Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-06 / 131. szám

1975. június 6. • PETŐFI NÉPE • 5 „A MAGYAR NÉPNEK, KI EZT OLVASSA" A Gondolat könyvheti kötetei Most, az ünnepi könyvhét ol­vasásra buzdító könyvbőségében vajon kinek jut eszébe, hogy a régi magyar irodalom sajnálatos módon mindinkább kiszorul a iskolai oktatásból és az olvasói köztudatból? Hányán tudják például azt, hogy 1532 márciu­sában. harangszó közben, alko­nyaikor. egy romantikus külse­jű várkastélyban kezdett hozza Komjáti Benedek tanítómester nagy művéhez, Szent Pál leveleinek magyarra fordítá­sához? Egy év múlva a kéziratot Krakkóban kinyom­tatták. A magyar irodalom történetében új korszak kezdő­dött. Huszonöt év múlva, Husz- ton megszületik az első mara­dandó értékű magyar világi köl­temény, Bornemissza Péter Bú­csúéneke. Innét, a magyar nyelvű nyom­tatott reneszánsz irodalom kez­dőlépéseitől indul Nemeskürti y István régi hiányt pótló köte­te. a magyar irodalom kibonta­kozásának olvasmányosan regé­nyes életrajza. A kitűnő és ta­nulságos kötetre illik Sylvester János ajánlása: „a magyar nép­nek. ki ezt olvassa.” Mivel mind­az. amiről oldalról oldalra meg­ismerkedhetünk. nemcsak tan­anyag. nemcsak a szakemberek kutatási területe, hanem mind­annyiunk közös értéke és élmé­nye. A kiadó másik újdonsága, a Miért szép? — című kötet, ab­ba a kiadványsorozatba illesz­kedik. amely a magyar líra tör­ténetét mutatja be verselemzé­sek formájában. Irodalmunknak azt a hat évtizedéi öleli fel. amelv Csokonai színrelépésétől Petőfi haláláig terjed, s a több mint harminc vers mintegy an­tológiája e kor irodalmának. A versek elemzői egyaránt kíván­nak szólni az irodalomszerető „laikus” nagyközönséghez, s az irodalommal hivatásszerűen is foglalkozó olvasókhoz. Remélhe­tőleg, eredménnyel. Veres Péter írta 19B8-ban: „... a szocialista forradalom elő­történetéhez tartozik a paraszti önvallomásos írásbeliség megszü­letése .. . Ezek az írogató parasz­tok már életüket írták le és a sorsuk panaszait mondták el. Nem mint ..írók”, hanem mint em­berek . ..” Közéjük tartozott Be- rényi Andrásné is, akinek eredeti hangjára már felfigyelhettünk a tavaly megjelent Emlékül ha­gyom ... című önéletrajzi kötet­ben. A sikeres bemutatkozás arra ösztönözte a kiadót, hogy ki­nyomtassa az idő közben elhunyt szerző hagyatékában hátrahagyott életrajzának, legszebb részleteit. A könyv címe: Nagy Rozália a nevem és minden sora hihetetle­nül pontos krónikája a legmé­lyebb szegénység életének, való­ságos kincsesbányája a paraszti életformának. Néprajzkutató sem tudta volna szemléletesebben megfigyelni és leírni például a kétféle vőlegény, a falusi és a „városi” ruházata közti különbsé­get, vagy azokat az apró dolgo­kat. ami akkor kell a legényvise­lethez. amikor először hívja tánc­ba a leányt, írásainak irodalmi értékét nemcsak jellegzetes elbe­szélő stílusa adja meg, hanem az is, hogy igaz történetet és nem kitalált cselekményt, valódi sor­sot és nem a képzelet játékait, történelmet és nem mesét ismer­tet meg az olvasóival. Minden sorával az utókor tapasztalatát gyarapítja. Nem nehéz megjósolni a Gon­dolat vaskos Zsebenciklopédiájá­nak sikerét. Mostanában sokszor érezzük, hogy egyre nehezebben birkózunk meg az emberi tudás évezrediek során felgyülemlett, hatalmas anyagával. Ma már sen­ki sem mondhatja el magáról, hogy ebben a rengetegben jól el­igazodik. A polihisztorok kora le­járt. Mivel minden adatot fej­ben tartani lehetetlenség, egyre kelendőbbek az olyan kéziköny­vek, amelyek összesűrítik a lexi­kális műveltség alapanyagát, s amelyben a szükséges tényeknek, neveknek, évszámoknak könnyen utánanézhetünk. A Zsebenciklopédia több tíz­ezernyi adatai között böngészve az olvasó felújíthatja, rendsze­rezheti természet- és társadalom- tudományi ismereteit, a magyar és a világtörténelem, valamint a legfontosabb politikai, gazdaság-, tudomány-, művelődés-, művé­szettörténeti és sporteseményeket. Pontos leírását kapja egyebek kö­zött az általános művészeti fogal­maknak, tanulmányozhatja a vi­lággazdaság főbb adatait, átte­kintheti az élővilág fejlődését és a római császárok névsorát, hogy csak néhány érdekességet ragad­junk ki. az összefüggéseket is ér­zékeltető gazdag ismeretanyagból. Örömmel fedeztük fel a Zseb­enciklopédiát és reméljük, hogy nagyon sok olvasó házikönyvtárá­nak válik nélkülözhetetlen, sokat lapozgatott darabjává. V. Zs. A Kossuth Könyvkiadó új könyvei A közeledő idei ünnepi könyv­hétre napvilágot látott néhány olyan mű a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, amelyre ezúton szí­ves-örömest hívjuk fel olvasóink figyelmét. Bajomi Lázár Endre: A vörös szűz A mi Ady Endrénk is gyönyö­rű szavakkal írt Louise Midiéi­ről, a Párizsi Kommün hőséről, akiről immár száznál több művet alkottak szerte a világon. Sokan őt nevezték a „proletár Jeanne d’Arcnak”. Mihályfi Ernő: Emlékirat helyett Kállai Gyula írt előszót ehhez a száz cikkből álló gyűjteményes kötethez. A könyvben irodalmi, művészeti és politikai-társadalmi témájú írásokat olvashatunk. George Thomson: Az első filozófusok Az angol marxista szerző mű­vében a régi görög valóságot vizsgálja. Ugyanakkor összeha­sonlításokat is tesz más népek fi­lozófiájával, gondolkodástörténe­A magyar nép táncai című kö­tetben — szerzője Martin György — ezeket a sorokat olvashatjuk: „A parasztság körében még nap­jainkig is fellelhető néptáncok intéményes terjesztés és tanulás nélkül éltek a lassan változó pa­raszti élet és szokásrend szerves részeként. Egy-egy közösség, nép­csoport körében hosszabb ideig, nemzedékről nemzedékre hagyo- mányozódva alakultak, s olykor egész történeti korszakok alatt, sok ember tánckészségében csi­szolódva jutottak el mai for­májukig." A fenti szavak pontosan ille­nek az öregcsertői táncoskedvű emberekre. A kis, Kalocsa kör­nyéki falu lakói szinte az anya­tejjel szívták magukba az ének­lés és táncolás képességét, s sze- retetét. — Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, amikor hetenként ösz- szejövünk a próbákra. Hát még szereplések előtt! Lázban égünk mindannyian. Mindenkinek ki- kapcsolódás ez. Sokan közülünk bedolgozók a kalocsai háziipar­ba. Egélsz nap ülnek, varrnak: jólesik nekik utána a mozgás, meg a társaság, a vidámság. El se hinné, aki nem látott még bennünket, milyen jókedvűek tudunk lenni. Ezeket a szavakat a harminc­két tagú öregcsertői népi együt­tes egyik alapító tagja, Tóth Istvánná mondta. Családjából ha­tan tagjai az együttesnek. Az anyósa, apósa, sógornője, annak leánya és a kisfia együtt szoktak szerepelni. 0 Tóth néni az unokájával. : »; p. ,.\rióq. nu'ri ói 0 „Jólesik a mozgás, a vidám­ság” — mondja a fiatalabb Tóth Istvánná. Szerencsénk van: megismer­kedhetünk a népes család többi tagjaival is. Körükben igazi tra­díció a tánc. A hétköznapokban is élő szép hagyomány, mint any- nyi más családban errefelé. Tóth néni így lelkesedik: — Nekünk ez az életünk egy része. Szeretünk dalolni. Amikor együtt dolgoztunk a répaföldön, a téesz földjén, énekeltünk ám, „mint a hétnehézség”! Hát még a próbákon! Amikor a zenészek beállnak a kör közepébe, és húz­ni kezdik, hamar belejövünk! A legkisebb Tóth, aki már el­múlt nyolcéves — ezt nyomaték­kai mondja — csak ennyit szól: — Szerepeltem a tévében is. És még sokat akarok szerepelni. A Kalapos Istvánná vezetésé­vel működő együttes két alka­lommal láttatta magát a képer­nyőn. Különösen a Bölcsőtől a sírig című kompozícióval hívták fel magukra a figyelmet. Hódme­zővásárhely, Pécsvárad, Csengőd. Gödöllő a szerepléseik színhelyei. És a főváros. A Madách Színház­ban nagy tapsot kaptak; feledhe­tetlen élmény. Sokan közülük ad­dig még nem is jártak Budapes­ten. Mint ahogyan a Balaton mellett sem, ahová eredménye­ik jutalmaként elmehettek kö­zösen. A hetvenéves Pécsi Ig­nác bácsi, a nyolcvankét eszten­dős Tamás Menyhértné és táncos társaik nem győzik emlegetni a sok szép, közös élményt, amit az együttes sikerei folytán szerez­hettek maguknak. Jelenleg ép­pen egy jugoszláviai útra készül­nek. Varga Mihály tével kapcsolatban. A vaskos mű érdekes és elgondolkodtató olvas­mány. Elekes Lajos: A történelem felfogása korunk polgári tudományában A kitűnő tudós könyve a polgá­ri történeti gondolkozást kíséri végig útján. A múlt, jelen és jö­vő összefüggéseit vizsgálja a szer­ző. Pedagógusoknak és a törté­nelem iránt érdeklődőknek egy­aránt hasznos lehet a szép kiál ­lítású, gazdag tartalmú mű. Jön a műpapír A Montedison cég részben cel­lulóz-takarékosságtól vezérelve részben pedig azért, hogy a túl­ságosan sok nyárfa kivágásá­val meg ne bontsa az amúgy is kényes ökológai egyensúlyt, mú- papír kísérletezésével foglalko­zik. főtisztiről vagy polipro­pilén film speciális kezelése ré­vén sikerült is múpapírt előállí­tania. Az addigi kutatási ered­mények alapján előreláthatólag még 1975-ben indítanak Ferrará- ban egy speiális üzemet, amely ipari szinten kezdi meg a mü- papirgyárláshoz szükséges pép előállítását. ÚTTÖRŐÉLET Itt a nyár, kezdődik a vakáció Amikor ezek a sorok megje­lennek, már valamennyien az évzáróra készültök. A elmúlt napokban számot adtatok egy esztendő munkájáról, tanáraitok pedig érdemjeggyel minősítették tudásotokat. A következő napok­ban, hetekben tehát pihenés vár rátok — pihenés, de nem lus­tálkodás! Valamennyi csapat táborozást is szervezett úttörői, kisdobosai számára. Bizonyára sokat tanul­tok, ha részt vesztek ezeken a túrákon, kirándulásokon. Igaz, a táborozásért semmilyen érdem­jegy nem jár, nem kerül a bizo­nyítványba. De — hiszen bárhol tanultok a továbbiakban —, ha nem képről, tankönyv-illusztrá­cióból ismeritek meg hegyein­ket, folyóinkat, tavainkat, tudjá­tok-e mennyit ér? Ragadjatok meg tehát minden lehetőséget, menjetek, ismerkedjetek hazánk­kal. /\. nyári szünet idején — úgy mint az elmúlt esztendőkben né­hány táborhelyet felkeresünk, beszámolunk az újságban a ta­pasztaltakról. De várjuk vala­mennyi megyénkben úttörőtől a táborozásról szóló levelet. Remél­jük, hogy akad krónikás vala­mennyi csoportban, akinek a toll- forgatás a megbízatása! Annak pedig különösen örülnénk. ha egy őrs, vagy raj jelentkezne! Ha pedig meghívtok bennünket lá­togatóba — hát, bizony elme­gyünk! Természetesen az egész nyarat nem töltheti egyetlen úttörő sem táborban. Néhány hétig minden­képpen otthon lesztek. Milyen nagyszerű alkalom a haszna Te­hetetlen kacatok kiselejtezésére! Molyos bogárgyűjteményt, össze­firkált papirost, csonkig fara­gott ceruzát igazán nem élrdemes tartogatni egyikötöknek sem! Otthonotokban pedig mennyi ten­nivalót találhattok, amivel édes­anyátoknak is örömet tudtok szerezni! Bizonyára sok érdekes műsort kínál a televízió is számotokra a nyár folyamán. De azért ne ülje­tek éjt nappallá téve a képer­nyő előtt, hanem válasszátok ki jó előre a nektek tetsző műsort és azt nézzétek meg figyelme­sen. És még valamit. Bizonyára mindegyikötöknek van kedvenc tantárgya, amellyel szívesen foglalkoztok, tanítás után is. Ez helyes, ha nem megy a többi ta- nulnivaló rovására. De a nyári szünidőben igenis foglalkozzatok a számotokra kedves tudnivalók­kal! Olvassátok a Képes földrajz, illetve Képes történelem kötete­it, gyűjtsétek a préselésre szánt növényeket, határozzátok meg önállóan nevüket és helyüket a növényhatározó segítségével. Ha olvasni szerettek, akkor min­den könyv tartalmát és monda­nivalóját rögzítsétek egy füzet­be, hogy bármikor felelevenít­hessétek, ha szükség lesz rá. Szó­val bármit tesztek, azt tudatosan, építsétek be a következő tanév tudnivalóiba, tananyagába. Várjuk tehát beszámolóitokat — és várjatok Ti is bennünket, ha vendégségbe indulunk hozzá­tok. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A Kecskemé­ti Szalvai Mi­hály úttörőház a nyári szünet idején három helyen kínál a megyeszékhe­lyen élő pajtá­soknak progra­mot. Benn a házban, és két lakótelepen, minden csütör­tökön a Lenin-, és minden pén­teken a Széiche- nyivárosban. A lakótelepeken ifivezetők irá— nyitásúvá! ú' a pajtásók kíván--,;rl ságai alapján állítják össze a helyszínen a programot. Az úttörőházban pedig a hét . minden napján * visszatérő mű­sor: modellezés, '«íportl'oglalko- zás, lövészet, játék. > Ünnepélyes pillanatok a jakabszállási úttörőcsa­pat életében: az elmúlt napokban kapták meg a KISZ KB Vörösselyem Vándorzászlaját. Képün­kön Németh Ferenc, a KISZ megyei bizottságának else titkára a zászló átadása előtti pillanatokban. A gyermeknapon felejthetetlen élményben volt részük a Helvé- cia-feketeerdei úttörőcsapat tag­jainak: a Helvéciái Állami Gaz­daság KISZ-esei szerveztek ré­szükre kirándulást. Autóbusszal, kerékpárral mentek a pajtások a Csalánosi parkerdőbe, hogy va­lamennyien résztvegyenek a kü­lönböző akadályversenyeken,, számháborúkon! A KISZ -alap­szervezettől a csapathoz rend­szeresen járó ifik: Kovács Jo­lán, Csitári Zoltán, Rácz Géza és Rácz Gézáné még a díjakról, a csokoládéjutalmakról is gondos­kodtak! A nagyszerűen sikerült program ' délután ért véget. Seimeci Katalin V. (5.) Másnap éjjel hangos kiabálás­ra ébredtek az óvóhely lakói: — Vigye innét a kezét a mél- tóságos úr! Nem akarok férfit látni. Legközelebb csak az a férfi nyúljon hozzám, akit én kérek meg erre, de az nagyon soká lesz ... — De Rózsi... Csendesen ... Meghallják... — suttogott Eöt­vös. — Nem érdekel — kiabált Rózsi. — Menjen a méltóságos úr a méltóságos asszonyhoz... Eötvös elkotródott. — Jól tette Rózsi! — gratu­láltak a pince minden sarkából. — A vén marha — vihogott Kocsis Erzsi. — Ahelyett, hogy a feleségére vigyázna. Reggel mindenki barátságos volt .Rózsihoz, különösen azért. mert fűteni és takarítani kellett. A ház lakói a pince egyetlen tűzhelyén főztek. Amíg lehetett felmentek a lakásokba főzni, de most már senki sem merte meg­kockáztatni. Egyedül Simóék nem költöztek a pincébe. A föld­szinten laktak egy udvari lakás­ban. Simó bányász volt. de egy robbanás elvitte a fél karját. — Nekem már nem sok a veszteni valóm — mondta, ami­kor hívták a pincébe. Többen meg akarták kérni, hogy nála megfőzhessék az ebéd­jüket, de Simó mindenkit el­utasított — Az ilyen ember minden rosszat megérdemel, mondogat­ták a házbeliek és attól kezdve senki sem köszönt Simónak. Rózsi éppen a szemetet hordta ki, amikor az óvóhelyen kitört a botrány. Az asszonyok össze­vesztek, mert állítólag valaki félretolta a tűzhelyen Csoko­nai Melanie lábosát. Rózsi ál- mélkodva hallgatott. A sok fi­nom, városi úriasszony olyan közönségesen szidta egymásl, hogy a legmocskosabb szájú fa­lusi boszorkány is leckét vehe­tett volna tőlük. Később az asz- szonyok csatasorba állították fér­jüket is. Ledobták egymás lábo­sát a földre, kéjjel gázoltak a rántásban, a félig főtt babban. — A kutyaszentségét! — kiál­tott Rózsi. — Elmen! maguknak a jobbik eszük? Döbbent csend_ támadt, érde­kes módon senki sem támadt Rózsira. — Alig van mit enniük, és pocsékba tapossák azt a keve­set is! —Beosztást kell csinálni — ajánl között Weivoda bácsi. — Én meg azt mondom, hogy főzzünk közösen — ajánlotta Rózsi. — Mindenki beleadja a részét, én pedig megfőzök. — Kitűnő — lelkesedett az. öreg Weivoda ... — Legalább, mire bejönnek az oroszok, mi már kolhozban le­szünk — mondta Rozgonyiné. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem vagyok hajlandó azt enni, amit ez a lány elhatároz. Aki akar, men­jen a közös konyhára, de én magamnak Főzök — pattogott Melanie. — Nem kötelező a disznó­tor... — mondta Rózsi. Csokonai Melanie és természe­tesen Eötvösök kivételével az egész ház csatlakozott Rózsi ter­véhez. Weivoda bácsi azonnal táblázatokat kezdett gyártani. Kiszámolta, hogy egy babfőze­lékhez, kinek mennyi zsírral, babbal, liszttel kell hozzájárul­ni. Rózsi pedig hozzálátott' a fő­zéshez. Hamarosan már osztották is az ízletes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled, Ró­zsi — jött délután Eötvös. — De én nem — fordult el Ró­zsi .., — Figyelj ide... Nem Is tu­dom, hogy mondjam neked, én szeretlek téged ... Én nem akar­lak elveszíteni.. — Talán a méltóságos asz- szony rosszul főz? — Nem kell, hogy visszagyere. Krisztina mindent megcsinál; Amióta dolgozik; egészen ki vi­rul. Jobb a- kedélye, nem imád­kozik egész nap ... Nekem kel­lesz Rózsi... — mondta Eötvös sírós hangon. Rózsi már majd­nem megsajnálta, de aztán meg­keményedett: — Nem hagyom többé hasz­nálni magam, a méltóságos úr hiába is töri magát... — Legalább néha beszélges­sünk egy kicsit... Nincsen va­lamire szükséged? Van füstölt, húsunk elég.. Nem kérsz? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, évekre elég len­ne... Adjon néha egy kicsit... Eötvös elrohant és egy percen < • jf belül lihegve megjelent. Egy ha­talmas sonkát húzott ki a téli­kabátja alól. Másnap a lakók álmelkodva tapasztalták, hogy a babfőzelék­be mindenki kapott egy szelet sonkát is. — Hát ezt hogyan csinálta? — — faggatták, de Rózsi titokzatos képet vágott és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyokat szörcsögött és nem folyt többé, j Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda mellé­állt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot és beosztjuk, hogy ki mikor megy vízért. — Mindenki megy, és most — Rózsi Vilyan határozottan és ke­ményen, hogy maga is elcsodál­kozott rajta. Ha a hó holnapra elolvad, akkor szomjan halunk. Minden edényt meg kell tölteni és takarékoskodni kell a vízzel. — Talán ne is mosakodjak? — sipított Csokonai Melanie ... — Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenék a térre — szólt a vödrökkel csörtető férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó __ — Hogy parancsolgat! És ezek tűrik! — kárált Melanie, de senki nem válaszolt neki. Á vizet a tűzoltóhordókba töl- ■ lőtték. Amikor mind megtelt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak főzés­re és ivásra lehet venpi. Mos­\ dásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran nmegállt a közös pince ajtajában és figyelte Rózsit. A lány minden percre talált magának valami tenni­valót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrab­ban fordult elő. hogy válogatás nélkül odaszólt annak, aki a leg­közelebb volt hozzá: — Nagyságos úr, kérem, lessék már vágni egy kis fát... A nagyságos urak pedig ellen­kezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te, Rózsi... — sóhajtozott Eötvös, ha közelébe került. — Engedd meg, hogy éjjel leülhessek az ágyad szélére. Tényleg semmi •rosszat nem akarok csak beszél­getni. — Nekem éjjel aludni kell... Mit gondol, mi lesz a házzal? — mondta öntudatosan. — Hanem tudja mit, egy kis füstölt hús nagyon elkelne. — Már megetted azt a nagy sonkát? — álmélkodott Eötvös. — Nagy a család... — ne­vetett Rózsi. — Éjjel majd hozok... — ígérte a férfi. — Nagy huncut maga — ne­vetett Rózsi és mintha egy fa­lubéli legény lett volna, oldalba taszította a méltóságos urat. aki úgy dőlt el, mint egy zsák... — Te, angyal! — mondta a földön és boldogan elrohant__ ( Folytatjuk) Öregcsertői táncosok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom