Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

1975. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÁZ ÉVE ALAPÍTOTTÁK KECSKEMÉTEN AZ ELSŐ POLGÁRI ISKOLÁT Jubileumra készül a „Zrínyi” Előnyös a szaktanterem ? Néhány esztendeje elég nagy lármával honosították meg több­felé a szaktantermes oktatást. Más ügyekkel is így vagyunk. Az első hónapokban odafigyelünk, emlegetjük, vitatjuk az ésszerűt, dicsérjük a természetest és gyor­san megfeledkezünk a kezdemé­nyezésről. a hétköznapokról. (A többes szám első személy a köz­véleményt jelenti.) Könnyen lel­kesedünk, gyorsan elmarasztalunk valamit, ha az első próbálkozá­soknál kisebb hibák adódnak, ha­mar felejtünk. így volt és van ez a szaktante­remmel. Idő kell ahhoz, hogy a pedagógusok kitapasztalják az új lehetőségekben rejlő előnyöket, • A magnó kérdez, a diák válaszol, Ambrus Tiborné orosz tanár értékeli a feleleteket. A nők évében jó emlékezni arra, hogy Kecskeméten már száz esztendeje elfogadták a lányok magasabb iskoláztatását szorgalmazó javaslatokat. 1875. október 15-én, egy Koháry utcai épület három szobájában nyitotta meg kapuit a város el­ső polgári iskolája, a városban „Zrínyiként” ismert általános iskola „jogelődje”. Eddig csak elemi fokon képez­hették magukat a leánykák. Tóth Lajosné, Dianovszky Anna, egy lengyel forradalmár hazánkba menekült hozzátartozója erjesztet­te kovászként a nők korszerű kép­zésének az, ügyét. Ez is forradal­mi tett volt, szívósságot, türelmet követelt. A legképtelenebb, ma már nevetséges indokokkal igye­keztek lejáratni javaslatait, zár­kóztak el a szükséges támogatás megadása elől. Lányoknak tudomány? A haladó idő bizonyította be, hogy Tóthné előre látta a kor fejlődésirányát és elfogadtatott a magasabb szintű nőnevelés gon­dolata. A kezdetleges elhelyezési kö­rülmények ellenére a Koháry ut­cában működő intézmény gyorsan bizonyította a tervek realitását, a polgári iskola létjogosultságát. Kezdetben hárman foglalkoztak a serdülő lányok nevelésével, okta­tásával. Pásthy Károly igazgató kérésre 1876 őszén megkapták a napjainkban Gyógypedagógiai Is­kolának használt Csányi utcai épületet. Tíz év múlva ennek az udvarán emeletes házat építettek és így lehetőség nyílt párhuza­mos osztályok szervezésére is. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy Le stáb Péter polgármester támogatásával új iskola építését határozták el. Utóda, Kada Elek idején vált valóra az elképzelés. A századfordulón a mai Zrínyi Hona Általános Iskola termeiben kapott helyet a polgári. A századik tanítási évet most befejező iskola teljes belső fel­újítását már az elmúlt hetekben megkezdték, remélhetően őszre be is fejezik. Tulajdonképpen kizá­rólag a jubileumi előkészületek­ről akartam beszámolni, de a lá­tottak—hallottak hatására változ­tattam eredeti szándékomon, mert úgy vélem, hogy másutt is hasz­nosíthatják az itt bevált mód­szereket. megtalálják a szemléltető eszkö­zök hatékony alkalmazásának a módszereit. A Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola igazgatója és tanári kara vállalta a kezdeményezés kockázatát, tudván, hogy csak a gyakorlatban tökéletesíthetök az elméleti újítások. Sok mindent elmondtak a szak­tantermes oktatási forma előnyei­nek a bizonyítására. Vécsy György igazgató új szempontra hívta fel a figyelmünket. — A hagyományos formában 12 felsőtagozatú osztály tanításához legalább 14 tanterem szükséges. A fizika—kémia előadó és a rajz­terem ma már természetes igény. Kis számítással nyilvánvalóvá vá­lik, hogy így legalább két terem mindig üres, kihasználatlan. Aranybányát találtak ? Mi jelenleg tíz teremben oktat­juk a felső tagozatot. Az így nyert két helyiséget az al9Ótagozat kap­ta. Az egyiket napköziként hasz­nosíthattuk. a másikat az elsősök kapták. (Nálunk ők mindig dél­előtt járnak iskolába!) Erre csak a „vándorló” tanítási rendszerben nyílt lehetőség. Ho­gyan? Egy-egy Osztály mindig a tornateremben vagy a műhelyben van. Néhány magyar és orosz órát a könyvtárban tartunk. Az iro­dalmi művek bemutatásának a hatását a könyvek jelenléte fo­kozza! Legjobb tudomásunk szerint a Zrínvi Ilona Általános Iskola ud­varán sem találtak aranybányát és az ő „keretük” sem nagyobb az átlagosnál. A lottón sem nyer­tek. Furdalta az oldalunkat, hogy miből vásárolják a feltűnően sok szemléltető eszközt, csinosítják az iskolát, gazdagítják gyors ütem­ben a könyvtárat? Az intézet igazgatójához fordultunk felvilá­gosításért. — Módszerünket, szemléletün­ket néhány példával szeretném megvilágítani. a fizika—kémia előadó oktató­felelő gépét készítette el. A diák színházi előadások színlapjainak, meghívóinak, különböző nyomtat­ványoknak és a jubileumi, ősszel megjelenő évkönyvnek gyártását a Petőfi Nyomda KISZ-esei vál­lalták. Az anyagköltségeket ter­mészetesen mi fizetjük. A körülményeket jól ismerők azt mondhatják minderre, hogy könnyű a Zrínyinek. Ott a pince­klub. természetben kéri esti hasz­nálóitól a bérleti díjat. Igaz, Csak arról nem feledkezhetünk meg, hogy az üres pincék hasznosítá­sára ők gondoltak először Kecs­kemétén. Szüntelenül azon törik a fejüket, hogy mit csinálhatná­nak a körülmények kedvező vál­toztatásáért. Majd elfelejtettem: a pinceklubot is bővítik, csinosít­ják. A legszorgosabb kutatással sem találtam titkos pénzverdét, csupán a vállait ügyet szolgáló lelkese­dés, ötletesség, előrelátás kifogy­hatatlan „aranybányáját". Mon­danom sem kell. hogy a tetszetős, ízlésfejlesztő, célszerű környezet kialakítása a minél hatékonyabb oktatást-nevelést' segíti. * A Zrínyi Ilona Általános Iskola felsőtagozatában járó lányok ösz- szehasonlíthatatlanul többet tud­nak, mint az első polgári növen­dékei. Mit sem von le mindez a kezdeményezők érdekeiből. A világ szüntelenül többet kí­ván az embertől, megy előre. El­sősorban a pedagógusok a felhal­mozódó ismeretek továbbadói. A ■>uhileumra Ítészül f iskola nevelőt is sokat tettek azért, hogy a gye­rekek tudásszomját kielégítsék, s őket állandó önképzésre buzdít­sák. A tanári kar nagyrésze — a fényképekből is kitűnik — asz- szony, leány, diplomás nő. Egy évszázada még azon vitatkoztak művelt férfiak, hogy szükséges-e a „gyengébb nem” középfokú ok­tatása. Heltai Nándor Nehezen tudtuk meggyőzni ar­ról az illetékeseket, hogy a tan­termek falát védő faburkolat ha­mar „behozza az árát”. Nem fény­űzés! Az idő gyorsan igazolta hár­mas hasznát. Esztétikus, kellemes látványt nyújt, könnyen, a fal rongálása nélkül elhelyezhetők, szükség szerint csoportosíthatók az oktatáshoz szükséges képek, grafikonok: és véd a piszoktól így csak három-négy évenként keil festetnünk a helyiségeket. A megtakarított százezrekből jut szemléltető eszközökre is. Könnyű nekik ? Hol tartanánk az üzemek segít­sége nélkül? A Mechanikai Mérő­műszerek Gyára KISZ-szervezete például vállalta, hogy az idei fes­tés előtt szakszerűen leszereli a faburkolatot. a Parkettagyár KISZ-szervezete a védőrácsok fel­újításáról. visszahelyezéséről gon­doskodik. A Közúti Építő Válla­lat fiataljai társadalmi munkával aszfaltburkolattal látják el a sport­udvart. A BRG KISZ-szervezete • Benkőváriné Mészáros Mariann tanár birodalma: a napfényes, tágas, sok-sok művészi alkotás másolatával díszített rajzterem. (Pásztor Zoltán felvételei) NYELVŐR Fogalmazási hibák- Már többször volt szó ró- 1* luk, de úgy látszik, újra meg újra elő kell venni őket. Kezdjük két olyan összetett mondattal, amelyekben a felüle­tes fogalmazás miatt össze nem illő szerkezeteket találunk. íme az *első: „Az iskola ezt az igényt felismerve, az érettségiző diákok­nak az érettségi bizonyítvány mellé gépkocsi- és motorkerék­pár-vezetői igazolványt ad azok­nak, akik gyakorlati tárgyként a gépjárművezetést választatták.” A kiemelt szavakon kell változtatni. Az azoknak rámutatás elé tegyük ki: az érettségiző diákok közül azoknak, akik ... A másik mondatban a kiemelt kötőszókra ügyelve könnyen észre lehet venni a hibát: „A követke­ző percben K. labdája jól jött lábra H-nak, de kapásból nem merte vállalni a lövést, s amikor gyors KTE-támadás végén M. éles szögből, lőtt az üres kapura, de a berohanó T. a gólvonalon mentett.” A legegyszerűbben úgy hozzuk rendbe a mondatot, hogy a de kötőszót elhagyjuk. A híres labdarúgó, Cruyff két évvel ezelőtt a Népszava mun­katársával beszélgetve kifejtette „tízparancsolatát”. Az egyik pa­rancs az újságközleményben így hangzott: „A nyelvtudás közelebb hozza a népeket egymáshoz, azért tanuld őket.” Miket vagy a mon­dat szerint kiket tanuljunk? Az őket ugyanis csak a népekre vo­natkozhat, mert csak az van töb­besben. Valójában a nyelvekről van szó, amelyek megbújnak a „nyelvtudás” szó mögött. Mind­járt értelmes lesz a mondat, ha az „őket” helyett „nyelveket” írunk. Két szerkezet keveredett össze a következő két mondatban: „Nem azt a képet mutatja, mint ahogy a levélíró állította. Nem értek vele együtt.” Az első mon­datban a mellékmondatot igazít­suk a főmondathoz. „Nem azt a képejt mutatja, amit a levélíró ál­lított.” A második mondatban ösz- szekeveredett az együttérez és az egyetért ige. Tehát vagy „Nem értek vele egyet” (ez lehetett a közlő gondolata), vagy: „Nem ér­zek együtt vele”. Egy glosszában (Áll a lift) egy nem működő liftről volt szó. „Most aztán gyalogolhatnak az öreg nyugdíjasok és a kisgyerme­kes anyák — egészen a kilence­dik emeletig. Napjában többször is. A házkezelőséget ez úgy lát­szik nem idegesíti.” Ez ellen a fo­galmazás ellen nem lehet kifogá­sunk, annál inkább a következő mondat ellen: „A kérdés csak az, hogy baj történjen.” Inkább csak sejtjük, hogy a közlő ezt akarta kifejezni: „Eddig még nem volt baj, de mi lesz, ha valami baj vagy szerencsétlenség történik.” A „körülményeskedhetnémség” a. következő mondatok hibája: „Az illetékesek részéről intézke­dés történt.” „A válások száma emelkedő tendenciát mutat.” így egyszerűbb lenne: „Az illetékesek intézkedtek.” „A válások száma emelkedik.” Túlságosan mentege­tőző a következő kérdésre adott felelet: Észlelt-e valami hibát? „A magam részéről nem láttam.” Egyszerűen ez lehetne a felelet: „Én nem.” Vagy még egyszerűb­ben: „Nem.” Néha azt is tapasztaljuk, hogy a közlők szép szavakba öltöztetik mondanivalójukat: „Elveszítettük lakásátadási ütemességünket” — hallottam ezt a nyilatkozatot a tévében. Rossz munkájukat igye­kezett elpalástolni a nyilatkozó, de úgy, hogy még sajnálkozásun­kat is fel akarta kelteni (Szegé­nyek, elveszítették! De kár!) Pe­dig azt kellett volna mondania: Bizony rosszul dolgoztunk, és így lemaradtunk vállalásunkkal. Előfordul az is. hogy meglepő új fordulattal közük — a semmit. „Semmi lényegesnek nem jutot­tunk a közelébe.” Ez a mondat édestestvére a „jelentés a hivata­lok felé” télé szerkezetnek. Nem szívesen olvassuk azt sem, hogy „igyekeztünk körüljárni a kér­dést.” Jobb lett volna, ha elme­rültek volna a kérdés taglalásá­ban. Mit tehetünk mást: ilyen­kor a macskára és a forró kására gondolunk. Kiss István Beethoven a fogain keresztül hallott? Francis Bertrand angol fogor­vos állítólag magyarázatot talált arra. hogy Ludwig van Beethoven miképpen hallotta a zenét idő­sebb korában, teljes süketsége el­lenére. Bertrand a nemzetközi fogászszövetség londoni értekezle­tén azt állította, hogy Beethoven- a fogain keresztül hallhatott. Ál­lítólag Thomas Edison amerikai feltaláló is — aki ugyancsak tel­jesen süket volt —, valamilyen trükk segítségével a fogain ke­resztül fogta fel az akusztikai jelenségeket. Bertrand a következő példát idézte: két ember beleharap ugyanabba a fadarabba és befog­ja a fülét. Az egyik morog vala­mit és a másik azt megérti.” Amikor Beethoven egyre nehe­zebben hallott, rászögezett egy fadarabot a zongorájára és hal­lotta a zongorán játszott zenét, ha a fadarabot a foga közé fog­ta” — mondta az angol fogorvos. Edison gramofontűt erősített a foga közé és azzal tapogatta le a fonográffelvételt. Az Egyesült Államokban a századfordulón is­mertek egy , dentopnon”-nak ne­vezett instrumentumot. Aki egyik végét a foga közé vette, hallotta amit a másik végén egy tölcsérbe beleszóltak. Bertrand szerint lehetséges vol­na a nagyothallók és süketek számára apró felvevökészüléket szerkeszteni, amelyet hídszerűén a fogakra erősíthetnének. (MTI—KS) (8.) — Ne viccelj most velem... Nekem elegem volt az egészből, a nemes kék vérből. Borzadok, ha rágondolok. De szerencsére ■nem lesz vele gondom Valame­lyik éjjel, amikor Köpetzky nála volt, hallottam, hogy azt suttog­ták; magával viszi a kitöréskor. Ezt pedig úgysem ússzak meg élve. A nagy "hadfi azt hiszi, hogy az oroszok nem számolnak az­zal, hogy ki szeretnék menteni az irhájukat a gyűrűből. Tudod, milyen lesz az urak nagy kitö­rése? Mint az a hajtóvadászat, amit Köpetzky úr annyira szere­tett. Csakhogy most ő lesz a nyúl... És őnagysága pedig a nyúlné... — Azért így nem beszélhet a feleségéről... — Nem? Hát tudod miért kö­nyörögtem neked, hogy éjszakán­ként kijöhessek hozzád beszél­getni? Már nem bírtam elviselni, .hogy a bárónő őnagysága a szom­széd ágyban hempereg a szere­tőjével és tudja, hogy a férje és a lánya mindent hall. Napok óta altatót keverek Kriszti teájába, hogy legalább ő ne halljon, tud­jon semmiről... Rózsi észrevette, hogy Eötvös sír... — Jól van no — mondta és önkéntelenül megsimogatta a férfi fejét. — Nem köll azért bőg­ni. Maga mégis csak férfi... — Csak te voltál jó hozzám, egész életemben... nyöszörgött és csókolni kezdte a kezét. — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, hallja-e? Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta ál­latokat is, hogy azok jók legye­nek magukkal... — Minden másképp lesz ez­után. Gazdaggá teszlek ... — És ha mindenét elveszik? A házát, a földjét? Akkor mi lesz? Tud maga pénz nélkül is jó len­ni? — Majd meglátod ... — Na, akkor már most kezdje a bizonyítást. Lopjon el két üveg rumot a sajátjából. Jó lenne a teába. Eötvös egy perc alatt megjött a rummal. Három üveggel hozott. — Ez sok lesz — mondta Ró- zsika és egy üveget a párnája alá rejtett. — Még danolni kez­denek és hátha olyan dalra zen- dítenek, amit a tovarisok nem szeretnek. Na, fogja meg az egyik fülét... — szólt a némán bámu­ló férfira. — Én? Ja... persze... Tudod szokatlan még... — mondta és megfogta a fazék fülét. Nagyot szisszent. A forró vas égette a kezét. A ház lakói elhűltek a csodál­kozástól. A háziúr és a cselédlá­nya kettesben cipelték ki nekik a teát. Úgy látszik, felborult itt minden. — Csak egy bögrét hoztak? — csipogta Melanie. — Remélem, nem képzeli, hogy úgy vedelünk, mint maguknál otthon. — Nem köll inni — rántotta meg a vállát a lány. — Rumszagot érzek — kapta fel a fejét Kocsis az árokban. — Jól is érzi, mert az is van benne — mondta Rózsi. —^Maradjanak a helyükön — parancsolta a nyilas. — Maguk meg vigyék oda mindenkinek! Eötvös engedelmesen fogta a fazék fülét, Rózsi meg osztotta a forró italt. Amikor Melaniehoz értek, Rózsi tovább akart menni. — Hát én? — sipította dühösen a nő. Rózsi megbuktatta a bögrét. — Skandalum. Állattá válik az ember — morogta Melanie és sáros kezével törölgetni kezdte a csésze szélét. Rózsi nem csak a ház lakóinak, a szomszéd házbelieknek is osz­tott teát. — Ezek már nem a mieink! — figyelmeztette Eötvös. — Hanem? Ezek már oroszok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz úr — kiál­totta Rózsi egy távol álló őrnek. — Nehogy kimaradjon. A nyilas odabaktatott. Kissé csodálkozott, hiszen már régen érezte, hogy a civilek megvetik, sőt gyűlölik. Talán ez is tette annyira vaddá, dühössé. — Köszönöm — mondta a párt­szolgálatos és leszólt az árokba: — Az a két öreg néni hagyja abba a hajlongást, úgyis készen leszünk . .. — Olyan ez a nő, mint egy an­gyal. Megmelegszik körülötte a levegő — mondta Rozgonyi és hosszan bámult Rózsi után — Verset fogok írni róla —r határoz­ta el. Vili. Hajnalra készen lelt az árok és a németek is-megérkeztek. A lakók éppen le akartak feküdni — Rózsi meleg kézmosó vízzel várta őket —, amikor a németek parancsnoka lekiabált a pincébe: — Mindenki jössz fel! Schnell, schnell!... Gyorsan! Az éhezéstől elgyengült, törő­dött emberek, fásultan, mint az összeterelt juhnyáj, egymáshoz bújva álltak a fagyos téli hajnal­ban. — Ki megvan nektek parancs­nok? — kérdezte a svábok jel­legzetes éneklő hangján. — Itt nincs olyan, mi civilek vagyunk — mondta Simó. — Háborúban nem van ember parancsnok nélkül. — Rózsi a parancsnok! — kia­bált Weivoda. — Rózsi, lépsz elő! Rózsi nem mozdult. A sváb a hátáról a hasára rántotta a gép­pisztolyt: — Rózsi, lépsz elő! Vagy lövök belétek... — Könyürgök, menjen Rózsik«! — könyörögtek a pince lakói. Rózsi előrelépett: — .Te vagy parancsnok? Ti vic­celtek nekem? — ordította és fel­húzta a géppisztoly súlyzárát. Rózsi, mintha már a lövéseket kellene túlkiabálnia, azt ordította: — Nem viccelünk. Én vagyok a parancsnok! A sváb leengedte a géppiszto­lyát. — Nekem mindegy. Te vagy a felelős, hogy betartsa mindenki a parancs. A házat megszálljuk. A katonák lesznek laktatva a földszinti lakások. Onnét min­denki takarodik ki. A házat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mint egy hund, egy ku­tya! Most pedig, ami megvan nek­tek dunna, paplan, pokróc, mind idehozni ... Ha valakinek találok nála. azt is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt bele a perc a meg­rettent emberek újra ott álltak. Kezükben fehér dunnák, papla­nok. — Ide teszitek le nekem ... — mutatott a sáros köre a német. — Mi lesz? — ordított a sváb és újra kattant a géppisztoly zárja. Erre aztán szinte egyszerre dob­ták le a fehér ágyneműt. — Most mehettek le. Ha parancsot meg­szegtek. elsőnek a l'rau parancs­nok lövöm le, mint egy ku­tya ... Rózsi a pincelejáratból nézte, hogy a németek a dunnákat és a paplanokat magukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibélelik. Akik nem mentek ki az árokba, betódultak a kinyitott földszinti lakásokba és ruhástól, csizmástól dőltek az ágyakra. Előzőleg azon­ban összetöri székekkel, asztalok­kal. könyvekkel tömték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. Elhatá­rozta. hogy beszél Simóval. Vala­mit tenni kellene. Amikor elha­ladtak Eötvösék pincéje mellett, Krisztina lépett elé. — Mindja, Rózsi, miért kerül maga engem? — kérdezte szomo­rúan. — Nézd már! Hát most egy­szerre miért magáz a kisasszony? Tegezzen csak nyugodtan mint eddig — mondta, de nem harago­san. Krisztina is megérezte ezt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom