Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-20 / 143. szám

1975. Június 20. • PETŐFI NÉPE • 3

SZEPTEMBER VÉGÉRE TOLÓDOTT A HATÁRIDŐ

A kecskeméti aluljáró víztelenítéséről

TIZEDIK ALKALOMMAL

Tanítók nyári akadémiája Baján

„ ... A Kecskeméti Közúti Építő Vállalat szakemberei gyors munkát ígérnek, s ha vá- . ratlan akadály nem jön közbe, másfél—két hónap múlva az aluljárót átadják a forgalomnak” — adtuk hírül lapunk május 23—i számában a kecskeméti aluljáró ismételt lezárásáról, illetve átépítéséről tájékoztatva.

Azóta eltelt csaknem egy hónap. Az aluljáróban végzett munka látványa viszont nem bátorít a reményre, ami a bevezetőül említett szakemberek ígéretének beváltását illeti Pedig az aluljáró lezárása nagy próbatétel az elterelt forgalomnak. Elegendő, ha a Ceglédi úti vasúti sorompó okozta forgalomdugulásra, az idegtépő öt-tíz percekre gondolunk . .. Nem is szólva az elterelt forgalom miatti szállítási többletköltségekről.

Nerr: véletlen tehát, hogy nyugtalan a közvélemény. Ezért is kerestük fel a KPM megyei Közúti Igazgatósága műszaki osztályvezetőjét, Baksai Ervint, s kértük meg, nyilatkozzék: netán mégiscsak közbe jött a váratlan akadály, amely a májusban jelzett átadási határidőt későbbre tolja?

• A szigetelést előkészítő bontás.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

A „sajnos, igen” kimondása után az osztályvezető — minthogy a lényeghez tartozó — felvázolta az aluljáró okozta probléma egész történetét. Íme, közreadjuk:

Az aluljáró 1941-ben történt megépítését követő évben már Jelentkezett a vízszivárgás. A vízbetörések megszüntetése a szegedi MÁV Igazgatóság feladata lett volna, amit azonban nem végeztek el. Mivel az alaposan megromlott útburkolat veszélyeztette a közúti forgalmat, a megyei Közúti Igazgatóság vállalta, hogy orvosolja a régóta vajúdó gondot.

Tavaly márciusban az igazgatóság az Üt-Vasúttervező Vállalatot bízta meg a tervezéssel. A vállalat végül is megfelelő műszaki megoldás hiányára való hivatkozással nem vállalta a tervek elkészítését, illetve, az általa alkalmasnak tartott megoldás költségét mintegy. 30—40 millió forintban jelölte meg. Ezt — érthetően — sem a MÁV. sem a Közúti Igazgatóság felettes szerve, • a KPM Közúti Főosztálya nem vállalta.

Űjabb tárgyalások következtek, s most egy éve, új tervezői megbízást adott az igazgatóság az U VATERV-nek, amely kérte az aluljáró kiskockakő-burkolatának felbontását, mivel a tervezést csak azt követően tudja elkezdeni. Ennek megtörténte után a tervező Közölte, hogy a szigetelés költségei meghaladják a 10 milliót, a kiviteli tervek szállítását pedig 1975. második negyedére vállalja. A jelzett nagy költség és a hosszú határidő miatt a megrendelő visszavonta a munkába a METRO KözTovábbi lépésként a Közúti Igazgatóság házilagos tervet készített, amelyet felettes hatósága módosítással kivitelezésre alkalmasnak tartott. Egyidejűleg bevonta a munkába a METRO Közlekedési Építő Vállalatot, amely osztrák partnerének technológiáját ajánlotta az aluljáró víztelenítéséhez.

Tavaly októberben tárgyalás a helyszínen, aminek nyomán az osztrák cég adta a technológiáját és elkezdődhettek a bontási munkálatok. Ügy tűnt. „sínen” a megoldás. Devizális nehézségek miatt azonban az osztrák partner nem tudta időre leszállítani a szigeteléshez szükséges anyagokat. A tél beálltával egyébként sem lehetett volna a megadott technológia szerint dolgozni. A kivésett hézagokat tehát ideiglenesen helyreállították és december 18-án megnyitották az aluljárót a könnyű járművek részére.

Ám, a korlátozó intézkedések ellenére a nehéz járművek is használták az aluljárót, s így a tavaszi felülvizsgálatkor kiderült, hogy újabb repedések, mozgások keletkeztek a szerkezetben. Erről a változásról május 6-án történt

lezárásakor értesítették az érdekelteket, akik újabb helyszíni szemlén az eredeti technológiában leírtakon túl, további munkák elvégzésének szükségességét mondták ki. Csak így tudják ugyanis garanciával elvégezni a víztelenítést.

— S ezzel a lényeghez értünk — jegyzi meg Baksai Ervin, majd így folytatja:

— Az elrendelt és elfogadott többletmunkák miatt az aluljáró forgalomba helyezése mintegy 6—8 héttel később kerülhet sorra, mint a korábban július

31-ében jelzett határidő.

A múlt hét végéig a szigetelést előkészítő bontási munkálatok folytak az aluljáróban. A szigeteléshez június 16-án kezdett hozzá a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat és alvállalkozója, az osztrák Meynadier cég és a METRÓ KÉV.

összegezve tehát:, a nehéz műszaki feladatot jelentő víztelenítés az elrendelt pótfeladatokkal együtt szeptember végére befejeződik. s ezzel, megoldva a több évtizedes gondot, átadjuk a forgalomnak az átépített aluljárót — hangzott Baksai Ervin műszaki osztályvezető tájékoztatója.

P. I.

A Bajai Tanítóképző Intézet, a Bács-Kiskun megyei Továbbképzési Intézet, a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet, valamint a Pedagógusok Szakszervezete Bács-Kiskun és Csongrád megyei Bizottsága az Oktatási Minisztérium támogatásával június 30. és július 5 között Baján megrendezi a tanítók X. nyári akadémiáját.

Június 30-án délelőtt kilenc órakor a bajai tanítóképzőben Gaszner István, az intézet igazgatója nyitja meg a nyári akadémiát, majd Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára tart előadást Közoktatáspolitikánk a XI. kongresszus tükrében címmel.

A továbbiakban az előre elkészített tematika alapján előadásokra, szemináriumokra és konzultációkra kerül majd sor. Az idei programban különös súlyt helyeznek az alsó tagozatosok matematikai oktatására, az ezzel kapcsolatos kísérleti eredmények és a bevált módszerek köz- kinccsé tételére.

Többek között Balogh Viktória főiskolai adjunktus, Borsodi István tanár, dr. Kardos József főosztályvezető, Pálfy Sándor főiskolai tanár és C. Neményi Eszter adjunktus gondoskodik arról.

hogy a sorra kerülő foglalkozások vonzóak, érdekesek és hasznosak legyenek azok számára, akik az egyhetes időszakra Bajára utaznak.

A nyári akadémia egyik figyelmet érdemlő eseménye lesz Faragó László miniszteri tanácsos előadása, melyet az alábbi címmel tart majd: Feladataink az általános iskola első négy osztályában a XI. kongresszus után.

A tanítók X. nyári akadémiája Müller Józsefnének, a Csongrád megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetőjének zárszavával július 5-én délben ér véget.

Ötvenezer literre tervezték, de százezer litert dolgoz fel a tejüzem

• Példás rend és tisztaság a kecskeméti tejüzemben. A megnövekedett forgalmat megfeszített munkával tudják ellátni.

(Tóth Sándor felvétele)

Kevés a tej a megyeszékhelyen és környékén az élelmiszerüzler tekben. Sokan panaszolják, hogy a délutáni órákban vásárolni szándékozók nem mindig kapnak, pedig a boltok naponta 25—30 ezer liter, a hét végén 35—40 ezer liter tejet rendelnek Kecskemét ellátására a feldolgozó üzemtől.

Bőséges a szálastakarmány-ter- més, ugrásszerűen megnőtt a tej- hozam a város környéki tehenészetekben. Akad olyan tejtermelő gazdaság, amelyik háromszor any- nyi tejet szállított, mint ameny- nyire szerződött. Szinte általános a tej értékesítési szerződés 150— 170. sőt 200 százalékon felüli teljesítése. Mi okozza akkor a tejhiányt?

Klingl József, a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti feldolgozó üzemének a vezetője szerint, az 1972-ben történt felavatás óta még sohasem érkezett ennyi tej az üzembe, mint ezekben a hetekben. A feldolgozó azonban elérkezett a teljesítőképességének a végső határáig. Az eredetileg napi ötvenezer liter tej fogadására épült üzem a megnövekedett tejtermelés folytán kénytelen naponta nyolcvan— százezer Üteg tejet; feldolgoznivA. három 'évi? félállított berendezések 'íP^erirézé&llér^ jávál ‘ Há^Spb igénybevétel miatt túl gyorsan tönkrementek. A tejadagolók zárószerkezete. a polietilén hegesztő berendezés az alkatrészek elhasználódása miatt nem működik pontosait." *A hegesztés nem tökéletes és a tááafíTf szálllfís közben kireped. <ATtéjvelfolyik. az élelmiszerüzlet pedig csak a felét tudja értékesíteni a megrendelt meny- nyiségnek.

Szerencsére e hét elején megérkezett a tejüzembe az új tejadagoló és zárógép, amelyet két nap alatt felállítanak a feldolgozó üzem szakemberei. Ily módoii' a hét végi megnövekedett forgalmat már az új berendezésekkel' tudja lebonyolítani a tejüzem, és. a jövőben megszűnnek a hasonló" panaszok.

K. A.

A barátság ünnepi és hétköznapi pillanatai

Szakmunkások

lesznek

9 A KGST-megállapodások értelmében a székesfehérvári Könnyűfémműben dolgozzák fel a szovjet alumíniumot. Ez is egyik gyümölcsöző módja a két nép közötti kölcsönös segítségnyújtásnak. (Fotó: Dolezsál László)

Bajban ismerni meg az igazi barátot” — tartja a közmondás, nem alaptalanul. Barát az, aki nemcsak az örömöt osztja meg velünk, hanem életünk legnehezebb pillanataiban is számíthatunk a segítségére. A barátság tehát nagyon fontos dolog, mind az emberek, mind pedig a népek között. Jelentőségét akkor sem szabad lebecsülnünk, ha a nemzet sorsát szinte feltűnés nélkül alakító baráti kapcsolatok meghitt szálai beleolvadnak múltunkba, szerényen meghúzódnak jelenünk nagybetűs eseményei mögött és úgy simítják tenyerükbe a jövőt, hogy értéküket majd csak a történelem visszapillantó tükrében tudjuk igazán felbecsülni.

Pár éve láttam valamelyik folyóiratban a szovjet és a magyar nép közötti barátság egy felejthetetlen dokumentümf elvételét:

250 szovjet teherkocsit a Hősök terén. Ma már mosolyognivalóan ódivatúak ezek a múzeumba illő öreg masinák, akkor aranyat értek. Velük indult meg az élet a háborútól megbénult fővárosban, Élelmiszert, téglát, munkásokat szállítottak, éjjel-nappal futottak megállás nélkül, s nyomukban feltámadt a remény, megerősödött a hit: mégis talp- raállunk. Nem tudom mi lett a sorsuk, hová tűntek három évtized mozgalmas vonulatában, de egy biztos: a Hősök teréről egyenest bevonultak a történelmünkbe.

Szerény, de emlékezetes dátum a felszabadulási évfordulók ünnepi évében 1945. június 20-a. Ezen a napon érkezett az első komolyabb segítség, a magyar népnek — a szovjet néptől. Ma már tudjuk, hogy akkor még nekik sem nagyon volt miből osztogatni. A háború tőlük vett el legtöbbet és ők még abból is luttattak, amire pedig nagy szükségük lett volna. A 250 teherautón felül 18 ezer tonna gabonát, 1400 tonna húst, 180 tonna kávét, 100 ezer négyzetméter ablaküveget.

Mai szemmel ez a mennyiség csak töredéke annak, amit havonta fogyasztunk, felhasználunk. Csakhogy akkor egy ország kínlódott és éhezett a romok között. Az is csak utólagosan tisztázódott, hogy a Szovjetunió abban az időben szinte az utolsó falatját osztotta meg velünk és ez a falat, valamint az a tény, hogy számíthatunk rájuk, sokaknak adott erőt az élet újrakezdéséhez.

Azóta sok minden megváltozott helyreállt a rend, felépültek a házak, megszoktuk, hogy mindennap jóllakhatunk, a barátság is alkalmazkodott az új körülményekhez, úgy erősödött, hogy beépült mindennapjainkba. 1945 nyarán a fél főváros kicsődült a Hősök terére, megbámulni a 250 teherautót! Ma már számokban is nehéz volna kifejezni, hogy a felszabadulás óta hány milliárd rubel hitelt, mennyi nyersanyagot, villamosenergiát kaptunk a Szovjetuniótól, a két ország életét szorosan összefűző és új tartalommal megtöltő politikai, tudományos és művészeti kapcsolatokról nem is beszélve.

És vannak a barátságnak olyan bensőségesen egyszerű, szív- melegítő pillanatai is, amelyeknek az értékét nem lehet sem pénzben, sem tonnában, vagy kilowattban kimutatni. Amíg élek nem felejtem el például azt a kirgiz kolhozparasztot, aki otthona féltett kincsei között őrizte Petőfi verseskötetét. A versek gyönyörű hídján járta meg a két népet kilométerekben elválasztó hatalmas távolságot és úgy örvendezett nekünk, messziről jött magyaroknak, mintha a k'íitő személyes rokonai lettünk volna.

Vagy mesélhetnék a nagybajszos, idős autóbuszvezetőről Grúziában, aki a magyar szó hallatára kiszállt a volán mellől, hogy keblére öleljen bennünket. És a szolgálat leteltével vendégségbe hívott, hogy tüzes grúz konyak és ínycsiklandó nemzeti ételeik mellett ünnepeljük meg a találkozást és a mindennél

drágább barátságot. Az öreg részt vett Magyarország felszabadításában és a hajdani harcos arról érdeklődött őszinte emberi törődéssel, hogy sikerült-e felépíteni, sebeiből kigyógyítani azt a gyönyörű országot?

Beszélhetnénk arról is, mekkora ünneplésben részesítették a Moszkvában, Leningrádban vendégszereplő magyar színészeket. És szinte már családtagként látogatnak hozzánk olyan nagy művészek, mint Szimonov, az író, Csuhraj, a filmrendező, Rajkin, a színész és sorolhatnánk. Éppen a napokban hangzott el figyelemre méltó interjú a rádióban arról, hogy a két ország régészei is felvették egymással a kapcsolatot. A szovjet régészek már meg is érkeztek Magyarországra, a mieink pedig hamarosan útnak indulnak azzal a céllal, hogy kinti kutatásaik újabb adatokat tárjank fel a magyarság őstörténetéből.

Találkoztunk emberekkel, akik végigélték a pusztító árvizeket, s menekülésüket szovjet katonáknak köszönhették. Ügy beszéltek róluk, ahogy a hősökről illik. Alakjuk jelképpé magasodott a hálás lakosság emlékezetében. Jártam Kőbányán is, amikor a barátság parkjának első csemetefáit ültették a fiatal szovjet katonák. A szép idő, és az esemény odacsalogatta a környékbelieket, eleinte csak nézték milyen ügyesen forgatják lapátjaikkal a földet, aztán szóba is elegyedtek. A diákok oroszul kérdezősködtek, a kiskatonák pedig azzal ejtették bámulatba a kőbányai nénikéket, hogy magyarul szólaltak meg.

A barátság ereje és szépsége áradt felénk, az Alexandrov- együttes felejthetetlen műsorából is. Micsoda lelkesedés hullámzott végig a nézőtéren a gyönyörűen tolmácsolt magyar népdalok hallatára! Többen kijelentették, ha

tudják, mekkora élményben lesz részük, bélelt kesztyűt húznak! Mert így bizony megfájdult a tenyerük a tapsolástól.

Mindezek apró, meghitt és nélkülözhetetlen színfoltjai hétköznapjainknak. Nincs különösebb gazdasági jelentőségük, emberi tartalmuk, hangulatuk a maradandó. De mellettük olyan értékeket is teremt az erők összefogása és a javak igazságos megosztása, amely hatalmas szerepet Játszik gazdasági, politikai fejlődésünkben. Ilyen egyebek között a 2750 kilométer hosszú földgáztávvezeték, amely a hét szocialista ország együttműködésével épül és hozzájuk juttatja el az Ural menti hatalmas szovjet földgázmezők felbecsülhetetlen értékű kincsét. A KGST-országok energiaellátását már eddig is olyan hatalmas létesítmények szolgálták, mint a Barátság kő- olajvezeték, a Béke villamos távvezeték, vagy az épülő Testvériség gázvezeték. Szorosan hozzájuk kapcsolódik az 1978 végére elkészülő oremburgi gázvezeték, amely megvalósítja a KGST-országok legnagyobb, összefüggő energetikai rendszerét, s ezzel Világviszonylatban is számottevő szerepet játszik majd.

Harminc évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon érkeztek a teherautók a Hősök terére. A béke és barátság laktató ízével biztattak a gabonával, élelemmel megrakott szerelvények. Az a nap piros betűkkel íródott be az újjászülető ország történelmébe. És bár azóta sokkal nagyobb értékeket is elkönyvelhettünk, se szeri, se száma a két nép barátságát jelképező ünnepi és hétköznapi pillanatoknak, nem árt megállni egy percre ennél az évfordulónál. Mert lehet, hogy sokak szemében ma már szerénynek tűnik ez a hajdani ajándék De akkor, a legjobbkor jött a legnagyobb bajban segített És elvetette azt á magot, amelyből a barátság kihajtott és harminc esztendő alatt szép árnyas fává terebélyesedett. Vadas Zsuzsa

Sokan vannak olyanok akik felnőtt fejjel döbbennek rá arra, hogy annak idején kár volt abbahagyniuk a tanulást; hogy bizony jobb lett volna a nyolcadik általános elvégzése után valamilyen szakmát tanulniuk. Sokaknak viszont nem adatott meg az olyan körülmény, amelyben nyugodtan készülhettek volna az életre, választott pályájukra. Az ilyen emberek később, ha alkalmuk adódik rá, szíves-örömest ülnek be az iskolapadba, hogy pótolják a mulasztottakat.

Helyesen jár el az a közművelődési intézmény — legyen az könyvtár, művelődési ház vagy klub — akármi —, amelyik otthont ad a. hátrányos helyzetüket javítani akaró embereknek, vagy más módon igyekszik a segítségükre lenni. Mint például a du- napataji művelődési ház is, ahol a Műanyag és Gumifeldolgozó Vállalat helybeli telepén dolgozó segédmunkások részére indítottak egy tanfolyamot annak érdekében hogy a hallgatók egy év alatt megszerezhessék a szakmunkás-bizonyítványt.

1974 őszén huszonhármán jelentkeztek. Követelmény volt, hogy legalább ötéves gyakorlattal rendelkezzenek a szakmában. A tanfolyam életrevalóságát bizonyítja az is, hogy csupán egy személy morzsolódott le az eltelt tíz hónap alatt. A többiek izgatottan várják a szeptembert, amikor majd a sikeres vizsgák után kézbe vehetik a szakmunkás-bizonyítványt.

Vajda József művelődésiház- igazgató elmondta, hogy a munkahely vezetői támogatják a továbbtanulókat. Az ezerötszáz forintos tandíj hatvan százalékát megtérítik azoknak, akik sikeres vizsgát tesznek. S természetesen azt követően mindenkinek felemelik a fizetését is.

Dunapatajon elhatározták, hogy a kezdeti sikereken felbuzdulva a jövőben egyéb szakmákban is megszervezik a szakmunkásképző' tanfolyamot.

V. M.