Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
4 • PETŐFI NEPF V 1975. július 1. Őszibarackszüret A Hosszúhegyi Állami Gazdaság kettes kerületében 71 hektáron megkezdték a korai őszibarack szedését. Eddig mintegy két vagonnal szállítottak saját hűtő- házukba, ahonnan a gyümölcs tox'ábbutazik — válogatás és csomagolás után — a főt'árosba. Egyelőre még csak kisebb mennyiségben érik a gyümölcs, az általános szüret néhány nap múlva kezdődik csak. Képünkön a Március 15. szocialista brigád három tagja: Munding Ferencné, Házi Andrásáé és Kohl Ferencné szedi a barackot. (Pásztor Zoltán felvétele) Kongresszus után - a földeken A Bács megyei küldöttek ünnepélyes csoportjából úgy villant felém Sztruhár Lajosné napsütötte arca, egészséges, telt nevetése, ahogy a földeken szorgoskodó asszonyok pirosbabos kendői virítanak messzire az egységesen zöld színekbe öltöztetett tájból. Annyi erő, természetes jókedv áradt belőle, mint aki az életnek csak a napos oldalát ismeri és úgy el van látva dallal, tréfával, incselkedő asszony! kacagással, hogy - bőkezűen osztogathat belőle mindenkinek. A pénz nem minden Részlet egy panasz-zuhatagból: „...mindenkivel ezt csinálta még velem, a barátjával is, mióta főnök lett belőle. Bejutni hozzá szinte lehetetlenség volt, ha bármilyen sürgős és fontos dolgot szerettem volna közölni vele, azt a titkárnőjénél írásban kellett kérnem. Aztán rendszerint soha nem ért rá fogadni. Próbálkoztam két nap múlva, egy hét elteltével — hiába. Amikor harmadszorra sem tudtam bejutni hozzá, azt mondtam, elég volt, megyek másik céghez, ha kevesebbet fizetnek is. Puszta véletlen, hogy pénzesebb helyre találtam, de ennél is fontosabb nekem, hogy itt jól érzem magam ...” Pedig a kicsattanóan piros, nevető asszonyára mögött nehéz küzdelmek, férfias erőfeszítések, az egyéni bánat mély árnyékai is ott sötétlenek, talán ettől van az, hogy az optimizmusa sem csalárd, megtévesztően harsogó. Belülről fakad, és tűzirőlpattant szenvedéllyel hirdeti, hogy az ember képes úrrá lenni a sorsát feketítő gondokon, kiléphet az árnyékból és örömöt találhat, abban, hogy nagyobb távolságra igazítja a látókörét. Sztruhár Laiosné nemcsak a földeken becsülettel helytálló asszonyokat képviselte a párt- kongresszuson. hanem azt a történelmi változást is. amely szélesre tárta a régi szemlélet hét lakattal zárt kiskapuit és kivezette a falun élő nőket, a politikai fejlődés és a közéleti cselekvés tágas mezejére. — Tudja kedvesként, a mi időnkben nemigen politizáltak az asszonyok — mondja a vendégek körül buzgón serénykedő mama. — pedig errefelé. Miskén nagyon talpraesettek ám, csak régen örültek, ha be tudták tömni a család éhes száját. Egyszer kaptak egy kis levegőt. 1919-ben. akkoriban soknak kinyílt a szeme. még danoltak is a községházán, utána megint elcsendesedtek. Mariska, u lánva dúdolni kez- di a régi nótákat. Szerelemről, bánatról szólnak a szépséges nép dalok, amelyeket a kapáló asz- szonvok olyan érzéssel fújnak, hogy zeng tőlük a határ. A dal úgy terem errefelé, mint termékeny földben a gabona. Öröm és bánat, munka és ünnep egyformán serkenti, növeszti, élteti a miskeiek hires notázókedvél. — Dalosak, de dolgosak t» az asszonyaink. — büszkélkedik a csapatával. Az. Egyetértés Termelőszövetkezet Tveieskova kertészeti szocialista brigádja méltó is az elismerésre. Az. elmúlt két évben olyan eredményesen termeltek fűszerpaprikát, hogy több mint 130 mázsa átlagot értek el hektáronként. Messziről rákiabál az idegenre a piros fejkendők szinpompás csokra. festői hitvány azonban nehéz fizikai munkával társul. A fűszernövényeket ugyan már a palántázógép adogatja kézre, de a mozdulatoknak pontosan követni kell az. adagolás gépi tempóját, olyan gépel pedig még nem találtak ki, amelyik kivenné a kapát az. asz- szonyol; kezéből — ősszel látta volna őket — közli András Sándor föinez.ögaz dász. — tetőtől.talpig be voltak csomagolva fóliába, ágv szedtél le a termést, leniig sárban-vízben. A teljesilmenvük elölt le a kalappal. Naponta 1200—1500 négyzetmétert ültetnek el géppel és 1500—1H0II négi zeli'iHci 1 kapálnak meg kézzel, ami nem kellemes szórakozás hanem komoly munka a tavából Háromszor védtek meg a szocialista címüket, ha a feltételeket az. idén is teljesítik, megkapják a bronz • koszorút Ezek az asszonyok kiesi koruktól megszokták a munkát, a brigád követelmény gazdasági ív sze tehál nem idegen tőlük. A szocialista közösségek belső jellemvonásaival azonban nekik is apránként kellett megismerkedniük. illetve, hogy ez az átalakulás létrejöhessen, először a gazdaság összetételén kellett változtatni. — Azzal, hogy egyesült a drág- széli Üj barázda és a miskei Egyetértés, nagyobb lett a megművelendő terület, új üzemi szervezeteket lehetett létrehozni és ezzel párhuzamosan több lehetőség nyílt a tagok önálló kezdeményezéseire. — ismertet meg a brigádélet alakulására rendkívül kedvező háttérrel Lovass Nagy István párttitkár. — Területünk több mint 30 százalékán zöldséget termelünk, a fűszerpaprikát meg is őröljük, ezzel lényegében megvalósult az egész éves foglalkoztatás. a szocialista brigádmozgalom gazdasági alapfeltétele. Szövetkezetünkben 1968 óta beszélhetünk szocialista munkaversenyről, jelenleg 23 brigádunk van. ebből hat, női. 120 taggal. Önállóságukra, határozottságukra vall az is. hogy Mariskát az asszonyok, demokratikus szavazással választották meg. munkacsapat-vezetőnek. Igaz. akkor már párttag volt. de állítom, hogv a közösség bizalma indította el azon az úton. amelyen egyre céltudatosabban halad előre. Az alapja megvolt hozzá, a hajdani szegényparasztok lánya tudta a helyét és felismerte a kötelességéi. Igaz, neki még nem adatott meg, hogy tanuljon de az ipar. «1 kalocsai Paprikaipari Vállalat kihelyezett üzeme, jó szakmai és mozgalmi iskolának bizonyult: az érdeklődő, talpraesett fiatalasszonyra egy-kettőre csoportvezetői feladatokat bíztak. Munkabírása, küzdőkedve, kiváló szervezőképessége később, a tsz- ben sem maradt észrevétlen. Jelenleg a nőbizottság elnöke, és nemrég a parlalapszerve/et, valamim a gazdaság vezetőségébe is beválasztották. A forróságtól áléit földeken jókedvű nevetése önt lelket a megállás nélkül dolgozó asszonyokba. Amikor ,-i vezetés felelősségéről beszel, elbomolvodik. — Már a kongresszuson szerettem volna elmondani, nogy milyen nagy dolog a gazdaságpolitika és az. emberek irányítása. Készültem a hozzászólásra, és ha nem is került rá sor. jó volt tisztázni. rendberakni a gondolataimat. Megmondom őszintén, sokat formált rajtam a kongresszus. Először megijedtem a nagy ki- tüntetéstöl. arra gondoltam, mit keresek én kétkezi rminkásasz- szony a politikában jártas, la- pasz.tuli vezetők között? Az.tán meg az járt az. eszemben, hogv biznnv még a kongresszus színe előtt sem váltanék szégyent az. ereménveinkkel. egyebek, között azzal, hogv mi. miskei Isz-assz.o- rívok kivívtuk a szabad szombathoz való jogunkat, elismernek bennünket, szavunk, tekintélyünk van és ez valóban gyönyörű ha azt nézzük hí gvan éltünk akárcsak trz éve is De a kongresz- szusoii megértettem, hogy van fontosabb, lényegesebb dolog is annál minthogy nekünk személy szerint eg.vre .jobban menjen a dolgunk Az. hogy az ország is gyarapodjék, az. egész nép jobban éljen és ez csak akkor lehetséges. ha mi. itt a tsz-ben ennek a szellemében tevékenykedünk. Becsületes és értékes szavak. Egyetlen betűjük sem száll el üresen a levegőbe, hiszen mázsában mérhető, milliókban kiszámolható teljesítmények tornyosodnak mögöttük és egyben azt is megvilágítják milyen gazdag tartományai vannak, a maguk helyét keresve mások útját is egyengető emberi életeknek, nálunk. Pedig Sztruhár Lajosné csak egy volt azok közül, akik háromnegyed millió kommunistát képviseltek a kongresszuson, és egy azon milliók közül, akik a két kezük munkájával adnak életet az ott elhangzott irányjelző szavaknak. — Ha a Mariska kér tőlünk valamit, még á főzést is félretesszük — újságolták önérzetesen az asszonyok. — Panaszkodnak is a férjek, hogy mióta a brigádban vagyunk, nem körülöttük forog a világ otthon. A brigádvezető együtt nevet velük, de szeme a frissen vetett gyógynövény-palántákat méricskéli, rendesen kifejlődnek-e. az esze meg azon jár. bizony még sok embert, kell felrázni, hogy ne csak anyagilag legyenek érdekeltek a szocializmus építésében. Ennek is eljön az ideje, hiszen ő sem hitte volna magáról, amikor először dolgozni kezdett, hogy egyszer több örömöt talál majd a közösségben és a közösség javáért végzett munkában, mint a fizetségben. Ezért nem érez fáradtságot soha. ettől olyan kiegyensúlyozottan jókedvű mindig Pedig az édesapja kórházban van, a férje is beteg, legfeljebb a lánya boldogságában osztozhat. Anyai büszkeséggel mutatja az esküvői fényképeket, de egy sóhajtás azért kiszakad belőle: — Azt reméltem, hogy továbbtanul. Ha nekem nem sikerült, legalább ő élt volna ezzel a lehetőséggel. Remélem, hogy megjön az esze később. Hiszen ma már, szerencsére nem számít, ha valaki férjnél van, attól még tanulhat. Az a jó ebben a társadalomban, hogy rázörgeti az ajtót a lustákra: tanulj fiam, mert a tudatlanságnak még a kolbászos kenyere is keserű. És nem az a fontos, hogy az ember íróasztalnál ül, vagy a földeken hajladozik, hanem megértse, merre megy a világ és ő is arrafelé tartson. De ehhez nagyon sok ismeretet kell szereznie. A mama arcán szelíd beletörődés. Ö már megjárta a múlt rideg ösvényeit, az öregség apró örömeivel is beéri. A lánya, egyenes derékkal, magabiztosan lépked azok között, akik az eszükkel és a szívükkel is követni tudják, mit. miért, kiknek epll a kezük. Életük egyik vége a múltba kapaszkodik, a másik messzi, előre néz, de a jelen összes szálai kidolgozott, erős kezükben futnak össze. Az unoka szép. gondtalan arca olyan sima és reményekre jogosító, mint a jövő. Mariska szemébe ünnepélyes kifejezés költözik. Megpihen az örömében, amely a következő pillánál ban újabb erőfeszítések re, feladatokra sarkallja. A gyere kéért, a gyerekekért, a jövendőért és legfóként azért, mert másféleképpen már nem tudna élni. Felpattan a biciklire és elkarlká- zik arra, ahonnét, messzire száll a kapa nyelet markoló asszonyok hangos nótája. Vadas Zsuzsa • Elgondolkodtató. Hát csakugyan ilyen makacs ez a probléma? Megvallom, újabban kissé bosszant a költő banális gúnyolódása, miszerint „a fejed — hogy sose fájjon — mindig bó- lintásra álljon!” — még ma is időszerű lenne? Gyárban, intézményben, szövetkezetben gyűjtögettem választ arra a kérdésre, hogy mi bántja, idegesíti ma leginkább a tisztességes embert. A kérdezettek különféle módon fogalmazva, de lényegében ugyanazt kimondták: az, hogy egyes vezetők visszaélnek a hatalmukkal. Bizonyosan vannak olyanok is — mondották —, akiknek fát lehet vágni a hátán, csak pár száz forintnál többet lássanak, de a megállapodott, komoly emberek nem pusztán a vastag borítékot, hanem a rendes bánásmódot, a becsületes munka és magatartás elismerését is nélkülözhetetlennek tartják. A tisztességes bánásmódot elvárókra az a jellemző, hogy nemcsak a jogaikkal, hanem kötelességeikkel is tisztában vannak. Éppen azért fogalmaznak néha élesebben, mert tudják, hogy munkájuk, társadalmi kötelességük elvégzésével ehhez erkölcsi alapjuk is van. Ők azok, akik már nagyon nehezen tűrik a legkisebb megaláztatást is, Farkas András és öccse, Mihály a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru-gyárból vonult be katonának. A testvérek majdnem egy éve Baján a határőrségnél teljesítenek szolgálatot. András gépkocsivezető, Mihály raj- parancsnok. A vásárhelyi fiatalemberek — édesapjuk és édesanyjuk példáját követve, akik szintén a gyár dolgozói — „civilben” is eredményesen dolgoztak. András eredeti foglalkozása mezőgazdasági gépszerelő. Ilyen képesítést kapott a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskolában. A gyárban karbantartó lakatos. Szabad idejében a társadalmi munkából is aktívan részt vállalt. KlSZ-alapszervezeti titkár volt, az ifjúsági klub vezetőségének is tagja. Már közép- iskolás korában felvették a párt- ba, s bevonulása akadályozta meg abban, hogy a fegyverfor- gatást önként vállalók táborába, a munkásőrségbe felvegyék. Mihály a gyárban síkhurkoló és KISZ-csoportvezető volt. A határőrségnél az újonckiképzés után tisztes-tanfolyamra került. Valamennyi lőgyakorlatot jó és kiváló eredménnyel hajtott végre. Az alapkiképzésen, majd al- parancsnoki tanfolyamon a követelményeket jó szinten teljesítette, amiért őrvezető és az Egység élenjáró katonája lett. Mihályt tízhónapos katona korában alegységének kommunistái felvették a pártba. Jakab Tibor százados, őrspa- rancsnok mondta el: — A fiatalabbik Farkas fiú — mint alparancsnok — gyorsan rendet teremtett a rajában. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen az alegység leggyengébb rajának élére állították, ahol több fegyelmezetlen katona is volt, néhányan ébertelenül látták el a szolgálatukat, vagy kimenő alkalmával a megengedettnél hosz- szabb ideig tartották szájuknál a boros poharat. A HÓDIKÖT sík- hurkolója néhány hónap alatt, megváltoztatta a raj fegyelmét. S a siker titka? A századostól erre is választ kaptunk. — Az őrvezető rendkívül szerény ember. Munkában és magatartásban egyaránt példamutató, amivel maga mellé tudta ál litani beosztottjait — mondta az órsparancsnok. — S ami .szintéül nagyon fontos. Farkas úrvezető harcol az emberek érdekeiért is. Amikor észreveszi, hogy például valakinek egyéni vagy családi gumijai vannak, keresi, kutatja ezért amikor betelik a pohár — esetleg kevesebb fizetségért — más munkahely után néznek. Mit mutat ez a tapasztalat? Azt, hogy bár legtöbb helyen valóban a munkásosztály hatalmát képviselik önzetlenül a vezetők, de szép számmal előfordul még önkényeskedés, az emberi méltóságot sértő magatartás. Ez utóbbi sokakat nyugtalanít, s ilyen helyeken hiába a magas kereseti lehetőség, az emberek mennek, vagy menni akarnak máshová, ahol remélhetően jobban érzik majd magukat. Példa rá egy tisztviselő, aki az ország másik felében akart munkát vállalni, mert véletlenül alkalma volt hallani főnökének úgynevezett vezetési koncepcióját. „Szorongasd meg őket... akkor majd félnek tőled, és lesz tekintélyed” — oktatta nagy meggyőződéssel kollégáját. Ezt az embert többször figyelmeztették, vigyázzon, mert középkori módszerei nem vezetnek jóra, a párt nem tűri végtelenségig önkényeskedését. Hiába! Aki ne:n helyeselt neki, annak rögtön odavágta: elhagyta a zászlót. • Egy huszonhárom éves fiatalember azért hagyta ott 2800 forintos állását, egy másik 2500 forintosért, mert meggyőződött róla, hogy közvetlen vezetője a megoldás lehetőségeit. Így volt ez az egvik határőr esel ellen is. A vigkedélyű haláról' egyik naplói a másikra a magányt kereste, nem szívesen társalgóit legjobb barátaival sem. A rajparancsnok gyorsan észrevette a ma-, gatartásában, hangulatában bekövetkezett változásokat. Az, egyéni beszélgetés során kiderült, hogy a határőrnek meghalt a nagybátyja. A rajparancsnok javaslatain rendkívüli szabadságol kapott. A raj beosztottjai osztoztak harcos társuk gondjaiban, s amíg távol .volt, a szolgálatai is vallatlak. A vogoredmenv : a raj még .jobban ússzék« > varsói od, itt. — Farkas Mihail persze nemcsak a sajat raja neveléseid foglalkozik — dicsérte az úrvezetőt az uleg'si-gparancsimk —, hanem az őrs valamennyi l>e- osztottját segíti, és szívesen foglalkozik a hatarmenti iskolákban minimális biz.alommul sincs iránta. Amikor bebizonyította neki, hogy igenis jól végezte el a rábízott feladatot ,akkor más oldalon próbáltak kikezdeni. Egyetlen megoldás maradt számára: a felmondás. Ilyen esetek hallatán rögtön eiőtolaksz.ik a kérdés: hát a kommunisták közössége? Igen, az alapsz.ervezet általában éberen vigyázza a szocialista demokratizmust és serkenti a dolgozókat, hogy segítsenek azt érvényesíteni. De ahol gyenge a párt- vezetőség? Ahöl az igazgató — mint mondani szokás — zsebre vágja a párttitkárt? Az, ilyen munkahelyen bizony szaporodnak a bajok, s nerq csoda, ha megfélemlítik az embereket. Az egyik asszony — párttag — sírva mutatta azt a cédulát, amelyen a pártvezetőség fegyelmivel fenyegette valami semmiség miatt. Csodálkozásomra elmagyarázta: ,,Nem a pártszervezet akarja a fegyelmit, hanem az igazgató, mert egy idő óta haragszik rám. Ezt másokkal is megcsinálja, ezért sok jó szakember kikérte már a munkakönyvét." • Tárgyilagos vizsgálódások alapján hitelesen megállapítható, hogy a párt törekvései a szocialista demokratizmus kifejlesztésében is megvalósulnak, vagyis: mind nyilvánvalóbbá válik, hogy az anyagiakon túlmenően értelemmel és szépséggel telítődik életünk. Mind szigorúbbá válik az a követelmény, hogy a vezetők ne csak a szűkebb értelemben vett szakmához, hanem az emberekhez is értsenek. Ennek tudatában nem lehetne-e jó értelemben hatni azokra, akik még mindig rosszul vezetnek, és ezzel nemcsak a becsületes emberek önérzetét sértik meg, hanem aláássák az alkotó munkakedvet is? F. N. I. tanuló gyerekek. úttörők honvédéi:’ nevelésével is. Vaskóton pelc iu az egyik úttörő határőr- szakasz parancsnoka lelt. And- i. az idősebb testvér az őre. gépkocsivezetője. Teller- vagy rnjgé Kocsival szállítja a járőröket a határra. — Farkas András határőr pontosan betartja a közlekedési szabályokat és példásan karbantartja a gépkocsiját. Számtalanszor előfordult — jegyzi meg a százados —. hogy szolgálati úton András a gépkocsivezető, Mihály pitiig kocsi parancsnok. A testvéreket azonban egyáltalán nem zavarja az alá- es lolérendelé.si viszony. Mindketten tudják és értik a kötelességüket, s a gyárból, meg a családi otthonból magukkal hozott önfegyelemből, parancs nélkül is eredményesen katonáskodnak. Gazsó Béla i iiMiMíJMMlMii! A HÓDIKÖT katonái 2Ä' I Farkas Mihály rajparancsnok alaki kiképzést vezet. i M/í *«s Farkas András határőr szolgálatba indul.
