Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-27 / 149. szám

1975. június 27. • PETŐFI NÉPE •

ÜJ KÖNYVEK

A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai között első helyen»

kell említeni a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongvesz- szusának jegyzőkönyvét. A csak. nem 700 oldalas ízléses, képmeUi: léklettel is ellátott kötet teljes, illetve némileg/ rövidített szöveggel közli a kongresszuson elhangzott valamennyi referátumot, felszólalást. A Lenin öszes művei 2. kiadásának sorozatában- látott napvilágot a 44. kötet, amely Leninnnek az 1021 júniusa és 1929 márciusa között írt írásait tartalmazza. „A nemzetközi munkásmozgalom történetéből'’ címmel, a Központi Bizottság Párttörténeti Intézete, valamint Politikai Főiskolája közös gondozásában Évkönyv jelent meg, amely a nemzetközi munkásmozgalom több vitatott kérdésével kapcsolatos tanulmányokat és érdekes dokumentációs összeállítást közöl,

A GONDOLAT KÖNYVKIADÓ az Izmusok sorozatban a monier. izmusról jelentetett meg antológiát; a gazdag anyagot Kla- niczay Tibor válogatta és látta el bevezetővel. Megjelent Vlagyimir Propp: „A mese morfológiája” című tanulmánykötet, s újabb, bővített kiadásban látott napvilágot egy korábbi kiadásaiban nálunk is nagy sikert aratott könyv, „A régészet .regénye”; szerzője C. W. Ceram.

AZ AKADÉMIA KIADÓNÁL jelent meg a rangos Bibliotheca Hungarica Antiqua sorozat 9. kötete; a fakszimile-kiadás az 1566-ból való „Váradi énekes- könyve”-t teszi közkinccsé. A Modern filológiai füzetek 23. köteteként jelént meg a „Valóság- hűség és képzelet”. Szenczi Miklós tanulmánya a romantikus esztétika kialakulásához járul hozzá érdekes adalékokkal.

AZ EUROPA KÖNYVKIADÓ megjelentette Marin Préda regényét, „A nagy magányos"-t és France Preseren válogatott verseinek kötetét. A világirodalom remekei 6. sorozatának új köteteként jelent meg a „Büszkeség és balítélet”, Jane Austen hires könyve. A Magyar Helikonnal közös gondozásban láttak napvilágot „Madame de Sévigné levelei”.

A KÉPZÖMÜVÉSÉETl ALAP KIADÓVÁLLALATA — pedagó. gógusok és diákok kívánságára — újból megjelenteti Az én múzeumom sorozat legfontosabb köteteit. Ennek keretében látott ' második kiadásban napvilágot a. Paál, Mészöly. Szinyei- művésze tét bemutató kis kötet. Kontha Sándor kalauzolásával, valamint a Grünewald. ■ Dürer, Holbein művészetét vázoló kötet. Nagy Ildikótól. Két szép fotósorozat is napvilágot látott, közös borítóban. Mind a kettő Inkey Tibor fotóművész felvételeit tartalmazza; az egyik Budapestet, a másik a budai várnegyedet mutatja be. felszabaduláskori és mai állapotában.

A MÓRA FERENC 1FJÜSÁGI KÖNYVKIADÓ népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában az új kötet a bogarakkal ismertet meg. Az Iskolai Színpad új füzete az általános iskolásoknak ad színvonalas műsorajánlatot, Táborozzunk címmel. A kis kötet . verseket, jeleneteket tartalmaz. (KS)

Bácskai magyar népművészet

Fesztivál-kiállítás nyílt a bajai Türr István Múzeumban

Július 24-én ötödször nyitják meg a Duna menti folklórfesztivált Bács-Kiskun megyében. Az öt napig tartó nemzetközi esemény előkészületei már rég megkezdődtek. Sorra nyílnak a fesztivál kiállításai is. Az első országos folklór képző- és iparművészeti tárlat — amelyet a program szerint a fesztiválvárosokban, Baján és Kalocsán is bemutatnak majd — május elejétől látható a kecskeméti múzeumban. Azután Baján rendezték meg az újabb, népművészeti tárgyú, nagyszabású kiállítást.

A Türr István Múzeumban, bizonyára sokan emlékeznek rá, két éve a vidék délszláv népművészetének színpompás „felvonulása” aratott sikert. Folytatásként — az idei fesztiválra — most a nemzetiségi terület magyar népművészetét mutatják be.

Kitűnőén elrendezett gyűjteményt találnak az érdeklődők. A fesztivál-kiállítás címe — Észak- Bácska magyar népművészete — teljességgel fedi a tartalmat. A bácskai magyar népi folklór — megmentett gyöngyszemei révén — fejlődésében, történetileg-terü- letileg elhatároltan tárul elénk.

Ennek megfelelően három rész különböztethető meg. Az elsőben a törökdúlást túlélt magyar falvak, Szeremle és Érsekcsanád , eredeti népművészete köti le a figyelmet. Különösen ■ gazdag anyag látható e települések asz- szonyszőtteseiből, amelyeket virág- és madármotívumokkal díszítettek. és felvonulnak a sárközi főkötőhímzések is.

A törökkor után e tájra települt magyarság, a bátmonosto- riak, a nagybaracsakaiak. a dá- vodiak népművészetét foglalja magában a kiállítás következő egysége. Asszonyszőttesek itt nincsenek. E falvak asszonyai ugyanis sohasem szőttek, a takácsmesterség férfidolog volt. A „fehémép” viszont sokat és szépen' hímzett; gyönyörű csipkékké!

díszítette például a női blúzok kézelőit, eleiét. Divat volt a tűzé- ses kötény is.

Mindezt iól tükrözi a bemutató. Külön említést érdemelt egy nagybaracskai kendő, amely talán a legérdekesebb és az egyik legrégibb népművészeti termék, a 18. század végi baracskai takácsmesterség remeke. Lyukacsos. szövésű, kígyómintás, és nem állapítható meg pontosan, hogy miiven szakmai-technikai fogásokkal készítették.

Végűi a belsőbb észak-bácskai területen. Tataháza és Sükösd környékén gyűjtött anyag következik. Ennek egyik érdekes jellemzője, hogy a textíliákon részben bunvevác hatás, a sükösdin pedig kalocsai kapcsolat mutatható ki.

A kiállítást változatos népibú- tor-gyűjtemény egészíti ki. Figyelemre méltó, hogy a különféle stílusú szekrények, menyasszonyi ládák, ágyvégek, sublótok mind évszámosak. A csaknem kétszáz éves ácsolt szeremlei láda vésett, geometrikus díszítésű.

• A XV III.

századbeli szeremlei .szökröny a bajai kiállítás egyik legszebb darabja.

B Balra: bátmonostori népviselet a század elejétől és egy ma is használatos dávodi öltözék.

• Népviselet és 1883-ból való .szobasarok Ersckcsa- nádról.

(Pásztor Zoltán felvételei)

Az évszázados bútorok remekül beilleszkednek a kiállítás egészébe, mégis „külön világot" alkotnak. Belül is rejtegetnek régi népszokásokat idéző érdekességeket, amelyeket a közönség nem lát. Egy pontosan százéves láda íe- délalián az olvasható: „Molnár Zsófié ezen láda készült Jan- kováczon özvegy Bartók Antal- nénál ’. Jankovácz: Jánoshalma, Egy másik láda belsejébe fontos családi eseményeket jegyeztek lel. íme a ceruzával irt, megkopott mondatok egyike: „Szlo- vikovics József meghalt Kantija országban 1891. év december hó

napján Velletlen Hallállul Megölték’.

Sorolhatnánk még tovább az érdekességeket. A mintegy háromszáz népművészeti tárgy, nc- nár.v kivétellel, a rendező bajai muzeum tulajdona, tgv a kiállítás elismerése egyben a régóta tartó és következetes múzeumi gyűjtésnek is szól.

A több nemzetiségű Észak- Bácskában „szigetekként" kialakult és virult magvar népművészetet most mindenki könnyen áttekintheti, megismerheti, aki betér a bajai múzeumba.

Rapi Miklós

A gyerekek rajza

A címlapon egy kilencéves gyerek rajza, de gyerekek készítették a kötet összes illusztrációját. Sőt éppen a rajzok miatt született a kötet.

„A mi Petőfink" cimü könyv egyik méltatoja így ír: „A kötet nemcsak arra alkalmas, hogy a nagyszerű kiállítás legértékesebb darabjait megőrizze (a Móra Kiadó a Petőfi Múzeum gyer- mekrajz-kiállitására érkezeti lapok közül válogatott — a szerk.), hanem arra is, hogy a nagy költő versei sajátos, a felnőtt számára tálán megközelíthetetlen szépségükben, jantázialeremtő erejükben bontakozzanak ki.”

így igaz, de ezúttal nem a mesés szépségű könyvet akarjuk méltatni. Bar forgatásakor azonnal eszünkbe jutott, hogy nemcsak iltnon levetne tankönyvünk, hanem külföldön is* remek Pe- töfi-kalauzul szmgalhatna ... Miért? Mert csak az igazán nagy művészek tudnak olyan szépén, világosan (mókásan, játékosán) beszélni valumiröl, mint a krétával, ecsetlel, ceruzával bánni tudó gyerekek. Minden gyerek- rajzró- tiszta öröm és hit sugárzik.

De hát ezt annyian tudják. S akik netán még nem figyelt,ek erre, azok elég, ha megnéznek egy gyerekrajz-kiáilítást. Újabban közintézményeket is díszítenek velük. Így van ez a baráti országokban is. (A berlini Pedagógusok Házának például sok emelet magas lépcsöf eljáróját díszítik gyermekrajzok.)

Tudomásunk szerint azonban nyomdát ritkán kapnak a kis remekek. Pedig — mint a megőrzött katalógusok, s főleg a Mórakötete bizonyítják —, érdemes közkinccsé tenni a legjobb gyerekmunkákat. Milyen jó lenne például, ha az annyit kárhoztatott dísztáviratok (olykor fáradt, gyenge, vagy esztétikai értéket egyáltalán nem képviselő) lapjai között gyermpkrajzokkal is találkoznánk. A Posta több ezer rajz közül válogathatna, ha meghirdetné ez anyák napi dísztávirat pályázatát. De minden családi ünneppel kapcsolatban van élménye, és érvényes mondanivalója a gyereknek. A sportról már nem is beszéli-,e. És, ha már itt tartunk, megkérdezhetjük: a képeslapok rikító rózsái, vagy bágyadt virágai helyett nem szívesebben küldenénk barátainknak, ismerőseinknek egy-cgy vidám. lanláziadús gyennekrajzot?

Csupái kél — egészen kézenfekvő — felhasználási területét említettem a gyermekrajzoknak. Bizonyos, hogy több volna. „A mi Petőfink" című kötet nemcsak a költő hatását a gyermekietekre igazolja vissza, azl is bizonyítja, hogy mennyire érzik világunkat. Még s,emnii. senki nem rontotta el. őket. Főleg a pénzért való versengés nem. Biztos, hogy gyermeki fogékonyságukat a legtöbben nem őrzik meg majd felnőttként. Ezért is fontos, hogy mi őrizzük produktumaikat.

A műrészeteknek vannak nagy es kevésbé j >lentös korszakai. A gyermekrajzoknak aligha. Mart ezek a rajzok nem rosszak és nem jók, egyszerűen csak gyermekiek. De soha nem gyermetegek.

Gy. B.

ink

m

...........(4

.) Én megérkeztem szerelem^-e- reknek. az apámat pedig valahol megnyúvasztotfák. Édesanyám úgy beszélte el, hogy szökni próbált, amikor megtudta, hogy én érkezem. Az ilyesmit akkoriban kérlelhetetlen szigorral büntették.

— A falu csúfja lettem. Az iskolában minden gyerek a nyelvét öltögette rám. A templomban nekem csak az utolsó pad mögött, az állóhelyen lehetett fohászkodni. Az áldozáshoz nem engedtek, mondván, édesanyám egy szentséget nem vett magához, akkor nekem bűnhődni kell, tőlem megtagadják a többi szentséget is. Igaz, megvoltam én ettől jó egészségben, vidáman. A falu szája azonban sokszor olyan sebeket ejtett rajtam, amit nem lehet egykönnyen kiheverni. Ha

bementem a boltba, taszítottak rajtam egyet, hogy te zabi, te fattyú, áll i odébb. Ha gyerekekkel leálltunk játszani, a rátar- tibb szülők már kiáltoztak: nem .lőttük el attól a fattyától. Egy darabig kísérleteztem, próbáltam a többiele között maradni. Felhasználtam rá ügyességemet. Sípot faragtam, vízipuskát csináltam. rajzoltam a homokba, meg a fészer oldalára. A gyerekek megtűrtek volna maguk között, de a felnőttek gonoszok, hajthatatlanok Magányos lettem. Naphosz- szat ődüngtem egyedül a kiserdőn. a réten, a nagy vetések között. Egvedül szedtem ki a szarka- fészket. egvedül csentem tejes kukoricát. magamban olvastam a megsárgult kalendáriumot. Nagyanyám lopta el hozzánk, mert oda sem mehettem ám. Nagyapám volt a legkeményebb szívű ember.

Mái' csak akkor engedett maga hoz. amikor a kezét Sem 1 licit.« felemelni. Megütötte a szél. Egyszer sem simogatott meg.

— Furcsa, de a legkedvesebb emberek én hozzam a csendőrök voltak. Eljöttek a házunk előtt, megálltak. Édesanyámhoz is szóltuk egvet-kettőt. Mondták neki: te szegény Zsófi, neked kijutott. Ne búsúli.

— Nem búsulok éri. tiszthelyettes úr — mondta nekik anyain. — — Csak az bántja a telkemet, hogy ennek a gyereknek nem hagv békét senki.

Így lett az egyetlen szánakozom a csendőr. Ha jöttek, még kedveskedtek is. Egvszer szentjánoskenyeret. máskor medvecukrot, vag^ egv stanicli promenszli cukrot hoztak. Ettől kezdve sóvárogva néztem a kakastollakat. Nem tudhattam én akkor, hogy ezek voltak a legszebb gondolatok fé- kenlartói. nem tudhattam, hogy ezek fojtogatták a legszentebb, legémberibb indulatokat. Én csak azl láttam, hogy jönnek, megállnak a házunk előtt, s szólítanak.

— Hé. kis Balázs, gyere elő, te kuvasz!

— Szép lassan kiformálódott az én buta kis fejemben az álom, a vágy. Még éjszaka is minduntalan az járt a fejemben, hogy egyszer nekem is lesz puskám, meg kakastollas kalapom, lénves övem, meg sokgombos zubbonyom. Akkor aztán mindenki megsüvegel. mindenki félrehúzódik előlem, hogy ne kelljen nekem a pocsolyába ugrani, ha gazdaemberrel

találkozom. Ezekben az álmokban az is kialakult, hogy sorra megleckéztetem azokat, akik édesanyámat gúnyolják, akik engem lattvúnak mondanak. Ettől kezdve egv kicsit elkotyogtam már a szándékomat. A tiszthelyettes meg-megkérdezte tőlem, mi lesz belőled, ha megnősz, kis Balázs. Hetekén mondtam: Csendér. Mert így mondják felénk: Csendér.

Ez a gondolat átsegített engem minden megalázáson. Nem vettem fel sem a kölykök bosszantásait. sem a felnőttek lökdöséseit. Még az sein idegesített, hogy az iskolamester négernek tekintett. A pariban egyedül ültem. így cseperedtem lel. Kijártam a nyolc osztályt. Aztán elmentem sommásnak. kisbéresnek, részesaratónak. pálvamunkásnak. Emberek Közé kerültem, mégis, mindig egvedül álltam a világban. Közben azért dédelgettem magamban a régi vágyat, hog.v egyszer csendőr lesz belőlem.

— A csendőrökről annyi borzalmasat. olvastam — szóltam közbe

— Én tapasztaltam is. Ebben uz egyetlen hitben, reményemben is akkorát csalódtam, hogy elegem lett. Soha nem felejtem el. A vasútnál dolgoztunk. Berettyóújfalu közelében raktunk le egy kitérő vágányt. A közelben egy árva tanya sem volt. Kopár, saf- nva akácerdő mellett tanyáztunk, Egv koszos vagonban volt a szállásunk. Szalmán aludtunk, kimustrált katonai gulyáságyúban hoztak ennivalót. Babot, krumplit ettünk felváltva. Nagyon vegyes társaság verődött össze. Voltak közöttünk öreg vasutasok, akik értették a krampácsolás fortélyait. Volt egy csomó gverekem- ber. Olyan tizenöt-tizenhat éve sek. Nem mentek sokra velünk, mert inkább a játékon járt az eszünk. Nem csoda, mert azzal a nehéz csákánnyal, bizony nem volt gyerekjáték, üklömnyi köveket kellett a csákány tompa végével a talpfák és a sínek alá tömöríteni. Fogása volt ennek. Egymással szemben álltunk, ritmusra kellett dolgozni, nehogy egymást vériül? kupán a szerszámmal. Nagyon nvuzgák voltunk még ezekhez a nehéz szerszámokhoz. Mit lehetett tenni? Enni kellett, élni kellett. A szegény ember ahhoz nvúlt. amihez hozzá engedték.

*

Néha foglyokat is hozlak, ötven. száz. kétszáz is volt egy csapatban. Oroszok. ukránok, ázsiaiak. Tábori csendőrök kísérték őket Külön ettek, külön dolgoztak. Nekünk még szólni sem lehetett hozzájuk. Nagyon lehangoló látvány volt. Gépiesen dolgoztak. fel sem néztek. Néha énekeltek. Szomorú, mélabús dalokat. Én gverekésszel csak annyit fogtam lel az egészből, hogy nagyon elkeseredett emberek, nagyon árvák lehetnek.

— Közöttünk is voltak emberek, akik szinte senkivel sem beszéltek. Hfl felügyelő, vagy ellenőr érkezett Ü i falu bői. akkor ők

rendszerint elhúzódlak az erdőszélbe. vagy beletemetkeztek a munkába. Mi. gyerekek nem gyanakodtunk. nem kerestük az okát. miért, ilven maguknakvalók. Az öregebbek meg biztosan tudták, hogy milyen okuk van a félrehú- zódásra. Aztán megtudtuk mi is. Egy napon, szemerkélő esőben, csípős hidegben, négy csendőr érkezett lóháton összetereltek bennünket, Az az ismerős tiszthelyettes. egy vésztői ember, vezette őket. Most: egészen más volt. Mintha kifordították volna. Eltorzult arccal kiabált.

— Emberek. Mindenki készítse elő a személyazonossági lapját, katonakönyvét. Mozgás, mert közétek lövetek.

— Sorba állítottak, lökdöstek. taszigáltak bennünket. Még a gyerekeket is úgv állították, mintha katonák lennének. Megnézték a papírokat. Két embernek nem volt semmilyen írása. Elkezdték verni őket. Plakatossal, lovagló náddal, kézzel. Négv csendőr két embert.

— Észrevett engem a tiszthelyettes.

— Mit keresel itt. Balázs?

— Itt dolgozom, tiszthelyettes űr. Kell a pénz!

— Jó helyre jöttél, te is olyan gazember leszel, mint ezek a hazaárulók. Abban a fattvú véredben van a lázadás! — ordított, és úgv képen vágott, hogy menten felbuktam. Még éreztem is.

(Folytatjuk.)