Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
n 1975. augusztus 31. PETŐFI NEPE NEGYVENÖT ÉVE TÖRTÉNT Negyvenöt évvel ezelőtt, 1930. szeptember 1-én zajlott lé a budapesti munkások hatalmas forradalmi tüntetése; az ország több városában — így Szegeden, Kiskunfélegyházán, Szentesen, Makón, Orosházán, Hódmezővásárhelyen,- Békéscsabán, Debrecenben, Nyíregyházán, Miskolcon, Diósgyőrben, Salgótarjánban, Győrben, Sopronban, Szombathelyen, Nagykanizsán, Kaposváron, Pécsett, Baján — tüntettek ezen a napon a munkások. A nagy megmozdulás előzménye, hogy 1930 nyarára a magyar dolgozók életviszonyai elviselhetetlenné váltak, óriási méreteket öltött a munkanélküliség. A kormányzat tehetetlenül nézte a gazdasági élet összeomlását, melynek során több évtizedes múltú vállalatok mentek csődbe; ennek nyomán munkásév tömegei kerültek az utcára. míndép negyedik b; ’’pesti .«kis neve az Ínségesek listáján szerepelt, s a számukra megállapított, átlag 13 fillérnyi „nyomorenyhítő segély” egyszeri ingyen levest biztosított csupán. A kilátástalan helyzet, a munkásság nyomora arra késztette a szociáldemokrata pártot és a szak- szervezeteket, hogy felvonulást szervezzenek; csendes felvonulást, a bajok elleni tiltakozásul. Mikor a KMP értesült erről a tervről, minden erejével bekapcsolódott a szeptember 1-i tüntetés előkészítésébe. A megelőző napon röplapon is mozgósította a munkásokat: Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykorúira a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek régi győzelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret!...” A több mint százezer munkás felvonulása megfélemlítette a rendszert, s nagy rendőrségi erők bevetésére késztette. A Körönénél lezajlott ütközetben a tüntetők közt ott volt József Attila is, aki élményei hatására írta meg Tömeg című - versét (eredeti címe Szeptember 1. volt, de a cenzúra így nem engedélyezte a megjelenését). A rendőrség segítségére csendőralakulatok és páncélautók érkeztek, s a brutális sortűznek Darnyik János építőmunkás áldozatául esett. Az 1930. szeptember 1-i tüntetés az ellenforradalmi korszak legnagyobb forradalmi megmozdulása volt; 1919 óta először ekkor jött létre tömegméretekben a munkásosztály akcióegysége. A könyvek és a gyógyítás Ji o 1 n a p é v nyitó • Horváth Attiládé tudományos munkaerő a korszerű másológéppel dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele.) Üj svájci szállodaforma: a wotel A szótárakban vagy a lexikonokban sehol sem található meg a merőben új „wotel” elnevezés. Lényegében a német „lakás” és „szálloda” szavak összevonásából alkották meg. Ez az új elhelyezési forma biztosítja a saját lakás minden komfortját, ugyanakkor pedig megadja az első osztályú szálloda nyújtotta előnyöket is. A nyaralásra szolgáló ‘szállodában ugyanis a vendég többé nem csupán egyetlen szobát birtokol, amelyben aludni akar, hanem teljes lakást jelentő helyiségeket. Az első svájci wotel húsz lakosztályból áll (teljes kihasználtság esetén 140 ággyal), mindegyik garderobe-bal, kis konyhával (amelyben edénymosogató gép, hűtőgép, edények és konyhaeszközök vannak), fürdőszobával és külön WC-vei, valamint egy nagy napozó erkély- lyel van ellátva. A szálloda olyan ízlésesen és hangulatosan van berendezve, hogy a vendég már első pillantásra úgy érzi, nagyszerűen fogja szabadságát ott eltölteni. Virág vgn £z ágyak mellett, beige színű a márványozott konyha, s a lakószoba szalon jellegű. A wotel előnye, hogy a vendég úgy él ja enne, mint otthon, anélkül azonban, hogy el kellene látni a háztartás teendőit. Ez utóbbiról a szobalányok gondoskodnak. A vendég az étteremben is fogyaszthat, de ha ehhez kedve van, maga is főzhet. A szálloda szalonnal, bárral, fürdővel, jégpályával, sí-iskolával, teniszpályával és nagy közös napozóterasszal rendelkezik. Feltehető, hogy a wotel igen látogatott lesz. Tárgyilagosan meg kell azonban azt is állapítani, hogy csak igen szűk réteg tudja megfizetni. Ford.: Dr. M. F-né A gyors tájékozódás, informálás egyre fontosabb követelmény. A legújabb felismerések, módszerek gyors elterjesztése különösen a gyógyításban fontos. Az orvosi pályán létszükséglet a megszerzett tudás állandó frissítése, a gyakorlat és a kutató intézetek eredményeinek hatékony, mielőbbi alkalmazása. A cél az, hogy egy-egy beteg kezelésénél az egészségügy felhasználhassa az arról a bizonyos ártalomról felhalmozódott tudást, tapasztalatot. Az alapítók Elképzelhetetlen, hogy világhírű professzorokkal tanácskozzanak a bonyolultabb kormeghatározásoknál, a javallatok kidolgozásánál. (Mellesleg: a legkiválóbb tudós is csak egy részterületet ismerhet alaposan.) Csak a könyvek, folyóiratok segíthetnek. Századunk első felében fogadták el általánosan a nyomtatott betűt, mint a gyógyítás segéd- szközét. A kecskeméti kórház szűkös költségvetéséből már 1930-tól kiszorítottak évente néhány könyv megvásárlásához- elegendő pénzt. A felszabadulás után alakultak ki célszerűen fejleszthető egészségügyi szakkönyvtárak alapításának, fenntartásának a feltételei. Intézményesítették, rendeletekkel szabályozták a gyógyítást szolgáló könyvtárügyet. Kecskemétnek szerencséje volt: dr. Lusztig Gábor főorvos következetesen szorgalmazta a központilag megteremtett lehetőségek teljes kihasználását és tanácsaival, a bibliotéka érdekeinek az érvényesítésével kitűnő alapokat teremtett a további gyarapításához, a könyvtár működtetéséhez. Információ-robbanás Közben az egészségügyben is mutatkoztak az úgynevezett információ-robbanás jelei. Ugrásszerűen, egyre gyorsuló tempóban növekedett a világ különböző részein kiadott könyvek, folyóiratok száma. Rámenne a kórház költségvetésének tekintélyes része, ha valamennyit megvennék. Hiába gyűjtenék össze valamennyi orvosi kiadványt, mert kinek van ideje legalább a munkaterületére vonatkozó közlemények elolvasására. Több száz egészségügyi folyóiratot adnak ki, hetente több tucat könyvet a legkülönbözőbb nyelveket. Ritka az olyan ember, mint például dr. Tóth György főorvos, aki három nyelven, olvas szakirodalmat. Az orosz, spanyol, japán és még néhány világ- . nyelv számára is ismeretlen birodalom. A svéd, az olasz nyelvű orvosi irodalom is igen gazdag. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy miként tájékozódhat valaki az iszonyatos információ- áradatban. A megyei kórház könyvtárában ezt kérdeztem legelőször. A két helyiségben mennyezetig nyújtózkodó polcokon 7000 kötet. Fele könyv, fele folyóirat. Válaszként megmutatta katalógusait. Nemzetközi tájékozódás ^Tájékozódhatnak az érdeklődők a legfontosabb új kiadványokról és más magyar vagy külföldi szakkönyvtárakban fellelhető folyóiratok fontosabb cikkeiről, kötetekről. Az Országos Orvostudományi Könyvtári és Dokumentációs Központ küldi rendszeresen a figyelő (Lapokat, (hogy a legújabb eredményekről, kutatásokról a Bács-Kiskun megyei orvosok is tájékozódhassanak. A lelőhelyen, a tanulmány, könyv szerzőjére vonatkozó adatokon kívül 10—18 sorban összefoglalják az ismertetett publikáció tartalmát, lényegét. Mintegy száz-százhúz orvosi folyóirat, hetilap tartalomjegyzékét közli — rendszerint még azok megjelenése előtt — a Current contente Philadelphia. Egy hét alatt ér ide a friss kiadvány. Jó érzés ebben kecskeméti neveket látni. Legutóbb dr. Lusztig Gábor és dr. Tóth György nevével találkoztunk. Könyvtári kölcsönzés A könyvtár más intézményektől kölcsönzi az itt hiányzó műveket; Tavaly 304 kérelemből 255-öt sikerült teljesíteniük. A könyvtárközi kölcsönzés iránti igény növekedését mutatja, hogy idén eddig 260 kötet kérőlapját küldték el Jó a híre az itteni, Vietnam élete képekben t.-V-. • A haiphongi kikötő Duyen Haí gépgyárában az idén nyolc, egyenként 160 m3/óra kapacitású kotróhajót állítottak elő. A képen: A nyolcadik kotróhajó a gyár dokkjában. (Foto: Van Szak.) A teijjjj»" i.--* ■rgJHjfc1' *8í2r célszerűen fejlesztett állománynak, ezzel magyarázható, hogy mintegy 40 intézmény kölcsönzött innen egy vagy több művet. Természetesen az itt dolgozó orvosok, gyógyító személyzet sűrűn be-betér a könyvtárba. Tavaly 224 olvasónak kölcsönöztek. A főorvosok példát mutatnak a könyvekben levő ismeretek hasznosítására, de a fiatalabbak is felhasználják a továbbképzésnek ezt a kitűnő lehetőségét. Dii Molnár Tibor a legszorgalmasabb. Két és fél esztendő alatt 450 kötetet kölcsönzött. Szolgáltatás A könyvtárosok igyekeznek megkönnyíteni az orvosok dolgát. Szívesen készítenek témabibliográfiákat. Mák László biológus a szövettenyésztés irodalmát kérte, dr. Kiss Dezsőnek az allergiával kapcsolatos Vizsgálódásait is segítették a szakirodalom-jegyzékek. A főigazgató a kórházi higiéniával kapcsolatos irodalom összeállítását kérte. Csajányi Eghiáné, Danis Mihály munkatársa három nyelvből fordít szakirodalmat. A csak valamelyik világnyelven hozzáférhető közleményeket szükség esetén napok alatt magyarul szállítja. A modern másológépnek egy-két másodpercnyi idő kell hasonmás levonat készítéséhez. Tevékenységük fontos része a megye egészségügyi szakkönyvtári hálózatának módszertani irányítása. Mi sem bizonyítja jobban ez irányú ténykedésük színvonalát, mint az, hogy az országos módszertani központ tavaly őket bízta meg egy mintatovábbképzés megszervezésével. Heltai Nándor ATagyon sok mindenre em- lékszem. Számtalan apró történet, helyzet, utazás képét tudom felidézni magamban. Emberek, kézfogások, lakások, filmek, könyvek, vonatok, kerítések, dű- lőutak, szőlősorok, fák, madarak „laknak” bennem. Emlékszem az első új ruhámra, a használtan vett cipőre, fakorcsolyára, magam készítette szánkóra „feltalálásaimra”, sőt azok rajzaira. De bármennyire erőltetem az emlékező tehetségemet, nem tudom felidézni az első évnyitót. Azt a napot, azt az órát, pillanatot, amikor első osztályba indulva megtartották az évnyitót. Erre nem emlékszem. Pedig bizonyára mondta ott valaki — talán az igazgató, a tiszteletes úr, vagy a tanító néni — hogy erre egész életetekben emlékezni fogtok gyerekek, mert ez a legszebb pillanat az életben ... Hát úgy látszik, nem volt legszebb pillanat. Az is lehet, hogy kimosta a fejemből ezt az első évnyitót valami: a háború, a minden nyáron, ősszel rámszakadó fizikai munka megerőltető kényszerűsége, a sok-sok más évnyitó, a tizenhat esztendeig egyfolytában való tanulás örömei, felfedezései, kudarcai. Talán a vándorlások, az otthonta- lanság, az albérletek, a jobbra, többre törekvő örökös készenléti állapot. Nem tudom és már soha nem is fogom tudni. Csak azt tudom, hogy nem emlékszem az első évnyitóra. pedig holnap évnyitó. A -* sok tiszta arcú, tiszta tekintetű, ünneplős gyerek között ott lesz az én fiam is, aki már napok, hetek óta kérdezgeti tőlem: milyen volt, amikor te iskolába jártál? Akkor milyen volt? S én elmondom neki, hogy anyámmal elmentünk a kis púpos boltoshoz, hogy ennek a gyereknek adjon Béla bácsi egy táskát, egy irkát, meg egy ceruzát. Adott a kis boltos és én megszégyenülten ballagtam anyám mellett a gesztenyefák alatt a járdán. Szégyeltem magam, mert olyan háti táskát vettünk, amelyiken két kis sárga kacsa egy gilisztát húzott. Hát én ezt szégyeltem. Elgondoltam, hogyan fognak csúfolni a többiek a gilisztán veszekedő kacsák miatt. Mindig arra vágytam, hogy a táskámon oroszlán, párduc, tigris, vagy legalábbis kígyó, esetleg kutya legyen. S most íme, megyek a gilisztával, a kacsákkal, mert a púpos kis boltosnak nem volt másmilyen táskája. Hát ezt vettük meg ... Nem csúfoltak. A többieknek vászonból vart oldaltáskát készítettek, vagy jobb esetben az apjuk, nagyapjuk kis fatáskái szögezett. Azért jut ez eszembe, mert holnap évnyitó, s mert a fiam hetek óta faggat: apu, milyen volt, amikor te iskolába jártál. S mesélek neki kitalált és megtörtént eseteket. Elmondom, De hogy első olvasmányunk úgy kezdődött: „Hull a mag az őszi földbe __” Tankönyvünkben — e gyetlen egy volt még akkor — olvastuk a megfagyott gyermekről szóló verset, s én hangosan zokogni kezdtem olvasás közben ... )e holnap évnyitó lesz. Egy másmilyen évnyitó, másmilyen könyvekkel, irkákkal, ceruzákkal és másmilyen gyerekekkel. A mi gyerekeinkkel, azokkal, akiknek már szerencsére csak elmesélni tudjuk, hogy „... amikor én iskolában jártam ..Persze jó színben tüntetem fel, érdekesnek mondom el az iskolai életet. Szép verseket idézek egykori, ma is őrzött olvasókönyvemből. Elolvastam az Attila király temetése című történetet. Legjobban Gárdonyi verse tetszik a fiamnak ebből az olvasókönyvből: Éjjel a Tiszán. Bizonyára azért, mert sejtelmes, titokzatos: „Feljött a Hold a Tiszára, csend borul a fűre, fára. Szeged alatt a szigetnél áll egy ódon halászbárka ... ” Azt nem mondom el a fiamnak, hogy az olvasókönyvet úgy állították össze, hogy annak tartalma „altassa”) csodálkozásra és nem felismerésre késztesse a nebulókat. Ebben cy könyvben a szegényekről a sajnálat hangján írtak, olyan formában, hogy nekik karácsonykor a gazdagabbak használt ruhát ajándékoztak és ez jótétemény volt. Fogalmazó'* kellett írnunk a tél örömeire., noha nekünk a, tél a fagyoskodást, az éhezést, az alig fűtött lakást jelentette csupán — örömök nélkül... De holnap évnyitó. A szülők tanakodnak, hogy melyik cipót, melyik ruhát vegye fel a kislány, a kisfiú, a nagylány és a nagyfiú. Természetesen nem azt, amit tavaly, mert azt kinőtte, mert ahelyett már kétszer is van új. Maguk a szülők is latolgatják: mit vegyenek fel, hiszen mégis, holnap évnyitó lesz az iskolában és ez egy életre szóló, felejthetetlen emlék a gyereknek, a gyerekeknek. Fn nem emlékszem az első ■*-' évnyitóra. De ugye fiam, te majd emlékezni fogsz? Biztosan emlékszel majd, hiszen nem mossa, nem moshatja ki belőled az ilyen szép emlékeket semmi, mert nem lesz háború, nyomorgás, vándorlások, koplalások, megerőltető és kényszerű fizikai munka. Majd ha felnőtt leszel, ha nagy óbb leszel, ha „alkalmas a testi dologra” akkor úgyis megfogod a nehezebbik végét. Mert olyan emberré nevelünk téged, a többi tiszta arcú, tiszta tekintetű kicsi embereket, akik holnap ott álltok szép sorban és hallgatjátok a tanító nénit, aki azt mondja majd: — Erre a szép napra egész életetekben emlékezni fogtok... Gál Sándor A háború vérzivatarai után immár békés élet köszöntött Vietnam népére. Képeink, amelyeket a VNA, a Vietnami Távirati Iroda riporterei készítettek, erről számolnak be. • Több száz dolgozó tölti nyári szabadságát szakszervezeti beutalóval a Haipongtól délre elterülő Do Son-i tengerparton vagy a hegyekben. (Foto: Tran Szón.) • Vízlépcső a Day folyón. A folyó szabályozásával védik meg Hanoit és a Vörös folyó deltavldékét az áradásoktól. (Foto: Van Bang.) • Az amerikaiak koncentrációs táboraiból a felszabadulás után hazatért Hoa Khanh-i parasztok dolgoznak egy rizsföldön Dél- Vietnamban, My Tho tartományban. (Foto: Van Bao.) (VNA fotók — MTI—KS.)
