálásához egyfajta elkedvetlenedés- hez vezet, ha az egyének úgy tapasztalják, hogy törés mutatkozik a szavak és a tettek között. Ha más az. amit mondanak nekik, vagy olvastatnak velük, és más az, amibe mindennapi életünkben, esetleg nap mint nap beleütköznek. A konkrét, személyesen is felmérhető környezet: a munkahely. az üzemrész, a műhely, a brigád, a lakónegyed területén tapasztalt ellentmondások és visszaélések esetén még a legjobb politikai célkitűzések és eszmék is elveszíthetik erejüket. Mert mit érhet például egy munkáját becsülettel és tehetséggel végző állampolgár szemében a „mindenkinek munkája szerint”-elv > ott, ahol ez legfeljebb falragaszokon érvényesül, miközben időről időre csak megszegését tapasztalja. Nyilvánvaló, hogy a túlzott aktivitás és lelkesedés ilyenkor maga is gyanús és formális: a karrierizmus és törtetés veszélyére figyelmeztet inkább, mintsem önelégültségre adhatna okot.

• A társadalmat formálni kívánó szándék szempontjából e^ a figyelmeztetés is eggyel több okot szolgáltat arra, hogy a társadalmi aktivitás kérdését a maga mélységében értelmezzük, s lenyesegessük a formalizmust és a hamisat az igazról, a társadalmilag hasznosról. Az aktivitás tartalma a fontos, az aktivitást kísérő tudatossághoz hasonlóan. Mi több: éppen ezek az utóbbiak a legfontosabbak.

Ám, ha így van, igazolódik kiinduló tételünk, hogy a társadalmi aktivitásban közvetlenül vagy közvetítettebben mindig a társadalmi gyakorlat egésze tükröződik. Ahogy egy-egy nagy pontosságú műszeren ott tükröződik az elvégzett munka a maga letagad- hatatlanságában és végső megmé- retettségében. úgy a társadalmi egyéneket is társadalmi érintkezésük sokfélesége formálja, s bennünk az előbbi tükröződik a maga konkrét valóságában és tényszerűségében. Nagy tanulság hát a politikus, a vezető és a társadalmat fürkésző tudat számára: arról árulkodik, hogy eszméinkből és célkitűzéseinkből mi vált valóban embert formáló valósággá és tényszerűséggé, és mi az, ami ellenállásba ütközött, megtört vagy éppen visszájára fordult a társadalmi közegen, ennek az újjal szembeforduló míndennapisá- gán. A legfontosabb társadalmi rétegek átlagegyénei, mint megannyi. finom műszer, rögzítik magukban a társadalmi fejlődés állását.

• Ezért kell rá odafigyelnünk. „A nevelőt magát is nevelni kell” — írta Marx. Ez a nevelés azonban éppen ennek az odafigyelésnek az eredménye lehet. Hogy mélyebbek legyenek társadalmi ismereteink, hogy jobban tudjuk, mit, mikor, és hol kell tennünk. A tudatos társadalomformáláshoz és társadalmi aktivitáshoz, ha ma még tömegszinten nem is mindenütt és mindenkor, de vezetői szinten — lentebb és fentebb — feltétlenül ez is hozzátartozik.

H. I.

A kohászatban sokféle új megoldással igyekeznek fokozni a nyersvasgyártás gazdaságosságát. Á nagyolvasztók méreteit állandóan növelik. Japánban és a Szovjetunióban már 12—14 méter medenceátmérőjű és 4000 köbméter hasznos térfogatú kohók is épültek, amelyek napi 7— 10 ezer tonna nyersvasat termelnek. Ezeknél az óriási kohóknál teljesen automatikus elegyelőké- szítést, szállítószalagos adagolást, kombinált olaj-, földgáz-, oxi- génbefúvást alkalmaznak.

Egyre inkább a nagy toroknyomás alkalmazására törekszenek, valamint a kokszíogyasztás csökkentésére. ami jelenleg még 350 —500 kilogramm a termelt nyersvas minden tonnájánál. További megtakarítás érhető még el járulékos tüzelőanyag-befú- vással is. Szén- és grafittömbök tűzállóanyagkénl való beépítésével is javítani lehet a kohók ho zamát és élettartamát. A behívásra kerülő forró szél hőmérsékletének 1300 C-fokra való emelésétől is jó eredményeket várnak.

illliililiilllllli;

A fiatalkorú anya

A kazahsztáni Karaganda! Fémkombinát legújabb óriás kohója a felsorolt fejlesztési tendenciák figyelembevételével épül. Évi teljesítménye 1, millió 800 ezer tonna nyersvas lesz.

Kontraszthatás lágy sugarakkál

Londonban új fajta röntgendiagnosztizáló berendezést mutattak be, amely minden röntgen- ologus álmát valósítja meg. A berendezés a belső szervek képét úgy állítja elő, hogy a paciensnek nem kell kontrasztszereket lenyelnie, illetve nincs szükség ugyanilyen hatású, nem mindig veszélytelen injekcióra sem. A

berendezés az egyetlen „kemény” röntgensugár helyett több száz „lágy” sugarat bocsát több irányiján a páciens leslén át. Nem film, hanem különleges érzékenységű kristályréteg regisztrálja az ismét kilépő sugarakat. A közvetlenül a gépben levő számítógép összeállítja az átvilágított szerv végleges képét.

Megrázóbb címet is adhattunk volna írásunknak. Az igazságot fejezte volna ki A gyermekgyilkos anya. vagy az Ismét ölt a tudatlanság, de még az is, ha leírjuk: A közöny áldozata. Célunk azonban nem a megrázás, nem az olvasók megdöbbentése, hanem a szülők, a munkatársak, a szűkebb környezetben élő emberek figyelmeztetése, az ő felelősségükre történő hivatkozás. Tévedés ugyanis azt gondolni, hogy minden rendben van a fiatalkorúak szexuális felvilágosításával, a „bajba jutott” lány munkatársainak, szüleinek megértésével, támogatásával. Szomorú példa bizonyítja, hogy — szerencsére egyre ritkábban — tragédiával végződhet a szülői nemtörődömség, a közöny, netán a titkolózásra való ösztönzés. Természetesen mindezeket megelőzte a 16 éves lány, s a vele hasonló korú fiú meggondolatlansága, nagyfokú felelőtlensége.

Hányszor halljuk á témához nem illő komolytalansággal azt a megjegyzést, hogy a mai fiatalok már többet tudnak ezen a téren, mint a felnőttek összesen. S valljuk be, van ebben némi igazság, különösen a szabadosságot, a könnyelműséget, a párválasztás esetleges, alkalmi mivoltát illetően. A felnőtt ember viszont ott „kezdődik”, amikor valaki tudja mit tesz és tisztában van annak következményeivel, vállalja, viseli azokat.

Lajosmizsén nem ez történt. Tavaly decemberben teherbe esett egy fiatalkorú lány. Állapotával hamarosan tisztában voll s nem sokkal később „gyanús” lett munkatársainak is egy szövetkezetben, ahol asszonyok köTl zott segédmunkásként dolgozott. Meg is kérdezték tőle, hogy mondd kislányom, ném vagy te állapotos? Erre ő kitérő választ igyekezett adni, mígnem az egyik asszonynak bevallotta, hogy bizony gyereket vár. A titok nem maradt többé titok. Az egyik munkatársnőjétől haskötőt vásárolt, hogy ne látsszon rajta any- nyira. A kollektíva azután biztosította a gyereklányt arról, hogy nem kell megijedni, ők garantálják, hogy titokban fogják tartani.

Ebből érthetően arra következtetett a lány, hogy itt valami titkolni való dologról, szégyen- teljes jelenségről van szó. S amikor otthon az anyja is föltette neki a kérdést, hazudott. Az anya azonban nem hitte el, s újra kérdezett: — Legalább . a Lacitól van?

— Igen, attól! — hangzott a félénk válasz! Érdekes, hogy később, a tárgyaláson az anya azt vallotta, hogy a lánya állapotáról nem tudott semmit, mert az neki csak burkoltan, nem egyértelműen nyilatkozott... Hogy mennyire burkolt volt ez a nyilatkozat, bárki megítélheti. Nemcsak az előbb említettekből, de abból is, hogy az anya kijelentette később a lányának: ha megszülöd a gyereket, mehetsz a háztól.

Az idő azonban gyorsan haladt. Hamarosan eljött a szülés ideje. Egy éjszaka arra ébredt az anya, hogy lánya járkál a szobában. Kérdésére, hogy mi a baja — noha ezt neki tudnia kellett volna — azt a feleletet kapta, hogy fogfájásról van szó. Elhitte, adott egy fájdalomcsillapítót a lánynak és lefeküdtek. Reggel mindenki elment dolgozni, csak az egyre nagyobb fájdalmakkal küszködő lány maradt otthon. Délelőtt hazajött a „mitsem sejtő” anya is. Látta milyen állapotban van a lánya, és elszaladt, hogy értesítse a mentőket. Amíg azonban távol volt a lakástól, a lány kiment a háztól több mint száz méterre levő bozótos, homokos parlagra, ahol világra hozta gyermekét. Az újszülöttet azonnal el is ásta a homokba, majd visszament és lefeküdt az ágyra.

Hamarosan jött az anyja, aztán a mentő. Bevitték a kórházba, ahol pillanatok alatt kiderült, hogy mi történt...

A bíróság elé csak a lány került. Kétévi szabadságvesztésre ítélték.

G. S.

Cement helyett - hamu

Az észt útépítők az autóutak alapozási és borítási munkálatai során kötőanyag gyanánt hamut használnak, amit hőerőművekben pala elégetése után nyernek. A palahamu-útburkolat 1,5—2-szer olcsóbb a cementtel szilárdított burkolatnál és sem tartósságban sem vízhatlanságának mértékében nem marad el mögötte. Ha a kavicsos anyagokat hamuval szilárdítják, minden ezer négyzetkilométernyi útburkolaton 14 tonna cementet lehet megtakarítani; ha a hamuval homokot szi-S lárdítanak, akkor ugyanekkora területen 25 tonna cementet. Az ötödik ötéves terv végére 260 kilométer hosszú út burkolata tartalmaz cementet Észtországban.

Takarékos asztalosok

Házat építenek a miskei cigányok

O Miskén 1975 júniusának egyik reggelén a termelő- szövetkezet lánctalpas traktorja az utolsó viskót is eltörölte a föld színéről. Megszűnt a cigánytelep. Ez a „rombolás” a misikei cigányok múltját törölte el, hogy helyet készítsen egy új, emberibb életnek. Utolsóként Farkas Rudi, a falu prímása hagyta el a telepet. Neve azért is említésre méltó, mert minden valószínűség szerint az ő ősei voltak az első cigányok Miskén. Hogy mikor, azt nem tudjuk, y^nnyi biztos, hogy amikor 285 évvel ezelőtt az akkori kalocsai érsek újratelepítette a községet, Rudi dédapja, vagy ükapja már itt született.

Baracskai Jánosnak, a községi tanács enökének a felmérése szerint tíz évvel ezelőtt 32 család élt a cigánytelepen, mintegy 130 lelket számlálva. Ez a község lakosságának 5 százalékát tette ki. Akkor — tíz évvel ezelőtt — Miske párt- és tanácsi vezetése programot dolgozott ki, amely szerint 1980-ig reálisnak tűnt a telep felszámolása. A helyi tömegszervezetek, de a cigányok törekvése is lehetővé tette, hogy a terv 1975-re megvalósuljon.

O Miskén tehát már nincs cigánytelep, de vannak cigányok. A telep megszüntetésével eltűntek a régi ellentmondások, de születtek újak. Legutóbbi felmérésünk szerint a cigányok aránya alig változott. Jelenleg 33 család van a községben, 131 fővel. A volt telepiek a falu területén szétszórtan építettek és vásároltak házakat. A község vezetői ebben nagy segítséget nyújtottak nekik.

Bizonyára ennek is köze van ahhoz, hogy egyre több cigány- család gondot fordít arra, hogy gyereke elvégezze az általános iskola nyolc osztályát, s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a cigánykérdés megoldásának a kulcsa itt keresendő: a fiatalok tanulásánál. A miskei általános iskolában az 1974 75-ös tanévben a_ 234 gyerek közül 40 cigányszülők gyermeke volt. Ez a tanulók 17 százalékát jelenti.

Az iskola tantestülete nagy gonddal és hozzáértéssel keresi azokat a módszereket, amelyekkel elérhető hogy a cigánytanulók tanulmányi színvonala elérje az iskolai átlagot. A múlt évben például már nem volt köztük bukott tanuló.

Munka teszi az embert emberré. Ez a tétel mindenkire érvényes, a cigányokra is. Az igazsághoz tartozik, hogy a miskei cigányokkal ebben a

kérdésben — az állandó, rendszeres munkavégzésben — sikerült a leggyorsabban egyetérteni. A községi paprikafeldolgozó telepen a 150 dolgozónak 30 százaléka cigány, s valamennyien szocialistabrigád-tagok. Kurucz József például 1957 óta dolgozik itt, s 1961-ben elsőként hagyta el a telepet. Kővári Ferenc feleségével és lányával együtt szintén itt dolgozik. A munkában jól megállják helyüket a cigányok.

Tegzes Miklós, a telep vezetője elmondta, hogy megszűnt az, amikor a fizetés után egy-két napra eltűntek a cigányok a munkahelyről. Ma már elmondható, hogy csak a munkával szerzett pénzt tudják igazán megbecsülni.

Feltűnő viszont, hogy a községben, a jól működő termelő- szövetkezetben a cigányok nem állandósulnak. Mindössze tíz tag és tizenöt bedolgozó van az 1200- nál nagyobb létszámú tagságban. Természetesen ez nem azt jelenti, mintha a tsz vezetősége nem akarna segíteni a cigányokon, de ez. nem csupán rajtuk múlik. Mindannyian tudjuk, hogy az elért eredmények a kezdetet jelentik és még sok tennivaló van addig, hogy a cigányság minden tagja munkája után megbecsült: ember legyen.

Beros Ferenc

A Kecskeméti Asztalosipari Sző. vetkezet t-eimékei nap mint nap öregbítik a szorgalmas százhatvan tagú kollektíva hírnevét. Termelésük évről évre növekszik anélkül, hogy a létszámukban jelentős változás történne. A múlt évben 23,5 millió forint volt az árbevételük, az idei tervük pedig már 24,5 millió forint.

— Mindén jel arra mutat — mondja Rigó Endre elnök —, hogy tervünket néhány százalékkal túl tudjuk teljesíteni az év végéig. Kolonial bútoraink, laboratóriumi berendezéseink változatlanul keresettek, sőt, szinte nem is tudunk annyit gyártani, amennyire szükségük lenne a megrendelőknek. Bár még csak szeptember közepe felé járunk, de a jövő évi kapacitásunk 90 százaléka már le van kötve. Az egyik legjelentősebb munkánk lesz — amelyről most tárgyalunk — az a 6 millió forint értékű laboratóriumi berendezés, amelyet a Veszprémi Vegyipari Egyetem rendel tőlünk.

— Hogyan sikerül u tavalyinál nagyobb tervet túlteljesíteni?

Gépesítéssel, a termelékenység növelésével, s nem utolsósorban az eredményes takarékossággal. Egyre inkább rátérünk a Korszerűbb technológiák alkalmazására. Most például mór pneumatikus kisgépek beszerzését tervezzük. Egy kisebb kompresszorunk már van. Két géphez szükséges sűrített levegőt szolgáltat, de ha meg'_ érkezik a két nagy teljesítményű levegősűrítő berendezés, az ezzel dolgozó gépeink számát 25—30-ra növeljük.

Tervünkben 4(H) ezer forint értékű anyag, energia, megtakarítása szerepel, s ennek jelentős ré szét már teljesítettük. Az im• Németh György szakoktató az első éves ipari tanulókkal foglalkozik.

port alapanyagokat — például a tölgy fűrészárut — nagyon jól tudjuk helyettesíteni hazai anyaggal, s így 40 ezer forintot takarítunk meg. Az alapanyagokkal való takarékoskodás, a szabászok gondosabb munkája, a hulladék csökkentése. illetve felhasználása újabb 30 ezer forintot jelent. A gyártási technológia megváltoztatása 26 ezer forintot eredményezett. Sokat jelent például az is, hogy a Május 1. szállítóbrigád elhatározta. hogy a takarékossági terv teljesítésének érdekében maguk elvégzik az egyik Nysa mik- robuszon a motorcserét. Éppen azon dolgoznak. A műhelyek gondosabb munkája természetesen a minőség javulását, a garanciális javítások csökkenését eredményezte. A múlt év első félévéhez viszonyítva ebből a csökkenésből 20 ezer forint a megtakarításunk.

• A gépműhelyben dolgozó brigádok élenjárnak az alapanyaggal való takarékoskodásban. Felvételünkön Kiss Lajos ti Béke brigád vezetője sűrített levegővel működő sorozatfúróval dolgozik.

• A Nysa vegyeshasználatú mikrobusz motorcseréjén dolgozik Szimkó Ferenc gépkocsivezető, Pólyák Imre és Poór Mihály.

— lt.t is megkezdték a fiatalok az új tanévet?

— Igen, a nyolc első éves tanulóval a jövendő szakmunkások száma 24-re növekedett. A tanműhely különben a napokban több új gépet kapott. Vásároltunk az. oktatáshoz egv szalagfűrészt és egy egyengető gyalugépet, valamint átvittünk oda egy másik műhelyből egy marógépet. Az elsőévesek most ismerkednek a szerszámokkal és gépekkel, s bízunk abban, hogy alaposan elsajátítva szakmájukat, tovább enyhítik majd a szakmunkáshiányt.

O. L.