Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

1975. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 5

Rokonnépeink irodalmáról filmjegyzet • filmjegyzet

A napokban egy társaságban valaki szóvá tette, hogy szerinte a mai emberek nagy része nem ismeri a magyarok távolban élő rokonait. Az illető- szerint a zür- jénekről. komikról, a marikról a fiatalok és az idősebbek épp úgy nem tudnak jóformán semmit, mint akár a lappodról, vagy a nyenyecekről. s a többi velünk rokon népről.

Habár lehetséges egy adag túlzás ebben az elmarasztaló véleményben, mégis: le kell szögezni, hogy azoknak az újságíróknak, néprajzosoknak, történészeknek és irodalmároknak van igaza, akik szerint sok még a pótolni való távoli rokonaink megismerő sébcn. Kodály Zoltán írta egyszer nehéz harcát a rokonaink munknak, hogy a rokonnépek költészetét alig ismerteti”.

Amikor a halhatatlan zeneszerző ezeket a bíráló és sürgető sorokat papírra vetette, az előtte járók közül jó néhány szellemi kiválóság harcolta meg nem egyszer nehéz harcát a rokonaink elfogadtatásáért. Sajnovics, Re- guly, Hunfalvy és mások annyi gúny és gáncs részesei voltak, csoda, hogy el nem ment á kedvük teljesen a további kutatástól és népszerűsítéstől, amelynek érdekében oly sokat áldoztak erőt és időt életükből. S a követőik: Beke Ödön. Vikár Béla. Kodály Zoltán, és a ma élők közül Or- tutay Gyula, Radó György, Képes Géza. Bede Anna és mások, valamennyien arra törekedtek, hogy rokanaink ne maradjanak számunkra idegenek.

Az Európa Könyvkiadó most megjelentetett vaskos kötetével egyrészt a ma még ténylegesen meglevő hiányt kivánta pótolni, másrészt az elkezdett pozitív gyakorlatot folytatva a lelkes elődök nemes törekvését akarta teljesebbé tenni. A Medveének — A keleti finnugor népek irodalmának kistükre — című könyv a közelmúltban jelent meg. tízezer példányban. Domokos Péter válogatásában és szerkesztésében.

A műfajára nézve változatos képet mutató könyv könnyen áttekinthető szerkesztésben ad bőséges ízelítőt a „művelt nyugat” emberei előtt — és sajnos, előttünk. rokonmagyarok előtt is — szinte teljes egészében ismeretlen világról. S nem csak az irodalomról. művészetről, hanem egy-egy csipetkét az egyes népek történel- mébőLjs, A szemelvényeket kitűnő KÖTto-műfordítók ültették át a rííi nyelvünkre. Többek között Illyés Gyula, Nagy László, Weöres Sándor, Rab Zsuzsa és Buda Ferenc avatott fordításai emelik a kötet színvonalát.

Az Ob és Ural folyók között élnek a vogulok, ma már csupán hétezerötszázan. Matra Vahruse- va. az első vogul írótiő az intim természeti szépségek leírója, kitűnő emlékidéző, aki sok-sok lelkes hívet szerzett magának eddig alkotásaival. Juvan Sesztalov költőnek kitűnő formaérzéke van; ezért is olvassák sokan a műveit.

A lappok három országban — Finnország, Svédország. Szovjetunió — élnek szétszórtan, fenn á messzi északon, sajátos életberendezkedések között. Az ösz- szes lappok létszáma mindössze alig több harmincezernél. Ám e kicsi létszám nem jelenti azt, hogy ne hozhatnának létre maradandó értékű alkotásokat. Johan Túri lapp prózaíró sikeres

művet írt „Elbeszélés a lappokról” címmel. Történelmi elbeszélés ez a javából, a népmesék hangján.

A kis osztják nép — ma még huszonegyezer a számuk — nagy elszigeteltségben él; innen adódik részben, hogy ők általában ridegebbek, zordabbak a többi rokon népnél. Az Ob és az Irtis folyók közé beékelődve élik életüket, sok-sok évszázad óta már, annyi keserűségen, kínlódáson, harcon és nehéz munkán keresztül vergődve, sokszor reménytvesztetten. de mégis mindig reménykedve* hogy alig lehetne elmondani. A kötetben olvasható Roman Rugin Hajsza című elbeszélése, az állhatatosság művészi kifejezése, a távoli pásztori élet hiteles rajza. Grigorij Lazarev a halászok életét, Vlagyimir Olgyin a lángoló hazaszeretetei írta le beszédes sorokban. Az öreg Petyka éneke című népdal ilyen ragyogó sorokat őriz az utókor számára a régi világról: „Szegény ember voltam. igen-nagyon gyönge, napi betevő falatomra hullott szívem gyöngye.”

Az egyik szamojéd nép, a nye- nyec a Jenyiszej folyó környékén él ma is. Egyik költőjük, Vaszi- lij Ledkov így fejezi ki szépen és hitelesen a hazához való tartozás mélységét: „Ideláncolódtam e tájhoz örökre”.

Az előbbieknél közelebb élnek

— a Szovjetunió európai részén

— a zűrjének (komik), votjákok (udmurtok), cseremiszek (marik) és legdélebbre a mordvinok. Ezek a népek már nagyobb számban, több százezres tömegben találhatók.

Íróik élményt adó műveket képesek teremteni. Bőségesen kapunk ízelítőt belőlük az antológiában. Kallisztráv Zsakov komi író tűnődései Mihail Lebegyev játékos-hangulatos sorai. Mitrej Keda udmurt prózaíró regény- részlete. mely szociológiai fogan- tatású és néprajzi adatokban gazdag alkotás, épp úgy leköt bennünket olvasás közben, mint a cseremisz Kim Vazin—Miklaj Kazakov esszérészlete, melynek „A nemzeti folklórhagyomány és realizmus a' címe. Amikor a mord- vin Dmitrij Morszkoj őszinte hangon vall a szüleiről, vagy mikor Ivan Kuratov komi költő népének nyelvéről dalol ellenállhatatlan kedvességgel, s megejtő szeretettel, lehetetlen nem arra gondolni, hogy lám, mennyi kitűnő alkotót adnak ezek a nagyvilág előtt még többnyire ismeretlen népek.

A már említett Vaszilij Ledkov nyenyec költő az „Észak kék tüzű csillaga” című költeményében ilyen gyönyörű sorokat írt le: „Jéggé dermedt fagyos jégen kék madárként száll a csillag.” Az osztják Mikul Sulgin a Tavaszi ének (Című versében ez áll: „Ré- nek futnak a tavaszon át. Felvértezik az éjszakát.”

Befejezésül Andrej Tarhanov vogul költő velünk kapcsolatos költeményéből idézünk két sort: „Brahms magyar dala száll az égen át. s mint romló jég, a felhők szállnak.”

Sokáig lehetne sorolni a példákat arra, hogy e kis népek nagyratörő költői á saját népi művészetük talaján állva képesek szépet, emberit, igazat és maradandót alkotni. Érdemes rájuk figyelni, a távoli rokonainkra.

Varga Mihály

NYELVŐR

Szókincsünk századunk elején

SIVATAGBAN, ŐSERDŐBEN

Henryk Sienkiwich, a Nobel- díjas kitűnő író 1911-ben adta ki a lengyel és a magyar ifjúság egyik kedvelt olvasmányát, a Sivatagban, őserdőben című művét. A regényt egy ismerős kislány számára ajánlotta, aki nagyon közel került a szívéhez. Róla is mintázta a történet főszereplőjének, a nyolc esztendős Nelnek alakját. A kalandos sorsú testvérpár másik „eredetije” ugyancsak egy lengyel származású fiú volt, akinek tragikus sorsa élénken foglalkoztatta az író fantáziáját. A fiú apja a Szuezi-csa- torna építkezésein mérnökként dolgozott. Gyermekét abesszin rabszolgakereskedők rabolták el, — és az a szorgos kutatások ellenére sem került elő soha többé.

A regény szereplői tehát hiteles alakok. A színes és fordulatos történet környezetének valószerűségét pedig az író személyes élményei teremtették meg. Sien- kiewicz hosszú ideig ugyanis tudósítóként utazta be Afrika civilizálatlan vidékeit.

Wladyslaw Slesicki rendező hasonló, hitelességre törekvő módszerekkel készítette el a regény kétrészes színes filmváltozatát. A forgatócsoport a fiatal hősök; Stas és Nel eredeti útvonalán haladva Egyiptomban és Szudánban forgatta le az alkotás látványos felvételeit.

A film gyermekfőszereplőit sok száz jelölt közül válogatták ki. A jelöltek feladata ugyanis nem ígérkezett könnyűnek. A gyerekek vizsgázlak a lovakkal, tevékkel való bánásmód ismereteiből, érteniük kellett angol

Az Európa Kiadó új vállalkozása

Hajdanvolt műfordítók tüköré — így is, lehetne nevezni az Európa Kiadó új vállalkozását, amelynek lényege, hogy különböző, világhírűvé vált irodalmi művek első magyar fordításait tárják a nézők elé. Elsőként az egykori erdélyi jurátus Kissolymosi Simó Károly Goethe-fordítása, az első magyar Werther Jelent meg.

Ugyancsak ebben az esztendőben tervezik megjelentetni a XVIII. század nagy angol különcének. Sterne-nek könyvét, az Érzelmes utazást* Kazinczy Ferenc fordításában.

Hohloma „aranya”

Hohloma ma ismert a világon. A Szovjetunióban korábban is keresett művészeti alkotások ma 25 országba jutnak el, köztük Magyarországra és Angliába, Lengyelországba és Japánba, az NDK-ba és az Egyesült Államokba. Évente mintegy 600 ezer alkotást szállítanak külföldre.

A Gorkiji terület Szemjonov falujában 1916-ban alapították a famegmunkáló iskolát, majd a hohlomai művészet a szovjet időkben. indult igazán virágzásnak.

— Ma több mint 500 népművész, jórészt nők dolgoznak itt — mondja Szergej Gyemidov, a Hohloma fafestőgyár. igazgatója. — Mindenki „fejből” dolgozik, ezért olyan csodálatosak az új meg új mintáik, amelyek egy-egy edényre, tálcára, dísztárgyra kerülnek. Aranyfestésnek szokták hívni a hohlomai munkákat. De nem annyira a színekről van szó, hiszen egyszerű olajfestéket használnak, mint inkább arról, hogy minden hohlomai darab egyedi munka.

Az asztalosműhelyóől a kiszárított, durván kinagyolt darabok a faragómesterekhez kerülnek, s az ő kezükben kapják meg a végleges formát. így alakulnak ki

a kerek tálkák, a tálcák, a hordócskák, poharak...

A művészi festésig még sok munka van hátra. Először agyaggal betömik a fa pórusait. Ezután többször átitatják lenolaj- firnisz és lakk keverékével. Kísérleteztek különféle porlasztókkal, de nem sikerült alkalmazni ezeket, mert a tárgyak felülete érdes lett, s a rávitt alu- miniumpor nem ragyogott. A festés és a szárítás után érkezik el a legfontosabb fázis, amikor a tárgyakat lakkréteggel borítják. Így kerül a forró kemencébe, ahol a hőség, a fa, a lakkok, a festékek, az ezüstalap együtteséből különleges színeket csalogat elő, amelyek soha nem kopnak meg.

arab és szuahéli nyelven is, — ezeket természetesen az előkészületek alatt sajátították el. Dzsungelégés. homokvihar,. veszélyes elefántszelidítés, mocsár és malária nemcsak a filmbeli történet alatt, hanem a három évig tartó forgatás közben is veszélyeztette őkel. Szervezetüknek a trópusi éghajlattal szemben is ellenállónak kellett lennie.

Az egzotikus tájak hiteles ábrázolása érdekeben a stáb hetekig lakott Dél-Szudan távoli falvaiban, a sivatagban és az őserdőben vert sátrakban és élt át nem hétköznapi eseményeket. A vadállatok és a természet sok- szor nem mutatkozott megértőnek a filmes törekvések iránt. A helyi közreműködők és a lakosság között több esetben véleménykülönbségeket kellett elsimítaniuk. A harci jelenetek statisztáit ugyanis a környékbeli bennszülöttek fegyveres csoportjai közül toborozták, és ezek nem mindig voltak tekintettel a békés egymás mellett élés nemzetközi szokásaira.

A film sok-sok viszontagság és kaland után végül is befejeződött és az alkotást sikerrel mutatták be. A lengyel és arab színészek; Bogusláw Lambach operatőr és a gyártás szakemberei is kiválóan vizsgáztak. A kalandos történet valóságszerűsége, fordulatos és mozgalmas cselekménybonyolítása és az egzotikus természeti felvételek szépsége következtében nemcsak a fiatalság, hanem a felnőtt nézők érdeklődését is leköti az új lengyel kalandfilm.

P. M.

II. Felsoroljuk azokat a nyelv- újítási szavakat, amelyeket Kelemen Béla említett magyar— német szótárában védelmébe vett. Ma már csodálkozunk ezen a védelmen, hiszen e szavak leg többje ma már közhasználatú.

Kezdjük az igény szóval. Éljünk vele, ha nem is szabályos a képzése. Az évad sem tudta kiszorítani. A kedély a német Gemüt fogalmára készült szó, de más szavak sem pótolhatják. Az ünnepély nem szabályos képzés, de meghonosodott, és szükség van rá az ünnepség és az ünnep mellett is. Az ellenszenv és ro- konszenv szavakat is ki akarta irtani a nyelvhelyesség jelszavát hangoztató irány, de ez a törekvés meddőnek bizonyult. A töltény szó is meggyökeresedett, a töltés, amellyel helyettesíteni akarják, nem pótolhatja, mert fogalomzavart okozhat.

A Magyar Nyelvőr cikkeire hivatkozva ajánlja az uszoda és a visszér szavakat. Az előbbit felesleges úszóháznak, úszócsarnoknak nevezi, az utóbbi helyett ne mondjuk a nehézkes visszavivő eret. A védnök és védnökség helyett sokan használják a védő és védőség szavakat. Nyelvtanilag kifogástalan a projekció jelentésű vetület szó is. A nérpet börze szó helyett a tőzsde skót ajánlja. A gazdász és gazdászat szavakat is fontosnak tartotta, pedig ezeket jóformán kiszorította a gazda és gazdaság, pedig ezek nem mindig pótolják amazokat.

A nyelvújítás élt az összevonással, a szórövidítéssel és az igetős / összetételeket is. Ez utóbbiakat is támadtak, pedig ha nem is volt szabályos a képzésük, a már meghonosodottakat rövidségük miatt is kár lett volna kiküszöbölni nyelvünkből. Kelemen Béla ezek érdekében is szót emelt. A jármű szót helyesebbnek tartja a nehézkesebb járóműnél. A lát- és lő- összetételei közül a meghonosodottakat (látkép, látcső, lőfegyver, ló- rés) kár lenne elhagyni. Ugyanígy az összevont lég- és a csak nehézkesen körülírható légüres (leVegőhíjas, levegőtől megszabadított) szavak használatát is ajánlotta. Védelmébe veszi a rövidült lob szót is. A segély szót a segedelem mellett azért tartotta elfogadhatónak, mert a t)eszedetem mellett is volt egy régebben alakult veszély szavunk.

Igaza volt abban is, hogy a távbeszélő (ma is) inkább csak a hivatalos nyelvben használatos, az életben a telefon járja. De a távcső, távirat meghonosodott. A távlatot is igen ügyes kifejezésnek tartja, kár volna az idegen perspektíva kedvéért elfelejteni.

Felsorolunk néhány szópárt, amelyek közül az elsőt ajánlotta. Ma mindkét szó használatos, némelyek megosztott 'jelentésben. Ilyenek a porc és a porcogó, a letér és telep, a szédelgő és szélhámos, a terep és térszín, a tapogató és csáp. De ebben nem hibáztathatjuk, nehéz a nyelv fejlődését megjósolni.

Azt sem lehet hibájául felróni, hogy nem minden javaslatát fogadta be nyelvünk. A kence, a kiistály, az atom és a szembogár terjedt el, nem pedig az általa ajánlott kenöce, jegec, pafány és látóka.

Nyelvhelyességi szempontból nagyon határozottan foglalt állást. Ma is küzdünk a könyörgöm használata ellen, hiszen a tárgytalan igét nem lehet tárgyassá ragozni. Szerinte az instállom, kérem stb. mintájára keletkezett. A rakodik ige két jelentését különbözteti meg. Pl. kocsira rakodik vagy valami rárakódik valamire. A szó két többese (szók és szavak) egyaránt jó, nem a német Worte és Wörter jelentéséhez igazodik. A nagyszerűbb és nagyobbszerűbb jelentését is pontosan elkülöníti.

Ma is sok bajunk van a le- igekötővel. Már 60 évvel ezelőtt is küzdöttek ellene. Kelemen megjegyzése szerint „a le- igekötő újabban nagy népszerűségre tett szert. Ma az élcet, szójátékot, tromfot leadják, a cikket leközlik a megvesztegethető embert lepénzelik, az élhetetlent lekicsinylik, lesajnálják és lemosolyogják, sőt le is nevetik, a szegényt letegezik, a régi jó időket leócsárolják stb. így aztán nem csoda, ha a magyar nyelv lezüllik.”

\ Egy század eleji nyelvművelő véleményét ismertettük, de megjegyzései még ma is tanulságosak.

,v

..."2Z: kiss út^

A néprajz és a film

A kiskőrösi néprajzi filmszemle és tudományos tanácskozás két eldugott sort kapott az V. Duna menti folklórfesztivál műsorfüzetében a Pályázatok résznél. A helyszínt fel sem tüntették a rendező városok között.

Többet, jóval többet érdemel még mostani szerény formájában is, a filmszemle és tanácskozás az V. Duna menti folklórfesztivál színvonalas rendezvényei közé tartozott, hasznos műhely volt. Tanulságai befolyásolhatják a néprajzi filmezést.

• A hohlomai festőműhelyben.

Fotó: APN—KS.)

A hohlomai dísztárgyak mind egyedi darabok. Igaz, nehéz elképzelni, hogy több mint 500 féle tárgy — csészék, vázák, készletek, bútorok stb. — minden darabja egyedi legyen. A hohlomai- ak azonban bebizonyították, hogy ez lehetséges. Ha például 10 vázát kell elkészíteni, azokat tíz festő kezébe adják. A vázák formája azonos, de mind a tíz másféle mintázatú lesz.

A különböző színek és motívumok a hohlomai mesterek munkáiban tovább viszik az orosz népművészet hagyományait.

B. Barabanov

Visszatekintés

Dicséret illeti mindenekelőtt a figyelmes kiskőrösieket. Körültekintően rendezték be a helyszínt. A művelődési központ előcsarnokában - jól csoportosított kiállítások • tájékoztatták a vendégeket Bács-Kiskun megye népművészetéről. A tárgyak mellett bemutatták az előállításukhoz szükséges szerszámokat. Alkalmi postabélyegzővel küldhették csak erre az alkalomra készített képeslapokon üdvözletét a résztvevők, látogatók. Az efféle „apróságok”, figyelmességek hozzájárultak a baráti hangulat megteremtéséhez. (Arról már nem ők tehettek, hogy a 35 mm-es filmek vetítését a mozielőadások miatt többször meg kellett szakítani...)

Dicséret illeti a folklórfesztivál rendezőit, hogy „felvállaltak” egy fontos ügyet. Hosszú ideig nem akadt vállalkozó a folklórbemutató hazai alkotások számára, s a külföldi termés megtekintésére.-A tíz esztendővel ezelőtti kecskeméti próbálkozás'a kezdet kezdetén elakadt, a szegediek egy szemle lebonyolítása után megunták a vesződséget, a Szekszár- don rendezett II. filmszemle és tudományos tanácskozást öt év alatt sem követte a harmadik, noha ez nagyon jól sikerült. 14 európai országból 58 vendég köz- ■ reműködése révén vált nemzetközi tapasztalatcserévé az 1970- ben szervezett szemle, tanácskoA közös nevező

Az amatőrök és hivatásos alkotók ezúttal is hasznosan töltötték az időt a közös födél alatt.

A tanácskozások felszólalásainak ismeretében megállapíthatjuk, hogy mindkét csoport sokat profitálhat az itt látottakból-hallot- takból.

A film és a néprajz szenvedélyes szeretete, a képességek és lehetőségek jobb kibontakoztatásának a vágya fűzte össze a jelenlevőket, adta meg a közös tanácskozások, viták alapját.

Élénk vita alakult ki a „művészi” és a „tudományos” követelményekről. Több amatőrfilmes szerint a kamerának észrevétlenül kell jelen lenni a népszokások rögzítésénél, csak így igaz, hűséges a kialakított kép. Helytelenítették az utólagos válogatást, csoportosítást: „minden megfontolás, rendezés nélkül ‘tálaljuk a valóságot!”. Csak így teljesítheti a néprajzi film leletmentő feladatát, érveltek.

Mások azt hangoztatták, hogy a tudománynak is a jellemzőt kell megragadnia. A „rejtett kamera” illúzió, hiszen idegenek részvétele akaratlanul is befolyásolja az eseményen résztvevőket. A szerkesztés minden alkotásnál alapvető kívánalom.

Tudományos viták

A vitához a vetített hatvan film kitűnő példatárként szolgált és jelezte a hiányokat. Sylvester András, a televízió közművelődési főosztályának a vezetője a néprajz ^ágabb értelmezésére hívta föl a figyelmet, a városi lakosság szokásainak, különféle életmegnyilvánulásainak feldolgozására. „Miért nem készítenek filmet — például — a ballagásról?” Kodolányi János, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese azt tanácsolta, hogy a választott témát mindig helyezzék el az adott környezetbe és a táigyak készítésének a megörökítésén kívül használatukat is rögzítsék. Mások arról beszéltek, hogy a szokások is változnak, módosul funkciójuk: e folyamatok tanulmányozása szép feladati a néprajzi filmesek számára.

A temesvári Vajda Sándor a turisztikai filmek létjogosultságát igyekezett bizonyítani. Hatásos érveit. elfogadták, csak azt vitatták, hogy „néprajzinak” tekinthetők-e az efféle alkotások.

Joggal sürgették többen — köztük dr. Ortutay Gyula akadémikus, a néprajzi filmszemlék egyik mozgatója — a tudomá- . nyos és gyakorlati célokat szolgáló rendszerezést, a „kinek", „miért” szempontok következetesebb alkalmazását.

Egyértelmű helyeslés fogadta azt a javaslatát, hogy a jövőben is a Dűna menti folklórfesztiválhoz kötődjék a remélhetően mind nagyobb méretű néprajzi filmszemle és tanácskozás. (A vég*- leges színhely kijelölésénél természetesen számolni kell a rohamosan növekvő érdeklődéssel.)

Bízhatunk abban is, hogy talán már legközelebb nagyobb szerepet játszanak az e tájon készült, itteni alkotók tehetségét, felkészültségét dicsérő filmek. Szarvas Judit és Vékás Péter Játék című filmje élénk érdeklődést keltett, díjat kapott. Azóta megkapták a Népművelési Intézet értesítését: benevezték az alkotást a Lengyelországban, az UNESCO közreműködésével szervezett nagyszabású néprajzi .filmszemlére. Kicsit magunkénak érezzük Deák Péter sikerét is; az elsődíjas mű alkotója évekig Kecskeméten, a Bácsíilm stúdióban dolgozott.

Szeretnénk hinni, hogy a jól rendezett kiskőrösi, filmszemle hatására megyénkben is megélénkül az amatőr-filmes mozgalom és az itteni stúdiók az eddiginél több néprajzi filmet készítve segítik a tudományt, a közművelődést. A mostani tapasztalatokról kedvezően nyilatkozott Vitéz Gábor, a bírálóbizottság tekintélyes elnöke. Heltai Nándor