Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-13 / 137. szám

« • PETŐFI NEPE • 1975. június 13.

A nőkérdés össztársadalmi jellegéről

• Kevés olyan probléma van

közéletünkben, amelyet az utolsó öt évben oly gyakran, s akkora nyomatékkai tárgyalt és vitatott a széles közvélemény, mint a nőkérdést. Természetesen, napjainkban és a mi társadalmunkban nem a törvény előtti egyenlőség a .probléma, hanem azok az ellentmondások, amelyek egyfelől a nemek közötti egyenlőség jogi dekrétumai, másfelől a két nem szakmai és általános műveltségi szintje, a társadalmi munkamegosztásbeli szerepe és vezetésbeli részesedése között fennállnak.

A nők harca az egyenjogúság kivívásáért nem a marxizmussal kezdődött. Már kétszáz évvel ezelőtt az amerikai függetlenségi háborúban, majd a francia forradalomban megfogalmazódtak azok a polgárjogi célok és követelések, amelyeket az úgynevezett feminista mozgalmak előzményének tekinthetünk. Ezeknek a lényegüket tekintve, polgári mozgalmaknak közös jellegzetessége volt. hogy a nőkérdést önmagában szemlélték és emancipációs követeléseiket többé-kevésbé elszakították a kor más, nagy fontosságú gazdasági, társadalmi és politikai problémájától. A feministák szenvedélyesen és áldozatkészen küzdöttek a nemi felvilágosításért, a fiúk és lányok koedukált oktatásáért, a nők egyetemi felvételének engedélyezéséért, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének elfogadtatásáért és valóra váltásáért —, de anélkül, hogy mindezt összekapcsolták volna a magántulajdonra és a birtokos osztályok uralmára épülő társadalmi rend átfogó bírálatával és támadásával.

• A marxizmus és a marxi eszméktől áthatott munkásmozgalom nőpolitikája azáltal és annyiban is újat hozott a feminizmushoz képest, hogy kezdettől fogva -elvetette a nőkérdés elszigetelt, önmagában való szemléletét. Megmutatta az ösz- szefüggést a nőkérdés és a kor egyéb nagy problémái között, és beillesztette a nőemancipáció programját az elnyomott és kizsákmányolt társadalmi osztályok, s rétegek általános felszabadításának programjába. A maxizmus, majd a leninizmus azt hirdette, hogy a munkásnőnek — a férfi proletártestvérével együtt —, előbb a tőke és a nagybirtok alól kell felszabadulnia és csak azután szabadulhat fel á családi elnyomás, a hagyományos családapai-férji uralma alól.

Nos, az elmúlt három évtizedben nálunk a történelem elvégezte a nagybirtokosok és a nagytőkések uralmának, a magántulajdon mindenhatóságának felszámolását. Azonban a marxizmus ama tanítása, hogy a nők tényleges egyenjogúsításának feladatát az ország, a társadalom egyéb jelentős problémáival összefüggésben kell szemlélni, és hogy a nőemancipáció folyamata szüntelen kölcsönhatásban van a társadalom gazdasági, szp- ciális és tudati változásainak alapfolyamataival —, ez a felismerés és tanítás ma épp any- nyira időszerű, mint ötven, vagy száz esztendővel ezelőtt.

• Vegyünk egy példát és mutassuk be azon az előbbi megállapítás érvényét. Itt van a nők otthonon kívüli munkavállalása. Századunkban, különösen annak második felében ez a folyamat Magyarországon is jelentősen előrehaladt. Amíg a századfordulón az összes keresőnek mintegy 25 százaléka volt nő, 1949- ben pedig kereken 30 százaléka, addig napjainkban az összes aktív keresőnek csaknem a fele, pontosan 44 százaléka leány és asszony. Ezt a növekvő számsort önmagában — tehát létrejöttének körülményeitől eltekintve — bizonyára mindenki örömmel üdvözli, aki őszinte híve a nők tényleges egyenjogúsításának és aki tudja, hogy a nők családon belüli gazdasági kiszolgáltatottsága csakis kereső foglalkozás vállalásával szüntethető meg.

A kérdés csupán az, hogy ez a folyamat a valóságban mindig és minden körülmények között elősegítette-e a nők várakozásainak és reményeinek teljesülését: közelebb vitte-e őket a munkával való azonosulás öröméhez, a szabad és egyenlő házastársi kapcsolatok megvalósulásához?

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgálnunk a női munkavállalás összefüggéseit a társadalom más, alapvetően fontos folyamataival — például az iparosítással. Köztudomású, hogy elsősorban az iparosítás, különöséül az utolsó negyedszázad gyorsított ütemű iparosítása tette lehetővé, és ösztönözte a gazdasági függetlenségre vágyó, magasabb egyéni-családi életnívó felé törekvő nőket, hogy kereső foglalkozást vállaljanak.

• Csakhogy iparosítani többféleképpen lehet. A fejlődő ipar növekvő munkaerő-szükségletét, amint ezt az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek tapasztalataiból ismerjük, többféle módon lehet kielégíteni. Lehet ipart telepíteni oda, ahol a nőlakosságnak jelentős munkaerő-feleslege van. Az ilyen iparosítás akként teszi keresővé a nőket, hogy aközben megmaradnak otthonukban, megszokott környezetükben, támaszkodva a

gyermekgondozás, oktatás, közétkeztetés ama intézményeire, amiket a község, vagy a kisváros nyújt nekik. E megoldás azzal, hogy lakóhelyükön hagyja a nőket, egyszersmind mentesíti őket az életforma-változtatással együttjáró feszültségektől, a különféle urbanizációs ártalmaktól.

Lehet a munkaerőt (nőket és férfiakat) akár családostul is a nyersanyagok és energiaforrások közelében újonnan létesített ipari központok köré telepíteni. Ez esetben az otthonukból elköltözött nők beilleszkedési feladatai annál súlyosabbak és fárasztóbbak lesznek, mennél többet késik az ipari centrum életműködéséhez elengedhetetlenül szükséges infrastruktúra: a lakóépületek, a közlekedés és egészségügy, a közoktatás és gyermekelhelyezés, a közétkeztetés és szórakozás intézményeinek létrehozása.

És lehet az ipar munkaerőigényét ingázás révén kielégíteni. Azon az áron, hogy családapák és családanyák napi 2—4 órát utaznak otthonuk és munkahelyük között, vagy ami még rosz- szabb: hétről hétre, sőt hónapról hónapra alig néhány napot töltenek együtt családjukkal, mert munkanapjaik éjszakáit albérleti szobájukban, ágybérletükben, vagy munkásszálláson töltik. A családjával otthon maradó asszony megterhelése ilyen esetben gyakran emberfeletti: a kereső foglalkozás gyakorlása mellett egymaga látja el a háztáji gazdálkodást, az otthon teendőit, a gyermekek gondozását és nevelését, sőt részben még a távollevő férj élelemmel való ellátását is.

• A kérdés tehát, hogy a nők otthonon kívüli munkavállalása mennyiben segíti elő az igazi, az emberhez méltó emancipációt, a nő személyiségének kiteljesedését —. csakis a munka- vállalás körülményeinek és feltételeinek ismeretében dönthető el. Ha azt akarjuk, hogy a kereső foglalkozás elsajátítása és gyakorlása közelebb vigye a nőt a tényleges társadalmi felszabadulásához és egyenjogúságához, akkor munkavállalásának körülményeit messzemenően humanizálnunk kell; a folyamatot nem szabad kizárólag a gazdaságosság követelményeinek alárendelnünk., ‘d VAT“ .

íme, a nőkérdés egyetlen fontos problémájának elemzése is meggyőzően mutatja: mennyire elengedhetetlen, hogy a nőemancipáció folyamatát a szocialista építés egészének keretébe illesszük és összhangba hozzuk az ország gazdasági társadalmi, politikai és kulturáls fejlődésének többi alapfolyamatával.

L. P.

A korszerű mezőgazdaságért

7 millió 800 ezer tonna ásványi műtrágyát gyártottak 1974- ben a szoligorszki „Belorusz- kálij” Kombinátban. A kilencedik ötéves terv befejező évében, az idén a gyár káliumműtrágya termelése 8 millió 150 ezer tonna lesz, amely jelentősen felülmúlja a Szovjetunió állami ötéves tervében meghatározott mennyiséget. A káliumműtrágyatermelés fokozását a mezőgazdaság egyre növekvő igényei teszik szükségessé. Mindezt a „Belo- ruszkálij” gyár termelési kapacitásának bővítésével biztosítják. A kombinát három területi üzemegységének bányáit és ércdúsítóit nagy termelékenységű gépekkel szerelik fel. A közeljövőben megkezdi az üzemelést a „Beloruszkálij” negyedik részlege is, amelynek termelése évi 3 millió 500 ezer tonna káliumműtrágya lesz.

A mezőgazdaság kemizálása fontos tényezője a mezőgazdasági kultúrák termésnövekedésének, az állattenyésztés eredményes fejlődésének, valamint a szovhozok és kolhozok munkatermelékenység növelésének. A számítások azt bizonyították, hogy a legfontosabb mezőgazdasági kultúrák termesztésénél minden egymillió tonna műtrágya felhasználása körülbelül 55—65 ezer ember munkáját takarítja meg. A műtrágya vásárlására fordított minden egy rubel gabonából 1,5—2 rubel, cukorrépából 2—3 rubel, burgonyából

4—5 rubel, gyapotból pedig 3—5 rubel értékű többlettermést ad.

A kilencedik ötéves terv végéig a Szovjetunió műtrágya- termelését a tervek szerint 90 millió tonnára emelik.

Beloruszkálij” kombinát ércdúsító (gyárának őrlőüzeme.

(Fotó: APN—KS)

•

•

i'

A telefon

• •• rr •

jovoje

A földkerekségen mintegy 340 millió telefonkészülék van üzemben. A növekedés az elmúlt évtized során csaknem 100 százalékos volt.

Jóllehet a fejlesztők már megoldották a nyomógombbal való számválasztást, továbbra is a „jó öreg” forgótárcsa az egyeduralkodó a telefonkészülékeken. Kisebb jelentőségű újítások gyakran megjelennek a telefon- technikában. Ilyen például a japán Hitachi cég újfajta telefonkészüléke, amelyen a kagyló felemelése nélkül is lehet beszélni, amit a készülékhez csatlakozó mikrofon és hangszóró tesz lehetővé. Kétségtelen előny, hogy a beszélőnek nem kell tartania a kagylót, mindkét keze szabadon marad.

A távolbalátó telefon — a képtelefon —, nagyarányú elterjedésére a következő évtizedekben aligha lehet számítani. A rendszer nafö' távolságokat is áthidaló kiépítése ugyanis rendkívül költséges, ami nincs arányban azzal az előnnyel, hogy a beszélők láthatják is egymást. A vezetékes összeköttetést helyettesítő, rádióhullámokkal működő átviteli-rendszerek kiépítése sokkal hasznosabbnak bizonyulna.

A gondoskodás törvénye

II. A nyugdíjrendszer fejlesztése

A legnagyobb érdeklődésre minden bizonnyal azok a változások tarthatnak számot, amelyeket a társadalombiztosítási törvény a biztosítottak nyugellátásában érvényesít. Az öregségi nyugdíj- rendszert két igen jelentős jogszabály fejleszti.

Az egyik jogszabály a nyugellátásra jogosító korhatárt egységesíti, amikor kimondja: „öregségi nyugdíjra a hatvandik életévét betöltött férfi és az ötvenötödik életévét betöltött nő jogosult, ha 10 év szolgálati időt szerzett.” Ez az intézkedés a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok régd vágyát teljesíti, hiszen az eddigi érvényben levő szabály szerint a mezőgazdasági tsz-tagok korhatára 5 évvel magasabb a munkásokénál és alkalmazottakénál: férfiaknál 65 év, nőknél 60 év. Ezt a korhatárt 1976. január 1-től évente egy-egy évvel csökkentik, s 1980. január 1-től azonos lesz a munkások és alkalmazottak korhatárával

A törvény megerősíti az 1973- ban hozott rendelkezéseket a nyugdíjkorhatárt csökkentő kor- kedvezményekről. Azoknak jár két év korkedvezmény, akik az egészségre különösen ártalmas, a szervezetet fokozottan igénybe vevő munkakörben legalább tíz évig, (nők nyolc évig) dolgoztak. Minden újabb öt évi (nőknél négy évi), munkavégzés a kor- kedvezményre jogosító munkakörben egv-egy évvel tovább csökkenti a korhatárt.

Jelentős változás: a nyugellátás összegét meghatározó mértékszabály egységesítése. Eddig más rhértékszabál.v alapján állapították

meg a munkások és alkalmazottak és más mértéfcszabály alapján a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjösszegét. A munkások és alkalmazottak 10 évi szolgálati idő. vei az átlagkereset 22 százalékának megfelelő nyugdíjat kaptak. A termelőszövetkezeti tagoknál 10 év szolgálati idő a kereset 33 százalékának megfelelő nyugdíjra jogosított. A törvényben megszabott egységes mértékszabály szerint a 10 évi szolgálati idő alapján járó nyugellátás összege a biztosított havi átlagkeresetének 33 százalékát teszi ki. Minden további munkában töltött év után 2 százalékkal nő a nyugdíj mértéke, egészen a 25 éves szolgálati idő megszerzéséig. 26 és 32 éves szolgálati idő közt évente

1—1 százalékkal nő a nyugdíj mértéke, 33 és 42 évi szolgálati idő közt pedig 0,5—0,5 százalékkal emelkedik a mérték. A legmagasabb mérték, az átlagkereset 75 százaléka tehát 42 évi szolgálati idővel érhető el.

Az eddigi nyugdíjskálák helyébe lépő egységes mértékszabály egyetlen réteg szerzett jogát sem sérti, de jelentősen javítja azoknak a munkásalkalmazotti rétegeknek az ellátását, akiknek rövid a szolgálati idejük, hiszen 10 évi szolgálati idő után 11 százalékkal emelkedik a mérték a korábbialíioz képest. A gyakorlatban ezeknek a túlnyomórészt legalacsonyabb keresetű rétegeknek az ellátását az állami nyugdíjminimum megszabásával biztosította. A nyugdíjminimum ezután is fennmarad, s ennek ösz- szege az 1975. július 1-én életbe lépő nyugdíjemeléssel a munkások és alkalmazottak részére 910 forint, a tsz-tagoké 810 forint, a kisiparosoké pedig 860 forint lesz. Amennyiben valakinek a havi átlagkereset alapján az új mértékszabállyal számított nyugdíja ennél kevesebb lenne, az előbbiek szerinti minimális nyugellátást kapja.

Az eddiginél kedvezőbb ellátást biztosít az új mértékszabály azoknak is, akiknek hosszú a szolgálati idejük, mert nyugellátásuk valamivel magasabb lesz, mint az előző skála alapján számított ösz- szeg. Eddig a legmagasabb nyugdíj az átlagkereset 71 százalékát tette ki, szemben az új nyugdíj- maximummal, az átlagkereset 75 százalékával.

Fenntartja a törvény az ösztönző nyugdíjpótlék rendszerét is. Aki a nyugdíjkorhatár elérése után is tovább kíván dolgozni, a megállapítandó nyugdíjához még pótlékot kap, fizikai munkakörben évi 7 százalékkal, alkalmazotti munkakörben évi 3 százalékkal emelkedik a nyugdíja. Ebben az esetben természetesen a nyugdíj összege meghaladhatja a 75 százalékos maximális mértéket, mert például fizikai munkakörben töltött további négy évvel a nyugdíj elérheti az átlagkereset 95 százalékát. így a nyugdíj összege azonos lehet, sőt esetleg valamivel meg ás haladhatja a nyugdíjazás időpontjában elért keresetet, hiszen a nyugdíjalapként számított átlagkeresetbe a jutalom, a prémium az év végi nyereségrészesedés, az esetleges kitüntetéssel járó pénz is beletartozik. S. E.

(Folytatjuk.)

Építők a gyárban

A Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyárában hosszú évek óta nemcsak az üzem munkásai dolgoznak, itt keresi kenyerét a Bács-Kiiskun megyei Építő és Szerelőipari Vállalat dolgozóinak egy része is.

— Hat éve állunk ilyen szoros kapcsolatban az építőkkel — mondja István Károly, a gyár beruházási csoportvezetője. — Az ÉPSZER építette a hatalmas új műhelycsarnokunkat, most pedig régi gondunk megoldásán, az üzemi konyha és étterem létesítésén fáradoznak. A 6,8 millió forintos beruházással a tervek szerint szeptember végére készülnek el. A kétszintes épület emeletén lesz az 1000 adagos konyha, a földszinten pedig három turnusban 500 személy étkeztetésére alkalmas étterem lesz. A konyhából liften jut le az étel az étkezőkhöz.

A jelenlegi másik nagy munkájuk -az 1000 négyzetméteres alapterületű könnyűszerkezetes raktár, amelynek beruházási költsége 4,5 millió forint. Ennek a számunkra nagyon fontos, készáru és alapanyag tárolására készülő raktárnak az átadási határideje már április közepén lejárt, de jó kapcsolatunkat bizonyítja, hogy megértettük az építők gondjait. A raktár héjaza- ta és oldalfalai ugyanis alumíniumból készülnek, s ezeket az elemeket nem kapták meg idejében. Most azonban már minden a rendelkezésre áll, s nap mint nap látom, hogy mennyire „rákapcsoltak”. Vállalták, hogy ebben a hónapban átadják a raktárt. és bízunk abban, hogy be is tartják az ígéretüket...

A beruházási csoportvezetővel meglátogattuk a raktár szerelésén dolgozókat.

— Mi építő-vasasok vagyunk mondja mosolyogva Nagy Károly, az ÉPSZER segédüzemének csoportvezetője. — Nem a hagyományos építőanyagokkal dolgozunk, hanem vassal és alumíniummal,

s nem a vakolókanál vagy ács- szekerce a szerszámunk, hanem a villamos fúró. és szegecselőgép.

Május elején jöttünk ide, s miután itt az anyaghiány miatt lemaradás van, reggel haltól este hatig dolgozunk. Ahogy a brigád tagjait ismerem, elkészülünk június végére. Török Jóska, a brigád vezetője — int a tető felé — meg a társai régi szakemberek, s jól haladnak a szereléssel. Van a brigádban olyan segédmunkás is, aki már annyira elsajátította ezt a munkát, hogy önálló feladattal is meg lehet bízni. Korábban itt Félegyházán a gyapjúmosónál volt hasonló munkánk, legutóbb pedig mi szereltük a bajai Bácska áruház, alumíniumborílását is.

— Remélem, erre a raktárra is büszkék lesznek — szól közbe István Károly.

— Elégedett lehel majd a megrendelő — válaszol a csoportvezető. — A jövő hónap elején mi már a kisszállási diákotthon szerelésén fogunk dolgozni, meg Baján is várnak bennünket...

Míg a „beruházó és kivitelező” beszélgetnek, rövid látogatást teszek a kissé távolabb dolgozó Török Józseféknél. Mozgatható szerelőállvány tetején, vagy négy méler magasan. Szabó István hegesztővel az előtető oromfalát készítik.

— Mindig arra amelyik már elkészült — mondja Török József. — Nagyon sok városban megfordultunk már az elmúlt években, s szinte nem is tudom hirtelen felsorolni, hogy hol lehet találkozni a munkánkkal. Igen szép munkánk volt ennek a vállalatnak a budapesti gyárában a keverőüzem építése, a szegedi irodaház, a tiszakécskei posta, a kecskeméti iparitanuló intézet tanműhelye.

— Kell ehhez a szereléshez valami különleges tudás?

— Az éppen nem, de aki nem szívvel-lélekkel dolgozik, az ná• Deszatta Gyula és Tiba József nem rendelkezik szakmával, mégis mindketten kitűnően megállják a helyüket a brigádban. Felvételünkön az alumínium raktárfal alsó vizve- tőjének szegecselését végzik.

lünk nem állja meg a helyét. No. és az sem, akinek tériszonya van. Általában magasan dolgozunk, az Óbudái Hajógyárban például húsz méterre voltunk a földtől. Alii szédül, annak, bármilyen jó munkás, nincs közöttünk helye.

— A brigád létszáma állandó?

— Sajnos, nem. Mondhatni azt is, hogy minden munkahelyen újra kell alakulnunk. Volt már olyan, hogy másod-, vagy har- madmagammal dolgoztam, de helyenként nagyobb létszámra van szükség. Minden munkához azokat a munkásokat válogatjuk ősz. sze, akiket a helyszínen a legjobban tudunk hasznosítani. Itt például tízen dolgozunk, s egyik sem újonc a szakmában. El is készülünk időre — teszi hozzá, s látom, hogy szeretné már tovább folytatni a munkát.

Kattan a fényképezőgép, s máris a biztonságosabb föld felé igyekszem. Csak négy méter magasan voltam fenn, de igazat adok Török Józsefnek: a szaktudás mellett ezt a munkát külön szeretni kell... O. L.

• István Károly, a gyár beruházási csoportvezetőjét tájékoztatja Nagy Károly az ÉPSZER segédüzemének csoportvezetője, az építés-szerelés helyzetéről.

• A magasban dolgozik a mozgatható szerelőállványon Török József brigádvezető és Szabó István hegesztő.

Opauszky László felvételei