Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-17 / 166. szám

1975. július 17. • PETŐFI NÉPE • 5 TUDOMÁNYOS MŰHELYEK Két vidéki kiadványról A kecskeméti kertészeti főiskola Beszélő, állapotukról beszámoló növények látására mentem a Kertészeti Egyetem Kecs­keméti Kertészeti Főiskolai Karára. Mutat­tak is táplálkozásukról, növekedésükről ada­tokat szolgáltató paprika-, paradicsompa­lántákat. Gyönyörködhettem a természetes­nél hetekkel korábban beérő gyümölcsökben, a szokottnál jóval nagyobb, szebb termések­ben. Gyakorlat, elmélet A kísérleti gazdaságokban, a növényházakban igazat adtam azoknak, akik a haszonnövények kialakítását, termelését az ember egyik legcsodálatosabb tettének tartják. A szántóföldekre, kertek­be szoktatott növények szokásai­nak, tulajdonságainak befolyáso­lása nélkül lényegesen keveseb- ' ben élhetnénk a Földön. Az Erdei Ferenc téri intézmény­ben tanúja lehettem a természe­tet vallató értelem újabb készü­lő diadalainak. Nagy hatással volt rám a főiskolai oktatás szer­vezettsége, céltudatossága, a gya­korlat igényeit és az elméleti kutatásokat egyaránt szolgáló tanmenet, az a tény, hogy rövid három év alatt a tanulók elsa­játíthatják a kertészetben évszá­zadok, évezredek alatt, egymást váltó nemzedékek buzgalmából fölhalmozódott tudnivalók lénye­gét, képesek a legjobban bevált módszerek alkalmazására. A fő­iskolán tapasztalható szemlélet­nek, a tanárok személyes példa­adásának köszönhető, hogy sok új ■ diplomás azzal a nagy elha­tározással hagyja el az intézetet, hogy maga is hozzátesz valamit elődeink, s a kortársak tudo­mányához. Jó feltételek A tizennégy esztendős felsőok­tatási intézmény tavaly átadott új épületei messziről hirdetik, hogy a fenntartók az ügy jelen­tőségéhez méltó körülmények megteremtésére törekedtek. Nagy­ságuk, méreteik jellemzésére megemlítem, hogy a beépített tér két és félszer nagyobb mint a kecskeméti tanácsháza légtere. Dr. Filius István, a főiskola igaz­gatója elismeréssel szól a Jónás Sándor mérnök irányításával dol­gozó kollektíva munkájáról. Esz­tétikailag, funkcionálisan jó ter­vet készítettek. A laboratóriu­mok, műhelyek felszerelése kor­szerű, egyetemi színvonalú. 300 hektáros tanüzeni és két gyakorló gazdaság segíti a képzést. A kedvező adottságokat kitü­nően gyümölcsözteti a fiatalodó tantestület. Az 52 oktató közül tizennégyen védték meg doktori dolgozatukat. Az igazgató és he­lyettese, dr. Pénzes István meg­kapták a kandidátusi címet. Nyolcain .most -végzik doktori, hárman kandidátusi értekezésü­ket, s elfogadták a két kandidá­tusnak az Országos Tudományos Minősítő Bizottsághoz beküldött, a tudományok doktora cím el­nyeréséhez szükséges tanulmány tématervét. A tanárok lépést tar­• Százmillió forint költséggel építették, s rendezték be a korszerű főiskolát. tanak a növekvő követelmények­kel, mert csak így közvetíthetik a legkorszerűbb ismereteket. A főiskola állományában ösz- szesen kétszázötvenen tevékeny­kednek a 300 nappali és mintegy száz-százötven levelező hallgató oktatásához neveléséhez szüksé­ges feltételek megteremtésében. Országos hatókör Az intézmény jó hírét a mind több jelentkező is mutatja. Eb­ben az évben száz helyre csak­nem négyszázan kérték felvételü­ket. Elkapkodják az itt végzett üzemmérnököket. Az elmúlt hó­napokban 70 gazdaság hiába hí­vott Kecskeméten tanult1' mező- gazdasági szakembert. Az igények nagyobbak a kíná­latnál. Érthető, két okból is. A mezőgazdaságban is gyorsan mó­dosul a fizikai és a szellemi munka aránya; a korszerű ter­melési eljárások megkövetelik az elmélyült ismereteket. A jövő azoké, akik az általános össze­függések fényében vizsgálják egy-egy szakterület problémáit. Kecskeméten szerencsésen talál­kozik a rész és egész dialektikus kapcsolata. Ez az egyetlen olyan főiskola, ahol mind a négy ker­tészeti szakot tanítják. Négy tan­szék (marxizmus—Leninismus, •természettudományi, ökonómiai és műszaki) szolgálja az alapozási és négy (szőlő, gyümölcs, zöld­ség. és dísznövény) a sajátos, speciális képzést. Az egész országból vesznek föl növendékeket. Hegyeshalomtól Záhonyig megtalálhatók az itt végzett kertészmérnökök. Az intézmény felügyeletéről, fönn­tartásáról, fejlesztéséről Buda­pesten gondoskodnak. Működé­sük országos hatókörű: őket bíz­ták meg az okleveles kertész- mérnökök továbbképzésevei és ide irányítják a főként fejlődő országokból érkező tanulmány5 csoportokat. Dr. Filius István igazgató és munkatársai mégis különös fi­gyelemmel igyekeznek teljesíteni Bács-Kiskun megyei voltukból adódó feladatokat. Otthon érzik magukat a legnagyobb kertészeti megyében, • vállalják az ösztönző I Mátrai Eszter- újszerű gy ők éreztetés­hez szükséges vizsgálatot végez nagy teljesítményű mikroszkóppal. 9 Pálmai Jánosné technikus tenyész­edényekel gondoz. (Tóth Sándor felvételei.) hagyományokat és mind több szállal kötődnek, a helyi köz­élethez. Intézményesen haszno­sítják a fölhalmozott szellemi és anyagi energiát. A megyében: otthon Végzik rendszeresen a lenne ló- és szakszövetkezetek, állami gaz­daságok szakembereinek tovább­képzését, 18 közös gazdasággal, a Közép-magyarországi Pincegaz­dasággal és az ACROKER Vál­lalattal kötöttek termelésfejlesz­tési szerződést. A hallgatók már az első évben megkapják egy­ógy megyei gazdaság valamilyen termelési problémájával kapcso­latos szakdolgozat témáját. A nö­vendékek így hamar kötődnek egy termelő egységhez, a gya­korlathoz. Az igazgató’ a főiskolai szintű oktatás, nevelés tárgyi és. szemé­lyi feltételeinek, szervezeti és tartalmi kereteinek a kialakítá­sával egyenrangú tennivalónak tekintette a kar bekapcsolását a tudományos és közéleti tevékeny­ségbe. Maga is jó példával járt elől. A megyei tanács végrehajtó bizottságában, a városi tanács­ban kamatoztatja ismereteit, el­nöke a MTESZ megyei szerveze­tének. tagja a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kertészeti szak- bizottságának. Dr. Pénzes István részt vesz akadémiai munkacsoportok tevé­kenységében. Dr. Kwaysser Ist­ván, dr. Szabó Sándor főiskolai tanárok. Hajdú László, dr. Bog­nár László, Fehér Béláné do­censek, Tomcsányi Ernő, Végh György, Tóth Ágnes adjunktu­sok — többek között — politikai, tudományos testületekben kap­tak, vállaltak megbízatást. Kom- lósi László igazgatóhelyettes a városi tanács végrehajtó bizott­ságának volt a tagja. Ilyen szemléletű, felkészültsé­gű közösség vállalkozhat e cikk folytatásában részletezett tudo­mányos kutatásokra. Heltai Nándor Mindig örül az ember, ha azt látja, hogy a provincializmus nyűgétől szabadulva a vidéki vá­rosok képesek szellemi gazdago­dásuk alapján színvonalas orgá­numot létrehozni, szűkebb hazá­juk kulturális életét gazdagítani. Ez alkalommal az ország két tá­voli sarkából érkezett időszaki kiadvány legújabb számát ismer­tetjük. békési élet A Közművelődési és tudomá­nyos szemle alcímet viselő folyó­irat jellegű kiadvány figyelmes elolvasása megéri a fáradságot; haszonnal jár tartalmának ala­posabb megismerése. Azért írtuk le, hogy „alaposabb”, mert jó néhány írás valóságos tanulmány. Demográfiai, gazdaságtörténeti, képzőművészeti, pedagógiai és , történelmi tárgyú cikkeket olvas­hatunk a Békési Élet új számá­ban. G. Vass István, a békés­csabai múzeum hetvenöt éves történetével ismertet meg. Elem­__zi a megszületés körülményeit, az i ntézmény sokszor gyötrelmesen nehéz eddigi útját, s a mai gon­dokat. A fejlődést bizonyítja, hogy a legutóbbi hét évtized alatt a régészeti tárgyak száma mintegy harmincszorosára, a néprajzi tárgyaké több mint ti­zenötszörösére emelkedett. Mint egy «egény, olyan izgal­mas olvasmány Rindó József írása, amelyben a híres-neveze­tes kondorosi csárda történetét ismerteti. Megtudjuk többek kö­zött, hogy egykor Erkel Ferenc zeneszerző is megfordult itt, s hogy az egyik Arany János-vers (A betyár) ehhez a „hírhedt” helyhez kötődik. A „csárdabeli szép asszony”, Anna, Bagi Pál kocsmáros felesége volt. A cikk­ben az is olvasható, hogy Petőfi Sándor öccse, István a kondo­rosi csárda melletti csákói ura­dalom jószágigazgatójaként dol­gozott egy időben. Krupa András a nemzetiségi néprajz közművelődési szerepé­ről. a szlovákság hagyományai­ról ír tanulmányt. Idézi benne dr. Ortutay Gyulát, aki elismerő szavakkal szólt a csávolyi nem­zetiségi honismereti-helytörténeti munkáról. Rácz Péter Kiss Anna költővel készített interjút. Az elgondolkoztató nyilatkozatból egy figyelmet érdemlő mondatot idézünk: „Nekem az lenne a leg­rémesebb, ha valaki másnak a kenyerét enném. Szükségem van a kenyérkereső pályára, és azt is szeretném jól csinálni.” SOMOGY Ez a címe a kaposvári kiad­ványnak; s az alcím: Kulturá­lis, társadalmi és gazdasági szem­le. Meglepően gazdag benne az irodalmi rész. Különösen a vers- fordítások mutatnak változatos képet. Papp Árpád a görög, Fo­dor András a lengyel, Somlyó György a mexikói és Szirmay Endre az Olasz lírából mutat be szemelvényeket. Nagyon elgondolkoztató és bő­séges ismeretet nyújt Tröszt Ti­bornak, a Balaton déli partja közművelődési gondjairól szóló írása. A szerző elemzi a jelenlegi híüyzetet és jogosan sürgeti a tu­datosabb tervezést, az igények fokozottabb figyelembe vételét. Hangsúlyozza, hogy az üdülőhe­lyek kulturális életét nem lehet továbbra is ötletszerűen tervezni. Aláhúzza, mennyire „hiánycikk” a képzőművészeti kiállítás a déli parton. Az amatőr művészeti csoportok többszöri szerepelteté­sét is jónak látná. Témáját tekintve szorosan kap­csolódik Tröszt írásához Záhonyi János Idegenforgalmunk aktuális kérdései című cikke. Ebben meg­győző érvekkel alátámasztva azt kutatja a szerző, milyen hatása van a Balaton környék életére az egyre növekvő idegenforga­lom. Cikket olvashatunk még a So­mogy új számában a Balaton élővilágáról, Szabó Lőrinc ottani kapcsolatairól, a somogyi honis­mereti munkáról, és a helybeli képzőművészeti életről. Változa­tos szemleanyag zárja a kapos­vári kiadvány legújabb számát. V. M. Korszerűsödő mozik a megyében A Bács-Kiskun megyei Mozi- Üzemi Vállalat ebben az évben több mint kilencmillió forintot költ a filmszínházak felszerelé­sének, berendezéseinek korszerű­sítésére. Kecskeméten, a Városi és az Árpád mozikban felújítják a né­zőtéri széksorokat. Baján a Köz­ponti filmszínházban akusztikai burkolatot készítenek korszerű­sítik az előcsarnokot és nagy tel­jesítményű vetítőgépekre cseré­lik ki a régieket. Az Uránia moziban megkezdik a rekonst­rukció munkálatait Az első szakaszban a székeket és a vilá­gítótesteket cserélik át és ruha­tárat létesítenek. Számos községi filmszínház­ban végeznek jelentős korszerű­sítési munkálatokat. Szabadszál­láson új széksorokat, és korszerű gépeket helyeznek el, Solton és Dunavecsén teljes felújítást, vé­geznek. Apostagon megkezdik a mozi épületének teljes rekonst­rukcióját. Bácsbokodon a me­gyei moziüzemi vállalat a köz­ségi tanáccsal közösen létesít új, korszerű filmszínházat. Csá­szártöltésen, Kiskunfélegyházán és Ladánvbenén az idei feladat a nézőtér belső tatarozása. Számos moziban javítják a vetítések technikai körülménye­it- Csaknem egymillió forint ér­tékben kicserélik' a • korszerűt­lenné vált hangszórókat és erő­sítőket. a gépházakban pedig automata filmszakadásjelző mű­szereket helyeznek el. A megyei mozii'tzemi vállalat: műszaki szakembereinek sikeres újítása a vetítés folytonosságát biztosító automata gépváltó be­rendezés. Ez év végéig Bács-Kis­kun valamennyi filmszínházát ellátják ezzel a korszerű készü­lékkel. *21.) — Innen, ebből a sarokból még hiányzik uz irodaház. Tet­szik tudni, a mi elnökünk egy borzasztó makacs ember. Azt mondta, hogy addig nem építik léi az irodaházat, amíg minden műheiy készen nem áli. Igaza van. legalább nem mondják ne­ki, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mondta az elnök elvtárs, hogy majd érdek­lődik, figyelemmel kíséri, jó ka­tona lett belőlem, vagy sem. Megígérte, hogy ha szégyent ho­zok a fejéire, feldarabol, mint a húsvéti bárányt. — No, nem leéli attól felni, Hu vagy baj kezdődik, előbb úgyis az én kezemben lenne az a dara­bol« kés. Igaz, én ettől nyúlszí- vűbb vágyóit Szeretem a kato­náimul, s még soha nem hagytak cserijei>, nem éltek vissza ezzel. •— A mi elnökünk sem olyan embered», de annyi biztos, hogy a lustákat, meg a rendetlen Em­bereket nem kedveli. — Várják vissza, igaz? — Azt hiszem, igen. Kicsit nehéz lesz kivárni, mert tetszik tudni, tervezgettem. Mióta a, szövetkezetben vagyok, minden fillért félretettem. A megélhe­tésre nem kellett pénz, a szüleim eltartottak. Csak egy nővérem van, de már férjhez- ment. Arra nincs gond. jól keresnek. van pénzük, házuk. Apám növényter­melő, anyám borász. Szépen gya­rapodunk. Azért gyűjtögettem, hogyha meggondolom és meg­nősülök, építhessek apámék háza mellé. Ha nem nősülök, akkor veszek egy autót. — Vagy asszony, vagy az autó? * — Valahogy így — húzta el a száját a Icatona. Sajnos! Ud­varoltam egy lánynak. Már a családok is összejöttek, komoly volt a dolog. Mikor megkaptam a behívót, összevitatkoztunk. Arra gondoltam, megnősülök, ta­lán gyorsabban elmegy az idő, ha arra gondol az ember, hogy otthon várják. A lány azt mond­ta, nem akarja, mert nem lehet tudni, lesz-e türelme várni rám. Apám azt vallotta, nem kell ennyire megkötni magunkat, ha a lány szeret engem, altkor meg­vár, ha nem, akkor legalább vízválasztó lesz a katonaság. — Most aztán válik a víz, vagy összefut? — kérdezte az őrnagy és kicsit szomorúbb lett a tekintete. Tapasztalatai között már sok ilyen családi „ügy” szerepelt. — Nagyon, úgy fest a dolog, hogy válik, őrnagy elvtárs. Én azt hittem, igazán szeret engem a lány. Mondtam neki, Kati, én kitartok akkor is, ha öt évre visznek, ö nem bízik magában? Akkor vegye el őt a nehézség. Nem akárki vagyok én, hogy nekem azt lehessem mondani: majd meglátom, Bálint, lehet, hogy várok! Majcira, lehetre, a zsidó se ad, így mondják nálunk iiz öregek. Én is azt mondom. Csonka Bálint. Derek, jóképű fiú. Komoly, szorgalmas ember­nek látszik, józanul, okosan gon­dolkodik. Ejnye Kati, nem tudod te, te buta kis liba, hogy mit eresztesz ki a kezedből! —• Oda’ se neki, Csonka elv­társ — nevet rá az őrnagy. — Ilyen, ember, mint maga, tízet is kap minden ujjara, válogat­hat a lányok között. Aki egy katonára csak úgy vár, hogy le­het, meg talán, az nem érdemli meg, hogy egyet is sóhajtsanak utána, igazam van? — kérdi az őrnagy a következő katonától, aki eddig csak mosolygott, és mindenre helyeselt. — Ezt én nem tudom eldön­teni — tápászkodott fel a ka­tona, de Péter őrnagy vissza­tartotta. — Én még soha nem estem be annyira egy csajnak, hogy sóhajtani kellett volna. Le­het, hogy csak linkekkel talál­koztam eddig, de egy sem volt olyan, hogy kinéztem volna be­lőle egy rendesebb feleséget. — Mit jelent a maga szótárá­ban, az, hogy link csaj? — Elnézést, így szoktam meg. — Nem baj, csak mit jelent ez? Milyen az a link csaj? — Milyen a link? Tessék néz­ni. Én olyan anyás srác vol­tam mindig. Imádom az anyá­mat. Apám is rendes, de anyám, az egy irtó rendes. Soha nem mérges, soha nem rest, soha nem ingerült. Ha jöttem haza, mindig kész vacsorával várt, apámnak még a száját is meg­törölte, nekem még a zsebken­dőt is betette a zsebembe. Min­dent észben tart. Főz, mos, ta­karít, mindent úgy tett, mintha élvezettel csinálná. — Pedig tu­dom, hogy sokszor fáradt volt, nehezére esett ezt úgy tette, hogy szinte jogot formált rá. Nem volt képünk engedni. Segítet­tünk, ilyenkor olyan vidám volt nálunk az élet. Ha névnapja volt, vagy születésnapja, anyák nap­ja, vagy karácsony, mindig ósz- szedobiunk az öreggel pár szá­zast, vettünk neki e?-t-azt. Aztán dicsekedett vele: kaptam a fiúk­tól. Így hívott mindkettőnket. Hát kérem, hol találok én ilyen lányt? Van olyan mai lány, aki csak a családnak akar élni ? Nincs ilyen- Ezért mondom én, egy nagy frászt a Katinak! örül­hetne, hogy ilyen réndes srác, mint ez a Csonka, egyáltalán rá­nézett! Ismerem én őt. együtt voltunk a kiképzésen. — Jól van.. Hogy hívják ma­gát, maga nőgyűlölő? — Csicsmann Tibor határőr. De nem vagyok nőgyűlölő, csak utálom a linkeket. — Hol dolgozott fiam? — Jelentem a második kerületi HKI-nél voltam vizes. — De már megszáradt? — ne­vetett az őrnagy. — Hát nem ártana egy kis ha­zai víz. Isten bizony, végigsza­ladnék Pasaréten, ha most hipp- hopp hazaugorhatnék. Hej, de lenne taps, móka, kacagás! Gyor­san táviratoznék anyának, kezd­jen hozzá a gombóccsináláshoz. Elmennénk együtt egy nagyot kószálni. Csak úgy feszítenének melletten. Mert anya még olyan csini, hogy csak. Egyszer meg­látott egy csajom vele. Karon­fogva mentünk. Másnap majd­nem megtépett, hogy ki volt az a jó baba. Mondtam, te dinnye, anyukám volt. Ilyen szép még, nem olyan, kis nyuvasztott, mint te. Kész lett, többé nem láttam. * — No, mama kedvence, maga már a második gombócvitéz. Lá­tom, el kell küldeni a szaká­csunkat tanfolyamra, mert ma­guk megeszik majd a fejemet. De most. már engedjék szóhoz jutni ezt a csendes embert is. Mondja csak. hogy hívják, hon­nan jött ? — Bagócs László határőr. Ko­rom, tapasztalatom, származásom ellenére, szinte mindentudó va­gyok. Mindenevőnek mondanak, ha állatfajta lennék. Ugyanis jártam rendes gimnáziumba, de csak két évig, mert Freisinger tanár úr felismerte bennem a lusta kutyát, a evidert, a jég hátán is megélőt, és maxima­lista lett velem szemben. Csak a minimumot teljesítettem, s úgy rúgtak ki a gimnáziumból, mint a tisztes úri házból a szo- pomyicás macskát. Aggódó szü­leim bekönyörögtek a papokhoz. Égy évig jártam lesütött szem­mel, halk csendességgel a bencé­sek iskolájába, aztán nagy ívben letapostam onnan. Beálltam egy Hupka nevű furfangos úrhoz újságkihordónak. A család szé­gyene. a család alja, és OTP- íiókja lettem. Aztán Hupka úr lsevezetett a kertészkedés: meg­hitt, költői világába. Az kérem nagyobb üzlet, mint a maszek kötős. Mert a piacon még híre sincs a paradicsomnak, de a mi újságolvasóink már kaphatnak tőlünk. Drágán, mintha aranyat vennének, de hát februárban friss paradicsomot, jó paradicso­mot csak Hupka úr szolgáltat, no meg én, Bagócs László, Első Hupka adjutánsa. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom