Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-20 / 195. szám
4 • PETŐFI NEPK • ,975. augusxtuS » Az asszonyok haja kendővel hátrakötve, arcuk verejtékben fürdik: a tarka rongyhegyek is majd meggyulladnak a hőségtől. A vendég érkezésére kiegyenesedik néhány hajladozó derék, de néhányan még a többiek biztatására sem hajlandók a munkát abbahagyni. A kötelességtudat erősebb a kíváncsiságnál is, meg aztán nem gyerekjáték naponta 100 kiló textilhulladékot szétválogatni, fejenként Már pedig ez a brigád a kunszentmiklósi Tema- forg legjobbjai közé tartozik, az .üzemben évek óta övék a legmagasabb teljesítmény: 129 százalék. A felelősségük is nagy: ők osztályozzák a hatalmas rongybálák tartalmát. Ami még használható belőle, vagyis tisztítás után értékesíthető 2—300 forintért, azt különrakják, a többi megy géptisztítónak. A gömbölyű csípőknek támasztott karok/akár főzésben, takarításban is tarthatnának pihenőt, otthon is éppen így festenek az asszonyok, amikor hadat üzennek a rendetlenségnek, csakhogy ezért a munkáért még köszönet se igen jár, ezért viszont tisztességes fizetség és megbecsülés. "Ahol az ipari munkának hagyományai. komoly szakmai követelményei vannak, a brigádmozgalom, az emberi, munkatál sí összetai tozás érzése erős és teimészetes. De mi a helyzet ott, ahol az iparosítás egészen új dolog, a mai munkások tegnap még a saját földjüket művelték, vagy a háztartás szűkre határolt, zárt világából léptek át az üzemek tágas falai közé, ahol nem lehet bezárni az ajtót sem a szomszédok, sem a régi szemléletet gyökerestől felforgató változások előtt? „Összetartó, lelkes kis csapat... □ o □ Hogyan szólt bele például a négy esztendeje alakult kunszent- miklósi üzem az itt élő asszonyok életébe, miként tanította meg őket arra, hogy a gyár nemcsak biztos keresetet ad, hanem az összetartozás biztonságát, a felelősségei és eredménnyel végzett közös munka sikerélményét, öntudatát is? — Először csak arra törekedtünk, hogy meglegyen a pénzünk- és természetesen velünk is meg legyenek elégedve, — utalnak az előzményekre szépítés nélkül és ehhez csak annyit tesz hozzá Tabajdi I.ukácsné szb-titkár, aki velük együtt kezdte a válogatási: — Égett a munka a kezük alatt. Így szokták meg. Ezeket az asz- szonyokat nem kényeztette el az élet. Látástól vakulásig dolgoztak mindig, itt sem azt nézték, hol lehet lazítani. — Aztán rájöttünk, hogy az összefogással még többre megyünk. A jó dolgosok hamar megtalálták egymást és akkor határoztuk el, ha már ilyen szépen együtt vagyunk, alakítsunk brigádot. □ □ □ Pontosan egy éve született meg, 13 erős, jókedvű asszony szövetségéből a Hámán Kató brigád. Idén május elsején a szocialista címet is elnyerték, ez a nap volt eddig a legszebb és legnagyobb közös ünnep az életükben. — Szeretnénk még néhány ilyen gyönyörű napot — közük egyöntetűen. Lassan, de biztosan oldódik az elfogódottságuk, kezdetben feszélyezte őket a tudat, hogy most saját magukról „nyilatkoznak”, ám ahogy melegszik a hangulat, úgy színesedik, élénkül a társalgás is. □ □ □ Már ott tartunk, hogy a szabadság is hosszúnak tűnik. Alig várjuk, hogy jöhessünk, mesélhessünk. Az összetartozás nekik jó, őket erősíti. De vajon mire kötelezi őket a szocialista brigád cím? Nem jönnek zavarba. — Először is, hogy kifogástalan munkát végezzünk. És azt is elhatároztuk, hogy tanulunk. Célul tűztük ki, hogy ebben a brigádban mindenkinek meglesz a nyolc osztályos végzettsége. Kiss Miklósné, Gajár Lajosné nálunk iratkozott be az ötödikbe, az Idén végezték a hetedik osztályt, négyes eredménnyel. Juliska, a brigádvezetőnk kijárta a nyolcadikat, büszkék is vagyunk rá. Barna Sándorné brigádvezető arcképével először a kiváló dolgozók tablóján találkoztam. A mosolygós, barna asszony nem titkolja, hogy bizony nagyon fárasztó a tanulás munka mellett, de megéri. Talán, ha nem szánja rá magát, sohasem tudja meg, milyen izgalmas a történelem, mennyi okos dolgot tanulhat a felnőtt ember is, a földrajzkönyvekből. Azelőtt nemigen ért rá könyvet venni a kezébe, most meg alig tudja letenni, folyton csak tömné a fejét. — A férjek mit szólnak ehhez a buzgalomhoz? — örülnek!... — Juliskára nagyon büszke a férje. A tsz-ben is mindig vele dicsekszik. — Hót szégyent nem. is hoztam rá, az biztos — ismeri el szemérmes büszkeséggel Barnó- né, akinek a férje traktoros, 6 pedig egyenest a földről jött az üzembe. Tulajdonképpen még mindig „kétlaki”, ahogyan ő fogalmazza. Amikor hazamegy’ gazdálkodik, ellátja a jószágot, tehenük is van, hoz is mindig friss túrót, tejfelt az asszonyoknak. □ □ □ A többiek? Nevetve „árulkodnak” egymásról. Békésiné a legszorgalmasabb — dicsérik — ó nemrég került a brigádba. Péntek néni nemsokára nyugdíjba megy, neki az a büntetése, ha tíz percig nem dolgozhat és jó vicces. Mindenkit megnevettet. A legcsendesebb Bácsi néni, a másik nyugdíjasjelölt. Devecsai Istvánnénak van a legnagyobb szája. A „megkritizált” nem is tiltakozik:. — Egy asszonynak a nyelve a fegyvere, csak nem hagyja berozsdásodni ?... Devecsainé egészen kivirult, mióta nem kell mindennap bejárnia a pesterzsébeti papírgyárba. Nyolc évet töltött vonaton, most tudja csak mit jelent az, hogy nem kell hajnali 3-kor ki- ugrani az ágyból, órákat várni a csatlakozásokra, holtfáradtan, folyton kapkodva, rohanva élni. Kiss Miklósné is négy évig ingázott Csepel és Kunszentmiklós között, nem kérne belőle többet. — Mondják is sokszor — szól közbe Péntek Józséfné —, hogy mi csak visszamenőleg tudunk számolni, előre nem. Ki tudja mi lesz tíz év múva, egy biztos, hogy még jobb lesz az élet, de mi ezt nem tudjuk elfelejteni, hogy honnét indultunk. Mennyi rossz napot, gondot, veszödséget hagytunk magunk mögött. □ □ □ — Mit tartanak a legnagyobb változásnak? — Hát jobban tudunk élni és ez nemcsak a táplálkozásra vonatkozik. Abból sincs hiány, ugye asszonyok, de már az is sokat jelent, hogy itt kosztolunk az üzemi konyhán, szombat-vasárnap főzünk csak. Akkor aztán olyan csirkepaprikást, meg rántott csirkét, hogy az a világ minden nyelvét beszéli !... — Az is nagy dolog, hogy nem sajnáljuk az időt a pihenésre. Kirándulunk, színházba megyünk, legutóbb úgy volt, hogy a Szovjetunióba visznek bennünket, de a férjek nem engedték, hogy repülőre üljünk. — Egyelőre érjük csak be azzal, hogy Magyarország minden szépségét felfedezzük. Régen erre se jutott Ideje, módja az asz- szonyoknak. Igen nagy dolog, hogy van önálló keresetünk, nem kell könyörögni, hogy „légyszíves, adj 100 forintot!” Szavuk van az üzemben, „meg is mondjuk a magunkét, a termelési tanácskozásokon”, tekintélyük a családban. Bár sok a dolguk otthon is, már nincsenek teljesen kiszolgáltatva a háztartás robotjának. Jól keresnek, nem gond otthon a gépesítés, a gyerekek is sorra megnőttek, kirepülnek a házból, „öreg brigád a miénk — mondogatják — hat nagymama van közöttünk.” Gyorsan kiszámolják, hány „gyerekük” van: 20 gyerekkel és 12 unokával is eldicsekedhetnek. A gyerekeket annyira szeretik, hogy a tasskertesi általános is• Kilencen a „tizenhármak” közül. kola patronálását is elvállalták. Kerítést, ablakokat festenek, takarítanak, ajándékokkal örvendeztetik meg a srácokat. Viszonzásként minden asszony egy csokor gyönyörű szegfűt kapott az idei nőnapon, kis Védenceiktől. □ □ □ — Maguknak-mit kívánnának? — Legyen minden szombat szabad. Legalább ne azon az egy vasárnapon kelljen főzni, mosni, vasalni! — Sokáig dolgozzon még együtt a brigád, erőben, egészségben — kívánják egyszerre és a pillanatnyi őszinte meghatottságnak az aranyoskedvű Péntek néni vet véget: — Legyen ötösünk a lottón! Mert lottózik is a brigád. — Ha kihúznák az ötöst, mire költenék a pénzt? Egyszerre válaszolnak, látszik, hogy ezt is jóelőre kigondolták: — Veszünk egy közös nyaralót, amibe belefér az egész brigád, családostul. Meg egy kilenc személyes kis buszt, aztán azzal járunk. Már a sofőrt is kijelöltük magunk közül, Peták Erzsiké h legfiatalabb brigádtag, még csak húsz esztendős, ő még könnyen megtanulhatja -a vezetést, mi meg csak megadjuk az irányt. □ □ □ Hát akkor sok szerencsét asz- szonyok! Ami pedig az irány választást illeti, máris jó úton haladna. Szerencse nélkül is boldogulnak saját erejükből, a kunszentmiklósi „tizenhármak”. Ugyanis éppen ennyien vannak. És nekik lehet, hogy ez a szám is, de leginkább a saját szorgalmuk valóban szerencsét hoz Vadas Zsuzsa — Még azl szeretném megérni, hogv Kelsőlajoson elkészüljön az .óvoda ... Nagyot sóhajtott dr. Papp Lászlóné e szavak után. A felsőlajosi tanyavilágban töltötte élete legtöbb napját. Hetvenöt nyár „múlt el feje tólött. Volt időszak, amikor távoli tájak tárultak elé. A húszas, évek elején férjével Havannába vitte a hajó. sok kivándorlóval együtt. Nem telt el tíz év sem, visszajöttek, s lem is üres kézzel. A lajosi ha- árban termett először többek között golden deliceous, a starking — azok az almafafajták. amit áz amerikai földrészről hoztak. — A szakszövetkezet, amelyben a megalakulás óta dolgozom az Almavirág nevet vette fel. Most nyugdíjasán is szívesen részt veszek a munkában. A nőbizottság elnöke vagyok és rám bízták még a szociális dolgok intézését is. Tudja, nincs olyan ember a környéken, akit ne ismernék. Gyermekkoruk óta figyelemmel kísérhettem napjaikat. Az emberek a homokon jól termő gyümölcsültetvényeket létesítettek. El sem lehet mondani, milyen nagy változások történtek ezen a vidéken a tanyaiak élet- és munkakörülményeiben. A szakszövetkezetekben, a tsz- ben a dolgos parasztemberek megtalálták számításukat. Nem szabad megfeledkezni a szemléiéiben változásról sem, a nők helyzetének évről évre történő javulásáról. A nők nálunk nem a „sült galambot váró gyülekezet” megtestesítői, hanem az ösz- szetartó, a tenni akaró és tudó, a nőpolitikái határozat megvalósulásáért küzdő, lelkes kis csapat. Ahogyan errefelé mondják a csupafehér hajszálú Ica néni e lelkes csapat zászlóvivőié, ö ia- vasolta. hogy a szakszövetkezet szervezze meg at nők egész évi foglalkoztatását. A téli „holt” szezonban bedolgozóként kezdtek, s ma má" a melléküzemáe ad állandó műnkét sok lánynak asz- szonynak. S hogy mi minden bizonyítja az asszonyok harcosságát? Például az ABC-áruház megépítéséért, később pedig az áruellátás javításáért emelték fel szavukat. Nemcsak az Almavirágbeliek. A helyi ÁFÉSZ nóbizottságával vették tel a kapcsolatot, s a segítségükkel teljesedett kérésük: hűtőpultot' vásárolt az ÁFÉSZ az ÁBC-nek, s így töltelékáru, tőkehús. van már elegendő. Elintézték azt is, hogy az iskolában tejet árusítsanak tízóraira. Az ÁFÉSZ nőbizottságával együtt „információ-láncot” szerveztek, a tanyai ellátásról, a községtől távol élő emberek helyzetéről tájékozódnak, s ahol kell segítenek az asszonyok. A szellemi gyarapodást, az új dolgok megismertetését is feladatuknak tartják! Több ismeretterjesztő és orvosi előadást hallgathattak a szövetkezet asszonyai a nőbizottság szervezésében. A rendszeres kirándulások pedig nemcsak a jó szórakozásért vannak. Kiveszik részüket a társadalmi munkából is. Minden hónapban összejönnek és megbeszélik mi a legsürgősebb, ahol munkaidő után segíthetnek. Dolgoztak a szőlőkötözéskor. a nemrég felépült műhelycsarnok takarítását is elvállalták, megrendezték az öregék napját, s júliusban a községben levő mezőgazdasági üzenlek és az ÁFÉSZ asszonyait hívták meg az étel, divat és háztartási eszközök bemutatójával egybekötött ismerkedési délutánra. Elhatározták azt fs, hogy két- napi munkadíjukat felajánlják egy óvoda építéséhez. Szemefé- nye mindanyiuknak a gyerek. Bábszínházát szerveztek a kicsiknek Bartal Imrénél'.ek, a felsőlajosi iskola tanítónőjének segítségével. — Elszorul a szívem, amikor az utcán megszólít egy-egy gyerek: ..néni kérem, mikor lesz megint bábszínház?” Mert hát hónapok óta kényszerszünet van, ugyanis nincs helyiségünk. Talán majd az ősszel... De azért most augusztus 20-án meglepjük a gyerekeket. A szövetkezet központja mellett felavatjuk a játszóteret. A gazdaság pénzéi és a HNF községi bizottságával közösen szervezett társadalmi munkával készült. Reméljük ■ örömet szerzünk a gyerekeknek. S ha sikerül nyélbeütni az óvodaépítést, az nemcsak nekem, hanem nagyon sok asszonynak lesz örömnapja. Refrénként • vissza-visszatér minden gondolatcsokor végén az óvoda. Szükség van rá most is, s méginkább ha figyelembe vesz- szük, hogy félszáz kismama van Felsőlajoson. Falugyűlésen is beszéltek már erről. Sokba kerül. Társadalmi munkát mindenki vállalna az építkezésen. dehát pénz is kell. Hasznos munkával eltötött hónapok, évek állnak az Almavi- róg Szakszövetkezet nőbizottsága mögött. Tudják, hogy tevékenységükhöz a jobb lehetőséget, a lendületet az MSZMP Központi Bizottságának 1970-es nőpolitikái határozata hozta meg. Ma már társadalmi üggyé vált a nők helyzetének javítása és törekvéseik megvalósításához egyre több támogatást kapnak. Dr. Papp Lászlóné a búcsúzáskor nem is hagyta szó nélkül: — Amit a nők itt cselekedtek, csak saját erejükből nem tudták volna. Mellénk álltak, segítettek a férfiak valamint a szákszövetkzet vezetősége. Ma már azt mondják: á nőbizottság munkája a gazdaság egyik mércéje. Hozzáte- hetem még, hogy érzékenyen jelez, jól mutat minden változást. Mindanyiunknak egy törekvése van, hogy tovább folytatódjanak e kedvező változások, amelyekért erőnk szerint akarunk továbbra is munkálkodni. Csabai István j közmondás arra int, hogy /L a napot csak nyugtával •*-*- szabad dicsérni, én mégis megkockáztatom már mostháromnegyed kettőkor, a műszak v>égén: ma jó napom volt. Hogy miért vagyok ilyen elégedett? Egy újításon dolgozunk, mi, a tmk- műhely Április 4. bronzkoszorús szocialista brigádja. Fura neve van a masinának: vizes kraccoló. Arra való, hogy a vflkrozsdát kapott anyagról, a mélyedésekből is, eltávolítsák vele az oxidréte- get. Jelenleg ezt még kézzel csinálják. Egy forgó drótkorong a lelke az egésznek, amire lúgos oldat folyik, hogy könnyebb legyen a tisztítás. Ott tartunk, hogy nemsokára össze tudjuk állítani a szerkentyűt. Délelőtt az egyik brigádtársammal a motort tartó talpat készítettük el. Jól sikerült, azért vagyok derűlátó a nap hátralevő részét illetően. Mivel töltöm a nap másik felét? Hazaballagok, pontosabban: ballagunk, mert az a barna hajú kislány, aki ott söpröget a műhely túlsó felében, az én kislányom, Andrea. Általános iskolás még, de mindenáron dolgozni akart egy hónapig a szünidőben, hogy le ne maradjon az osztálytársaitól. Ha dolgozni akar, hát dolgozzon, idehoztam a gyárba. Ha felnő, lehet, hogy majd éppen itt keresi meg a kenyerét. Szóval, ballagunk, mert a házunk csak két percnyi járásra van ide. Tizenhárom éve építettük, elég szép, kertes családi ház. Magam voltam a kőműves, a vízvezeték- és az etázsfütés-szerelö, meg ahányféle mesterre csak szükség van egy építkezésnél. ,Mindenhez konyitok egy kicsit, és a rokonok segítségével elboldogultam. Így éldegélünk Sajnos, a kertünkben az idén semmi sem termett, pedig máskor onnan kerül friss zöldség a konyhára. A nagy esők alkalmával háromszor öntötte el a víz a veteményeket, mert egy kissé mély fekvésű a portánk. Kipusztultak a gyümölcsfák is, jövőre újakat kell ültetni helyettük. Otthon hárman várnak bennünket: a feleségem, a tízéves Juditka, és Béluska, aki még csak egy éves, nemrégen tanult meg járni. A szókincse is nagyon szűkös még, csupán azt tudja mondani, hogy apu. Szeretném, ha ő többre vinné majd nálam. Ezt ne úgy értse, hogy mindenáron „úriembert” akarok nevelni belőle. Az legyen majd, amire a képességeiből futja. Ha munkás lesz, akkor azt szeretném, ha tanultabb lenne nálam. Mert annál nagyobb öröme telhet az embernek a szakmában, a munkában, minél több tudása van hozzá. Különben Béluska ilyenkor alszik, így csak négyen ülünk az asztalhoz ebédelni. En a tésztaféléket kedvelem, a legjobban a mákosat. Ma csütörtök van, valószínűleg húsétel lesz az ebéd. Evés után összeszedek néhány rézműves szerszámot, a domborító- és a fenékkalapácsot, meg a fenék-üllőt, és sietek a helvéciai szeszfőzdébe. Elvállaltam ott az átszerelésnél a rézművesmunkát, ugyanis az eredeti szakmám nem a géplakatosság, hanem a réz- művesség. Persze, most azt hiszi rólam, hogy valami éjjel-nappal maszekoló ember vagyok, aki az utolsó falatot már az utcán kapja be, lohol fusizni. Nem vagyok ilyen, csak hébe-hóba vállalok el ezt-azt. Mert számoljunk csak: tizenöt forintos órabérem van, abból kijön 2S00 forintos havi fizetés. Ehhez jár 960 forint családi pótlék, a feleségem pedig kap ezer forint gyermekgondozási segélyt, tehát az összjövedelmünk: 4760 forint, ötünkre. Nem mondom, hogy ez nagyon léevés, de nem is túlságosan sok. Jól jön ”éha egy kis mellékes. Egyébként máskor a szabad időm nagyrészét otthon töltöm, a kertben teszek-veszek, vagy a nyulaimat gondozom. A nyulász- kodás a hobbym. Amikor „házon kívül” vagyok, szinte biztosra vehető, hogy társadalmi munkát végzünk a brigáddal. Volt itt, nem messzi a gyártól egy nádas, tocsogós terület, elhatároztuk, hogy fetöltjük, jó lesz sportpályának.. Sportolóhelyre szükség van Kecskemétnek ezen a részén. Már a bekerítésnél tartunk, beállítottuk az oszlopokat, amikre majd a drótfonatot feszítjük. Épp az előbb járt az eszemben, hogy meg kellene beszélni a bri- gáddal a munka folytatását, ugyanis én vagyok a brigádve- zetö. Az esték általában tévénézéssel telnek, három kis gyerekkel nem lehet másféle programokat csinálni. A drámákat és a krimifilmeket nézzük legszívesebben, de nagyon érdekelnek bennünket a politikai műsorok is. Párttag a feleségem is, én is. Margitka egyébként az AGROKER Vállalat dolgozója, csomagológép mellöl jött el gyermekgondozási szabadságra. A gyerekek esti fürdetésénél gyakran segítek a feleségemnek. Amikpr ágyba dugtuk őket, utána beszéljük meg a család ügyesbajos dolgait. Túl későn nem maradunk fenn, mert reggel ötkor csörög a vekker. Én kelek fel elsőként, kávét teszek fel, s mikorra megfő, akkorára felkel a feleségem is. Megisszuk, aztán én indulok ide, a Sokszorosítógép-gyárba, Margitka meg hozzálát a házimunkához, lau éldegélünk ... Elmondta: Takács Béla géplakatos Lejegyezte: A. Tóth Sándor
