Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-02 / 153. szám

4 ■ PETŐFI NF.PF. 9 1975. lúlius 2. FALUSI KRÓNIKA 1975 Kecel Reggeltől — estig fi Meggy és festékszóró m H Bútorok a „malomból” m H Telex a tanácson ■I ■ Kazal és tekintély Hajdanán egy-egy jelzővel évtizedes, évszázados érvény­nyel érzékeltették egy-egy falu legfontosabb sajátosságát. Ma nehéz lenne a jellemző különlegességet megtalálni, mert az urbanizáció, az életformaváltás, a társadalmi, gazdasági átalakulás elmossa a különbségeket. Üj. emberek költöznek a falvakba, s magukkal yiszik régi szokásaikat. A helybeliek többsége éveket tölt városi iskolákban, mun­kahelyeken. Bizonyos mértékben uniformizál a televízió, a sajtó, a tömegtermelés. Felgyorsult az élet falun! Mekkora változásokat hozott az elmúlt tíz év! Hitte, gondolta valaki? Hová tűnt a vidéket egykor jellemző álmos, poros mozdulat­lanság. • A lakás kétszeres gond Kecelen. A társasházak építését eddig a hiányos csatornázás és a tágas udvarokhoz ragaszkodó szokás egyaránt nehezítette. Az OTP-fiók felett élő lakók bátran szakítottak a hagyományos életformával. A csatorna- hálózat korszerűsítése után feltehetően megerősödik a társasház­építő kedv. HÁROM ÉVTIZED FELTALÁLÓI Új búzák sorozatban Kecelre érve arra gondoltam, hogy falusi krónikámban tulaj­donképpen a nagyközség egy napjáról írhatnék teljes hiteles­séggel. Milyen nap volt június hato- dika? A községi szülőotthonban „csendesen” telt; új kis honpol­gár nem jelezte jöttét... Egy ember fejezte be földi pályafutá­sát. Az anyakönyvvezető egy párt sem esketett... 'A tanács­nál 14 ügydarabot iktattak ezen a napon. Az orvosi rendelőkben 168-an fordultak meg kisebb-nagyobb panaszokkal. Az Arany János ál­talános iskolában ezerötvenen okosodtak. A hiányzó" 35 gyerek közül egy szüleinek segített a családi ház építésében, a többiek beteget jelentettek. 56 pedagógus tanított, összeen 180 tanítási órá­ban. A 34 tanulócsoportból 25- ben tartottak magyar- 18-ban testnevelési órát.­A vaskos reggeli postából elő­ször egy diplomata levelét bon­totta föl Udvarhelyi István igaz­gató. Az indiai nagykövet kö­szönte meg a szívélyes vendég­látást és meghívta budapesti re­zidenciájára az igazgatót, vala­mint a batikszakkör vezetőjét. Megérkezett a Népművelési In­tézet által az iskoláról készített film is. Szrenkó Zoli az országos fizikaversenyen mutatott jó tel­jesítményéért most kapta meg a krími jutalomét papírjait. A külföldi utak, a távoli or­szágokkal kialakított kapcsola­tok nem keltenek föltűmést Ke­celen. Az ipari üzemek is tucat­nyi szállal kötődnek külföldi partnerekhez. A Fővárosi ..Fai­pari és Kiállításkivitelező Vál­lalat keceli üzemegysége Nyugat- Németországba exportált széke­ket, a svédeknek ágyszerkezetet, szép bútorokat ezerszám a Szov­jetunióba. A Keceli Vas- és Épí­tőipari Szövetkezet is külföldön értékesíti termékei tekintélyes részét. Ottjártamkor egy Dnye­per melletti gyárhoz készítettek különféle szerkezeteket. A tágas udvarokon, kertekben, utcák szegélyén még zölden bo­gyózó meggyet is külországi pia­cokra szállítják a kamionok A nagyközségi tanács telexgé­pével rövid idő alatt összekötte­tés teremthető előfizetők százai­val, ezreivel. Mindez a látókör tágulásával, a hagyományos fa­lusi életforma oldódásával jár. Felkészült-e a változó követel­ményekre a nagyközség? Bír­ják-e szellemi kapacitással, ter­veik, a vezetés módszerei eléggé távlatosak-e; ezeket a kérdéseket is vizsgáltam keceli tartózkodá­som során. Lendítő erő-e az ipar, állja-e a versenyt a régebbi, jól beve­zetett cégekkel? Munkások dol­goznak a gépek mellett vagy át- képzett földművesek, háziasszo­nyok? Sorsuk milyen mértékben függ a vállalattól. Ilyen és eh­hez hasonló gondolatokkal ál­lítottam be Hirs János faipari üzemegység-vezető irodájába. Szűk, szerényen bebútorozott szoba. Hiányzanak a keceli te­lepnél összehasonlíthatatlanul ki­sebb vállalatoknál szokott kül­sőségek, divatos, előkelősködő kellékek. Első pillanatra meg­tetszik nekem az az ember, ki ellenállt a köz pénzéből finan­szírozott nagyzolás csábításának. Megállapíthattam a későbbiek­ben, hogy a telepvezető műhelyé­ben jól átgondolt, korszerű köz- gazdasági szemléletből táplálko­zó munka folyik (Hány olyan ultramodern íróasztalt láttam; amelyen „múlt századi döntések” keletkeztek!) Az asztalos szakmunkás-bizo­nyítványt később technikummal megfejelő telepvezető jól látja, hogy egyszerre kell a tárgyi fel­tételeket és a dolgozók általános és szakmai műveltségét javítani. A célokhoz igyekeznek a legjobb módszereket megtalálni. Többes­számot használok, mert a fonto­sabb ügyekben az üzemi három­szög véleménye a mérvadó. Mintegy négymillió forintos költséggel a nagyközségi tanács anyagi támogatásával, úgyneve­zett szociális épület készül. A felszabaduló helyiségek a raktá­rozási gondokat csökkentik. Szükség lenne a géppark gyor­sabb ütemű korszerűsítésére, de egyelőre nincs keret. (Palásti Károly főművezető, alapszervi titkár^ társaságában magam is meggyőződtem arról, hogy a kí­vánatosnál több gép áll kisebb- nagyobb hibák miatt.) Elkészül­tek a további bővítés tervei. Ki­iktatják a termelési folyamatból azt az öreg malomépületet, amelynek kihasználására telepí­tették ide ezt a faipari üzemet. Jelképes költözés lesz: elhagyják az állandóan szükségmegoldásra késztető kezdetet; most már a gyártás követelményeihez szab­ják a csarnokokat, a belső me­chanizmust. A 180 dolgozó közül pillanat­nyilag mindössze negyven szak­munkás. Noha a munkavállalók csaknem fele nő, egyenlen lány vagy asszony sincs közöttük. Az átlagbérek elmaradnak a városi üzemek és a vállalati központ bérarányaitól. Hirs Já­nos. hiába titkolja: érzem, hogy helyteleníti a vállalati javak egyenlőtlen megoszlását. Csak annyit közöl: arra törekszenek, hogy mihamarabb megszerezzék az önelszámoló gyáregység beso­rolást. A nagyközségi tanácselnök elé telexüzenetet tesznek: az Épszer értesítette a kecelieket, hogy el­vállalják a nevelési központ fel­építését Most a megyében itt a legrosszabbak az oktatási, köz- művelődési feltételek. A toldo- zás-foltozás mitsem segít. A nagy szükség nagy elhatározá­sokra ösztönözte a helyi tanácsot. Maketten mutatja az új neve­lési központot. „Mindent tud” majd ez a közintézmény, amikor elkészül. Nézze, öt ven-száz esz­tendőre kielégíti az igényeket. Ezért olcsó! Ezért is, mert a művelődési ház délelőtt, délután üres helyiségeit napközinek, ok­tatási célokra hasznosíthatjuk, esténként meg az iskola segítheti ki a népművelőket. Kerengő kö­ti össze az épületeket. Érthető a nevelési központ iránt megnyilvánuló nemzetközi érdeklődés. Azt hiszm, hogy a keceli példát, az új. a huszon­egyedik évszázad igényeire is 9 Egy vállalat, amelynek nemcsak törzstagjai, hanem „törzscsaládjai” is vannak. A Ledényi család hat ifjú szakmunkása is jól érzi magát a Fővárosi Faipari és Kiállítási Vállalat keceli telepén. kacsintó kulturális központot példaként emlegetik, s követik, itthon s külföldön. A három város, Kalocsa, Kis­kőrös, Halas között szoronko- dó 10 500 lakosú nagyközség a falvak közül a legelsők között rendelt telepítésfejlesztési tervet, még 1959-ben. Az idén igazítják a megváltozott körülményekhez. Arra törekszenek, hogy az eset­legesség véletlenjeit a minimum­ra csökkentsék és érvényesülje­nek a korszerű rendezési elvek. Többnyire földszintes házak­ból új utcasorok, lakótelepek formálódtak azóta a kiosztott ötszáz parcellán. A korábbi öt­letszerűség súlyos terheket akasztott a keceliek nyakába. Távol a központtól alakultak ki házsorok. Emiatt több belte­rületi utat kell gondozniuk, mint például Kalocsán. A városias arculat formálódá­sát gyorsította a néhány eszten­deje hangos zúgolódással foga­dott, egy-egy házhelyet 250 négy­szögölben maximáló szabályren­delet. • Most már csitul a harag, mert Kecelen sem az udvaron magasodó kazal nagyságától függ a tekintély. A nagyközség előrelátását mu­tatja, hogy a tervezettnél előbb építették meg a vízvezeték-háló­zatot, sok-sok társadalmi mun­kával. Bajokról, aggodalmakról is hosszan szólhatnék, mert az igé­nyek itt is gyorsabban növeked­nek a lehetőségeknél. Lassan itt is szorít a munkaerőhiány. Még Kecelre is nehezen mennek dip­lomások. Állandóan üres például legalább egy körzeti orvosi ál­lás. (Igaz, a másfélszobás szol­gálati lakás nem túlságosan csá­bító.) Az értelmiség megosztott­nak látszik. Biztatásra, felkérés­re talán többen tennének, tehet­nének a tudat gyorsabb formáló­dásáért. Növekszik a cigányok részará­nya és a rendszeres munkára szoktatásukat szorgalmazó törek­vések eddig szerény eredménye­ket gyümölcsöztek. A benyomásokat, tapasztalato­kat mérlegelve mégis bizakodva, elégedetten utazik el a falu sor­sát figyelemmel kísérő érdeklődő. Heltai Nándor Mottó: „Fontos feladat a növek­vő ráfordításokat Jól hasznosító ás hasznosításra alkalmas növény- és állatfajták kiválasztása, hazai nemesítése és elterjesztése.” (Az MSZMP XI. kongresszusá­nak határozatából.) Kitűnő eredménnyel zárhatja a negyedik ötéves tervet a Ma­gyar Tudományos Akadémia Me­zőgazdasági Kutatóintézete: négy évvel ezelőtt még egyetlen államilag minősített búzája sem volt — most 4 szerepel az orszá­gos fajtajegyzékben. Négy éve se­hol az országban nem vetettek még martonvásári nemesítésű bú­zát — az idén százezer hektáron aratnak martonvásári fajtát, s úgy lehet az idén ősszel már fél­millió hektár ezzel lesz bevetve. Raiki Sándor, a martonvásári kutatóintézet igazgatója — ko­rábban az új magyar búzafajták nemesítőinek közvetlen vezetője — 2!) esztendei irányítja az inté­zetet. Tudományos munkássá­gáért 1970-ben Állami díjat. 1974- Den Munkaérdemrend arany foko­zata kitüntetést kapott. Kétévti- zedes kutató munka után kézen­fekvő a kérdés: — Vajon az új magyar búzák, 20 évvel ezelőtti „vetés” eredmé­nyei? — Sok tekintetben igen — kezdi a visszaemlékezést Rajki Sándor — hiszen már 1955-ben az volt a célom, hogy a még ma is híres Bánkúti 1201-esnél jobb őszi búzát nemesítsek, alkalmas­sá téve a gépi aratásra — rövi- debb. szilárd szárral. Ezért elő­ször az intenzív olasz fajtákkal próbáltunk keresztezni. Pár év múlva azonban kiderült, hogy az olasz fajták a fagyérzékenységet és a gyenge lisztminőséget az utódaikra is változatlanul örökí­tik... Ekkor — 1958-ban — kap­tam néhány kiló búzát a Szovjet­unióból — Lukjanyenko' akadé­mikustól — és ezzel folytattuk a munkát Ezt a. búzát azóta már mindenki ismeri: ez volt a Be- zosztája—1 — a magyar búzater­melés rekordjainak fő részese... No. innen már egyenesebb volt az út a martonvásári sorozatig: az 1971-ben minősített Mv—1-ig. majd az 1972-ben. 73-ban és 74- ben elfogadott MV—2-es. 3-as és 4-esig... Az Mv 1-es egyébként még világosan utal az indulásra: hiszen ez egy ősziesített tavaszi orosz búza és a Bezosztája—1 ke­resztezéséből született. Jobb a lisztje — Újsághír volt tavaly: az Mv—1-es hektáronként 78 mázsát termett Babarcon. — Ebben azonban még benne lehet az új fajta iránt mindig megmutatkozó nagyobb termelői gondoskodás is — int higgadtság­ra Ra.jki Sándor. Az viszont bizo­nyos — folytatja —. hogy ezek az őszi búzák nagy hozamúak. Az Mv—4-es pl. a KGST-országok őszi búzái között, terméshozam­ban. a múlt évi odesszai nemzet­közi fajtakísérletek alapján, a leg­első helyen áll. Lisztje pedig, ta­lán még jobb is valamivel, mint a Bánkúti 1201-esé volt.. . — Martonvásári az utóbbi más­fél évtizedben a kukoricahibrid- jei tették nemzetközileg is is­mertté. Ma — hazánkban — a termesztett kukorica 70 százaléka — martonvásári fajta. Az új és most már saját martonvásári őszi búzák, s majd az újabbak elér- hetnek-e ilyen sikert? — Én ebben reménykedem — mosolyog Rajki Sándor. Most — a sorozat folytatásáért pl. jó tem­póban haladunk a világ talán leg­jobb tavaszi búzájának, a mexi- kői búzának — ősziesítésével. Ez a fajta ahol mindent megkap, 100 mázsát is ad hektáronként. Itt is az a feladat, mint minden ősziesítési programban: kialakí­tani a fajta fagyállóképességét, alkalmazkodóképességét a csök­kenő hőmérséklethez, az ősszel rövidülő nappalokhoz, a gyengü­lő fénvintezitáshoz és így to­vább ... Érvek — a fitotronból — Arra vállalkoznak tulajdon­képpen, amire 40 éve Baross László gondolt, amikor a kanadai Marauis-t ősszel vetette és elő­állította a Bánkúti 1201-est. — Lényegében azon az úton ha­ladunk tovább, csak most gyor­sabban és módszeresebben kutat­hatunk. Nemcsak azért, mert ren­geteg tapasztalat összegyűlt az eddigi ősziesítési kísérletekben, hanem, mert most már a legkor­szerűbb technikát is felhasznál­hatjuk a kutatásban. 1972 no­vemberére elkészült Martonvásá- ron egy korszerű klima-kaimra- rendszer. a szakemberek fitotron- nak nevezik. Ebben program sze­rint alakítható és tetszés szerint megismételhető ilyen vagy olyan időjárás, vezényelhető a nappalok és éjszakák váltakozása, szabá­lyozható a növények táplálása és így tovább... Vagyis reprodu- kálhátóvá lett a növénykutatás, ami eddig lehetetlen volt, mert a természetben — a szabadföldi vagy üvegházi kísérletekben — sohasem fordul elő két pontosan ugyanolyan évszak... A fitotron- nal szimuláljuk a természetet, s egyben meg is figyelhetjük a ter­mészeti tényezők legkisebb válto­zásának is agronómiái hatását. — Ez meggyorsítja a nemesí­tést is — magyarázza tovább az intézet igazgatója a fitotron elő­nyeit. — Egy év alatt pl. két őszi búzagenerációt is megérlelhetünk benne... Bármikor ellenőrizhet­jük a fajtajelöltek fagytűrőké­pességét .. -. Nyarat programozha­tunk. ha szükséges, akkor, amikor a természetben tél van, vagy megfordítva. Receptkönyv a genetikai vitákhoz — Az agronómiái jellegek prog­ramozott előállítása érdekében a cél most egy „receptkönyv” ösz- szeállítása — hangsúlyozza az igazgató és látszik rajta, hogy ezt a célt s ezt a lehetőséget most talán mindennél többre értékeli. — Ezzel a receptkönyvvel bárhol a világban, ahol a miénkhez ha­sonló minőségű fitotron működik — pontosan megismételhetővé vá­lik pl. az ősziesítési programunk bármelyik eredménye. S ez — s ez elméletileg is érdekes — egy évtizedek óta dúló és bonyolult nemzetközi gentikai vita. eldönté­sét segítheti... Nevezetesen, hogy örökölhetők-e a szerzett tulajdon­ságok vagy sem ... A receptkönyv — ha Marton- vásáron megszerkesztik — az egész magyar tudományos élet rangját növelheti és éppen a nap­jainkban leggyorsabban fejlődő — s ezért a nemzetközi vitáktól ta­lán leghangosabb — tudomány­ban — a genetikában. S miköz­ben készül ez a receptkönyv, fel- használásával a magyar mezőgaz­daság versenyképessége is szépen növekedhet, a legújabb marton­vásári búzafajták révén. G. F. Kincseink az idők mélyéből Sok dicséretet hallottunk az utóbbi időkben a szabadszállási honismereti és helytörténeti munka- bizottság tevékenységéről. Legutóbb azon a beszá­molón kaptak elismerést, amelyen a Hazafias Nép­front nagyközségi bizottságának 4 esztendős mun­kásságáról adtak számot — a népfront járási el­nöksége előtt. Egyszerre több vasat is tartanak a tűzben, s figyelmük nem lankad a sokrétű munkában. Az újjáalakított munkabizottság kezdeményezésére hirdetett pályázatot a Hazafias Népfront helyi bizottsága Szabadszállás történetének megírására. A beszámoló szóhasználatával élve — „feltérké­pezték” a helységben több időt töltött híres embe­rek tevékenységét, mozgását, így Petőfi Sándorét, Prielle Kornéliáét, Szász Károlyét, József Attiláét Nyilvánvaló, hogy a felderített emlékek, az életutak nyomon követése révén, a felkutatott dokumentu­mokban fölfedezett érdekes, eddig nem ismert moz­zanatok ismeretében sokkal hatásosabbá tudják tenni a neves személyiségekkel kapcsolatos rendez­vényeket. Közel háromezer érdeklődőt vonzott eképpen a Petőfi-évforduló műsora. Amikor megvan az a bizonyos „térkép”, az egy­úttal bázisa egy szélesebb körű kutatásnak. Így fá­radoznak jelenleg egy — József Attila és Szabad- szállás kapcsolatáról szóló összeállítás kiadásán. Ez a mű bizonyára színes, értékes adalékokkal járul hozzá az országos József Attila-kutatás eddigi eredményeihez. Lapunkban is írtunk már a József Attila-házról, s a honismereti bizottság további tervei között az ide szánt állandó jellegű, a költővel kapcsolatos kiállításról. A neves emberek „névsorában” az imént tuda­tosan nem említettem Rozsnyai Mátyást, a híres szabadszállási gyógyszerészt. Rozsnyai ottani mű­ködéséről bizonyára azóta is több új adatot, moz­zanatot gyűjtöttek, tártak fel a honismereti bi­zottság „patikatörténeti” szakértői. Biztos, hogy ke­zükben van, de legalább is fölfedezték Boros Istyán és dr. Zboray Bertalan: — „Zomba község neves gyógyszerésze, Rozsnyai Mátyás élete és munkás­sága” című' művét, amely 1974-ben Szekszárdon, a Tolna megyei Levéltár kiadásában jelent meg. / Jómagam a Gyógyszertörténeti DIARIUM 1975. júniusi számának könyv- és lapszemle rovatában bukkantam a könyv recenziójára. Az egykori sza­badszállási patikus a magyar „klasszikus gyógysze­részet” kiemelkedő alakja. A Petőfi Népe olvasói számára — a szabadszállásiakon, kecskemétieken kívül is — „érdekes” lehet az a néhány vonás, amellyel az eddigi Rozsnyai-kép a rövid könyvis­mertetésből is kiegészül. Ügy is nagyon-nagyon hiányos ez a portré, hiszen lapunkban jóformán a puszta tényről volt eddig módunk megemlékezni, hogy tudniillik Szabadszálláson is volt gyógysze­rész. Azonkívül a fiatal gyógyszerészek számára kiírt, s évenként sorra kerülő Rozsnyai Mátyás-elő­adóverseny Bács-Kiskun megyei sikereivel kapcso­latos híradásunkban szerepelt a neve. Az említett mű Rozsnyai Mátyás 1861-ben kezdő­dött zombai, majd későbbi, 1874-től haláláig, 1895- ig tartó aradi munkásságát öleli fel. Ehelyütt csu­pán néhány „fonalát” tudjuk megtapintani annak az igen gazdag színskálájú „szövetnek”, ami a hír­neves gyógyszerész tudományos, szakpedagógusi, -írói, -előadói s közéleti tevékenységéből kialakult. A jól felszerelt és szakszerűen vezetett zombai gyógyszertárban kezdett foglalkozni — dr. Kelen J. ottani körorvos bíztatására — az íztelen kinin ve- gyületi kutatásával. Ketten — közös beadványban fordultak 1863-ban a Helytartó Tanácshoz a Kínai cukorkák (chinin-bombons) forgalomba hozatalá­ért, de ott kérelmüket „gyógykontárkodás” címén elutasították. Rozsnyai kedvét nem tudták elvenni; 1869-ben már pályadíjat nyert az íztelen kinin­készítményekkel. A gyógyszertechnológia, a kinin- vegyületek analízise, a gyógyborok hatóanyagai voltak Rozsnyai Mátyás kedvelt kutatási témái. Készítményeit 1876-ban a brüsszeli, 1878-ban a párizsi kiállításon ismerteti meg a világgal, ahol arany- és bronzéremmel tüntetik ki. Bécsben 1883- ban aranyérmet nyer. Aradon kapott kedvet a bortermeléshez, amihez a szükséges szakismereteket Kecskeméten — Ka­tona Zsigmondiéi szerezte. Mint gyógyszerészsegéd nála volt alkalmazásban, s holtig tartó barátság fűzte Katonához. Rozsnyai kezdeményezte a hazai borok gyógyszerkészítés céljára „lábbadozók fel­erősítésére” való felhasználását, ötféle gyógyborral szerepel: Vinum chinae, chinae ferratum, pepsini, Cascara sagradae és Coca-bor. 1386-ban Buziáson a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXIII. vándorgyűlésén a gyógyborokrói tartott előadást. Sokoldalú, tevékeny ember, csaknem minden ter­mészettudományos témában otthonos volt. Sok­sok előadása közül egynek a címe „Babona a ter­mészettudományokban” — is jelzi, miként küzdött egészségügyi felvilágosítással a hiszékenység ellen. Aradi patikáját felszerelte a modern kor techni­kai eszközeivel. Ó alkalmazta először a házi tele­font. Előadást tartott „A fényképészet legújabb hala­dásáról” Fiúméban, ahol maga készítette fényké­pet is oszt szét a gyógyszercukorka mellé. A fény­képezés egyik hazai úttörője és tökéletesítője is volt... Es mi mindenben megtalálta még az alkotás örömét... Helytörténeti kutatómunka... Egyetlen ember életútja is mennyi kincset rejt. S ezek felhozása az idők mélyéből, az értékek átmentése a múltból jelenünkbe — ember- s jellemformáló erővel gaz­dagít mindannyiunkat. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom