Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-03 / 128. szám

* • PETŐFI NEPE • 1915. június 3. Kommunisták a szakszövetkezetben A létrejöttük óta eltelt csak­nem másfél évtizedben jelentő­sen fejlődtek a kiskőrösi járás szakszövetkezetei. Igaz, hogy az összes földterületük ma is mint­egy 74 ezer — szétszórt és műve­lési ágak szerint is rendkívül tar­ka — parcellából, s mondjuk ki: kisárutermelő gazdaságokból te­vődik össze. Az is tény azonban, hogy e szövetkezetek közös va­gyona napjainkban 575 millió fo­rint; hogy 154 ezer hektoliter ka­pacitású, nagyüzemi pince- és feldolgozó-hálózatot hoztak létre; hogy a közös, nagyüzemi műve­lésű ültetvényeik nagysága eléri az 1700 hektárt, és még sorol­hatnánk a fejlődés egyéb jegyeit. S ami a további előrelépés szem­pontjából igen lényeges: különö­sen az utóbbi években erőtelje­sebbé vált e szövetkezetekben a közös tevékenység, amiben az al­kalmazottaknak jut döntő szerep. Ebből, a nagyon utalásszerű gazdasági „jellemzésből” is ki- sejlik, mennyire összetett és el­lentmondásos a szakszövetkezeti tulajdon. S bizony, nem kevésbé bonyolult képlettel találjuk ma­gunkat szemben, ha a szakszö­vetkezetek társadalompolitikai vetületét nézzük is. Azt például, hogy a szövetke­zetek tagságának csaknem a fe­le nem mezőgazdasági főfoglal­kozású; az egyénileg gazdálkodó tagok érdeke a saját gazdaságuk­ból származó jövedelem növelé­se, ami egyfelől sürgeti a közös tevékenység továbbfejlesztését, másfelől fékezi azt. Továbbá: a közös, tehát a nagyüzemi gaz­dálkodás fejlesztésében legérde- keltebbek; a zömmel fizikai dol­gozó alkalmazottak nélkülözik a gazdálkodásba, a szakszövetkeze­tek életébe való beleszólás jogát, mint ahogyan megoldatlan az ér­dekképviseletük is. S végül, de nem utolsósorban, ' nem hagyható figyelmen kívül a szakszövetkezeti tagok kiugróan magas jövedelmet élvező kis ré­tege sem, amelynek számarányá­nál sokkalta nagyobb a kedve­zőtlen társadalmi hatása. A szakszövetkezeti 'tulajdon- forma létrehozását a járás sajá­tos adottságai indokolták annak idején. Működésük, fejlődésük pedig igazolta életrehívásuk he­lyességét. Még akkor is, ha a meglevő, s mindinkább kiütköző társadalmi, gazdasági problémák megoldása, s az érdekütközések feloldása sok és nem könnyű feladatot, céltudatos munkát kí­ván. A továbbhaladás irányát a me­gyei pártértekezlet így jelölte meg: „A szakszövetkezetek — amelyek a megye gazdaságában továbbra is fontos szerepet töl­tenek be —, gazdálkodásában és társadalmi szerepében a szocia­lista vonásoknak tovább kell fej­lődniük. Erősíteni kell a közös gazdaságot, növelni kell a közös területet...” Ebben pedig tisztes szerep hárul a szakszövetkeze­tekben működő pártaiapszerve- zetekre, az ott dolgozó kommu­nistákra. Az egyesülés után kedvezőbb feltételek Hogyan jut érvényre a párt ve­zető szerepe, a gazdaság párt- irányítása, miként ténykednek a kommunisták a szakszövetkezeti gazdálkodás bonyolult, ellent­mondásos körülményei között? Erről beszélgettünk Tolner Ti­borral, a keceli Szőlőíürt Szak- szövetkezet pártvezetősége titká­rával, aki elöljáróban a szövet­kezetét mutatta be néhány jel­lemző adattal. A múlt év elején Szőlőfürt né­ven egyesült 3 helyi szakszövet­kezet 10 175 hektáros összterüle­tének csaknem egynegyedét kö­zösként művelik. E nagyüzemi hasznosítású területből, a gaz­dálkodás fő profiljának — sző­lő-. gyümölcs-, valamint növény­termesztés és állattenyésztés — megfelelően 995 hektár a szántó, 473 a szőlő, 62 hektár pedig a gyümölcsültetvény. A közös va­gyon 164 millió; a tavalyi 15,4 millióval szemben az idén 23 mil­lió forintot terveznek beruházni A szövetkezet 3257 tagja közül a nyugdíjasok, járadékosok szá­ma meghaladja az 1200-at, a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúaké több mint kilencszáz. a közös munkában résztvevő 612 személy kétharmada alkalmazott. — Az egyesülés kedvezőbb fel­tételeket teremtett a nagyüzemi gazdálkodás továbbfejlesztésé­hez csakúgy, mint a pártmun­kához, állapította meg Tolner elvtárs, s a lényegre térően így folytatta: — Az átszervezés után, a kongresszust előkészítő munkála­tok kezdetével egyidejűleg lát­tunk hozzá soraink rendezéséhez. Öt-öt tagú vezetőséggel az élen, az üzemágazatokhoz kapcsolódva, három életképes pártalapszerve- zetünk működik. A titkárok — Árvái András motorszerelő. Ju­hos István és Forczek Vidor üzemmérnök — szakmailag és politikailag is felkészült elvtár­sak. Az együttesen több mint kilencven tagú három alapszer­vezetet a kilenc tagú pártvezető­ség irányítja. Igényes pártáiét, alkotó légkör A pártalapszervezetek belső életének jelentőségénél időzve, a többi között elmondta a párt- vezetőség titkára: az egyesülést követően megesett, hogy az egyik alapszervezet taggyűlését határo­zatképtelenség miatt el kellett halasztani. A nézetek egyeztetése céljából otthonukban keresték fel tehát a hiányzókat. Az egy héttel később összehívott taggyűlésen 91 százalékos volt a részvétel. Az akkor is távolmaradókat újra fel­keresték. S ugyanezt megismétel­ték a másik két alapszervezet­nél is. — E személyes beszélgetések a Szervezeti Szabályzat alapján, a párttagok kötelességeiből kiin­dulva történtek és igen hasznos­nak bizonyultak. Akadt azonban néhány olyan párttag is, aki ez­után sem aktivizálta magát, tag­díjat nem fizetett, noha figyel­meztettük erre, s volt olyan, aki ráadásul italozó életmódjával is ártott a párt tekintélyének. Kö­vetkezményként a decemberi tag­gyűlésen a három alapszerveze­tünkből hat személyt töröltek. És két kilépésre is sor került; aki nem tud, vagy nem akar eleget tenni önként vállalt kötelezettsé­geinek, menjen. Hiszen a pártban elvhű és cselekvő emberekre van szükség! — Elmondhatom, hogy alap­szervezeteinkben jó a légkör; ta­valy nyolc elvtárs felvételével gya­rapodtunk. öt nő van közöttük, és csaknem kivétel nélkül fia­talok. További három folyamo­dó felvételét az alapszervezeti vezetőségek egyelőre nem java­solták — magyarázta Tolner elv­társ. Majd ugyancsak jólesően, a pártcsoportok munkáját hozta szóba. Mint mondottá, a párt e legkisebb egységeiben pezsgő az élet, kritikus-önkritikus a légkör, rendszeres a pártmegbízatásokról való számadás, s ami nagyon fontos: jól közvetítik az infor­mációkat a pártvezetőség és a párttagság között. — A kommunisták elméleti, ideológiai felkészültségének szün­telen gyarapítása és cselekvő egységük állandó erősítése szin­tén igen fontos feladatunk. Az idén például tizenketten fejezik be a marxista—leninista közép­iskolát, hárman pedig az esti egyetemet. Velük együtt 21-re növekszik a pártközépiskolát, hétre az esti egyemet végzett párttagjaink száma. Négy elvtár­sunk öthónapos pártiskolai vég­zettséggel rendelkezik, jómagam szakosítón készülök államvizsgá­ra. Kettős felelősséggel Ezek előre bocsájtása után a