Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

1975. május 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Egy Mikszáth-évfordulóra „Sok földet bejártam — vallot­ta Mikszáth — de mégiscsak Nógrád megye tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nötti fáival, itt úgy látom, a fü­vek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon ... Még a felhő is, mint­ha rózsaszínbe öltözne, mikor át­suhan felettünk... Ez az én iga­zi hazám.” Ehhez a nógrádi tájhoz kötő­dött a 65 éve elhunyt Mikszáth, ahol Madách vívódott az emberi élet problémáin, s ahol Benczúr festette történelmi képeit. A nagy kritikai realista író — szinte az angol Dickens karco­latéihoz hasonlóan — bevallja illúzióinak szertefoszlását a dua­lista korszak parlamenti életét nézve. Szellemesen mutatja be a „mameluk” képviselőket, a véle­ményüket pillanatonként változ­tató magatartásukat. Bár sze­mély szerint jóban volt Tisza Kálmánnal, ez nem befolyásolta élesebb hangú művei megírásá­ban. így írt róla: „Mindig úgy tűnt fel előttem, mintha egy ku­ruc és egy labanc laknék az öregben, s minden véleményki­mondásnál előbb megbirkóznék, és többnyire a labanc győz, vagyis mikor a kuruc akarna be­lőle előjönni, a labanc rendesen visszaparancsolja.” Elbeszélésekkel kezdte pályá­ját. A közismert Tót atyafiak és a Jó palócok című kötetekkel. Már itt is megfigyelhető a Mik­száth ra annyira jellemző derűs elbeszélő hang, mely talán regé­nyeiben a legtökéletesebb. Rea­lizmus és romantika fonódik ösz- sze ezekben az írásokban a nép- költészet hatásával. A dzsentri-témát a Nemzetes uraimék, a laza szerkesztésű re­gényformát a Két választás Ma­gyarországon című műveiben ta­lálja meg. Az anekdota nemcsak a kerek, csattanós történet mi­att érdekes, hanem azért is, mert ennek kapcsán tudja Mikszáth szatirikusán, élesen bírálni hő­sét. „Hogy mennek az emberek lejjebb-lejjebb!” — veszi észre. Még erőteljesebb a hangja a Beszterce ostromában. A szá­zadvégi „különc” Pongrácz gróf, mint egy középkori várúr, had­járatot akar viselni Beszterce városa ellen. A végtelenül szel­lemes téma remek lehetőséget nyújt egy másféle Don Quijote- téma feldolgozására, „A forma és mindig csak a forma. A lényeg semmi, hanem a forma szent. A mostani embe­rek olyan lovagok, mint ami­lyenek madaraknak a kitömött madarak...” —, írta. A gaval­lérok című mesterien megkom­ponált kisregényében Sáros me­gyét, az illúziók megyéjét mu­tatja be, ahol látszólag „száz Eszterházy” herceg volt egy es­küvőn. Ruhát, inast kémek köl­csön. Lovat, kocsit. Hamis a nászajándék. Nem valódi az ék­szer. S amikor fölvirrad a reg­gel, kitisztul minden. Visszaad­ják a kölcsönkért lovat, az álom­hercegek visszazuhannak a hét­köznapokba. Mikszáth leghíresebb regénye­it a századfordulón alkotta. Az Űj Zrínyiászt, melyben a mil- léneum után — mint Schöpflin mondja — „frontális támadást” intéz, a legnagyobb szabású közéleti szatíránkat írja meg Zrínyiék feltámadásának • ürü­gyén. A liberális egyházpolitikai harcok idején a Különös házas­ság című regényével harcol a katolikus egyház félelmetes ha­talma ellen. A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényében egy megtörtént esetre építve (Ady is írt erről!) mutatja be a dzsentri kalandor jellemét, svi- hákságát. A filmből is ismert A fekete város látszat-történelmi regényében messze van a „tör­ténelem”. A lényeg: a lőcsei polgárok és Görgey harca. De mindkettőt bírálja. Az utokor szívébe zárta Mik- száthot, a felejthetetlen elbeszé­lőt. Bölcs derűjét, szellemes tör­téneteit bíráló hangját sokan szeretik. írói hangját sokan kö­vették így Móricz és másféle­képpen Márai, vagy Krúdy. Ta­nulságosak szavai: „Mindig azt írom, ami a toliam hegyére jön. Még akkor is, ha nem látszik célszerűnek.” Szekér Endre Hartai jegyzetek A Duna menti Harta Bács- Kiskun huszonkét nemzetiségi helységeinek egyike. A község ve­zetői, s a társadalmi szervekben munkálkodók egyaránt szívügyük­nek tekintik sajátos kultúrájuk, hagyományaik felélesztését és fejlesztését. A középületeken két­nyelvű feliratokat látunk; gazdag anyagú falumúzeumukra messze földön felfigyeltek; az iskolában és az óvodában egyaránt ismer­kednek a német nyelvvel a gye­rekek; a könyvtárban külön részleget alakítottak ki német nyelvű művekből az olvasóknak. * A sajátos helyi igényeket fi­gyelembe veszik a művelődés irányítói. Jó érzékkel alakították ki a közművelődési intézmények szorosan egymásba kapcsolódó együttesét. A kicsi, de szépen berendezett, tiszta művelődési ház egyik felében kapott helyet a könyvtár. Csatlakozik ezekhez a külön épületben elhelyezett ifjúsági klub. A tágas udvar vé­gében épült fel a szabadtéri színpad; vele szemben a kibeto­nozott „táncparkett”. S az egé­szet ízléses keretbe fogja a szép kőkerítés. Dicsérni vaio törek­vés, hogy minden így együtt le­gyen. * A Petőfi Sándorról elnevezett művelődési ház bejáratától jobb­ra találjuk a folyóirat-olvasót. Húsz-harminc ember kényelme­sen elhelyezkedhet, s olvasgathat kedvére. Hatvan féle folyóirat között válogathatnak az ide láto­gatók. A Valóság, Forrás, Film­kultúra, s a Nagyvilág, valamint a Természet Világa című lapok mellátt megtalálható a polcokon s a szomszédos könyvtárban mindaz, amit a betűk szerelmesei keresnek. Innen nyílik a háromszázötven személyt befogadó nagyterem. Hamarosan újra festik; tervezik, hogy télire beépítik a központi fűtést is. Ezzel régi vágyuk tel­jesül. Műsoros rendezvényeket tarta­nak itt. Telt ház mellett zajlott le legutóbb a József Attila-est- jük. Sikerrel lépett közönség elé az Állami Bábszínház; a Gyáva kis tigris című darabot mutatták be. Ez a helyiség tornaterem is egyben; így igyekeznek minél jdbban kihasználni. * A könyvtár elhelyezése elüt a megszokottól. Hat egymáshoz kapcsolódó apró helyiségből áll. Tizenegyezer kötet az állomá­nyuk. A beiratkozott olvasók száma jelenleg négyszáznál alig több. Ez kevés, * ők is tudják, igyekeznek növelni ezt a számot. Ev végére talán megduplázódik mondják reménykedve. A község vezetői támogatják az intézményt. Évente több mint huszonötezer forintot kapnak új könyvek beszerzésére. Ezzel elé­gedettek. Közben azon törik a lejüket, miként lehetne a német nyelvű könyveket jobban meg­kedvelteim a helybeli lakosok­kal. Jelenleg ezeket inkább a gyerekek kölcsönzik. * A Duna Ifjúsági Klubnak hat­vanhárom tagja van. Négy év óta kisebb-nagyobb zökkenőkkel mű­ködött a klub. Volt idő, amikor lél évre is csendes lett itt a le­vegő. Pedig elhelyezését tekint­ve Bács-Kiskun egyik iegszebb ifjúsági klubja. Igény is van — volt is mindig — a fiatalok kö­zött. Vagy a vezetéssel, vagy a működési formák s célok kiala­kításával volt a baj. Ez viszont már a múlté — mondják nem kis örömmel. Szakmunkásta­nulók, középiskolás diákok és fiatal dolgozók szép közösség­ben művelődnek s szórakoznak. Nemrégiben járt náluk az MH- együttes, Zalamay Saroltával. Találkoztak Buda Ferenc költő­vel. Várják Kiss Ferenc iroda­lomtörténészt, aki a folklór és a mai kultúra kapcsolatáról beszél majd. * A közművelődés irányítói egy. től-egyig fiatalok. Horvai Miklós nem régóta ve­zeti a művelődési házat. Egye­lőre inkább a szép tei vekről szólhatna. De erről azt mondja: beszéljenek majd a tények, az el. következő események. Nem híve a nyilatkozatoknak. Mint költőt, bemutatta már a rádió, a Kor- társ, az Életünk. Lapunkban is olvashatták verseit a költészet barátai. Vörös Margit, a KISZ csúcs­vezetőség titkára. Tizenkilenc éves, egyszerre komoly és fia­talos. Pécsre készül, főiskolára, német-földrajz szakra. Tizenkét esztendőn át tanulta a német nyelvet; s gyakorolhatta Svájc­ban, az NSZK-ban és az NDK- ban is. Wachner Eva a könyvtár veze­tője; éppen öt év óla. Egyedül dolgozik az intézményben. Kel­lene egy tiszteletdíjas munkatárs, az érvényes rendeletek alapján járna is. De nem panaszkodik. A lelkes megszállottak közül való. Olyan szeretettel beszél a könyvtárról, olvasókról, tervek­ről, hogy öröm hallgatni. Süveges Imre. a klubvezető. Azelőtt ő volt a KISZ-litkár. Párttag. Igazi közösségi ember. Nagyon szeret olvasni. Mondják, hogy többféle folyóiratra fizet elő otthon. Jár neki a Világos­ság, a Forrás, a Valóság, az Űj írás többek között, a „civil” életben burkoló szakmunkás. Varga Mihály Községi párttitkár és igazgató — Az igazgatói irodát kere­sem — szólítok meg egy fekete hajú fiatalembert a Felsőszent- iváni Általános Iskola lépcső­házában. — Tessék velem jönni — mondja barátságosan és fölkí­sér az emeletre. Kopogás nél­kül benyit az „igazgató” felira­tú ajtón. Betessékel, majd ke­zet nyújt és megkérdezi: — Engem keres? így ismerkedtem össze Pata- ricza Mátéval. Húszegynéhány évesnek néztem, de kiderült, hogy nemrég múlt harminc. Szeptember óta az intézmény ve­zetője, s februárban megválasz­tották a községi pártszervezet titkárának is. A beszélgetést ezek után nem nehéte megkezdeni. * A múlt évig az iskolával szom­szédos nevelőotthon igazgatóhe­ly etese volt. A két intézmény a kezdetek óta szoros kapcso­latban áll egymással. A kollégi­um 120 növendéke itt, az isko­lában tanul. Az oktató és neve­lő munka egysége megköveteli, hogy a pedagógusok a legjobb összhangban dolgozzanak egy­mással. így tehát bőven adódott alkalma, hogy megismerje a tantestület tagjait, az iskola bel­ső életét. Az épület egyébként sem volt ismeretlen a számára, maga is ült az osztálypadokban — mint diák. — Milyen volt a visszatérés az egykori iskolába — igazgató­ként? — Hát, hogyan is mond­jam . .. nem volt egyszerű. Elő­ször is le kellett győznöm „gát­lásaimat”. Itt, a tantestületben nem egy tanár dolgozik, aki még tanított és feleltetett. Be­vallom, egy kissé tartottam tő­lük — de aggodalmam alaptalan volt. Mindenben segítőkész munkatársakra leltem bennük. — Az új iskolaév előkészíté­sével kellett bemutatkoznia? — Nemcsak azzal. A szaktan­termi oktatás kialakításának feladata is várt rám. Ez pedig még gyakorlott igazgatóknak sem könnyű, hát még egy fris­sen kinevezettnek. Hiányzott a szükséges szemléltető eszközök jelentős része, kidolgozásra várt a tanórák rendje, a gyermekek ésszerű mozgatása a szaktanter­mek között és nem utolsósorban az új pedagógiai szemlélet elter­jesztése . .. De a nehezén már túljutottunk. — És a jövő? — Hol is kezdjem a sok meg­oldásra Váró feladat felsorolá­sát? A testnevelés vagy a gya­korlati foglalkozás kérdései­vel? __ A tornatermünk felújí­t ása már nem halogatható so­káig. A tantestületből hiány­zik a testnevelő szakos tanár, és az iskolával együtt a közsé­gi sportélet egésze hiányolja az évek óta készülő kézilabdapá­lyát ... Aztán szeretnénk beve­zetni az ipari politechnikai kép­zést. A gépek ismerete elsődle­ges követelmény ma1 — még a mezógafixiaságban is. Szerintem nem annyira a háztáji gazdaság­ban használatos növénytermesz­tési módszerekre, hanem inkább a traktorok működésére kell megtanítani a fiatalságot. A fel­tételek nagyrészt adottak. Van egy szép könnyűszerkezetes mű­helycsarnokunk, és a Mélykúti Vegyesipari Szövetkezet segítene a szükséges gépek, berendezések megszerzésében is. — Igazgatói munkájához mi­ként kapcsolódik a községi párt- szervezetben betöltött tisztsége? — A legutóbbi választások óta vagyok titkár. Ez a munkaterü­let is új a számomra, és nem ke­vés felelősséget követel. Nagy kedvvel dolgozom. Feladataim ellátásában sokat segít, hogy mindig is emberekkel dolgoz­tam. Gyerekekkel, felnőttekkel. De azért be kell vallani, hogy sok új ismeretre kell szert ten­nem. Mezőgazdasági, ipari, köz- gazdasági, jogi és számos egyéb kérdéssel találkozom nap mint nap a községben. A vélemény- alkotás bizonyos szakmai tájé­kozottság nélkül elképzelhetet­len. Mit tehetek tehát? Megma­radt kevéske szabad időmben is­mét csak tanulok, művelődök ... S hogy mennyiben segíti a köz­ségi pártszervezet titkára az ál­talános iskola igazgatójának munkáját? A pártkongresszus határozatainak egyike kimond­ja, hogy különös gonddal kell foglalkozni az alapozó oktatás és nevelés, az óvodák és az ál­talános iskolák fejlesztésével. Ezen a területen bizony mind­ketten sokat tehetünk. P. M. Nem épült hiába Nemrégen olvashattuk, hogy a kecskeméti Halasi úti Általános Iskolában felavatták a sportpá­lyát. Érthetően nagy volt az öröme a tanároknak és a tanu­lóknak égyaránt. Az iskolai oktató-nevelő mun­kában az utóbbi időben a .test­neveléssel kapcsolatos kérdések előtérbe kerültek. A heti két óra háromra emelkedett, s ezzel egy­idejűleg a módosított tanterv is életbe lépett. Az óraszám bővítése időszerű volt, mert a gyermekek mozgás­igényét még tálán azok a má­sodnaponkénti órák sem merí­tik ki teljesen. De így legalább lehetőség nyílik arra, hogy a testnevelési órák azt a hasznos tevékenységváltást szolgálják, amelyben a gyermek szellemi megterhelését fizikaival ellensú­lyozzuk. A tantervmódosítással együtt megnőttek a problémák is. Kü­lönösen azokban az iskolákban, ahol még tornaterem sem áll a 1 tanárok és a tanulók rendelke­zésére. Ezért kétszeres az öröm a Halasi úti iskolában. Itt is, mint sok helyen, évtizedek óta „hiánycikk” a tornaterem. Tor­naterem most sincs, de immár van sportpálya! Az átadás nap­ja óta, mindig boldog gyerek­zsivaj tölti be; az alsó- és felső­tagozatosok egyaránt a pályán tartják a testnevelési órákat. Kis Péter Pál testnevelő tanár vezetésivel heti négy alkalom­mal, szervezett keretek között már a sportkör is működik. Ezeken a foglalkozásokon álta­lában 25—30 gyerek vesz részt alkalmanként. A városi rendezvényeken ed­dig is szerepeltek a gyerekek, bár a felkészülésre nem volt al­kalmas) hely. így a helyezések­ről bizony lemaradtak. Most azonban lelkesen készülnek a házi, illetve városi úttörőolim­piára, amelyre hamarosan sor kerül. A felsősök nagy örömére at­létikai háziversenyt rendeztek. Ebben az évben még bizonyára nem születnek kiugró eredmé­nyek; de a felkészülés folyik az elkövetkezendő évekre. Az alsósok sem tétlenkednek; most ők a szerencsésebbek. Sok mindent elérhet náluk az alsós nevelő. Ez osztályonként mint követelmény szerepel. Végre, van hol játszani, fut- károznil. Óra közben látogat­tam meg a harmadikosokat. A bemelegítés percei után a távol­ugrógödör előtt sorakoztak. Tá- volugrás! Micsoda élmény: „iga­zi” gödörbe! Versengtek, ujjong­tak. A testnevelési óra zsivaja töltötte be a sportpályát. Itt már komoly felkészülés folyik a felső osztályokra. Nagyon sok fáradság és mun­ka eredménye ez a kis létesít­mény. Egyaránt kivették a ré­szüket a munkából a felnőttek és a gyerekek. Sok dolgos nap telt el Kispál Lajos igazgató ve­zetésével, míg birtokukba vehet­ték a tanulók ezt a sportpályát. Jóleső érzés megállapítani: érde­mes volt fáradozni, a gyerekek örömére. Mert, ez a sportpálya nem épült !hiába! Kiss Jánosné Láb oratórium-avat ás • A Budapesti Műszaki Egyetemen új építészeti laboratóriumot avattak. A 150 millió forintos létesítményben a legkorszerűbb berendezések állnak az oktatás és a tudományos kutatás szolgálatába. Mit ér a munkás, ha művelt? 9 Bár a címben föltett kérdés fölöttébb egyszerű választ sugall, mégsem könnyű pontosan megfo­galmazni rá a feleletet Nyilvánva­ló: két munkás közül a művel- ‘ tebb ér többet, de ezt persze, na­gyon nehéz a számok nyelvén ki­fejezni. Egyszerűbb volna, ha ki lehetne mutatni azt, hogy a mun­kás műveltsége mennyivel teszi értékesebbé mindazt, amit nap­nap után a gyárban csinál. Más szóval: műveltsége mennyi hasz­not hajt a közösségnek. Erről nem sokat tud a statisz­tika Igaz, szovjet közgazdászok kiszámították: a Szovjetunió nemzeti jövedelmének körülbelül 30 százalékát tulajdonképpen a dolgozók szakképzettsége „terme­li". Ebben a számban természe­tesen benne van az általános műveltség is: nélküle ugyanis semmiféle szakismeret nem lé­tezhet. Mennyi az ő része abból a bizonyos 30 százalékból? Sok vagy kevés? Azaz gazdasági szempontból számottevő-e a haszna vagy sem? • A pontos választ ugyan ez­úttal sem ismerjük, mégsem kell bizonygatni: a ..szakbarbár” munkás sokkal kevésbé képes gazdaságilag-társadalmilag hasz­nossá válni, mint műveltebb tár­sa. A munkás ugyanis csak akkor képes alkotó módon dolgozni, ha nemcsak a munkadarabot és a gépet látja maga előtt, hanem arról is fogalmat tud alkotni: mi­féle szálak kapcsolják őt gépével, munkadarabjával együtt a gyár, a vállalat, az egész termelés rend­szeréhez. a társadalmi viszonyok­hoz. Ebben az értelemben — köz- gazdasági szóhasználattal élve — az irodalom, a zene, a képzőmű­vészet is termelőerővé válhat. Jó­zsef Attila, a költő. Bartók a ze­neszerző. Derkovits a festő, olyan készségeket olthat az emberbe, amelyek kihatása az élet minden területén mindenkinek javára vá­lik. Gondoljunk például arra: a tudományos és technikai forra­dalom korában mennyire nélkü­lözhetetlen az a szellemi felfoko- zottság, amit. a művészet ad. Enélkül a munkás aligha képes a rohamosan változó világgal lé­pést tartani. Márpedig ismeretei a mai körülmények között 1—15 év alatt hasznavehetetlenné öreg­szenek. Mindezek alapján kézenfekvő: új munkástípus van kialakulóban. Ez a folyamat, persze csak papí­ron fest ennyire egyszerűen. A valóságban korántsem. Egyelőre sokkal többet sejtünk, mintsem tudunk róla. hiszen 1973-ig a magyar szakmunkásképzésnek nem volt tudományos-pedagógiai gazdája. A többi között épp ez indokolta a Szakoktatási Pedagó­giai Intézet létrehozását. Így ma már — a Munkaügyi Miniszté­rium irányításával — tudomá­nyos munkatársak sorát foglal­koztatja a szakmunkásnevelés korszerűsítésének ezernyi gondja. • Aligha véletlen: a legkülön­félébb reformelképzelések egytől egyig az általános műveltség emelésének szükségességéhez kapcsolódnak. Közhelynek szá­mit, hogy enélkül nem lehet a fokozódó szakmai követelmé­nyeknek eleget tenni. Enélkül képtelenség az úgynevezett alap­szakmák ismeretanyagának okta­tása. s ingataggá válik az a spe­ciális — az előbbinél jóval szűk­körű bb — tudás is. amely egy- egv szakma sajátja. Ritkán esik róla szó. pedig rendkívül lénye­ges: a fönt említett alaptudás tu­lajdonképpen ez év szeptemberé­től kezdve válik a hazai szakok­tatás általános jellemzőjévé. Az 1975—76-os tanévtől ugyanis egy­séges lesz a szakmunkásképzés. Valamennyi iskolatípusban azo­nos elvek alapján történik az oktatás. Szinte fölbecsülhetetlen annak a jelentősége, hogy az általános műveltség alapjait megvető, úgy­nevezett közismereti tárgyakban minden leendő munkásnak azo­nos tanterv alapján, ugyanannyi tanulmányi idő alatt kell jártas­ságot szereznie. A magyar nyelv­re például összesen 64 óra jut, az irodalomra 101. a történelemre 113. • A Szakoktatási Pedagógiai Intézet munkatársai az Akadémia tudósaitól kezdve, irodalmárok, nyelvészek, történészek, seregétől kértek tanácsot segítséget a tan­tervek összeállításához. A többi kíjzött figyelembe vették azokat a svájci tapasztalatokat is. ame­lyeket az iskolából kimaradt, bu­kott diákokkal végzett kísérletek során szereztek. Egyik csoport­jukkal nem a szokásos módon sajátíttatták el a szakmunkássá váláshoz szükséges ismereteket, hanem sajátos módon leegyszerű­sített tanterv alapján. A javarészt tizenéves fiatalok csak a legszükségesebbeket ta­nulták meg iskolaszerű körülmé­nyek között. Minden mással ta­pasztalatok útján ismerkedtek meg, javarészt játékos-ötletes gyakorlati feladatok megoldása során. Még az irodalmi és törté­nelmi ismereteket is igyekeztek lehetőség szerint valamiképpen összekapcsolni a gyakorlati fel­adatok során szerzett tapasztala­tokkal. A kísérleti csoport tagjai­nak kétharmada beváltotta a hozzáfűzött reményeket, és sem­mivel sem lett kevésbé képzett szakmunkássá, mint azok a nem bukott diákok, akik iskolavégez­tével szintén szakmát tanultak, ám a hagyományos módon. • Ez a kísérlet azért volt fi­gyelemre méltó, mert bizonyos fokig nálunk is hasonló a hely­zet. Az általános iskolát befejező diákok közül azokból lesz mun­kás. akik — elsősorban tanulmá­nyi eredményük miatt — nem tanulhatnak tovább. Elgondol­kodtató helyzet. Kell-e bizony­gatni: a mai fiatalok alkotják majd az ezredforduló tájékán an­nak a modern gépekkel, auto­matákkal dolgozó munkásosztály­nak a derékhadát, amelynek mai értelemben úgyszólván műszaki értelmiségi feladatokat kell ellát­nia Szakmunkásképzésünk tehát nem nyugodhat bele abba, hogy a ma még gyönge tanulók gyön­gék is maradjanak. Meg kell ta­lálni a módját: miként hozhatják be — egyebek között éppen a munka emberformáló hatásának segítségével! — elmaradásukat. Másrészt a mi társadalmiunk­ban a munkásnak korántsem csu­pán gazdasági értéke van. A szo­cialista állam számára a munkás sokkal több. mint értékteremtő erő. Ö mindenekelőtt a nemzet vezető osztályának a tagja. Mind kezemunkájának, mind életta­pasztalatának. világszemléletének társadalmi kisugárzása fölbecsül­hetetlen jelentőségű, mert meg­gyorsíthatja történelmi útunkat a fejlett szocializmus építését. V. M. Ötven ország diákjai Moszkvában A Moszkvai Műszaki Egyetem előkészítő tagozatán Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika mintegy ötven országának hallgatói ta­nulnak. A tagozat rendeltetése — a külföldi fiatalok felkészíté­se, hogy tanulói lehessenek a szovjet műszaki felsőfokú okta­tási intézményeknek. A tíz hónapra tervezett okta­tási idő alatt a foglalkozások napi 6—8 órát tartanak. A hall­gatók első és egyben legnehezebb feladata — az orosz nyelv elsa­játítása. Az oktatást az alapok­nál kezdik, melyeket egyre bo­nyolultabb feladatok követnek. A nyelvtanulás mellett a jö­vő mérnökei, építészei, energe­tikusai oroszul tanulmányozzák a matematika, a fizika, kémia és műszaki rajz alapjait is. A tanítási órákon kívül a diá­kok rendszeresen látogatják a főváros múzeumait, színházba, hangversenyekre járnak., Ily mór dón lehetővé válik, hogy mind­jobban megismerjék a szovjet, nép életét, kultúráját. Az előkészítő tagozat eddig több mint 4000 leendő szakem­bert készített fel a továbbtanulás­ra. # Műszaki rajzra okatják a kül­földi hallgatókat. (Foto: B. Kavaskin felvétele — APN—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom