Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

1975. Július 31. • PETŐFI NÉPE • 5 SZEMLE — KITEKINTÉSSEL Üzenetek Zomborból a jugoszláviai Újvidéken meg- jelenő Magyar Szó című napilap hetenként egy alkalommal meg­jelenő melléklete, a „Dunatáj” ban az egy fejezet a magyar— (Bács-Baranyai Hírlap) múlt he- ti számában több érdekes hírt, tudósítást közöl Baja testvérvá­rosáról, ■ Zomborról. Mivel a két város közötti 'kapcsolat évről év­re erősödik, sokrétűbbé válik, ezért az alábbi néhány sorban ismertetjük a Dunatájban Zom­borról olvasott írásokat. Baja testvérvárosában is mél­tóképpen akarják megünnepelni a nemzetközi nőévet. Számos előadást, ankétot, tanfolyamot szerveznek abból a célból, hogy a nők minél inkább lépést tud­janak tartani a fejlődéssel, hogy ismereteiket a korszerű művelt­ség érdekében növeljék. Szá­munkra a változatos tervnek az a pontja érdekes különösebben, amelynek alapján egy nagyobb szabású találkozón a bajai nők küldöttsége is részt vesz. Megtudtuk az egyik cikkből, hogy a zombori Inex Vesna Gyermek-kötöttárugyár az idei első félévben egyharmadával több összjövedelemre tett szert, mint a tavalyi hasonló időszak­ban. Arról is tudósít a cikkíró, hogy ebben az esztendőben a gyár termékei betörtek a magyar piacra is. Különösen a babake­lengye iránt nagy az érdeklődés már a kezdet kezdetén. A Magyar Szó melléklete az említett számában egy beszélge­tést közöl Kátch Katalin iroda­lomtörténésszel, az újvidéki Hun­garológiai Intézet ' tudományos munkatársával, akinek nemrégi­ben látott napvilágot nyomtatás­ban az Egy fejezet a magyar- szerb-horvát irodalmi és kultu­rális kapcsolatok történetéből cí­mű könyve, A szerző, aki a bu­dapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen védte meg böl­csészdoktori disszertációját, fel­dolgozta többek között a bajai születésű Dömötör Pál költő éle- tét és munkásságát. A Zombori Népszínház — ol­vashatjuk a Dunatájban -r az elmúlt évadban összesen száz- hetvenöt előadást tartott. Ebből negyvenhárom tájelőadás. Az er- ről szóló cikk megemítl, hogy a társulat a múlt idényben Kecs­keméten is vendégszerepeit Megtudjuk, hogy a legnagyobb sikert Valentin Katajev: A kör négyszögesítése című vígjátéká­nak köszönhetik. Ezt a hamar népszerűvé vált darabot har- mtncötször vitték színre. V. M. öregszik Amerika Valamikor a világ legfiatalabb népinek tarirttfk őket, ma az amerik iák egyre inkább öreg­szenek. 1973 és 1974 között a 65 évnél idősebbe száma 456 ezir fővel növeket. ,.tt ez Egv '- ■>ült Államokba^. Jelenleg akut­tal, íven felült amerikaiak szá­ma összesen 91 800 000. A felmé­rést végző intézet hangsúlyozza az alacsony születési aráryszá­„EGY A FONTOS: GYERMEKEK KÖZT LEHESSEK... ” Két évtized a nevelőotthon élén Hangulatos ünnepséget rendeztek a közelmúltban Kecskeméten a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. Munkatársak, tanítványok és volt nö­vendékek köszöntötték Juhász Gyulát, az intézmény igazgatóját nyugdíjba vonulása alkalmából. Az otthon élén eltöltött huszonegy éves fáradságos és áldozatkész munkája nyert elismerést a számára ez alkalommal átadott Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitünteté­sekkel is. Beszélgetésünket az élményekben és sikerekben gazdag életpálya indulásának felidézésével kezdjük el. Juhász Gyula Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképző intézetet és — mint ez oly sok pálya­társával a 30-as években megesett — négy évig volt állás nélkül. — Magántanítványok és alkalmi helyettesítések soványka jövedelméből tartottam fenn magam, míg végre községi tanítói állást kaptam az alsómo­nostori iskolában — magyarázta. — Innen később Orgoványra kerültem, a felszabadulást követően költöztem be a megyeszékhelyre. A mai Béke téri iskolában helyezkedtem el szaktanárként, majd 1954-ben megbíztak a Bács megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet vezetésével. — Nem hiányzott az iskola, a tanítási óirák lég­köre? ... — Csak kevéssé. Pedig nagyon szerettem taníta­ni. Még, vagy 1952 táján hívtak is, menjek el ve­zető pedagógusnak. Ezt annak bizonyításául mon­dom, hogy feletteseim feltehetően elégedettek vol­tak módszereimmel, amelynek titka végső soron nem Is volt más, mint a gyermeki lélek minél tel­jesebb megértésé. Szerintem ugyanis ez mindenne­mű oktatás és nevelés alapja. Ez az érzék segített át az állami gondozott gyerekek névelésének szá­mos buktatóján, nehézségén Is, és feledtette velem a rendszeres ismeretközlés hiányát. — Milyen új feladatokat adott az új munkakör? — Azt felsorolni is nehéz, Amikor idekerültem, le­hetetlen állapotokat találtam mindenfelé. Elhanya­golt, düledező épületek, folyóvíz és mellékhelyisé­gek hiánya, sivár, lelketlen környezet fogadott. A gondozottak helyzete sem mutatott sokkal jobb képet a megye központi gyermek és ifjúságvédő intézeténél. Az intézmény hatáskörébe utalt, mint­egy kétezer fiatal túlnyomó többsége tanyákon és nem túlzás azt mondani Móricz Zslgmond Árvács­kájának módjára élt. Hát ezen kellett, változtatni. Itt az otthonban és szerte a megyében. Az otthon látogatói felmérhetik a változásokat. Ma már az épületek nagy részét eltakarják a park dús lombjai, a sétányokon, füves tisztásokon hin­ták, homokozók, forgók között Játékba merült gyer­mekekkel találkozni. Végigsétálunk az intézményen. Amint megpillant­ják, nyomban gyermekek veszik körül Gyula igaz­gató bácsit és beszélgetésünk félbeszakad.. KÖNYVESPOLC Kulin György: A távcső világa • Játékba merült gyermekekkel találkozunk. • Meg kell személyesítenünk azt a felnőttet Is, aki­re szeretetük áradhat. — Én boldog vagyok. — folytatja egy percnyi szünetben, hogy sorsom erre a pályára vetett. Itt, - a szüleiket nélkülöző, megsérült lelkű gyermekek között többszörösen is nevelővé válik a pedagógus. Sok száz emberi sorsot tart a kezében — mint meg­értő apa és mint hatósági gyám. — Milyen szerepet tölt be a megyei nevelőotthon 1 a gyermekek gondozásában? — A csecsemőkortól a 18. életévig kerülnek ide rossz családi, anyagi, egészségügyi, erkölcsi körül­mények között élő szülők gyermekei. Az állami gondozásba vett fiatalok csak addig tartózkodnak nálunk, amíg el nem thelyezzük őket kollégiumok­ban vagy nevelőszülőknél. Otthonunk ezért átme­neti jellegű intézmény. Évente mintegy 300—500 esettel foglalkozunk. Minden gyermek sajátos és egyedi történetet hoz magával és többiekhez nem hasonló elbírálást és bánásmódot igényel... — A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója - hatósági gyámként a szülők törvényes jogait Is gyakorolja? — Igen. A szülők érzelmi és jogi helyettesítésé­nek minden következménye reánk hárul. Én úgy ítéltem meg, hogy legfontosabb feladatunk a be­zárult, sebzett lelkű emberkék magányosságának feloldása. Vissza kell adnunk minden hozzánk ke­rülő gyermek hitét és életkedvét. Sok esetben vé­delemre is szükségük van. Egyben meg kell szemé­lyesítenünk azt a felnőttet is, akire szeretetük áradhat. A gyerek ugyanis nemcsak igényli az ér­zelmeket. hanem viszonozza is. Szülő, pszicholó­gus, pedagógus, sok esetben még az orvos szerep­köre is az állami gondozottakkal foglalkozó neve­lőkre hárul. Engem az kötött hivatásomhoz, hogy nem tudtam közömbösen szemlélni egyetlen gyer­mek sorsát sem. Mindent elkövettem azért, hogy tanuljanak és megállják a helyüket az életben. Mintegy tízezer fiatallal foglalkoztam az eltelt hu­szonegy év alatt, de bízvást elmondhatom, hogy a két kezemen meg tudom számolni azokat, akik elvesztek a társadalom számára. Kell-e még en­nél nagyobb sikerélmény? ... Juhász Gyula már februárban felmentést ka­pott az Igazgatói teendők végzése alól — ennek ellenére mindennap felkereste az intézményt. Dolgozott.— mintha mi sem történt volna. Hivatá­sának gyakorlása életelemévé vált. — A 21 év során kialakult életritmus, a gyer­mekek között eltöltött munka szenvedélyét egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni — magyarázta. — De bízom abban, hogy nem is kényszerülök rá. Talán szaktanácsadóként to­vábbra is igénybe veszik szolgálataimat. Végső so­ron mindegy, hogy milyen feladattal bíznak meg. Egy a fontos a számomra; gyermekek, fiatalok között lehessek. Pavlovlts Miklós A televízió jóvoltából a legel­dugottabb helyeken élők is tanúi lehettek az egész világot izga­lomban tartó űreseménynek: a Szojuz—Apollo űrhajók kozmi­kus randevújának. Láthattuk és hallhattuk a szovjet és amerikai űrhajósokat, akik jókedvűen és természetesen válaszolgattak a Földről hozzájuk intézett kérdé­sekre, mintha nem is 225 kilo­méter magasságban keringtek volna a fejünk fölött. Ennek a találkozásnak a dátuma bekerül nemcsak az űrhajózás, hanem századunk történetének legki­emelkedőbb eseményei közé, s mint minden igazán jelentős, tudományos szenzáció, fokozott érdeklődést ébreszt az emberek­ben, hogy még többet tudja­nak meg az egész világegyetem­ről, az égitestek keletkezéséről és fejlődéséről, a mozgástörvé­nyek alkalmazásáról, magáról az Űrhajózásról. ' Ezt a várhatóan nagy érdeklő­déit elégíti ki rendkívül alaposan a Gondolat Kiadó újdonsága, amelyet Kulin György és az Időközben elhunyt Róka Gedeon szerkesztett. Az űrhajók összekapcsolásának lélegzetelállítóan izgalmas pilla­natában bizonyára sokan gondol­ták végig, milyen nagy utat tett meg az emberiség, mekkorát ha­ladt a tudomány, amíg idáig ju­tottunk. A XX. század utolsó harmadát éljük. A csillagászok műszerei a fényévek mllllárdjal- ra levő égitestekről adnak hírt, s míg az embernek évezredekkel ezelőtt csak homályos sejtései voltak, hogy életét a Földön kí­vüli erők befolyásolják, ma már valóságos fizikái hatások alap­ján kutatják ezt a kapcsolatot. Az ember mindig meg akarta ismerni az eget. Bábelben égig érő tornyot készült emelni, Ika­rusz a Napba szeretett volna re­pülni, feltalálók szárnyakat készí­tettek és nagy álmodozók fantá­ziájukkal közelítették meg a tá­voli égitesteket. Ma már emberek Járnak a Holdon, automata űr­szondák kémlelik a szomszédos bolygókat és kész a terv, hogyan repüljön az ember a Marsra is. A csillagászat iránt megnöve­kedett érdeklődés szinte alig tér. jed túl e látványos szenzációkon. A nagy változás pedig nem ab­ban van hogy évezredes álmaink valóra váltak-, hanem azokban az Indítékokban, amelyek e bá­mulatos vállalkozásokra képessé tették az embert. Az indíték pe­dig annak a felismerése, hogy kozmikus lények vagyunk. Csil­lagok izzó kohói ötvözték egybe és dobták szét a térbe a kémiai elemeket, amelyekből megszüle­tett a Nap, majd annak gyerme­keként a Föld. Kozmikus ener­giák kovácsolták bonyolult szer­ves molekulákká az egyszerű ké­miai elemeket, amelyekből ki­bontakozott az élet. A Földet záporozó sugárzások indították el a megszületett sejtből a törzs- fejlődést. aminek végén megje­lent az ember. Benne élünk a Nap légkörében és a földi élet megrezdül a Napban lezajló minden jelenségre. Ez a könyv elsősorban a csil­lagászat kedvelőihez, az amatő­rökhöz szól, akik saját munká­jukkal is hozzájárulnak ismere­teik gyarapításához. A szerzők részletesen leírják, hogyan ké­szítsenek kevés anyagi áldozattal kitűnő távcsövet, tanácsot adnak a megfigyelés módjaira, amelyek­kel nemcsak nagy élményt sze­rezhetnek maguknak, hanem a tudománynak is hasznára lehet­nek. A vaskos kötet azoknak sem okoz csalódást, akik egyszerűen csak tájékozódni szeretnének. Mindnyájan olvastunk már olyan félrevezető szenzációt, ami In­kább naiv elképzelés volt, mint megalapozott tudományos tény- A könyv ezeket a homályokat is megvilágítja, választ ad arra, hogy ml bennük a valóság és mennyi a miszticizmus és a ba­bona? Az űrhajózás új irányt sza­bott a diákok érdeklődésének is. azonban ezzel kapcsolatos kér­déseik java részére a tankönyvek még nem adnak választ. Ezt a hiányt is igyekszik pótolni a kö­tet, amikor megismertet a csil­lagászat fizikai alapjaival és beavat a csillagászattal érintkező tudományok kérdéseibe. De nem- csak azt találhatjuk meg benne, ami a középiskolások tananyagá­ból hiányzik még, hanem mind­azt, ami kimaratd az idősebb korosztály tanulmányaiból. Sok mindent megtudhatunk, egyebek között a csillagászat és az űrku­tatás humán vonatkozásairól és arról, hogy az új tudományos és technikai felfedezések hogyan kapcsolódnak a mindennapi éle­tünkkel, miként alakítják át világképünket és belső tudatun­kat. Josef Klepesta: Csillagképek atlasza A témához szorosan kapcsoló­dik a kiadó egy másik újdonsá­ga is, a Csillagképek atlasza. El­ső része népszerű bevezetés az asztronómiába, a második része, a térképanyag, hasznos kézi­könyv a szakembereknek és ama­tőr csillagászoknak. A szerző, Jo­sef Klepesta először röviden ösz- szefoglalja a különböző égitestek (halmazok, ködök, galaxisok, ket­tőscsillagok) legfontosabb ismér­veit. Ezután tér rá a csillagképek tárgyalására. ír elnevezésük tör­ténetéről, majd azt is elmagya­rázza, milyen égitestek figyelhe­tők meg távcsővel, hogyan, hol és mikor találhatók és különböz­tethetők meg az egyes csillagké­pek. Majd ábécé rendben követ­keznek az egyes csillagtérképek, mindegyik mellett egy-egy olda­las, rövid összefoglaló magyará­zat. A csillagtérképek segítségé­vel ugyanolyan jól tájékozódha­tunk az égbolton, mint a világ­atlaszok jóvoltából a Földön. ' " • Mindkét kiadvány hasznos ké­zikönyv az amatőr csillagászok­nak és kitűnő „kozmikus úti­könyv” mindazoknak, akik szel­lemi túrán szeretnék megismerni a világegyetmet, s a csillagászat legfontosabb eredményeit. V. Zs. MÉliÉJi (33.) Suhajda és Faludi a kút körül szorgoskodtak. Mint olyan sok­szor, most is a nadrágjukat si­kálták. Valamilyen társadalmi te­vékenység salakját igyekeztek el­távolítani a szolgálati öltözet eme fontos darabjáról. — Gerswin — suttogta Suhaj­da —, ne lássam meg az Égei- tengert, ha ez nem Pécsi, a Go- lubics csaja. — Bolond vagy? Hogy került volna az ide? — Attól tartok, tisztelt Samu úr. hogy újabban a látóidegeiddel van valami za­var. Ha megengeded, én is olvas­tam egy elég vastag könyvben, hogy bizonyos elmebetegségek szimptómái a kettőslátással kez­dődnek. később ezek kényszer­képzetekké fajulnak. Mert: ha Pécsi Márta csak az elhatározás stádiumában lenne, akkor Golu- bics már egy héttel ezelőtt el­kezdte volna a díszkapu építését, kölcsönkérte volna a kimenőzub­bonyomat, s három nappal ez­előtt elkezdte volna kenni a ké­pét tinédzser flastrommal, hogy eltűnjenek hűségének undorító pattanásai. Ez egy másik szédült tyúk. aki biztosan elnavigálta magát. — Nekem ne mondd — tiltako­zott Suhajda.— Ez a kosár, ez a parancsoló hang. teljesen Pécsi. Majd meglátod. Samu bácsi min­dent megérez, mint a macska az esőt. — Mondom, hogy nem vagy magadnál, a macska nem érez meg semmiféle esőt. ök ketten ebben maradtak, vá­rakozó álláspontra helyezkedtek. A két nadrágot mindenesetre ki­terítették a kerítés korlátjára, el­rendelték az általános munkaszü­netet. mert: — Ilyen jóféle portéka jelen­létében nem alacsonyodhatunk le odáig, hogy lássák: magunk mos­suk a saját nadrágunkat. Ez, hogy úgy mondjam, egy kissé de- honesztáló. — szögezte le Suhaj­da - és földhöz vágta a súrolóke- íét. — Mihonesztál? — húzta fel az orrát Faludi. — Dehon. te vidéki! — sújtotta megvető pillantással Faludit Su­hajda. — Én vagyok vidéki, ki az is­ten dicsekszik azzal, hogy az ősei megszokták a vidék fensőséges nyugalmát. Azért vannak benned neurotikus hajlamok, mert a za­jos fővárosban vagy kénytelen eltölteni legszebb éveidet. Tehát, ki a vidéki? Közben a két határőr szabály­szerűen előállította Pécsi Márta budapesti illetőségű, budapesti születésű, főiskolai hallgatót a parancsnok színe elé. — Önök elmehetnek, szerelje­nek le, kisasszony, ön foglaljon helyet! — Ne tessék kisasszonynak ne­vezni. mert attól elég ideges le­szek. Vagy mondja, hogy kislány, vagy szólítson nyugodtan elvtárs­nak. mert KISZ-tag vagyok. — Rendben van, kislány. Így nevezem, mert az én koromban talán már megengedhető. — Ezzel rendben vagyunk —, nevetett a lány. — Egyébként nagyon rokonszenves ön, őrnagy elvtárs, csak jót, kedveset hal­lottam önről. Örülök, hogy bekí­sértek ide ezek a dinnyék, leg­alább megköszönhetem, hogy egy kicsit ráncba szedte az én kicsit ütődött Bélámat! — Űristen, maga a Pécsi? — Igen. én -'agyők. A katonák már látták a személyimet, előbb is tudhatta volna. — Nem figyeltem oda. No hát, ez nagy meglepetés. Igazán örü­lök magának, kislány, csak egy kicsit meglepett. Nagyon ritkán kapunk mi váratlan, hívatlan látogatókat. Tudniillik, nem szo­kás. De. ha már itt van. legyen a mi lányunk, érezze vendégsze­retetünket. Azt hiszem, itthon van a maga Golubicsa. Igazán rendes fiú. teljesen megférfiaso- dott. — Ráfér —. sóhajtott egy na­gyot a lány. és cipőjével egy ki­csit odébb tolta a kosarat. — Mondja, Pécsi, mit hozott abban a kosárban? — Hát először is. Egy rúd má­kos beiglit, huszonnégy mignont, tizenkét káposztás rétest, két do­boz macskanyelvet. Az anyám küldi Béluskájának. Húsz deka kókusz vackot, és két üveg Pep­si-Colát. Azonkívül két könyvet, két pár tiszta pamutzoknit, mert ebben a melegben az a hóbortos Golubics képes egy hétig horda­ni valami nylon vackot. Otthon is csak akkor vett tisztát, ha sze­gény mamája, meg a nővére már prakkerrel kezdték verni. — Pécsi, maga szereti ezt a fiút! — nevetett Péter Balázs őr­nagy, kicsit azt is mutatta, hogy nagyon a szivébe mászott ez a nyilt. nagyszájú lány. — Sajnos. Tetszik látni, meny­nyi hülyeséget hoztam neki. Csak attól félek, hogy százkilósra da­gad. Akkor pedig borzasztó len­ne. Tessék csak elképzelni, olyan utódokat, mint a szerképeken az angyalkák! — No, Pécsi. Maradjon csak itt, megyek^ küldőm a maga Go- lubicsát. Apropó. Miért nem mondja neki. hogy Béla? — Azért, mert Freisinger ta­nár úr is igy hívta őt az osztály­ban. Csak kimondta hogy Bé- luska, máris röhögött az egész banda. Én is. De akkor már útál- tuk egymást, tehát nem akarom kinevetni. — Az más. Fontos szempont. Megyek, előkerítem. Biztosan a macskáját idomítja. — Mit? Macskát? Megőrült. Van neki macskája? Megérkezett Golubics. Atléta­trikóban, szőrösen, fapapucsban, kezében a jénai tálkával. — Pécsi, te vagy itt? — kővé meredt Golubics. — Biztos azért jöttél, mert nem hitted el; hogy hűséges vagyok, mim egy állat? — Azért jöttem, mert hiányoz­tál. te maflinger. Nagy baj? — Olyan drága vagy, olyan édes vagy. Te jó kis Márta! Most rögtön elkiabálom magam, jó hangosan. — Csak ne kiabálj. Visszajön az a két katona, megint elkísér­nek valami góréhoz. Inkább gye­re, csókolj meg egy kicsit. Ne­künk már úgyis lehet! — Ki mondta? — Én tudom, te szerencsétlen. Ne állj már. mint a faszent. Gye­re Ide. és csókolj meg. — Itt. a parancsnok elvtárs szobájában? — Mtért? Golubics végre levegőhöz ju­tott, felkapta a lányt a dereká­nál fogva, csókolta, ahol csak ér­te. Szorította, hogy majdnem bor­datörés lett a vége. — Igaza van az őrnagynak. Valóban megférfiasodtál. Még so­ha nem csókoltál meg ilyen na­gyon. ilyen rendesen. — Most mit csináljunk? Most hová vigyelek? Meddig leszel itt? — Estig, ne ijedj meg. — Dehogy ijedek meg, csak olyan készületlenül ért az egész, meg olyan nagyon örülök is.Meg’ legalább látják a srácok, hogy tényleg vagy, mert mindig azt mondták, hogy a Pécsi az nem is igaz, csak kitalálom, és fal cí­mekre küldözgetem a leveleket. — Ugyan —. rántotta fel a vál­lát a lány. — Teszek a hitetlen fejükre. — Egyébként láttam, hogy itt van az a széltoló Suhaj­da is. az pedig ismer engem! — Igen, ismer, de nem hitte. Akkor még utáltuk egymást. Em­lékezz csak! — Persze, igaz! Oh. olyan fe­ledékeny vagyok, a sok tanulás­tól van. Belépett a parancsnok. — Golubics elvtárs! — Golubics elvtárs? — kunco­gott a lány. — Igen. ahogy mondtam. Béla rászolgált erre. Rendes, komoly, jó határőr lett belőle. Néhány­szor bizonyította, hogy meglett, felnőtt férfi. Ezt nem azért mon­dom magának, kedves Márta, hogy kommendáljam a fiút. Ha valaki tudja, én tudom, mennyit ér! Azt akartam mondani, hogy szabaddá tettem. Meddig óhajt itt maradni, kislány? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom