Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-26 / 174. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 26. Gabona és takarmány A vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben is befejezéshez közeledik az aratás. Ahagy az idő szárazra fordult, gyorsabban dolgoznak a kombájnok. A vaskútiak segítettek a szeremlei Dunagyöngye Termelőszövetkezetnek is a termés megmentésében. Száznegyvenkét hektáron ugyanis az árvíz veszélyeztette a kalászosokat. Most, hogy Szerénáiéról visszajöttek a kombájnok, néhány napon belül befejezik a munkát. Ha szükséges, ismét segítenek a szomszédos téeszekben. A Bácska Termelőszövetkezetben a jég és a sok eső számottevő kárt tett a gabonában. Ennek ellenére a Száva nevű jugoszláv búzafajta, amelyet az idén először 28 hektáron termesztenek, 48 mázsa átlagtermést adott. 0 Dolgozik a zöldlisztkészítő és granuláló üzem. Két műszakban naponta 400 mázsa takarmányt készítenek. Most lucernát dolgoz fel, de készített fűből és zöldborsószárból is granulátumot. 0 Folyamatosan érkezik a termelőszövetkezet szárítójához a gabona. A sok eső miatt szárítani kell a szemet. (Szilágyi Mihály felvételei.) A legfontosabb a fantázia Ordzsonikidze város képzőművészeti gyermekiskolája első sikerét, az aranyérmet, a párizsi gyermekrajz-világkiállításon kapta. Az azóta eltelt 20 esztendő alatt az iskola további 100 díjat nyert. Mi sikereinek a titka? A pedagógusok, akik a gyermekekkel foglalkoznak, elsőrendű jelentőséget tulajdonítanak a fantázia kifejlesztésének. Arra törekednek, hogy minél szorosabban összekapcsolják az oktatást a tanulók aktív alkotómunkájával. A gyerekek sok időt töltenek a természetben, az erdőshátú hegyekbe kirándulva, kifejlesztik vizuális emlékezőtehetségüket, megfigyelőképességüket, fantáziájukat. A pedagógusok minden módon ösztönzik bennük azt a szellemi készséget, amely a tevékeny, kezdeményezőkész mélyiséget formálja. Ez az oktatási módsze. nemcsak a leendő hivatásos képz- művészek képzése szempontjából gyümölcsöző. Azoknak a gyerekeknek is a hasznára van. akik nem választják majd hivatásul a képzőművészetet. A fantázia mindenfajta alkotótevékenység alapja. A mukaügyi viták szakszerű elbírálása érdekében Beszélgetés dr. Deák Árpáddal, a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság elnökével Több mint két évvel ezelőtt gyökeresen megváltoztak a munkaügyi viták elintézésének szabályai. 1973. január 1-étől ugyanis a területi munkaügyi döntőbizottságok helyett munkaügyi bíróságok működnek. Lényeges különbség, hogy a munkaügyi bíróság igazságügyi szerv. Ez egyebek között azt jelenti, hogy a munkaügyi bíróságnak az ítélkezések sarán figyelembe kell venni a Legfelsőbb Bíróság állás- foglalásait, elvi döntéseit. A munkaügyi bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatát a Legbelsőbb Bíróságon alakult munkaügyi kollégium segíti elő, amely a polgári és a büntető kollégiumhoz hasonlóan elsősorban a speciális jogviták elbírálására hoz döntéseket, s ezek az ítélet- alkotáskor segítséget nyújtanak a bíróknak. Egyértelmű tehát a szándék: a munkaügyi bíróságok létrehozása a törvényességet, a munkajogi vonatkozású viták szakszerű elbírálását célozta. Felkerestük dr. Deák Árpádot, a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság elnökét, s az új igazságügyi szerv munkájáról, a több mint kétéves tapasztalatokról. az ítélkezési gyakorlatról, a leggyakrabban előforduló munkaügyi vitákról, s ezek elbírálásáról beszélgettünk. A munkaügyi bíróság csakúgy, mint jogelődje, a vállalati munkaügyi döntőbizottságok határozatai ellen benyújtott kereseteket bírálja el. A munkaügyi bíróság által hozott ítéletek ellen nincs több jogorvoslati lehetőség, vagyis nem lehet fellebbezni. Kivétel a kártérítéssel és az üzemi balesetekkel kapcsolatos jogvitákban hozott ítélet, amely ellen fellebbezésnek van helye. Mint azt a munkaügyi bíróság elnöke mondta, a vállalati munkaügyi döntőbizottságok által tárgyalt ügyek mintegy 25 százaléka kerül kereset formájában a munkaügyi bírósághoz. Az egy hivatásos bíróból és a megyei tanács által választott két népi ülnökből álló bíróság elé a munkabér- és egyéb anyagi jellegű, a fegyelmi és az anyagi felelősséggel kapcsolatos munkaügyi viták kerülnek leggyakrabban. A munkabér- és az egyéb anyagi jellegű perek száma minden bizonnyal csökkenne, ha a vállalatok nagyobb figyelmet fordítanának például a bérelszámolásra, a prémiumok, részesedések és egyéb juttatások pontos kifizetésére. Az anyagi jellegű perekkel kapcsolatban a munkaügyi bíróság elnöke egy félreértés elkerülésére hívta fel a figyelmet. A SZOT és a Mű. M. által kiadott rendelkezés értelmében minden dolgozónak jár nyereségrészesedés, aki egész évben ugyanannak a vállalatnak volt az alkalmazottja, függetlenül attól, hogy a kifizetés napján már másik vállalatnál, új munkaviszonyban áll. Ezt a rendelkezést az idei évre vonatkoztatva, 1976. január 1-től kell alkalmazni, mert ennek a jogszabálynak , nincs visszamenőleges hatálya, amit sokan nem vettek figyelembe, s a munkaügyi bíróságnál másfél, két évvel ezelőtti, joggal ki nem fizetett nyereség- részesedésüket követelik. A megyei munkaügyi bíróság véleménye, hogy a vállalatoknak gyakran körültekintőbben kellene eljárniuk a fegyelmi fe- lelősségrevonások esetében. A jogszabály ugyan nem teszi kötelezővé a dolgozók meghallgatását a fegyelmi határozat előtt, mégis gyakran célszerű lenne ez, különösen a súlyosabb következményekkel, mint például az alapbér-csökkentéssel, áthelyezéssel, elbocsátással járó fegyelmi fele- lősségrevonások esetében. A károkozásokon belül igen gyakori a megőrzési felelősségből származó munkaügyi vita. Amikor a vállalat például szerszámokat, különböző használati eszközöket, munka- és védőruhákat átad a dolgozóknak, gondoskodjon ezek megfelelő elhelyezési lehetőségeiről is. Sok per keletkezik abból, hogy a dolgozó ugyan elrakta a munkaeszközeit a szerszámos ládába, munkaruháját a szekrénybe, de annak zárjai rosszak, vagy nagyon könnyen kinyithatok. Meglehetősen sok a veszekedésből, összeférhetetlenségből származó munkaügyi viták száma. A dolgozók egymás közötti nézeteltérése önmagában véve ugyan még nem meríti ki a munkaügyi vita fogalmát, de nem sok kell hozzá. Volt már olyan eset, hogy egy brigád, vagy műhely dolgozói valamilyen indok miatt ki akarták közösíteni az egyik társukat. Az igazgatónak bejelentették, amennyiben nem mond fel az általuk összeférhetetlennek tartott munkatársuknak, inkább ők választanak másik munkahelyet. Mi történhet ilyen esetben? Sajnos, az igazgató gyakran „feláldozza” a kiközösítésre ítélt dolgozót, aki nyilvánvalóan kifogásolja ezt, s a döntőbizottsághoz, majd a bírósághoz fordul. Ilyen esetekben az ellenségeskedés helyett a rendbontók nevelésére lenne szükség. A tárgyalások mellett a megyei munkaügyi bíróság fontos feladatának tekinti a vállalati munkaügyi döntőbizottságokkal való szoros kapcsolatot. A hivatásos jogászok rendszeres továbbképzést tartanak a döntőbizottságok tagjainak, ismertetik velük a jogszabályokat. A döntőbizottságok munkáját a nemrég alakult megyei munkajogi bizottság is segíti. A bíróság tapasztalata szerint a Bács-Kiskun megyében működő 300 döntőbizottság jól látja el feladatát. Határozatai igazságosak, megalapozottak. Esetleges tévedéseik gyakorlatlanságból erednek. A döntőbizottságok körültekintő vizsgálatait, igazságos és megalapozott határozatait bizonyítja, hogy számos nagyvállalatnak, mint például a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának, a Kecskeméti Konzervgyárnak, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak, a Zománciparí Művek