Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-10 / 134. szám

•4 • I’l'TOI I NEPK. • 1975. Junius 10.

• A felszabadulási emlékpark hcl.vcn tavaly mén roskadozó ház állt. Az elülletelf csemeték pedig majd megnőnek.

A fejlődő Úszód

Ha végigmegy a község utcáin, annyit summázhat a szemlélődő: olyan, mint más Duna— Tisza közi falu. Nem látni semmi különöset. Itt is épülnek házak, mint másutt. Itt is traktorok dübörögnek az utcákon, autók suhannak

tova, kerékpárosok jönnek vagy mennek munkába ...

A község lelkét — mert van ilyen — nem a házak, kerítések tükrözik, hanem más: lakóinak közügy-értése, alkotó együttmunkálko- dása.

Négyszáz család él Üsződön. A határban már csak 7—8 tanya maradt, az is csak az állattartásért, mert lakói a közeli Kalocsán és a faluban élnek. Gazdasági epületek inkább, mint otthonok.

Okvátovity István huszonhét- évesen tanácselnök, ő mondta ezeket a tanyákról. A jövőbe pit iantva pedig igen bizakodó. Ügy az. hogy ismeri a máit gondjait, meg a jelenet is. de tudja a/.t is, az elért eredmények mögött olyan fedezet van, amire alapozni lehet. A községi vízmű építésében végzett társadalmi munkákért a megyei településfejlesztési verseny harmadik díját érdemelték ki a kisközségek közül. A rá következő évben már a másodikat, az idén pedig ők lettek az első helyezettek.

A tanácselnök megelégedetten sorolta az összefogás eredményeit és türelmetlenül azokat a hibákat, hiányosságokat, amelyek árnyékot vetnek az erőteljes fejlődésre. Úszód sikere talán ebben is van: elégedetlenek a tanácstagok, mindig tudják, hogy mit kell elvégezni, elégedetlen a tanácselnök, hát szervez, hogy ezt is, azt is meg kell csinálni és elvégzik. Ez az uszó- diak fejlődésének, közös előrelépésének a mozgatóereje: büszkék lenni az eredményekre és bosszús lenni mindarra, ami a fejlődést, a közös boldogulást- szépülést hátráltatja — és együtt dolgozni. Az idei településfejlesztési verseny első díja nem csak az elvégzett közös munkának az elismerése, hanem ennek a szemléletnek is. Csató Károly

• Alsó kép: a kihasználatlan, a rossz állapotban levő kultúrterem a falu szégyene, mindent megtesznek azért, hogy az elkövetkező évben eredeti rendeltetésének megfelelhessen.

fenntartású a termelőszövetkezettel. Mellette va_p a Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ erősen felújításra szoruló italboltja és a kultúrterem, amely a megépülése óta nem volt kifestve és mindenki szerint a falu szégyene. Az ÁFÉSZ arra hivatkozik, hogy a felújításra nincs keret. Tervezi a tanács, hogy a nagytermet megvásárolják és átalakítják, ajtót nyitnak a szomszédos klub udvarára, ahol bántóan nagy a gaz, és sürgősen intézkedni kell, hogy tegyék rendbe.

— Hogy sikerült ezt a szép eredménysorozatot elérni? —kérdezem az elnököl, aki éppen a tanácsakadémiai vizsgára készült, amikor fölkerestem.

— Amikor harmadik helyezettek lettünk és kaptunk 50 ezer forintot, a lakosság segítségét, társadalmi munkáját díjazták és ezt itt megértik. Amikor másodikak lettünk és százezret kaptunk, annak már látszatja is volt, mert járdát építettünk két kilométer hosszan. Ez is nekünk csak 77 ezer forintba került, mert a többi 90 ezret a lakosság összefogása megtakarította. A tanács csak az anyagot adta és egy kőművest fizettünk, aki a szakmunkát végezte. Az idén például felszabadulási emlékparkot alakítottunk ki. Egy rossz épület volt a helyén, a termelőszövetkezetünk állattenyésztő szocialista brigádjai lebontották, társadalmi munkában elrendeztük a terepet, s most ott emlékmű van, padok vannak és a fák is megnőnek majd. Körülbelül 1500 négyzetméteres, a község központjában, — és nekünk 40 ezer forintba került csak. Még S kilométer földútunk van, éppen ezért karban kell tartanunk. A termelőszövetkezet elegyengeti. Eső után föltöltik a kátyúkat — ez már természetes nálunk ...

• A tanácselnök

azt mondja: „Hát nem bosszantó, hogy az ifjúsági klub udvarán ekkora a gaz?

• Az öregek napközi otthona is közös fenntartású a tanáccsal. Itt pihennek, szórakoznak a falu idős emberei.

Benedek Benjáminná 70 évesen is szeret hímezni.

Járjuk a falut. Az elnök magyarázza hogy ezt az utat is ki kell szélesíteni, a termelőszövetkezet vállalja a fuvarokat, együttműködve minden könnyebb. Büszkén mutatja az ifjúsági klubot, amely kívülről egy elegáns családi házra hasonlít és bánkódik, hogy a fiatalok nem eléggé használják ki. Ez is közös

Törvény és közerkölcs

írta: dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter

A közvélemény rendszeresen figyelemmel kiséri állami életünk, a jogalkotás, a bűnüldöző, igazságszolgáltatási és állam- igazgatási szervek működését. Elismerően szólnak eredményeinkről, de jogosan bírálják a fogyatékosságokat is. Mert akad még bürokratikus gondolkodás és ügyintézés, tapasztalni nehézségeket, és az sem ritka, hogy a közérdeket háttérbe szorítják, vagy mellőzik éppen azok, akiknek azt védeniük kellene.

Az elmúlt években sok új

I örvény és más jogszabály látott napvilágot. Senki sem vitathatja, hogy olyan új törvényeink, mint az Alkotmány módosítása, az ifjúsági, egészségügyi, szövetkezeti, külkereskedelmi törvények, a családjogi rendelkezések korszerűsi. lése, a tervezés rendjéről, vagy éppen a miniszterek felelősségéről alkotott magas szintű jogszabályok jól szolgálják szocialista céljainkat. Mégis sok tekintetben jogosak azok a kritikai észrevételek, amelyek szóvá teszik, hogy jogszabályaink — különösen a végrehajtási rendelkezések — olykor nem elég világosak és nem mindig egyértelműek, s a közérthetőségükkel is baj van.

A/, természetes, hogy az állami és jogi munkában tapasztalható fogyatékosságoknak is a kommunisták a legélesebb kritikusai. De örvendetes tény, hogy a társadalmi tudat fejlődésének eredményeként a közvélemény is mindinkább a közösség érdekeinek szemüvegén át mond ítéletet állami és jogi munkánk egészéről, gyakran már a részkérdéseiről is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy társadalmunkban mind nagyobb tért hódít" az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő dolgozó emberek nagy többségének felfogását fejezi ki. Ezért is tűnnek szembe manapság sokkal élesebben a szocialista elveinkkel ellentétes jelenségek és cselekedetek. Ezért teszik sürgetően szóvá, hogy a mi eszméinktől eltérő és idegen, törvényeinkbe ütköző cselekedetekkel szemben az állami szervek, köztük igazságszolgáltatásunk is, lépjenek fel még határozottabban, még kö- vetkezétesebben és szerezzenek mindig és mindenütt érvényt a törvényeknek! Ezek alapvető követelmények.

• Azért is hangsúlyozzuk mindezt, mert a bűnözés, a törvények megsértése, kijátszása, a jogi kiskapuk önző kihasználása még nem elszigetelt jelenségek. Gyakori a társadalmi tulajdon megkárosítása, és elég nagy számban fordulnak elő az állampolgárok életét, testi épségét, vagy személyi tulajdonát sértő, veszélyeztető cselekmények. Sok gondot okoz hatóságainknak a szocialista együttélés normáit sértő magatartás is. Azután pedig akadnak még ma is olyan állampolgárok, akiknek egy-egy törvény csak akkor jó. ha az éppen az ö egyéni érdekeiket védi. de kígyót-békát kiabálnak, ha az nem nekik ad igazat, vagy a hatóságok nem a javukra döntenek. És sajnos, az a jelenség sem ismeretlen, hogy egyes állami, vagy gazdasági, szövetkezeti szervek a saját munkájuk fogyatékosságait; saját hibáikat a jogszabályok vaiódi vagv állítólagos hiányosságaival takargatják.

Alapvető igazság — és ezt elvileg nem is támadja senki —, hogy nemcsak akkor kell tisztességesen élni. dolgozni, vezetni, ha a jogszabályok minden lépésünket, úgymond, naprakész állapotban „rendezik”, vagy ha folyton a körmünkre néznek. A mi szocialista életünket erkölcsi normák is szabályozzák. Azoknál a vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyekkel szemben, mondjuk, árdrágítás. minőségrontás, tisztességtelen haszonszerzés miatt gazdasági bírságot kell kifizetni, nemcsak pártonkívüliek vannak, hanem ott élnek és dolgoznak — gyakran vezető beosztásokban — a kommunisták is, akiktől a párt joggal elvárja a példamutatást mind az állami törvények, mind az erkölcsi normák betartásában és betart- tatásában. Ebből az is következik, hogy nem szabad eltűrni, hogy egyesek olyan „kivételes” embernek tekintsék magukat, aki válogathat abban, mit hajt végre és mit nem.

• A XI. pártkongresszus határozatának megfelelően, állami és jogéletünk jövő feladatai szervesen kapcsolódnak a szocialista építés célkitűzéseihez. Egyidejűleg kell erősítenünk a központi akarat érvényesítését a szocialista demokratizmus fejlesztésével e területen is. A szocialista állam és vele jogrendszerünk a társadalom további építésének egyik fő eszköze marad. Törvényeink és más jogszabályaink egész sorát alkottuk újjá az elmúlt években. Sok elavult, az élet új követelményeinek már meg nem felelő, funkcióját betöltött jogszabály — ideértve a végrehajtási rendeletek egész sorát — helyébe újak léptek.

A jogszabályok számáról mostanában sok kritikai megjegyzés hangzik el Én is vallom, hogy a kevesebb gyakran több lenne. Volt már nálunk olyan időszak, amikor a jog szerepét lebecsülték. Egyik szélsőség sem jó. Megítélésem szerint egyébként nem a törvények, még csak nem is a kormányrendeletek számával vannak a problémák, hanem az alacsonyabb szintű jogszabályokkal. Ezek számát kell határozottan csökkentenünk és az alsóbb szintű. a vezetés mindennapi feladatai közé tartozó rendelkezések jogi köntösbe bújtatását kell fékeznünk.

• Fontos feladatunk, hogy a jogszabályok előkészítésébe még nagyobb számban és szervezettebben vonjuk be a dolgozókat. E törekvéseink ugyanis a szocialista demokrácia erősítésén, a dolgozók tapasztalatainak megismerésén és hasznosításán túl, azt is eredményezik. hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó emberek olyan törvényhozókká válnak, akik egyben a közügyek intézői is.

A hazánkban uralkodó törvényes rend. a törvényesség minden értelemben elválaszthatatlan a szocialista tudattól, annak további térhódításától. Manapság sokat és sokan foglalkoznak jogi felvilágosítással. E téren a haladás nyilvánvaló.

A jog és az erkölcs a mi társadalmunkban mind szorosabb egységet alkot. Jogszabályaink a munkásosztály akaratát és igényeit fejezi ki, amely akarat egy ben a többi dolgozó millióké is. A munkásosztály erkölcse mindinkább átfogja és áthatja társadalmunkat. A szocialista tulajdonságok és gondolkodásmód mellett, sajnos, élnek még, sőt esetenként fel is erősödnek eszméinktől és rendszerünktől merőben idegen felfogásban gyökerező magatartások, mint az önzés, a kapzsiság, a spekuláció, a hará- csolás, az anyagiasság, az egyéni érdek hajszolása, a „rongyrázás” stb. Ezek javarésze nem is büntetőjogi kérdés, de ha a közvélemény erejével nem lépünk fel időben ellenük, azzá lehetnek. A bűnözés okai között az esetek jelentős részében megtalálhatók ugyanis az előbbiekben említett és rendszerünktől idegen motívumok, mint a törvénybe ütköző cselekmények indító rugói. A polgári, a munkajogi és gazdasági perekben és jogvitákban is gyakran jelentkezik ilyesmi.

0 Félreértések elkerülésére, a fentiek ellenére aláhúzzuk: társadalmunkban egyre növekvő szerepe van annak, hogy mind az állampolgárok milliói, mind a gazdálkodó és más szervek túlnyomó többsége tisztességesen, törvényt tisztelő módon élnek és dolgoznak. Nem a jogi tilalomfáktól való félelmükben teszik ezt, hanem mert mind többen látják, hogy a tisztességes, becsületes életmód, a felelősségérzettel végzett munka méltó a szocialista társadalomhoz. Egyre tudatosodik, hogy nem azoké a jövő, akik senkivel. semmivel nem törődnek csak önmagukkal, mégha eközben sok-sok keserű órát szereznek is másoknak. A jövő azoké a közösségi embereké, akik á szocialista együttélés szabályait, az erkölcsi és jogi normákat tiszteletben tartják.

SIKERES ÉV AZ EGYESÜLÉS UTÁN

Baromfiprogram Kelebián

A kelebiai Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezet a múlt év elején egyesült az akkor szanált helyi Népfront Tsz-szel. A földterület így 64 százalékkal nőtt, most meghaladja a 3600 hektárt, a taglétszám csaknem megduplázódott — elsősorban az idősek száma gyarapodott —, a nyugdíjasok aránya elérte a 44 százalékot. A Rákóczi Csillaga már az 1973-as eredményes gazdálkodás után is elnyerte a Kiváló termelőszövetkezet címet.

Kitűnő eredményeket érték el a növénytermesztésben és a baromfinevelésben, és az volt a kérdés, vajon sikerül-e az egyesülés előnyét kihasználva további fejlődést felmutatni. Hogy az idén ismét a cím birtokosai lehettek, s Kollár Mátyás, a tsz elnöke nemrég átvehette dr. Glied Károlyiéi, a megyei tanács elnökhe. lyettesétől a kitüntetést, azt mutatja, a kelebiai parasztemberek szorgalmasan dolgoznak. A vezetők alkalmazták azokat a szervezési, szakosítási módszereket, amelyek hatására a korábbinál rosszabb helyzetből is előre tudott lépni a gazdaság.

Az idén — a tavalyi alapokra építve — még dinamikusabb fejlesztést határoztak el. A szántóterület nagyobb részén az illattenyésztés takarmányszükségletét adó növényeket termesztették, r.egnagyobb területen, 575 hektáron a kukorica terem. Már évek óta kíséreteznek olyan kukoricafajtákkal, amelyek aszályra hajló földjeiken a legjobban teremnek,

kesítenek az idén a tavalyi 430 ezerrel szemben, s a következő esztendőben már 900 ezer pecsenyecsirke eladására kerül sor. A szövetkezetnek bár van keltetője, de itt nem tyúk, hanem kacsatojásokat keltetnek. Az idén bővítik az üzemet és rövidesen lehetőség nyílik tyúktojás keltetesere is A gazdaságban évek óta van törzskacsaúllomány, jövő év végére az állatok számát 10 ezerre növelik. Az idén csaknem 660 ezer kacsatojást keltetnek. A szövetkezetben a baromfiprogram megvalósítása érdekében új beruházásokra is gondolnak és korszerűsítik a régi nevelőházakat.

• Több, mint félmillió naposkacsa kerül ki a szövetkezet keltetőjéből.

ugyanakkor nem hosszú tenyész- idejűek, és a betegségekkel, — elsősorban a fuzáriummal — szemben ellenállók. Tavaly a hektáronkénti átlagtermésük 48 mázsa volt, amelynek értékét növeli, hogy egy mázsa kukorica önköltségi ára nem érte el a 140 forintot. Az idén növelni szeretnék az átlagtermést, úgy tervezik, hogy 23 ezer mázsánál többet takarítanak be e növényből.

Az állattenyésztés gerincét a baromfitartás adja. A múlt évi alaptevékenységből származó nettó árbevételnek csaknem 30 százalékát tette ki. Mintegy 250 ezerrel több pecsenyecsirkét érté-