Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-27 / 175. szám
„A halhatatlan kedves” 200 éve született Brunszvik Teréz Kétszáz éve, hogy megszületett Pozsonyban Brunszvik Teréz. Neve ott szerepel minden magyar és külföldi lexikonban, mert 5 alapította Magyarországon és az európai kontinensen az első kisdedóvókat, és mert sokan benne sejtették Beethoven halhatatlan kedvesét. „A Brunszvik név mindörökre Beethoven nevéhez kapcsolódik, aki maga írta fel két legszebb művének homlokára” — írta Romain Rolland, utalva arra, hogy Beethoven 1810 augusz. tusában utasítota kiadóját, hogy a Fisz-dúr szonáta ezzel a dedi- kációval jelenjék meg „Die Fis- dúr Sonate á Madame la com- tesse Therese Brunswick”. A mű novemberben jelent meg, ugyanakkor, amikor a Brunszvik Ferencnek ajánlott „Phantasie” zongorafantázia. Beethoven és a Brunszvik csa. Iád ismeretségéről így ír Barabás Tibor. „Az özvegy Brunszvik grófnő, egykor a császárnő udvarhölgye, két lányával kopogtat be Beethovenhez, az Ezüst Madárház harmadik emeleti bútorzott. rendetlen szobájába. A két lány ismeri már a szerző variációit. Az idősebbik, Teréz, hatéves korában már Rosette egyik verseny- művét játszotta, de mind a négy Brunszvik-gyerek vérbeli zenész Volt, akik égtek, versenyeztek egymással a'' muzsika szereteté- ben: Teréz. Jozefán, Ferenc és Sarolta. Jozefin szép volt és vidám, Teréz huszonegy éves, komoly és mélyérzésű, ügyes ruhákkal leplezte kissé ferde vállát. Rövid beszélgetésük után Beethoven arra kérte Terézt, hogy üljön a zongorához, hallani akarja... Teréz tehetséges volt és megindító. Ludwig tizenhat napon át minden déli tizenkettőkor pontosan megjelent a grófnő szállásán és öt óráig fáradhatatlanul tanított. Teréz írja: „A nemes mester nagyon meg lehetett velem elégedve, mert tizenhat nap után egyszer sem talált kifogásolni valót. Akkor történt, hogy megkötöttük Beethovennel az őszinte, gyengéd barátságot, mely haláláig tartott.” Beethoven a család bizalmasa, barátja lett. Eveket töltött a család martonvásári kastélyában, s a környezet nem egy remekművének ihletője lett. Amikor Beethoven meghalt, sárgult papíron három, soha el nem küldött levelet találtak ládájában. Sem címzés, sem dátum nem ad útbaigazítást, kihez is írhatta e szenvedélyes hangú szerelmes leveleket. Talán Brunszvik Terézhez? A halhatatlan kedves kilété• Brunszvik Teréz arcképe. nek titkát nem sikerült eddig — és talán soha nem is sikerül —— kétségtelen bizonyossággal felderíteni. A sokat kutatott kérdés lényegére Romain Rolland tapintott rá legjobban, abban a levélben, amelyet 1927-ben Hajnal Istvánnak. Eszterházy herceg akkori levéltárosának küldött: „Nem az a fontos —, hogy tudjuk azt, hogy Beethoven kit szeretett, hanem az, hogy négyvenedik éve elmúltával az A-dúr szimfónia (VII.) és Goethével való találkozása idején a szenvedélyes elragadtatás ilyen állapotában volt.” □ □ □ Brunszvik Teréz nővére, Joze- íin gyermekeinek nevelése érdekében utazik Svájcba. Pestalozzi hoz. a modern pedagógia úttörőjéhez. Ütjáről így számolt be édesanyjának írt levelében: „Amikor elindultunk Pepivel, hogy a drága kicsiknek nevelőintézetet keressünk, nem sejthettem, hogy az én számomra hoz mérhetetlen hasznot ez az utazás, hogy én fogok újjászületni! Munkás életet akarok élni. mint Édes Anyám. Szántani és vetni szeretnék, mocsarakat lecsapolni, mint Édes Anyám tette azt Martonvásárott. A történelem menetére, az emberiség jövőjére csakis úgy hathatunk, ha a jövő nemzedéknek szenteljük figyelmünket. Ha 9 Pásztor János Beethoven - szobra Marton vásáron. • A martonvásári Brunszvik kastély a XIX. században. (Wfircz litográfiája) jól neveljük a gyermekeket, ha megelőzzük a bűnt. a mértékte- lenséget, ha olyan embereket nevelünk. akiknek kívánságai, igé nyei egyensúlyban vannak tehetségükkel, munkájukkal, akik kormányozni tudják önmagukat és helyesen használni erőiket.” □ □ □ Pestalozzival való találkozása sorsdöntő volt életére; elhatározza, hogy a gyermeknevelésnek szenteli életét. 1821-ben Budán a Krisztina városban, szülei házában megalapította hazánk első kisdedóvóját, az Angyalkertet. Kezdeményezése nyomán 1861-ig összesen 11Ö óvoda léte- . sült Magyarországon. Tizennégyet Brunszvik Teréz saját költségén tartott fenn — személyes vagyonát, ingóságait és 10 ezer forintnyi kelengyepénzét költötte azokra az intézményekre, amelyeknek támogatására kora arisztokratáit is meg akarja nyerni. Az első . magyar óvoda megnyitása után néhány évvel felkérték. hogy személyesen vegyen részt az első bécsi kisdedóvó megalapításában. 1836-ban és 37-ben Brunszvik Teréz Németországban, Genfben, Párizsban és Londonban tanulmányozta a gyermeknevelés ügyét. . A kisdedóvók intézményes ■fenntartására ő alapított hadinkban először nőegyleteket, hogy társadalmi úton is elősegítse új óvodák felállításéi, Feljegyzéseiből tudjuk, hogy egyik legkövetkezetesebb hive volt a női nem egyenjogúsításának. Egy 1820-ban papírra vetett vázlata elárulja, milyen mélyen foglalkoztatták a nőemancipáció kérdései: „Milyen helyet foglalhatnak el a nők egy államban, ha ehhez kedvük van? Mik lehetnek a nők önállóan (akár mint hajadonok is), és mennyiben tehetnek s alkothatnak ilyenkor többet s általánosabbat? Milyen a nők felfogása, műveltsége országok és társadalmi osztályok szerint?” A felháborodás hangján ír a nők elnyomatásáról: méltatlankodik amiatt, hogy míg a férfiak szabadon követhetik hajla- -maikat, s kibontakoztathatják tehetségüket, addig a családanyák négy fal közé vannak zárva, s egész tevékenységük kimerül a család, a háztartás szolgálatában. A nőkérdésről vallott nézetei minden bizonnyal segíthették benne kiérlelni azt az elhatározást, hogy 1817-ben tervezetet dolgozzon ki egy pesti és egy budai nőegylet alakításáról, és ezáltal a háziasszonyokat, családanyákat közhasznú tevékenységre. a népnyomor enyhítését célzó karitatív és pedagógiai intézmények támogatására mozgósítsa. Brunszvik Teréz a női nemet „az emberiség fontosabb felének” tartja, és a leányok mint leendő családanyák nevelését az embememesítő munka kulcskérdésének tekinti. □ □ □ Életének utolsó éveiben gyakran gondolt a martonvásári parkokban és kastélyban töltött szép napokra. Emlékezete a múlt messzeségéből ilyenkor mindig felidézte a mestert, Beethovent. Beethoven olyan, mint egy álom, hogy házunk barátja volt” — írta naplójában. összeállította: Kádár Márta WEÖRES SÁNDOR: Hármas-egység Mikor a favágítón a halomba döntött egészséges törzset, reves féreglakta odvat, medúza-forma kérdő-fenyegető péterszeges szétágazó tövet éles goromba visítású fűrész, mintha heves sírással magzat kelne, darabolja, egykedvűen villog, semmire se les: nem érzi egyik és nem bánja másik hogy pusztul, pusztít; élősejt meg érc oly magasságot érint öntudatlan, hol a tett önnön hiányára ásít, cselekvés-szenvedés közös egész; favágó dolga, mit mért művel ottan. TÁRNÁI LÁSZLÓ: Denevérszárny suhog Hajtsuk meg fejünket a Feltalálók előtt, ha már ravatalukra nem dobtunk koszorút, virágot. Denevérszárny suhog üvegpiramisainkban. Szokásaink görcse nem ereszt7 Mentségeink kifogyhatatlanok? Múló dicsőségek bajnokai példaképeink ne legyenek. Nyissunk ablakokat, dohos szobáinkba engedjünk új, friss levegőt. ÍZES MIHÁLY: földön, faágon, égen aki legény s ilyen árva, ilyen szegény, amilyen én — világot tart az ujjahegyén s egy huncut petákja sincsen — szálljon föl egy nyírfaágra énekeljen kismadárka földre ne lépjen sárga lába sáros ne legyen vízbe-sárba szálldogáljon ágról ágra hasítson égbe s földretérve legyen belőle búza-hazája-barna-rög: Tapossák patkós csődörök. Bozsó János vázlatfüzetéből. A 7. évek során többször is a **■ közelébe kerültem, talán, hogy erőt merítsek ezekből az ulig-találkozásokból. 0 csak a nevemet, egyszeri hangomat ismeri, és egy vásárlót ismert a temérdek közül. Anélkül, hogy a nevet-hangot-elsuhanó látványt egymáshoz társítaná. Két évtizede annak, első regényemet akartam kézírásból lediktálni, s egy idősebb Írót kérdettem meg: nem ajánlhatna-e gépírónőt. Felcsillanva említette Molnár Mártát: sok író jár hoz- 'zá és kitűnően dolgozik. Hanem tudnom kell valamit... fel kell készülnöm.. ha váratlanul éri az embert, megdermed, elnémul, vagy más módon, de mindenképpen rosszul viselkedik ... Molnár Márta igen szép, fiatal lány volt, életsze- vető, életvágyó. Állásában kezdő, ezért kevés szabadság járt neki. Nyári szabadsága első napjában hajnalban indult a Balatonhoz. Késve ért a pályaudvarra, a vonat már mozgott. Nem akart elmulasztani egyetlen órái sem, felugrott a lépcsőre. Visszaesett, a kerekek alá került. Mindkét lábát amputálni kellett. Tőből. Amikor a történet izgalma elcsitult bennem, telefonáltam Molnár Mártának. Már harmadik éve gépelt a lakásán. Vállalná-e az én regényemet is? Derűs, energikus hang felelt: máskor örömmel, most azonban képtelen időt szakítani rá, egy hét múlva lesz az esküvője, tudom bizonyára, mennyi ilyenkor a tennivaló, a jövés-menés... Így mondta: a jövés-menés.. Miután férje hozzáköltözött, az aprócska garzonlakás alkalmatlannak bizonyult a diktálok fogadására, Márta felhagyott a gépírással. De a munka az ö számára még fontosabb ... nélkülözhetetlen volt. Társult valakivel, trafikot vezettek, felváltva. Kollégámtól hallottam ezt. a trafik címével együtt. A rra akadt dolgom egyszer, gondoltam, megnézem, hogyan boldogul Márta. A nap legforgalmasabb szakasza volt, a ./keskeny helyiségben sorba kellett állnom. Közben megfigyelhettem a részleteket. Pult faltól falig. A pult mögött jól öltözött, finoman kifestett fiatalasszony, magasított, friss frizurával. Alakja csak derékig látszik. Jobbra- balra, hátrafordul, minden árut könnyedén elér. Hosszú ujjai feltűnően ügyesek, sebes mozgásúnk. Oly hibái lan, hogy mégsem lehet Molnár Márta. Tahin a váltótársa. Egyik vevő keresztnevén szólítja. Ö az, Márta. A sorbanállók között egy nagydarab, sportoló külsejű férfi türelmetlenkedik, megpróbál jogtalanul előzni. A trafikosnő szigorúan rászól. Egyik törzsvendég különleges szivart kér. és rögtön hozzáteszi: — Elvehetem? Ugyanis az elrendezés a polcokon a legtisztábban ésszerű, Márta közvetlen közelében vannak a gyakran keresett áruk, s minél ritkább holmi annál távolabb tőle. Én adom! — felelt és oldalt kinyúl a különleges szivarért. Hangja barátságos, de igen határozott, némi rendreutasítás is bújkál benne. Szó szerint és átvitt értelemben: kézben tartja a trafikját. Én következem. Nem tudok parancsolni a szememnek: tekintetem kissé áthajlik a pulton ... Semmi sem látható. Csak LÁSZLÓ ANNA: Lépések egy gyűrhetetlen anyagú, vidámmintás szoknya bö redői. Ügy érzem: Márta minden lehetséges eszközzel titkolja fogyatékosságát. D evásórolok egy hónapra ** való cigarettát, a jó ízlésű kis dísztárgyak közül is válogatok magamnak, csakhogy húzzam az időt. Szeretnék kapcsolódni Mártához. A helyzet is alkalmatlan erre, váltig sűrű a forgalom, és ő sem kívánna megnyílni. Valószínűleg éppoly kevéssé foglalkozik most saját magával, mint az őrtálló katona a posztján, bűvész a közönsége előtt, vagy egy vezető egyéniség jelentékeny munkája közben. Míg töprengve távolodom a trafiktól, egy összefoglaló mondat motoszkál a fejemben: lépése nincs, de fellépése van! Majdnem tíz év telt el, mire megint arra jártam. Estefelé, egy nemzetközi futballmeccs közvetí. tésének órájában. Az utca kihalt, a trafik üres. Marta elszámolásokkal dolgozik, az adminisztrációt végzi. Éppoly ápolt, divatosan öltözött, mint azelőtt. De arca a kor-oldotta vonásokkal: érettebb. Egész lénye lágyabb. öngyújtót vásárolnék, oldalt hajol érte, halkun, de szisszen: belenyHallt a derekába. Mosolyog: — Csak a fáradtságtól... Három gyerekem van, főznöm kell rájuk... /összeszedem minden önfe- gyelmemet, hogy leplezzem a csodálkozást... ö folytatja, egy lélegzetre: — Hajnalban megfőztem, azóta itt vagyok. És nekem mindkét lábam hiányzik. Felkiáltok: — Bámulatos! Különös pillanat. Egyfelől a tragédia, a nyomoréklét bevallása. És válaszul rá a magasra csapó lelkesedés. Márta nem is sejti, hogy nekem nem most kellett tudomásul vennem... De talán nem is baj, hogy így reagáltam. Gyerekeiről érdeklődöm. Két fiú, egy lány. Épek, szépek, egészségesek. TTj vevő jön, búcsúznom kell. Hazamenet ismét összegezni próbálok. Mártának helye van a világban. Számos egészségesnél biztosabb helye. És szívó- sabb gyökerei. Vajon ekkora erő . honnan származhat? A növekvő ereje! Hiszen már nem is akarja eltitkolni... A napokban újra ő, ha nem is személyesen... Madarászék népes társaságot hívtak meg. Együtt voltunk már, csak egy Stefán Gusztáv nevű ismeretlen férfi hiányzott. A háziasszony mentegette: segít a feleségének, mielőtt eljön, befejezik az esti tennivalókat. — A feleségét nem hívtad ? Madarászná elmondja, hogy Molnár Márta szabadsága első délelőttjén okvetlenül úszni akart a Balatonban... Uél tíz tájban érkezik Ste1 fán Gusztáv. Jóarcü, derék termetű, negyvenes férfi. Mérnök, a realitások embere. A háziasszonynak ajándékcsomagot ad át: Márta küldi. Majd a társaság felé fordulva megjegyzi: felesége a három kisgyerektől képtelen elszabadulni. Később, amikor már bemelegedett a beszélgetés, és ittunk is egy keveset, a társaság egyik lázasszemű nőtagja nem állja tovább, megkérdezi a könnyű spiccben: — Bocsásson meg. ugye még az előtt vette el? Stefán Gusztáv rögtön felfogja a kérdést, higgadtan válaszol: — Nem, már az után — majd a sűrű hallgatást ő töri meg. ő folytatja: — Valódi emberi nagysággal inkább csak az olvasmá-' ryaimban találkoztam addig... Míg meg nem ismertem Mártát. Tudpm, most az jár a fejükben: a férfiak nem az emberi nagyságot szokták feleségül venni... Márta szép is. vonzó... mondjuk így: szekszepiles ... Megpróbáltuk, hogy ne vegyünk tudomást az... árnyékokról... X^ég vastagabb a csend, mint az imént. Azt gondolom’: lépése nincs, de túllépett a sorsán ... Ez a férfi segítette... Egyikünk sem képes fennhangon kifejezni az érzéseit A meg- illetődött csend ellenszeréül bekapcsolja a magnót valaki. Két fiatal pár is van a társaságban — táncolni kezdenek.' Stefán Gusztáv felkéri a háziasszonyt Szemlátomást örül a banális tánclépéseknek. Nem szereti sokáig viselni a különleges ember maszkját. Maszk — hogyne. Hiszen ők egyszerűen élnek, köz- napian.
