Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-11 / 161. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 11. Leonov festménye a Szojuz és az Apollo összekapcsolásáról. (APN — KS — felvétel) Csupán az első lépés A választókerületek községeiben, városaiban működő párt­tanácsi és tömegs£ervezetek, valamint az országgyűlési kép­viselők kapcsolatáról beszélgettünk a parlament alakuló ülé­sének egyik szünetében Vincze József, Rauscher Györgyné és Bori Gyuláné képviselőkkel. A témát tulajdonképpen Bo­ri Gyuláné pendítette meg azzal, hogy elmondta: a jelölő­gyűlések és rétegtalálkozók idején az egyik kecskeméti gyár­ban említette neki az igazgató, hogy náluk legutóbb 1971- ben járt a képviselő, azóta nem látták. Hozzáfűzte azt a re­ményét, hogy a jövőben erre a találkozásra többször sor ke­rül. • Csatlakozva a témához Vincze József arról beszélt, hogy gyakrabban szeretne részt venni a választókörzetéhez tartozó te­lepülések tanácsülésein, ahol job­ban megismerhetné egy-egy köz­ség gondját, eredményét. S ez szerves része képviselői munká­jának. Sajnos azonban — fűzte hozzá — soha nem küldenek meghívót, néhány esettől elte­kintve. Rauscher Györgyné ha­sonlóan nyilatkozott saját ta­pasztalatairól, s hozzátette, hogy például a megyei tanács ülései­nek anyagát, a meghívót minden esetben hpzza a posta. •— Nem azt mondom, hogy minden községi tanácsülése, a népfront valamennyi rendezvé­nyére el tudnánk menni, de képviselői munkánkhoz elenged­hetetlen a hozzánk tartozó tele­pülések terveinek, eredményei­nek és gondjainak az ismerete — fogalmazta meg Vincze József az igényt, amihez Bori Gyuláné azt tette hozzá, hogy ha a kép­viselő nem kap meghívót, nem tudhatja, hogy hol és mikor mi­lyen témáról tanácskozik egy- egy testület. Az országgyűlési képviselőnek ugyanis nem elég csupán nagy vonalakban ismerni a megye a választókerület min­dennapi életét, hanem annak részleteivel is tisztában kell len­nie, ha a hozzá forduló, a foga­dónapokon őt felkereső válasz­tóknak kielégítő és pontos tájé­koztatást. tanácsot, esetleg se­gítséget akar nyújtani. Márpedig — a tapasztalatok szerint — va­lamennyi képviselőben ott él az igény, hogy a hozzá fordulókat ne engedje elmenni konkrét ja­vaslat, megjelölt illetékes, ha­tározott vélemény nélkül. • Ehhez pedig a jó és sokol­dalú tájékoztatás szükséges. Azon túl, hogy a rendezvények­re szóló meghívókat várják me­gyénk országgyűlési képviselői, örömmel tennének eleget olyan meghívásoknak is, amely egy- egy üzem. vállalat, termelőszö­vetkezet, állami gazdaság, in­tézmény stb. bemutatását szol­gálná. Nem azt jelenti ez a „meghívó-éhség”, mintha képvi­selőink nem kapnának bő és kielégítő tájékoztatást az or­szág, a megye életéről, a nagy kérdések megoldásának minden­napi gondjairól, az eredmények­ről, de az összefüggéseket csak­is akkor láthatjuk tisztán, ha a szocializmus építésének, az abban részt vevő kollektíváknak és egyes embereknek, kisebb cso­portoknak a munkáját. életét, örömeit, gondjait is átérezhetik, ha azokkal a helyszínen talál­koznak. A „civilben” pedagógus, vagy téesz-elnök képviselőnek ugyan­is nem elég. ha tisztában van az oktatás, a mezőgazdaság idő­szerű tennivalóival, várható fej­lesztésével. Mert hozzájuk is fordulnak a választók olyan problémákkal, amelyek messze 1 túlmutatnak az illető kenyórke- reső foglalkozásán. A meghívók 1 igénye mögött tehát a sokolda- I lúság igényét kell felfedeznünk, | s nem szabad arra gondolnunk, mintha a képviselőknek semmi más dolga nem lenne, csak ta­nácsülésekre, értekezletekre jár­ni. Ha mindennapi, hivatásból eredő munkájuk mellett a tájé­kozódás igénye is megfogalma- j zódik bennük, ezt mindenképpen ! a választók érdekei jobb képvi­seletének, a képviselői teendők jobb ellátására való törekvés­nek kell minősítenünk. — Ha már megválasztottak bennünket, becsületbeli köteles­ségnek tartjuk, hogy megfelel­jünk a bizalomnak — mondta a többiek nevében is Vincze Jó­zsef. • Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy — a szervezett tá­jékoztatókon túl — a községi vezetők, a vállalatok, termelőszö­vetkezetek vezetői is járuljanak | hozzá a képviselők munkájának eredményességéhez. Legalább az­zal, hogy igénylik részvételüket a helyi kérdések megtárgyalásá­nál, a kisebb közösségeket fog­lalkoztató gondok elemzésénél. Ez nem csupán a képviselők ér­deke, de talán elsősorban a vá­lasztópolgárokkal szemben ugyan­csak felelősségei tartozó vezetőké is. Gál Sándor — AMIKOR ÖN utoljára repült a Föld körül 1971-ben gondol­ta-e, hogy kialakul egy olyan nemzetközi űrkutatási együttmű­ködés, mint amilyen most a Szojuz—Apollo program? — Nehéz erre a kérdésre egy­értelműen felelni — mondotta Vlagyimir Satalov vezérőrnagy. — Amikor Gagarin repült a Vosztokon, vagy Komarov az el­ső Szojuzon, még nem gondol­tuk. hogy ilyen közel vagyunk a nemzetközi orbitális komplexum létrehozásához, ugyanakkor nem állíthatom, hogy közülünk sen­ki sem gondolt a két űrkutató nagyhatalom előbb-utóbb bekö­vetkező együttműködésére. A Szojuz—Apollo programot azon­ban semmiképpen sem tekinthet­jük az űrkutatás forradalmi ese­ményének. Ez a fejlődés termé­szetes következménye. — Vannak mélyebb gyökerei is az együttműködési irányzat­nak? _ Az űrkutatás elméleti meg­alapozója, Konsztantyin Ciol- kovszkij nemegyszer hangsúlyoz­ta, hogy a világűrben elkerülhe­tetlen a nemzetközi együttműkö­dés. Bármilyen fantasztikusan hangzott is ez a maga idején, egy-két emberöltő alatt realizá­lódtak tervei. — MIKOR KEZDŐDTEK meg a Szojuz—Apollo program gya­korlati előkészületei ? — Mintegy három éve. A Szov­jetunió Tudományos Akadémiája és a NASA tárgyalásokat foly­tatott, amellyel a kormányközi megállapodás aláírását készítet­ték elő. A parafálás napján star­tolt a Szojuz—Apollo program. A terv szovjet igazgatójaval, Bu- sujev professzorral és Jeliszejev űrhajóssal jártam Houstonban, ahol kialakítottuk a munkaprog­ramot és összeállítottuk a mun­kacsoportokat. A három évvel ezelőtt meghatározott időpont — 1975. július 15-e —, igen mesz- szinek tűnt, s máris a közös re­pülés küszöbén állunk. — MIVEL TÖLTÖTTÉK ezt az érzésünk szerint oly gyorsan elrepülő időt? — A mérnöki és tervezői kér­déseket ez alkalommal nem érin­teném. Szólnom kell azonban a Szojuz és az Apollo belső légkö­rének különbözőségéről. Az űrha­jók összekapcsolására különleges zsiliprendszert alakítottunk ki. Üj felkészítési módszereket, esz­közöket dolgoztunk ki. Nehéz volt alaposan megismerni és el­sajátítani az Apollo berendezései­nek kezelését, mint ahogy az Apollo legénysége is megdolgo­zott a Szojuz megismeréséért. _Szovjet részről kétszer négy. a merikai részről kétszer három főnyi személyzet segíti a prog­ram megvalósítását. Mi a magya­rázata ennek a megoszlásnak? — Először is: a közös prog­ramnak megfelelően. Bajkonur- ban két Szojuz-űrhajó készül a felszállásra. A múlt év végén, a terveknek megfelelően, kipróbál­tuk a módosított Szojuz—16-ot. Azt Filipcsenko és Rukavisnyi- kov vezette. Elhatároztuk, hogy a két-két, tehát négy tapasztalt űrhajós mellett két-két, tehát újabb négy kiképzett fiatal űr­repülő álljon készenlétben. Az amerikaiak ugyanígy szervezik az utazást. — ön jó néhányszor járt Houstonban. Mi a közös és mi az eltérés a szovjet és az amerikai űrhajósok felkészítésében ? — A felkészítés célja es fel­adata egyforma. De az eredményt némileg eltérő utakon érjük el. Például: mi nagy figyelmet szen­telünk a módszertani kérdések­nek. Aprólékosan lelkészülünk a feladatra, részletesen kidolgozzuk az egyes szakaszokat, elemezzük a földi űrhajosedzések minden mozzanatát. Az. amerikaiak előny ­ben részesítik a személyzet kez­deményezőkészségét. A közös űrrepülésre készüléskor az ame­rikai űrhajózás végül is a mien­kéhez hasonló módszert alkalma­zott, mi pedig az amerikai tapasz­talatok alapján nagyobb önállósá­got és felelősséget; biztosítunk űrhajósainknak. — a TÁVOLABBI tervek? — Szerintem — mondta befe­jezésül Satalov vezérőrnagy —, együttműködésünk nem fejeződik be a Szojuz—Apollo programmal, amelyet csak az első lépésnek tartunk. Nehéz lenne most még beszélni a következő együttmű­ködés részleteiről, de hiszem, hogy további lépések következ­nek. Alekszcj Gorohov (APN—KS) A Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet a múlt év­ben jelentkezett először termékeivel külföldi piacokon. Fa­ipari gépei — hosszúlyukfúró, szalagfűrész, vastagoló gyalu, ‘ Iránban, Irakban, Dániában, Angliában és Kanadában ta­lált vevőre. Jelentős mennyiségű vastömegcikket is expor­táltak tőkés megrendelőknek. A szövetkezet JAT típusú mo­torkerékpáros bukósisakjait pedig teljes mennyiségben nyu­gatnémet cég vásárolta meg, s ebből a termékből az idén kétszeresére növekszik a kiszállítás. Nemcsak a bukósisak, hanem a többi cikk is állja a versenyt a külföldi piacokon, s az idén már 15 százalékban exportból teljesítik az árbevé­teli tervet a szövetkezet dolgozói. Az év első felében több, mint 90 millió forintos termelési ér­téket értek el, ami megfelel az éves előirányzat időarányos telje­sítésének. A szövetkezetben az ésszerű takarékosság jelszavával folyt a termelés. A villamos energia felhasználására hozott takarékossági intézkedések reáli­saknak bizonyultak, sikerült az óránkénti felhasználást 50 kilo­wattal csökkenteni. Csúcsidőben óránként 10 kilowattal fogyasz­tanak kevesebb elektromos ener­giát a szövetkezet műhetyei, mint korábban. Az eltelt idő­szakban javult a munkagépek áramfelhasználásnak hatékonysá­A jobb oldali képen: a Ligeti Károly utcában egymás után fejezi be a szövetkezet építőrészlege a lakóházakat. • Sztraka György exportra gyártott Vándor típu­sú szalagfűrészt fest. • A szövetkezet alumínium alkatrészek öntésével is foglalkozik. Csizmadia János csigakerekeket önt. (Tóth Sándor felvételei) Klímatérkép a Metróban A moszkvai Metrónál új elektronikus berendezést alkal­maznak, amely lehetővé teszi, hogy néhány másodperc alatt elkészítsék a száz megálló ,,kli- matérképét". A földalatti mikro­klímát ellenőrző és irányiló au­tomatikus rendszer feldolgozza a levegő állapotának minden jel­legzetes adatát. A levegöcserét bonyolító rendszer 24 óra alatt 400 millió köbméter levegőt, szív be és bocsát ki. Minden földalat­ti állomáson felszereltek egy berendezést. ga, ami jórészt a felszerelt fázis­javító kondenzátoroknak köszön­hető. Jellemző az energiagazdál­kodásban beállt* változásra, hogy az előző években olykor 100 ezer forint felárat is fizetett a szö­vetkezet az áramszolgáltató vál­lalatnak. most viszont kedvez­ményt élvez. A Kiskőrösi Vegyes- és Építő­ipari Szövetkezei termelésében jelentős a szolgáltatás: a város­ban és kornyékén valamennyi alapvető szolgáltatással foglal­koznak. Az esztendő, első felében már teljes mértékben kihasznál­ták a tavaly nyitott vegytisztító és mososzalon kapacitását. A há- kiasszonyoknak segítő mosoda teljesítőképességét a növekvő igények miatt még az idén egy nagy teljesítményű mosógép be­állításával növelik. Jól látja el feladatát az autószerviz és a többi szolgáltató egység is. A szövetkezet építőrészlege az év első felében folytatta mun­káját Kiskőrösön, a Ligeti Ká­roly utcában, ahol az idén közel 50 lakást adnak át. A. T. S. A VILÁG MEZŐGAZDASÁGA FAO-jelentés a húspiac helyzetéről Az 1974. évi mintegy 4 százalékos növekedést követően a világ hústermelése az idén csökkenni kezdett, a nemzetközi húskereskedelem rövidtávú kilátásai azonban továbbra is kedvezőtlenek maradnak — hangsúlyozza egy nemrégiben közzétett FAO-jelentés a nemzetközi húspiaci helyzettel kap­csolatban. A nyugat-európai és az USA importpiacokra továbbra is rá­nyomja bélyegét a jelentős belső marhahúskészlet-telítettség, s szokatlanul nagy exportkészle­tekkel rendelkeznek az olyan ha­gyományos exportőr országok is, mint pl. Argentína, Uruguay, Ausztrália és Üj-Zéland. Következésképpen _ mutat rá a FAO-jelentés — aligha valószí­nű, hogy a nemzetközi árak je­lentős mértékben javulnának az 1974. évi depressziós árszintűk­hez képest. A nagyvolumenű té­telek olyan időszakban áramla­nak a piacokra, amikor a fo­gyasztói kereslet a nemzetközi gazdasági lanyhulás, valamint a fokozódó infláció miatt vissza­esett. A nemzetközi olajválság szintén súlyos hatással volt és van ma is a világ húskereske­delmére, mert az egyes országok fizetési mérlegének kedvezőtlen­né válása folytán csökkenő ten­denciát mutat az importkereslet is. A marhahúsfogyasztás Észak- Amerikában növekvő tenden­ciájú, ugyanígy a nagy exportőr országokban is, mivel ezekben az országokban az utóbbi időben csökkentették a belső kiskeres-\ kedelmi árakat, és kampányt indítottak a fogyasztás növelése érdekében. Más országokban, mint pl. Nyugat-Európában, részben szigorú importellenőrzés útján, továbbra is magas szin­ten tartják a kiskereskedelmi árakat, s ezekben az országokban is jelentős belső készletek hal­mozódtak fel. A közös piaci kormányok a termelői árak fenntartása érde­kében fokozzák a marhahús-fel­vásárlást. Február végén a kor­mányok általi felvásárlások brut­tó volumene elérte az 575 000 tonnát, ami egyenlő az EGK 1974. évi teljes marhahústermelésé­nek 10 százalékával. A készletek egy részét harmadik országok­ba exportálták, vagy be'ső szo­ciális programok útján használ­ták fel, mindazonáltal a fagyasz­tott- és a konzervhús-mérleg még mindig meghaladja a 300 ezer tonnát. A legnagyobb mértékű visz- szaesés a húskereskedelemben a marhahús vonatkozásában kö­vetkezett be, de jelentős mérték­ben csökkent a bárány- és a birkahús-kereskedelem is. A FAO-jelentés szerint a nemzet­közi kereskedelem visszaesésé­ben a legfőbb tényező az EGK által 1974 februárjában beveze­tett importkorlátozás, illetve im­porttilalom volt. Mint ismeretes, később az importtilalmat az élő­állatokra és bizonyos konzerv- készítményekre is kiterjesztették. A fenti intézkedések, valamint az exporttevékenység élénkülése következtében az Európai Gazda­sági Közösség nettó marhahús- és élőmarha-kereskedelmi mérle­ge jelentős mértékben javult a korábbi 500 ezer darabos defi­cittel szemben. 1973-ban egyéb­ként a Közös Piac több mint 2 millió marhát és borjút impor­tált. Hasonló importkorlátozási in­tézkedéseket foganatosított más nyugat-európai ország, valamint Japán is, ugyanakkor az ala­csony piaci árak visszafogólag hatottak az Észak-Amerikába irányuló szállításokra is. A leg­fontosabb marhahús-importőr or­szágok (a fejlett kapitalista or­szágokról van szó) importjának valumene az 1973. évi 1,8 millió tonnáról tavaly 890 ezer tonnára csökkent. Ez a volumencsökkenés a ha­gyományos marhahússzállító or­szágok számára körülbelül egy- milliárd dollárt kitevő bevételi veszteséget okozott. Argentína, Ausztrália, és Üj-Zéland export­bevételi vesztesége például 550 millió dollárra rúgott a nemzet­közi húskereskedelem visszaesése következtében. Növeli exportját a Kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet SZOJUZ-APOLLO PROGRAM CSILLAGVÁROSBÓL Munka és összefogás \

Next

/
Oldalképek
Tartalom