Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

\ 1975. június 25. • PETŐFI NÉPE 0 3 A RÁDIÓ MELLETT Zárkózz fel! Üjra ellátogatott Bács-Kiskun- ba a Magyar Rádió mikrofonja. Hétfőn, késő délután a Húszos stúdió Zárkózz fel! című adá­sában Sípos Áron riporter az Izsák környéki tanyaterület ok­tatási és nevelési problémáiról készített műsort. Gyerekeket, szülőket, pedagógusokat szólal­tatott meg. Szociografikus hűsé­gű interjúi — legalábbis szá­munkra — egy többször feldol­gozott, túlhaladott kérdés köré csoportosultak: miként érzik ma­gukat a külterületi, tanyasi fia­talok az izsáki hétközi otthon falai között ? ... Túlhaladott kérdés, hiszen a megkérdezettek mellett a me­gyei közvélemény már egyértel­műen a tanyai kollégiumok párt­ján áll. Ám a műsor során az is kiderült, hogy a felsőtagozatos, tíz év körüli gyermekek felzár­kózása a nagyobb településen élő társaikhoz korántsem zökkenők nélkül megy végbe, nem gyors és nem egyenletes folyamat. Az izsáki pedagógusok véle­ménye szerint a külterületen la­kó szülők gyermekeit már az ál­talános iskola első osztályától kezdve kollégiumba kellene el­helyezni. Csak ez gyorsítaná meg a hátrányok kiegyenlítését. E célszerű elképzelést azonban gá­tolják a körülmények. Kevés a szaktanterem, a képzett nevelő, az iskola és a kollégium is bő­vítésre vár. Á riporter megszólaltatta a hétközi otthon képesítés nélküli nevelőit is. Nyilatkozatot kért szülőktől, akiknek már harma­dik gyerekükről gondosodik a kollégium, és hallottuk a hétkö­zi diákotthonban lakó, a közös­séghez már érzelmileg és értel­mileg egyaránt kötődő fiatalok nyilatkozatait. A mikrofon ott volt a diáktanács ülésén, közve­tített a tanulók pályaválasztásá­ról, terveikről, világképük meg­változásáról. A műsor során elhangzott vé­lemények akarva-akaratlan is szélesebb összefüggéseket rajzol­tak ki: a külterületi-paraszti életforma gyors, mozgalmas vál­tozásairól adtak hírt, ami vég­bemegy nemcsak a termelőerők­ben, hanem az emberek tuda­tában is. Az élet támasztja a címadás Zárkózz fel! követel­ményét a gyerekeknek és a szü­lőknek. Sípos Áron dokumentum- műsora hitellel bizonyította be ennek az egyéni és társadalmi gondjait, illetve szükségességét. P. M. Ki ne látott volna már féder­szakad äsiß megterhelt személy- gépkocsit. amelynek ablakából nem utasok mosolyogtak a járó­kelőkre. hanem retek, hagyma, paradicsom, vagy más primőrök. S ezeknek a személygépkocsiknak nemcsak a belseje van megrakva ládával, zsákokkal, rekeszekkel, jut a rakományból a tetőtartóra is úgy, hogy a gépkocsi kerekei széj­jel állnak, alja szinte horzsolja a betont, s a gépkocsivezető — ál­mosan. fáradtan tekint vissza az őt bámulókra. A közelekedésrendészeti szabá­lyok lehetővé teszik, hogy sze­mélygépkocsival árut szállíthassa­nak. sőt a hátsó ülések kiszerelé­sével nagyobb rakterületet nyer­hessenek. A szabályok azonban arra vonatkozóan is intézkednek, hogy a rakomány súlya nem ha­ladhatja meg a forgalmi enge­délyben feltüntetett szállítható személyek súlyát. (Egy személy súlyát 80 kilóban állapítják meg.) Ebből következik, hogy egy öt­személyes gépkocsi, a gépkocsive­zetőt leszámítva, összesen 320 ki­logramm árut szállíthat, Ez a sze­mélygépkocsi maximális terhelé­se. s ezenkívül súlyt.'rakományt, árut a tetőtartón már nem lehet szállítani. Miért e részletes leírás? Minden gépkocsivezető, vagy a közlekedésben csupán kissé jár­tas ember is tudja, hogy egy-egy jármű fékberendezését kormány- szerkezetét úgy konstruálták, hogy az csak az engedélyezett terhelés­nél működik megbízahatóan. Túl­terhelés esetén a gépkocsi kor­mányzása bizonytalanná válik, fékberendezései nem nyújtanak kellő biztonságot. S még tovább lehet folytatni ezt a gondolatsort, amelyeket sajnos, tények is alátámasztanak. A ra­kományt a gépkocsi belsejében csak úgy lehet elhelyezni, hogy az ne legyen magasabban a szélvédő üveg. ablakok alsó szélén. Ezt szinte egyetlen ilyen „maszek fu­varozó” sem tartja be arra való hivatkozással, hogy a gépkocsi oldalán elhelyezett visszapillantó tükörből jól látja a háta mögötti forgalmat. S ez a bajok között csupán a kisebb. Az áruval a piacra, a magánkereskedőkhöz sie­tő termelők nem kímélik önmagu­kat. éjt nappallá téve fuvaroznak álmosan, fáradtan, kávéval élén­kítve magukat róják a kilométe­Országos növényvédelmi előrejelzés Egészséges-e környezetünk? Közép-Európa egyik legkorsze­rűbb növényvédelmi előrejelző szolgálata, amely a MÉM Nö­vényvédelmi Központjában mű­ködik, júniusban tovább bőví­tette tájékoztató tevékenységét, Ebben a hónapban új szolgálta­tást vezettek be; az országos ada­tok összesítésével, a megfigyelő­állomásoktól, gazdaságoktól be­érkezett telex-jelentések alapján országos prognózist adnak ki há­rom növénykultúra, az alma, a szőlő és a burgonya növényvé­delmére. Az előrejelzéseket minden olyan üzemnek megküldik, amely 10 hektárnál nagyobb területen termeszt almát, vagy szőlőt, il­letve 20 hektárnál nagyobb bur­gonyaültetvénye van. A kutató- központ a legveszélyesebb tíz ká­ÉRDEMES MEGNÉZNI: Fényképek a régi Margitszigetről reket a túlterhelt, s olykor mű­szakilag is kifogásolható személy- gépkocsival. Éjszaka indulnak, hajnalban térnek meg otthonuk­ba, hogy egy újabb rakománnyal ismét útnak eredjenek. Ennek következményeként je­lentkezik a személygépkocsi-veze­tőknél az ólmo* fáradtság, a ka­nvarban való kisodródás, a túl­terheltség miatti gumidefekt, a fékszakadás. Ezért kellett meg­halnia Szabó Mihály 40 éves oros­házi férfinak is. aki napok óta rosítóra (rovarok, növényi beteg­ségek. fertőzések slb.). hívja fel rendszeresen az üzemek figyel­mét, az esetleges fertőzések idő­pontját közük a termelőkkel, akik a helyi ellenőrzések alapján szervezhetik meg a növényvédel­mi munkát. Az új szolgáltatás iránt igen nagy az érdeklődés. Édoig 500 almatermelő és 650 szőlősgazda- ságot vettek fel a hálózatba, és több mint 300 burgonyatermelő nagyüzem is igényt tart a nö­vényvédelmi prognózisra. A kö­vetkező években a központi elő­rejelzést tovább bővítik, további 10 növényi kultúrát veszélyeztető károsítókról adnak majd rendsze­res országos tájékoztatást. Idén a növényvédelmi előre­jelzés rendszerében mintegy 350 nem aludt, és a szemére szálló pillanatnyi álomból föl sem éb- íedt. mert paradicsommal teli lá­dák zúzták halálra. Ez csak egy ember tragikus halálának nyo­masztó kénét idézi fel előttünk, aki saját halálát idézte elő. Ám gondolkozzunk: ez a személygép­kocsi akár egy autóbusznak, vagy egy másik személygépkocsinak is ütközhetett volna, s más emberek életét oltotta volna ki. vagy tette volna őket nyomorékká. Gémes Gábor megfigyelőpont működik. Mint­egy 2000 táblára terjednek ki a vizsgálatok, összesen 16 szántó? földi, 9 zöldség- és 13 gyümölcs­kultúra kártevőit tartják „megfi­gyelés” alatt és ennek alapján a szolgálat rendszeresen ad közre tájegységi előrejelzéseket. Eze­ket a megyei növényvédő állo­mások adják ki sokszorosított formában az érdekelt üzemek­nek és szervezeteknek, a tájegy­ségi előrejelzéseket júniusban annál a három növényi kultúrá­nál megszüntették, amelyek elő­ször kerültek fel az országos köz­ponti előrejelzés listájára. Az or­szágos prognózis az üzemek szá­mára jóval hasznosabb, mert sokrétűbb adatokat szolgáltat, s ezért feleslegessé vált a me­gyei jellegű szolgáltatás, (MTI) A főváros egyik legvonzóbb he­lye a Margitsziget. Szmte alig akad olyan lakosa az országnak, aki ne ismerné hangulatos rózsa­kertjét, rátarti páváit, délceg víz­tornyát, fürdőzőktől hangos strandjait, romantikus sétányait. A szép sziget régi arcára már csak az idősek emlékeznek. Az ő emlékeiket eleveníti fel a Buda­vári Palotában nemrég megnyílt kiállítás. A Budapest régi fényképeken — című tárlat, ahogy a neve is jelzi, a főváros tegnapjával is- * merteti meg a mai látogatókat. A sort a hajdani Városliget be­mutatása nyitotta meg, most a Margitsziget azóta lebontott, megszüntetett, elfeledett épületeit, régi látványosságait tekinthetjük meg a több mint 100 évvel ez­előtt készült fényképeken. A századforduló , romantikus hangulatát idézi, a mai gyere­kek számára teljesen ismeretlen lóvasút, nagyanyáink ifjúságáról mesél a lebontott Margit-gyógy- fürdő, a híres zenepavilon, a szö­kőkutak, művizesések, újból meg­idézett látványa. A legrégibb fel­vétel 1868-ban készült és a felső- szigeti artézi kút fúrásának mun­kálatait örökítette meg. A kora­beli felvételek nagy részét Klösz György, a múlt század neves pesti fényképésze készítette. Csaknem 63 millió forgalom­mal zárult az ünnepi könyvhét. $ ez mintegy tíz százalékkal meg­haladja az elmúlt év vásárlását. Drucker Tibor, a Magyar Könyvkiadók és Könyveterjesz- tők Egyesületének főtitkára el­mondotta, hogy különösen ör­vendetes az iparvárosok föllen­dülő könyvigénye, az üzemi könyvterjesztők egyre nagyobb forgalma. Igen jó volt az ünnepi könyv­hét kínálata. Rangos művek je­lentek meg irodalmi életünk szá­mos reprezentánsának tollából, s igen gazdag volt a kortárs kül­földi irodalmi termés is. Ezúttal is a félárú antológiák voltak a legkelendőbbek, de nagyon so­kan keresték Nagy László ver­Vannak az egész világot bejáró fényképek, megrendítő, az emberi érzelmeket mozgósító felvételek. Közéjük tartozik az az „ikerkép’’, amely a valaha vadregényes szépségű NSZK-beli erdőségeket ábrázolja és a táj — néhány év alatt végbement —, megdöbbentő változását rögzíti. A kipusztult fák, bokrok helyén kopár, szin­te holdbéli táj ijesztő, termé­szetellenes arca mered ránk. Cselekvésre késztet Ez jutott az ember eszébe azon a tanácskozáson, amelyet a Mű­szaki és Természetvédelmi Egye­sületek Szövetsége rendezett a szocialista országok környezetvé­delmi szakemberei részvételével. Természetesen sok más is eszünk­be juthatott: a Tokió utcáin fel­szerelt oxigénautomatáktól a né­hány évvel ezelőtti balatoni hal- pusztulásig. Ma már azonban azt mondhatjuk, hogy némely kirí­vó esetek kivételével, a környe­zetvédelem rendkívül hatékony intézkedéseinek lehetünk tanúi hazánkban. A vártnál gyorsabb városiasodás, a motorizáció ter­jedése, a mezőgazdaság kemizá- lása — önmagában csupa igen örvendetes jelenség — a terve­zettnél is gyorsabb cselekvésre késztette mindazokat, akik felis­merték az ökológiai egyensúly felborulásának szinte beláthatat­lan veszélyét. Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium összehangoló irányításával minden tárca, ha­tóság és hivatal, a Hazafias Nép­fronttal az élen pedig számos mozgalmi és társadalmi szerve­zet foglalkozik a környezetünket fenyegető veszélyek felismerésé­vel, érdemi visszaszorításával. Levegő mentő zöldet! Nyugodt lehel-e tehát a lelki­ismeretünk? Korántsem! Ha nagyvárosban járunk, bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy az ártal­mak fokozódó mértékben jelent­keznek. Elég itt a hanyagul ke­zelt, füstokádó autóbuszokra, vagy a szennyvízproblémára utal­ni __ Budapest szennyvizeinek 95 s zázaléka például tisztítatlanul ömlik a Dunába és igen nagy mértékben tartalmaz ipari ere­seinek és versfordításainak négy­kötetes gyűjteményét, Weöres Sándor egybegyűjtött írásainak három kötetét. Igazolódtak azok a kiadói törekvések, «amelyek színvonalas tartalmú, olcsó tö­megkönyvek megjelentetésében vélik teljesíteni közművelődési hivatásukat: például a Gondolat Kiadó „Magyar história” című sorozatában megjelent két kötet — Tóth István: A rómaiak Ma­gyarországon és Péter Katalin: A magyar romlásnak századában — ugyancsak utat talált az ol­vasókhoz. „Slágerkötet " volt a mai ma­gyar irQdalmat képviselő vala­mennyi könyv nagyon sok fo­gyott a 30. évfordulóra megje­detű, olykor mérgező anyagokat is. Ez persze nemcsak a főváros­ban, hanem másutt is érezteti hatását. Nincs azonban az országnak olyan vidéke, ahol ne kellene kü­lönös gondot fordítani arra, hogy a kemizálás során túladagolással, vagy a technológia másfajta hely­telen alkalmazásával ne idézzünk elő talajromlást. A vegyszer egy része továbbjut a vízfolyásokba, súlyos pusztítást vihet végbe az élővilágban. Ami egyébként a vizek tisz­taságát illeti, a progresszív szennyvízbírság szigorú kiszabása számottevő javulást hozott. En­nek ellenére nem is olyan régen olvashattunk a Zala folyóba ke­rült nagy mennyiségű olajról, amelyet csak igen nehezen tud­tunk „megfogni.” Vagy: a cellu- lózeipar vízszennyező hatásának csak igen költséges, új technoló­giával lehetne útját állni és erre egyelőre nemigen telik. Ennél is nagyobbak a levegő­gondjaink. Nemcsak a főváros­ban, Tatabányán, Miskolcon, Óz- don, sőt a legutóbbi időben Pé­csett és Veszprémben is rom­lott a levegő. A motorizáció hátulütőiéként, a zöld levelű védősávok hiánya mi­att, a gépkocsik nem csupán a városi levegőt szennyezik. Az or­szágutakon a vegyianyagok egy része, az út menti talajra üle­pedik, a csapadékkal a közelben termesztett növényekbe szívódik fel és így jut az ember szerve­zetébe. Törvényre várva Az általános szemléletről sem mondhatjuk, hogy már gyökere­sen megváltozott. A Hazafias Népfront környezetvédelmi őrei a megmondhatói, hogy hány üzem szennyezi még a levegőt, hány helyen építik be az amúgyis cse­kély zöldterületet, vágják ki a dús lombú fákat. Ne hagyjunk szó nélkül egyetlen ilyen esetet sem, és ha már vannak büntető lehetőségeink, éljünk velük! Re­méljük, még az idén megszületik környezetvédelmi törvényünk is, amely még energikusabhan fogja le mindazok kezét, akik környe­zetünk összhangját megbontják. K. V. lent könyvek — így a „Győze­lem Könyvtára” és a „30 év” sorozat darabjai közül. A siker­könyvek sorában kell említenem Défry Tibor „A félfülű” című könyvét, Fejes Endre „Szerelem­ről bolond éjszakán” című mun­káját, Bikov „Hajnalig élni” cí­mű könyvét. — Az olvasóközönség változat­lanul vonzódik a könyv-utcákhoz és -sátrakhoz; látható volt ez mind a 16 vidéki városban, ahol könyvutcát, illetve könyvteret rendeztek be. Megjegyzendő — és ez orszá­gos tapasztalat — tovább nőtt a politikai, az ismeretterjesztő és az új magyar irodalom iránti érdeklődés. (MTI) .,i5aiíá-'.;así így festett a lóvasút, amely 1871-től 1927-ig közlekedett a Mar­gitszigeten. Az egykori Margit-gyógyfürdő, amelynek helyén most épül az új gyógyszállókombinát. Fotó: Dolezsál László Az ünnepi könyvhét országos mérlege A HOSSZÚ ÚT NEM IS OLYAN HOSSZÚ BUDAPESTTŐL—LENINGRÄDIG A körülményektől függően ér­zünk bizonyos időtartamot rö­vidnek vagy hosszúnak. Az oly­kor egy-egy ‘ pesti utat fárasz­tóan unalmasnak tartó turisták némi aggodalommal szálltak egy hétfő este a szovjet hálókocsik­ba. Mit csinálunk csütörtök reg­gelig, hogyan múlatjuk az órá­kat az első célállomásig, Lenin- grádig. ötvennégy óra múltán kicsit csodálkozva szedelőzködtünk, bú­csúztunk mozgó otthonunktól. Már itt lennénk? Mintha most emelné tárcsáját a fiatal for­galmista a kecskeméti állomáson, mintha most húzna ki a Diesel­mozdony 13 vagonnal Katona- * telep felé. A zöld szerelvény meglehetősen nagy föltűnést kel­tett. Ügy tudom, hogy először „jött be” idáig szovjet különvonat. Korábban a határon várta a ma­gyar kocsikat. Az utasok cipel­hették csomagjaikat, kezdődhe­tett az új helyek keresése. Hála a figyelemnek, az újításnak, a Vityebszki pályaudvarig nem volt gond a csomagokra. Mire a határra értünk kiderült, hogy a szűknek tetsző fülkékben min­dennek jut hely. Éjfélre a kezdő turisták is tudták, hogy miként lehet me­leg vízhez jutni, összeismerked­tek a Rács-Kiskun megye kü­lönböző részeiből érkező utasok, tapasztalhatták, hogy az IBUSZ- kisérők készségesen segítenek ta­náccsal, erjesztői a jó hangu­latnak, s tevőlegesen is közre­működnek makacskodó ülések, csomagtartó polcok rendszabályo- zásában. Mire birtokba vettük átmeneti szállásunkat már Csapnál jár: tunk. A korai fekvéshez szokott társainkkal együtt percekig a levegőben lebegtünk érkezés titán. Erős daruk markolták föl a vagonokat míg a magyar ke­rék-párokat egy esörlőszerkezet elvontalta alólunk és a szélesebb nyomtávú vaskerekei az alváz­hoz erősítették. Nyolcvan perc alatt átszerelték az egész külön- vonalot. Magyarázattal tartozom: mivel lelt az idő, mi kötötte le az cm­berek figyelmét. Sokan nézeget­ték az elsuhanó tájat. Akik már jártak errefelé azt figyelték, hogy mi változott az utóbbi években. A Szovjetunióval most barátkozók álmélkodva szemlél­ték a Kárpátok lejtőin megbú­vó takaros faházakat, a gyémánt- íodrú patakokat. Számítgattuk mikor érünk Kijevbe. Kapósak voltak az. útikönyvek, a prospek­tusok. Hatodszor utazom csoport­tal, cté még soha nem tapasztal­tam, hogy ennyien készülnek a várható élmények fogadására, tá­jékozódnak a programban sze­replő látnivalókról. A Bács-Kiskun megyei kül­döttség viselkedésében, magatar­tásában az utazási kultúra szín­vonalának az emelkedését, az általános műveltség színvonalá­nak az emelkedését látom. Tíz­tizenöt esztendeje elképzelhetet­lenül természetesen foglaltak helyt idős parasztemberek, asz- szonyok az étkezőkocsiban, al­kalmazkodtak külországi szoká­sokhoz. Egy országnak kellett megvál­toznia, hogy száz- és százezer magyar ember világot láthasson. H. N. • Zenekar várta a Barátságvonatot. • Fogadás a pályaudvaron. EGY KIS KRESZ Agyonterhelt személygépkocsik A jelszó: druzsba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom