Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-08 / 185. szám

L L jli Nem lehel messzemenő következte­tést levonni ab­ból, -hogy kik tanulnak to­Merre mennek? vább gimnáziumban, vagy szak- középiskolában, de azért bizo­nyos létszámáLakulá&t nem lehet egészséges jelenségként elfogad­ni. Érdemes átböngészni ilyen szempontból a KSH legutóbbi félévi kiadványát, amelyből sok érdekes adatot megtudhatunk. Az új tanévben a középisko­lák első osztályaiba csaknem 2100 tanuló iratkozott be, mint­egy ötven százalékkal kevesebb az előző évinél, ötvenöt száza­lékuk gimnáziumban, negyvenöt százalékuk pedig szakközépisko­lában kezdi majd el tanulmá­nyait. ' Ez az arány nyilván adott, összefügg az iskolatípusok jelenlegi számával és befogadó- képességével. Más vonatkozás­ban azonban nyilván nem egé­szen egyértelmű a helyzet. Örvendetes egyrészt, hogy a mostani tanévben 2,2 százalékkal több a tavalyinál — mintegy 1400 fő —, az új középiskolá­sok között a fizikai dolgozók gyermeke. Ez a létszám az ösz- szes beiratkozott fiatalnak a két­harmada, szemben a korábbi 61 százalékkal. Az arányuk tehát abszolút értelemben javul. Ugyanakkor a fizikai foglalkozá­sú szülők gyermekeinek aránya a szakközépiskolákban 75 százalé­kos, míg a gimnáziumokban a beiratkozottaknak alig több mint a fele. Sok tekintetben érthető, hogy a fizikai dolgozók nagyobb bi­zalmat árulnak el gyermekeik jövőjét illetően a szakközépisko­lák iránt. Ügy gondolják, s nem alaptalanul, hogy ebből az isko­latípusból kikerülve, gyermekük könnyebben lesz keresőképes, ha­marabb áll a maga lábára. Ha nem jut be egyetemre, főisko­lára, az üzemek, vállalatok és in­tézmények szívesen fogadják őket. Jó szakemberek, esetleg középvezetők válnak majd be­lőlük. S az általános tapasztala­tok igazolják is ezeket a remé­nyeket. Az is tény, a közoktatás­ról szóló határozat is megerősíti ezt, hogy azonos jellegű felső­fokú intézetben — a szaktárgyak ismerete révén — sok tekintet­ben előnye van a szakközépisko­lás fiatalnak, vagyis az előreha­ladás, továbbtanulás ilyen irány­ban nyitott a számukra. Ez az áramlás a szakközépis­kolák irányába azonban még­sem ilyen egyértelműen pozitív jelenség. Annál is inkább, mert az egyetemi továbbtanulásra való felkészítésnek — az általánosabb pályaválasztási lehetőségnek —a forrása továbbra is a gimnázi­um. Itt sajátítnatják el a tanulok azokat az alapozó tantárgyakat, melyek elmélyült ismerete nél­kül nem juthatnák be például az orvosi egyetemekre, a bioló­giai tudást igénylő természettu­dományi karokra vagy a nyel­vészeti szakokra. Magyarán szól­va, a fizikai dolgozók gyerme­keinek a szakközépiskolába való túlzott arányú jelentkezése azt is jelenti, hogy kénytelenek beérni egy-egy szakterülettel, s bizo­nyos pályák hiába várják a munkás és paraszt szülők gyer­mekeit. A szakközépiskolára való jelentkezés mögött nem mindig a gyermek hajlama, hanem a szülői elhatározás rejlik. Nem vi­tás, hogy sok tehetséges fiatal kerül más pályára, mint amer­re esetleg képességei alapján mehetne. Még egy jelenséget érdemes a fentiekkel összefüggésben szó- vátenni. Több munkás szülő pa­naszolta ez évben is, hogy hiába akarta gyermekét gimnáziumba beíratni, volt rá eset, hogy a 4,3 tizedes tanulmányi átlaga kevés volt erre. Vagyis olyan rostát, szelektálást alkalmaztak — tel­jesen szabálytalanul és eléggé mechanikusan —, amely afféle „kisf elvételüknek felelt meg, figyelmen kívül hagyva, hogy a gyermek hajlamai, képességei bi­zonyos tantárgyakban egyirányú­an és későbbi időben is kibon­takozhatnak. Az ilyen — nehezen bizonyítható — elzárkózó törek­vések mögött az a szándék húzó­dik meg, hogy egy bizonyos­fajta „elit” — ahogy mondják: tanulmányi színvonal — ala­kuljon ki. Ilyen alapon viszont nem csodálható egyes szülők és gyermekek elkedvetlenedése és a szakközépiskolák nyitottabb ka­puja felé áramlás. Mindezzel együtt mégis azt kell mondjuk, örvendetes jelenségek­nek vagyunk tanúi, hiszen a szakközépiskolai hálózat iránti gyanakvás és bizalmatlanság tel­jesen megszűnt, s létjogosultsá­guk ma már vitathatatlan. Más kérdés, hogy a nagy eszközigé­nyű iskolatípus ilyen ütemű fej­lesztése lehetséges és kívána­tos-e ... De erre már csak a szakem­berek és azok is csak alapos elemzés, vizsgálódás után vála­szolhatnak. A mi feladatunk csu­pán ennek a reflektorfénybe ál­lítása. Talán ez sem tanulság nélküli. T. P. Massimo Biondi, a nápolyi nemzeti könyvtár tudományos munkatársa, igen nagyra érté­kelte a szovjet könyvtárügy szervezetét. Szovjetunióbeli tar­tózkodása során számos városi közkönyvtárral ismerkedett meg és valósággal elámult azon, amit látott: a könyvtárak és látoga­tóik számának hatalmas ará­nyain. A szovjet könyvtáraknak je­lenleg 180 millió beiratkozott ol­vasója van, s gyakorlatilag a világ összes ismert szépirodalmi, műszaki és tudományos alkotása (BUDAPRESS—APN) (40.) Ugyanis három lőirányunk van. Egy elölről, egy-egy oldalról, az ablakok felöl. Ha jól kiszá­moljuk az időt, ha ki tudjuk vár­ni, • hogy idegileg elfáradjanak, akkor előbb-utóbb csak kinéznek. — Mi van akkor, ha csak az egyiket sebesítik meg? — Az nem jó. Arra gondoltam, hogy holnap reggelre a két ria­dócsoportot a pince közvetlen kö­zelében helyezem el. Vannak olyan holtterek, ahová nem lát­hatnak, ahová nincs kilövésük. Ezeket a harcosokat elsősorban késsel, ütőfegyverrel, pisztolyok­kal kell felszerelni. — Olyan operatív csoportra gondol, akik rajtaütésszerűen be­törnek a pincébe? — Igen, de ahhoz több felté­telnek meg kell lennie. Először ki kell fárasztani őket. Minél tovább tart, annál álmosabbak lesznek. Én felváltva pihentetem EGY IGAZGATÓ ÉS EGY KOLLÉGIUM KÉT ÉVTIZEDE Jó, hasznos, a társadalmi jf ? f/ 1 f . > J / ? BA»M *-* Aliri’i LL/Lnlilr nrriT vroffir hvrol evre otthonosabb sem nélkülözhetik egy vagy több ember szenvedélyes, a hivatali kötelezettséget meghaladó gondos­kodását. A mozgató embereit közé tartozik dr. Bozsó Ferenc, a Berkes Ferenc Kollé­gium igazgatója. Róla, s a diákotthonról írunk. A negyvenegynehány esztendős köz­gazdász-pedagógus két évtizede áll megyénk egyik legelső szocialista kollégiuma élén. Megyénk első szocialista diákotthona Kecskeméten épül Yéfi *r ■ SZÓ VOSZ-tmchKikan Albérletben Könyvek és olvasók a Szovjetunióban az embereket. Valami olyat kell tenni, ami egyszerre parancsolja őket az ablakhoz. A falu felőli útról rádiójelen­tést kapott az őrnagy. — Jelentem, húsz férfi jön a faluból. Megálltak, de nagyon dühösek, nagyon elszántak. Azt kérik őrnagy elvtárstól, engedje őket a pincéhez Fejszékkel és vadászpuskákkal vannak. Kérek utasítást, mit tegyek? — Ki vezeti az embereket? — Az egyik asszony férje, Pe­tő Lajos. Ismerem. — Adja oda neki a rádiót, be­szélek vele. — Igen, én vagyok Péter Ba­lázs őrnagy. Jól figyeljen ráíh Pető elvtárs. Nem szabad elha­markodni semmit. Két határőr idevezeti önöket. Köszönöm, hogy a segítségünkre siettek. Kérem, az egyetlen mód a megoldásra, ha fegyelmezettek, ha engedel­A felszabadulás után tíz esz­tendővel nyilvánvalóvá vált, hogy a földművesszövetkezetekben új típusú szakemberekre van szük­ség. Olyanokra, akik a kellő szakmai, kereskedelmi, pénzügyi jártasság mellett közösségben gondolkodnak, s a maguk eszkö­zeivel is segítik a falu szocialis­ta átalakulását. Megszervezték Kecskeméten a szövetkezeti technikumot, hívtálf, várták ide a tanulókat több me­gyéből. Jöttek, pontosabban jöt­tek volna, ha helyet kapnak va­lahol. A megyeszékhellyé előlép­tetett Kecskeméten óriási harcot vívtak a közületek minden egyes szobáért, teremért. A szövetkezeti kollégium számára csak Nagy­körösön találtak helyet. Albér­letet, egy ottani intézmény szí­vességéből. Onnan vonatoztak a diákok naponta. Bozsó Ferencnek a közgazda-, sági egyetem elvégzése után ja­vasolták, hogy fogadja el a diák. otthon igazgatói megbízását. El­búcsúzott a fővárosban maradt barátoktól, s Nagykőrösön órákig gondolkodott, hogy érdemes-e kicsomagolnia? A bizalmat kérő, váró, viszon- zó gyerekek döntöttek. A felettes szervek megunták az áldatlan állapotokat és Pest megyébe akarták helyezni az intézményt. A technikum, a diák­otthon vezetői újabb és újabb javaslatokkal ostromolták a me­gyei vezető testületeket a kecs­keméti kollégium megmentése érdekében. 1956 novemberében hallották, hogy megürül a Rá­kóczi út 3-as számú épület. Az igazgató a megyei pártbizottság támogatását kérte. Molnár Fri­gyes, az MSZMP megyei ideig­lenes intéző bizottságának az el­nöke mosolyogva fogadta. „Hí­vatni akartuk, mert úgy véljük, hogy a szövetkezeti középiskola kollégiumának van leginkább szüksége helyiségekre...” Az MSZMP segítségével így •költözhettek 1956. december 1-én jobb körülmények közé. kikölcsönözhető belőlük. A szov­jet kormány évente nem keve­sebb, mint 100 millió rubelt for­dít a könytári állomány bővíté­sére. „Önöknél a könyvek olcsóbbak, mint Nyugaton” — jelentette ki az újságíróknak adott interjújá­ban az olasz vendég. — így az­tán tulajdonképpen természetes az egyébként szinte meghökken­tő adat, hogy egy átlagos szov­jet család mintegy negyven könyvet vásárol évente.” Építeni, építeni A szövetkezeti mozgalom fej­lődése egyre több diákot vonzott a kecskeméti szakközépiskolába. Főként falusi gyerekek jelent­keztek, szinte az ország minden részéből. A tanulók többsége kollégiumi elhelyezést kért. Nyilvánvalóvá vált. hogy csak új épület oldhatja meg a gondo­kat. Érveltek, agitáltak, végig­járták az illetékeseket. Megértő­én segítette az ügyet Nyers Re­zső, a SZÖVOSZ akkori elnöke. 1959-ben kezdték meg a 100 di­ákra méretezett otthon alapozá­meskednek ... Várom önöket. Ki­csoda! A pap? Mit akar? Megbe­széljük! — Ezredes elvlárs, húsz ember idejön. Azt hiszem használhatjuk őket. Velük van a plébános is. — Jöjjön csak. Talán hasznát vehetjük. De szóljon vissza, hogy papi ruhában jöjjön, minél csi- csásabban, keresztet, is hozzon! A húsz ember és a díszbe öl­tözött pap megérkezett. — Lassan összejönnek a dol­gok — nyugtázza az őrnagy, és ismét papírra vet néhány monda­tot. Aztán Csik őrvezetőhöz for­dul. — Csik, jöjjenek egy kicsit közelebb. Négy emberre lenne szükség. Önként jelentkezők. Olyanok kellenek most,, akik az ördögtől sem félnek. Nagyon ve­szélyes vállalkozás. — Egynek itt vagyok —, fe­leli András és körülnéz. Látja, hogy Takács is nyújtózkodik. — Takács nem mehet. Szük­ség van rá. A mesterlövésznek itt a helye. Suhajda kúszik közelebb. ,— Én mehetek? Császármor­zsát csinálok belőlük. őrnagy elvtárs, egyszer... — Állj, most ne meséljen. — Én mehetek? — kérdezi bátortalanul Golubics és kihúz­za magát. — Meg én! — kiált Áng.yás, s félrelöki a többieket. — Pusztai is tartja a kezét, Bagócs is jelentkezik. Szívós is lengeti a karját, majdnem mind. — Négy kell. Csik, Golubics, Ángyás, Suhajda. Késsel bán­tak már? A pisztolyt ismerik? A • A első híradás az építkezésről. dtikkisá — 4afe*t MC rémQk ammcmi. i u im«-« tv íiütesshewv *liáté«%, illMv* «1­b»FÍ**«s**r* t*m diák Mi MC-torhflUnjranU — • ***+ epe*. * ■.«rulmten* MM* '-drefcrtm ueiiwen u] (UU>­•rUJm mmg kfmU ltot urtaaó dUUMXhor. ct­probiánvi sát. A következő évben már itt tanult, lakott, száz leendő szö­vetkezeti szakember. Néhány esztendő múlva meg­építették a másik szárnyat. Az­óta mindig csinosítanak, szépíte­nek valamit. Sportpályák várják a szabad időben a kollégistákat. Összegyűjtötték a Berkes Fe- rencre, névadójukra emlékeztető dokumentumokat, ősszel avatják az AGROBER tervei szerint ki­alakított pinceklubot. Hamarosan saját tornateremben sportolhat­nak, erősödhetnek. Tanítványok • Hirschné Berkes Gizella testvérére, Berkes Ferencre emlékezik. Az elnökségben dr. Molnár Frigyes, dr. Bozsó Ferenc és Szabó La­jos elvtársak. • Ilyen körülmények között él 170 diák. Heltal Nándor iMiPSii Mosolyogva, némi büszkeség­gel mondja az igazgató: — A főnököm is a tanítvá­nyom volt. Varga Ferenc, a SZÖVOSZ oktatási osztályának vezetője itt érettségizett 19G2-ben. Kollégista volt másfél évtizede dr. Makó Csaba, a Magyar Tu­dományos Akadémia szociográ­fiai intézetének a munkatársa. A szövetkezeti mozgalom több száz kitűnő szakembere élvezte a Berkes Ferenc Kollégiumban kialakított tanulási körülménye­ket. A pedagógusok úgy nevel­ték az ifjakat, hogy a diákok majdan otthon a faluban is ak­tív tényezői legyenek a társadal­mi fejlődésért naponta újuló küz­delemnek. Több dicséretet kapott a KISZ- szervezet. Voltak időszakok, mi­kor országos fórumokon is jó példaként emlegették kulturális tevékenységüket. A városi tanács művelődésügyi osztálya szívesen ajánlotta a Kecskemétre látogató művészeknek, íróknak, hogy menjenek a Berkes Ferenc diák­otthonba, mert ott lelkes, értő, fogékony ifjú közönségre talál­nak. Emlékkönyvükben őrzik Veres Péter, Weöres Sándor, Jancsó Miklós, Berek Katalin, Komlós János, Buda i Ferenc, Sípos Gyu­la, Fodor András és mások el­ismerő bejegyzéseit. Kétszer kapták meg a Kiváló klub cí­met. Irodalmi színpaduk gazdag múltra tekinthet vissza. Takács László vezetésével a legutóbbi Ki mit tud?-vetélkedőn első he­lyezést értek el. Az együttes tag­jai sohasem felejtik a falusi, ta­nyai vendégszereplések jó ízeit, a közönség hálás tapsait. Munká- | ba állva sokat tehetnek a falu kulturális haladásáért, a művelő­dés korszerű körülményeinek ki­alakításáért. Dr. Bozsó Ferenc jelen van a város, a megye közéletében. Tíz esztendőn keresztül tevékenyke­dett a városi tanács végrehajtó bizottságában. Hosszabb ideje dolgozik a MÉSZÖV elnökségé­ben, az egyik testület elnökeként. Érdemeket szerzett a nyári KlSZ-építőtáborok szervezésé­ben. Magasra nőttek az építkezés után ültetett fák, sokadszor vi­rágzanak a gondosan ápolt ró­zsák. Szeptemberben tizenhatod­szor üdvözlik ebben az épület­ben a szinte az egész országból érkező kollégistákat. patak felől meg kell kerúlniök a pincét. Kettő az egyik oldalon, kettő a másikon. Szorosan a fai mellé kell állniuk. Arra készül­jenek, ha az éjjel lógni akarnak, vagy legalább az egyik kijön a pincéből, rávetik magukat és hangtalanul harcképtelenné te­szik. Ha tüzet nyitunk ne fél­jenek.' nem találhatjuk el egvi- küket sem. Mi tökéletesen látunk ma éjjel is. hamarosan felsze*- relik a speciális infralámpákat. — Mi lenne, ha betörténk? — kockáztatja meg Csik. — Nem jó. Veszélyben vannak önök is. az asszonyok is. Közben számoljanak azzal, hogy időn­ként megjelenik valaki a pincé­nél, rábeszélő vállalkozás lesz. Lehet, hogy a plébános, ideg- gyógyász feltétlenül. — Csend — kiált az ezredes. — Beszélnek! — Aria nem gondolsz, hogy az osztrák hatóságok visszadob­nak? Akkor felhúznak. — Ez a túsz figura a te hülye ötleted volt. Nem lehet megölni őket. Akkor biztosan felhúznak. — Gyáva szar vagy! — Ha felhúznak, a földben a te szakállas pofád is úgy rohad majd el, mint az enyém, miért ugrálsz, gondolkodni is ^ehet. — Már késő. Benne vagyunk. Vagy keresztülvisszük az egé­szet, vagy már most dobjuk fel magunkat az őrnagynak. Láttad milyen magabiztos pofával jött ide. — Jobb lenne, ha takarékosab­ban bánnál a lőszerrel. Mond­tam. hozzunk tartaléktárat. Elhallgattak. — írja fel, őrnagy elvtárs. A szakállas, az elszántabb. A vállalkozók felszereltek. Fel­sőruhájuk csak pulóver és bekecs. Kés az övükben. Pisztoly a de­rékszíj alatt. Sapkájukat letetette velük az ezredes. Ettek, ittlak, az- aztán nagy kerülővel elindultak a pince felé. " A plébános készen állt. Meg kell várnia, amíg a fiúk célhoz érnek. Az ezredes magához hívja Pető Lajost. — Ugye hallotta, mit mondott a fő gazember? Nem merik bán­tani az asszonyokat. — Én még nem vagyok ebben olyan nagyon biztos, ezredes elv­lárs. — Nyugodjon meg. Maguknak is lesz feladatuk, csak várjanak türelemmel. A távcsövőn keresztül jól lát­szik, hogyan közeledik a négy vállalkozó. Szinte eggyéolvadnak a sárguló fűvel, a barnás-szürke avarral. Faludi .rájuk irányítja a mikrofont. Csak halkan, szélsu­hogásnak hihető lihegésük hallat­szik. A pince végéig együtt ha­ladnak. egymás" mellett" kúsznak. Aztán eltakarja őket a szalmate­tő. Hamarosan két oldalt bukan- nak fel. Csigalassúsággal halad­nak az ablakok felé. Megállnak, féltérdre ereszkednek. A kés már a kezükben van. — Meddig kell ezeknek így várniok.? —■ kérdezi Faludi, és tágranyílik a szeme. — Lehet, hogy egy napig, le­het, hogy tovább — feleli az őr­nagy — minden • rajtuk múlhat Az idő lassan, kíméletlenül las­san telik, a négy fiú várakozik. Mozdulatlanok, amint a szobrok. Lassan lebukik a nap is. Feléled a szél, csípni kezdi a fülüket az őszi hideg. A lámpákat felszerel­ték. A pap elindult már. Lassan, méltóságteljesen lépked. Csak egy fényes, kétarasznyi feszületet visz magával. Még nem vették észre. Egészen a pinceajtóig megy. Meg­áll, körülnéz, megzörgeti az aj­tót. Egy sorozat vágja keresztül a falapokat. A pap biztosan az is­ten kezében van. mert csak mel­lette csapódnak a földbe a golyók. — Ne lőjetek, gyermekeim! A falu papja vagyok. Eresszetek be. Gyónjátok meg bűneiteket, en­gedjétek szabadon ezt a két sze­rencsétlen anyát! — Egyedül vagy csuhás?! — Nem. Velem van isten, aki minden felett ítélkezik. — Hülye. Az isten nem tud megnyuvasztani! — Ne káromold az istent! — Kuss! Menj oldalra, az ab­lak elé. Hadd lássam a pofádat. A pap lassan, méltóságát meg­őrizve az oldalablakhoz lépked. — Mit akarsz, ki küldött? — Pető Lajos és Lőrincz Ist­ván. Ök a férjeik ezeknek ez asszonyoknak. Ne akarjátok, hogy szörnyű -tragédia legyen. Húsz ember áll fejszékkel, vadászfegy­verekkel felszerelve. Iszonyú mé­szárlást rendeznek, ha nem tér­tek észhez; és nem engedelmes­kedtek isten parancsának. — Hol vannak azok a szájhős férfiak? (Folytatjuk.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom