Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-12 / 136. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Púja Frigyes külügyminiszter, Hans-Dietrich Genschernek, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének meghívására szerdán hivatalos látogatásra az NSZK-ba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi re- (Folytatás a 2. oldalon.) Púja Frigyes külügyminisztert a repülőtéren Hans-Dietrich Gen­scher, az NSZK külügyminisztere fogadta. (Telefoto — AP—MTI—KS) <2 * IV* ■* a PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 136. szám Ára: 90 fillér 1975. június 12. csütörtök Választási nagygyűlés Dunaújvárosban Kádár János mond beszédet Csütörtökön délután választási nagygyűlést rendeznek Dunaújvá­rosban. A Vasműben megtartandó nagygyűlésen Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mond beszédet. A nagygyűlésről a rádió csütörtökön 14.25, a televízió 14.30 órai kezdettél helyszíni közvetítést ad: este a rádió 19 órától hangképek­ben, a televízió 20 órai kezdettel összefoglalóban számol be az ese­ményekről. (MTI) Púja Frigyes az NSZK-ba utazott Rövidesen megkezdik a kecskeméti számítógép- központ építését Korunk egyik legnagyszerűbb berendezése a számítógép. Gyor­san, pontosan old meg feladato­kat, s képes percek alatt produ­kálni olyan eredményeket, ame­lyeken kalkulátorok, adminiszt­rátorok csoportjai hetekig dol­goznak. Nem véletlenül kapott kiemelt helyet a IV. ötéves terv­ben a számítástechnika elterjesz­tésére, s alkalmazására a KGST-n belül is közös programot dolgoz­tak ki, Bács-Kiskunban a MTESZ megyei számítástechnikai munkabizottsága is évek óta fog­lalkozik ezzel a témával. Az eredmények közé tartozik, hogy a Számítástechnikai Ügyvitelszer­vező Vállalat (SZÜV) Kecskemét­re is telepít számítóközpontot. A megyei számítástechnikai munkabizottság legutóbbi ülésén már arról adhatott számot, hogy a kecskeméti számítógépközpont tervei elkészültek, s a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat rövidesen megkezdi az épületek alapozását. A jövő év augusztu­sára felépül a két gépterem, de­cemberére pedig a hozzátartozó irodaépület. A Központi Statisz­tikai Hivatal megyei igazgatósága is itt kap majd helyet, ez a szerv azonban csak 1977 vége felé költözhet be. A SZÜV természetesen már jó előre gondoskodik a számítás- technikai berendezésekkel bánni tudó műszaki és közgazdasági kép­zettségű szakembergárdáról. Pá­lyázat alapján ez év november 1-ig felveszi azokat, akik betöl­tik majd a kecskeméti számító­gépközpontban a különböző ál­lásokat, s megkezdi kiképzésüket. Az adatrögzítéssel foglalkozó — zömmel női munkaerőket — a jövő évben toborozzák. Annak érdekében, hogy a vál­lalatok. gazdaságok, szövetkeze­tek, intézmények minél közelebb­ről megismerkedhessenek az ügy­viteli gépesítéssel, a megyei szá­mítástechnikai munkabizottság az ősszel kiállítást rendez Kecske­méten, a Tudomány és Technika Házában. Ezen megismertetik a legnagyobb számítástechnikai gya­korlattal rendelkező vállalatok tapasztalatait, s bemutatják a hazánkban használatos számító­gépeket. A számítástechnikai bizottság idei programjában szerepel még, hogy a vállalatok, gazdaságok, szövetkezetek, intézmények veze­tői és ügyvitellel foglalkozó szak­emberei részére alapfokú számí­tástechnikai tanfolyamokat ren­dez. Ennek célja, hogy a vezetők megszerezzék azt az alapvető tá­jékozottságot, ami a gépesített ügyvitelrendszer bevezetéséhez szükséges. A számítástechnika alkalmazásához ugyanis elenged­hetetlen követelmény, hogy a vezetők aktívan részt vegyenek kialakításában. A bizottság egyéb­ként figyelemmel kíséri a megye közép- és főiskoláin is a számí­tástechnikai oktatást. N. O. Az örök barátság jegyében MSZBT-aktivisták kitüntetése Kedden este Szabadszálláson, a nagyközségi párt- bizottság székházában emlékeztek meg a Magyar— Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 30. év­fordulójáról. A megyei jellegű rendezvényen töb­bek közt részt vett Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára, Cera Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Varga László, az MSZBT Országos Elnökségének területi felelőse. Farkas Józéefnénak, az ünnepséget szervező sza­badszállási Egyesült Lenin Termelőszövetkezet MSZBT-tagcsoportja elnökének megnyitó szavai után Brenner Péter, az MSZBT Országos Elnöksé­gének osztályvezetője emlékezett meg a társaság három évtizedes tevékenységéről. Felidézte 1945 sorsdöntő tavaszát, amikor a magyar—szovjet ba­rátság szervezett mozgalma hazánkban kibontakoz­hatott, s fejlődésünk fontos előrelendítőjévé vált. A felszabadulás óta eltelt esztendők létbiztonságot, szellemi gazdagságot teremtettek. Mindezen ered­ményeket azonban népünk a Szovjetuniótól kapott igaz baráti — s immár történelmi jelentőségű — segítség nélkül nem érhette volna el. Ezután Katanics Sándor méltatta a két nép ba­rátságát, s az azt ápoló személyek érdemeit. Ki­emelte egyebek közt a Krím terület és Bács-Kis­kun megye között immár hosszú ideje fennálló, s egyre jobban gyümölcsöző kapcsolatokat, amelyek nagymértékben részesei a barátság ápolásábun elért szép eredményeknek. Beszéde végén a megyei párt- bizottság titkára kitüntetéseket nyújtott át a ki­emelkedő tevékenységet végző MSZBT-aktivislák- nak. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszo­rús jelvényét érdemelte ki Konfár Sándor, a TIT Bács-Kiskun megyei titkára. Hegedűs István, a kis­kunhalasi járási pártbizottság első titkára. Weither Vilmos, a MüM. 607. sz. Ipari Szakmunkásképző ’Intézetének igazgatója és Cziczovszki Antal, az Al­Bizakodással Befejezéséhez közeledik a választásokat előké­szítő politikai kampány, amely ha kitűnt valami, vei, akkor azzal, ogy csendben végzett, a munkás hétköznapok komolyságához illő tevékenység volt. Néhány plakát, a jelöltek bemutatása a helyi és a központi sajtóban, beszélgetések és interjúk a tv-ben és a rádióban, rövid gyűlések és gyakorlatias programbeszédek. Nem volt min- den mást háttérbe szorító hírverés, nem voltak demonstrativ felvonulások, pénzeket felemésztő ünnepi vacsorák, s általában hiányoztak azok a kellékek és külsőségek, amelyek az idősebbek tudatában a „választás” szóval kapcsolódnak össze. Politikai csaták tehát nem voltak, harc köz­ben felkorbácsolt szenvedélyek és viharok sem. A választás fogalma abban az értelemben min­denesetre átalakul, hogy .egyre inkább a munká­val, az alkotó tevékenységre összpontosuló fi­gyelemmel kapcsolódik össze. És nemcsak for­mai értelemben. Hiszen mindenki tudja, hogy az elmúlt esztendőben és az év elején, az MSZMP kongresszusára készülődve, nagyszabású politi­kai helyzetelemzést végzett a párt, az ország. Megértek és kialakullak a gazdasági tervekhez szükség,es döntések előfeltételei, áttekinthettük társadalmunk fejlődésének menetét és a belőle adódó új problémák természetét, megerősítést nyert a szocializmus építésének fő politikai irányvonala. Ezért a jelöltek is „programmal a kézben” léphettek a szónoki emelvényre, azzal az egységes szocialista platformmal, amelyet a Hazafias Népfront és a benne helyet foglaló valamennyi társadalmi réteg magáénak tud val­lani. A program, amellyel a párt, a népfront a vá­lasztók elé lépett, megigéri. hogy mint eddig, ezután is biztos úton halad a magyar társada­lom gyarapodásban,' kultúrában, s nemcsak meg­őrzi, hanem határozottan továbbfejleszti és ki­bontakoztatja a demokratikus légkört. De a vá­lasztási előkészületek során elhangzott politikai megnyilvánulások azt sem titkolják el, hogy a feltételek csak akkor biztosítottak megnyugtató módon, ha az eddiginél lényegesen jobban kihasználjuk, pontosabban szólva: okosabban és körültekintőbben használjuk fel gazdasági és társadalmi erőforrásainkat. Időközben ugyanis két nagyon fontos körül­mény nyilvánvalóvá vált. Az egyik, hogy a vi­lággazdasági feltételek lényegesen megváltoztak. Miközben mozgásterünk, kapcsolatrendszerünk hatalmas mértékben kibővült, miközben a szo- calista országok gazdasági integrációja új, ma­gasabb szinthez ért el, és külgazdasági kapcso­lataink minden irányban bővültek — és ezek nagy ,előnyökkel járnak —, új módon kell szám­ba venni iparunk életműködéséhez szükséges nyersanyagok és energiahordozók, gépek és kész­termékek csereérték-arányait. A tőkés világgaz­daság válságának mindazon hatása ellen véde­keznünk kell, amelyet a kereskedelem közvetít hozzánk. Ez önmagában sem csekély feladat, hiszen a legszilárdabb és nagy képességű gaz­daságokat is próbára ff teszi. A másik — amely­ről ma még a szükségesnél kevesebb szó esik —, hogy új módon, az eddiginél talán szigorúbb mércéket állítva magunk elé, kell terveznünk, szerveznünk és produkálnunk. A beruházások­tól, a gyártásig és felhasználásig, a fogyasztás mértékének és ütemének megszabásáig, úgy kell gazdálkodnunk, ahogyan realitásaink engedik és követelik. Ha nem is új kérdések ezek, mert különféle formában fejlődésünk különböző időszakaiban már felvetődtek, talán nem voltak oly létfon­tosságúak a további zavartalan előrehaladás szempontjából, mint éppen a mai összefüggések kereteiben. Az a becsületes dolog, ha ezekről mi nemcsak a választások után, hanem a vá­lasztások előtt is egyformán beszélünk. Nem nehéz következtetni, hogy e feladatok gyakorlati átültetése, a legjobb megoldások fel­kutatása, a termelő kollektívák figyelmének fel­keltése, a politikai és társadalmi ellenőrzés ha­tékonyabbá tétele a végrehajtásban, a képzelő­erő és dinamizmus ösztönzése minden síkon — az új parlament képviselőinek is nagy felada­tokat ad, s növeli felelősségüket. A képviselőnek híven kell szolgálnia választókerületének érde­keit, mert különben adós marad azoknak, akik megbízták őt. De felelőssége mégse korlátozódik a saját választókerületére. Ha ebben az ország­ban mindenki csak a saját megyéjét, körzetét, minisztériumát, vállalatát, szövetkezetét látná az nagy bajokhoz vezetne. Szocialista módon gon­dolkozni egy kicsit azt is jelenti, hogy — Veres Péter szavait idézzük — „országban-népben gon­dolkodni”. A számvetés, amit a jövőről elvégeztünk, kö­vetkeztetéseiben világos: további felemelkedé­sünk programja reális és megalapozott, a biza­kodásra megvan minden okunk. De nem szabad elfelejtetünk, hogy a számvetésben benne van a kemény munka, akarat, amely a tervek tar­tópillérét képezi. A képviselők munkája, akiket az új parlamentbe választunk, s a választóké, akik tőlük, s maguktól is ezt követelik. R. L. BALLAGÁS A SZAKMUNKÁS- KÉPZŐKBEN Érettségiző dolgozók A tablókkal, virágokkal díszí­tett iskolafolyosókon, a tanmű­hely falai között — mint az már hagyomány — a szakmunkáskép­ző intézetekben is ballagnak a végzősök. Az idén ötvenhétezren vesznek búcsút a tanintézetektől, kapnak szakmunkás-bizonyít­ványt az országban. A Munkaügyi Minisztérium szakoktatási és továbbképzési fő­osztályán elmondták, hogv körül­belül kilencezren az építőiparban állnak majd munkába. Nyolcezer gépszerelő, csaknem négyezer vil­lanyszerelő lép ki a szakmunkás- képző intézetek kapuján. Az élel­miszeriparban több mint kétez­ren. a különféle mezőgazdasági szakmákban háromezernél is töb­ben végeztek az idén. Bács-Kiskun 16 tanintézetében már lezajlottak a ballagások. Az ipari szakmákban kétezren mond­tak búcsút az osztálytermeknek és tanműhelyeknek. Körülbelül háromszázan a mezőgazdasági, négyszázhatvanan a kereskedel­mi és vendéglátóipari tanulmá­nyaikat fejezik be. Az írásbeli vizsgák a jövő hét közepén lesz­nek. majd a gyakorlati és szóbeli számadáisok következnek, hogy júliusban már munkába is áll­hassanak a fiatalok. Több helyütt az idén érettségiz­nek először a dolgozók kétéves esti szakközépiskolájának tanulói, összesen százhetvenen jelentkez­tek érettségi vizsgára a kecske­méti 607-es és 623-as, a kiskunfél­egyházi 608-as és a bajai 609-es számú szakmunkásképző intéze­tekben. Emlékmű Dunaújvárosban Fölállították Dunaújváros új felszabadulási emlékművét, Kiss István Kossuth-dijas szobrászművész alkotását. A 18 méter ma­gas emlékmű 150 galambja krómacélból készfiit. (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele — KS) ELŐZETES BECSLÉSEK SZERINT Több mint 100 milliós kárt okozott a jég • Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titká­ra átnyújtja Farkas Józsefnénak az Országos Bé­ketanács emléklapját, amellyel a kollektívát tün­tették ki. (Tóth Sándor felvétele) só-dunuvölgyi Vízügyi Igazgatóság MSZBT-tagcso- portjának ügyvezető elnöke. Az MSZBT Országos Elnökségének javaslatára az Országos Béketanács emléklapját kapta dr. Gulyás János, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság osztályve­zetője, a gazdaság MSZBT-tagcsoportjának ügyve­zető elnöke, valamint a szabadszállási Egyesüli Le­nin Termelőszövetkezet MSZBT-tagcsoportja. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. J. T. Az előzetes becslések szerint több, mint 100 millió forint kórt okozott a májusi jégverés a me­gyében. Ebben azonban nem sze­repelnek a biztosítatlan területe­ken keletkezett károk, s még az is előfordulhat, hogy az Állami Biztosítóhoz nem jelentettek min­den kárt. A felméréseket jelenleg is végzik a biztosító szakemberei, hogy a gazdaságok és a mezőgaz­dasági üzemek minél előtt meg­állapíthassák, miként tudják mi­nimálisra csökkenteni a vesztesé­get. Ugyanis nem elégedhetünk meg azzal, hogy az Állami Bizto­sító majd fizet a biztosítással rendelkező üzemeknek, hanem a jégverte területeket más növény­nyel kell hasznosítani, mert csak ezzel kerülhető el a nagyobb ter­méskiesés. A megyében tehát több ezer hektáron okozott kisebb-nagyobb kárt az ítéletidő. A legnagyobb jégverést a bajai és a kiskunha­lasi járások szenvedték. A bajai járásban például csaknem 8200 hektáron mindent elvert a jég. A Bajai Állami Gazdaságban 4630 hektárt ért elemi csapás. A sző­lőskerteket, a gyümölcsösöket, a gabonát, kukoricát teljesen tönk­retette a jég, de nem sokkal ki­sebb veszteség érte a helybeli Augusztus 20. Termelőszövetke­zetet sem. A kiskunhalasi járás­ban a mélykúti Alkotmány Ter­melőszövetkezet földjét három esetben érte jégverés, az Üj Élet Tsz-ben pedig megközelítőleg 4600 hektáron okozott mintegy 60 szá­zalékos terméskiesést. A kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság­ban 850, a bátyai Pirospaprika Termelőszövetkezetben 1100 hek­tárt vert el a jég. Kisebb károk keletkeztek a dunavecsei és a kiskőrösi járásban, ahol csak né­hány száz hektárra tehető a jég­verte terület. B. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom