Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-04 / 129. szám

1975. június 4. • PETŐFI NÉPE • 3 „Kenyérgondok” Évek óta tervezik Baján az új kenyérgyárat. Az eredeti elkép­zelések szerint már dolgoznia kellene, de csak arra van kilá­tás, hogy egy év múlva kezdi meg a termelést. A Baja és Vi­déke Sütőipari Vállalaton nem múlott, hogy a kenyérgyár ügye még a legelején tart. A terep- rendezés elkezdése, valamint egyéb járulékos beruházások lé­tesítése a partnerekkel, csak újabb sikeres tárgyalás utát\ kezdődhet. Az új kenyérgyár hiánya nem Jelentene gondot, ha Baján a .kenyérellátásban minden rend­be lenne. S mivel nincs, nagyon nagy szükség van már a gyárra. Még ma is a régi pékségekben sütik a kenyeret, péksüteménye­ket. Igaz, hogy bővítették, kor­szerűsítették a sütödéket, de mindez csak ideiglenes megoldás­nak tekinthető. A helyi sütőipari vállalat naponta mintegy 120 má­zsa kenyeret szállít az üzletek­be. Többet nem tudnak sütni, kapacitás híján. A választék ja­vítása érdekében, két évvel ez­előtt, az úgynevezett intenzív kenyér készítését kezdték el. Na. jponta 20—25 mázsát szállítottak boltokba. A kalácsszerű, laza bélszerkezetű kenyér iránt óriá­si volt a kereslet. Ma ezt sem sütik. Vajon jó dolog-e, hogy egy városban a lakosságnak csupán kicsiny része juthat naponta a Jobb minőségű kenyérhez? Akik ’sebből akartak vásárolni, regge­lenként sorbaálltak, tülekedtek. .Nekik is kesernyésebb lett ez a kenyér, s nem beszélve a mun- kásokról, akik délután sohasem Jutottak hozzá. Az intenzív da- gasztással készített kenyér így aztán több gonddal, kellemetlen­séggel járt, mint haszonnal. Két­ségtelen arra jó volt, hogy meg­ismerjék a városban az új eljá­rással készült kenyeret. A válla­lat arra számított, hogy mire általános lesz a kereslet, felépül az új kenyérgyár, s ettől kezdve gz ott sütött, intenzív eljárással készült kenyérből az egész vá­ros lakosságának jut. Nem így történt, sőt, az egyik kemence, amelyben az intenzív kenyeret sütötték, tönkrement. Ezért februárban megszüntették a gyártását, s elkezdődött a ke­mence felújítása, aminek költ­sége mintegy 10 ezer forint. Anyag- és alkatrészhiány miatt még nem tudták befejezni. A Baja és Vidéke Sütőipari Vállalat a kemence elkészülése után sem szándékozik intenzív kenyeret gyártani. Az elhatáro­zással egyet lehet érteni, a kis mennyiség nem lehet üdvözítő, hiszen további feszültségeket okoz az ellátásban. A bajaiak- nak — nem a Baja és Vidéke Sütőipari Vállalat hibájából — legkevesebb egy évet kell vár­niuk az intenzív kenyérre. S ad­dig? A kemence felújítása után — várhatóan július végétől — több zsemlyecipót és veknit, zsúrke- nyeret és péksüteményt sütnek. Ezekből lényegesen javulni fog az ellátás. A jelenlegi egyszeri szállítás helyett naponta 2—3 al­kalommal kerül friss zsemlye, kifli az üzletekbe. Ismét egy áthidaló megoldás­ról van tehát szó. Ahhoz, hogy a kenyérellátás javuljon Baján, szükség van az új kenyérgyárra. Ezért a város lakói a csiga-tem­pó és huzavona helyett a gyors ■intézkedést és a megvalósítást várják. Cs. I. SZÍNEK FORGATAGA A SZÍNPADON Bemutatkozott a marosvásárhelyi együttes Magyarországi turnéja végeztével^ Kecske­méten, a Megyei Művelődési Központ szín­háztermében mutatta be színes műsorát a nyolcvanöt tagú Marosvásárhelyi Állami Ének- és Táncegyüttes vasárnap este. A 130 ezer lakosú városból érkezett művészek ka­zincbarcikai, miskolci és budapesti fellépé­sek után érkeztek ide. Ütjukat mindenütt a tetszés jele, vastaps kísérte. A vendégszerep­lésre annak a kulturális munkatervnek a ke­retében került sor, amelyet hazánk és a Ro­mán Szocialista Köztársaság dolgozott ki. A célkitűzések között szerepel, hogy kiállításo­kat cserélünk, művészeti együttesek mutat­koznak be kölcsönösen. Románia budapesti nagykövetségének tanácsosa, Alexandru Ilies — aki elkísérte a marosvásárhelyieket Bács-Kiskun megyébe — azt a reményét fe­jezte ki, hogy a közös program hozzájárul népeink kulturális értékeinek jobb megis­meréséhez. A marosvásárhelyi együttes 18. éve adja elő a gazdag népművé­szetből táplálkozó kórusműveket, zenekari számokat, táncjelenete­ket. A művészek Jugoszlávia, az Egyesült Államok, Kanada és az NSZK után utaztak hozzánk. A műsort úgy állították össze, hogy föl villan jón benne Románia ■szinte valamennyi jellegzetes folklór területe. Egyaránt föl­csendültek benne a görgényvöl- gyi és a mezőségi román, illetve magyar népdalok. Megelevened­tek a románok, valamint a ve­lük együtt élő. Erdélyben megte­lepedett magyarok, s az egykori német bevándorlók, a szászok leszármazottainak táncai — az egyre fokozódó lendületű, yagy vidámságban feloldódó munte- niai, rusi-minti, torockói, nyá- rádmenti és batosi táncköltemé­nyek, játékok, forgatósok. A mel­lények és kötények színes hím­zései, a fényben fölragyogó fő­kötők és a széles övék gyöngy díszítései a népviseletek hitelé­vel fokozták a hatást. Elhittük, hogy egyetlen díszítő minta sem került a ruhákra, egyetlen lépést sem építettek a műsorba, mielőtt a néprajztudomány műhelyeiben nem vizsgáztak le eredetiségből. Volt olyan táncszvit, amelynek mind a tizenkét szereplője ugyanannak a népviseletnek 12 féle változatú öltözékében lépett közönség elé. A tánckar tíz számot mutatott be, amire csak igen felkészült együttes vállalkozhat. A köny- nyebb, légies mozdulatoktól a szilaj, férfias erőt sugárzó jele­netekig adtak ízelítőt tudásuk­ból. A Bábahalmi legényes meg­győzött arról, hogy egy lány akár tizenkét virágkalpagú, az erdő szélén pihenő legényt is táncra tud perdíteni. A műsor második részéből nem hiányoz­tak a népies humort kifejező já­tékos elemek sem. S láthatóvá vált, hogy az együttélő népek, népcsoportok művészete mennyi­re hat egymásra. A forgatós mozdulatok például egyaránt je­lentkeztek a román, magyar és szász számokban. Nagy tapsot kaptak a szólisták is a két magyar népdalcsokorral szereplő Tóth Erzsébet? az 1938- ban készült falusi ruhát viselő Angela Moldovan érdemes mű­vész, valamint Ion Jánosi és Gheorghe Muresan. A népi zene­kart Birtalan Judit és Hencz Jó­zsef vezényelte. H. F. • Jelenet az együttes műsorából. (Karáth Imre felvétele) Címképünkön: A Torockói táncköltemény egyik mozzanata. KÉT VÁLASZTÁS KÖZÖTT A bizottságok fórumán • Előfordul, hogy az ország- gyűlés plenáris ülésszakán elő­terjesztett törvényjavaslat vagy beszámoló felett nem alakul ki olyan ellenvita, amilyenre áz elő­jelekből számítani lehetett. A fel­szólalók nagy része inkább csak méltatja az előterjesztés jelentő­ségét, időszerűségét. A karzaton vagy a páholyokban helyet fog­laló vendégek ilyenkor azt gon­dolhatják: lám. milyen megalapo­zottak ezek a törvényjavaslatok, előterjesztések, sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet már be­lőlük. Valójában ilyen esetekben arról van szó, hogy az igazi vita a parlamenti bizottságokban zaj­lott le. és a legfontosabb képvi­selői javaslatokat, kiegészítéseket már tartalmazza az előterjesztés. Az országgyűlés tizenegy állan­dó bizottságában 202 képviselő te­vékenykedett az elmúlt ■ ' yéves ciklusban. A bizottságok . „ata, hogy a maguk szakterületén elő­készítsék a parlamenti időszako­kat, vizsgálják a törvények és a jogszabályok gyakorlati megvaló­sítását. összegyűjtsék a gazdasági és kulturális életben tapasztalha­tó pozitív és negatív jelensége­ket, hogy azokat elemezve, állás- foglalásaikkal, döntéseikkel meg­felelően segíthessék a parlamen­ti és a kormányzati munkát. Mű­ködik ipari, kereskedelmi, mező- gazdasági, szociális, és egészség- ügvi. terv- és költségvetési, hon­védelmi. külügyi, építés-közleke­dési. kulturális, jogi és igazgatási, valamint mentelmi és összefér­hetetlenségi bizottság. Aki áttekinti a bizottságoknak az elmúlt ciklusban végzett tevé­kenységét. megállapíthatja, hogy gazdagodott, kapcsolatuk a mi­nisztériumokkal javult, a reális munkamódszerük új vonásokkal helyzetelemzés érdekében gyak­ran éltek az ügyek helyszíni ta­nulmányozásával. Gyakran két vagy hárem bizottság együttes ülést tartott, mert a téma úgy kí­vánta. Különös figyelemmel kí­sérték egyebek között a kiemelt ágazatok fejlődését; az anyag- és energiatakarékosságot, a külke­reskedelmi mutatók alakulását, a bel- és külföldi ármozgások ha­tását, a szociálpolitikai intézkedé­sek megvalósítását, valamint a la­kásépítési tervek megvalósítását. • A bizottságokban évente több száz javaslat, észrevétel hangzik el, amelyeket vagy a törvényelő­készítői. vagy a kormányzati munkában lehet hasznosítani. Lé­nyegében a bizottságok teremtik meg a lehetőséget arra. hogy min­den egyes képviselő kifejthesse véleményét törvénytervezetekről, gazdasági és politikai döntésekről, egyszóval, hogy beleszólhasson az ország dolgaiba. Sok-sok példát lehetne felhoz­ni arra. hogy a bizottságokban elhangzó észrevételeknek foga­natjuk van. A kereskedelmi bi­zottság javaslatára bővítették ki például az áruhitelakciót, az ipa­ri, valamint az egészségügyi bi­zottság kezdeményezésére módo­sították a gyógyszergyártó válla­latok finanszírozásának rendsze­rét, a kulturális bizottság javas­latára tették hatékonyabbá a nép­művelési célokra fordított össze­gek felhasználását. PSár az idén is, de inkább a következő években érezteti majd hatását a képvise­lői állásfoglalás, amely szerint a népességpolitikai intézkedésekből következően növelni kell a szülé­szeti ágyak számát és javítani kell a meglevő szülőotthonok fel­szereltségét. A bizottságok munkája igen sokrétű. Ennek érzékeltetésére csupán két bizottság által az el­múlt években megtárgyalt témák­■ ból sorolunk fel néhányat. A me­zőgazdasági bizottság — amely­nek tagjai között a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számos neves szakembere megtalálható — fog­lalkozott a zöldségfélék termelé­sével, értékesítésével, az öntözés helyzetével, a gépellátással és for­galmazással, a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek hely­zetével, a zárt rendszerű terme­lési módok tapasztalataival, a ház­táji gazdaságok szerepével, a szö­vetkezetek i. ... l.i iviseletével, a környez*.-íviJeiemm. A kulturá­lis bizottság az elmúlt ciklusban többek között megtárgyalta a mú­zeumok helyzetét a művelődési otthonok és általános iskolák gondjait, megvitatta a fizikai dol­gozók gyermekeinek továbbtanu­lását, az iskolai tanszergyártás és forgalmazás helyzetét, a nemzeti­ségiek kulturális tevékenységét, a szocialista brigádok művelődésé­vel kapcsolatos kérdéseket. • Gyakorlattá vált az is, hogy az éves költségvetést tárg;, ülésszakok előtt a bizottságok tá­jékoztatást kérnek a Pénzügy­minisztériumtól és a Nemzeti Banktól. Az 1973-as esztendő költségvetési vitájában például i 90, az 1974. éviben pedig 100 képviselő fejtette ki álláspontját. Az 1974-es év költségvetésével kapcsolatban elhangzottak jegy­zőkönyve pedig meghaladja az ezer oldalt. A parlamenti bizottságok az el­múlt négy, év során olyan fontos témákban foglaltak állást — a törvényjavaslatokon kívül —, mint az ipar és a kereskedelem kapcsolatának javítása, a betöl­tetlen köVzeti orvosi állások szá­mának csökkentése, a közutak építésének meggyorsítása, a kor­szerűbb pedagógusképzés előmoz­dítása. a nagyberuházások idejé­nek rövidítése, a vidéki városok tömegközlekedésének javítása, hogy csak egy töredékét említsük a témáknak. A bizottsági üléseken a légkör hőfoka témánként változik. Vol- ■ tak olyan tanácskozások is,' ame­lyeket éles vita, „harcos maga­tartás” jellemzett, de az általános mégis az, hogy a képviselők és a szaktárcák vezetői a higgadt fe­lelősség hangján szólnak a prob­lémákról és keresik a megoldás útját-módját. • Az is megállapítható: ha e ,.kis parlamentekben” elemző ja­vaslatokban gazdag munka folyik is, ez mégsem csökkenti a plená­ris ülések elevenségét. Sőt, néha felerősíti azt, hiszen egyik-másik képviselő már egy kisebb testület állásfoglalásának ismeretében, az érintett tárcák elvi támogatását élvezve, az összefüggéseket job­ban látva állhat elő javaslataival. Amit az ország nyilvánossága előtt zajló vitában ma már joggal el is vár a közvélemény minden képviselőtől, K. E. Választási nagygyűlés Felsőszentivánon Közel van Portugália Marxista-leninista középiskolások beszámolóján Mintegy 300 választópolgár gyűlt össze a felsőszentiváni mű- vélődési házban, hogy meghall­gassa képviselőjelöltje dr. Ortutay Gyula beszédét.* Szabó Imre, a bajai járási párt- bizottság első titkára meleg sza­vakkal köszöntötte a megjelent vendégeket és a választópolgáro­kat, majd dr. Ortutay Gyula lé­pett a szónoki emelvényre. — Első szavam a köszöneté, azért a bizalomért, mellyel kép­viselőjelöltjüknek választottak — kezdte beszédét, majd fel­idézte a felszabadulás utáni éveket, amikor a párt útmuta­tásával az egész dolgozó magyar nép összefogásával, a romokból új országot építettünk. Emlékez­tetett a Szovjetunió 1956-os inter­nacionalista, testvéri segítségére, majd méltatta azokat az ered­ményeket, melyet az MSZMP következetes, szilárd politikájá­nak végrehajtása során elértünk. Utalt az ENSZ statisztikájára, mely szerint Magyarországon a legharmonikusabb, a dolgozó tö­megek érdekeinek legjobban megfelel a nemzeti jövedelem elosztása. A továbbiakban néhány jellem­ző számadattal támasztotta alá hazánkban, megyénkben és Fel­sőszentivánon is végbe ment po­zitív változásokat. Meggyőző ér­veket sorakoztatott fel kulturá­lis fejlődésünk bemutatására. Hangsúlyozta, hogy a szüntelen termelés legfőbb meghatározója .népgazdaságunk nemzetközileg elfoglalt helyének, a szocializ­mus építésének. Örömmel említette a felső­szentiváni termelőszövetkezetben elért termelési eredményeket, az 52 mázsás búzatermést, a 75 má­zsás kukoricatermést, vagy az egy tagra jutó 40 ezer forintos évi jövedelmet. Dr. Ortutay Gyula beszédét a jelenlevők hosszantartó tapssal fogadták. Ezután felszólalások következ­tek, amelyekre a képviselőjelölt válaszolt, majd Szabó Imre zár­szavával ért véget a választási nagygyűlés első része. Végül iskolások adtak kul­túrműsort. _ Szabó Ferenc Kecskemét, Május 1. tér. A tűzoltóparancsnokság épületének emeleti folyosóján többen vára­koznak; halkan beszélgetve. A marxista—leninista esti középfo­kú iskola hallgatói. Csendben ül­dögélnek, némelyikőjük nem tit­kolt izgalommal. A teremben folynak az évvégi beszámoltatá­sok. □ □ □ Járosi János alezredes, járási­városi parancsnok az osztályve­zetőjük azoknak, akik ebben az esztendőben szervezetten ismer­kednek a marxizmus—leniniz- mussal, az időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekkel. Ko­vács László főhadnagy és Túri Ferenc zászlós is ott ül az asz­talnál, ahol a hallgatók arról ad­nak számot, hogy mit sikerült elsajátítaniuk az elmúlt hóna­pok alatt. — Adott-e valami újat a XI. kongresszus? — hangzik az egyik kisegítő kérdés. — A célkitűzéseket konkrétab­ban sikerült megfogalmazni. S engem megragadott mindaz, amit az életszínvonal alakulásáról ol- vastar — hangzik a válasz gyors. — £ sí.x:: ,sta erkölcs? — t megteremtése tuda­tos forradalmi folyamat. Erkölcs és ember szorosan összefügg egy­mással. □ □ P Hallgatom az egymásután sor. ra kerülő beszámolókat, s szé­pen kikerekített mondatok köve­tik egymást. Járosi alezredes figyelmesen meghallgat mindenkit. Látható­an egyetlen szó sem kerüli el a figyelmét. Ha pontatlan egy-egy válasz* a kihúzott kérdésre, köz­beiktatott kisegítő kérdéssel gyorsítja a hallgató emlékezését. A nyugalma átragad azokra is, akik szeretnének szerepelni az évvégi beszámolón. Jön a következő hallgató. Ki­húzza a kérdést, elolvassa. _ Ez áll a keskeny papíron: Az ösz- tályviszonyok, a munkás-paraszt szövetség politikájának tovább­fejlesztése napjainkban. A mási­kon : A szocialista világrendszer szerepe a világpolitikában. Kis gondolkozás, aztán fényre derül az arc, jelezve, hogy nem lesz baj a válasszal, a kérdések tag- lalásávaL □ □ □ A városi pártbizottság részé­ről jelen van Barabás János igazgató is. Elmondja, hogy a tűzoltóknál rendszeresen indíta­nak osztályokat a marxista—le­ninista esti középfokú iskolában. — Elégedett-e a tapasztalatok­kal? — Teljes mértékben. Az elv­társak a marxista—leninista el­veket szemléletesen tudják ösz- szeegyeztetni a gyakorlati kérdé­sekkel. S ami külön öröm: a XI. kongresszus anyagát szinte vala- menyien jól ismerik. □ □ □ Nézem ezeket a munkában megerősödött, egészséges embe­reket. S elgondolom, ami a sza­vaikból, kiselőadásnak beillő be­számolóikból is kiderül: milyen kicsi lett a világ. Illetve milyen közel kerülnek folyamatosan az emberekhez az addig távoli dol­gok. — Közel van Portugália — gon­dolom magamban, amikor valaki értő szavakkal arról szól, ami mostanában ott történik. Varga Mihály Lakások és igények Az Épílésgazdasági és Szerve­zési Intézet több éve végez vizsgálatokat a lakások hasz­nálatáról, hogy a tapasztalatok­kal segítséget nyújtson a terve­zőknek, a lakásépítés műszaki fejlesztését irányító vezetőknek a jövő lakásainak méretezéséhez, beosztásának, felszereltségének megtervezéséhez. A vizsgálatok szerint fontos körülmény, hogy a családokban gyakran két gene­ráció tagjai élnek együtt, s kü­lönösen magas ez az arány azok­nál a családoknál, amelyek a városépítés miatt lebontásra ke­rült régi épületekből költöztek új lakóépületekbe, főként az OTP-beruházásban épített új la­kásokba. ‘ Megállapították, hogy a félszo­bával kiegészített lakások job­ban kielégítik az igényeket, mint az azonos alapterületű, de csak egész szobákból álló otthonok. A félszobás lakásokban ugyanis könnyebb megoldani a család­tagok elkülönítését. A családok többsége szívesen venné a kony­hával összefüggő étkezőfülkét, vagy ha magában a konyhában lehetne megoldani a család kö­zös étkezését. Az új lakótelepeken most már gyakori igény a közös ' Msé gek létrehozása, tehát ácso­lószoba, zeneklub, játszószoba berendezése is. (MTI) (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom