Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-21 / 117. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 21. • A gépesített műhelyben Gulácsi György brigádvezető és Papp Gyula lépcsőelemeket csiszol. ELNYERTÉK A KB OKLEVELÉT A legnagyobb erőpróba Kecskeméten, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat árpádvárosi betonelemgyártó telepén dolgozik a Kossuth műköves szocialista brigád. Eddig tizennégyszer nyerték el a munkában, tanulásban, emberi helytállásban kiemelkedő érdemeket jelentő címet. Ez a sorozat most sem szakadt meg, sőt! A XI. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkaversenyben a Központi Bizottság kongresszusi oklevelét pályázták meg, és el is nyerték a Szakma Kiváló Brigádja büszke címmel együtt, ami azután már országos viszonylatban is nagy tekintélyt jelent. • A brigád két tagja, Kiss János és Kalán Gábor, a lépcsőelemek hornyait (inomitják. (Opauszky László felvételei) Hatalmak sóderhegyek, betonsilók, s az előregyártott épületelemek sokasága között jutunk el a brigád műhelyéig. Ácsolt bútorokkal berendezett „irodájuk” falait az ■üt eddig elnyert oklevelek díszítik. 1959-ben kapták az elsőt, és azóta minden értékeléskor egyet. Kettő közülük a szocialista cím aranyfokozatának elnyeréséről, kettő pedig a vállalat kiváló brigádja cím megszerzéséről tanúskodik. Büszkék is ezekre a „trófeákra”, hiszen ez tanúsítja, hogy annak idején a szocialista brigádmozgalomba az elsőkként kapcsolódtak be és azóta mindig élen jártak a munkában. — Heten voltunk és most is heten vagyunk — meséli Gulácsi György brigádvezető. — Ketten mentek a brigádalapítók közül nyugdíjba Laczy Józséf és Ferenc. Testvérek voltak. Helyettük Horváth Sándor és Megyesi Ferenc jött közénk. Kalán Gáboron kívül mindannyian itt tanultuk meg a szakmát. Ö még 1944-ben szerzett segédlevelet. Azonkívül, hogy ennek a telepnek a kiépítésében is részt vettünk, már nagyon sok szép munkára emlékezhetünk. Még a kezdet kezdetén a vál- -- lalat önként jelentkezőket kért a komlói bányászlakások építéséhez. Több hónapon át kellett ugyanis a családtól távol dolgozni. Az egész brigád együtt íratta fel a nevét. Ma is büszkék vagyunk arra, hogy a bányászotthonok építésében nekünk is részünk volt. — Végeztünk egy szép munkát Budapesten is — emlékezik Papp Gyula brigádtag. — Az ellenforradalom alatt nagyon megsérült a Rákóczi út 56. számú ház műkőből faragott tornya. Ezt mi hoztuk helyre. — Azután Nagykőrösön a szakmunkásképző intézet... na meg a kiskunhalasi új kórház miatt sem kell szégyenkeznünk — mondogatták a többiek. Közben a brigádnapló is előkerül. Lapjai arról tanúskodnak, hogy ötletekben nincs hiány ennél a munkáskollektívánál. Meg_ unták például a szemcséző kalapácsot, amellyel a lépcsőfokokat recézték. Ügy ésszerűsítették a munkát, hogy a lépcsőelemek öntésénél hornyokat képeznek ki, amit gépi csiszolással finomítanak. Ilyen eljárással könnyebb munkával, gyorsabban készülnek a lépcsők. A naplóból tudom meg, hogy a brigád tagjai pártonkívüliek. Mégis ők (ezt már a vállalat központjában hallottam) járnak a legszorgalmasabban politikai ■oktatásra. A munkásakadémiai előadásokról sem hiányzik sohasem ez a kollektíva. Kettőjüknek hiányzik az általános iskolai végzettsége, ám az idén vizsgáznak a nyolcadik osztály tananyagából. Másik kettő meg gépkezelői tanfolyamra jár. Hogy miért? Ha a vállalatnak ilyen gondjai lennének, legyen aki beugrik közülük helyettesíteni. Azután színházbérletük van, közös kirándulásaikon bejárták már az országot, s most külföldi utat terveznek. Azt, hogy emberségből sem vizsgáztak rosszul, azt igazolja; már csaknem valamennyiüknek úgy van lakása, hogy egymásnak segítettek az építkezésben. Jelenleg Kiss János háza épül, mostanában minden szombat és vasárnap éppen oda jár a brigád. De nemcsak egymás dolgával törődnek. A Csongrádi utcai óvodát patronálják. Eddig 60—70 ezer forint értékű munkát végeztek ott, a homokozót is ők készítették. A tizennégyszeres Kossuth szocialista brigád amikor tavaly benevezett a kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenybe és megpályázta a kongresszusi oklevelet, egyben eddigi legnagyobb erőpróbájának tekintette a feltételek teljesítését. Pártonkívüliek vagyunk — mondották — a párt politikájával azonban egyetértünk, és minden erőnkkel elősegítjük annak megvalósulását. Miattunk egyetlen épitkezésen sem álljon egy pillanatra sem a munka, ezért minden feladatot határidőre, vagy annál hamarabb végzünk el. Búcsúzáskor azt kérdeztem a brigád tagoktól, mi a véleményük a párt XI. kongresszusáról. — Tetszett, hogy az egész ország nyilvánossága előtt zajlott ... Hogy sok szó esett a szocialista brigádokról... Szó volt arról, hogyan segítik majd a nagy családosakat, a nyugdíjasokat, a lakást építeni szándékozókat...'Hogy a munkások helyzetének megjavításáról konkrét formában esett szó és az „egyszerű” munkások is kifejthették gondolataikat... — Mi a további elhatározásuk? — Becsülettel elvégezni mindazt a munkát, amivel megbíznak bennünket. Nagy Ottó Kecskemét határától két—három kilométernyire Lajosmi- zse felé az út baloldalán álló épület a Kossuth Termelőszövetkezet székháza. A városperemi téesz 2000 hektáros területe 15 kilométeres körzetben szétszórtan található. Ezernél több embert foglalkoztat a szántókon, a gyümölcsösökben, a segéd- és melléküzemágakban. Ezernél azonban jóval nagyobb azoknak a száma, akiket érint a szövetkezet tevékenysége, hiszen a gazdaságnak üzlete van Lajosmizsén, négy eladóhelye Kecskeméten, vendéglője, boltja Ménteleken. Gondolkodásra késztetni A székház egyik szobájában beszélgettünk Kollár Tiborral, a tsz pártalapszervezetének titkárával. Gyakran félbeszakad egy- egy mondat: nyílik az ajtó, lakásépítési megállapodásokat tesznek az íróasztalra, a most megnyitott propán-bután gázcseretelepről hoznak híreket, majd egy fiatalember kérdezősködik, hogyan szervezhetne a tsz tanfolyamot a tavasszal szerződtetett, írást, olvasást tanulni akaró cigány-brigádnak. A megszólítás mindig közvetlen, de kiérezni belőle a nem csupán az életkornak szóló tiszteletet, bizalmat. — Kollár elvtárs bizonyára már régen dolgozik a szövetkezetnél ? — Nem a tsz alakulása óta, mert annak már 26 esztendeje, de meglehetősen régen. Itt voltam traktoros, aztán szerelő, 1964-ben pedig alapszervezeti titkárrá választottak. — Ezek szerint jól tudja, hogyan sikerült a tavalyi működésével Kiváló szövetkezet címet nyernie a gazdaságnak. Véleményem szerint 1971-től kellene áttekinteni a tevékenységünket, mert úgy látom, akkor teremtettük meg a mostani eredmények alapját. Bár, ha olyan ember hallaná ezt, aki azidőben ismert csak bennünket, lehet, hogy mosolyogna azon, amit mondtam. 1971-ben egyesült az Alkotmány és a Petőfi Termelő- szövetkezet. A kettő mérleg- és alaphiánya majdnem 6 millió forintot tett ki. Így kezdtük az 1971-es évet. Mégis azt mondom, akkor volt a fordulópont. — A nehéz gazdasági helyzetben nyilván nem volt könnyű a pártszervezet politikai tevékenysége sem? — Így igaz. Az emberek annak ellenére, hogy a közgyűléseken az egyesülés mellett döntöttek, hitték is, nem is, hogy hamarosan jobb lesz. Nagyon sokat beszélgettünk a gazdákkal, hogy gondolkodásra késztessük öltét, hogy aktívabbak legyenek. Más dolog immel-ámmal éppen csak cselekedni, és más tudni, hogy érdemes jól dolgozni. A párttaggyűléseken a gazdasági vezetőkkel együtt meghatároztuk, merre kell elindulni a szövetkezetnek, s hová eljutnia. Ezt próbáltuk elfogadtatni a tagsággal is. Két gyengéből egy erői — Ügy látszik, sikerült, hiszen az ország legjobbjai közé került a Kossuth Tsz. — Az eredmény az lett, habár akkor nem gondoltunk rá. Célunk csupán a szövetkezet munkájának olyanféle alakítása volt, hogy a termelés gazdaságos legyen. Minden fórumot, rendezvényt felhasználtunk a vitára, beszélgetésre. Az emberek nem születnek a politizálás tudományával együtt. Meg kell tanítani rá őket. Igaz, sok türelem, végtelen emberszeretet szükséges hozzá, de két év alatt eljutottunk addig, hogy a tsz-tagság zöme nemcsak elfogadta, hanem aktívan támogatta is határozatainkat. — Ezek szerint nem mindenkinek tetszettek -az elképzelések? — Nem bizony. Még a vezetők között is akadt olyan, aki ellene szólt, de nem voltunk hajlandók eltérni a párt káderpolitikai elveitől. Elbeszélgettünk a szakemberünkkel, amikor bebizonyosodott, hogy ez mit sem ért, megkértük, keressen másutt helyet. Nem féltünk már, hogy nem jön helyette más. Bírtuk a tagság bizalmát, mertünk változtatni. Most nyolc egyetemi, négy főiskolai, nyolc középfokú végzettségű jó szakvezetőnk van. — Amögött, hogy a tagság bizalmát elnyerték, bizonyára már a gazdálkodási eredmény is mutatkozott? — Igen. 1972-ben 82, a következő évben 96, tavaly pedig 113 millió forintot tett ki a gazdaság termelésének az értéke. A szövetkezet egyébként gyenge adottságú, a szántó és gyümölcsös mintegy 1600 hektár. Munka és vélemény — A szövetkezet kommunistáinak ugyancsak akadhatott tennivalója, amíg a gyenge szövetkezetből erős lett, hiszen az adottságok nem változtak, legfeljebb az emberek. — A mi munkánkat elég nehéz lemérni. Ügy tartjuk mégis, hogy az emberek véleménye lehet a mérce. Az, hogy mennyire elégedettek a vezetéssel, milyen a hangulatuk, vagy ha úgy tetszik, a munkahelyi közérzetük. Most már nincs okunk panaszra: százötven fiatal dolgozik a szövetkezetben, s az emberek nemcsak hogy megmaradnak, hanem újabbak is jelentkeznek felvételre. Persze, ez sem volt mindig így. Nem olyan régen egyesek még elégedetlenkedtek. Ugyanis üzemrészeket szüntettünk meg, mert gazdaságtalanul működtek. Más munkakört kaptak az eddig ott dolgozók és volt, akiknek ez nem tetszett. Jöttek panasszal hozzám elég gyakran. Igyekeztem meggyőzni őket. Jól dolgozni, hatékonyan gazdálkodni csak akkor lehet, ha mindenki a neki megfelelő poszton van. Ezt próbáltuk megmagyarázni. A párt- szervezetnek ebben nagyon sokat segítettek a KISZ-esek és a szövetkezet szakbizottságának tagjai is. — A kongresszus után most könnyebbnek vagy nehezebbnek tartja a munkát? — Tapasztalataim szerint az emberek elégedettek. A nyugdíjrendelet, a korhatár leszállítása jó hangulatot teremtett. A vezetőség sem aggódik, hogy a munka hiányt szenved. Ismerjük az embereket, amíg bírnak, úgyis dolgoznak, akár nyugdíjasok, akár nem. A fiatalok még szívesebben jönnek hozzánk, hiszen ugyanakkor mehetnek nyugdíjba, mint az iparban dolgozók. Nyugodtabb a légkör. Munkánk azért mégsem lesz könnyebb, a pártszervezetek hatáskörének megnövekedése miatt. Ez nagyobb felkészültséget kíván tőlünk. Eddig jogunk volt beleszólni a gazdálkodásba, ezentúl viszont kötelességünk lesz. Nagy felelősség, de bízom abban, hogy nem vallunk szégyent. A következő öt évben azit folytatjuk, amit elkezdtünk, amit megalapoztunk. A munkásgárdánk stabil, azokkal tevékenykedünk együtt ezután is, akikkel közösen a döntéseket hoztuk. Ismerik az elképzeléseket, jól dolgoznak a megvalósításért, annak tudatában, hogy ez mindannyiunk érdeke. A negyvenhét tagú alap-( szervezet titkára búcsúzóul még elmondta: — A Kossuth Tsz székházától nem messze van a szövetkezet lakótelepe. Nyolc ház készen áll, hetet az idén kezdenek építeni. Részben működik már a húsüzem, ahol a jövő évtől kezdve 25 ezer hízót tudnak feldolgozni. A DÉGÁZ-nál Szegeden készül a terv, amiből 1976-ban valóság lesz: a Széchenyi várostól elvezetik a földgázt a szövetkezetig. Gázzal működnek majd a pulykatelep, a húsfeldolgozó, a központi műhelyek berendezései, gépei, azzal fűtik a palántanevelőt, a most épülő terményszárítót és a családi otthonokat a szövetkezeti lakótelepen. Dénes Éva V illany-Zaporozsec Az ukrajnai Zaporozsje Kommunard nevű gyárában a Zapo- rozsec szerkezeti elemeinek és alkatrészeinek felhasználásával villanyautó modelljét dolgozták ki. A kocsi külsőleg teljesen hasonlít a benzinmotoros Zaporo- zsec-hez — az eltérés a hajtóműben van. A villanyautót egy DK—908 típusú, 4 kilowatt teljesítményű elektromotor hajtja. Az akkumulátor egyszerű feltöltésével teljes terhelés mellett 100 kilométert tehet meg, s közvetlenül a városi hálózatról tölthető. A városi forgalomra különösen alkalmas autó maximális sebessége 60 km/óra. Érdekessége még, hogy a motor vezérlése alacsony feszültségű tranzisztoros impulzusátalakítóval történik. Biztonsági autóbusz a BNV-re Az. IKARUS Karosszéria- és Járműgyárban Bóda Iván osztályvezető (képünkön bal oldalt) tervei alapján elkészítetté|k az IK 270 típusú biztonsági autóbusz prototípusát, amelyet a BNV-n láthat majd a nagyközönség. A társasgépkocsi sejtszerkezetes lökhárítója 25—30 km/ó. sebességgel történő ütközéskor is megvédi az utasokat. A karosszériát megerősített váz- szerkezet védi borulás esetén. A buszba csuklós biztonsági kormányt építettek. A légkondicionált utasteret megemelték, így az utasok a baleseti ütközési zóna fölött foglalnak helyet. Első tétel Pecások? „Csendes őrültek.” „Az unalom megszállottjai, akiket az szórakoztat.” „Normális ember nem tudja felfogni, hogy valaki egy halért órákig lesi az úszót, s ha egész nap nem fog semmit, akkor is lesi.” A horgászokat illető jelzők — őrültek, megszállottak,- nem normális — lehet, hogy olyan régiek, mint maga a halfogó mesterség, de én inkább azt gyanítom, hogy legújabb kori minősítés. Akkor bukkanhatott fel, amikor a kereskedelem, a piac annyira kiterjedt — a hal a boltban is megvásárolható! —, hogy az ősi ha- lász-vadásszenvedély értelmetlenné vált és ezzel bizonyos értelemben el is különítette az embert a természettől. Ugyanakkor az is igaz, hogy a természet a szabad idő hasznos eltöltésének egyik helye, formája: az a természetjárás, az a vadászat és az a horgászás is. Tartalmában ember-természet viszony s ma már ennél jóval több: KÖRNYEZETVÉDELEM ! ! ! A horgászegyesületek tagjainak jogait és kötelességeit taglaló jogszabály kimondja, hogy a tagok kötelesek: „a vizek tisztasága felett őrködni és az esetleges víz- szennyezéssel kapcsolatos tapasztalataikat az egyesület vezetőségével haladéktalanul közölni.” Második tétel A család vasárnap este lemezeket hallgatott éppen, amikor felberregett a csengő és ismerősük kislánya üzenetet hozott; barátjuk a soroksári Duna-ágban öt kiló halat fogott, s jönnének halászlét főzni. Egy kiváló halfőző lakótárs hozta is éles kését, csípős paprikáját és vörösborát a tízliteres fazékkal együtt, és hamarosan nekiálltak a gyönyörű halak megtisztításához. Munka közben a házigazda vodkával kínálta a vendégeket, hogy meglegyen a kellő alap a halak belső úsztatásához és örömmel nézegette a zsákmány példányait. Egyszer csak a szemébe ötlött, hogy foltokban itt- ott hiányzik róluk a pikkely. Egy másfélkilós dévér hasi uszonya körül vörös szélű sebek. A harmadik kopoltyúlemezei sem vörösek, hanem barnák, itt-ott pedig feketék... — Te, ezek a halak betegek ... — mondja a házigazda horgász barátjának. — Á, fenét, — válaszolja — nem hinném, hogy azok. Nem is beszéltek róla míg a halászlé a gázon főtt, hanem a szakácsnak fölcsapott szomszéd egyszer csak jön be a konyhából, hogy paradicsomlé kellene még, mert valamilyen furcsa íze van az ételnek, hiába sózza, nem használ. , Húsz perc múlva már az asztalnál is ül a társaság és a hatalmas fazékból mindenki telemeri tányérját. Az első falatok után megszólal a házigazda orvosismerőse: — A víz fenollal szennyezett, a halhús nem ehető ... Csend lesz. Mindenki megkóstol egy darabot és kanalát a tányérba ejti. A sült halat már meg sem próbálja a társaság: az elviselhetetlen ízt a fokhagyma sem vette el. Harmadik tétel Pecások: „Csak magas vízállás lenne a Dunán, mert akkor csökken a fenolkoncentráció, s amit kifog az ember, legalább meg is tudja enni.” „A fenolízt csökkenti, ha sikerül élve hazavinni a halakat és három vagy négy napig a fürdőkádban úszkálnak.” „Ráckevétól Bajáig kipróbáltam már, de mindenütt fenolos a hal.” „Ha alacsony a vízállás a Dunán, nő a fenolkoncentráció, a Kígyós csatorna halai is olyanok lesznek és a kényesebb hálálj pusztulása nagy ...” Ezeket mondták a horgászok akik lassan elhagyják a Dunát és a kisebb, vagy nagyobb öntözőcsatornák partjára szorulnak; elhagyott tavacskákban „áztatják a zsinórt... ” Május elsején Ráckevén pecáz- tam. Mellettem a barátom egy másfélkilós pontyot húz a stég felé. Az emelővel alámerítek, kivesszük. Alig van rajta pikkely, lemarta az olaj. A hasa alatt nagy, vörösszélű sebek, a közepében olajkicsapódás, pakura fe- ketélik. A kopoltyúlemezek barnák, vegyianyagtól martak. A hátuszonyról pakuradarabok, egészen aprók maradnak a kézen. A nádas mellett egy hatalmas, legalább tizenöt kilós harcsa tetemét dobálja a hullám. A vízbe öt centire sem látni le; barnásvörös. * Tudom mit jelent a természet- védelmi törvény. Tudom, és csak ennyit akartam mondani a horgászokról — mindenkiért. Csató Károly SZENNYEZETT VIZEK A horgászok szomorúságáról három tételben • (MTI—foto—Bara István felvétele—KS) „Munkánk mércéje maga az ember"
