Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-22 / 118. szám
1975. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 KÉT ÚJSÁGCIKK NYOMÁBAN Mi újság Patajon? Az elmúlt esztendőben kétszer is arra kényszerültünk, hogy bíráló cikket jelentessünk meg lapunkban Dunapataj- ról. A Dunapataj szégyene című írásunkban a Kodály Zoltán Művelődési Központ elhanyagolt állapotáról, az ezzel kapcsolatos felelőtlenségekről tettünk említésit. Egy másik alkalommal a több százezer forintos költséggel készült községi fürdő feleslegesnek' bizonyult megépítést — hisz egyáltalán nem használták! — tettük szóvá a nyilvánosság előtt. A városi zenekultúra sikeres bemutatkozása „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vér- szegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs.” Ez a Kodály Zoltán idézet vezette be a zenei hetek ízléses műsorfüzetét — és e gondolat jegyében zajlottak a program eseményei Kecskeméten. Három héten át változatos, a legkülönfélébb igényeket kielégítő koncerteket látogathatott a város lakossága. Zenekari és kórushangversenyek, ősbemutatók, kamarazenei estek követték egymást. A különféle előadások rendező elve az volt, hogy a város igényes és rangos zenekultúráját a nagyközönséggel is megismertessék. Az együttesek — elsősorban a szimfonikus zenekar, a vonósnégyes és a városi vegyeskar — megérettek a valóban színvonalas — egyes esetekben külföldi vendégművészekkel közös — bemutatkozásra is. A hatékony zenei ismeretterjesztés mellett az élő zene igényes előadásai jellemezték a programokat. A Kecskeméti Városi Szimfó- nikus Zenekar nagy szerepet vállalt a különféle rendezvényeken. Koncertjeik közül kiemelkedett a Marco Erede olasz karmester által vezényelt záróhangverseny. A művelődési központ színháztermében és az SZMT művelődési központban a szocialistabrigád- tagok közül verbuválódott közönség előtt is megérdemelten nagy sikert arattak. Az elismerésben — miként a zenekar többi fellépése során is — Kemény Endre karnagy több éves zenekarvezető munkájának eredményei mutatkoztak meg. A „Kecskemét” vonósnégyes hangversenyét a prágai zenei elsődíjas John McDonald kürtös közreműködése tette nevezetessé — a városi együttes a neves előadó egyenrangú partnere volt. • Egy kórus a 25 közül. A kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola énekkarát Zöldi Kovács János vezényli. Azóta jó néhány hónap eltelt. Mivel olvasóink közül időközben többen is érdeklődtek a fejleményekről, elmentünk Patajra, hogy megnézzük, van-e valamiféle változás? Alaposan megváltoztak a körülmények az eltelt idő alatt. Erről számolunk be e cikk keretében. □ □ □ Kezdjük a legegyszerűbbel. Rend van, tisztaság mindenütt a nagy zeneszerzőnkről elnevezett épületben. Látszik a gondos kéz nyoma, ami annak idején nagyon is hiányzott. Bár jogos panasz azért maradt, amiről nem az intézmény dolgozói tehetnek. A színháztermet anyagiak miatt nyolc éve nem festhették; a tető- szerkezet a minőségileg rossz ly-‘ viteli munka miatt még mindig beázik; deformálódtak a nyílászáró szerkezetek, s a párkányok befelé lejtenek: beázik több helyen az épület. A hibák kijavítására, az épület alapos rendbehozására legalább hétszázezer forint kellene. A kérvényeket felterjesztették a felettesekhez. Várják a választ rá. □ □ □ Egy ideje frissebb szelek — vagy még csak szellők? — fújnak Patajon. Több életképes csoportjuk, szakkörük van. A bábosok, a díszítőművész-szakkör tagjai rendszeresen összejönnek. Működik a kamarazenekar. A fotószakkörben tizennyolcán ismerkednek a fényképezés technikájával. Járási pályázaton díjat nyertek. Rendszeresen kiállítást rendeznek. Jelenleg a járásban élő pedagógus-képzőművészek alkotásait láthatják az érdeklődők. Több alkalommal tartottak színházi előadást. Jellemző a megnövekedett érdeklődésre, hogy Raffai Sarolta Vasderes című darabját zsúfolt ház előtt játszották. Több sikeres ORI- rendezvényük volt. Színháztermükben vendégszerepeit az Állami Bábszínház. Különféle tanfolyamokat szerveznek. Emlékezetes marad sokak számára a szovjet—magyar úttörőtalálkozó is. öt ven tagja van a bélyeg- gyűjtő körnek. Ezek a tények, adatok azt mutatják: nemcsak , megszépült, vonzóbbá vált az épület, de a belső, tartalmi munka is színesedett, változatosabb és rendszeresebb lett. A bizalom egyik jeleként, ott tartották a XI. kongresszust megelőzően a járási küldöttgyűlést. □ □ □ S mi lett a szétvert fürdő'sorsa? Emlékeztetőül felidézzük, hogy mit is tettünk szóvá említett írásunkban. Azt, hogy a felelőtlenül, meggondolatlanul megépített, költséges fürdő szétverése után a klubbá történő átalakítás megakadt. Akkor úgy tettük fel a kérdést: csak a rombolásra futotta az erőből, lelkesedésből? Az építésre már nem? Nos, e mostani látogatásunk arról győzött meg bennünket: a pataji fiatalok, ha igazán nekilendülnek, teremteni is tudnak. Méghozzá szinte a semmiből! Dicséretükre legyen mondva: a korszerűvé, ízlésessé, otthonossá varázsolt klub, amely minden igényt kielégít, csaknem teljes egészében társadalmi munkában készüTt. Megmozdultak a szocialista brigádok is. A helybeli ipari szövetkezet Varga Ferenc szocialista brigádja, a műanyagüzem több brigádja lelkesen működött közre, hogy minél szebb legyen a fiatalok új otthona. Szép is lett. A hatalmas, piros függönyök, a teljes padlózatot beborító kék szőnyeg, a piros-fekete fotelek, a különféle művelődési és szórakozási eszközök: együttesen kellemes hatást keltenek. Aki e falak közé belép, szeretne mindjárt leülni, legalább egy kevéske időt itt eltölteni, kellemes hangulatban. íme, ízelítő a programból: Előadás Hunyadiról; találkozás a Katona József Színház művészeivel; közös kirándulás, zene- hallgatás, szabad klubnap. A hatvan tagú klub keresi a működés legjobb formáit. Reméljük, minél előbb meg is találja. Minden szükséges feltétel megvan mar ehhez. A tagokon a sor. D □ □ Tulajdonképpen a fenti sorokhoz nem kellene hozzátenni semmit. Egy dolog mégis idekívánkozik. Az, hogy az újságíró nem kárörömmel, hanem szomorú szívvel írja meg a rosszat. Legr feljebb az enyhíti a rosszkedvét, hogy hiszi: nem kritizál hiába. Ez történt most is. Varga Mihály Nagy, várakozás előzte meg a Kecskeméti Városi Vegyeskar első nyilvános bemutatkozását. Az együttes beváltotta a szerepléshez fűzött reményeket. Bach általuk előadott motettája ugyanis a hivatásos kórusok számára sem jelent kis feladatot. A fiatal énekkar magasra állította a mércét önmaga számára, és jól megállta a helyét azon a dobogón, amelyen a nemzetközileg is elismert szegedi Bartók Béla Kamarakórussal egy műsorban lépett fel. Eredményeik méltatásakor Kardos Pál Liszt-díjas karnagy nevének említését nem lehet elkerülni. Nagy szerepe van abban, hogy a kórus „művészeti együttessé” vált. Előadásuk színvonala feljogosítja az énekkari mozgalom híveit arra, hogy a városi vegyeskarban az 1930-as évek Vásárhelyi Zoltán által teremtett kóruskultúra méltó követőjét és utódját lássák. Az éneklő ifjúság napja a zenei hetek egyik legrangosabb rendezvénye volt. A hangverseny összesen 25 énekkart és közel ezer szereplőt mozgatott meg. A fellépő 16 általános iskolai kórus számára kiosztott jutalmak, a vándordíj és a vásárlási utalványok nemcsak „tárgyiasult” elismerést jelentettek. A neves szakemberekből álló zsűri értékelése, a közös megbeszélések és tapasztalatok meghatározó jelentőségűek lesznek az iskolai énekkarok fejlődésében. Kodály törekvése — „Legyen a zene mindenkié!” — érvényesült a zenei hetek rendezvényein. A közönség érdeklődése változatlan élénkséggel követte a koncerteket. Ez elsősorban a színvonalas helyi és meghívott előadók, illetve a rendezők, érdeme. A városi tanács közművelődési csoportjának szervező munkája elismerést érdemel. Néhány tanulság megfogalmazása azonban nem lehet haszontalan. Át kellene gondolni a népzenei, folklór jellegű rendezvények beillesztésének lehetőségét a zenei hetek programjai közé. Helyük lehetne az előadások, koncertek és a szakmai előadások sorában is, hiszen mind a népzene kutatásában, mind eleven ápolásában erősek a város hagyományai. " A jövőben a jelenleginél erősebb szálakkal kellene bekapcsolni a rendezvényeket az ország zenei vérkeringésébe. Az elismert hazai szólisták és együttesek meghívása több szempontból is célszerű lehet. A művészek előadói párbeszéde mindenképpen hasznos tapasztalatokkal segítheti a kecskemétiek fejlődését. így talán az ideinél nagyobb országos visszhangot kapnának a „Zenei hetek Kecskeméten” programjai. Parlovits Miklós PILLANATKÉPEK A SZÍNPADRÓL: A TANGÓ — ÉS BALETT (Fotó—TASZSZ—MTI—KS) TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Történetek Szevasztopolból írta: G. Z. Nyecsozin, a Szevasztopoli Műszaki Főiskola pártbizottságának titkára Értékes tapasztalatok halmozódtak fel Szevasz- topol pártszervezeteinél arról, hogyan hasznosítsák a város hősi múltját a dolgozók, elsősorban a fiatalok hazafias, internacionalista nevelésében. A Hős Várost kemény megpróbáltatások elé állította a történelem. Kétszer vizsgázott hősiességből, először a krími háborúban, 1854—1855-ben, majd 1941—1942-ben ismerte meg nevét a világ közvéleménye, amikor a fasiszta hódítók ellen védték városukat a szevasztopoliak. Neve a hősiesség, a kitartás és önfeláldozás jelképé vált. íratlan törvény Szevasztopol gazdag az internacionalista forradalmi hagyományokban is. A város bolsevistáinak befolyásárai lázadtak fel 1918-ban a bolgár „Na- gyezsda” cirkáló matrózai, 1919 áprilisában pedig a francia hajóraj tengerészei. A fehérgárdista uralom felszámolása után Balaklavában (Szevasztopol egyik kerülete) dolgozott a magyar nép nagy fia, Zalka Máté. A szevasztopoliak hőstetteinek emlékét 558 emlékmű és 5 múzeum őrzi, közöttük az orosz festészet kiemelkedő alkotásai, a Panoráma és a Szapun- hegy ostromát megörökítő Dioráma. A „Szergo Ordzsenikidza” hajógyárban az ország egyik legrégibb üzemében — ahol az első marxista körök működtek — szép múzeumot lété- sítettek. Itt őrzik a hősi harcok és a munka relikviáit. Az anyag felöleli a gyár egész történetét, íratlan törvény, hogy aki munkába lép, először a múzeumba látogat el, tájékozódik az üzem történetéről, a többi között arról, hogy miként érdemelték ki a Lenin-rendet és a Munka Vöröszászló Rendjét. A gyár veteránjai gyakran találkoznak a dolgozókkal, ők adják át ünnepélyes keretek között a fiataloknak a gyári belépő igazolványokat. Féltve őrzik azok emlékét, kik a hazáért áldozták életüket. A főbejáratnál álló hősi emlékmű nemcsak az elesettek emlékét hirdeti. Az élőket is emlékezteti, hogy gyarapítsák a gyár forradalmi és alkotó hagyományait. Munkások dinasztiái Az üzem pártszervezete és szakszervezeti bizottsága évente megrendezi a gyár stadionjában a „Dicsőség a munkának” ünnepséget, amikor azokat tisztelik meg, akik önfeláldozó tevékenységükkel gyarapítják hazájukat, kommunistákhoz méltón teljesítik feladataikat. Külön elismerésben részesítik a munkásdinasztiákat. A hajógyár művelődési házában 1973-ban a Kolesznyikov családot ünnepelték, amelynek tagjai összesen 300 évet dolgoztak itt. A dinasztia feje, Vaszilij Mihajlovics 1917-ben lépett munkába, két fia és két lánya is az üzemben dolgozott. Idősebb fia 45 évig volt a gyár • munkása, a fiatalabb, Georgij Vasziljevics ma is az> egyik legjobb esztergályos. Jelenleg Vaszilij Miiiajlovics három unokája és azok feleségei dolgoznak a kollektívában. A Kolesznyikov család minden tagja kiváló munkás, köztiszteletnek örvendő ember. A tiszteletükre rendezett esten háromszázötven fiatal munkás vett részt. A város pártszervezeteinek nevelő munkája a különböző foglalkozású rétegek sajátosságaira épül. Központi bizottságunk különösen nagy figyelmet 9 A Malahovkurgan bástyája az orosz matrózok dicsőségét hirdeti. • Az elmúlt években készült el Szevasztopol egyik jelentős létesítménye a halászati kikötő. Fotó: Nyikolja Bondarenko fordít a fiatalok közötti munkára, hiszen a szovjet állampolgárok többsége 30 éven aluli. Figyelemre méltó a szevasztopoli egyetem pártszervezetének internacionalista, hazafias nevelő tevékenysége. Fiatalok az emlékműnél Mély érzelmi hatást vált ki a fiatalokból a hallgatóvá fogadás szertartása, minden e>v augusztus 31-én. Az • esemény a komszomoliista hősök emlékművénél kezdődik. A. tengerészgyalogosok és az egyetemi hallgatók küldöttei a Szapun-hegyi hősi emlékműtől hozott fáklyával gyújtják meg a dicsőség lángját, majd a nagygyűlés résztvevői egyperces csendben emlékeznek a hősökre. A Nagy Honvédő Háború veteránjai átadják a stafétát a fiataloknak. Este a helyőrségi tiszti klubban folytatódik az ünnepség, ahová felvonultatják a dicső harcokat látott csapatzászlókat, az egyetemi fiatalok munkájával kiérdemelt vörös zász’ókat. Egy volt egyetemista, — a Nagy Honvédő Háború veteránja —, és egy kiváló hallgató azokról a tettekről beszél, amelyeket ezen lobogók alatt hajtottak végre. A város fiataljai között széles körű mozgalom bontakozott ki. Korábban ismeretlen hősök azonosságát állapították meg, addig felderítetlen hőstetteket tárnak fel. Tömegmozgalommá vált, hogy emlékműveket emelnek társadalmi összefogással. Hagyomány, hogy a komszomolista és pionír tagsági könyveket a hősi emlékműveknél rendezett ünnepségen adják át. A párt. és Komszomol-szervezetek gondoskodnak arról is, hogy a város ifjúságát erkölcsileg és fizikailag felkészítsék a szovjet fegyveres erőkben való szolgálatra. Nagyon tartalmasak azok a’ foglalkozások, amelyek a jövendőbeli katonák szabad- egyetemén folynak — munkások, tisztek, tábornokok, admirálisok vezetésével. A fiatalok meglátogatják a katonai alakulatokat, hadihajókat. Kádár János elvtárs mondta a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletén: „. .. meg kell állapítanunk, hogy az SZKP és a szovjet nép, akik velünk egyenjogúak és nem igényelnek ennél többet, összehasonlíthatatalanul nagyobb felelősséget viselnek, mint bármelyikünk. Az internacionalizmus szellemében cselekedve, önzetlenül nagyobb áldozatot vállaltak és vállalnak, mint bárki más a kommunizmus, a népek szabadsága, a világháború megelőzése, az emberiség boldogabb jövője érdekében...” Fordította: Sávolt Béla
