Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-13 / 137. szám
1975. június 13. • PETŐFI NÉPE • 5 Igények és lehetőségek a nemzetiségi nyelvek 1 AC7fÁcprA Interjú dr. Fekete Bertalan ^ országos szakfelügyelővel A felszabadulást követő harmincadik esztendő az ünnepségek mellett a számvetések ideje is. E törekvés az élet legkülönbözőbb területein országszerte megmutatkozik ezekben a hónapokban. Időszerű hát elidőzni annál a kérdésnél, hogyan alakult a hazánkban élő nemzetiségek oktatási helyzete az eltelt három évtized alatt. Felkerestük Katymáron dr. Fekete Bertalan iskolaigazgatót, országos nemzetiségi szak- felügyelőt, aki egyben a Magyar Pedagógiai Társaság Bács- Kiskun megyei nemzetiségi tagozatának titkára is. — Más vonatkozásban szokás arról beszélni, bogy mit örököltünk a Horthy-rendszertől. Bizonyára ipgos feltenni e kérdést nemzetiségi oktatásunkkal kapcsolatban is. Volt-e valami előzménye a felszabadulás utáni esztendők törekvéseinek? — Messzire vezetne, s meglehetősen sok helyet foglalna el, ha arról próbálnánk képet adni, hogy a nemzetiségi kérdés napirendre kerülése óta — több mint másfél évszázad alatt — milyen és mennyiféle módon igyekeztek megőrizni nemzetiségeink önérzetüket, öntudatukat, hagyományaikat és nyelvüket. A Hoihy-Magyarországtól sok-sok nemzetiségi gyűlöletet, nacionalizmust örököltünk, s csaknem a nullával egyenlő, amit a nem magyar anyanyelvűek oktatást eredményeiről elmondhatunk. Folyt ugyan néhol — szűkebb hazánkban Garán és Katymáron például — nemzetiségi oktatás, de ennek is inkább az elmagya- rosítás volt a célja. Az okmányokban és előírásokban „a magyar nyelv és kultúra felsőbbrendűségének” elfogadtatásán fáradoztak a hivatalos szervek. — A felszabaduláskor milyen volt a jelenlegi Bács-Klskun megye termetén élő németek, délszlávok és szlovákok oktatása? — 1945-ben nemzetiségi anyanyelvű oktatás csupán a pravoszláv egyházi iskolákban folyt. Megyénk területén ilyen iskola csak Hercegszántón (működött akkor, az iskolák 1948-ban bekövetkezett államosításáig. A fel- szabadulást követően a Magyar Kommunista Párt Szegeden közzétett programnyilatkozata alapján — jóval a kormányrendelkezések előtt —, megkezdődött a nemzetiségi iskolahálózat szervezése, amely 1950-ig befejeződött. — Bizonyára nem volt könnyű dolguk azoknak, akik e szép feladat va- lóraváltáaán fáradoztak? Gondolom, sok nehézséggel kellett megküzdeniük. — Az első iskolák szinte a -semmivel kezdtek. A tanítókat paraszt- és munkásfiatalok közül toborozva. Pécsett nyári tanfolyamokon képezték. A tanitókép zőt végzett délszláv pedagógusok első kirajzása 1951-ben következett be; majd egy esztendővel később diplomát kaptak a délszláv nyelvszakos tanárok is. 'Tankönyv nem volt; ez termé- -szetesen rányomta a bélyegét az oktatás színvonalára. — Hogyan összegezné a nemzetiségi nyelvoktatás három évtizedes eredményeit? S ml a különbség a sokszor hallott tannyelvű és nyelvoktatói iskolák között? — Az elmúlt harminc esztendőt nagyjából kél szakaszra oszthatjuk. Az első 1945-től 1960-ig, a második pedig napjainkig tartott. Az első tizenöt évben a nemzetiségi tannyelvű iskolákban kizárólag anyanyel- vexi oktattak. Csak ezután vezették be ezekben az intézményekben a kétnyelvű tanítási. Mégpedig úgy, hogy a humán tárgyakat anyanyelvükön, a reál tárgyakat magyarul sajátítják el a tanulók. Hozzá kell tennem, hogy a nemzetiségi fiatalok a közkeletű szakkifejezéseket megtanulják az anyanyelvükön is. — A nemzetiségi nyelvet oktató iskolákban milyen változás történt? — Ml indokolta a kétnyelvű oktatásra való áttérést? — Jóformán semmi lényeges. Legfeljebb az — persze, ez is valami —, hogy az órák számát: heti kettőről négyre emelték.-1— 1960 körül országosan megszületett a felismerés: a teljes nemzetiségi nyelvié való lőrék- vés formálisan biztosítja ugyan a jogokat, de ténylegesen kevésbé; hiszen nem egyenlőek a lehetőségek. Mivel az integrálódó szocialista társadalom nem igényelte már a régi iskolatípust, így azokat az elnéptelenedés veszélye fenyegette. Sietek leszögezni, hogy a nemzetiségi nyelvek oktatása össztársadalmi érdek. — Többször olvastunk, hallottunk róla, hogy kísérleteket folytatnak a nemzetiségi oktatás javítása érdekében. — Jelenleg egy megyei és egy országos szintű iskolakísérlet folyik Garán, illetve Katymáron. Az Országos Pedagógiai Intézet gondozásában történő katymári kísérlet első négyéves szakasza a mostani tanévvel zá- j-ull. Felmérést végeztünk, s ennek alapján kiderült, hogy a német nyelvre jelentkezettek negyvenkét százaléka magyar szülök gyermeke. A szerb-horvát nyelv viszonylatában ez az arány harminchat százalékos. A kísérlet, illetve a korszerűsítésre való törekvés lényege, hogy nemzetiségi oktatásunk lépjen ki zártságából, s feleljen meg az össztársadalmi és nemzetiségi érdekeknek. — Mi ösztönzi önt erre a cseppet sem könnyű. sok elfoglaltságot jelentő munkára? — Meggyőződésem, hogy amit ma sokan a nemzetiségek asszimilációjának mondanak, az nem más, mint a szocialista társadalmon belüli integrálódás. Ez óriási különbség! Természetesen •ugyanakkor él sokakban az igény a nemzetiségi lét és az azt erősítő nyelv megőrzésére és fejlesztésére. Hangsúlyozni kell. hogy ez a jogos igény már nem csak nemzetiségi, hanem egyben össztársadalmi indíttatású is Ügy gondolom, hogy az olyan ember, mint én, aki ,,két nép mezsgyéjén él", nem maradhat adós az ilyesfajta feladatok elvégzésével. — On iskolaigazgató, s egyben or- szágos szakfelügyelő; sőt, a Magyar Pedagógiai Tórsaság nemzetiségi tagozatának Is egyik felelős vezetője. Mint ilyen, nemcsak a délszláv, de a német, román és szlovák oktatási Ügyekkel Is foglalkozik. Hogyan képes mindezt elvégezni? — Elég széles skálán kell mozognom, igaz. Szerencsére a tapasztalatokat hasznosítani tudom mindennapi munkámban. Hangsúlyozom, hogy a beosztás nem cél számomra, hanem eszköz a szép célok valóra váltásához. Az a tény, hogy Batto- nyától Sopronig áttekintési lehetőségem van, sok erőt ad. A felsoroltakon kívül a Magyar- országi Délszlávok Demokratikus Szövetségében az oktatási bizottság elnöke vagyok. Mindez együtt összefüggő, s meglehetősen nagy munkaterület. Jó érzés, ha bárhol eredmény születik, s abban nekem is részem lehet. — Hogyan Jellemezné nemzetiségi oktatásunk Jelenlegi helyzetét? — Dinamikusan fejlődik, s ugyanakkor vajúdó állapotban van. A nemzetiségi nyelvoktatásban résztvevők száma évről évre örvendetesen növekszik. A mennyiségi fejlődéssel viszont nem tart még lépést a tartalmi fejlesztés. A nemzetiségi tantervek kidolgozása, az új tankönyvek megírása az új iskolatípus függvényeként jelentkezik, üzért oly fontos a kísérletezés. — Kérem, szóljon néhány «zót a további terveiről! — A gyakorlati tevékenység mellett nagyobb teret szánok ezután az elméleti kutatásnak. A sok felgyűlt tapasztalatot ezáltal is gyümölcsöztetni szeretném. .Remélem, hogy mielőbb sikerül többet foglalkoznom kedvelt fő témámmal: a kétnyelvű gondolkozás pszichológiai összefüggéseinek vizsgálatával. Varga Mihály Sorozat a mai magyar iparmű vészetről Az olvasók kívánságának tett eleget a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, amikor elhatározta a mai magyar iparművészet bemutatását. négy kötetben. A sorozat első kötete, a Kerámia, porcelán. üveg — az ünnepi könyvhétre készült el és megismertet az egyedi és ipari kerámia, a porcelán és üvegedények, épületdíszek. térplasztikák legsikerültebb alkotásaival. A válogatottan szép illusztrációkhoz Koczogh Ákos, jelenkori iparmüvészetünk jó ismerője írt bevezetőt, pontos képet festve az utóbbi évek kerámia-, porcelán- és üvegművészetről. Megtudhatjuk, hogy iparművészeink egyaránt merítenek a magyar népművészetből. a művészetek nagy korszakainak felfogásából, anyagkezeléséből. mintakincséböl. de kísérleteznek új anyagokkal, mázakkal. színekkel, formákkal és eljárásokkal is. Az iparművészekről Kol'íán Károly készített portréfotókat, mellettük az alkotók életrajzi adatait is feltüntették. Természetesen nem a művészek bemutatásán van a hangsúly, hanem elsősorban al_ kotásaik megértésén és megbecsülésén. A sorozatinditó kötél igényes, kitűnő munka, máris érdeklődéssel várjuk a többit. A tervek szerint még az idén eljut az olvasókhoz a textilművészetet ismertető kötet, jövőre pedig az ötvösséget és a belsőépítészetet tárgyaló két tanulmány, a mostanival azonos kivitelben és terjedelemben. Eszperantó Magazin Olvasóink előtt ismeretes, hogy lapunkban időnként felhívjuk a figyelmet a frissen megjelent folyóiratok, hetilapok érdekesebb cikkeire, tanulmányaira. Ez alka. lommal a magyar nyelven megjelenő, s országszerte egyre népszerűbbé váló Eszperantó Magazin legújabb számának elolvasásához igyekszünk kedvet ébreszteni. A televízió egyik legtekintélyesebb riportere vall egy „öninterjúban” az eszperantó érdekességé, ről és hasznáról. Elmondja, hogy még a „soknyelves”, s a világnyelveken kívül még jó néhány nyelvben járatos embernek is szüksége van az eszperantóra. Számos példával igyekszik énnek igazáról meggyőzni olvasóit. A magyar nyelvtudomány nagy öregje, a tudós Bérezi Géza is hasonlóan vélekedik — ám érthetően más szemszögből s más megvilágításban. Az eszperantóban „értékes nyelvi tulajdonságok rejlenek” — írja a profesz- szor. Érdekes és izgalmas olvasmány az az összeállítás, amelyből megtudjuk, hogy a régebbi évtizedekben milyen heves harcok dúltak a magyar parlamentben az eszperantó alkalmazása illetve elterjesztése körül. S nem kevés., bé figyelmet lekötő olvasmány az is, amelyből kiderül, hogy a Szovjetunió területén mennyire kiszélesedett az eszperantó mozgalom. I—a —v) ŰTTÖRÖÉLET Pajtások! Búcsúzunk tőletek, ahogyan ti is elbúcsúztatok iskolátoktól, szeptemberig, vagy nyolcadikosokként — végleg. Az iskolától, de nem az úttörőmozgalomtól! Hiszen ahogyan hozzáfok is visszajártak, rajvezető-helyet- lesként a csapatban tevékenykedtek az iskola hajdani úttörői — úgy rátok is számítanak, benneteket is visszavárnak! Ahogyan a mi búcsúnk is csak 9—10 hétre szól, és amikor a csengő újra padba szólít benneteket mi is újra jelentkezünk —, jelentkezzetek ti is. újból a csapatnál, ahova annyi kedves emlék fűz benneteket. Búcsúzóul az plmúlt napokban érkezett leveleket, tudósításokat adjuk közre, nem titkolt büszkeséggel, hiszen valamennyien nagyszerű eseményekről küldték beszámolójukat. Lakitelékről, Szatmári Gabriellától érkezett az első levél. Gabit nagy kitüntetés érte: jó úttörő- munkája jutalmául részt vehetett a zánkai úttörőváros megnyitási ünnepségén. A háromnapos kirándulás nagyszerűen sikerült, bár a napsütést egy kicsit nélkülözték. „Jómagam és minden Bács me. gyei — szól a levél — a 6 a al- láborba került. Gyönyörűen berendezett szobákat és ragyogó tisztaságot láttunk mindenhol. Altáborunk vezetője Szabó Magda néni mindent elmondott, amit az ünnepélyes átadással, illetve az élőtte lezajló főpróbával kapcsolatban tudnunk kellett. Azután mind a négyezren elmentünk vacsorázni! Másnap került sor a főpróbára. Tökéletesen ment minden — igaz mi egy kicsit elfáradtunk. de az nem számított. Másnap majd megszakadt a szívünk, mert úgy zuhogott az eső, hogy az egész ünnepséget a tornacsarnokban kellett megtartani, oda pedig nem fértünk be valamennyien. Az ünnepség magas rangú ven. dégei viszont az átadás után sorra látogatták az altáborokat, hozzánk is eljutottak. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy a mi épületünkben én mutathattam meg mindent. Végül citeráztam is, az itthon tanult dalokból a vendégeknek. Délután az Állami Bábszínház előadását néztük meg, majd hajókiránduláson vettünk részi, igaz, hűvös volt az idő, de legalább, nein .»Sty %r. A harmadik napön már csomagoltunk indyjtjunk ^za. á csodálatos élménnyel: birtokba vettük Zánkát, a mi városunkat, ahol minden esztendőben huszonötezer pajtásunk táborozhat”. * Űj köntösben, az eddiginél szebb, tisztább nyomással jelent meg a bácsalmási úttörők újság, ja, a Kukkantó. Amint a lap első oldalán kiderül, a helyi Petőfi • Szatmári Gabi, aki megyénket, képviselte Zánkán. Tsz segítségével sikerült a tartalmas Igpot technikailag tökéletesíteni. fiy kitűnő papírnak köszönhető, hogy a rajzszakkör jól sikerült munkáit is bemutathatják. A csapat ifivezetői közül többen Zánkára indulnak a nyáron Az úttörőként, majd ifivezetőként is jó munkát végző Molnár Hellát pedig a helyi gimnázium KISZ- alapszervezetének titkárává választották! Gratulálunk! * A nemesnádudvari, csapattól vastag borítékot hozott a posta: öt pajtás irt az Úttörőéletnek levelet, beszámolót! Tiszta szívből köszönjük a meghívással együtt, kora ősszel mindenképpen elmegyünk hozzájuk. Az úttörő, és kisdobosavatásról Szauter Anna rajtitkár, és Knáb Mária őrsvezető irt tudósítást. A sportverseny mérlegét Kovács Viktória készítette el. Agócs Teri, a csapat titkára arról számol be, hogy megalakult az új csapatvezetőség és csapattanács. Így már elkészíthették a terveket (!) a nyáron megkezdik a következő évi úttörőprogram körvonalazását, hogy valamennyi esemény emlékezetes legyen számukra. Schauer Magdi a nyári szünet terveiről írt részletesen. Mint leveléből kiderül, tíz pajtás indul őrsvezetőképző bíborba, ötvenea a Balaton partján fognak táborozni. Az iskolában működő szak. k;öröH, közül a legtöbb nyáron is folyamatosan dolgozik — a gyakorlókért sem marad parlagon. És még egy nagyszerű, követésre méltó ötlet: az aktuális feladatokat — előre meghatározták az időpontokat — egy-egy raj végzi el! * Jó pihenést, nyaralást kíván minden kisdobosnak, úttörőnek és felnőtt úttörővezetönek: Selmeci Katalin 1800 éves hajóra bukkantak a szárazföldön Marseille-ben egy alapozási munka során 1800 éves római hajó maradványaira bukkantak. Az esemény meglehetős izgalmai keltett a régészek körében, mert ritka dolog, hogy a szárazföldről kerüljenek elő ilyen letek. Egyébként ugyancsak Marseille, ben tártak fel egy löld alatti par. kalóhely alapjainak kiásása során, egy i. e. III—II. században épült görög erődítmény romjait. (11.) — Azt hiszed, meglepsz ve. le? így csinálta ezt az egész pere- puttyod. Amikor engem elvettél, úgy vélted, hogy rangommal és vagyonommal betörhetsz oda, ahova, vándoriparos őseid évszázadok óta hiába vágynak. Csakhogy. te mégsem lettél az uralkodó elit tagja, csak egy felkapaszkodott kupec. De most újra kísérletezel. Talán ezzel a paraszt senkivel az oldaladon az elvtársak maguk közé fogadnak. — Most már takarodjon innen — ugróit lel Simó. — Takarodjon, mert... — Árnál akartam, megmondtam — sziszegte Eötvösné. — De ■a dolog még nincs befejezve. Az elvtánsak még nincsenek itt és nem biztos, hogy valaha is, idejönnek ... Eötvösné elrohant. Férje tanácstalanul állt az ajtóban, majd egy 'bizonytalan lépést telt befelé ... — Maga is menjen jóember — mondta Simó. — Felesége egy undorító perszóna, de amit mondott, abban lehet némi igazság... — Álljunk csak meg azzal a nagy igazságos/.lással — mondta Rózsi. — Maga itt ne rendelkezzen — fordult Simó felé. — Azonnal idejössz, Rózsi — kiáltott Simó és Rózsinak sem tűnt fel, hogy legezi. — Az osztályharc nem lelkigyakorlat és nem társasjáték. De hu úgy gondolod, hát tessék, légy Eötvösné méltóságos asszony... — Ha hülye lennék! — mondta Rózsi — De azért le se hidd. hogy té vagy Marx vagy hogy is hívják a szenteteket. Rózsi még folytatta volna, de észrevette, hogy az ágyán egy boríték fekszik. Felismerte rajta Krisztina írását. Idegesen tépte fel a borítékot. „Kózsikám! Ha Kázmér megjön, küldd lel a lakásunkba. En- gcdelineddcl a te szobádban húzom meg magam és ott várom őt is. Én odalent egy pillanatig sem maradhatok. Először a közös óvóhelyre akartam menni, de az a félkarú ember kizavart onnan. Azt mondta, hogy a magamfajtának nincs ott semmi keresnivalója. Lehet, hogy igaza van. Mondd meg Kázmérnak, hogy nagyon várom. Csókol és mindent nagyon köszön: Krisztina.” — Hol van Kázmér? — kiáltott fel Rózsi. — Ki az? — kérdezte Simó. — Tószieghy zászlós. — Köpetzy körzetvezető segédtisztje. — tette hozzá jelentőség- teljesen Melanie. — Ügy, tehát ő is itt van! Nagyon kíváncsi lennék a pofájára — mondta Simó és fenyegetően előlépett. Ekkor belépett az óvóhelyre Eötvösné. Nyomában a sváb parancsnok és két géppisztolyos német. Az asszony Rózsira mutatott: — Itt az a tolvaj céda! — Te loptad az a rum? — kérdezte a sváb. — Nem lopta, én adtam neki. A sajátomból — mondta Eötvös. — Ügy! Te neked van sajátod rum ... Hát akkor mutasd .. Na, mozdulás! — Ich spreche deutsch — hajolt meg Eötvös. — Ne törje magát — mondta félhangosan Melanie. — Ez németül ugyanilyen rosszul beszél. — Te csak ne pofázz, az a német, hanem mutasd, hol a rum — lódított a sváb Eötvösön, aki elindult a pincéjük felé. Felnyitotta előttük a betámasztott mellékhelyiséget, ahoL az ostrom második hónapja után is hihetetlen gazdagsággal tornyosultak a lisz. les, cukros zsákok, óriási szalonnatáblák, hatalmas sonkák és nem utolsósorban több láda nemes ital. A sváb ünnepélyes hangon bejelentette: — Ezt mindent én a nagy német birodalom nevében lefogom ... azaz lefogódzom ... — Lefoglalom — segített Eötvös, akinek arcán az alázat, a félelem mellett, mintha egy kis kárörvendő mosoly bujkált volna. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eöt- vösék pincéjében tolongott. — És a pince is lefo... az amit az előbb mondta. Mindenki takarodja ki magát... Eötvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a földön. Aztán egy sorozatot a meny. nyezetbe lőtt. Ettől azonnal kiürült a pince. Eötvösné ugrott ki elsőnek az ajtón. — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltotta a sváb, és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe. — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És csak akkor vette észre, hogy Rózsi eltűnt. — Ki látta Rózsit? — Természetesen meglógott... Mert maguk hagyták — mondta Melanie. — Most már elegem van magából is — torkolta le Simó. — Persze, ezért is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondta az állítólagos Csokonai utód. Aztán Eötvösnéhez lépett. — Te csak gyere velem, megosztom veled az ágyam. Mi sem hagyhatjuk cserben egymást. Átölelte Eötvösnét és megvetően nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fenyegető mozdulattal visszaparancsolta. — Fegyver kellene, a szentségit — morogta félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok, hogy ezek egy órán belül kijönnek és valamennyi nőt beterelik magukhoz. — Ezt maga honnan veszi? — kérdezte Simó. — Ez a szakmám ... XI. Rózsi Krisztina levelét megkapva, azonnal Eötvösék lakásába rohant. A cselédszobában Kövest és Krisztinát elmélyült beszélgetésben találta... — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr elmesélt — mondta könnyezve Krisztina. — Nekem is, elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kérdezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a leveledet megtaláltam, már eltűnt. — Rózsika, én most elmegyek — szólt közbe Köves — nagyon szégyellem, hogy ennyi kavarodást okoztam. — Hol találtál rá? — kérdezte Rózsi, de Krisztina helyett Köves felelt. — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban, először azt hittem, hogy maga jön Rózsika. De aztán rájöttem, hogy a kulcsa nálam van. Ekkor — mi mást tehettem volna — bebújtam az ágy alá. A kisasszony belépett és leült. Egy kicsit sír- dogált, aztán felállt és vetkőzni kezdett. — És ekkor — folytatta Krisztina — Köves úr megszólalt az. ágy alól és azt mondta: Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, közben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én felkutatom. Ebben már van gyakorlatom — Igen, én is így látom helyesnek — mondta Köves. — Maga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot m4r kibírhatja. (Folytatjuk.) \