kecskeméti gyárának, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának elenyészően kevés munkaügyi vitája kerül a bíróság elé. Sok gyárban, üzemben azonban a dolgozók nem ismerik megfelelően a kollektív szerződést, amely természetesen vállalatonként változik. A tájékozatlanság gyakran munkaügyi vitákhoz vezethet. Szükséges tehát, hogy a dolgozókkal a jövőben jobban megismertessék a vállalatok a „házi munkatörvér.y- könyvet”. Tárnái László fonover Először a megyei Semmelwe'S- ünnepsegen találkoztam Mohay Józsefnével. a kiskunhalasi Semmelweis Kórház fónövérével, amikor az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést átvette. Gazdag és tartalmas egészség- ügyi tevékenységet fémjelzett a megbecsülésnek ez a kézzel fogható megnyilvánulása. Második találkozásunkra pár nappal ezelőtt munkahelyén került sor. A tennivalók dandárjából szakítottuk ki őt arra a néhány percre, amíg beosztását, tevékenységét, pályafutását ismertette. Mert teendője bőven akad, hiszen — amint egyik munkatársa megjegyezte — a főnővéri státusz nagyjából egy gyári üzemmérnök munkaköréhez hasonló. A megyei egészségügy e „mam- nut” létesítményének rá háruló munkáit ellátni nem kis feladat. (Egyébként külföldön sokfelé a főnővér szinte a kórház- igazgatóval egyenrangú!) a kórház több mint ezer dolgozójának csaknem a felét irányítja, igazítja útba, s szervezi az ápolási munkát. Hovatovább két évtizedet felölelő munkássága az egészségügyben a kiskunhalasi tüdőgondozó intézetben kezdődött. Friss védőnői diplomával a kezében a BCG-oltások lebonyolításával, szervezésével foglalkozott akkor. Ezután két évet szakoktatóként a szegedi védőnőképző intézetben töltött. Majd újból a halasi tüdőgondozó tartott igényt szakmai tudására, s ő visszatért ide. Hogy «qéhány év múltán a vér- adóállomás asszisztenseként kamatoztassa több mint egyévtize- des ismereteit, gyakorlatát. Hat esztendeje nevezték ki kórházi főnővérnek, s azóta is közmegelégedésre ebben a szerteágazó munkakörben tevékenykedik. Jó munkájáról tanúskodik a közeli hetek szép kitüntetése is. — Itt, a kórházban megfelele- lően szakképzett ápolónői gárdát kellett mindenekelőtt kialakítanunk — sorolja a főnővér. — Ä feladatkörömbe tartozik a szakmai tanfolyamok szervezése, a felvételi vizsgák lebonyolításában való részvétel, s bizonyos fokig szerepem van az oktatásban is. önmagát szakmailag továbbképezni: ez a törekvés tűnik ki majd mindegyik mondatából. A közeljövő egyik nagy célkitűzésének tartja, hogy a kórházvezető főnővéri szakosító tanfolyamot elvégezze. (Korábban már megszerezte a labor-asszisztensi oklevelet.) — Tudatosabban, még alaposabb ismeretek birtokában akarok dolgozni — folytatja őszinte meggyőződéssel, és becsülni való elhatározással. — Szót érteni a munkatársakkal, betegekkel nem könnyű, de végtelenül szép feladat. S erre nem elég csak születni, ezt tanulni is kell! — Hogyan telik egy napja? — Ahogyan nincs két egyforma beteg, úgy a napok is mind mások, új meg új problémákat vetnek fel. Reggelenként általában azzal kezdem, hogy tájékozódom: mi történt az éjszaka? Kit kell a nővérek közül helyettesíteni, esetleg van-e az ápolásban olyan zavar, amely sürgős intézkedést kíván. Rendszeres kapcsolatot tartva az osztály- és részlegvezető nővérekkel, sikerült az évek során olyan jó kis törzsgárdát kialakítani, amely elősegíti a munka jobbá tételét. Sok apró részletkérdés nehezíti munkáját, gyarapítja a gondokat. Hasznos és üdvös intézkedést jelentett a szakmában a munkaidő csökkentése. De a szoros létszám mellett, igen nehéz a szabadságok kellő ütemezése, s olykor hajszálon múlik, hogy simán menjen a váltás, megfelelő felügyeletben részesüljenek a betegek. — Nem szólam ez, de — most már a magasabb elismeréstől is ösztönözve — azért tudom jól végezni a munkámat, mert a reméltnél is több segítséget kapok a kórház vezetőségétől. Áll ez mind a szakmai, mind a párt-, mind a szakszervezeti irányításra. Mint mondja, csak így utólag látja, mekkora feladat volt az új kórház gépezetének megindítása. Hiszen a főnővér nemcsak egészségügyi feladatokat kell, hogy megoldjon — a műszerellátástól az osztályok felszereléséig —, hánem számos egyéb gond is nyomasztja, az ügyletek, túlórák elszámolásától a továbbképzések szervezéséig. Szinte naponta új gyógyszerek „jönnek ki”, új módszerek segítik az egészségügy munkáját, s mindezeket meg kell ismernie. A diploma önmagában kevés: percről percre kell a fejlődéssel állandó lépést tartani! És még néhány adalék ahhoz, hogy miért illette Mohaynét a kitüntetés. A kórház igazgatói tanácsának egyik legfőbb szakmai segítsége. Sokat tett és tesz annak érdekében is, hogy a középkáderek megismerjék a szakma haladó módszereit, eredményeit. A megyében elsőként ő teremtette meg az Egészségügyi Szakdolgozók Tudományos Körét. amelynek tapasztalataira támaszkodva azóta Baján és Kalocsán is létrejöttek a hasonló szakmai együttesek. Az önképzés egyik kiváló lehetősége ez. Jóba Tibor (29.) Ketten, hárman, már elő- Teszaladtak a viharvertek közül, a határőrökhöz igyekeztek segítségért. — Mit tudna}:? Mi történt? Van^ valakinek baja — kérdezte őket egyszuszra a parancsnok. de nem állt meg egy pilla- natra sem. — Magunk se tudjuk, mert mindenütt sivalkodnak, jajgatnak az asszonyok. Azt se tudjuk, hol áll a fejünk? Gyonsan, gyorsan, jöjjenek, mert agyonnyomja őket a fa! Ez már pánik, állapította meg magában az őrnagy és futásra gyorsította a lépéseket. A többiek utána. Nem gondoltak most arra sem. hogy a köveken kifordulhat a bokájuk, nagyot eshetnek eg -egy alattomos gyökérben. A 'aháznál nagy a zűrzavar. Űgv hat az egész, mintha forgószél kevert volna össze mindem. jámpák fényében csak azt lehetett látni, hogy két nagy fenyő fekszik a ház teljesen összezúzott maradékain. Látszottak a karvastagságú törött ágak, a dőlés következtében megcsavarodott, szilánkokká szakadt törzsek. — Asszonyok! Figyeljenek rám! Péter Balázs őrnagy vagyok, itt vannak velem a határőrök is. Feleljenek, hallanak engem? Az most nehéz. Jajong a szél, csapkodnak a jégszemek, susto- rognak a fák lombjai. Olyan az egész hegy. mintha pokollá változott volna. Csak jajgatás válaszol! — Asszonyok, ne óbégassanalc! Rám figyelni — ordított torka- szakadtából az őrnagy, hogy túlharsogja a vihart. — Aki mozogni tud, jöjjön ide hozzánk! Gyorsan, szaporán. Mindenki ide, aki mozogni tud. Ide, ahonnan világítunk! Gyerünk, asszonyok. Ázott verebeknek, hajótörötteknek látszottak szegények. Csapzottan lógott a hajuk, szemükben riadalom, kétségbeesés tükröződött. Fáztak, vacogtak, összekuporogtak, mintha görcsös fájdalmaik lennének. — Elvtársak, le a köpenyekkel, ráadni az asszonyokra! Még mindig jöttek az asszonyok. Egyik egy bokor tövéből, a másik az udvaron álló szekér alól, a harmadik a lépcső menedékéből kapaszkodott elő. — Hány asszonynak kell lenni? — kérdezte az őrnagy, és számlálni kezdte az előbújtakat. — Huszonöt asszony és egy férfi. Itt kell lennie az öreg udvarosnak, Gáspár bácsinak is. Csak tizenöten jöttek elő. — Örs, figyelem. Itt Péter őrnagy — harsogta a parancsnok a rádióba. — Azonnal rendelje be Baloghot. Futásban. Jöjjön a kocsival a faházhoz. A kerülettől kérjen nagy mentőt, fűthető kocsit. Egyelőre tizenöten kerültek elő. — Előbújt az öreg Gáspár is. — Hát maga hol maradt, öreg — kérdezte tőle Maróti. — Jaj, főerdész uram, éppen a reteráton ültem, amikor becsapott az istennyila. Azt hittem, hogy már nem is élek. Mert a budira is ráesett egy nagy fa. Mozdulni sem tudtam. Az a szerencse, hogy jó erős fából ácsolták. Nem történt annak semmi baja, csak nem tudtam szabadulni belőle, mert az ajtót elzárták az ágak. Csak arra figyeltem, hogy recseg minden, aztán meg az asszonyok sikítottak, mint a malacok. Hiába ordítottam, hogy őrizzék meg a nyugalmat, nem tudtam kimenni. Nem tudtam nekik parancsolni. — Most már ne mókázzon öreg, itt a laposüveg. Húzza meg, aztán usgyi, nyissa ki a szerszámost. ha hozzáfér. Van ott egy nagy ponyva, kerítse elő. Legalább azt tartsák a fejük fölé, hogy védjék magukat. * Lassan előkerült még öt asz- szony. Már csak ötöt kell meglelni. Azok közül is csak négyet, mert postás Kati felszaladt már az erdészlakba. — Fiúk, ide hozzám. Le a zubbonyt, itt van az enyém is. Adják oda gyorsan ezeknek a szerencsétleneknek. Fejszét, fűrészt elő. Be kell hatolni a házba. Világítsanak. Biztos vannak még benn a szobákban. Ingujjra vetkőzve, fújtatv? hegve dolgoztak a hat Előkerült egy asszony, lemtől ájult el. Maróti ini , neki, magához tért. Még i mat meg kell találni. — Ide. emeljék ézt a törzset — kiáltott az őrnagy és egy kis fejszével a silányabb ágaktól szabadította meg a fenyőt. Már majdnem szabad bejárás volt a házba. Nagy reccsenéssel eltört egy tetőtartó gerenda. Három-négy katona követte az őrnagyot, benyomakodtak a házba. Az egyik szoba mennyezet leszakadt. Szerencse, nincs benne tégla, kő betör . Csupa fából készült ez a valamikori erdcsz- lak. A leszakadt mennyezet törmelékei között két asszony feküdt. Mindketten csendesen jajgattak. — Fáj valamijük, tudnak beszélni? — kérdezte az őrnagy és egyszerre mindkettőnek a fejét emelte fel. Ismeri, sokszor látta már őket a serénykedő csapatban. — Jaj, a lábam ... — Eltörött a karom, nem tudom emelni! Nyöszörgött a két asszony. Nem csoda, ha bajuk is esett, mert a kettétört gerenda egy része megcsaphatta őket. Deszkák, a mennyezet gyalulatlan, otromba fái mind lehullottak. Óvatosan, figyelmesen bontogatták a törmelékeket, üggyel-bajjal szabaddá tették a két asszonyt. Mozdulni is alig tudtak, alaposan megnyomhatta őket a fa. Maróti Zoltán egy vaságy mellett birkózott. — Mit csinálsz, Zoltán? — Gyertek fiúk, segítsetek, itt is van valaki. — Van hát, nyöszörgött egy asszony. Rám esett az ágy. Nem fáj semmi, csak nem kapok levegőt. Valami puhaság van rajtam. Jaj, csak azt az ágyat emeljék fel, hogy kibújjak. Ennek az asszonynak szerencsére nem esett baja, hacsak az ijedtséget nem tekintjük. A két sebesültet a fiúk kézbe kapták, köpenybe takargatták, úgy vitték ki az udvarra. Már-már derengett valamicske világosság, amikor megérkezett Balogh. Még gurult a kocsi, amikor kétségbeesetten kiugrott. — Fiúk, Kati itt van? Nem esett baja? — Ne félj, Balogh, Kati volt a legbátrabb. Fent van már az erdészlakban. 0 riasztotta Zoli bácsit, az meg nekünk szólt. Ne ijedj meg, semmi baja Katinak — vigasztalta a sofőrt az egyik katona. Aztán előkerült az őrnagy is. Vérzett a homloka, sáros, piszke s, latyak csörgött a fejéről, válláról. Az inge cafatokban lógott róla. — Balogh megjött? — Jelen. Itt vagyok, őrnagy elvtárs. — A két sebesült asszonyt azonnal vigye a városba, a kórházba. A rádióba szólt. — Halló őrs! Hall engem? — Jelentkezem, őrnagy elvlárs, szólt vissza a törzsőrmester. — Azonnal telefonáljon a kórházba, készüljenek fel, várják a sebesülteket. Nem tudni, mi bajuk, a gerendák alól szedtük ki őket. Zoltán. Ugorj fel a kocsira. Velük kell menni! Ha tudsz valamit, azonnal indulj vissza. Kivilágosodott, az eső elállt, a szél lecsillapodott. Az asszonyok már felmelegedtek, csivitelnek, mintha mi sem történt volna. A szakács reggelit adott nekik, a szolgálatvezető száraz ruhákat. Ügy festettek a katonaszerelésben, mintha komédiázáshoz öltöztették volna be őket. Már túl vannak a forró fürdőn, ijedtségen. Sajnos, a két asszony töréseket szenvedett. Az ágy alól ki- húzottnak kutya baja. Kati is idekerült, úgy látszik, húzza valami a szívét ide, az őrsre. (Folytatjuk.) t
