Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-24 / 120. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 24. Századunk egyik legnagyobb íróját köszöntjük hetvenedik születésnapja alkalmából. Az írót, aki Vesenszkaja doni ko­zák faluban látta meg a napvilágot 1905. május 24-én. Nevét nemcsak a szovjet és a szocialista népek baráti közösségé­nek olvasói ismerik és tisztelik; Mihail Alekszandrovics So- lohov művei épp oly ismertek és kedveltek Moszkvában és Londonban, mint Budapesten vagy Stockholmban. Solohov, a doni parasztsorsból kiemelkedő és írói mun­kásságáért 1965-ben Nobel-díjjal kitüntetett író forradalmár is egyben. Az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának küldötte. Egész forradalmi és írói életpályája egy nagyszerű ember céltudatos munkássá­gát pédázza. Először a forradalmár Soloho- vot ismerte meg az új szovjet­hatalom, aki középiskolai tanul­mányait félbeszakítva, fegyvere­sen harcolt a polgárháborúban a Don-menti fehérgárdista ellen­forradalmárok ellen. Életformá­jára jellemző, hogy bár 1922-ben Moszkvában telepedett le, még­sem találta helyét a nagyváros kőrengetegében. Néhány év múl­va hazatért szülőföldjére, ahol mindmáig együtt él doni kozák paraszti véreivel. Rogyinka a címe első elbeszé­lésének. Magyarul: Az anyajegy; 1924-ben került az olvasók kezé­be. Két év múlva már novellái­nak gyűjteményével találkozunk, főbb témái személyes élmélnyei- ből fakadnak: a polgárháború­ban szerzett élményanyagát dol­gozta fel. A forradalmi és ellen- forradalmi táborra szakadt ko- zákság kegyetlen osztályharcáról vall a szovjethatalom első évei­ből. Egy esztendővel később kezd hozzá a Csendes Don című ha­talmas regényéhez. Alaposságára, írói gondosságára jellemző, hogy kereken tizenöt esztendeig dol­gozik rajta. Érdekességképpen megemlítjük, hogy az első és a második könyv 1928-ban, a har­madik 1929—1932-ben, a negye­dik, a befejező kötet 1937—1938- ban, illetve 1940-ben került ki a nyomdából. Főhőse, Grigorij Melehov a huszadik század prózairodalmá­nak egyik legművésziebben meg­formált alakja, az első világhá­ború embertformáló izzásában döbben rá a doni kozákok év­százados, megszégyenített társa­dalmi szerepére. Biztos a forra­dalmi jövő diadalában: a cáriz­must megdöntő forradalmárok mellé áll. Solohov a ma már klasszikusnak számító regényé­ben továbbfejleszti a tolsztoji lélekrajz művészi módszerét. Másik, világsikert aratott re­génye a Podnyataja celina. Mi új barázdát szánt az eke cím­mel szerettük meg. Hasonlóan fogadták mindenütt A hazáért harcoltak című művét, az Em­beri sors című elbeszélését, a Feltört ugar-t. Ez utóbbit, to­vábbá a Csendes Don-t és az Emberi sors-ot megfilmesítették. Sőt, a Csendes Don-ból operát komponált Ivan Dzerzsinszkij. Hadd írjuk még ide: Solohov műveit eddig mintegy húsz nyelven jelentették meg. Solohov századunk legnagyobb tehetségű író-alkotóművésze, Lev Tolsztoj, Gogol és Gorkij világ- irodalmi rangú műveinek méltó (folytatója. Regényeinek, elbe­széléseinek központjában min­denkor a szovjet és a társadalmi problémák bensőséges emberi legmélyére hatolva bontják ki bölcs elemzéssel a valóságot, az igazságot. Történelmüeg hitele­sen ábrázolja korát, azokat a harcokat, melyek közelebbi pátri­ája, a doni kozákság és a na­gyobb társadalom, a szovjet ha­talom vív az első világháború óta napjainkig. Nyelvezete pedig gazdagon merít a népnyelv utol- érhetetlenül gazdag forrásaiból. Befejezésül hadd mutassuk meg igazi- emberközelségben So- lohovot, a szülőfalujában élő szovjet polgárt Mint említettük, Vesenszkaja faluban, a régi csa­ládi otthonban él, alkot, ír, s közben mint forradalmár, szívé­ben hordja faluja ügyes-bajos dolgait is. Egyszer hajnali öt órakor vá­ratlanul látogatót kapott: egy kolhozparasztasszony kereste fel, és elpanaszolta az írónak, hogy helytelenül adóztatták meg. Solohov kissé méltatlankodott: — Hát hogy, kedves, nem tud­tál volna még korábban jönni, mondjuk, négy órakor? A kerü­leti végrehajtó bizottsághoz sem mehetsz öt órára! Az asszony csendesen vála­szolta : — Ami azt illeti, tudom, mikor kezdődik ott a munka. Azért jöttem korán reggel, mert te- hozzád most is lehet, hiszen nem alszol! Hajnali öt órakor Solohov író­asztalánál dolgozott. Révész Tibor Kalocsa „Déva vára”? A pavilonok nem állnak — újabb tervek készültek! „Meddig ázik 2 millió forint?” — kérdeztük lapunk 1974. december 13-i számában az egykori kiállítási pavilonokról, amelyeket megvásárolt a város. A Kalocsai Városi Tanács vezetői akkor úgy nyilatkoztak, hogy az egy éve rozsdásodó acélszerkezetek az idén májusra, illetve augusztusra ismét pavilonná épülnek. Az 1050 négyzet­méteres alapterületű május elsejére, az 1400 négyzetméteres pedig legkésőbb augusztus 20-ra elkészül: otthont ad a város sportéletének, a folklórfesztiválnak, de legrosszabb esetben is a kereskedelem raktárként hasznosítani tudja. A 2 millió 200 ezer forint és á közel 400 ezer forintos tervezési költség (eny- nyibe kerültek) az idén már a város számára kellett volna, hogy kamatozzon, nem pedig a szabad ég alatt rozsdásodjanak tovább a szerkezetek. Geri* Istvánnak, a városi tanács elnökének tájékoztatása alapján megírtuk: „A kivitelező az 1050 négyzetméteres pavilon eseté­ben a magyar néphadsereg, s ez a munka egy fillérjébe sem ke­rült a tanácsnak. A tervek sze­rint szocialista szerződést köt­nek a közös használatra, s az ünnepélyes fölavatásra április 4-én vagy május elsején kerül majd sor.” — Május van, a pavilonokkal kapcsolatban miről tájékoztathat­juk a közvéleményt? — kérdez­tük ezúttal is a városi tanács elnökét. _ A hadsereg szervezési okok m iatt nem kezdte meg a kivi­telezést. Űj elképzelés született, hogy nem a katonák építik fel a közös használatú pavilont, ha­nem azzal vállalati kivitelezőt bíznak meg. A csarnok mellé a szülők részére várótermet is sze­retnének építeni. Arról, hogy a munkát mikor kezdik, ’megtudtuk, még nem szü­letett döntés. Előbb kivitelezőt kell keresni, aki elvállalja: az új helyzetet tisztázó tárgyalások. ra, véleményegyeztetésekre van még szükség. Az 1400 négyzetméteres pavilon felhasználásának terveiről Kal­már Pál, a BIK Vállalat igaz­gatóhelyettese tájékoztatott: A kalocsai pavilont megvásá­roltuk a szerződést megkötöttük. Felállítása és berendezése — be­leértve a vételárat is — 2,6—3 millió forintba fog kerülni. Nem­csak raktározás, hanem árube­mutatás céljára is fel fogjuk használni. A raktár mellett be­mutató részt, vevőfogadót, meg­felelő iroda, és szociális helyi­ségeket is ki fogunk alakítani. Az egész komplexum központi fűtésű lesz. A pavilon felállításá­nak eredetileg tervezett határ­ideje 1975 augusztus, annyiban módosul, hogy kialakítása az ev végéig el fog húzódni. A szer­ződésben szerepel, hogy a fenti összegbe a felállítási költség is beletartozik. A munkákat pedig a városi tanács költségvetési üze­me végzi el és a létesítmény t részünkre teljesen készen fogja át­adni.” Elküldték részünkre egy hiva­talos szakvélemény-másolatot is, amelyet a budapesti SZÖVTERV statikus osztálya állított ki. A „tételes indokolásból” idézünk: „A két kiállítási csarnok szét­bontott és a helyszínre szállított acélszerkezeti anyaga szerelésre alkalmatlan állapotban van. A szerkezeti acélanyag kötései és csomópontjai több mint 50 száza­lékban használhatatlanná váltak, a rácsrudak nagymértékben erős alakváltozást szenvedtek, igen sok a törés, szakadás. A szerkezet nemcsak összeszerelésre alkal­matlan, hanem annak kijaví­tása sem végezhető el megfele­lően, az ésszerűség követelmé­nyéinek figyelembe vételével. Ez a leszállított, bontott anyag ere­deti alakjában történő összesze­relésre alkalmatlan.” A tételes indoklás 1974. március 8-i kel­tezésű, Maier Pál osztályvezető és Rózsa György műszaki igazga. tó írta alá. A cikkünkre érkezett válaszok­ban és a szakvéleményben mind­máig tisztázatlan kérdésekről tá­jékoztattuk a Kalocsai Városi Tanács felettes megyei szervét és kértük — milliókról van szó — az elképzelések és a „műszaki valóság”, közti ellentmondások megnyugtató tisztázását. Leve­lünkre, amelyben a sajtóban nyilvánosságra hozott javasla­tok és bírálatok megválaszolásá­ról szóló 1014/1963 (Vl. 30.) szá­mú kormányhatározatra hivat­koztunk, válasz mindeddig nem érkezett. Ha a túzok dörögne, mikor dürrögnie kell. Örülök, hogy az MTI me­gyénkben szerkesztőségének kis- híre ad alkalmat némi nyelvmű. velési studirozásra. Az a hír, amely szerint „Dürrögnek a tú­zokok a Kiskunsági Nemzeti Park szikes pusztáin”. Országos lapjaink is közük a hangulatéb­resztő, időszerű kis információt, s ezért külön hálásak lehetünk. Így szerte az országban bizo­nyára sokak — ha, sajnos, nem is a nagy többséig — fülét meg­üti a „dürrögés” szó, és nyilván eszükbe jut, milyen mellőzés ju­tott e kedves szónak osztályré­szül, illetve, hogy mennyien cse­rélték fel — helytelenül — a „dörgés” szóval. Amikor tudniil­lik azt akarják mondani valaki­ről, hogy érti a csíziót, tudja, mit csinál érzi, merről fúj a szél s eszerint alkalmazkodik — meg hasonlókat, ma már szinte túl­nyomórészt .így fejezik ki: érti a dörgést. Pedig hát az említett visel­kedés, magatartás, képesség jel­lemzésére ugyan mi a csuda ér­telme van a „dörgés”-nek? Mi az, hogy „érti a dörgést”? Mi köze van annak a mennydörgés­hez, ha valaki fineszesen, ra­vaszdi módon sündörög, míg el­éri, amit akar. Épp az, hogy ,,dörgés”-sel aligha menne va­lamire. Ám gondoljuk csak a túzokok, fácánok dürrögésére, avagy a le­ányzót körüludvarló férfiember széptevésére, magakelletésére, hogy vágya beteljesedését kihí­zelegje. Aki ember ezt ügyesen csinálja, nemde rámondják: „Ez aztán érti a csíziót!” Átvitt értelemben, nem szerel­mi enyelgéssel, hanem az életben való forgolódó képességével ösz. szefüggésben pedig ezt tartják az ügyes emberről: Érti a dür- gést. Ne dörögjünk hát lépten-nyo- mon — sajnos, a sajtóban is min­dennapos jelenség már —, amikor tudva tudjuk, hogy dürgéssel sok­kal többre megyünk. S ha már ilyen jelentéstorzu­lásról esett szó ... Mily jó lenne, ha egyszer az idejében is vissza­nyerné eredeti helyét a szavak értékrendjében, mivel ezt ma már rendkívül szívósan az időben ki­fejezés bitorolja előle. Alig hal­lani szónokot, előadót, aki példá­ul ahelyett, hogy „idejében az ál­lomásra érkezett”, ne ezt monda­ná : „időben az állomásra érke­zett”. Holott ez utóbbi nemcsak hogy helytelen, hanem olyan se füle, se farka, fából vaskarika fo­galmazás egyetlen szó, az „idő­ben” miatt. Mert „időben” történ­het valami melegben, hidegben, ma vagy a múlt században, öt percig vagy órák hosszáig; ez mind valamilyen, valamennyi időben. Ha az állomásra megyek, kiérhetek fél óra alatt gyalog, pár perc alatt taxival; ez is mind időben folyik. De ha azt akarom kifejezni, hogy márpedig jókor, pontosan jutottam ki a vonat­hoz — határidőre teljesítettem, amit vállaltam, azaz nem a men­tem ki az időből és sorolhatnánk a példákat — akkor mindig az­zal hangsúlyozom, ha azt mon­dom — idejében. Ideje volna már erőteljesebb pálfordulásnak ilyen mindennapi szavaink helyes használatában. Mentsük, ami még menthető. Az idejében — most már sokadszor: sajnos — szinte kiveszőiéiben van az élőbeszédben, s egyre inkább burjánzik helyette sajtóban,, rá­dióban, tévében is az „időben”. Pedig mióta ütik a vasat az ide­jében eredeti jogaiért a nyelvmű­velők! Ügy látszik, nem idejében kezdték. Tóth látván Ezer hektáron őszibarackos Moldáviában, a Dnyeszter folyó partján telepítik a Szovjetunió legnagyobb őszibarack-kertészetét. Az ezer hektáros területre 1 mil­lió fát ültetnek. Az agronómusok számításai szerint évente 25 ezer tonna zamatos gyümölcsre számít­hatnak. Az űrhajózás megindulásával s fellendülésével, a világűr foko­zatos megismerésével együtt vi­lágszerte megnőtt az érdeklődés az univerzum, a végtelen csillag­világ iránt. Az olyan szavak, mint a galaktika (tejútrendszer), asz­trofizika, szupernóva, s más ha­sonlók ma már nem csengenek idegenül a fülnek, mint néhány évvel ezelőtt. Ha a Vega vagy a Sirius nevű csillagról hallunk, vagy az Andromédáról, nem kap­juk fel a fejünket: mit is jelen, tenek az elnevezések? Évezredek óta él az emberben a kíváncsiság: mit takar a távol, milyen titkokat rejteget a csilla­gos égbolt télen és nyáron, éjsza­ka és nappal? Korunkban, a ki­finomult műszerek segítségével már nemcsak sok millió fényév­re láthatunk el, de azt is kutat­hatjuk, hogy mi minden történt évezredekkel ezelőtt a végtelen csillagvllágban. Az emberek nagy részében él a kíváncsiság a távoli dolgok iránt, s a vágy, hogy minél többet ért­senek abból, ami rettentően mesz- szi van tőlünk időben és térben. Decemberi cikkünkre többen reagáltak. Arról írtak levélben és beszéltek személyesen, hogy bon­tás után a szerkezeti elemek nagy része megrongálódott; a szabadtéri tárolás előtt nem vé­geztették el a korrózió, a rozsdá. sodás elleni védelmi munkákat. Emiatt a vasszerkezetek állaga a másfél, két év alatt megrom­lott, újbóli beépítésük műszaki­lag veszélyes, kicserélésük, fel­újításuk pedig gazdaságtalan. Ezt a jogos igényt vették figye­lembe ötven esztendővel ezelőtt azok, akik- — először a német- országi Jénában — megtervezték és kivitelezték a planetáriumot, mely ezzel elindult világhódító útjára. Azóta a földkerekség szá­mos városában nyújtanak lehető­séget arra, hogy szenzációs világ­utazások részesei legyenek az ér­deklődők. Beülnek a nézők az ilyen „űrszínházba”, s különböző modem technikai eszközökkel többek között azt az élményt nyújtják számukra, mintha a csillagok között bolyonganának. Láthatnak napkitöréseket, műkö­dő hurrikánokat, cáillagrobba- nást. Élvezhetik a bolygók moz­gását, gyönyörködhetnek a csil­lagrendszerek különösségében, szépségében. Olykor mintha ma­guk is űrhajósok lennének, s úgy láthatják a Mars vagy a Hold égboltját, mintha elutaztak volna azok felszínére. Hosszú készülődés, tervezgetés után végre határozat született ar­ra, hogy elkészüljön — méghozzá viszonylag rövid idő alatt — az első magyar nagyplanetárium. A Befejezésül annyit, hogy a ka­locsai pavilonok sorsának alaku­lásáról ezeket a tényeket köte­lességünk volt elmondani az ügy­re mindmáig érzékenyen reagáló közvélemény tájékoztatása érde­kében. Hogy újabb tervekről, elképzelésekről számolhatunk csak be és nem a pavilonok tény­leges építéséről, azt jelzi, hogy vannak problémák. Ideje lenne tisztázni, ami tisztázatlan — és cselekedni. Erre . nem csak az idő múlása kötelez bennünket... Csató Károly Népligetben, az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszte­ződésénél már le is rakták az alapkövet, ez év februárjában. Idézünk ennek gyönyörűen fogal­mazott szövegéből: „Emlékeztesse a jövő nemzedé­keit e planetárium alapítási ide­je arra, hogy alkotói olyan kor­ban éltek, amelyek mindennapi nehézségein és gondjain már át­ragyogtak a jövendő magasabb rendű, kozmikus világszemléletű társadalom körvonalai.” Az alá­írók között ott van dr. Ortutay Gyula akadémikusé is, akit szű- kebb hazánkban most jelöltek ismét képviselőnek. Napvilágot látott a ma még csak csírájában meglevő magyar planetárium-irodalom első műve is: Schalk Gyula csillagász — aki a kecskeméti Forrás szerző­gárdájába is beletartozik — meg­jelentette A planetárium című kötetét, a Gondolat Kiadó gondo­zásában. Ebben vonzó képet fest e csodálatos találmány műszaki- technikai berendezéséről, felépí­téséről s fejlődése várható útjá­ról. V. M. AZ ŰRHAJÓZÁS ÉLMÉNYEIT NYÚJTJA Készül a magyar nagyplanetárium Csillagok közti utasok lehetünk MAI TÉMÁNK Olvasók a szárítóban Annak idején beszámol­tunk róla, hogy a megye- székhely legnagyobb új la­kónegyedében működik egy fiókkönyvtár. Elismerő sza­vakkal szóltunk az eredmé­nyeiről, s ggyben annak a véleményünknek adtunk ki­fejezést, hogy az elhelyezé­sét tekintve többet érde­melne, mint azt a nagyon szűkös előszobát a könyv­táros lakásában, amelyben szerényen kénytelen meg­húzódni. A szavunk nem maradt pusztába kiáltott szó. mint sajnos, annyiszor. Nem sok idő telt _eL s máris költöz­hetett a kicsi könyvtár. A Stádium utca 11. szám alat­ti ház egyik szárítóhelyi­ségét kapták meg erre a célra, a szövetkezeti laká­sok tulajdonosainak bele­egyezésével. Ez így rendjén van. és szépen is hangzik. Igen ám. de mi történt azután? Az elmúlt esztendő végére négyszázötven beiratkozott olvasó kölcsönzött rendsze­resen a fiókkönyvtárban. S ez a s:: m 1975. végére to­vább emelkedik, hiszen már a félév letelte előtt elérték a tavalyi (évvégi) eredmé­nyeket. Szabó Árpádné könyvtáros lelkesédésének. rokonszenves igyekezetének tudható be a szép eredmény elsősorban. S természetesen azzal is magyarázható, hogy a környék fiatal és felnőtt lakóiban él az olvasás vá­gya. A szűk helyiségben oly­kor egy délután ötvenen. hatvanan is megfordulnál«. Ott, ahol a könyvek mellé két?három széket alig lehet elhelyezni, hogy legalább az idősebbek megpihenjenek egy-két percre. : Ilyenkor szinte meg sem lehet moz­dulni a piciny helyiségben. Megnéztem a nyilvántar­tási lapokat. Jó néhány könyvet találtam, amelyet idáig húszán, harmincán, sőt .ptvenen is kikölcsönöz­tek. S nemcsak az útleíráso­kat és a kalandos regénye­ket. hanem az olyan igazi irodalmi mértékeket jelentő műveket is. mint Móra. Bal­zac, Viktor Hugo regényei. A hely szűkössége miatt szinte lehetetlen a kézi­könyveket: lexikonokat szótárakat stb. használni: pedig nagy az igény erre is A folyóiratokról nem is szólva; azokból egyetlen egyet sem rendelhetnek. Nincs hová tenniük, s az érdeklődök nem ülhetnek le lapozgatni. Sokan élnének a művelődésnek ezzel a le­hetőségével is. ha lehetne. Az olvasók száma növek­szik : s ezekkel együtt a zsú­foltság. a felesleges ideges­ség is. Mostanában sok sző esik az új, lakónegyedek kulturális szolgáltatásáról. Sajnos. Kecskeméten ez ideig ez ügyben vajmi ke­vés történt. Nem lehetne ezt az alig elkezdődött fo­lyamatot valamiképpen meggyorsítani ? Varga Mihály Tűzálló ruha A Bakui Össz-szövetségi Olaj­ipari Tudományos Kutatóintézet munkavédelmi osztályának szak­emberei olyan különleges ruhát terveztek, amelyben a szakembe­rek az égő gáz- és olajkitörések eloltását végezhetik. A ruha anyaga tűzbiztos és az olajgázok számára áthatolhatat­lan. Semmivel sem nehezebb ben­ne dolgozni, mint egy szokványos munkaruhában. Különleges légző­berendezés és védősisak csatlako­zik hozzá. Az arcrészt panoráma- üveggel borították, amely minden irányban jó kilátást biztosít. A dolgozó hátára erősített kisméretű palackból biztosítják a friss leve­gőellátást. A levegőtartalék 53 percre elegendő. Ennél hosszabb Időtartamú munka esetén a ké­szülék önműködően átkapcsol a tartaléklevegő-készletr?, (APN — KS) Zz■ kj&i.-w'■>, , , i • • Hetven éves Solohov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom