Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-17 / 114. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 17. GYORSABBAN, TÖBBET, JOBBAN: Még három sor alagútzsalu kell! Minden nap látom küzdelmüket az idővel, meg az időjárással azoknak az építőmunkásoknak, akik Kecskemét új városközpontját varázsolják elénk a hosszú „csőrét” mélyen földbe vájó résalapozó géppel, az égig érő daruval, az olajtól csillogó alagútzsalukkal, izmos karjukkal és homlokuk verítékével, de az egymást figyelmeztető kiáltásokkal, egymásra vigyázó tekintetekkel is. Emberek és gépeik alkotó együttese, a közös munka immár kilencedszer is szocialista címmel kitüntetett kollektívát teremtett, akik gyorsabban, többet, és jobban akarnak dolgozni mindannyiunkért és szőkébb értelemben azokért, akik majd a kilencemeletes házakban élni fognak, s éppen így önmagukért is: alkotó boldogulásukért, erkölcsi, anyagi gyarapodásukért. »■ A G/2-es épület A G/l-es jelű után már ez is all tíz emelet magas valóságával. Megint eljöttem, hogy szóljak róluk, akik éjszaka is dolgoznak, míg a város alszik. Vas- és falétrákon mászunk fel a háztömb legtetejére, ahol négyen lélegzetvisszafojtva figyelnek a magasba. A 9-es üzem vezetője Vörös Lajos mondja, hogy Kiss Kálmán és munkatársa a toronydaru gémjén szerelnek, a tetőtől is még 10—15 méter magasan, mert elszakadt a darukötél és ki kell cserélni. Az aszfalton járó. ember, még a látványtól is szédül, ők pedig derűsen mondják, hogy „most fényképezzek, mert mosolyognak.” A legnagyobb biztonsággal mozognak a szédítő magasban, hogy minél előbb indulhasson a daru, mert óránként a veszteség több ezer forint. — Nekünk az időjárás a legnagyobb ellenségünk, mert ha harminc kilométeres óránkénti sebességű szél fúj, a daru nem dolgozhat, nem tudunk haladni. — Látom, kész van a harmadik épület fogadószintje is. Mikorra húzzák fél az emeleteket?... — Lesz egy kezdeményezésünk, hogy a munkát hogyan lehetne meggyorsítani, de erről még nem szólok, mert most folynak a megbeszélések. Június tizenötre ezzel is készek leszünk, ha nem lesz nagyon szeles az idő. Ez biztos. A szervezettség tos alapanyag az olaj, mint maga a beton, hisz azzal kell berakás előtt lekenni a zsaluk lapjait. A takarékossági intézkedéseknek köszönhető, hogy minduntalan végig kell csinálni az indoklással iáró tortúrákat. A jó szándék elvitathatatlan, csak itt felesleges volt bevezetni, mert fennakadást okoz a folyamatos anyagellátásban; az esetleges termeléskieséssel pedig több lehet a kár. mint a haszon. Az észszerű takarékosságot pedig nem így lehet elképzelni. Az intézkedés alapjául szolgáló irányelvek sem azt tartalmazzák, hogy ahol nélkülözhetetlen az olaj, ott is lassítsák le az anyagkiadást. A hiányzó zsaluk — Nem építési szakemberek a város lakói, de naponta látják, hogy valami nincs rendjén a zsalukkal, mert nem tudnak felrakni egyszerre egy emeletet? — mondom a művezetőnek és a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett brigádvezetőriek. Látom arcukon a meglepetést, ezért folytatom az észrevételeket, mert ami ezen az építkezésen történik, nyugodtan mondhatom, Kecskemét lakossága a szívén viseli. — Nincs megfelelő számú aíagútzsalutagjuk, mert ha egy szintet megkezdenek, három sor kimarad. Emiatt sokkal több időbe kerül egy szint beépítése? Látom az arcukon, hogy egyetértenek az észrevétellel, igazat adnak. Kellene még három sor. pontosan 1'2 darab zsalutag, mert akkor tényleg egyazon idő alatt készülhetne el egyszerre egy emelet. És megérné beszerezni a hiányzókat, annál is inkább, mert a Fémmunkás Vállalatnál gyártanak alagút- zsalukat, s így nem kerül valutába. A következő öt épületen a költségek gyorsan megtérülnének; gyorsabban, többet tudnának dolgozni: lerövidülnének a határidők, az eszközök kihasználtsága rendkívül megjavulna. Az alagútzsalus üzem kollektívája összeforrott. Anka Imre brigádvezető így könnyen elszámol embereivel, mert mindössze egy segédmunkásuk távozott az elmúlt félévben. Gáspár Lajos, a helyettese, most Szegeden tanul egv munkavédelmi tanfolyamon. A művezetői irodába gyakran nyitnak be, hogy mi kell, mit hogy csináljanak. Hallom, huzavona van az olajkiadással, mert külön meg kell indokolni minden esetben, hogy mire kell. Furcsa. Itt; az alagútzsalus építkezésen olyan nélkülözhetetlen és fonRövid fejszámolást is végzünk és az is azt bizonyítja, hogy nagyon kellene az a három sor. És ez nemcsak a lakosság különvéleménve. hanem a kollektíva érdeke is. Éppen ezért az Állami Építőipari Vállalaté is, s ha a XI. kongresszus határozatát nézzük. hogy „Intézkedések szükségesek a nemzeti vagyon tetemes részét kitevő termelőberendezések jobb kihasználására, a műszakszámok növelésére, s ezzel beruházások megtakarítására”, akkor azt mondhatjuk. hogy az intézkedés nemcsak aktuális, hanem teljes egészében indokolt is. Csató Károly KENDŐZETLENÜL " Fékpofa Lapunk egyik olvasója névéit és munkahelyét megjelölve telefonon hívott fel bennünket az elmúlt napokban. Panaszkodott. A témával nem foglalkoznánk, ha csupán egyéni sérelemről, ha magánügyről lenne szó, de amit említett, az sok embert érint. Olyan embereket, akiknek nem „élvezeti cikk” az autó, hanem munkaeszköz, méghozzá igen fontos, hiszen nélküle ma már nehezen lehet elképzelni például a mező- gazdaságot. Azért említettük éppen a mezőgazdaságot, mert olvasónk ezen a területen dolgozik, pontosabban a szarvasmarhaprogram megyei megvalósításában vannak felelősséget jelentő kötelességei. Van autója, de — ez a terméf- szet rendje —, minden szerkezet élő, vagy holt, egy idő után elromlik és javításra, „műtétre” szorul. Így járt az illető Zapo- rozsec márkájú autója is, amelynek fékpolái felmondták a szolgálatot. Ilyen esetben a tulajdonos első útja az autóalkatrész szaküzletbe vezet, ahol pillanatok alatt kiderül hogy nincs fékpofa. Ugyanez derül ki a megyeszékhely minden hasonló rendeltetésű üzletében. Beszerző útjának végállomása egy kecskeméti kis üzlet volt. Az üzlet tulajdonosa először gúnyosan megkérdezte, hogy miféle autó az a Zaporozsec? Mert ugyebár egy autóalkatrész-kereskedőnek csakis a 2500-as Fiatnál kezdődnek a gépkocsik, „jegyzik” még a Taunusokat, a Diesel-Mercedeseket, az Alfa- Rómeókat, a Musztángokat, az Opel-Comodorét stb. Szóba jöhet esetleg némely egyéb márka, az sem szégyen, ha éppen valamelyik szocialista ország ipara állítja elő azokat, de az ilyen gépkocsikhoz alkatrészt keresők előtt már nem hajlik olyan mélyre a tulaj, nincs „tiszteletem”, csupán „jónapot.. Nos, a kis üzlet tulajdonosát mégis sikerült meggyőzni arról, hogy a Zaporozsec elnevezés mögött autó található, s ehhez kellene fékpofa. Jött a nagy meglepetés: van fékpofa a Zaporo- zsechez, de csak akkor, ha a kárvallott „beszolgáltatja” a rosszakat. Persze egy fékpofa akkor rossz, ha elkopik rajta a ferodol, amit viszonylag könnyen és olcsón pótolhat egy szakember. Ezzel tisztában volt a bolt tulajdonosa, de szerencsére a vásárolni szándékozó is ... Az üzlet nem jött létre. Ma sem tudom, hogy végül is ki, és hogyan tette üzemképessé a Zaporozse- cet. Azt viszont tudom, hogy a fék- x pofákat éppen Kiskunfélegyházán gyártják, így aztán alig érthető, hogy Kecskeméten miéért nem lehetett megfelelőt találni a munkaeszköznek kiváló Zapo- rozschez? Azt sem értem, hogy honnan volt a kis bolt tulajdonosának mégis ilyen alkatrésze, ha — amint kifejtette —, nem ismerte a szovjet gyártmányú autó márkáját. De azzal bizonyára ő is tisztában volt, hogy hiánycikk a fékpofa, s éppen ezért akarta a hibásakat bekérni... Erre mondják azt, hogy szemesnek áll a világ! — dorgál — Egyesülés után Kiváló szövetkezet avatása Sükösdön, útkeresés Kunadacson Május 28-án kiváló szövetkezetét avatnak Sükösdön. A nagy esemény a Május 1. Tsz-ben lesz, ahol több mint két évtizedes fáradságos munkának érett meg a gyümölcse. A sükösdiek hosszabb időn át a bácskai átlagnál alacsonyabb színvonalon gazdálkodtak. Legfeljebb egy-egy ágazatban tudtak felmutatni jelentősebb eredményt. Az Üj Élet Tsz a komlótermesztésben jeleskedett Más gazdaságban a gabonatermesztés, vagy az állattenyésztés volt jobb. Tavaly a XI. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett országos versenyben végre megmutatták, hogy ennél sokkal többre képesek, ha a közös cél érdekében összefognak. Abban, az évben egyetlen gazdasággá alakult át az 1973-ig három, majd két termelőszövetkezet. A Május 1. néven egyesült tsz-ben egyetlen gazdasági év elegendő volt arra, hogy a közös gazdaság megerősödjön, a tagság teljes egysége létrejöjjön. A múlt esztendőben már valamennyi ágazatban munkasikereket értek el a szövetkezet gazdái és megpályázhatták a kiváló címet. A z! 1949-ben alakult sükösdi szövetkezet negyedszázados fennállása alatt most először kapta meg a legjobbaknak adományozott kitüntetést. Az 5700 hektáros nagyüzem dolgozói tizenhat szocialista brigádba tömörülve teljesítették kongresszusi munkafelajánlásukat. Búzából, kukoricából, szőlőből az előirányzottnál többet termesztettek, a kenyérgabona kivételével valamennyit iparszerű rendszerben a bajai és a hosszúhegyi gazdaság által szervezett társulás tagjaként. Sükösd környékének sajátos éghajlata és talaja kedvező a komló termesztésére. Hagyománya is van ennek az ágazatnak, amelyet a Május 1. Tsz a söriparral társulva ipárszerűvé fejleszt. Telepítéssel 50, majd 70 hektárra növeli a szövetkezet a géppel művelhető, nagyüzemi komló termőterületét. A komlószüret fáradságos kézi munkáját már tavaly is túlnyomórészt a komlóbetakarító kombájnokkal helyettesítették. A bácskainál sokkal kedvezőtlenebb viszonyok között, futóhomokon, szikes, gyengén termő talajon gazdálkodik a kunadacsi Barátság Tsz, amely a helybeli Kossuth és a Rákóczi Termelő- szövetkezet tavalyi egyesülése után jött létre. Részben a nagy gazdaság irányításában kevés tapasztalat, meg a nagyüzemi gyümölcsöst ért súlyos kár miatt, az egyesülés utáni első év még nem hozott jelentős javulást a termelőközösségben. A szövetkezet vezetősége azonban számít a tagság helytállására, hiszen a jobb gazdasági eredmények elérésére már kidolgozták a tervet. A Barátság Tsz-ben a helyi adottságok áz állattenyésztésnek, elsősorban a legeltetéses szarvas- marhatartásnak kedveznek. Több ezer hektáros legelője, rétje van a közös gazdaságnak, ennek egy részén meg lehet valósítani a korszerű gyepgazdálkodást. 1976- ban már ötszáz tehenet tudna eltartani a közös legelő, a kunadacsi határban és 1980-ra a szövetkezet tervei és növekvő teherbírása alapján ezer szarvas- marhát tarthatnának a közösben. Ha a szarvasmarha-tenyésztést ily módon sikerül gazdaságosabbá tenni, később a Barátság Tsz arra is tud majd vállalkozni, hogy a Kiskunságban hagyományos juhászatot is fejlessze. A község határában ugyanis a szétszórt kisebb legelőket csak a juhtartással lehet hasznosítani. K. A. A fából készült műemlékek védelméért Pszkovban, a Szovjetunió európai részének régi orosz városában, tudományos konferenciát rendeztek, melyen a fából készült művészeti értékű épületek védelmének kérdéseit tárgyalták meg. A konferencián érdekes beszámolót tartott Szergej Gorsin, a műszaki tudományok doktora. Gorsin kidolgozta a fából