párt vezető szerepe helyi érvé­nyesítésére hozott fel gyakorla­tias példákat Tolner Tibor. — A 15 tagú gazdasági \jzető- ségben ketten tagjai a pártnak és mindössze három vezetőségi tag dolgozik a közösben. A töb­biek a tagi gazdaságukban fog­lalatoskodnak. A kilenc tagú pártvezetőségnek viszont minden tagja a közösben dolgozik, mint alkalmazott; három közülük fi­zikai dolgozó. A lényeges poli­tikai döntések előtt pártvezetősé­günk állást foglal az adott kér­désben. s azt képviseli a szakszö­vetkezet gazdasági vezetőségének ülésén. A pártvezetőségnek többek kö­zött a főkönyvelő és a főagronó- mus is tagja, így állásfoglalásunk az ő véleményüket is tartalmaz­za. A szövetkezet gazdasági ve­zetősége — amelynek elnöke kommunista —, általában elfo­gadja a pártvezetőség állásfog­lalását, amely tehát érvényre jut. Olykor azonban előfordul, hogy kompromisszumos megegye­zés születik. Ilyen volt a szövetkezet alkal­mazottait érintő törzsgárdatagság témája. A gazdasági vezetőség csökkentett mértékben szavazta meg a törzsgárda tagjainak a pártvezetőség által javasolt ked­vezményt. Hasonlóan ez történt a fuvarkedvezményre vonatkozó indítványukkal, amelyet szintén csökkentetten hagyott jóvá a gazdasági vezetőség ...' Ezek is a szakszövetkezetek sajátosságá­ból adódó érdekellentétek szfé­rájába tartoznak. — A mi körülményeink kö­zött ezért különösen érvényes a párttagok kettős felelőssége. Hogy érzékletesebb legyen: a szakszö­vetkezet ellenőrző bizottságának elnöke kommunista. Az ő tisztsé­ge tehát pártmegbízatás is. Nem­csak a gazdasági vezetésnek, a pártvezetőségnek is számadással, felelősséggel tartozik. S ugyan­ez vonatkozik a három alapszer­vezetünk valamennyi kommunis­tájára — hangsúlyozta Tolner elvtárs, hozzátéve: — Ezt tartjuk szem előtt min­dennapi munkánkban^ a megyei pártértekezletnek a szakszövet­kezetekre vonatkozó határozata végrehajtásáért való ténykedé­sünk során. Perny Irén Dinnyések — A garai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagjai palántáz- zák a dinnyét —, adta ide kollé­gám ezt a felvételt. Élcelődve hozzátette. — Ök nem panaszkod­hatnak már, hogy nekik nem ju­tott dinnyeföld. A szólásmondásban bizonyára régi tapasztalat sűrűsödött: örül­het, akinek dinnyeföld jut. — Kifizetődő a tsz-nek? — Kifizetődő — hangzik tel­jes meggyőződéssel Orgován László főagronómus véleménye. — Tavaly 116 hektáron termel­tünk. Ennek a szedése is kitoló­dott egy hónappal. Három héten át szállítottunk, naponta 14—15 vagonnyit. Idén 130 hektár a dinnyeterü­let. Ebből 120 hektár a görög, 10 a sárga. Ha el is felejtem diny- nyeérésig, csak feljegyeztem a fő fajtákat. A görögdinnyék becsü­letes nevet: Szigetcsépi, Korai Kincs és Ardeczky, míg a sárga cukordinnye testvéreit így hív­ják: Togó, Zentai. Piacuk biz­tosított, a termés 90 százalékára a MÉK-kel szerződtek, a többi a helybeliek, illetve a környék ellátására jut. A termelők igazi dinnyések' a Heves megyei Hortról és Csány- ból valók. Felesben csinálják. Ne­kik is szépen hoz a konyhára. Máskülönben aligha vállalnák, hogy immár évtizede tavasztól őszig amolyan nyári szállásokra a- garai határba költözzenek le. A téesz épített nekik afféle pusztai yíkendházakra emlékez­tető kis tanyákat. Meg már meg­levőkbe s beköltözhetnek egy- egy idényre a dinnyések. Most negyvenhatan vannak. Családok, generációk, rokonok. Csöpp ud- varocskák, melegágyas kertek az alacsony kis építmények körül. Kötélen mosott fehérneműk len­genek, gazdasszony lábast sikál, kétkerekű gyermekbicikli tá­maszkodik sövénykerítésnek ... Ha nem volnánk jó kiáltásnyira egymástól, azt hinnénk, faluszél húzódik a dűlőutak mentén, bok­ros facsoportok alatt. Vipponnal cserkészünk, a ha­talmas táblákat kerülgetve, át­szelve a dinnyések után. A gép­kocsivezető szemináriumon van, a főagronómus most a pilóta. Dombok, lankák, hajlatok, kis li­getek, no és vontatónyomok ve­zetnek bennünket. Ameddig sze­münk ellát, a gyönyörűen meg­munkált talajon, zsinóregyenes sorokban állnak már a palánták Itt is, ott is gépek húzta eke­kapák nyomán porzik a föld. A palántázással nem lehet el­piszmogni. Egy hétnél tovább nem húzódhat. Ilyen kampány- munkánál — az lesz majd a szedés is — kell a segítség, a negyvenhat dinnyés nem győzné. — Nézze, milyen szépen virág­zik már a sárgadinnye. Lehet, hogy már ott is, ahol a fénykép készült. — Olyan gondosan művelik, mint egy kertet... Látja, milyen egészséges a búza az út másik oldalán? Tavaly ott dinnye ter­mett. így csináljuk, felváltva. A tetthelyen vagyunk. Árnyas kis akácligetben ebéd utáni szi­esztáját tölti néhány férfi. Övig szabad felsőtestük, s arcuk színét megirigyelnék a falak közt élő városiak. Bemutatkoznak. Fentor Ferenc őszülő, szikár, ba­rázdált arcú férfi. Fentor László, a fia, olyan harmincvalahányas; Czibulya Ernő fiatalember. Diktálják a következő társ ne­vét: Bíró Albert. Egyikük köz­bevág : — 0 nem dinnyés. Helybeli — Aztán engednek. — De számíthatjuk annak, hi­szen a felesége, anyósa diny- nyés. Bíró Albert természetesnek ve­szi a minősítés ilyen árnyalatos­ságát. Maga is bólogat a pontosí­tásra. A dinnyés — specialista. — Nagyszüleink is dinnyések voltak. Ehhez adottság is kell. Valahogy úgy, mint az igazi ju­hászaihoz. Benne kell felnőni. Tavasztól őszig együtt vagyunk a dinnyével. Mikor még palánta, ■szintté óránként lessük, nem szomjas-e a kis növény, nem kell-e locsolni. Vagy nem szel­lőzni akar-e az üvegablakok alatt... Sorolják, mondják, mi minden dolguk van, míg föllélegezhetnek. Nem verte el a jég. Volt rá nap­sütés. Nem hiába babusgatták, hiszen a gépi ekekapázásokon túl legalább háromszor kézzel is kö- rülkapálnak minden egyes nö­vényt, — a termés megérett. — Ha megmutatnák a garai- aknak, így és így leéli csinálni, mit gondolnak, nekik nem úgy sikerülne? — Lehet, hogy sikerülne, de ... Más annak a rátermettsége, aki nemzedékek óta a dinnyével bá­• A garai Vörös Csillag Tsz-ben palántázzák a dinnyét. (Szabó Ferenc felvétele) nik. Nem mindegy, melyik fajtá­nak, milyen talajt választ az ember, s ha a palántázás nem jó, oda az egész, nem csináltunk semmit. — Milyen szakképzettségük van? —Az élet iskolája ... De ennek íratlan törvényeit be kell tar­tani. I—Milyen íratlan törvényt tudna mondani? —Hogy az ember csak akkor boldogul, ha ezt csinálhatja. Csányból a nép nyolevan száza­léka elvándorol ilyenkor ... Apámnak is, nekem is szépen berendezett lakásom van oda­haza. Autómmal szórakozhat­nék ... De nem lelném a helye­met, ha most, innen a dinnyéből vissza kellene költöznöm a kom­fortos lakásba... — És télen ? — A télen sefőrködtem. Jóideje a fiatal Fentor viszi a szót. Apja huncutkodik egy ki­csit. — Ha jól sikerül az év, olyan a termés, akkor télen nem me­gyünk dolgozni. Olyankor gya­korta be-benézünk a kocsmába. Erre már a mézédes illatú akácvirágok is megrezegnek, olyan derűvel fogadják a többiek a tréfálkozást. Gsitítják is. — Azért nem kell mindent ennyire őszintén kiteregetni. S hogy ne jöjjek el némi szak­mai tapasztalat nélkül, megér­deklődöm, miről lehet biztosan megtudni, hogy jó-e, érett-e a dinnye? — Meglátja azt az ember a színéről. — A hangjáról lehet érezni... Kopogtatással. Oldalütögetéssel. — Igen, de egyik ember a tompa hangra esküszik, a má- kik a teltebbre, a harmadik, hogy mennyire reng ütögetéskor. Tehát biztosan nem lehet meg­állapítani ? — Dehogynem, dehogynem. Mj. akik benne járunk, holtbiztosán meglátjuk, no, ez már jó érett. Hiszen mindennap vele vagyunk. — § hogyha más dinnyések földjén kellene kiválasztani? — Lehet, hogy mindjárt nem találnánk el, de egy-kettőt meg­nézve, a többiről már biztosan ítélnénk. ... Hát igen, jő annak, aki ben­ne van a dinnyében. De mit csináljak én, szegény dinnyefogyasztó a boltban? Mert még ha megengednék, hogy két- három görgőt „felhentelnék”, mielőtt az igazit megvenném ... Tóth István Évente húszmillió-hatszázezer palack sör • A kirendeltségen május 1-én először adtak át kiváló dolgozó Jel­vényt az arra érdemeseknek. Péli Lajos, a Katona József tmk- brigád lakatosa és Veszelovszki Józsefné, az Aranyhomok brigád vezetője kapták meg kiváló munkájukért a kitüntetést. Felvéte­lünkön Veszelovszkiné, Máté Gyulánéval a töltőgép munkáját el­lenőrzi. (Opauszky László felvétele) A Kőbányai Sörgyár kecske­méti kirendeltségén tettünk lá­togatást a minap. — Ha nyári felkészülésről ér­deklődnek, akkor máris mondha­tom, hogy ilyen ma már nincs — fogad Faur János kirendeltség­vezető. — A sör iránti igény az utóbbi években jelentősen meg­növekedett, s a nálunk palacko­zott „folyékony kenyér” nemcsak nyáron, hanem az év minden szakában egyformán keresett. Sőt — teszi hozzá —, olykor még hiánycikk is. — Nem győzik a palackozást? — Mi még csak kielégítenénk a körzetünk igényeit, hiszen ná­lunk van az ország egyik leg­korszerűbb fejtő-töltő gépsora. Óránként ■ 5 ezer palackot tu­dunk megtölteni, s ez bizony a két műszakban igen nagy meny- nyiséget tesz ki. Ha szükség van rá, dolgozóink még éjszakai mű­szakot is vállalnak — azaz vál­lalnának, ha lenne elegendő sör. Sajrtos, sörgyáraink már nem tudják kielégíteni az igényeket. A következő ötödik ötéves terv­ben Szentesen épül egy új gyár, s ha ez belép a termelésbe, re­mélhetően az ellátás is zavarta­lanabb lesz. __ Mennyi sör „folyik át” a ;k irendeltségen? __ Saját termelésből a múlt é vben 100 ezer hektoliter sört adtunk át a kereskedelemnek 20 millió 20 ezer palackban. Az ddén valamennyivel többet, 103 ezer hektolitert, azaz 20 millió 600 ezer palackot juttatunk a fogyasztókhoz. Ez a sör tankautókban érke­zik a gyárból — van olyan jár­mű, amelyik egyszerre 224 hek­tót hoz —, itt lefejtjük a két, egyenként 200 hektoliteres beépí­tett tartályba, s innen kerül az- ■ után a gépsoron a palackokba. Dolgozóinknak már szinte alig kell fizikai munkát végezni az NDK-gépsor mellett. — És akik a csapolt sört sze­retik? — Azok igényeit is mi elégít­jük ki. ötven és százliteres alu­mínium hordókban érkezik a sör. s itt történik az elosztás, illetve kiszállítás. Tavaly az importsör­rel együtt 38 ezer hektoliter volt a forgalmunk, ebben az évben várhatóan eléri a 41 ezer 400 hektolitert. Ezeken kívül még 1974-ben 1 millió 160 ezer pa­lack importsörrel is próbáltunk „segíteni” a sörivókon. Remélhe­tően ebben az évben ennél több, 1 millió 640 ezer palack cseh és lengyel sört tudunk beszerezni a fogyasztók részére. — Ügy hallottuk, itt is gyö­keret vert a szocialista brigád­mozgalom? — Igen, a múlt évben alakult három brigád, s már el is nyer­ték a megtisztelő címet. Példá­jukat most áprilisban követték a rakodók, s Kinizsi Pál nevét fel­véve elhatározták, hogy megszer­zik a szocialista címet. A többi­ekkel együtt már két kommunis­ta műszakot tartottak — éjjel dolgoztak —, keresetüket pedig befizették a városi tanács szám­lájára, óvodaépítési célokra. Bri­gádjaink megkezdték a kiren­deltség udvarának rendezését és a parkosítást. Hamarosan már virágos környezetben végezhet­jük munkánkat —, mondotta be­fejezésül a kirendeltség vezetője. O. fc. Meghalni egy csikkért? A becslések szerint az egyik televíziós társaság egy hónapja sugárzott helyszíni közvetítése óta Nagy-Britannia dohányzó lakosságának 20 százaléka hatá­rozta el, hogy felhagy szenve­délyével. A „Meghalni egy csik­kért” című műsorban a kamera egy, a dohányzás miatt tüdőrák­ban szenvedő ember haláltusá­ját mutatta be, majd sokáig idő­zött azokon a hatalmas tartá­lyokon, amelyekben — további vizsgálatok céljából —, a bete­gek testéből eltávolított elsor­vadt tüdőket tárolták. A sorozat második adása az „Engedély a gyilkosságra” cí­met kapta. A műsor a dohány­ipar üzletpolitikáját boncolgatta, s adás közben többször is meg­jelent a képernyőn egy férfi, aki a kezében tartott egy paradi­csom nagyságú petyhüdt rákszö- vf:tét, amelyet a tüdejéből ope­ráltak ki. Egyátalán nem meg­lepő, hogy sem a dohányipar képviseletében, sem a cigaretta­reklámokért felelős személyisé­gek közül senki nem volt haj­landó a programban részt venni. A műsorban nyilvánosságra ho­zott adatok elképesztöek. Nagy- Britanniában naponta több mint száz ember halálát okozza a do­hányzás —, hatszor többét, mint amennyien a közúti balesetek következtében vesztik életüket. Téves az az általános hiedelem, hogy a szigetországban manapság kevesebb ember dohányzik, mint régebben. Igaz, csökkent a férfi dohányosok száma, de állandóan növekszik a dohányzó nők tábo­ra, ugyanakkor minden harmadik 15 évnél fiatalabb fiú is rendsze­res dohányzónak számít. Ez fő­leg a dohányipar körmönfont reklámkampányának köszönhető, amely a cigaretták reklámozását tiltó minden előírást megkerül. Az elmúlt évben a dohányipar 168 millió dollárt költött termé­kei reklámozására. A kormány egészségügyi és oktatási összki­adása ennek nagyjából a négy­szerese volt. A probléma megoldására kü­lönböző javaslatok hangzottak el. Az egyik szerint a cigarettára igen magas vámot kellene kiró­ni, s ez a dohányzók többségét a leszokásra kényszerítené, s azok, akik szenvedélyük mellett kitartanak. relatíve magas szin­ten tartanák az országnak a ci­garettaadóból származó jövedel­mét. ' Az illetékes miniszter számos problémával találja szemben ma­gát, de elismeri, hogy a cigaret- táz’ás betiltása lehetetlenség. Ha a kormány jóvá is hagyna _ egy ilyen törvényt, azt több százez­ren folyamatosan megszegnék. Sokan ezt a személyes szabadság korlátozásának fognák fel, s épp ezért nem tiltják be nyilvános helyeken a dohányzást. így hát a dohányosok szabadságáért a nem dohányzók fizetik meg az árat. Angliában még a mozikban sincs betiltva a dohányzás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom