Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-01 / 179. szám

t • PETŐFI NEPE • 1975. augusztus 1. TANÁCSKOZIK AZ EURÖPA-KONFERENCIA • Az ülésterem panorámája. (Telefoto—TASZSZ—MTI—KS.) A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG A FINLANDIABAN • Az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszán részt vevő szovjet küldöttség a helsinki konferencia-teremben. Ké­pünkön (balról az előtérben): Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Gromiko külügyminiszter. (Telefoto—UPI—MTI—KS.) A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG AZ ÜLÉSTEREMBEN • A Kádár János vezette magyar küldöttség az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki zárószakaszán. Képünkön: Lázár György miniszterelnök (középütt) és Púja Frigyes külügy­miniszter (baloldalt.) (Telefoto—AP—MTI—KS.) KÉSZÜL AZ INTERJÚ A TELEVÍZIÓNAK • Ipper Pálnak, a Magyar Televízió tudósítójának nyilatkozik az EBK sajtótitkára. (MTI Fotó — Vigovszki Ferenc felvétele — KS.) FOGADÁS A FELESÉGEKNEK • A finn kormány szerdán este fogadást adott az európai tanácsko­záson részt vevő küldöttségvezetők feleségei részére. Képünkön (balról jobbra): Gierekné, Fordné és Brattellné. (Telefoto—AP— MTI—KS.) A második munkanap Helsinkiben (Folytatás az 1. oldalról.) mindörökre megszabadul a hábo­rús megrázkódtatásoktól. A bé­kére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számá­ra. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jogot biz­tosítsuk földünk valamennyi né­pe számára. Európa, amely számos nagysze­rű nemzeti kultúra hazája, a vi­lágcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésé­re. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen reali­tásai és az európai né^ek több év­százados tapasztalatai alapján el­képzelje és felvázolja a jövőt. Itt. Európában nem egyszer ékesítették magukat kétes „babé­rokkal’’ az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra va­ló törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, ame­lyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések eléré­sére áldozták fel. Ezért érkezett el az ideje, hogv levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És mi itt ezeket a következtetéseket annak tuda­tában vonjuk le. hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jö­vőjéért. mert ennek a kontinens­nek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie.. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye vala­mennyi részt vevő állam érdekei­nek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát kü­lönös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszméjé­nek felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józa­nul értékeli az európai és a nem­zetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramla­tai. amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alaku­lását. e tanácskozás és e tanács­kozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyerne^.,, „„ ...... . A Szovjetunió következetes hí­ve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés to­vább fejlődjék. Az egyik elsőren­dű feladat ezen a téren: megtalál­ni a lehetőséget a közép-európai haderőcsökkentésre úgy, hogv ez senkinek se csorbítsa a biztonsá­gát. Vagy megfordítva: minden­kinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megálla­podások sajátos politikai jelentő­sége és erkölcsi ereje abban fog­lalható össze, hogy ezeket a meg­állapodásokat a részt vevő államok legfőbb vezetői erősítik meg alá­írásukkal. A közös és legfonto­sabb feladatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a meg­állapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt valameny- nyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szov­jetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az. hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az eny­hülés kézzel foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezé­si hajsza megszüntetését, a reális leszerelési eredmények elérését tesszük a? első helyre. Nagyon fontos az államközi kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem ke­vésbé fontos az is, ho^v ezek az elvek gyökeret verjenek a jelen­legi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, ame­lyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és azt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emel­vényről. Természetesen a 33 európai ál­lam. az Egyesült Államok és Ka­nada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkozója kulcsfontosságú láncszemmé kell, hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi biztonság megsziládítása, a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fejlesztésé­nek folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népek­nek a mostani találkozóval, a ta­nácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne in­gassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre, va­lamennyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó min­dennapos munkájára v^n szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert résztvevői lépésről lépésre egymás elébe mentek, és a gyakran nem kis ne­hézségeket leküzdve végül is ké­pesek voltak kidolgozni az általá­nosan elfogadott megállapodáso­kat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanács­kozás egyes résztvevői a többiek­re erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figye­lembevételével és közös egyetér­tésben. Ha itt kompromisszumokról le­het beszélni, akkor ezek megala­pozott kompromisszumok, olya­nok, amelyek a béke javát szol­gálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható kü­lönbségeket. Pontosabban: a részt vevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a külön­böző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésé­nek feltételei között ma elérhető. Az okmány, amely aláírásunk­ra vár — a múlt eredményeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért megállapo­dások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a bé­két a biztonságot és a különbö­ző területeken való együttműkö­dést. A részt vevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyer­tek azokból az alapvető elvek­ből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban kö­vetendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meg­győződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megala­pítója, Lenin és amelyért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudo­mányos és műszak; területen, a környezetvédelem területén. a kultúra és a művelődés terén ki­fejtendő együttműködés, az em­berek, intézmények és szerveze­tek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiter­jednek, amelyeken ez a hideghá­ború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke. és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tá­jékoztatás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom cél­jait szolgálhatják, de a viszályko­dás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogv a tanácskozás. .eredményei a he­gyes irányt mutatják ,az e téren váló együttműködés számára is. Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, ame­lyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az álla­mok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A tanácskozás munkájának ta­pasztalatából fontos következteté­sek adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a zá­ródokumentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva megkísérelje előírni más népek­nek, hogyan alakítsák ki bel- ügyeiket. Minden állam népének szuverén joga. hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvé­nyeit. Másfajta hozzállás ingatag és. veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó doku­mentum az államok széles körű, de pontos akció-platformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú ala­pon évekre, sőt évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azon­ban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, hol­nap pedig kiindulóponttá kell vál­nia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irá­nyokban. Az emberiségre jellemző a kez­deményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik ar­ra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet utáni időszakra, a konfe­rencia feladatainak megoldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallga­tóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpoliti­ka egyik állandó vonását — a béke és a népek közötti barát­ság lenini politikáját, annak hu­manizmusát. A humanizmus esz­méi hatják át pártunk XXIV. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet ösz- szehívásáról szól. Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke meg­szilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek ér­dekeit, az emberek érdekeit szol­gálják, függetlenül a foglalkozás­tól, a nemzetiségtől és a kortól. A munkásokét, a falusi dolgozó­két, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy béké­ben éljen és bizalommal tekint­hessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodá­sok kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban be­folyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Elő­mozdítják az ember életkörülmé­nyeinek javítását, a foglalkozta­tottság biztosítását, a jobb műve­lődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodás­sal is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, csalá­dokat, a fiatalokat és a külön­böző társadalmi csoportokát érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet az összes résztvevők közös sikereként ér­tékelem. Az értekezlet eredmé­nyei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredmé­nyei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keletij^és a nyugati or­szágok, a szocialista és a kapita­lista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egy­Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára, Csehszlovákia köztársa­sági elnöke többek között kije­lentette: Ez az első alkalom a tör­ténelemben, amikor Európa megragadta a lehetőséget ar­ra. hogy meg­teremtse a bé­ke. a biztonság és a békés együttműködés reális feltéte­leit, annak el­lenére. hogy továbbra is fennállnak politikai, gazdasági, ideológiai és társadal­mi különbözőségek. Különösen nagyra értékeljük azt a szerepet, amelyet a konfe­renciát megelőző tárgyalásokon a Szovjetunió betöltött, nagyra ér­tékeljük a Szovjetunió békepoli­tikáját. Ugyanakkor elismeréssel adózunk azoknak a reálisan gon­dolkodó erőknek, valamint a nyu­gat-európai, az amerikai és a ka­nadai politikusoknak, akik az európai országok közötti megér­tés megvalósítására törekednek. A történelem megmutatta — folytatta Gustáv Husák —. hogy Európa földjén számtalan ag­resszió származott abból, hogy visszaéltek a hatalommal, erősza­koskodtak és népeket nyomtak el. A müncheni diktátum. Csehszlo­vákia hitleri megszállása, Len­gyelország lerohanása. a Francia- ország, Jugoszlávia, a Szovjetunió és más európai országok elleni fasiszta támadás, a második vi­lágháborúnak mindezek a borzal­mai bizonyítják ezt. A béke és biztonság szavatolá­sa megköveteli, hogy mindezeket a módszereket elutasítsuk és ki­iktassuk az európai országok kö­zötti kapcsolatokból. Mi ebből a szemszögből ítéljük meg ennek a konferenciának jelentőségét, kü­lönösen azt a tényt, hogy meg­fogalmazza és megerősíti azokat az alapelveket, amelyek szabá­lyozzák az európai országok kö­zötti kapcsolatokat, a területi in­tegritás és a politikai realitások elismerésének alapján. Azt. hogy a konferencia ezeket az alapelve­ket egyhangúlag jóváhagyta, kon­tinensünk. népeink nagy sikeré­nek tekintjük. Edward Gie- rek, a LEMP KB első titká­ra, a lengyel küldöttség ve­zetője a többi között a követ­kezőket mon­dotta: A béke — rendkívül fon­tos kérdés a l lengyel nép * számára, amely hosszú és nehéz utat tett meg függetlensége és szabadsága kivívásáig. Országunk, szövetségeseinkkel és barátaink­kal együtt komoly erőfeszítéseket tesz a béke megszilárdítása érde­kében. Népünk rendkívüli meg­elégedéssel üdvözli az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet sikerét, mivel a tanács­kozás munkájában kezdettől fog­va aktívan részt vettünk. Nagy­ra értékeljük a részt vevő orszá­gok által közösen elért eredmé­nyeket, s különösen nagy jelen­tőséget tulajdonítunk az aláírás­ra kerülő dokumentumoknak. A tanácskozás megrendezésé­ben és alapvető állásfoglalásai­ban a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mel­lett élése elvének alátámasztását látjuk. Az államközi kapcsolatok alap- elveiről szóló nyilatkozat bizo­nyítja, az államhatárok és az ál­aránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biz­tonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres meg­valósítása, amiről itt megállapod­tunk, nemcsak hogy kedvező ha­tással lesz az európai népek éle­tére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilár­dításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelen levők közül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos is­kolájának bizonyult a részt vevő államok számára, különösen hasz­nosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak ren­delkezésre. Az az erőteljes impulzus, ame­lyet a tanácskozáson részt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozó­ja ad, arra hivatott, hogy előse­gítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély el­ismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urho Kekkonen finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű ervezéséért, a ren H v „ ei/ességért és ven­u ___.életért. la mok területi épsége sérthetet­lenségének fontosságát. A doku­mentum elfogadása azt jelenti, hogy a részt vevő államok egy­szer s mindenkorra lemondanak mindenféle területi követelésről. A gazdasági kapcsolatokra vo­natkozó határozatok elősegítik a béke anyagi alapjának kibővíté­sét — a kereskedelem szabad fej­lődését. az ipari és tudományos- műszaki együttműködést. A tanácskozásnak a kulturális cserére és egyéb kapcsolatokra Vonatkozó döntéseit mindenek­előtt a jóakarat és a kölcsönös bizalom érdekében kell alkalmaz­nunk. Valéry Gis- card d’Estaing francia köztár­sasági elnök a brit és a nyu­gatnémet kor­mányfőhöz ha­sonlóan úgy értelmezte a helsinki záró­okmányt, hogy annak hatálya kiterjed Nyu- gat-Berlinre is. Állást foglalt a francia „védelmi erő” fenntartá­sa mellett, de ugyanakkor ki­nyilvánította, hogy Franciaország továbbra is távol marad a NATO integrált katonai szervezetétől. A francia államfő mindenek­előtt azt a kérdést vetette fel, mi is tulajdonképpen a célja a biz­tonsági értekezletnek és az ott aláírásra kerülő záróokmánynak? Mint mondotta, a cél Európa biz­tonsága. Ez azt jelenti — folytat­ta —, hogy elsősorban Európával kell foglalkozni. Ezután feltette a kérdést: vajon realisták és őszinték vagyunk-e, amikor Európáról és az enyhülésről be­szélünk ? Válaszolva a sajátmaga által feltett kérdésekre, hangsúlyozta: pusztán az a tény és az a mód, ahogyan ezt az értekezletet meg­szervezték, bizonyítja az eny­hülés szellemét, amely mind­nyájunkat előbbre visz. A kon­ferencia legnyilvánvalóbb jelen­tősége az. hogy a Finlandiarpa- lota nagytermében harminchá­rom részt vevő ország legfelsőbb szintű politikai vezetői vannak jelen. A konferencia bebizonyí- - tóttá, hogy általános az óhaj a dialógusra — mutatott rá a fran­cia államfő, majd így folytatta: Az értekezlet azonban nemcsak az enyhülés szellemében fogant, hanem a záróokmányban rögzí­tette is az enyhülésnek bizonyos szabályait. Kétségtelen, hogy ez a záróokmány önmagában még nem biztosítéka a békének. Ez nyilvánvaló és nem szorul külön hangsúlyozásra. Ugyanakkor a záróokmánynak nincs nemzet­közi szerződés jellege, és Fran­ciaország úgy vélekedik: a záró­okmányból nem következik olyan helyzetek elismerése, amelyeket egyébként nem ismernénk el. Hoz­záfűzte: a maga részéről két­ségtelennek tartja, hogy ez a záróokmány bizonyos vonatko­zásokban nem megy el olyan messze, mint ahogyan azt a fran­cia kormány szerette volna. Itt különösen az úgynevezett har­madik kosárban szerepelt kérdé­sekre utalt. A továbbiakban hangsúlyozta: eddig példa nélkül álló, nagyon jelentős tény. hogy az európai országok legfőbb vezetői össze­gyűltek Helsinkiben, megismer­kedtek egymással, szívélyesen elbeszélgetnek és eszmecserét folytatnak problémáikról. Befejezésül Giscard d’Estaing hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet az enyhülés több mint (Folytatás a 3. oldalon.) A csütörtöki ülés felszólalói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom