Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-28 / 150. szám
4 * PETŐFI NEPE 9 1975. Június SS. ÜJ MAGYAR FILM: ÖRÖKBEFOGADÁS A közelmúltban fejeződtek be az „Örökbefogadás” című új magyar film forgatásának munkálatai. A rendező, Mészáros Márta ismét „női filmet" készített. Alkotásának hőse önálló, és magányos asz- szony. A Berek Kati által megszemélyesített főszereplő erős, céltudatos, ,r.gazdag érzelemvilágú személyiség, aki tud és mer dönteni életének jelentős kérdéseiben, sőt meggyőződéssel vállalja is döntéseinek következményeit. A film nem csupán portré egy munkásasszony sorsáról. Az Örökbefogadás hétköznapjaink világának — egyszerű és látszólag szürke eseményeiből kirajzolódó — korképe is. Az alkotás valósághitelét erősiti, hogy Mészáros Márta a kitűnő alakítást nyújtó főszereplő mellé jórészt „civil”, nem hivatásos színész fiatalokat szerződtetett. A közösségi élet fórumai • A Központi Bizottság tavaly márciusi határozata lényegesen bővítette a közművelődés fogalmát: eszmeileg is, területileg is. Fontos feladata a műveltség, a kultúra közvetítése, terjesztése, de nem szűkíthető le csak erre. Szerepe van a közösségi művelődés. a szocialista életforma, erkölcs és magatartás alakításában, a szocialista ember formálásában. Ennek következtében átalakulóban vannak a közművelődés módszerei is — a korábban általánossá vált nagytermi rendezvényeket a kisebb közösségekre épülő munka váltja fel. Ug /áriákkor a köz- művelődési munka mind inkább túllép a művelődési házak kapuján. mind nagyobb mértékben kér és kan helyet az üzemekben, gazdaságokban és iskolákban es hatására megújulóban van a könyvtári és a múzeumi munka is. A művelődési házak életében egyre nagyobb teret kapnak a klubok, szakkörök, amatőr művészeti együttesek. Nem véletlenül. A klubok a közösségi élet fórumai. Programjaik sokfélék: megtalálható bennük az ismeretterjesztés. a politikai vita. a vetélkedő, a tánc, és a közös kirándu>_ lás. színdarabok, filmek együttes megtekintése és még sok minden . mos A közösségi m 3/elödésnek ezeket a formáit azért kedvelik az emberek, mert a klubokban nemcsak kötött foglalkozások — előadások, ankétok. vetélkedők — alkotják a programot, hanem kötetlenül beszélgetni, véleményt cserélni, vagy éppen vitatkozni is lehet. Már pedig az ember társas lény: természetes igénye, hogy másokkal is kicserélje gondolatait. észrevételeit. E természetes igény kielégítéséhez nyújtanak nagy segítséget a társasági életnek ezek a mind népszerűbb fórumai. • A szakkörök a kiscsoportos közművelődésnek másik fontos — bár a kluboknál speciálisabb a zártabb körű — formái. Tagjait elsősorban a közös érdeklődési területek hozzák össze. — Modellezők. barkácsolók, gyűjtök, kézimunkázok. amatőr rádiósok, fotósok. filmesek, s még jó néhány más hobbv kedvelői vesznek részt az együttes munkában. A programok zöme — érthetően — elsősorban a gyakorlati munka, «zt azonban mindenütt szakmai előadások, tapasztalatcserék, bemutatók egészítik ki. A gyakorlati munka közben pedig mindig kínálkozik lehetőség a beszélgetésre. a gondolatok, a vélemények kicserélésére — ezáltal válnak a szakkörök is az egymásra ható közösségi élet fórumaivá. Jobban ki kell használnunk a különböző művelődési keretekben rejlő közösségi nevelési lehetőségeket — olvashatjuk a párt köz- művelődési határozatában. Ennek érdekében szorgalmazza az amatőr művészeti mozgalmak segítségét és fejlesztését. Okkal. Az amatőr mozgalmak célja ugyanis nem hivatásos művészek nevelése, hanem a szocialista magatartás formálása, az aktivitás fokozása, a művészeti tevékenység megkedveltetése. jobb megértetése. A művelődési házak feladata, hogy tartós művelődési közösségekké formálja ezeket a csoportokat, amelyeket q cselekvő részvétel, a közösségi élmény megszerzése s a művészet világával létrejövő kapcsolat hozott össze. • A közművelődéssel szemben támasztott igények növekedése változást eredményezett a könyvtárak munkastílusában is. Régebben a könyvtár legfőbb feladatának a könyvek kölcsönzését tartotta. A mai könyvtárosok munkája már sokkal több ennél. A könyvtár ma már nem csupán könyvkölcsönző, hanem olvasó is. ahol a lexikonokból és kézikönyvekből jegyzetelhetnek, a legfrissebb folyóiratok között válogathatnak az érdeklődők. Ugyanakkor egyre több helyen zenét, mesét. vagy verseket hallhatnak fülhallgatóval felszerelt lemezjátszóról. magnetofonról a látogatók. Az is mind gyakoribb, hogy iskolai órák színhelyévé lép elő a könyvtár. Rendhagyó irodalmi órákat rendeznek, szavalok közreműködésével. Zenetörténetet hallgatnak. lemezbemutatóval. Diafilmeken csodálhatják meg a legjelentősebb képzőművészeti alkotásokat. s közben előadások is elhangzanak az alkotókról, munkásságukról. Ahol pedig gyakoriak az író—olvasó találkozók, ott egyre sürgetőbben fogalmazódik meg az igény a könyvklub megalakítására. A klubtagság többsége már nem spontán olvasócélok, szándékok vezetik az elolvasandó művek kiválasztásánál. S a könyvklubokban rendezett irodalmi vetélkedők a kontrollját jelentik nemcsak az olvasmányélményeknek. hanem az egyre szélesedő irodalmi — esetleg zenei, képzőművészt! — látókörnek is. Mindez népszerű játékos formában zajlik, s nem valamiféle komolykodó vizsgáztatás keretében. Mégis egy-egy ilyen vetélkedő nem egyszer felér egy sikeres vizsgával, hiszen a versenyzőknek sok-sok ismeretről kell számot adniok a iáték keretében. • Miként a könyvtárak, úgy a múzeumok is egyre inkább szerves részét képezik az egész közművelődési tevékenységüknek. Volt. idő. s nem is olyan régen, amikor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen keresik fel múzeumainkat az ott látottakkal, ki-ki a maga módján, képessége, felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meglevő ismereteit. A múzeumok ennél ma már sokkal többel tesznek. Például az egyre több helyen rendszerré váló tárlatvezetéssel. A szakember értő —. s főleg közérthető — magyarázata lényegesen többet nyújt annál, mint amennyit az egyszerű múzeum- látogató „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alkotásokból. A szakember kalauzolásával már nemcsak a képet vagy a szobrot látja, hanem korokkal és művészeti irányzatokkal ismerkedhet, értesüléseket kan az alkotókról, annak szándékáról, a megfogalmazás módjáról. Vagyis: a művészet közelebb kerül a tömegekhez, a tömegek pedig a művészethez. És ezenkívül sok más lehetőség is kínálkozik. Hangversenyek. képzőművészeti vetélkedők. művészekről, alkotásokról szóló filmek bemutatása, ismeret- terjesztő előadások — mind-mind gazdagíthatják múzeumaink programját. • A feladat, amelyet a közművelődési határozat megszabott, nagy. de nemes feladat. Célja: elősegíteni, hogy az emberek c. szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljenek és gondolkodjanak. a műveltség tömegméretűvé váljék. Ehhez jelent nagy segítséget a kis közösségekben végzett közművelődési tevékenység valamennyi formája. P. P. ■ KÉTHETES BALATONI ÜDÜLÉS A GYŐZTESEKNEK ■ AZ ISKOLA ÉS A VÁLLALATOK ÖSSZEFOGÁSA ■ ÖTEZER ÓRA TÁRSADALMI MUNKÁT VÉGEZTEK ■ ELEVEN KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉG Versenyben a szocialista brigád címért A kecskeméti 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben három évvel ezelőtt figyelmet érdemlő kísérletbe kezdtek: Bács- Kiskunban, sőt az országban elsőnek meghirdették a versenyt az ifjúsági szocialista brigád cím elnyeréséért. Mivel a tanárok és a tanulók, sőt a vállalatok részéről is szinte egybehangzó helyeslésre talált a kezr deményezés, az eredmények miatt sincs miért' szégyenkezniök; ellenkezőleg. Azóta minden tanév végén fontos helyet foglal el a brigádok teljesítményeinek értékelése. Ebben az intézményben, ahonnan évente háromszáznál több végzett szakmunkás távozik, hogy sikeres vizsgái után helyet kérjen magának a társadalmi építő munkából, a lehető legr sokoldalúbb tevéknységre mozgósítják a holnap felnőttjeit. Tóth László igazgató örömmel mondta el, hogy elégedettek a brigádmozgalom eddigi eredményeivel. A fiatalok szervezett közösségekbe tömörülve a tanulásban és a szakmai munkájukban egyaránt igyekeznek kitenni magukért. Az egészséges versenyszellem ragyogó eszköznek bizonyult a szép törekvések valóraváltásában. □ □ □ Érthetően nagy volt az érdeklődés, amikor a tanév végén az iskola vezetősége nevében Jártás Istvánná tanár, a pártalap- szervezet titkára értékelte a verseny eredményeit. A tanulók saját munkájuk, legjobb törekvéf- seik megbecsülését láthatták abban is, hogy eljöttek erre az ünnepségre a vállalatok, üzemek vezetői is. Azt bizonyították ezzel, hogy számukra sem közömbös, mivé fejlődnek azok a fiatalok, akiknek a munkája máris becses számunkra. Járfásné valamennyi nevelő nevében szíves szavakkal köszönte meg a sokoldalú gondoskodást és törődést, amely a munkahelyek vezetőit általában jellemzi a tanulók felkészítésekor. Annak idején a brigádmozgalom elindítóit az a cél vezette, hogy a fiatalok még inkább felismerjék a tanulásnak fontosságát, gazdagítsák a közösségi életet, s nem utolsó sorban fokozottabban törődjenek az önművelésükkel. A mozgalomban való részvételről minden esetben demokratikus alapon, szavazással döntenek.. Miután ezt megtették, köti őket az önként vállalt fegyelem. Kezdettől brigádnaplót vezetnek, amely hű és pontos tükre a ténykedésüknek. Ezek alapján, alapos körültekintéssel bírálják el a versenyben való részvételük eredményeit és hiányosságait. Mivel egy-egy tanuló esetleges gyengébb szereplése a közösséget érinti, ezért törvényszerűen gyakrabban segítik egymást. A tanulópárok — csaknem száz ilyen volt a tanév során — szervezése és a rendszeres korrepetálás is a kis közösségek összefonódását erősítette. Az egyes, nehezebben elsajátítható tantárgyak tanulásában százötvenen vették igénybe a tanárok lelkes támogatását az órákon kívül. A munkahelyeken a tanműhelyek vezetői gondoskodtak arról, hogy ai fiatalok választott szakmájukat minél jobban elsajátíthassák. Az oktatók és az idősebb szakmunkások gyakran és jó szívvel segítették a fiatalokat. □ □ □ A szocialista címért küzdő brigádok tagjai a vártnál már most is jobban magukénak érzik a munkahelyet. Részt vesznek annak szépítésében, többet vállalnak a gépek és más eszközök karbantartási munkáiból. A versenyszabályoknak megfelelően jobban törődnek a munkavédelmi előírások betartásával, a baleseti források megszüntetésével, örvendetes módon ugyancsak elkönyvelhették az év végi értékeléskor, hogy javult a fegyelem a fiatalok körében. Jóleső érzéssel állapították meg az iskola vezetői, hogy egyes munkahelyeken különös figyelemmel kísérték a versenyben dolgozó brigádokat. Segítették és biztatták őket nemes törekvéseikben, eredményeiket igyekeztek népszerűsíteni a faliújságokon. A törődés és támogatás nagyon szép példáját adták a ZIM kecskeméti gyárában. A másodévesekből álló Zalka Máté brigád nem véletlenül nyerte el az ifjúsági szocialista birgád címet. Az üzemnek is nagy szerepe van abban, hogy ez a kis közösség győztesként kerülhetett ki a mezőnyből. A „Zalkások” — úgy amúgy, mint a másik győztes, az Allende nevét viselő szocialista brigád, — hamarosan két héten át élvezheti a megérdemelt üdülést a Balaton partján. Ezzel jutalmazták kitűnő teljesítményeiket. Egész éven keresztül változatos kulturális életről adhattak számot a brigádok. Igyekeztek a lehető leghasznosabban eltölteni szabad idejüket. Szépen berendezett klubjukban irodalmi esteket, találkozókat, élménybeszámolókat szerveztek; csaknem ötszázan előfizetnek valamilyen újságra, folyóiratra; a könyvtárba csaknem hatszázan iratkoztak be; ötvennél több fiatal vesz részt az olvasómozgalomban, összesen kétszáznegyvenöten rendelkeznek mozi-, színház-, illetve hangversenybérlettel, negyvenkilencen bekapcsolódtak a természetjáró szakosztály munkájába — és sorolhatnánk tovább, hogy mi-mindennel igyekeznek szélee síteni látásukat, fejleszteni műveltségüket, hasznosan eltölteni szabad óráikat. Arra is jogosan büszkék, hogy milyen sok társadalmi munkát végeztek a szocialista címért versenyző fiatalok. Az őszi mezőgazdasági tennivalók idején például valamennyi tanuló négy napi keresetét ajánlotta fel a város óvodahálózatának bővítésé, re. Így csaknem kétszázezer forintot utalhattak át keresetükből a tanács számlájára. A leendő szakmunkások kis híján ötezer óra társadalmi munkát végeztek, önzetlenül közreműködtek az általános iskolák és óvodák szépítésében. □ □ □ Megtudtuk, hogy az iskolában folyó brigádversenyekről a közelmúltban a televízió filmet készített azzal a céllal, hogy a 623. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet kezdeményezését minél szélesebb körben tegyék közkinccsé. Mi is szíves-örömest számoltunk be törekvéseikről. Szeretnénk, ha a példájuk követőkre találna. Varga Mihály Négyszáz tonna feldolgozott baromfi Kiskunmajsáról A kiskunmajsai Jonathan Szak- szövetkezet évi árbevételének mintegy 10 százalékát adta .a baromfifeldolgozás. Tavaly 10 milliót, az idén várhatóan ennél 4 millióval többet hoz ez az üzemág. A közösben, valamint a háztájiban felnevelt szárnyasokat dolgozzák fel konyhakészre. A szakszövetkezet nagy segítséget nyújt a tagoknak nemcsak az állatok takarmányozásához, hanem a naposbaromfi beszerzéséhez is. A felvásárlást úgy szervezik, hogy — elsősorban a nagyobb tételekért — a gazdaság gépkocsija az állattartó házától, tanyájától beszállítja a hízott tyúkot, libát, jSecsenyecsirkét. A Kiskunmajsa környéki társgazdaságoktól is vásárolnak még baromfit a feldolgozó folyamatos működtetése érdekében. Három éve már, hogy korszerű kisgépekkel, hűtőkamrával felszerelték a feldolgozót. Csak $sz- szonyok tevékenykednek a melléküzemben. A szőlőkötözéskor és a szüret idején természetesen külön is igénybe veszik segítségüket. Naponta 2 ezer csirke — vagy e mennyiségnek megfelelő egyéb szárnyas —, kerül ki a kezük alól, s ezek egy részét saját boltjaikban árusítják, a többit a Budapesti. Közért Vállalattal kötött éves szerződés szerint a fővárosba szállítják. Az év végéig 400 tonna baromfit adnak át a kereskedelemnek. Tavasszal fejezték be a hűtőkamra bővítését, s a szállításokhoz — a metlevő kettő mellé —, még egy hűtőkocsit vásároltak. Rövidesen további korszerűsítésre, gépesítésre kerül sor. Az élőáru szállításához vasketreceket vásárolnak, s ezek rakodását is gépesítik. (5.) — A tőlünk pár száz méterre dolgozó foglyok abbahagyták a munkát. Megindultak felénk, vagy inkább a csendőrök felé. Lassan, hang nélkül jöttek. Kezükben volt a csákány, a lapát, a vasdorongok, amikkel a síneket lökdösték tovább. A tábori csendőrök, akik azokra vigyáztak, ugyancsak ordítoztak, fenyegetőztek. Paprikás volt a hangulat. A foglyok nyilván védeni akartak bennünket. Egyszer aztán valamelyik csendőr lőtt egyet. Lövöldözés, verekedés lett a vége. Két foglyot agyonlőttek, egy csendőrt agyonvertek. Másnap mindenkit kihallgattak. Még minket is faggattak, meg pofoztak. Tőlünk elvitték az emberek. |elét. Sas behívóval, munkaszolgálatra vezényelték őket. Nagyon kevesen jöttek vissza közülük. A foglyokat is kicserélték. Másik transzport jött. Ugyanolyan szótlan, szomorú, keserű emberek voltak. Szólni sem mertünk egymáshoz. Naponta jöttek a csendőrök, aztán. meg német tisztek látogattak oda autóval. Ordítoztak, magyaráztak. Nekünk csak a pályafelügyelő mondta, hogy nagyon fontos ez a vasút. Berettyóújfaluból Szeghalomra vezet majd, s ez főleg a németeknek sürgős. — Nem vártam ki a végét Üzent értem az édesanyám, haza kell menni. Elbújtatott a szé. napadlásra. Valahonnan megtudta, hogy már a leventéket is viszik tizenhat évestől felfelé. Szót fogadtam, mert megszoktam, hogy minden úg£ van. ahogyan édesanyám akarja. Ó nevelt, ő tartott, ő parancsolt. Csak akkor bújtam elő, amikor a szovjet katonák megjöttek. Ügyszólván lövés nélkül vonultak be a faluba. Mire lőttek volna? Mi senkinek sem voltunk fontosak.-r- Visszamentem a vasúthoz. A régiek közül alig maradtak. A foglyokat elhajtották a németek, a fiatalabbakat meg a nyilasok vitték magukkal nyugatra. — Egy napon odahaza voltam éppen. Jött a községházáról az öreg Gurmai. Kacskakezű, ki-- esi ember. Az első világháborúban intézte el egy olasz gránát. Jólelkű, eszes ember volt. — Balázs fiam, hozzád jövök. Ugye, te mindig csendőr akartál lenni? — Az én, Gurmai bátyám, de megundorodtam tőlük, amikor azt a két foglyot agyonlőtték. — Elhiszem neked. Én már előbb is undorodtam tőlük, csak nemigen kürtölhettem széjjel. Katona se akarsz lenni? — Jó nekem a vasútnál, ott lehet belőlem valami, hogyha megbecsülöm magam. — Lehet, hogyne lehetne, — mondta az öreg. — Csak gondoltam, hogy még mindig esz a fene a katonaság után. — Ha enne? — Mehetnél! Toboroznak az új hadseregbe. Leginkább a fiatalokat keresik. Itt a papír is. Nem kell semmi, csak bemész Berettyóba, jelentkezel. Tizennyolctól felvesznek mindenkit. * — Én még nem vagyok annyi, csak a tizenhetet töltöm a nyáron. '— Azt mondod, hogy vagy. Elhiszik, többnek látszol. — Ha rájönnek, hogy hazudtam? — Régen Berlinben leszel az oroszokkal. Nem az anyakönyvet nézik most, hanem a kurázsit. Legalább a mi falunkból is lesz valaki, aki megmenti a magyarság becsületét. En is mennék, elhiheted, de öreg is vagyok, a kezem se jó már, a szemem sem engedelmeskedik. Menj csak, fiam, menj, ha gondolod. A szegénységnek kell most kezébe venni az ustort. Olyan világ kezdődik. — Akkor aztán elment, őrnagy elvtárs? — kérdeztem, s szerettem volna, ha mesél még, ha mondja. — Elmentem. Berettyóban kiképeztek, Debrecenben összegyűjtöttek, aztán mentünk nyugat felé. Előbb egy vasútépítő ezredbe osztották be a századunkat, később már igazi harcoló alakulathoz kerültünk. Igaz, úgy jutottunk el Bécsújhelyig, hogy az ellenségből már csak a foglyokat láttuk. A nehezét a szovjetek intézték. Mi ott rostokoltunk Bécsújhely alatt, közben elérkezett május. Berlinben szétverték az utolsó náci csapatot is. Minket aztán szépen hazaküldtek. Ez is valami. Legalább a szándék megvolt bennünk. Legalább azt mutattuk, hogy készek vagyunk a harcra is. Visszakerültem Berettyóba. Akkor még majd fél esztendeig vasutat építettünk, romokat takarítottunk. — Odajött hozzám egy őrmester, egy idős, ősz hajú szolgálatvezető. Azt mondja nekem: haModie Péter, ügyes gyerek vagy szereted is ezt a katonaéletet. Nem akarsz beállni határvadásznak? — Azt sem tudom, hogy az milyen, őrmester úr! — mondtam neki. őrmester úrnak szólítottam, mert akkoriban az a furcsa divat volt, hogy felettes bajtársnak szólította a katonát, de a felettest nekünk még urazni kellett. — Majd megtudod, biztosan jobb, mint a laktanyai élet, — nevetett az öreg őrmester, s mutatta, hogy komiszul vagyunk mi a laktanyában. — Kevesen lesztek egy helyen, családias lesz az egész. Ahol kevesebben vannak, ott könnyebben hozzájut az ember az ennivalóhoz. Magam is mennék, de engem már jobban leköt a család, meg a szokás, meg minden. — Jelentkeztem, s hamarosan azon kaptam magam, hogy Be- regböszörményben vagyok, a ha- tárportyázó század őrsén. Csöbörből vödörbe. Millpengős világ volt. Tudja, milyen volt az? Milliókban meg billiókban számoltunk. Olyan infláció (volt, hogy például vettem két darab cigarettát. Azért annyi pénzt kellett kiadni, hogy a papír értéke több volt, mint a pénzé. A heti zsoldunk, mert akkor zsold- nak neveztük még az illetményt, csupán annyi volt, hogy két cigarettát lehetett érte kapni. De nagyon kellett igyekezni, mert másnap már egyet sem adtak a milliókért. Tehát, milliomos, multimilliomos is voltam már. A felszerelés? Az egész határőrségen nem volt még hatszáz puska sem. Nekünk összesen négy volt az őrsön, s voltunk, hozzá vagy huszonötén. Az volt a fontos, hogy annál legyen, fegyver, aki portyára megy. Az őrs legénysége hasonlított a kurucokhoz. A mezítlábasokhoz. Akinek ép bakancsa volt. az már nagyon derekasan ellátott határvadásznak számított, örültünk, ha annak a lábán volt bakancs, vagy csizma, aki szolgálatba ment. Benn az őrsön megjárta mezítláb is. Az őrs? Tudja, milyen őrsünk volt? Egy földes, gerendás, zsupptetős parasztház. A kutat már magunk ástuk, a mellékhelyiségeket magunk tákoltuk össze. Az élelmezést leleményre, szerencsére, véletlenre alapoztuk. Pénzért semmit sem lehetett venni. Volt két lovunk, szekerünk, s ezzel bejártuk a vidéket. Cseréltünk, ku- peckodtunk, ügyeskedtünk. Ha sikerült elkapni egy-egy csempészt, akkor szerencsénk volt. A csempészáru egy részét jutalomként megkaptuk. Az áru gazdát cserélt, átváltozott kenyérre, lisztre, szalonnára, átvészeltük a jó pénzig. (Folytatjuk.)
