Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-19 / 142. szám

1975. június 19. • PETŐFI NÉPE 3 Július 1-től emelik a rendszeres szociális segélyeket Július 1-én lép életbe az egészségügyi miniszter rendelete a hadigondozási járadékok és a rendszeres szociális segélyek fel­emeléséről. A rendelkezés sze­rint a hadigondozottak járadé­kát átlagosan havi 100 forinttal, a hadiözvegyek, hadiárvák és a hadigondozottak családtagjainak ellátását, valamint a hadigyá- moltak nevelési pótlékát átlago­san havi 150 forinttal emelik. Ezenkívül a tanácsok által meg­állapított rendszeres szociális se­gély-jellegű juttatások is átla­gosan havi 100 forinttal emel­kednek. A jogszabály értelmében a 100 százalékos hadirokkantak jára­déka 00. életévük betöltése előtt 750 forint lesz, a 60 évesnél idő­sebbek járadékát 780 forintra emelik. Hozzájuk hasonlóan, a korábbiakhoz képest ugyancsak 1ÖÖ forinttal emelkedik a 65, illetve a .75 százalékos hadirok­kantak járadéka is. A hadigyá- moltak nevelési pótléka 300 tö­rül ■ a kollokviumokon, a szi­gorlatokon, az államvizsgák előtt a diákok többségében felvetődik a kérdés: hogyan tovább, miként lesz utánai? A Budapesti Kerté­szeti Egyetem Kecskeméti Főisko­lai Karán száztizehhárom hallga­tó végez az idén zöldség-dísznö­vény-, illetve szőlő- és gyümölcs­termesztési szakon. Győrffi Már­tának, aki Győr-Sopron megyéből került a főiskolára, még nincs állása. ' — Hogyan lehetséges ez? — A fővárosi kertészeti válla­latnál jelentkeztem, mivel zöld­ség- és dísznövénytermesztési sza­kon végzek, választ azonban még nem kaptam, pedig már egy hó­napja is elmúlt, hogy ott jártam. A legnagyobb gondot mégsem ez jelenti számomra, hanem az, hogy más állás sincs kilátásban. Ennek oka — úgy érzem — az, hogy az üzemek, vállalatok és a gazdasá­gok ebben a szakmában nem szí­vesen fogadják a lányokat. Csak azt tudnám, miért? Talán attól félnek, hogy nem álljuk meg a helyünket, úgy, mint a fiúk? — Nekem is hasonló tapaszta­lataim vannak — kapcsolódik a beszélgetésbe Ripszám Ágota zöldségszakos hallgató. — A Már­tihoz hasonlóan, nékem sincs ál­lásom. pedig Pécsen is érdeklőd­tem« a városi kertészetnél. Persze, az is az igazsághoz tartozik, hogy kevés fizetéssel felvettek volna, akkor viszont miből fizetem az albérletet? Ezek után csak abban bízom, hogy a dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelőszövet­kezettől kedvező választ kapok, bár már elmúlt két hete, hogy személyesen ott jártam. — És ha nem sikerül? — Akkor megpróbálok valame­lyik tsz-ben elhelyezkedni — ve­szi vissza a szót Győrffi Márta. — Egy időre még a fizikai munkát is szívesen vállalom. Már a fel­rintra emelkedik, amely így azo­nos lesz a családi,pótlék össze­gével. A hadiözvegyek — a jö­vő hónaptól — 60 éves koruk betöltése előtt 450 forint járadé­kot kapnak, 60. életévük után pedig járadékukat havi 510 fo­rintra kell emelni. A hadiárvák ellátási járadékát a rendelet 410 forintban állapította meg, de ha szüleik közül egyik sem él. az őket megillető járadék összege 480 forint lesz. A hadigondozott családtagok azaz a háborúban elesettek idős szülei — a további­akban 570 forint járadékban ré­szesülnek. A jogszabály előírja, hogy rendszeres szociális segély címén csak mindenkori özvegyi nyug­díj minimumának megfelelő összeg adható, amely — mint is­meretes — július 1-től havi 710 forint lesz. Ha viszont a segé­lyezett olyan idős családtagot (például házastársat) is eltart, aki szociális juttatásban nem ré­szesül. akkor az említett összeg­vételi előtt egy évet dolgoztam a Kertészeti Egyetem soroksári tangazdaságában. — Hogyan vélekednek a jövőről a fiúk? — Szolnok megyéből kerültem a főiskolára — mondja Tóth Ist­ván —, és nekem már megvan a munkahelyem. Igaz, nem „a szü­lőföldemen”, de aki az egész or­szágot munkahelyének tekinti, annak nem nehéz elhelyezkedni a kertész szakmában sem. A Sze­gedi Állami .Gazdaságban mint kezdő, 2800 forintot kapok, ezen­kívül szolgálati lakást is ígértek. Remélem, a szőlőskertek egy ré­szének termelési irányítását is rö­videsen rám bízzák. Lehet, hogy a lányokat nem szívesen fogadják a gazdaságokban, viszont úgy ér­zem. ebben ők is ludasak. Leg­többjük válogat. Én már a tanul­mányaim megkezdésekor tudtam, mit fogok csinálni. Elhatározáso­mat segítette az a munkában el­telt két év is, amit Kenderesen töltöttem a növényvédő állomá­son. Szerencsére már Happ István barátomnak sem kell törni a fe­jét. — Somogy megyéből szárma­zom. és oda is megyek vissza, vagyis a saját falumba, Gamásra. A helyi Petőfi Egyesült Termelő- szövetkezet elnöke hívott a gyü­mölcsösbe. megegyeztünk, elfo­gadtam. Nekem nem ismeretlen az a munkahely. Eddig már tíz nyarat dolgoztam a gazdaságban. Az államvizsga előtt a hallga­tók többsége tudja, hova megy dolgozni, ök nyugodtabbak, de nyugtalanok, akiknek még nincs állásuk. Valószínű, ez rajtuk is múlik, de az üzemek, vállalatok és a gazdaságok vezetőinek is megértéssel kell fogadni a. pá­lyakezdő szakembereket, segíteni, megkönnyíteni, beilleszkedésüket a kollektíva munkájába. hez további 450 forint kiegészítő segély is jár. Ha valakinek két címen folyósítanak rendszeres szociális ellátást — vagyis aki nyugdíjat kap és emellett rend­szeres szociális segélyben is ré­szesül, akkor az emelés csak az egyik ellátás után, a magasabb összegű juttatás alapján illeti meg. Az árvák azonban — tekin­tettel arra, hogy járadékuk ösz- szege a többi hasonló jellegű szociális juttatáshoz képest vi­szonylag alacsony volt — ez alól kivételt képeznek: számukra mind a két ellátást megemelik, vagyis társadalombiztosítási jog­címen és a havi árvajáradék cí­mén is megkapják a maximális emelést. A járadék illetve a segély emelését senkinek sem kell kér­vényeznie. mert azt — a rende­let értelmében — a tanácsok jú­lius 1-én automatikusan végre­hajtják. s július első napjaiban a posta már mindenkinek a meg­emelt összeget kézbesíti. (MTI) CIKKÜNK NYOMÁN Beszerelték a gázkalandert Lapunk május 13-i számában „Huzavona” cím alatt szóvá tettük, hogy a Kecskeméti Ruha­ipari és Vegytisztító Szövetkezet Luther-udvari mosodájában hu­zamos ideje kihasználatlan az Olaszországból vásárolt gázka­lander (vasalógép), mert besze­relésével — különböző kifogáso­kat téve — Késlekedik a DÉGÁZ Vállalat kecskeméti kirendeltsé­ge. Megjegyzésünkre az alábbia­kat válaszolta dr. Varga János, a Dél-alföldi Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat igazgatója: „A kivizsgálás során megálla­pítást nyert, hogy a cikkben vá­zolt, indokolatlanul elhúzódó ki­vitelezési munka valóban a kecs­keméti egységünk hibájából adó­dott. A felelősség megállapítása mellett intézkedtünk a munka mielőbbi elvégzéséről. A kivi­telezés 1975. június 3-án megkez­dődött. Megjegyezzük, hogy az olasz import gázkalander üzemszerű! használata csak az Állami Ener­getikai és Energiabiztonság­technikai Felügyelet engedélye alapján lehetséges. Ezt üzem- egységünk 1975. február 7-t keltű tervfelülbír.álatában közölte a megrendelővel. A Kecskeméti Ruhaipari és Vegytisztító Szö­vetkezet az engedély megszerzése érdekében a szükséges intézke­dést megtette.” • A DÉGÁZ Vállalat igazgatója válaszával csaknem egyidejűleg a Kecskeméti Ruhaipari és Vegy­tisztító Szövetkezet elnöke, Fa­ragó Lajos is tájékoztatta szer­kesztőségünket a gázkalander beszerelésének megkezdéséről. S arról is, hogy az energiabizton- ság-technikai felügyelet engedé­lyezése nyomán, várhatóan e hó­nap végén üzembe helyezik a második vasalógépet, aminek jó­voltából lényegesen csökkenthető a vállalási idő. Bóna Zoltán István Államvizsga előtt s Átvették megbízólevelüket országgyűlési képviselőink • Fehér Sándor, a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottságának elnöke köszönti az országgyű­lési képviselőket. (Tóth Sándor felvétele.) Ünnepélyes külsőségek közt adták át tegnap Kecskeméten, a városi tanácsháza elnöki fogadó­termében a megbízólevelet a Kecskemét három választókerü­letében megválasztott országgyű­lési képviselőknek. Az esemény résztvevői közt ott volt Mészá­ros János, a városi pártbizottság titkára, Gádor József, Kecske­mét város tanácselnöke, dr. Sán­ta László vb-titkár és Vaskó Tó- dorné, a városi választási elnök­ség elnöke. Fehér Sándor, a Hazafias Nép­front Kecskeméti Városi Bizottsá­gának elnöke köszöntötte a vá­ros országgyűlési képviselőit: Nyers Rezsőt, az MSZMP Köz­ponti Bizottságánál«: tagját, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézeté­nek igazgatóját, Bori Gyulánét, a Kecskeméti Konzervgyár szak­munkását és dr. Molnár Frigyest, a SZÖVOSZ elnökét. __ Kecskemét lakossága sza­v azataival egyetértését fejezte ki a szocializmus programjának megvalósításával; hitet tett a szocializmus építése mellett; a béke és a biztonság új idősza­kára adta le voksát — mondot­ta Fehér Sándor. — Képviselőink jelképes útitarsolyába a bizalom mandátuma mellé elhelyezzük ígéretünket is, hogy a város lakosságának támogatására mun­kájukban mindenkor és feltét-" lenül számíthatnak. Ezután a választókerületi bi­zottságok elnökei — Horváth Já­nos, a Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyárának igazgatója, Hantos József, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója és Né­meth József, az Épületasztalos­ipari és Faipari Vállalat kecske­méti Parkettagyárának igazgató­ja __ nyújtották át a megbízóle­v elet az új képviselőknek, akik­nek Bartha Imréné. a HNF vá­rosi bizottságának titkára ked­veskedett virágcsokorral. Horváth István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára üdvözlő szavaiban hangsúlyozta, hogy a választás — kommunis­ták és pártonkívüliek közös ak­ciója volt, továbbá, hogy a kap­csolat, az ismeretség a képvise­lők és választóik között régtől fogva tartó és tartalmas. Köszön netet mondott az első titkár mindazoknak, akik a választás szervezésében és lebonyolításá­ban részt vettek, s egyúttal meg­köszönte a megválasztottaknak, hogy felelősségteljes megbízatá­sukra vállalkoztak. Végezetül az MSZMP megyei és városi bizott­sága nevében és képviseletében jókívánságait fejezte ki és sok sikert kívánt a további munká­hoz. Az új országgyűlési képviselők kedden és szerdán megyénk töb­bi választókerületében is kézhez vették mandátumukat. J. T. Szakmunkásképző intézet épül Kecskeméten Az oldalfalazást végzik és a nyí­lászárókat rakják fel a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói Kecskeméten, a Bethlen körúton épülő új. 20 tantermes szakmunkásképző intézetnél. A tornateremmel, zsibongóval, szol­gálati lakásokkal és irodákkal el­látott iskolában előreláthatólag 1976 szeptemberében kezdődhet meg a tanítás. Rossz a rosszal - de anélkül még rosszabb / Autóbuszmegálló a város ipa­ri negyedében. Helyi járatoknak feltehetőleg az utolsó e külterü­leten. Ámbár... Meg kellene kérdezni, már csak időtöltésből/ is. Mert külön­ben mindegy, hogy távolsági, avagy bentről jövő járművel ju­tok vissza a központba. Jó lesz az a pár szó is. Meg­mozgatja a szájat, a fejet, smég a kezet is föl lehet emelni. Mindez mentőöv — hőguta el­len. Mert a nap mintha megállt volna a zeniten. Tüzes sugár­seprűje elől nem tudunk hova bújni ebben az alumíniumlemez dobozban. Hárman — ösztönösen a buszváró egy-egy sarkába hú­zódtunk be. Azt hisszük, ár­nyékban vagyunk. Lihegünk, és keserves képpel pislogunk egy­másra a forróságon keresztül. — Arról jön a busz, vagy er­ről? — Nem vagyok idevalósi — vonja meg a vállát a hókaarcú lány, aki a váró „rövid” sarká­ban gunnyaszt, fehér táskájába kapaszkodva. — A város felől! — kap a szón szinte kiáltva a belső sar­kot megszálló idős férfi. Érez­hetően örül, hogy beszélhet. — Kimegy a Csókasorig, ott van, unnál a piros tetejű tanyánál, megfordul, s úgy áll be ide... Jönnie kell nemsokára — pil­lant bütykös csuklójára, ahol a foszladozó szíjról öreg karóra villog rá. — Miért hívják azt a részt Csókasornak? — Neem tudom — ingatja saj­nálkozva a fejét, s úgy moso­lyint hozzá, mint aki maga is csodálkozik ezen. — Pedig ar­ra van a mi... az éh födém is. A „mi” után olyan hirtelen és dacosan következett az „én”, hogy rögtön érezhető volt belőle: emögött több lehet, mint egy­szerű szótévesztés. Az atyus máris lehajol. Bás- tyaszerűen rakja körül magát pakkjaival, a két füles kaskával és a dagadtra tömött viaszosvá­szon hátizsákkal. Van azokban meggy, eper, meg özön zöldség. — Maga ... N. vállalattól van? — kérdezi, ahogy fölegye­nesedik. — Nem... Nem is helyből jöttem. —'Azt hittem N.-éktől, akik­nek a központja Kecskeméten van. — Tudom, kecskeméti vagyok. — Akkor ismeri az unokaöcsé­met, ott dolgozik a... — És mondja, hol. — Annyira azért nem ismer­jük egymást a megyeszékhelyen. Húz egyet inge nyakán a bá­tyó. Pattanva gombolódik kijebb vagy két lyukkal. A türelmetlen mozdulat, hogy még az se iz­gatja, esetleg elszakad az ing, — általános lomposságára tere­li a figyelmet. Koszos, valamikor kék munkásruhája olyan gyű­rött, mintha isten tudja, mióta abban aludna. Bakancsa szárából tépett foszlányként csüng ki a szutykos kapca. Arca merő bo­rosta, s mire az összevissza szőr­szálak közt lepatakzik a halán­tékáról nekiiramodott verejték, az álláról már szürke csöpp ék­ben hull vásott, kunkorodott zubb onygallérjára. „Mint aki körül nincs fehér­nép a háznál" — fut át fejemen az ok. Az öreg egyszerre közlé­kennyé válik. — Tudja, huszonöt évig dol­goztam az N. válalatnál. A ju­bileumkor az a nagy tisztesség ért, hogy feleségestül hivattak be a központba, Kecskemétre. Még olyat! — csillan fel fáradt szeme. — Ahogy kiszállunk a vonatból az asszonnyal, egyszer­re két fiatalember siet elébünk a peronról. „Gócza szaktársék Z-ből, ugye?” — nyújtja a ke­zét, amelyik előbb odaér hoz­zánk. Igen, azok vagyunk. Ek­korra a másik fiú is mellettünk táblából. Nevet, vakarja a fejét. „Nahiszen, ezt jól megszervez­ték a vállalatnál; engem is a maguk fogadására küldtek ki.” — Titkon a feleségemre san­dítottam: látod-e, hogy megbe­csülnek engem a központban is? — A két gépkocsivezető meg­oldotta volna a cifra helyzetet. „Ha már két autóval vártuk az elvtársakat, használjuk ki mind a kettőt. Egyikünk viszi Gócza elvtársat, a másikunk a felesé­gét.” — Nem, nem. Pont ilyen alka­lomkor, amikor jutalmat is ad­nak át, nem engedjük szétszakí­tani egymást. A feleségemet nem eresztem el mellőlem. — Így csak egy autóban, egy szép fényes Volgában érkeztünk meg a központba... Azt a na­pot nem felejtem el. Már csak azért sem... Eh! — csap bele a levegőbe elkeseredetten. Száját összepréselve többször, s egyre lankadattabban, megismétli a mozdulatot. Hosszút hallgat, el­néz a vakítóan fehérlő betonra, mintha most nagyon fontos len­ne ellenőrizni a tovasistergő gépkocsikat. Aztán a csomagjain van mo­tozni valója, összébb tapogatja a salátát, kijjebb huzigálja a meggy és az eper közé dugott kartonpapírt. Földbarna ujjával ledörzsöl a rányomódott piros léből, s jól köriXlszopja. Időnye­résre ez is jó volt. Furcsán jó­zan a hangja, mikor megint megszólal. < — Maguk felé volt jég? Mert erre iszonyú sok. Még másnap is vastagon hevert a here alatt. Tudja, hogy olyan kövér most az is, nem engedte elolvadni, ami legalulra hullt... A jégverést a kártételtől kezd­ve a biztosításig töviről hegyire kimerítettük, de az elhagyatott külsejű ember szaván érződött, igazánból nem ezen jár az esze. Hogy egy csöppet mégis for­dult a Nap, a felőlem eső sa­rokban megnőtt az árnyék. Fel­áll, kajla lábemeléssel átlép a hátizsákon, és idetelepszik mel­lém. Az álmos tekintetű lányra les. Látja, semmi sem érdekli abból, ami itt elhangzik. Felemelt mu­tatóujjával kocogtat vállam he­gyire. — Látja... és mégis szétsza­kítottak bennünket... Az én eszem kereke is lelas­sult a kánikulában. Időbe telik, míg kapcsolok. Persze: a két autó, nem ereszti maga mellől az asszonyt, „nem engedjük szét­szakítani egymást”... — Albérlőt vettünk magunk­hoz. Nem sokkal a jubileumi ju­talom után... Az vette el tő­lem. Az albérlő ... Elment ve­le ... Azóta van egy kicsijük. Tizennégy hónapos ... Kegyetle­nül elbántak velem. Nézze. — Félrehúzza a madárpiszkos ka­lapot, de hogy a bamba lány er­re már idebámul, gyorsan visz- szatolja fejére. — Keresztbe a koponyám tetején nagy vágás van. Leütöttek, mikor észrevet­tem, hogy van köztük valami... és szólni mertem... Most már egymagámra maradt a kis szőlő, gyümölcsös. Fogadtam fel egy testihibás legényt, de mit segít az? Más meg nem jön. — Családjuk? — Nincs... — Még a sóhaj­tása is megcsuklik. — Most már jönne vissza, a gyerekkel. Mert az ember egy züllött, semmire­kellő és a kicsit a feleségemnek ítélték, hogy elváltak... Az apá­nál veszélyeztetve lenne ... Üzente, hogy nagyon megbánta, de ... Ki tudja, hogy mire felnő a gyerek, nem olyan lesz-e, mint az a csirkefogó... Oszt képes lesz engem agyonütni. Aszon- gyák, hogy ... Nekem épp elég emlékeztető ez a vágás a feje­men ... Nekem nem kell többet ilyen asszony. Szava reszketése, hangja színe ellenkező érzésekről árulkodik. Segítek neki. — Azért ne higgyen a mende­mondának. Egy tizennégy hóna­pos kisbabából inkább olyan ember lesz, amilyenné nevelik. Róla nem lehet előre ítélkez­ni... Magukon állna elsősorban, mivé lesz. — Ugye, maga is így gondol­ja... A buszban már egyenesebben tartja magát az ülésen. S mikor a városközpontban leszállunk, olyan fürgén ellohol nagy rako­mányával, mintha nem szeretne lekésni valamiről. Most látni, hogy nem is olyan öreg, mint amilyennek kinéz. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom