Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

1975. június 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Igények és lehetőségek a nemzetiségi nyelvek 1 AC7fÁcprA Interjú dr. Fekete Bertalan ^ országos szakfelügyelővel A felszabadulást követő harmincadik esztendő az ünnep­ségek mellett a számvetések ideje is. E törekvés az élet leg­különbözőbb területein országszerte megmutatkozik ezekben a hónapokban. Időszerű hát elidőzni annál a kérdésnél, ho­gyan alakult a hazánkban élő nemzetiségek oktatási helyze­te az eltelt három évtized alatt. Felkerestük Katymáron dr. Fekete Bertalan iskolaigazgatót, országos nemzetiségi szak- felügyelőt, aki egyben a Magyar Pedagógiai Társaság Bács- Kiskun megyei nemzetiségi tagozatának titkára is. — Más vonatkozásban szokás arról beszélni, bogy mit örököltünk a Horthy-rendszertől. Bizonyára ipgos feltenni e kérdést nemzetiségi oktatá­sunkkal kapcsolatban is. Volt-e vala­mi előzménye a felszabadulás utá­ni esztendők törekvéseinek? — Messzire vezetne, s megle­hetősen sok helyet foglalna el, ha arról próbálnánk képet ad­ni, hogy a nemzetiségi kérdés napirendre kerülése óta — több mint másfél évszázad alatt — milyen és mennyiféle módon igyekeztek megőrizni nemzetisé­geink önérzetüket, öntudatukat, hagyományaikat és nyelvüket. A Hoihy-Magyarországtól sok-sok nemzetiségi gyűlöletet, naciona­lizmust örököltünk, s csaknem a nullával egyenlő, amit a nem magyar anyanyelvűek oktatást eredményeiről elmondhatunk. Folyt ugyan néhol — szűkebb hazánkban Garán és Katymáron például — nemzetiségi oktatás, de ennek is inkább az elmagya- rosítás volt a célja. Az okmá­nyokban és előírásokban „a ma­gyar nyelv és kultúra felsőbb­rendűségének” elfogadtatásán fá­radoztak a hivatalos szervek. — A felszabaduláskor milyen volt a jelenlegi Bács-Klskun megye terme­tén élő németek, délszlávok és szlo­vákok oktatása? — 1945-ben nemzetiségi anya­nyelvű oktatás csupán a pra­voszláv egyházi iskolákban folyt. Megyénk területén ilyen iskola csak Hercegszántón (működött akkor, az iskolák 1948-ban be­következett államosításáig. A fel- szabadulást követően a Magyar Kommunista Párt Szegeden köz­zétett programnyilatkozata alap­ján — jóval a kormányrendel­kezések előtt —, megkezdődött a nemzetiségi iskolahálózat szer­vezése, amely 1950-ig befejező­dött. — Bizonyára nem volt könnyű dol­guk azoknak, akik e szép feladat va- lóraváltáaán fáradoztak? Gondolom, sok nehézséggel kellett megküzde­niük. — Az első iskolák szinte a -semmivel kezdtek. A tanítókat paraszt- és munkásfiatalok közül toborozva. Pécsett nyári tanfo­lyamokon képezték. A tanitókép zőt végzett délszláv pedagógusok első kirajzása 1951-ben követke­zett be; majd egy esztendővel később diplomát kaptak a dél­szláv nyelvszakos tanárok is. 'Tankönyv nem volt; ez termé- -szetesen rányomta a bélyegét az oktatás színvonalára. — Hogyan összegezné a nemzetisé­gi nyelvoktatás három évtizedes ered­ményeit? S ml a különbség a sokszor hallott tannyelvű és nyelvoktatói is­kolák között? — Az elmúlt harminc eszten­dőt nagyjából kél szakaszra oszthatjuk. Az első 1945-től 1960-ig, a második pedig nap­jainkig tartott. Az első tizenöt évben a nemzetiségi tannyelvű iskolákban kizárólag anyanyel- vexi oktattak. Csak ezután ve­zették be ezekben az intézmé­nyekben a kétnyelvű tanítási. Mégpedig úgy, hogy a humán tárgyakat anyanyelvükön, a reál tárgyakat magyarul sajátítják el a tanulók. Hozzá kell tennem, hogy a nemzetiségi fiatalok a közkeletű szakkifejezéseket meg­tanulják az anyanyelvükön is. — A nemzetiségi nyelvet oktató is­kolákban milyen változás történt? — Ml indokolta a kétnyelvű okta­tásra való áttérést? — Jóformán semmi lényeges. Legfeljebb az — persze, ez is valami —, hogy az órák számát: heti kettőről négyre emelték.-1— 1960 körül országosan meg­született a felismerés: a teljes nemzetiségi nyelvié való lőrék- vés formálisan biztosítja ugyan a jogokat, de ténylegesen ke­vésbé; hiszen nem egyenlőek a lehetőségek. Mivel az integráló­dó szocialista társadalom nem igényelte már a régi iskolatípust, így azokat az elnéptelenedés ve­szélye fenyegette. Sietek leszö­gezni, hogy a nemzetiségi nyel­vek oktatása össztársadalmi ér­dek. — Többször olvastunk, hallottunk róla, hogy kísérleteket folytatnak a nemzetiségi oktatás javítása érdeké­ben. — Jelenleg egy megyei és egy országos szintű iskolakísér­let folyik Garán, illetve Katy­máron. Az Országos Pedagógiai Intézet gondozásában történő katymári kísérlet első négyéves szakasza a mostani tanévvel zá- j-ull. Felmérést végeztünk, s en­nek alapján kiderült, hogy a né­met nyelvre jelentkezettek negy­venkét százaléka magyar szülök gyermeke. A szerb-horvát nyelv viszonylatában ez az arány har­minchat százalékos. A kísérlet, illetve a korszerűsítésre való tö­rekvés lényege, hogy nemzetisé­gi oktatásunk lépjen ki zártsá­gából, s feleljen meg az össztár­sadalmi és nemzetiségi érdekek­nek. — Mi ösztönzi önt erre a cseppet sem könnyű. sok elfoglaltságot jelen­tő munkára? — Meggyőződésem, hogy amit ma sokan a nemzetiségek asszi­milációjának mondanak, az nem más, mint a szocialista társadal­mon belüli integrálódás. Ez óri­ási különbség! Természetesen •ugyanakkor él sokakban az igény a nemzetiségi lét és az azt erő­sítő nyelv megőrzésére és fej­lesztésére. Hangsúlyozni kell. hogy ez a jogos igény már nem csak nemzetiségi, hanem egyben össztársadalmi indíttatású is Ügy gondolom, hogy az olyan ember, mint én, aki ,,két nép mezsgyéjén él", nem maradhat adós az ilyesfajta feladatok el­végzésével. — On iskolaigazgató, s egyben or- szágos szakfelügyelő; sőt, a Magyar Pedagógiai Tórsaság nemzetiségi ta­gozatának Is egyik felelős vezetője. Mint ilyen, nemcsak a délszláv, de a német, román és szlovák oktatási Ügyekkel Is foglalkozik. Hogyan ké­pes mindezt elvégezni? — Elég széles skálán kell mo­zognom, igaz. Szerencsére a ta­pasztalatokat hasznosítani tu­dom mindennapi munkámban. Hangsúlyozom, hogy a beosztás nem cél számomra, hanem esz­köz a szép célok valóra váltá­sához. Az a tény, hogy Batto- nyától Sopronig áttekintési le­hetőségem van, sok erőt ad. A felsoroltakon kívül a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetségében az oktatási bi­zottság elnöke vagyok. Mindez együtt összefüggő, s meglehető­sen nagy munkaterület. Jó ér­zés, ha bárhol eredmény szüle­tik, s abban nekem is részem lehet. — Hogyan Jellemezné nemzetiségi oktatásunk Jelenlegi helyzetét? — Dinamikusan fejlődik, s ugyanakkor vajúdó állapotban van. A nemzetiségi nyelvoktatás­ban résztvevők száma évről év­re örvendetesen növekszik. A mennyiségi fejlődéssel viszont nem tart még lépést a tartalmi fejlesztés. A nemzetiségi tan­tervek kidolgozása, az új tan­könyvek megírása az új iskola­típus függvényeként jelentkezik, üzért oly fontos a kísérletezés. — Kérem, szóljon néhány «zót a to­vábbi terveiről! — A gyakorlati tevékenység mellett nagyobb teret szánok ezután az elméleti kutatásnak. A sok felgyűlt tapasztalatot ezáltal is gyümölcsöztetni szeretném. .Remélem, hogy mielőbb sike­rül többet foglalkoznom kedvelt fő témámmal: a kétnyelvű gon­dolkozás pszichológiai összefüg­géseinek vizsgálatával. Varga Mihály Sorozat a mai magyar iparmű vészetről Az olvasók kívánságának tett eleget a Képzőművészeti Alap Ki­adóvállalata, amikor elhatározta a mai magyar iparművészet be­mutatását. négy kötetben. A so­rozat első kötete, a Kerámia, por­celán. üveg — az ünnepi könyv­hétre készült el és megismertet az egyedi és ipari kerámia, a porcelán és üvegedények, épület­díszek. térplasztikák legsikerül­tebb alkotásaival. A válogatottan szép illusztrá­ciókhoz Koczogh Ákos, jelenkori iparmüvészetünk jó ismerője írt bevezetőt, pontos képet festve az utóbbi évek kerámia-, porcelán- és üvegművészetről. Megtudhatjuk, hogy iparművészeink egyaránt merítenek a magyar népművé­szetből. a művészetek nagy kor­szakainak felfogásából, anyagke­zeléséből. mintakincséböl. de kí­sérleteznek új anyagokkal, má­zakkal. színekkel, formákkal és eljárásokkal is. Az iparművészekről Kol'íán Ká­roly készített portréfotókat, mel­lettük az alkotók életrajzi adatait is feltüntették. Természetesen nem a művészek bemutatásán van a hangsúly, hanem elsősorban al_ kotásaik megértésén és megbe­csülésén. A sorozatinditó kötél igényes, kitűnő munka, máris érdeklődés­sel várjuk a többit. A tervek szerint még az idén eljut az ol­vasókhoz a textilművészetet is­mertető kötet, jövőre pedig az ötvösséget és a belsőépítészetet tárgyaló két tanulmány, a mos­tanival azonos kivitelben és ter­jedelemben. Eszperantó Magazin Olvasóink előtt ismeretes, hogy lapunkban időnként felhívjuk a figyelmet a frissen megjelent fo­lyóiratok, hetilapok érdekesebb cikkeire, tanulmányaira. Ez alka. lommal a magyar nyelven meg­jelenő, s országszerte egyre nép­szerűbbé váló Eszperantó Maga­zin legújabb számának elolvasá­sához igyekszünk kedvet ébresz­teni. A televízió egyik legtekintélye­sebb riportere vall egy „öninter­júban” az eszperantó érdekességé, ről és hasznáról. Elmondja, hogy még a „soknyelves”, s a világ­nyelveken kívül még jó néhány nyelvben járatos embernek is szüksége van az eszperantóra. Számos példával igyekszik énnek igazáról meggyőzni olvasóit. A magyar nyelvtudomány nagy öregje, a tudós Bérezi Géza is hasonlóan vélekedik — ám ért­hetően más szemszögből s más megvilágításban. Az eszperantó­ban „értékes nyelvi tulajdonsá­gok rejlenek” — írja a profesz- szor. Érdekes és izgalmas olvasmány az az összeállítás, amelyből meg­tudjuk, hogy a régebbi évtize­dekben milyen heves harcok dúltak a magyar parlamentben az eszperantó alkalmazása illetve elterjesztése körül. S nem kevés., bé figyelmet lekötő olvasmány az is, amelyből kiderül, hogy a Szovjetunió területén mennyire kiszélesedett az eszperantó moz­galom. I—a —v) ŰTTÖRÖÉLET Pajtások! Búcsúzunk tőletek, ahogyan ti is elbúcsúztatok isko­látoktól, szeptemberig, vagy nyol­cadikosokként — végleg. Az is­kolától, de nem az úttörőmozga­lomtól! Hiszen ahogyan hozzáfok is visszajártak, rajvezető-helyet- lesként a csapatban tevékenyked­tek az iskola hajdani úttörői — úgy rátok is számítanak, benne­teket is visszavárnak! Ahogyan a mi búcsúnk is csak 9—10 hétre szól, és amikor a csengő újra padba szólít bennete­ket mi is újra jelentkezünk —, jelentkezzetek ti is. újból a csa­patnál, ahova annyi kedves em­lék fűz benneteket. Búcsúzóul az plmúlt napokban érkezett leveleket, tudósításokat adjuk közre, nem titkolt büszke­séggel, hiszen valamennyien nagy­szerű eseményekről küldték be­számolójukat. Lakitelékről, Szatmári Gabriel­lától érkezett az első levél. Gabit nagy kitüntetés érte: jó úttörő- munkája jutalmául részt vehetett a zánkai úttörőváros megnyitási ünnepségén. A háromnapos ki­rándulás nagyszerűen sikerült, bár a napsütést egy kicsit nélkü­lözték. „Jómagam és minden Bács me. gyei — szól a levél — a 6 a al- láborba került. Gyönyörűen be­rendezett szobákat és ragyogó tisztaságot láttunk mindenhol. Altáborunk vezetője Szabó Magda néni mindent elmondott, amit az ünnepélyes átadással, illetve az élőtte lezajló főpróbával kapcso­latban tudnunk kellett. Azután mind a négyezren elmentünk va­csorázni! Másnap került sor a főpróbára. Tökéletesen ment min­den — igaz mi egy kicsit elfá­radtunk. de az nem számított. Másnap majd megszakadt a szí­vünk, mert úgy zuhogott az eső, hogy az egész ünnepséget a tor­nacsarnokban kellett megtartani, oda pedig nem fértünk be vala­mennyien. Az ünnepség magas rangú ven. dégei viszont az átadás után sor­ra látogatták az altáborokat, hoz­zánk is eljutottak. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a mi épületünkben én mutathattam meg mindent. Végül citeráztam is, az itthon tanult dalokból a vendégeknek. Délután az Állami Bábszínház előadását néztük meg, majd hajókiránduláson vettünk részi, igaz, hűvös volt az idő, de legalább, nein .»Sty %r. A harmadik napön már csoma­goltunk indyjtjunk ^za. á cso­dálatos élménnyel: birtokba vet­tük Zánkát, a mi városunkat, ahol minden esztendőben huszon­ötezer pajtásunk táborozhat”. * Űj köntösben, az eddiginél szebb, tisztább nyomással jelent meg a bácsalmási úttörők újság, ja, a Kukkantó. Amint a lap első oldalán kiderül, a helyi Petőfi • Szatmári Gabi, aki megyénket, képviselte Zánkán. Tsz segítségével sikerült a tartal­mas Igpot technikailag tökélete­síteni. fiy kitűnő papírnak köszönhető, hogy a rajzszakkör jól sikerült munkáit is bemutathatják. A csapat ifivezetői közül töb­ben Zánkára indulnak a nyáron Az úttörőként, majd ifivezetőként is jó munkát végző Molnár Hellát pedig a helyi gimnázium KISZ- alapszervezetének titkárává vá­lasztották! Gratulálunk! * A nemesnádudvari, csapattól vastag borítékot hozott a posta: öt pajtás irt az Úttörőéletnek le­velet, beszámolót! Tiszta szívből köszönjük a meghívással együtt, kora ősszel mindenképpen elme­gyünk hozzájuk. Az úttörő, és kisdobosavatásról Szauter Anna rajtitkár, és Knáb Mária őrsvezető irt tudósítást. A sportverseny mérlegét Kovács Viktória készítette el. Agócs Teri, a csapat titkára arról számol be, hogy megalakult az új csapatveze­tőség és csapattanács. Így már el­készíthették a terveket (!) a nyá­ron megkezdik a következő évi úttörőprogram körvonalazását, hogy valamennyi esemény emlé­kezetes legyen számukra. Schauer Magdi a nyári szünet terveiről írt részletesen. Mint le­veléből kiderül, tíz pajtás indul őrsvezetőképző bíborba, ötvenea a Balaton partján fognak tábo­rozni. Az iskolában működő szak. k;öröH, közül a legtöbb nyáron is folyamatosan dolgozik — a gya­korlókért sem marad parlagon. És még egy nagyszerű, követésre méltó ötlet: az aktuális felada­tokat — előre meghatározták az időpontokat — egy-egy raj végzi el! * Jó pihenést, nyaralást kíván min­den kisdobosnak, úttörőnek és felnőtt úttörővezetönek: Selmeci Katalin 1800 éves hajóra bukkantak a szárazföldön Marseille-ben egy alapozási munka során 1800 éves római ha­jó maradványaira bukkantak. Az esemény meglehetős izgalmai keltett a régészek körében, mert ritka dolog, hogy a szárazföldről kerüljenek elő ilyen letek. Egyébként ugyancsak Marseille, ben tártak fel egy löld alatti par. kalóhely alapjainak kiásása során, egy i. e. III—II. században épült görög erődítmény romjait. (11.) — Azt hiszed, meglepsz ve. le? így csinálta ezt az egész pere- puttyod. Amikor engem elvet­tél, úgy vélted, hogy rangommal és vagyonommal betörhetsz oda, ahova, vándoriparos őseid évszá­zadok óta hiába vágynak. Csak­hogy. te mégsem lettél az ural­kodó elit tagja, csak egy felka­paszkodott kupec. De most újra kísérletezel. Talán ezzel a paraszt senkivel az oldaladon az elvtár­sak maguk közé fogadnak. — Most már takarodjon innen — ugróit lel Simó. — Takarod­jon, mert... — Árnál akartam, megmond­tam — sziszegte Eötvösné. — De ■a dolog még nincs befejezve. Az elvtánsak még nincsenek itt és nem biztos, hogy valaha is, ide­jönnek ... Eötvösné elrohant. Férje tanács­talanul állt az ajtóban, majd egy 'bizonytalan lépést telt befelé ... — Maga is menjen jóember — mondta Simó. — Felesége egy undorító perszóna, de amit mon­dott, abban lehet némi igazság... — Álljunk csak meg azzal a nagy igazságos/.lással — mondta Rózsi. — Maga itt ne rendelkez­zen — fordult Simó felé. — Azonnal idejössz, Rózsi — kiáltott Simó és Rózsinak sem tűnt fel, hogy legezi. — Az osz­tályharc nem lelkigyakorlat és nem társasjáték. De hu úgy gon­dolod, hát tessék, légy Eötvösné méltóságos asszony... — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi — De azért le se hidd. hogy té vagy Marx vagy hogy is hívják a szenteteket. Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték fekszik. Felismerte rajta Krisztina írását. Idegesen tépte fel a borítékot. „Kózsikám! Ha Kázmér meg­jön, küldd lel a lakásunkba. En- gcdelineddcl a te szobádban hú­zom meg magam és ott várom őt is. Én odalent egy pillanatig sem maradhatok. Először a közös óvóhelyre akartam menni, de az a félkarú ember kizavart onnan. Azt mondta, hogy a magamfaj­tának nincs ott semmi keresni­valója. Lehet, hogy igaza van. Mondd meg Kázmérnak, hogy nagyon várom. Csókol és min­dent nagyon köszön: Krisztina.” — Hol van Kázmér? — kiáltott fel Rózsi. — Ki az? — kérdezte Simó. — Tószieghy zászlós. — Köpetzy körzetvezető segéd­tisztje. — tette hozzá jelentőség- teljesen Melanie. — Ügy, tehát ő is itt van! Na­gyon kíváncsi lennék a pofájára — mondta Simó és fenyegetően előlépett. Ekkor belépett az óvóhelyre Eötvösné. Nyomában a sváb pa­rancsnok és két géppisztolyos német. Az asszony Rózsira muta­tott: — Itt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? — kérdezte a sváb. — Nem lopta, én adtam neki. A sajátomból — mondta Eötvös. — Ügy! Te neked van sajátod rum ... Hát akkor mutasd .. Na, mozdulás! — Ich spreche deutsch — ha­jolt meg Eötvös. — Ne törje magát — mondta félhangosan Melanie. — Ez néme­tül ugyanilyen rosszul beszél. — Te csak ne pofázz, az a né­met, hanem mutasd, hol a rum — lódított a sváb Eötvösön, aki elindult a pincéjük felé. Felnyi­totta előttük a betámasztott mel­lékhelyiséget, ahoL az ostrom má­sodik hónapja után is hihetetlen gazdagsággal tornyosultak a lisz. les, cukros zsákok, óriási szalon­natáblák, hatalmas sonkák és nem utolsósorban több láda ne­mes ital. A sváb ünnepélyes hangon be­jelentette: — Ezt mindent én a nagy né­met birodalom nevében lefo­gom ... azaz lefogódzom ... — Lefoglalom — segített Eöt­vös, akinek arcán az alázat, a félelem mellett, mintha egy kis kárörvendő mosoly bujkált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eöt- vösék pincéjében tolongott. — És a pince is lefo... az amit az előbb mondta. Mindenki takarodja ki magát... Eötvösné akart valamit mon­dani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a föl­dön. Aztán egy sorozatot a meny. nyezetbe lőtt. Ettől azonnal ki­ürült a pince. Eötvösné ugrott ki elsőnek az ajtón. — A pince senki nem hagyhat­ja el! — kiáltotta a sváb, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe. — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És csak akkor vet­te észre, hogy Rózsi eltűnt. — Ki látta Rózsit? — Természetesen meglógott... Mert maguk hagyták — mondta Melanie. — Most már elegem van ma­gából is — torkolta le Simó. — Persze, ezért is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondta az állítólagos Csoko­nai utód. Aztán Eötvösnéhez lé­pett. — Te csak gyere velem, megosztom veled az ágyam. Mi sem hagyhatjuk cserben egymást. Átölelte Eötvösnét és megve­tően nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fe­nyegető mozdulattal visszaparan­csolta. — Fegyver kellene, a szentsé­git — morogta félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok, hogy ezek egy órán belül kijönnek és valamennyi nőt beterelik maguk­hoz. — Ezt maga honnan veszi? — kérdezte Simó. — Ez a szakmám ... XI. Rózsi Krisztina levelét meg­kapva, azonnal Eötvösék lakásá­ba rohant. A cselédszobában Kö­vest és Krisztinát elmélyült be­szélgetésben találta... — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr el­mesélt — mondta könnyezve Krisztina. — Nekem is, elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kér­dezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a levele­det megtaláltam, már eltűnt. — Rózsika, én most elmegyek — szólt közbe Köves — nagyon szégyellem, hogy ennyi kavaro­dást okoztam. — Hol találtál rá? — kérdezte Rózsi, de Krisztina helyett Kö­ves felelt. — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban, elő­ször azt hittem, hogy maga jön Rózsika. De aztán rájöttem, hogy a kulcsa nálam van. Ekkor — mi mást tehettem volna — be­bújtam az ágy alá. A kisasszony belépett és leült. Egy kicsit sír- dogált, aztán felállt és vetkőzni kezdett. — És ekkor — folytatta Krisz­tina — Köves úr megszólalt az. ágy alól és azt mondta: Bocsá­natot kérek, de ne tessék foly­tatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam kényel­metlen helyzetbe hozni... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, közben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én fel­kutatom. Ebben már van gya­korlatom — Igen, én is így látom he­lyesnek — mondta Köves. — Ma­ga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot m4r kibírhatja. (Folytatjuk.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom