Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-31 / 204. szám
M (1 \ K 1- Ő D É S • IR O D A I. () M • M Ü V K S Z E I • 1 R () I) A L () M • M í V í S Z K I Könyv Jókairól Az egyes társadalmi csoportok ján, mintha tegnap történtek vagy korosztályok olvasottságát volna”. kutató felmérések és adatszolgál- Első drámája, a Zsidó fiú is tatások szinte egyértelműen azt Kecskeméten készült, egy akadé- bizonyjtják, hogy ma is egyik miai pályázatra, amelyet _a Pápá- legolvasottabb, legnépszerűbb ról ismert jó barát Petőfi Sándor magyar író Jókai Mór. A „nagy másolt le szamára. A költő ak- mesemondó” regényeit szeretik koriban vándorszínészként tartóz, fiatalok és öregek, nők és fér- kodott a városbem. fiák. szellemi munkások csakúgy, Jókaiban maradandó nyomot mint a kétkezi dolgozók. hagytak a kecskeméti évek. KéVajpp mi a titka e népszerű- sőbb így vall erről: „Kecskemé- ségnek? Sokszor és sokan pró- ten lett belőlem ember, e derék háltak válaszolni erre a kérdés- tősgyökeres magyar városban és re. az írót hol felmagasztaló, hol különösen itt lett belőlem maledorongoló, hol pedig tárgyila- gyár író. Egész írói működésem- gosságra törekvő értékelésekben, nek az alaphangulatát itt sajátí- kritikákban, az olvasóközönséget tottam el. Nem ok nélkül neveitől rábeszélő, hol lebeszélő elem- zem Kecskemét városát második zésekben és összegezésekben. A szülővárosomnak, mert valóban Jókai-hívők tábora azonban vál- szellemi énemet e város szülte", tozatlan maradt, hiszen az író a A Petőfihez fűződő kapcsolata romantikus regény nagymestere, is Kecskeméten mélyült el. A A 150 esztendővel ezelőtt szü- nagy költő is hitet tesz barátsá- letett alkotó hosszú életéről ese- guk mellett: „Amit én Jókai ményekben. fordulatokban gazdag iránt érzek, az igazság szerint, pályájáról Lengyel Dénes írt is- nem is barátság, nem is testvéri meretterjesztő, objektív hangú szeretet, vagy tán e kettőnek ke- könyveket. A szerző lépésről lé- veréke, vagy talán mindkettőnél pésre, hűséges pontossággal kö- több: valami le nem írható, s ta- veti nyomon Jókai életútját hosz. gadhatatlan. hogy a világon sen- szasabban időzve egy-egy jelen- ki iránt sem érzem azt, egyedül tősebb állomásnál. Ilyen mérföld- ő iránta.” kő volt az író életében pl. a kecs- Mint a márciusi fiatalok ve- keméti tartózkodása. zéralakjai vállvetve küzdenek A testileg megviselt, sovány együtt később a forradalmi esz- fiatalembert — orvosi javaslatra mék győzelméért. Aztán magán- — édesanyja Kecskemétre küldte életük — Jókainak Laborfalvi levegőváltozásra, meg tanulmá- Rózával kötött házassága miatt nyai folytatására. így 1842-től — úgy alakult, hogy eltávolodtak 1844-ig a jogakadémián tanult, egymástól. az Ökollégium épületében. Jókai írói pályája a múlt száGyenes Mihály családjánál la- zad második felében bontakozott kott, a mérnök Pali fiával egy ki a maga teljességében: Ezt a szobában. Gyenes Mihály az Al- szakaszt is részletesen taglalja föld fásításán munkálkodott; hét- Lengyel Dénes kitűnő életrajza, millió facsemetét ültetett el a Nem téved a szubjektív megíté- kecskemétl határban. Kiszállásai- lés zsákutcájába, hanem a reali- ra gyakran magával vitte a csen- tás talaján maradva mutatja be des, szerény joghallgatót is. Ek- Jókai kisebb-nagyobb gondokkal kor érintette meg őt egy életre teli pályafutását, sikereit és ku- szólóan az alföldi táj és a nép darcait egyaránt. Kutatja azokat varázsa, ekkor ismerte meg kö- az ok-okozati összefüggéseket, zelebbről a pusztai nép költésze- amelyek meghatározták az író tét, nyelvét, szokásait. politikai és közéleti magatartáAz itteni élmények hatása érez- sát. s regényeinek alaphangula- hető első regényében, a Hétköz- tát. A regények érdemi méltatása napokban is .......... megismertem helyett az író életének krónikáa magyar fajt a maga őseredeti ját és emberi portréját nyújtja, sajátosságaiban; .összejöttem pusz. s ebben rejlik a könyv értéke, tabírákkal, hadnagyokkal, kikbe- Ezzel a valóságot feltáró, lakko- tyárokat üldöznek, s a futóbe- zásmentes közlésformával kerül tyárokkal. akik azokat kikerülik; emberközelbe a „nagy mesemon- megismerkedtem a népnek ész- dó” mai fiataljainkhoz, járásával, fogalmaival, dalaival, Eredeti Jókai-rajzok, korabeli közmondásaival, kifogyhatatlan metszetek és fényképek színesí- humorával; hallottam a népmesé- tik _ a Móra Kiadó Igv élt... sokét bogrács tüze mellett, a ku- rozatának legújabb, tizenévesek - koricafosztásnál. a szüretelésnél, hez szóló kiadványát. Ezek mind úgy megörökítve vannak emlékezetem kristályhártyá- Losoncz Mihályné TÁRNÁI LÁSZLÓ értetek zengjen májust-öklelő agancsokról csúszik a nap lefelé szarvas-irammal menekül bronz-lombba avarba augusztus szeptember tizenkét óra nap \ tizenkét óra éjszaka nő a hamu fogy a láng a lányölű tájból kibontlak hogy megmaradj jegeken csikorgó szél puha hófüggöny se válasszon el tőled ha veled lélegzem ha veled kering a vérem • Bozsó János ágasegyhásl rajza. ZELK ZOLTÁN Győzelem Ha átgázolva a tengereken, az öregség csuszamlós földrészét megtalálod, visszanézve, látod az ifjúság fölbokrétázott csillagok alatt, mindig zöld évszakokban járva, zsákmánnyal megrakott napokkal Is kudarc kudarc kudarc — megöregedni! • az a győzelem. PABLO NERUDA Diktátorok A cukornádüstök aljáról vér és bőr keverékének szaga árad; bóditó virágkehely, mely undort kelt. A kókuszpálmák közölt domboruló sírokban csontok porladnak és hörgés hal el, míg az érzelm,es lelkű szatrapa kürtös kalapokkal szórakozik meg arany zsinórokkal. Ékszerként csillog a kis palota. Folyosóira gyöngyöző nevetés csörgedez és végigfut a frissen . ', elföldelt lila ajkak s elnémult hangok fölött. Rejtőzködik a jaj, akár a növény, melynek magja földre hull szüntelen és fény nélkül növeszti világtalan levelét. Pikkelyre pikkely: így rakódik le a gyűlölet szakadatlan a posvány förtelmes vizében. Néma szája iszappal van tele. Boldog Baláas fordítása. ISZLAI ZOLTÁN Alkony, lángok Ha nem veszem, hát ellopom és tenyeremben tartom — a földi búcsú pirosán hullik el mint az alkony. A földi búcsút pirosán a lassú folyóparton — én ellopom és elviszem és tenyeremben tartom. Olvadó kardom úgy viszem és oly magasan hordom, hogy nem viszem, csak elhiszem, hogy aranyból a kardom. S ha fiihiszem, már semmi sem marad a szófián parton csak földi búcsú; üzenet mit elfelejt az alkony. ra-iiiiiiira Rímes próza Néha megdöbbenve kapja fel a fejét a XX. század embere egy-egy novella, vagy regény olvasása közben. Feloldódnak a hagyományos formák, eltűnnek a kötött strófaszerkezetek, szóele- ji és szóvégi összecsengések. A próza időnként mintha átvenné azokat az eszközöket, amelyekről lemond a költészet. Világirodalmi folyóiratunk, a Nagyvilág legutóbib száma adta közzé az amerikai Gilbert Sor- rentino: Névtelen vázlat az íróról című rímes prózáját. Az élmény és művészi feldolgozás, magánélet és alkotás mozzanatai vegyülnek össze körülbelül úgy, mint az ténylegesen történik. A rímhívó és válaszoló kifejezések között különös, szabadjára eresztett képzettársítások ívei húzódnak, a hangok váratlan sziporkái minduntalan' elgondolkodtató és humoros hatásúak. Íme, így fest az írói nyersanyag gyűjtésének módszere: „Állj! Hohó! Hogyan is? E hamis tolvajló mégiscsak szerezte valahonnét lomkincsét! Fenn- költből-aljasból, mélyből és magasból, telérbőí, s onnét, ahová vakondnép különben nem ér föl. Könyveket olvasott? Kiemelt egy- egy mondatot, fortélyt vagy fordulatot, és nyomban magáévá tette; piócaként tapadt az újsághírekre; a hirdetésszövegekre; s örvendett, ha egy-egy slágernek ' akadt csak egy szava, amelyet ő maga használhatott; mint aki túszt szed, hallgatta a bluest, s perverz humorra kapott;...’’ Meglepő? Mindenesetre nem előzmény nélküli. James Joyce kifogyhatatlan nyelvi leleményéből a rímek és különösen az alli- terációk sora fakadt századeleji regényében, az Ulyssesben., A középkori próza egy része szabályosan ismétlődő ritmusokra és rímekre épült. És nálunk? Mikes Kelemen Törökországi levelei között az 1736. augusztus 15-i keltezésű — CXXI. számú — Rákóczi szavait idézi: „Megbocsátok — sokszor eszedbe jutok én neked, ha meghalok — sokszor megemlegetsz engemet: de akkor késő lesz”. Talán a tisztelet jele és a kiemelés szándéka tükröződik abban, hogy ezek a sorok a kései kuruc költészet termékeihez hasonló strófaképletet mutatnak, ha valaki „versszerűvé” tördeli őket: „Megbocsátok — Sokszor eszedbe jutok Én neked. Ha meghalok — Sokszor megemlegetsz Engemet: De akkor késő lesz." A művészi levélírás magyar mestere tudatosan, vagy anélkül ugyanazt sugallja, mint a Mikor Rákóczi Lengyelországba ment című bújdosódal befejezése:., Meglátod még jövendőre, Noha akkor már későre, Rákóczit megemlegeted, Sírva mindenütt keresed! Az egyik próza, a másik vers. Napjainkban is, a látszólag megdöbbentően új dolgokban, a műformák és műfajok eszközeinek kölcsönös felhasználáséban, évszázadok kifejezésmódjai üzennek egymásnak, „rímelnek” egymásra. Halási Ferenc A Nyilas • A közelmúltban elhunyt Kisfalud! Strobl Zslgmond Kosauth-díjas szobrász, művész egyik világszerte Ismert alkotása Budapesten a Városligetben látható „Nyilas” című szobor. (MTI Fotó — Vadas Ernő felv. — KS.) János moziba megy értetek zengjen a karácsonyi ének János egy szép, kellpmes, unalommal kecsegtető délután úgy döntött, hogy szórakozni fog, s nem is akárhogyan. Átlagosan — a nagy eseményeket mérsékelten, a kisebbeket közönyösen — figyelő mivolta sem akadályozza meg ugyanis abban, hogy megpillantsa a hirdetőoszlopra, ragasztott plakátot, vöröslő feliratával, mely színes, szélesvásznú, amerikai filmet (világhírességekkel a főszerepben) ajánl figyelmébe. Elindul tehát a filmszínház felé. A krémfagylaltot árusító bódé előtt János megáll egy másodpercre, majd zsfibéből előhalászik egy kétforintost, s bedobja a perselybe. A járókelők fehér inget, vasalt pantallót viselő hányada kissé megütközve mered hősünkre, aki, semmibe véve az illemszabályokat, az utcán fagyiul- tozik; ám azok, akik Jánoshoz hasonlóan trikói és gyüröttes nadrágot viselnek, tudomást sem vesznek róla, mint ahogy János sem érzékeli őket. A téren ismerősei állítják meg hősünket, megcsillantják előtte egy remek, sörbe fullasztott este lehetőségét, de János lapos pénztárcájára gondol és rövid szabadkozás után odébbáll. A mozi előtt azok őgyelegnek. akik még nem döntöttek a film megnézését illetően; a Jánoshoz hasonló figurák feltűnése azonban az esetek többségében nem is vezet elhatározáshoz. — Hová adjam? — kérdi a pénztárosnő (bizonyára Eszter, vagy Margit, gondolja János, de nem tudja miért) a fülke üvege mögül. János némi töprengés után szólal meg. — Mindfigy. De ne nagyon előre. Nagyon hátra se. — Döntéséből szinte sugárzik egész lényének közömbössége a részletek iránt. Az előcsarnokban egy zacskó zörgő celofánba csomagolt drazsét vásárol János. Ha az első sorok valamelyikébe szólna a jegye, bizonyára napraforgót vagy pirított tökmagot tartalékolt volna zsebében, míg, ha az utolsó sorok várnák, szolid eligenciája (mely hősünk szerint az utolsó sorokban ülők egyik igen fontos jellemzője) megakadályozná, hogy ilyen hivságos dolog egyáltalán eszébe jusson. Am, amint körülpillant, János megnyugodva tapasztalja, hogy körülötte csakis Já- nos-forma férfiak állnak egykedvűen, ők pedig, a tapasztalatok szerint, ragaszkodnak a cukorkához. Csengetés után János kényelmesen elhelyezkedik a helyén. Körülforgatja fejét, és úgy találja, hogy körülötte szintén nagyon komoly és megfontolt emberek ülnek, tehát olyanok, mint 6. Ám a komoly és megfontolt embereken is kifog időnként a sors, mely ezúttal egy tupírozott fejet hordó asszonyság képében ül hősünk elé, teljességgel megakadályozva Jánost abban, hogy nyakkicsa- varodás nélkül vethesse tekintetét a vászonra. Miközben a reklámfilm pereg, fura gondolatok ütnek tanyát János fejében. Ügy véli, hogy az élet- biztosítást ajánló komoly férfiúnak vajmi kevés oka lehet nyugtalankodni, hisz a munkából (kocsin) hazatérvén csinos és reprezentatív felesége borul a nyakába; a kisebbik szobában két gyermeke (fiú és leány) játszadozik édtsdeden, s a számukra láthatóan hétköznapi vacsorát úgy költik el, ahogy azt hősünk még ünnepnapon sem tudná; úgyhogy János önkéntelenül azon gondolkozik, hogy azért nyugodtak-e, mert van biztosítási kötvényük, vagy azért van kötvényük, mert már nyugodtak, hiszen ehhez minden feltétel adott. Hősünk gondolataiból kisejlik, hogy — lakás, kocsi, feleség, gyerekek híján — nem kötött még életbiztosítást. A híradónak annqk a részénél, melyben egyes politikusok be-, más politikusok kiszállnak a re- pülőgéppől, János meghallja néhány előtte levő és hátamögötti sorból a cukorzacskók zizegését. O is elszopogat egy-két számét; tevékenységét csu- pán a Miss Akárki, valamint egy súlyos közlekedési baleset bemutatásánál függeszti fel időlegesen. A nagy, egész estét betöltő film valóban színes és szélesvásznú és lenyűgöző. Jánosban különösen a napfényes tengerpartot, a játékkaszinót, a bargörlöket, lakosztályokat ábrázoló képsorok hagynak mély nyomot; valamint a főhős és a főhősnő egymásra- találási jelenete. Ezekben a percekben János el tudja képzelni magát, mint színész, aki hasonló nagy tetteket hajt végre. Érdektelenebb snittek alatt hősünk csörög a cukorkával, majd a zacskót ügyesen, egyszerűen (mintha véletlenül tenné) a padlóra ejti. Megjegyzendő, hogy a padlón már vannak zacskók, azokból a fajtákból, amelyekben levő cukorkát a mozi középső részébe jegyet váltó emberek szoktak fogyasztani. A befejező szuperplán képek után — melyben a főhős érzékeny búcsút vesz a főhősnőtől, közben zokognak a nagyzenekar hegedűi — János kissé meghatódik;, de kint az utcán megcsapja az a hűvös levegő, mely ennek az évszaknak estéin szokásos. Megfordul János fejében az a gondolat, hogy bensejét egy pohárka szesszel megforrósítja, de órájára pillantva megállapítja, hogy a kései időpont egyben az italmérő intézetek bezárását is jelenti; elindul. Hazafelé menet Jánost kinézi magának egy nőnemű szúnyog, s mohón — legalább is hősünknek ez a véleménye — belecsíp. Miután jól irányzott csapással kioltja életét a rovarnak, János tárgyilagosan megállapítja (egy közepes fényerővel világító lámpa sugarában), hogy a szúnyoghölgy esti körútja nem az 6 fülcimpláján kezdődött; csak, a véletlen s hősünk kitünően működő reflexe segélyével fejeződött ott be. Otthon egyre erősödik Jánosban az az érzés, hogy milyen jól és hasznosan, szórakoztatóan töltötte el ezt, az egyébként unalmasnak induló estét, s ugyanolyan boldognak érzi magát, mint azok, akik vele együtt, a filmszínház középső harmadában tekintették meg a színes, szélesvásznú alkotást. Ballal József
