Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

197.',. június 20. • PETŐFI NÉPE • 5 Valamikor a gróíklsasz- szonyok sétáltak itt gyönyö­rű ruhákban, szépséges her­cegekről s délceg királyfiak­ról álmodozva; s a nagyurak, díszes hintókból kiszállva parancsokat osztogattak. Ma az egykori jobbágyok kicsi unokái játszanak az immár apjuk, anyjuk tulajdonába került hatalmas park szép fái alatt; Harminc óvodás, a pará­nyi Dunatetétlen szép és ta­karos intézményében. Ebben a faluban ez azt jelenti, hogy a szülők nyugodtan alhatnak: senki gyereke nem marad az óvodán kívül, aki rá van szorulva arra. Gyerekek a grófi parkban Dunatetétlenen is forró a júniusi délután, ami­kor ide érünk. A falu határában meg a kertek lombos zugaiban serénykednek a felnőttek, akik a megváltozott paraszti sors mai részesei. A gye­rekek élvezik az óvoda nyújtotta örömöket; ők ad­nak életjelt magukról közvetlenebbül most, _ hogy a tanítási évnek is vége lett. Kicsi intézmény a volt grófi parkban. Kriskó Sándorné óvónő három éve él itt; s egy ideje ő vezeti az intézményt. Azóta lopta be ma­gát a gyerekek szívébe. Azóta próbált ebben a számára idegen környezetben — ő, a szabolcsi — gyökeret ereszteni. Szereti a munkáját. Pedig gondja is van, elég. Nincs élelmiszerraktár (ők maguk főznek), hi­ányzik a benti WC, kellene több játék, eszköz; például egy „Mini-Mat”-készlet. A szülők bár ál­talában jók, rendesek, sokszor lehetnének — legalábbis néhányan — türelmesebbek, megér­tőbbek. Azért ő szeret itt lenni... □ □ □ — Ma mivel foglalkoztak? — Ábrázolási órán, papírhajtogatással az Ér­parton. Tetszett a gyerekeknek. Nagyon jó hogy Ilyen csodálatosan szép a környezet. Jó hatással van az apróságokra is. Gyönyörködöm az óvónéni által készített, fali díszekben, rajzokban; a kis mozaikokban. Eltű­nődöm a sok-sok játékot nézve: gyermekkoromban én is szerettem játszani. De hol volt az én fa­lumban akkor az ilyen kedves, pici óvóda? S hol volt az aranyos óvónéni, aki olyan gyöngéd szeretettel szól a gyerekekhez, és simogatja meg őket, mint a saját kicsi fiát otthon? □ □ D u — Ügy érzem, felesleges kérdezni, hogy szereti-e a hivatását? — Nagyon szeretem. Minden gondjával, nyűgé­vel együtt. Mert ne higgye, hogy a gyerekek ne­velése, a velük való törődés a dolgom. Nézze pél­dául ezt a könyvet! Belelapozok a „Napi anyagfelhasználás” feliratú • „Nézze, ezeket kaptuk legutóbb!” vaskos füzetbe. Ilyeneket olvasok a lapjain: Tej, 6 liter, cukor 60 dkg, retek 6 csomag, mazsola 2 csomag, tojás 10 darab. — Ez is őértük van — mondja a mosolygós ar­cú óvónő; és szelíd szeretettel néz a kicsikre; a régi grófi park holnapi gazdáira. □ □ □ Vadgalambok búgnak körülöttünk; a százados platánok, a rezgőnyárfák, a pompás fenyők és aká­cok között szívfacsarószépen szól a daluk. Éne­kükre felfigyelnek a vadrózsák. Harminc gyermeklélekben érik a jövő. Varga Mihály Aranygyűrűs állatorvos Kiskunfélegyházáról Az ÁJlatorvostudomán.vi Egye­lem 180 eves történetében má­sodszor fordult elő, hogy gazdá­ra talált u legmagasabb tanul­mányi kitüntetés, a népköztársa­sági aranygyűrű. Boldog tulaj­donosa. dr. Fekete Sándor, kis­kunfélegyházi fiatalember május 19-én kapta kézhez a doktori diplomáját is. — Idáig állatorvos voltam, dok­tori cím nélkül. — meséli a részleteket. — Ugyanis csak az államvizsga ulán kérelmezheti az egyetemi tanács a gyűrű odaíté­lését. Az értékelésbe természe­tesen.;! középiskolai osztályzatok éppúgy beleszámítanak, mint az egyetemi kollokviumok, szigorla­tok vizsgajegyei. Egyik sem le­het rosszabb kitűnőnél. Fekete Sándor teljes mérték­ben megfelelt a szigorú kívánal­maknak, diákéveire csupán egyetlen négyes osztályzat ve­tett „árnyékot”, azt is kisdiák korúban kapta, írásból. Arra per­sze a legmerészebb álmában sem gondolt, hogy az egyetemen is tartani tudja középiskolai „ki­tűnőségét”. Nem is jó osztály­zatokra, hanem mindig nagyobb tudásra vágyott. — A biológia különösen érde­kelt, az országos középiskolás versenyre is beneveztem. Igaz ott csak a 12. helyet sikerült el­érnem. de egyáltalán nem ked­vetleníteti el. Ügy érzem, hogy nem a helyezés a fontos, hanem a tudás mindenekelőtt. A cél, amit maga elé tűzött, példamutató. Azt akarta, hogy olyan alapozással vágjon neki az életnek, amelyre később is lehet építeni. Csendes, szerény, de na­gyon igényes fiatalember. — Hát nem mondom, kellett hozzá egy kis fakírság is — is­meri el mosolyogva. — Csak az egyetemen 53 vizsgám volt, és aki ezt komolyan veszi, annak nem sok ideje marad a szórako­zásra. Azért ne gondoljon vala­mi különös csodabogárnak, el­jártam én is a fiúkkal a klubba, sétálni, de az igaz, hogy alig néztem tévét, és a vizsgaidőszak­ban rendszeresen hajnalban kel­tem, bármilyen nehéz volt ki­bújni az ágyból. Az államvizsgáira a nagyma­mánál készült Kiskunfélegyhá­zán. Ekkor már minden percét menetrendszerűen megszervezte1. Negyedórát szánt a reggelire* fie­let az ebédre, felet ti vacsorára, a többit, szinte teljesen tanulással töltötte. Gondolom, ekkor már valóban nem lehetett közömbös, hogy milyen eredménnyel vizsgázik. — Igen, itt már nagy volt a tét, és ez is hajtotta az embert. Tulajdonképpen ötödéves korom­ban vetődött fel először, hogy most már jó volna megtartani az eddigi szintet. Minden diák tudja: még egy banánhéjop is el lehet csúszni a vizsgákon. Sze­rencsére, szerencsém volt — Fekete Sándor elsősorban saját szorgalmának, tanárai által is magasra értékelt tudásának kö­szönheti a kitüntetéses diplomát és az aranygyűrűt. Jelenleg körzeti állatorvos Üj- tikas—Tiszagyulaházán. Szíve sze­rint a szülővárosába jött volna, de nem tudták lakással biztatni. Mivel nyáron nősül, a lakáskér­dés érthetően fontos szerepet ját­szik az életében. Most éppen ka­tonaidejét tölti és a honvédség­nél lehetővé tették számára, bekapcsolódjék az egyetem gyógyszertani tanszékének kiu­tatómunkájába. Szenvedélyesen érdeklik a toxikológiai kutatások. Most is azt tanulmányozza, hogy az állati szervezetbe bekerült Vegyszerek, mérgező anyagok mi­lyen adagban veszélyesek a fo­gyasztók számára. Mindenesetre reméljük, hogy az életben is olyan eredménnyel boldogul majd, mint az iskolában és az egyetemen. És erre nemcsak az aranygyűrű jogosítja fel, hanem fáradhatatlan érdeklődése, tudása és nem mindennapi szorgalma is. Vadas Zsuzsa Fotó: Than Tamara Kecskeméti és vásárhelyi élmények ösztönzik Bútorok a kecskeméti Kodály Intézet részére • A keceli Fővárosi Faipari és Kiállítás- kivitelező Vállalat készíti a Kodály Intézet bútorait. 220 különböző szék 36 ágy és 50 szekrény készül mintegy 2,3 millió forintért. • Balogh László a székek támláját szabja kőrisfából. • Három a Mezei Gábor tervei által készült székekből. (Pásztor Z. felvételei.) A Szovjetunió júniusi száma A Szovjetunió című képes fo­lyóirat júniusi száma ezúttal is gazdag tartalommal jelent meg. Színes riportjai közül kiemelke­dik az Angarán épülő új vízierő­műről szóló szöveges, képes be­számoló, továbbá a Prokofjev ze­néjére készült Rettegett Iván cí­mű új balettről szóló írás.. Az új balettnek nemrégiben volt a pre­mierje a Moszkvai Nagyszínház­ban. Magyar vonatkozású cikket kö­zöl a folyóirat a budapesti szék­hellyel működő vállalat, az AG- ROMAS munkájáról. Budapesti egyetemisták kérésére egy elmé­leti írás foglalkozik a pluraliz­mussal. Érdekes régészeti témáról olvas­hatunk a folyóirat „A holt város életre kel” című cikkében. Türk- méniában most tárnak fel egy romvárost. A kutatók megállapí­tották. hogy ennek a városnak a X. században — tehát csaknem egy évezreddel ezelőtt — 70 ezer lakosa volt. A Szovjetunió júniusi számát a regényfolytatások, továbbá az orvosi és sportcikkek, valamint a divatrovat anyaga teszi még érdekesebbé, változatosabbá. Vonzó, szép falragasz hívja föl néhány napja a járókelők figyelmét a Virágos Kecskemét-mozga­lomra. a zsúfoltsága ellenére jól áttekinthető, a szemet a lényegre irányító plakátot olvasószer­kesztőnk névrokona, Csáky Lajos, a TIT Kecske­mét járási szervezetének a titkára készítette. Az ő tehetségét dicséri több korszerű emléklap, meg­hívó. A fiatal Csáky Lajos munkáival mind sűrűbben találkoznak a megyeszékhely kultúrát kedvelő la­kosai. Legutóbb az Egészségügyi Dolgozók Klub­jában kaphattunk áttekintést eddigi tevékenységé­ről, bontakozó tehetségéről. Itt is bizonyította, hogy a szegedi tanárképzőn szerzett rajztanári diplo­mával nem tekinti befejezettnek képzőművészeti tanulmányait. Cs. Pataj, Winkler és Fischer taná­raitól a/.i kapta útravalóul, hogy csak szüntelen gyakorlással, az értelem és a képzelet folyamatos tornáztatásával maradhat az ember, s különösen a művészember szinkronban a világgal. A biztatás találkozott Csáky Lajos hajlamaival, terveivel. Diákéveit Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten töltötte. Jó sorsa, hajlama összehozta a festészeti hagyományokban gazdag tiszántúli város legjobb művészeivel. Életre elegendő ösztönzést adtak számára itteni élményei. Másként látja a tájat, mint az alföldi iskola nagyjai. Ismeri a görcsös akácok küzdelmét a lé­tért, a homokot kertté csinosító, dúsító emberi akaratot, a nagyüzem geometriai tábláit. A nyár csurgó aranyában tüzelő fehér tanyák lobogása nem lelkesíti, óvatosan engedi át magán a bűvölő színeket. Annál nagyobb gondot fordít a motívu­mok kiválasztására, a szerkezeti rend, a rejtett erők érzékeltetésére, leküzdhetetlen sóvárgással próbálja a részekből a monumentális egészet, ösz- szerakni. Bízom abban, hogy Csáky Lajos beváltja a most felélesztett reményeket, s új színekkel, vonásokkal, értékes művekkel gazdagítja e táj képzőművészeti kultúráját. Hiszem, hogy a tehetség, a könnyű, látványos, illanó sikerek elkerülésének szigorú « • Csáky Lajos: Magános fa. szándéka és a kitartó, szorgalmas munka, gyakor­lás pillérzetén magasra ível a rokonszenves ifjú alkotó életpályája. tlcltai Nándor Magyar-szovjet kulturális kapcsolatok Magyarország felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmából Budapest és több más magyar vá­ros közönsége megismerkedhet a moszkvai Szovremennyik (Kor­társ) színház új előadásaival, a moldavai Zsik együttes tüzes táncaival, megnézheti a Csehov és a színház című kiállítást, a ze­nekedvelők pedig a Leningrádi Filharmónia koncertjeit látogat­hatják. Hét hónappal később, az Októ­beri Forradalom 58. évfordulója előtt pedig a budapesti Vígszín­ház társulata és az Állami Népi Együttes vendégszerepei a Szov­jetunióban. Máris nagy az érdek­lődés a Magyar múzeumok kin­csei című kiállítás iránt, amely­nek anyagát különleges konténe­rekben szállítják majd a szovjet fővárosba. Ezekről a kulturális programok­ról a magyar—szovjet kulturális együttműködési kormányközi bi­zottság legutóbbi ülésén állapod­tak meg. Tárgyaltak a két ország­ban rendezendő kulturális napok programjáról, az írószövetségek együttműködéséről és sok más té­máról. Megállapították, hogy a szovjet—magyar kulturális kap­csolatok magasabb szintre emel­kedtek. Ma a kulturális ..apuk országos jelentőségű tömegpolitikai és kul­turális eseménnyé váltak, s átfog­ják az egész közéletet. Eseményei a szovjet és a magyar nép test­véri barátságát és sokoldalú együttműködésének szilárdítását szolgálják. Azt is megállapították, hogy a két párt szoros kapcsola­tai. az egységes marxista'—leninis­ta ideológia és a szocialista in­ternacionalizmus szilárd alapot nyújt a kulturális együttműködés további elmélyítéséhez. P. Bogomolov (APN —KS) Levelező partnert keres Megtudtuk, hi gy a Szovjetunió egyik falujában él egy kislány, aki örömmel levelezne magyar- országi fiatalokkal. Olyanok­kal, akik az írásos kapcsolat útján szeretnék megismerni egy­más.. közelebbről is. Örömmel te­szünk eleget a kérésnek, s kö­zöljük a levélíró címét: Kosztyu Eszter, Szovjetunió, Beregszászi járás, Csorna 121. A kislány élet­korát, sajnos, nem ismerjük, csu­pán következtetni lehet erre ab­ból, hogy azt szeretné,, ha a húsz-huszonkét évesek keresnék fel levelükkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom