Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-03 / 206. szám
1975. szeptember 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagy lehetőségeket látunk a kapcsolatok szélesítésében J. H. Faulkner kanadai államminiszter nyilatkozata Egy régi kultúrájú kis országba jöttek el egy nagy és viszonylag fiatal tengerentúli állam kulturális képviselői, hogy közvetlen benyomásokat szerezzenek hazánk művelődési életéről. A kanadai küldöttség a kulturális miniszter meghívására tartózkodott Magyarországon, s kedden délelőtt befejezték programjukat. Látogatást tettek a Rádióban, megtekintették a vármúzeumot, tájékozódtak a Képzőművészeti Főiskolán, magyar rövidfilmeket néztek meg. A kanadai államminiszter elismerő bejegyzését őrzi a megyei művelődési központ vendégkönyve: ..Csodálatos kulturális központ, amely nagyszerű lehetőségeket nyújt a városnak.” Miközben minden iránt érdeklődő, részletekre is kitérő kérdéseket tettek fel a Tudomány és Technika Házában, a Kodály Zoltánról elnevezett zenepeadógiai intézetben és a közművelődés leheti" égéiről tanúskodó mű 'ödes: k- pontban, óhatatlanul arra kellett gondolni, hogy a tíz tartományból és két területből álló észak-amerikai szövetségi állam mellett van egy még nagyobb szövetségi köztársaság — az USA —, ahonnan az angol nyelv közvetítésével válogatás nélkül áramlanak az ideológiai termékek. Ilyen helyzetben a saját kultúra fejlesztése különösen összefügg a nemzeti tudat önállóságának megőrzésével. Vajon milyen benyomásokat szereztek a hatszáz évnél öregebb Kecskemét új kulturális centrumában? — Először is a rendkívüli mel- legségű vendégszeretetről szólnék, amellyel delegációnkat fogadták a megyei tanács vezetői — válaszol James Hugh Faulkner államminiszter. — Ezt úgy tekintem, mint az itt élő emberek magatartásának megnyilvánulását, s ezért különösen nagyra értékelem. A másik maradandó élményem az, hogy miiyen nagy gonddal igyekeznek mindenkit hozzájuttatni a kultúra áldásaihoz, ami igen fontos politikai és szociális tett. Nagy hatással van rám, ami Magyarországon történik. Hazatérve feltétlenül elmondom a tartományi elnökünknek azt is, hogy milyen termékeny műemlékpártolással találkoztam Bács-Kiskunban.. Mert nemcsak az ipar és a mezőgazdaság a fontos, hanem az is, hogy megőrizzük a történelmi emlékeket azon a területen, ahol élünk. Itt a két dolog egyensúlyával találkoztam. A régi Ferences-rendi barátok is meg lennének elégedve és elámulná- nak, ha látnák, hogy milyenné alakult át egykori épületük, ahol a korszerű zenepedagógia fellegvára alakul lei. — Mi érdekli legfőképpen a kanadaiakat a magyar kultúrából? — Jelenleg elsősorban a zene. Ez a művészet nemzetközi nyelvezetével gyorsan legyőzte a határvonalakat. S szinte valameny- nyi zenekarunkban muzsikál magyar származású művész. Emellett nagyon érdekelnek bennünket a tiszta népi hagyományok, amelyeket oly nagy odaadással ápolnak Kecskeméten is. — Milyen lehetőségek kínálkoznak a két ország közti kulturális kapcsolatok fejlesztésére? — Erről a témáról több érdekes megbeszélést folytattunk Budapesten. Nagy lehetőségeket látunk a kapcsolatok szélesítésére. Elsősorban a humán- ,és természettudományok művelőinek cseréjére, szépirodalmi és pedagógiai könyvek kiadására, zenei alkotások és filmek átvételére gondolok. A közeledés természetes folyamatában jócskán adódnak még ki nem használt alkalmak. Tisztáztuk a kulturális csere gyakorlati tennivalóit, s e szerint fogunk cselekedni. Az augusztusban lezajlott Kodály-szimpozion- ra például éppen Kanada küldte az egyik legnagyobb csoportot. És mint a plakátokon látható, a Kanadai Kaiparazenekar —1 Mc Giel művészeti vezetővel az élén — a többi között Kecskeméten is vendégszerepei. Ezeket a lépéseket továbbiak követik — fejezte be nyilatkozatát James Hugh Faulkner államminiszter. Halász Ferenc • A vendégek a Kodály Zoltán Zene- pedagógiai Intézet munkájáról tájékozódnak az újjávarázsolt régi épületben. (Tóth Sándor felvételei.) Tudomány, nevelés, közművelés, népművészet a Kecskeméti Népzenei Találkozón Hatodik alkalommal vállalkozik a Kecskeméti Népzenei Találkozó arra, hogy hozzájáruljon a hagyományok ápolásához, a régi népdalok eredeti megszólaltatásával és más módon is. Az idén nemzetközivé bővül az eddigi országos jelleg. A változatos rendezvényeknek a megyei művelődési központ ad otthont. A napokban elkészült a végleges program. E szerint pénteken fél 10-kor kerül sor az ünnepélyes megnyitóra, amit az egyes tájegységeket képviselő népművészek műsora követ. Ugyancsak délelőtt Kálmán Lajos, a Kecskemét környéki népzenekutatás tartalmáról és feladatairól szól, majd Lülcö Gábor elemzi a kun-tatár lovas-nomád kultúra zenei hozományát. Délután a népzene és tájföldrajz szekcióülése következik. Cserey József a Sárköz és az Alföld, Bárány Béla pedig az Észak- Vajdaság magyar népzenéjének arculatát rajzolja meg. A társadalmi mozgalmakkal való kölcsönhatást a dél-alföldi kubikos- és parasztmozgalmak példáján mutatja be Balázs Árpád. Olsvai Imre a dél-alföldi népzenekutatás gyűjtő- és elemző munkáit veszi számba, s megfogalmazza a további feladatokat A népművészek csoportjai közben fellépnek a város üzemeiben. Tizenkilenc órától pedig „Zöld erdőben, zöld mezőben” címmel népzenei-irodalmi est kezdődik, amelynek Buda Ferenc a házigazdája. A szombat az esztétika és a nevelés napja lesz. Reggel 8 órától' Sárosi Bálint „foglalkozik” a népi előadókkal. Aoasi Béla a pentatónia néhány elvi kérdését veti föl. Miután fölcsendülnek Bartók és Kodály feldolgozásai, Kardos Pál, a népdaléneklésre való nevelésről beszél a kórusmunkával ösz- szelüggésben Fél 1-től eredeti népdalórák kezdődnek az iskolákban. A nevelőképző szekcióban a népdaltanítás és -terjesztés, a pedagógusképzés kérdéseit vitatják meg. Az eszmecseréhez hozzászól Vüss Lajos is. 18 órakor nyitja kapuit a város általános iskolásai részére a „gyermektáncház”, ahol a Sebő Együttes, Szurdi Zsolt és zenekara, valamint a Délibáb Együttes működik közre. Este 7-től Daloló .tájak címmel nagyszabásúnak ígérkező bemutatót tartanak a népművészek. A vasárnap programját a közművelődés jegyében és az ifjúságra való tekintettel állították össze. Elsőnek Voigt Vilmos tér ki a folklór esztétikájának kérdéseire. Szó esik a Páva-mozgalom jövőjéről, a folklórzene további megtermékenyítő lehetőségeiről, az új zenei köznyelvünkről és más érdekes témákról. Ugyancsak délelőtt zajlik le a színházteremben a fiatal népművészek bemutatója, míg a Széchenyi téren szabadtéri’ népzenei műsor hangzik el. Délután vitára kerül sor, majd 16 órától a Salgótarjáni Phönix Bábegyüttes, a Kazári Asz- szonykórus és a Galgamácsai Népi Együttes műsorával zárul a találkozó. A rendezvénysorozatot Pólyák Ferenc fafaragó, és a Király Ilus-pályázat díjnyertes alkotásaiból válogatott népi hangszerek kiállítása kíséri. A résztvevők az üzemek - és iskolák mellett műsort adnak a Kecskemét környéki tanyaközpontokban is. Budán szép környezetben, a negyek lábánál van a Központi Kórház, a Kútvölgyi úton. A hatalmas épület már megszámlálhatatlanul sok embernek adott nyugodt otthont, míg visszanyerték egészségüket. Ezen gondolkozom, miközben észreveszem: az épület egvik szárnyán, a földszinttől a felső emeletig összesen huszonhat törött ablaküveg „díszeleg” a falakon. — Ez igen — gondolom — hát már az ilyen híres-nevezetes egészségügyi intézmény épülete is ennyire elhanyagolt? Egy hét múlva, amikor arra jártam, ismét megszámoltam a törött ablakokat; nem változott a számuk. □ □ □ A metró hosszú, fényes, mozgó lépcsősora, Olvasó, becsukott szemű, bámészkodó mosolygó és elgondolkodtató emberek, fiatalok és idősek, lányok és fiúk, civilek es egyenruhások, kicsik és nagyok suhannak csendben lefelé vagy fölfelé, úticéljuknak megfelelően. Színes, változatos, érdekes a kép minden pillanatban, mindig más és más. örökké változó. Egy ember a szembejövő lépcsősoron állva, koszorút visz a vállán: sok-sok virággal díszített koszorút, melynek láttán sokan elkomorult arccal eltűnődnek: biBudapesti mozaik zonyára az élet múlandóságán vagy ilyesmin. S látjuk, halljuk, hogy hangosan fütyül az idős küldönc, koszorúval a vállán, lehet vagy ötvenöt éves. És amikor valaki éppen vele egyvonalba érve jó erősen megcsóválja a fejét, a fütyülős küldönc átkiabál az illetőnek: — .„Majd neked is viszünk koszorút a sírodra, koma!” □ □ □ A Rákóczi út és a Petőfi utca kereszteződésénél dolgoznak az útépítő munkások. Azazhogy. Azt teszik a lelkiismeretesek a szor- gosabbak. De van köztük olyan, megfigyeltem, aki egészen mást csinál. Nekitámaszkodik a válla- val a nagy gödör, az árok falának. és nézi a nőket, az arra- járókat. Míg egyszerre csak megszólal: — Nézd csak. Pityu! Azt a hosszú hajú feketét, nézd: Látod, azért még a normámat is megemeltetném! □ □ □ A Nagykörút díszes kirakatai előtt hullámzó emberáradat, amerre csak ellát a szem, miiT- deníelé siető, sétáló, ácsorgó emberek. Olyan sokan, hogy szédül bele. aki át akarja fogni a 'átvány egészét. Egyszerre megszólal mellettem egy női hang: — Nézd már. Lajos, ezek hárman elnézik, hogy egy dolgozik! Amikor oldalra figyelek, látom, hogy egy jó hatvan év körüli fej. kendős parasztasszony mutogat egy bajúszos embernek, aki nyilván a férje. Azután arrafelé nézek, ahová a keze mutat, és mit látok ? Egy kirakatrendezőt, amint ügyes kezekkel igvekszik széppé varázsolni a hatalmas kirakatot. S mellett, közvetlen közelben három felöltöztetett bábu van odaállítva. ök azok — a bábuk —. akik „elnézik” a kirakatrendező mun káját; anélkül, hogy segítenének neki. Telefonálni akarok. Belépek az egyik fülkébe, s bedobok egy tan« túszt, gyanútlanul. Most mindenki kitalálja, hogy mi következett; se vonal, se érme. Próbálom a másikkal, hátha. Ismét úgy járok. Mérgemben megyek a legközelebbi utcai telefonfülkéhez, kikeresem a kerületi postaigazgató számát, hogy kiönthessem neki a mérgem. Megvan. Be a tantuszt, várok. Hiába. Lenyomom a kart, kérem vissza az érmét. Itt.'is hiába. S mit tettem mérgemben? Leírtam ezeket a sorokat. Varga Mihály V i t o s áJkí (2.) Tudom, a jószándékú vendégnek, aki a hétköznapi munkáját hagyja maga mögött, hogy hasznosan felüdüljön, minden új tájék, minden ország a szebbik arcát mutatja. Bulgária különösen képes arra, hogy azt nyújtson a látogatónak, amit az .látni, kapni akar. Hogy emögött ötezer év történelme, rendkívül gazdag hagyománya^ kultúrája — egy minden nehézségen felülkerekedni akaró és tudó nemzet küzdelme, erőfeszítése és győzelme rejlik, osak növeli az értékét mindannak, ami gyönyörködtet. Természeti adottságai pedig alátámasztják a meggyőződést : szép ország. Ha elgondolom, itt a tengerparti kánikulában: néhány nappal ezelőtt havas hegyoldalon jártam, ott fent a Vitosán. Mert az természetes, ha valaki Szófiába látogat, csak két napra is, aligha mulasztja el, hogy a bolgár fővároshoz szervesen hozzátartozó hegységre kiránduljon. A városnak szinte minden utcájából látni a 2290 méter magas masszív hegységet. Mint egy égbenyúló díszlet magasodik Szófia fölé. Uralja, őrzi a tájat. Erdői tisztítják a főváros levegőjét, amely így mindig friss, pormentes. Forrásai ellátják a!z egész fővárost üdítő ivóvízzel. Szófia és Vitosa szinte egy fogalom. Amikor megérkeztem Bulgária fővárosába, és elhelyezkedtem a Balkán Szállóban, majd körülnéztem a környéken, néhány óra múlva találkoztam a vendéglátó Balkánturiszt nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjével, Radulov elvtárssal. Az első udvarias szavak után mindjárt ezt kérdezte: — Nos, hogy tetszik Szófia? És mit szól a mi Vitosánkhoz? — Pedig akkor még nem is láttam igazán, mert felhőben volt a teteje, a csúcsa. Aznap nem is láthattam közelebbről. Ellátogattunk azonban egy másik kedves kiránduló helyre, a Pancserovó-tóhoz. Dombszerűvé alacsonyodott hegyek között a termál hőforrásokból és az Iszkar folyó felduzzasztott vizéből mesterségesen kialakított hatalmas tófelület. Partjain kempingek, vikendházak, nyaralók, szanatóriumok, gyógyfürdők, vízisísport kikötők. A ló vizén csó- nakázók és vitorlások. Bódító virágillat, elragadó látvány. Mindössze 14 kilométerre Szófiától. Nem csoda, ha a főváros egyik kedvenc nyaralótelepe, üdülője, sőt gyógyüdülője. Már a rómaiak óta ki tudja hányán nyerték vissza egészségüket termálforrásainak jótékony hatásától. A következő nap aztán Vilo- sára kirándultunk. Leggyakrabban Bojana falun át közelítik meg a szófiaiak. Ez az út azonban építés miatt zárva volt, hát Dragalevci felé mentünk. Ez a falu mintegy 9 kilométernyire termékeny műemlékpártolással van a fővárostól. Évszázadokon rándokhelye volt a Vitosai Szűz Mária kolostor, amely a középkorban a hegység köré épült 40 kolostor egyik megmaradt emléke. 1350 táján épült. A keletkezésére útbaigazítással szolgál a templom előcsarnokában látható 1476-ból származó felirat.. Innen tudjuk meg. hogy a Szófia környéki Radoszlav Mavar bojár család alapítványi temploma volt. Fél évezred viszontagságai, harcai alatt aztán elpusztultak a kolostor épületei, csupán a kis egyhajós templom maradt meg. Jóllehet, időközben hozzáépítéssel azt is kibővítették, ma is őrzi eredeti freskómaradványait. Ezt már a pópa mondja el, aki ízes beszéddel mutatja sorra a templom falait több övezetben beborító freskókat. Legszebb darabjai a bolgár középkornak nemcsak történelmi értéküknél fogva, de a maguk idejében is új festői irányzatot képviselő jókezű, jószemű művésztől származó becses műalkotások. Megcsodáljuk a szentképfal különböző korokból származó ikonjait. Azután diszkrét pillantás hatására egy-eg.v szál gyertyát vásároltunk, s a gyufaszálnál alig vastagabb, mintegy húsz centi hosszú, sárga viaszrudacska kanócát a popa jóindulatú szavai nyomán az illő helyen meggyújtva és elhelyezve szeleteinkre emlékeztünk. A templomból kijőve megmutatta a bejárat feletti lunettában a Deisist: Szűz Mária a kis Jézussal. A templom az ö nevét viseli, s oltalma alatt áll. A közvetlen kedélyű pópa szívesen részletezi tovább a történetet. A török hódoltság alatti szomorú évszázadok alatt szorosan összefonódott a kolostor élete Szófia életével. Iskolája, könyvtára, sőt könyvmásoló műhelye is volt. S akárcsak a többi kolostorban, itt is szívesen látott és bújtatott vendégek a szabadságért küzdő hazafiak. Különös büszkeséggel említi, hegy a nagy forradalmár, Vaszil Levszki is menedéket talált itt. Egy ideig innen szervezte a fegyveres felkelést. Most c vike azoknak a mind ritkább, .^ostoroknak, ahol ip.>0 Az Alexander Nevszki katedrális. cák is vannak. A teraszos kertben fiatal apáca, talpig feketében játszik egy vidáman szökdécselő, mekegő hófehér kecskegidával. Jobbra bolgár stílusú, k szíriekkel díszített kéteinc-ivies. épület. Ezt is, mint a kolostor melléképületét, alig hetven esztendeje építették. Esztétikai és építészeti elemei jól őrzik a hagyományokat. Érdekes. Szép. Budav rí Antal (Folytatjuk) • A dragalevci kolostor. Az emléktábla Vr Levszki sát idézi.