Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-29 / 176. szám

1975. július 29. • PETŐFI NÉPE • 5 „Aki tud rácul, annak könnyebb a szerb-horvát nyelv ff Jéló Katalin tizenkilenc éves. A rácok által lakott Bátya községben született, és itt él jelenleg is a szüleivel. A buda­pesti szerb-horvát nyelvű gimnáziumban érettségizett. Jelen­leg arra készül, hogy mielőbb felsőfokon tanulhasson Pécsett. Kapott-e megfelelő indítást, se­gítséget a szülői háztól? A szüleim tőzsgyökeres bá­tyaiak. Együtt lakunk a nagy- fhamával. Mama s anya mindig rácul beszéltek egymás közt. .Akaratlanul is sok szó ragadt rám. Észre sem vettem, és meg­tanultam a nyelvet. Kiskoromtól kezdve, ha rácul kérdeztek, rá­cul feleltem. Rossz volt a kiejté­sem; emlékszem, ha megmoso­lyogtak, elhallgattam. S ilyenkor, ha továbbra is rácul beszéltek hozzám, én csak magyarul mond­tam a magamét. Sokan voltak így mások is Bátyán. Inkább ér­tettük a nyelvet, de kevésbé be­széltük. — Az általános iskolában ta­nulta a délszláv nyelvet? — Nem; ott nem oktatták, a szerb-horvátot. Az óvodában sem. — Miért ment mégis anyanyel- -vű nemzetiségi középiskolába? — A nyolcadikig tanultam oro­szul. Ehhez jött az. amit a szülői házból hoztam magammal. Ügy éreztem, e kettő birtokában nem lesz nehéz dolgom. Aki tud rá­cul, annak könnyebb a szerb- horvát nyelv. • — Akkor mi akart lenni? — Óvónő. Ügy gondoltam, arra nagy szükség van. Hallottam, alig van óvónő, aki a nemzetiségi nyelvre tudná tanítani a legki­sebbeket. — A gimnáziumban a szerb- horvát irodalmi nyelvet tanulták. Nem okozott ez nehézséget? Hi­szen a bátyai rác dialektikus erősen eltér ettől! — Az osztály háromnegyed ré­sze délszláv anyanyelvű, a töb­biek magyar szülők gyermeke volt. Magunk közt a hazai nyelv­járást használtuk, a tanítási órá­kon meg az irodalmi nyelvet. De ez csak az első időben volt így. Egy-két év alatt annyira halad­tunk. hogy nem okozott problé­mát a szerb-horvát. — Többen is voltak Bács-Kis- kun megyéből? — Legalább húszán. A többiek meg Zalából. Baranyából és más­honnan. Hárman voltunk bá­tyaiak. Kollégiumban laktunk. — Egymás közt milyen nyel­ven beszéltek? — Az első időben inkább ma­gyarul. De mivel külön szerb- horvát kollégiumunk volt. hamar erre a nyelvre tértünk át. Igaz, hogy egyeseknek nehezen ment, le is morzsolódtak többen. Csu­pán az én osztályomból már első évben tizenegyen abbahagyták. — Mi volt a legnehezebb? — A magyar és a szerb-horvát nyelvtan. Az élőbeszéd nem oko­zott gondot. Különösen az vált hasznomra,' hogy nem rögződött meg bennem a bátyai dialekti­A Kossuth Könyvkiadó újdonságai Az egyre népszerűbbé váló Kossuth Könyvkiadó nyilvános­ságra hozta az idei harmadik ne­gyedévi kiadói tervét. Ebben a .kis füzetben ismertetéseket ol­vashatunk mindazokról a mű­vekről, amelyek a következő he­tekben, hónapokban az olvasók­hoz, kerülnek. Ezek közül emlí­tünk meg most néhányat ízelí­tőül. Időszerű témát tárgyal P. Ros­si könyve, melynek a címe: A filozófusok és a gépek. A neves marxista filozófus e művében többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogy a rene­szánsz emberének életében mek­kora szerepet töltött be a gép, a'technika. Nagyjából rokon ez­zel a kötettel a V. N. Tubcsenko új könyve, A tudományos-tech­nikai forradalom és az oktatás forradalma. A szovjet tudós — a filozófiai tudományok kandi­dátusa — a szociológiai kutatá­sokra és a szakirodalomra tá­maszkodva népszerű nyelven és meggyőzően ir e fontos témáról. A Napjaink kérdései sorozat­ban lát napvilágot A. I. Arnol- dov tudományos munkája; a cí­me: A kultúra és korunk. A kultúraelmélet nemzetközilég el­ismert tudósa többek között azt 'vizsgálja, hogy a szocialista or-' szágok kulturális fejlődése mi- ‘.lyen közös vonásokat és milyen eltéréseket mutat. A mai ember számára sok érdekes és tanul­ságos olvasnivalót ígér Galam­bos Tibor kötete, az Emberek a világűrben. Hatalmas vállalkozásnak fog­ható fel a Magyarország megyéi és városai című vaskos kötet megszületése. Ezt a szép, tetsze­tős művet bárki kézbe veheti, aki szeretné jobban megismerni hazánk különböző tájait. A leg­jobb értelemben vett útikalauz­nak fogható fel a tudományos szempontból is megalapozott könyv. A népek barátságának nagy és szép ügyét szolgálja a kiadó azzal, hogy az olvasó kezébe ad­ja Erich Honecker Az interna­cionalizmus zászlaja alatt című kötetét, melyben a Német Szo­cialista Egységpárt első titkárá­nak legfontosabb beszédeit és írásait adják közre. Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke viszont a finn külpolitika útja című könyvét adta át köz­lésre a kiadónak. Távolabbi utazásokra hívja -az olvasókat a Kossuth Kiadó az­zal, hogy megjelenteti A világ fővárosai című kötetet, valamint Pásztor Ferenc könyvét. Ez utób­binak a címe: Nyár és tél Bul­gáriában. Kereszty András Öriás születik a Káma mellett című művében szemléletesen írja le egy távol-keleti város születését. kus. A hangsúlya ugyanis erősen eltér az irodalmi nyelvtől. — Egyéb lényeges különbség is van a rác és a szerb-horvát nyelv között? — A rác lágyabb, a szerb-hor­vát keményebb és pattogóbb. Ez azért van így, mert a rácban ke­vesebb a mássalhangzó-torlódás. Példát is mondok erre. A temp­lom szerb-horvátul crkva — rá­cul carkva; — Milyen nyelven tanítottak az órákon? — A szerb-horvát nyelv és iro­dalom. a földrajz, valamint a történelemórák délszálvul foly­tak le. a többi tantárgyat magyar nyelven oktatták. De a szakszó­kat szerb-horvátul is megtanultuk. Ez azért volt így, mert mindkét nyelvet egyformán jól el kellett sajátítanunk. Volt kedvenc tárgya? — A matek és a rajz.-— Továbbra' Is óvónő akar lenni ? — Nem. Miután komolyabban kezdett érdekelni a matematika, elhatároztam, hogy egyetemre megyek). Ezért jelentkeztem a pécsi egyetemre. Méghozzá úgy, hogy az egyik szakom a szerb- horvát nyelv legyen. — Felvették? — Sajnos, túljelentkezés miatt nem. Majd jövőre. — Addig mit csinál? — Tovább tanulom a nyelvet. S végzem a munkámat. Mivel el­ment a régi igazgató, a faluból, a művelődési ház irányításával bíztak meg. A bolgár irodalom külföldön Az elmúlt harminc évben a Szovjetunióban és a többi szo­cialista országban több mint 800 bolgár szépirodalmi művet for­dítottak le, s 1960 óta a bolgár költészet iránt is megnőtt a kül­föld érdeklődése. A Szovjetunió­ban. Magyarországon és a töb­bi szocialista országban egyre- másra jelentek meg a bolgár költők Versei. Az utóbbi évek­ben a bolgár költészetet az Ob-. zor és a Balgarszki Horizont ne­vű kiadók népszerűsítették, s kivette a részét e szép munká­ból a Sofia-Press sajtóügynökség is. Paul Eluard Hriszto Botev forradalmár költő verseit ültette át franciára; Eliszaveta Bagrja- na Verseit Franciaországban és Svédországban, Atanasz Dalcsev és Blaga Dimitrova műveit Bel­giumban adták ki nemrég. A kiváló bolgár költők egy- egy verseskötetének lefordításá­val párhuzamosan a Szovjet­unióban, Franciaországban, Ro­mániában, Magyarországon, Gö­rögországban, Egyiptomban és más országokban is 27 antalógia jelent meg a bolgár költőknek az elmúlt 10—12 évben kiadott alkotásaiból. (BUD APRESS—SOFIAPRESS), Képző­művészeti kiállítások augusztusban A nyár az utazás időszaka többek között. Ilyenkor köny- nyebben és gyakrabban út­nak indulnak az emberek, hogy ismerkedjenek az or­szággal, az addig ritkábban látott tájakkal, városokkal. Lapozgatjuk a nyári idő­szakra kiadott programfüze­tet, amelyből megtudjuk, hogy az ország különböző vá­rosaiban milyen kiállításokat rendeznek. Mi most az au­gusztusi tárlatok közül sorol­juk fel azokat, amelyekre szí­vesen hívjuk fel utazgató ol­vasóink figyelmét. Aki Veszprémben jár. ne saj­nálja a fáradságot, és nézze meg a Bakonyi Múzeumban Pekáry István festőművész kiállítását. A Szegedre látogatók ismerkedje­nek meg a Dorogi Imre festő­művész alkotásaival a Kupolá­ban. Veres Péter szülőhelyén, a balmazújvárosi múzeumban Sa­mu Katalin szobrait tekinthetik meg a művészetbarátok. □ □ □ Bizonyára érdekes élményben lesz részük azoknak, akik Szé­kesfehérvár öreg falai között jár­va benéznek majd az István ki­rály Múzeumba. Az ottani nyári tárlat a jelenkori európai mű­vészet főbb törekvéseit igyekszik bemutatni, a magyar magán- gyűjteményekből kölcsön kapott alkotásokkal. S nem kevésbé tű­nik érdekesnek az a tatai tár­lat, melyet önarckép a magyar képzőművészetben címmel ren­deztek meg, a Kuny Domokos Múzeumban. □ □ □ Tatához nem messze van Esz­tergom. Aki arrafelé utazgat, el- tölthet egy rövidke időt legalább a Balassi Bálint Múzeumban. A turisták kedvelt városában, a nagy költőnkről elnevezett in­tézmény falai között Vörös Béla szobrászművész munkáival ke­rülhetnek szorosabb kapcsolatba a szép kedvelői. □ □ □ Amit most felsoroltunk, csu­pán egy kis része mindannak, amit csupán augusztusban kínál­nak a múzeumok. És ezúttal csak a képzőművészeti kiállítá­sokat említettük. Ha ezekhez hozzáadjuk az egyéb bemutató­kat, tárlatokat, rendezvényeket, akkor világosan kitűnik, hogy milyen nagy választékot kínál­nak szerte az országban azok­nak, akik nem elégszenek meg az olcsó szórakozással, akik a kellemes időtöltés közbén műve­lődni, látni, tanulni is akarnak, A közönségen, az utazgató tu­ristákon a sor. V. M. NYELVŐR Bizonytalan helyesírás A biztos helyesírási készség fontosságát aligha kell hangsú­lyozni. Az anyanyelvi műveltség megítélésekor a helyesírást is figyelembe szokták venni. A ki­fogástalan helyesírási készségűek mellett olyanok is vannak, akik­nek a helyesírása kívánnivalót hagy maga után. A helyesírást meg lehet, és meg is kell ta­nulni. Sokszor olyan hibákat találunk a sajtóban, amelyeket el lehetne kerülni, ha a cikkek írói a he­lyesírási szabályzat megfelelő pontjait figyelmesen elolvasnák. A hibátlan helyesírás a leírt szó hatását is növeli. Találomra felsorolunk néhány szót (ezeket mind nyomtatott szövegben ol­vashattuk) : némethlászlói, Ram- bouillet-i, lausannei. az Arc de Triomphe-al, babits-i. Figyelmes olvasás után megállapíthatjuk, mi bennük a közös. Mondjuk ki rögtön: helyesírási szempontból mindegyik hibás. Németh László Szörnyeteg c. műve dramaturgjának nyilatko­zatát közölte a Rádió- és Tele­vízió-újság. Megdöbbenéssel ol­vastam a némethlászlói párbe­szédek sűrű, gondolatokkal vil- lozó feszült emberi légköréről. Arra gondoltam, hogy talán ez a „némethlászlói” jelző így csupa kisbetűkkel és egybeírva véle­ményt, jelen esetben lebecsü­lést jelent. De felocsúdva meg­állapítottam, hogy nincs itt szó lebecsülésről, csupán arról, hogy a cikkíró nem ismeri a magyar helyesírást. Ezt a jelzőt helyes­írásunk szerint csak így lehet leírni: Németh László-i. Lehet, hogy a cikk írója hal­lott valamit arról, hogy a neve­ket kisbetűvel egybe kell írni, de ez csak többes számban lehet­séges, és akkor, ha viselőjük iránti megvetésünket is ki akar­juk fejezni. Ha hitierekről, háry- jánosokról, pecsovicsokról. pató- pálokról van szó, akkor helyén­való az ilyen írásmód. De képzett melléknévi alakjukban még ilyenkor is külön, nagy betűk­kel és kötőjellel kell leírni őket: pl. Paió Pál-os, Háry János-i. Helyesírási szabályaink szerint az egyelemű személy- és föld­rajzi neveket képzett alakjukban kisbetűvel írjuk: adys, mikszá- thos. (ennék a mintájára: t»a- bitsi). kecskeméti, kunszenimik- lósi; de a kételemű neveket nagy betűkkel külön írjuk, és kötőjellel kapcsoljuk hozzájuk a képzőt: Ady Endré-s, New York-i, Rio de Janeiró-i. És természetesen; Németh László-i. Az idegen nevekre vonatkozó­lag az a szabály. h°gy ha a szó végén ki nem ejtett betű vagy betűk vannak, akkor kötőjellel, de a kiejtés szerint kell hozzájuk írni a toldalékokat. A ragok előtt természetesen a nagybetűs írás megmarad, de képző előtt nem. Tehát: Bordeux-ban. bordeux-i. Ugyanígy Dumas-val, La Place- szal, mert a La" Place kiejtése laplasz. Tehát helytelen ez az írásmód is: az Arc de Triomphe- al (a párizsi Diadalív francia ne­ve). A Triomphe kiejtése trionf, ehhez a -val rag teljesen haso­nul: trionf fal, tehát az említett szerkezet helyesen írva: az Arc de Triomphe-fal. A következő két városnév írá­sa is hibás: Rambouillet-i, lau­sannei. A közölt szabályok sze­rint így helyes: rambouillfit-i és lausanne-i (a neveket kisbetű­vel írva és az -i képzőt kötő­jelezve, mivel a szó egyelemű és ki nem ejtett betű van a végén). Még egy másik, újabban na­gyon terjedő rossz írásmódra is fel kell hívni a figyelmet. Ezek­nek a leírt példáknak a hibáját is könnyű észrevenni: többé ke­vésbé; hosszabb, rövidebb (ideig); kisebb, nagyobb (hibák); tizenöt, húsz (évvel ezelőtt). Akik eze-* két leírták, megfeledkeztek a kötőjel használatáról. Tehát eze­ket így kell írni: többé-kevésbé; hosszabb-rövidebb; kisebb-na- gyobb; tizenöt-húsz. Idézzünk még egy egész mondatot is: Éj- jel-nappal (nem pedig: éjjel nappal) vigyázzák az alpári gá­takat. Kiss István Bálint András mellett még Moór Marianne, Kálmán György, Bánsági Ildikó és Oszter Sándor jut jelentősebb szerephez. FILMELŐZETES Kopj ások Palásthy György befe­jezte új filmjé­nek forgatását. Berkesi Andás és Kardos György által közösen írt Kopjások cí­mű regény filmváltozatá­nak szöveg­könyvét maga a rendező ké­szítette. A po­litikai-bűnügyi film története a Tanácsköz­társaság idői szakában kez­dődik, és az ötvenes évek végéig tart. Végig követi főszereplőjé­nek, a reakció szolgálatában ál­ló gátlástalan bűnöző Rajnay Ákos életének alakulását. PÁS 7/1 OH FERENC: <31.) Ez még nem volt nagy dolog. .Néha megkergettek a csendőrök, -néha elvittek közülünk egyet- egyet a rendőrök, vagy detektí­vek, de ez nem lohasztotta le a kedvünket. Az igazi, a kemé­nyebb lecke a háborúval kezdő­dött. Eldugdostuk azokat az em­bereket, akiknek a frontra kel­lett volna menni. A németekkel ujjat húztunk. Ahol csak lehe­tett. keresztbe tettük a lábunkat. Nem akarom részletezni, nem akarok minden apróságot felso­rolni, csak a nagyját. összecso- magoltatták a városi képtárt. Reggel vitték volna Németország­ba. Előtte való éjjel beosontunk, a képek helyére deszkalapokat csempésztünk. Egy hét múlva jöt­tek rá. Sürgönyöztek a biroda­lomból, hogy sima deszkalapok érkeztek. Máskor a megyei mag­tárt szállították volna a náci ka­tonakonyhára. No, ebből nem esztek, határozott a munkásott­hon tanácsa. Valahogy úgy adó­dott, hogy az ellenállás egyik ve­zérkara a munkásotthonban ve­rődött össze. Négyen voltunk. Meglocsoltuk benzinnel, petró­leummal a búzát, meg a lisztes­zsákokat. Elkaptak. Nem is a né­metek, sajnos magyarok voltak. Két tábori csendőr, két légós lé­hűtő. Városi tisztviselők. Bevittek a rendőrségre, onnan pedig át­szállítottak a Gestapóra. Akkor már volt olyan is a városban. Nem sokat teketóriáztak akkori­ban az ilyep esetekkel. Még arra sem adtak időt.^hogy a családtól elbúcsúzkodjunk? Feldobtak egy meseautóra, vittek bennünket. Egyik fogházból ki, a másikba be. Aztán minden magyarázat nélkül hazaengedtek. Észrevet­tem. hogy követnek, rajtam van­nak, mint az árnyékok. • — Tudjátok miért? Szerették volna, ha a nyomomban felgön­gyölítik az egész ellenállást Ak­kor már határozott, elég erős cso­portok dolgoztak az egész megyé­ben, A feleségem, nyugodtan, ügyesen értesítette az egyik elv­társamat. Vigyázzanak, kerüljék el a házunkat, mert a kopók fi­gyelnek. Nem tudtak légyfogó­nak használni, hát mit tehettek. Kivittek munkaszolgálatosnak. Előbb vasútépítéshez a Kárpátok alá. A híres húsdarálóba, a 350-es munkaszolgálatos ezredhez ke­rültem. Különleges büntető osz­tag volt. A keretlegények úgy vadásztak ránk. mint a dúvadak- ra. A szerencsétlenek. Azt hitték, ha gyorsabban fogyasztana^ ben-* nünket. akkor hamarább kike­rülnek a bajból, hamarabb haza- küldik őket. Fogyasztottak is. Cél- balőttek az emberekre, mint a nyulakra. ötszázan kezdtük a munkát a kőbányában. Százan maradtunk 1944 tavaszára. Ak­korra Ukrajnában már szorult a nyakunkon a hurok, kitalálták, hogy velünk is lehet fedezni a nácikat. Golyófogónak mi is jók vagyupk. Engem beosztottak egy tábori tüzér alakulathoz. Telefo­nos lettem, majd szakács. Nem sokáig. Egy pesti gyerekkel, ma is él. már ezredes, összepaktál- tunk. Elhatároztuk, hogy fogság­ba esünk. Nem volt az olyan egyszerű, ahogyan elképzeltük. Mégis sikerült. Élőbb a partizá­nokhoz jutottunk. Kifaggattak. Mondtuk, hogy legszívesebben beállnánk a harcolók közé. mert nekünk elegünk van a németek­ből. Hogy miért? — Egy napon, ez még a Kárpá­tokban volt. Két munkaszolgála­tos megszökött. Egy napig semmi hír nem volt róluk. Másnap ösz- szecsődítették az egész tábort, erős őrizet alatt felsorakoztattak a kőbányában. Elővezették a két szökevényt. Az egyik egy zsidó gyerek volt. Semmi vétke nem volt. Csak az volt ellene a ki­fogás, hogy zsidó. A másik egy elvtársam, szaktárs. Nyomdász volt. Kaposvári fiú. Derék, nagy­szerű ember, kitűnően értette a szakmát. Azért került a halál­divízióba, mert röplapokat ké­szítettek a nyomdájukban. Az volt rányomva: Halál a-német megszállókra! — Felsorakoztunk, a parancs­nok kiállt középre. Kedvesen megszólított bennünket. „Mocskos disznók' Ki nem akarja látni, amikor ezeket a gazembereket agyonlőjük?” Négyen emelték fel a kezüket. Olyan volt ebben a táborban az ember, mint a béna. Soha nem tudta, mit kell tennie, soha nem tudta, milyen cseleke­detével hívja ki maga ellen a sorsot, ök négyen kivívták. — Kilépni! Álljatok melléjük! Nem lesz alkalmatok látni. Előbb ti döglötök meg! Van még valaki, aki nem szívesen látja? — Senki nem volt. Akkor en­gem szólítottak. Nágel! Kilépni. 'No. Franci! Mondtam magam­ban. Búcsúzkodj az élettől. — Hol van a fényképezőgéped? — üvöltött rám az alezredes úr. — Alázatosan jelentem, elko­bozta az őrmester úr! — őrmester! Visszaadni, üzem­be helyezni! — Visszaadták a gépet. Egy Super Ikonta volt. Tele volt film­mel. Tizenhat képkocka. Az az állat parancsot adott, hogy végig kell fényképeznem az egész ször­nyűséget. Fényképeznem kellett, hogyan ássák ki az árkot. Fény­képeznem kellett, amint a hat ember odatérdelt az árok szélére. Szemből kellett fényképeznem a puskáikat célra szegező keretle­gényeket. Undor, f életem, gyűlö­let szorult belém. Azt hittem, megőrülök, az iszonyattól. Az al­ezredes úr mindent megparan­csolt. még azt is, hová álljak, honnan fényképezzem. Meg kel­lett örökíteni, amikor az első em­bert lelövik. Szigorúan meghagy­ta, hogy akkor exponáljak, ami­kor a lövedék célba talál. Ha nem úgy teszem, nekem is beígért egy díszlövést. — Mind a hatot lelőtték, négy­száz ember tehetetlenül nézte. Libasorba állították az ezredet, mindenkinek rájuk kellett szórni két marék földet. Nem is tettek rájuk többet. Még mésszel sem öntötték le őket. — Fegvveres őr vigyázott rám, amíg előhívtam a filmeket. Há­romszor elájultam, amíg készen lettek a képek. Fellocsoltak, fel­rugdostak. folytatnom kellett. A képeket azután egy táblára ra­gasztották, kifüggesztették a ba­rakk kapujára. Amikor munká­ba hajtottak bennünket, minden­kinek meg kellett nézni. Ott volt közöttük a barátom, az én ked­ves szaktársam is. * — Ez csak egy dolog, egy moz­zanat. Elmondtam azoknak a tiszteknek is, akik kihallgattak bennünket a szovjet oldalon. El­hitték. tudtak ezekről. Aztán jött egy magyar ember. Katonaruhá­ban, tiszti rendfokozattal. Kér­dezte. hová való vagyok. Mon­dom, hogy Kaposvárra. Kérde­zett a mozgalom dolgairól. Látta, hogy járatos vagyok. Aztán jött egy magas, szibériai tanító. Kuz­min papa. Azt kérdi tőlem, akarsz-e a szakmádnál maradni? Mondom neki, hogyne akarnék, de én azért jöttem, hogy a mocs­kos nácik ellen fegyvert fogjak. — Azt fogsz, testvér, de nem akármilyent. — Ügy lett. Különleges osztag­hoz kerültem. Volt egy autónk. Sátorféle kaszni volt a tetején. Azt mondanák ma. Hogy lakóko­csi. Volt benne egy hangerősítő berendezés, két hangszóró, egy tábori sokszorosító. Partizánka volt a neve. Az lett a feladat, hogy a két vonal között kellett járnunk. Átbeszéltünk a front másik oldalára szólhattunk a magyar katonákhoz. Később a németekhez is. A 1 Partizánkával röpcédulákat gyártottunk. Két célja vélt ennek. Egyik része ar­ra szólította fel a katonákat, hogy tagadják meg az engedelmességet a fasiszta tiszteknek és szökje­nek át a vonalon, a mieinkhez. A másik részen orosz és magyar nyelven egy felirat, hogy ez a kis cédula igazolásul szolgál, hogy átszöktek a frontvonalon; s ön­ként jelentkeznek minálunk. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom