Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-16 / 192. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. augusztus 16. A munkások és a fogyasztási szövetkezetek • A kiskunhalasi ÁFÉSZ évről évre megszervezi a munkások számára a kedvezményes télialma-akciót. Tavaly mintegy 30C mázsát adtak el 30—40 százalékos kedvezménnyel, így hozzávetőlegesen 100 ezer forintot takaríthattak meg a kétkezi dolgozók.' A kiskunfélegyházi ÁFÉSZ két év alatt sok vagon burgonyát értékesített a- piaci árnál olcsóbben a város üzeméiben. A kiskőrösi vállalatok egy része a helyi fogyasztási és értékesítő szövetkezettel kötött szerződést az üzemi étkeztetésre. 700 ezer forintot forgalmazott a Habselyem kecskeméti gyárában létesített szövetkezeti bolt. 9 Más példákkal Is bizonyítható, hogy a szövetkezetek kiterjesztik tevékenységüket az üzemekre, a városok túlnyomórészt munkások által lakott részeire. Az üzletpolitika változtatását elvi és gyakorlati okok indokolják. •Elsősorban az iparosítás hiányával magyarázható, hogy megyénkben a szövetkezeti tnozga- lom kizárólag a földművesek körében terjedt. Sok társulási forma alakult ki a felszabadulás után, közvetlenül munkás érdekeltségűek kivételével. Igény sem mutatkozott ilyenekre a mm Bács-Klskun területén, sőt csökkentek a szövetkezetek városi pozíciói. Napjainkban az átrétegzqdés, a gazdasági "szerkezet módosulása miatt a lakosság fele az iparban és a szolgáltatásban dolgozik. A volt mezőgazdasági munkások, parasztok ragaszkodnak a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekben szerzett előnyökhöz, ’ szolgáltatásokhoz. Az új gazdasági mechanizmus ugyanekkor megszüntette a kialakult monopolhelyzeteket és az egészséges versenyt szorgalmazta. A szövetkezetek egyre nagyobb helyet kértek és kaptak a városokban, egyre nagyobb részt vállalnak Kecskemét, Baja, Kiskunhalas. Kiskunfélegyháza. Kalocsa, Kiskőrös ellátásából. A párt- és a kormány politikájának megfelelően főként fizikai dolgozókkal bővítik a tagságot. Érzékelhetően megváltozott a szövetkezeti tagság foglalkozás szerinti összetétele. A 117 ezer részjegytulajdonos mintegy 40—43. százaléka munkás vagy fizikai dolgozó. Kecskeméten az öt év alatt belépett 2690 új tag háromnegyed része kétkezi munkavállaló. míg a kilépőknek csak egy- harmada. Erőteljesen módosulnak az arányok. • A jelek szerint Kecskeméten, az Univer keretében jön létre a leghamarabb munkástagozat. Ügy tervezik, hogy fölhívják a nagyüzemi dolgozók figyelmét, az effajta szövetkezés előnyeire. Kedvezőek a kilátások Baján és Kiskunfélegyházán is. Az új ötéves tervben minden bizonnyal e városokban is meghonosodik ez az új forma. Figyelemre méltó, hogy a különféle szakcsoportokban is növekszik a munkások száma. Ezek a tömörülések többnyire közhasznú egyéni követelésekhez nyújtanak célszerű kereteket. A nyúl- tenyésztés, a kerthasznosítás, a méhészkedés egészséges. az egyénnek és a társadalomnak értékeket termő kikapcsolódás, időtöltés. • Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek Bács- Kiskun megyei vezetői elemezték a hajdani „földművesszövetkezeti” funkciókból adódó bizonyos feladatok megszűnéséből, új igények jelentkezéséből következő tennivalókat és rugalmasan, a társadalmi szükségletekre mesz- szemenő figyelemmel alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági adottságokhoz. E törekvések fontos eleme a munkások bevonása, az üzemek dolgozóinak ellátásából az eddiginél nagyobb részesedés. Érdemes lenne az alapszabályokban is kifejezni a fizikai dolgozók megkülönbözetett érdekeltségét. Heltai Nándor A VÁROSI-EJLESZ1FS FÓRUMA Hol épüljön fel a planetárium? A nyílt várospolitika szellemében indítottunk vitát a lapban arról, hogy a kecskeméti planetárium ne nyilvános WC- vel együtt épüljön meg, s a kollektív bölcsesség döntsön abban, hogy e fontos természettudományos, ismeretterjesztő intézmény hol kapjon helyet. Herényi József, Ybl-díjas építésznek és dr. Mező Mihálynak, a városi tanács általános elnökhelyettesének hozzászólása után a TIT Bács-Kiskun megyei Szervezete válaszát közöljük fórumunkon: „örülünk, hogy a kecskeméti planetárium megvalósulásával kapcsolatos tervek, vélemények, érvek és ellenérvek a lap város- fejlesztési fórumán jelentős helyet kaptak. A TIT kezdettől fogva nem értett egyet a planetárium és a nyilvános WC egybeépítésével. Ezt kifejtettük az 1975. március 6-i tervtárgyaláson. Ezen a dilemmán azonban már túl vagyunk, az érdekeltek ma teljes nézetazonosságon vannak. Az augusztus 6-i „Mégegyszer a planetáriumról’’ című cikk eszmefuttatása végiggondolandó. A TIT nem zárkózik el az ésszerű változtatások elől, azonban egy újabb helykijelölési huzavqna elodázhatja az intézmény építésének megkezdését. Egyébként az energia- és vízellátás, a gázellátás, valamint a szennyvízelvezetés a Vasútkertben sem költségesebb a múzeum, a MÁV-épületek és a városi szennyvízcsatorna közelsége miatt. A Széchenyivá- rosban történő felépítéssel kapcsolatban aggályunk — a már említett helymódosítással járó időveszteségen túl —, hogy a Széchenyiváros inkább „alvó” város. Soha nem lesz (a három általános iskolával sem) iskolaváros, sem a város centruma. Mi ismét a vasútkerti felépítés mellett foglalunk állást —, de ha helyváltoztatásra kerülne sor, akkor inkább gondolunk a Béke tér Árpád körút felöli részére, amit az általános iskola és a Katona József Gimnázium vesz körül, és nem utolsósorban az új városközpont közvetlen folytatása. A Széchenyivárosba „benyomuló” parkerdő mellé tenni a planetáriumot annyit jelentene, mint a város szélére tenni, amelynek „városi vonzása" szerintünk ugyanúgy kérdéses, mint a Műkertnek (már meglevő öreg fáival) korábban a vadaskerttel és a Csongrádi út átalakításával együtt megfogalmazott elképzelések voltak. A kecskeméti planetáriummal nemcsak egy városrész (mégha 20 ezer lakosú is), hanem a környező községek lakosságának és nem utolsósorban a természettudományos érdeklődésű turistáknak de a közművelődésnek az igényeit is szeretnénk kiszolgálni. Bízunk abban, hogy a planetárium végleges terve még ebben az évben elkészül és az építése 1976-ban megvalósul; megnyitja kapuit az érdeklődők előtt. KONFÄR SÁNDOR a TIT megyei titkára • * • A vita lezárult, az ügyben illetékesek egyetértettek abban; az Alföld első planetáriuma alagsori nyilvános illemhely nélkül épül fel. Egyetértettek abban is, hogy az éltékes műszerek évtizedes elfektetése, a legkülönbözőbb objektív és szubjektív okok miatti huzavonák kárt okoztak a közművelődésnek, ha mással nem, hát azzal, hogy a planetárium nem szolgálhatta már eddig is a természettudományos ismeretterjesztést. Ez pedig a XI. kongresszus határozata szerint fontos közművelődési, s éppen ezért társadalmi feladat is. Nyitott kérdés, hogy hol épüljön fel? A Vasútkertben, a Béke téren, vagy a Széchenyivá- rosban? Véleményünk szerint a városcentrumhoz való ragaszkodás — ki ne essen az érdeklődési körből — funkcionális építészeti, esztétikai és környezetvédelmi okok miatt (a Vasútkert védőpark; fák tucatjait kellene kivágni, csatornázással, járdák építésével hosszú időre feldúlni stb., de hasonló vonatkozik a Béke térre is) nem átgondolt álláspont. A planetárium látogatottságát nem határozza meg, hányán járnak az utcán. Tömegvonzását komoly szervező munka alapozhatja meg, s ezt figyelembe véve a központi elhelyezés a tartalmi munka szempontjából másodlagos. Ennek alapján a Széchenyiváros építészeti, esztétikai és környezeti okok miatt előnyösebb. Hogy a városközponttól távolabb van, az formális jelentőségű. A szerkesztőség nevében megköszönjük a cikkünkre adott válaszokat, amelyek nemcsak a jó döntést segítették, hanem azt a közösség ügyévé is emelték. Csató Károly A hústermelés és fogyasztás Bács-Kiskun megyében A kormányprogram végrehajtásának tapasztalatai A mezőgazdasági termelés szerkezetének a fejlesztésében egyik meghatározó tényező a fogyasztók igényének változása. A táplálkozási szokások korszerűsítésével ugyanis megnőtt az állati eredetű fehérjék, az értékesebb élelmiszerek iránti kereslet. Ennek kielégítése, valamint az export lehetőségeinek kihasználása a hústermelés növelésével valósít* ható meg. Ismeretes, hogy a Magyar Szocialista Mnkáspárt határozatai alapján a kormány néhány éve meghirdette az úgynevezett húsprogramot. Ennek megvalósítását szolgálta a baromfi- és sertéstenyésztés, majd a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére foganatosított központi intézkedés. Hatására 1972-ben megállt a szarvasmarha-állomány csökkenése és 1975 márciusban már II százalékkal, szám szerint 14 ezerrel több szarvasmarha volt, mint négy évvel korábban. A sertés- állomány gyarapodása kiegyenlí- tettebb, mint az előző években volt, mérséklődött az időszakos ingadozás, bár az állomány 1974 év közepétől ismét csökkent. A szakosított állattartó épületek folyamatos betelepítésével javult az állomány üzemi koncentrációja. Ez év közepén a szarvasmarha-állomány 68, a sertésállomány 41 százalékát az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek tartották Bács-Kiskun megyében. A hústermelés színvonalának kialakításában egyik fontos tényező az állatállomány sűrűsége, minthogy a nagy állatsűrűség általában nagyobb hozamot eredményez. Az állatsűrűség mértékét elsősorban a szarvasmarha-állomány határozza meg. A szarvasmarha-állomány mennyisége Magyarországon igen kedvezőtlen, az 1973-ban vizsgált 8 európai ország közül csak Bulgáriában volt még kedvezőtlenebb. Az állatállomány jelentős emelkedése ellenére Bács-Kiskun megyében az országosnál, illetve a szomszédos alföldi megyéknél alacsonyabb szarvasmarha-sűrűség következtében az egységnyi területre vetített'hústermelés az Országos 249 mázsával szemben 236 mázsa volt 1974-ben. A hústermelés alapját az állatállományból évente vágásra 9 Havonta félmillió forintos forgalma van Kecskeméten a lentnvárosl ABC-áruház húsosztályának. ez a vágósertés feldolgozásánál. Az utóbbi években növekedett ugyan a termelő üzemek és az AFÉSZ-ek húsfeldolgozóinak teljesítőképessége, de ez korántsem pótolja a hiányt. Az 1974-ben iparilag feldolgozott mintegy 57 ezer tonna nyershús 67 százalékát az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, 23 százalékát az AFÉSZ- ek, 6 százalékát a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állították elő. Az 1975 évi népgazdasági terv céljainak megfelelően a mező- gazdasági és élelmiszeripar teremti elő a kereskedelem árualapját. A kormány határozata értelmében változatlanul egyik legfontosabb cél a termelő üzemek, az élelmiszeripari vállalatok és a kereskedelmi szervek kapcsolatának javítása, a jobb együttműködés, a lakosság kiegyensúlyozott húsellátása érdekében. A húsfogyasztás az elmúlt 25—30 évben megkétszereződött Bács-Kiskun megyében'. Tavaly a bérből és fizetésből élő családok háztartásában 62 kilogramm, a mezőgazdasági foglalkozású és kettős jövedelmű háztartásokban 65 kilogramm volt egy személy átlagos húsfogyasztása. A lakosság húsigénye a sertéshús iránt a legnagyobb. Táplálkozás-élettani szempontból kedvező a bai omfifogyasztás magas aránya. A fejlett európai országokhoz viszonyítva a hazai húsfogyasztás szerkezeti összetétele mégsem mondható jónak, mert kevés marhahúst fogyaszt a lakosság. A hazánkban kialakult táplálkozási szokásokból adódóan továbbra is a sertés- és baromfihús lesz a legkeresettebb. A szarvasmai ha-hasznositasi arányok szerinti tenyésztésével azonban emelkedhet a marhahús mennyisége is. Nagy Lajosné a KSH megyei igazgatósagának közgazdásza átadható állatok teremtik meg. Tavaly az ország vágóállat-termelésének egytizedét Bács-Kiskun megye állította elő. A lakosság húsellátásában legfőbb szerepet játszó négy állatfajból (szarvasmarha, sertés, baromfi és juh) 1526 ezer mázsa volt a vágott mennyiség, amely—a megye hústermelésének 98 százalékát jelentette. ! A vágóállat-termelés növekedésére ösztönző hatású volt a fel- vásárlási árak 1973-ban történt emelése, ami különösen az export minőségű állatok nevelését tette jövedelmezővé. Az export minőségű vágómarha átvételi ára kilogrammonként 6—8 forinttal növekedett, a felvásárlási árak változása a szarvasmarha-tenyésztésben a nagyobb, sertésteÍ iyésztésben pedig a kisebb sú- yú állatok nevelésére ösztönözte a gazdaságokat. A megye élelmiszertermelésének szinte mindert ágazatára jellemző a feszültség, ámély a termelés a tárolás, s a feldolgozás egyenlőtlen növekedésével alakult ki. Különösen szembeötlő 9 Olasz gyártmányú keverő- berendezéssel készítik a takarmánytápot a harkakötönyi Egyesülés Tsz bárány, hizlaldája számára. A keverőgép vezérlőasztalán Püspöki András figyeli a műszereket. HATVANI DANIEL: A szociográfus költő Koronaakdc Első pillantásba talán kétségesnek tűnhet, hogy valójában dicsérő dolog-e, ha egy költő neve meinem vállalkozik a valóság feltárására, hanem a lé a szociográfus minősítés kerül. Mert ellenkező esetben aligha lenne az. Ha egy szociográfiai írás tényeket megkerülve inkább lírizál, akkor szinte biztosra vehető, hogy a szerkesztő visszaadja szerzőjének a kéziratot. Ezt tenné Hatvani Dániel is a Forrás című folyóirat műhelyében. Hatvani költőként jelentkezett még joghallgató korában. Kecskeméten újságíróvá érett, s ekkor látott napvilágot első verses kötete, az Üvegcserepek. Az irodalmi életben való sorozatos jelentkezéssel egyidőben kiteljesedett újságírói pályája, amit jelzett a Petőfi Népe főmunkatársi rangja, s bizonyítottak a munkaadó megyei lap hasábjain, és az országos folyóiratokban, antológiákban megjelent riportjai, elemző cikkei. Közben — saját szavait használva — belekóstolt a szociográfia műfajába, búvárkodott a szociológia tudományában, település- töirténeti monográfiát készített. Érdeklődése különösen azokra a korántsem egyértelmű emberi jelenségekre és viszonylatokra irányult, amelyek a közösségi élet térhódítását kísérték a tanyákon, valamint a falvakban, illetve amelyek az iparosodó és városiasodó nagyközségekben kívánkoztak tollhegyre. Feldolgozta egyeDek között a múlt örökségeként továbbépülő búcsújárások, az alkoholizmus témáját, és foglalkozott a múltat csak hírből ismerő fiatalokkal. Tevékenységének ezt a területét úgy lehetne jellemezni, hogy az ellentmondásokat a fejlődésben láttatja, amihez sokszor igazibb művészi bátorság kell, mint egy-egy részlet túlzó kinagyításához. És közben, természetes módon, verseket irt. Ezeket a költeményeket rendezte el az újabb, Koronaakác című második kötetében. Az „Aznak a tanyák. Kétszázéves (nádereszről csurog a víz” kezdetű vers olyannyira kifejezi a sokat vitatott problémakört, hogy a tanyakérdésről nemrég megjelent, tudományos alaposságú könyvben érzelmi, összegező záradékként is szerepel. A költő -r- ugyancsak természetes módon — az újságíró és szociográfus megfigyeléseiből építkezik, ami a hitelesség egyik aranyfedezete a kötetben. A várva- várt újdonságot jórészt éppen a kepek gazdagsága, kónkrétsága hozza meg. „A főutca torkolatában” maga a szerző teszi fel a kérdést: „Hiteles-e a költő műszere, a szavak (faágból, sziromból tákolt szerkezete?” Az igazságértéket csak' a könyv egészétől lehet számon- kérni. Körülbelül olyan ábra alakul ki, hogy Hatvani szembenéz a múlttal; a jelenből visszatükröz ellentmondásos jelenségeket és kifejez fojtogató érzéseket; a jövőt pedig mintegy megszelídíti, a csillagokig tágítja.-A gyermekkor olyan, mint a bodzaerdőrobbanás, a paraszti sors kemény emlékei ugyanakkor fogódzót jelentenek az elkötelezett emberi tartáshoz. Az Alföld tájai, a Tiszámén te, Orgovány vérrel itatott buckái a kötődés, megmaradás és a hűség jelképeivé válnaK. Erre utalnak a következő sorok: „De maradtam, mint a lombok sóhajtása” (Kinőttek újra a füvek) „ez az otthonom, mégis” (Sárország). I egszebben, messze túlemelkedve a puszta kijelentés szintjén, a Sodornak óvnak című verse, vall: „elsodornak csillag-örvények / megóvnak lombtetők kő-kazlak”. ítélni és ábrázolni csak annak érdemes, aki megszenvedte az ítélkezés jogát, mert így biztos, hogy nem él vissza vele. a gürcölés homokjavai és a szívós akácokkal jelzett táj szigorúsága szemben áll a felejtésre csábító és a közösség elleni vétségeket könnyedén elintéző mámoros állapotokkal. Alárpedig életünk mindennapjai nem felhőtlenek, az új mindig kínok között születik. A költő tagadja az illúziókat, a tündérmeséket. Mint . írja: „hólyagos tenyerem nem simította tündér”. Az embert méltatlanul lehúzó környezet pedig a sár, lucsok fogalmaiban jelenik meg, s egyáltalán valami ragacsos, ragadós, fizikailag is kellemetlen érzettel társul. A tisztaság vágyát — s a tiszta élet elérésének nehézségeit — dinamikus igék sugallják. Olvanok, mint a perel, lázad, jajong, jajgat, sír, fuldokol, vonaglik, verdes. Az ellentétek feszítő erejét többszörösen összetett, tömör metaforák és távoli fogalmakat összekapcsoló jelzős szerkezetek hangsúlyozzák. Hatvani ízig-vérig a közéleti költő magatartását éli tovább a felfokozott indulatokban. Egyenesen Váci Mihályra emlékeztetnek a Végtelen hatalom sorai: Ritka lámpák fészkelődnek el a sötétben kiáltanom kell, hogy el ne halkuljon a köszönésem lázba esnem, hogy meg ne dermedjek mint éjszaka a novemberi sár Az indulatok végül átszakítják a formák gátjait. Míg a hagyományosabb strófákban olykor Ady rímképletei, József Attila szóösszevonásai támadnak fel, a szabadversek megállíthatatlan képzettársításokat sorakoztatnak egymásra. így két véglet tárul fel. Az egyiket az időben is Elillanó dalok és a Frontátvonulásos versek befejezetlennek tűnő megformálásai jelentik, a másikat pedig a saját ritmusú, szózuhatagos költemények alkotják, amelyek a garázsra alapozó tekintély nyelv, az etikai gerincferdülés, a megszokottság, az új fürdőszobába is boroshordókat állító vagy dajdajozó életvitel ellen irányulnak felajzott stílusukkal. A sok-sok részletmegfigyelést a gondolatpárhuzamok, az ismétlések és a fokozások fogják oldott szerkezeti egységbe. A lírikus Hatvani felveti mindazokat a problémákat, amelyeket az újságíró-szociográfus Hatvani is meglátott az élet ellentmondásaiból. Megoldásként a hitre, az erkölcsi szigorúságra és a jövőre szavaz. Természetes többletként a saját személyiségét adja a művészi igazsághoz. A hangja ilyenkor válik igazán, bensőségesen őszintévé. Bár a költő — akárcsak a romantikus felfogás szerint _ t ovábbra is megmarad a megváltó szerepkörében a „Koronaakác”-ban Golgotára vezető út futó- homokkal fedett, alföldi akácokkal szegélyezett S így a homlokát sem tövisek, hanem tüskék sebzik fel, amit valakiknek mindig vállalni kell Érdemes! — ezt egyes versek magyarázzák mások szuggerálják, a legszebbek pedig magukkal raga- dóan kifejezik. Halász Ferenc