készült épületek vegyi sterilizálás útján történő aktív védelmét. Az eljárással az épületeket gyakorlatilag korlátlan ideig teljes éoségben lehet megőrizni. A tudós több fajta preparátumot készített a fa átitatására. Egyesek közülük elpusztítják a deszkák és gerendák gomba- és baktérium-ellenségeit, masok megakadályozzák, hogy különböző férgek hatolianak be az anyagba, ismét mások megbízhatóan védelmezik a nedvességtől és a tűztől. Kizsiben. az ismert történelmi építőművészeti védett területen, mely az Onyega- tó szigetem található, ezzel az eljárással sikeresen konzerváltak néhány kiemelkedően értékes orosz faipari építőművészeti emléket. Megbízhatónak tűnik az az eljárás, is, melyet Jurij Vihrov belorusz tudós javasolt a korhadásnak indult faanyagok megmentésére. Eljárásával egy* 12. században épült és a nemrég Bresztben végzett ásatások során napvilágra került fából készült építményt sikerült konzerválni, miután különleges tűkkel befecskendezték a konzerváló anyagot az értékesfából készült leletbe. SZILVÁSI LAJOS (137.) Három óra tíz perc. Már megint odazgatom a dolgot. Hogyan is intézzem el Olgával? Még maradt ötven percünk. Olgán rajta van a bekecse. Csomagot nem hoz magával minthogy látta, hogy nálunk sincs más, csak a fegyverek. Így akar jönni, bekecsben, lovaglónadrágban, csizmában .haját a kendőjével leszorít- -va. Na jó, majd az udvaron ... még van ötven percünk... Én megyek elöl Zuárd atyával a folyosón. Az öreg pap minduntalan krákog. Rövidre nyírt haja fehéren csillog, valahányszor egy-egy ablak előtt haladunk el, és ráesik a fény. Lábunk alatt recsegnek a vén lépcsők. Az udvari ajtóban a szakácsnő vár bennünket. Nagy csomag a kezében. Megtörli kövér, zsíros arcát, és idenyújtja nekünk a csomagot... — Az útra ... gondoltam ... Rámosolygok. Megfogom kövér karját. — Köszönjük, hogy kedves volt hozzánk. De mi nem vihetünk magunkkal semmi felesleges terhet ... Megütközve bámul rám keskeny szemével: — Az étel?! Az étel maguknak felesleges, főhadnagy úr? — Most az egyszer... — hajtom félre bocsánatkérően a fejem. — Pedig mindig nagyon szerettük a főztjét... Isten vele. Nerh érti. Ahogy visszapillantok, látom, hogy zavartan mered utánunk, majd lassan visszabo- torká) a konyhába. Havas az udvar. Nagy kupacokban áll a fehér hó. József újra ösvényeket söpört. Mert rend a lelke mindennek. Összedőlhet a világ, neki akkor is az a dolga, hogy minden szabályos legyen a kolostor portáján: istálló, folyosók, udvar, kert... Megállunk. Órámra nézek. Három óra tizenöt perc. Látom, hogy József is, Gilbert is lefelé indul a falról. Nekem viszont még körül kell néznem odáföntről. — Mindjárt jövök... — és nekiiramodok a lépcsőknek. Megállók a fal tetején. Ragyog rám a nap. A falon meg is olvasztotta kissé a havat. Nedvesen csillog a megszámlálhatatlan fehér kristály a vén köveken. Szememhez emelem a távcsövet. Odairányitom a fenyvesre. Már nem lapulnak a haragoszöld törpe fák között. Előjöttek. Nem hazudott a nyilas hadnagy Ott áll, egymástól négy-öt méternyire a három nehézaknavető. Tisztán látom a magasba irányított kurta, zöld csöveit, s mellettük a halomba rakott lövedékeket. amelyek olyanok, mintha apróra sikerült bombák lennének. Nem sokat érnek komoly ütközetben, dfe ezekkel a rozoga falakkal egykettőre elbánnának. Nem kellene hozzá egy óra sem, rommá lőnék az egész kolostort. Romok, összeroskadó falak temetnék törmelékük alá Olgát, a gyerekeket, az öreg papokat. a szakácsnét, Józsefet, az öszvéreket... Leballagok a falról. Tiszták a kőlépcsők is. József lesöpörte valamennyit. Csak itt-ott fehérük egy-eg.v letaposott hófolt. Megállók az udvaron a kis csoport előtt, Gilbert vállán is két géppisztoly fityeg már. Csövénél fogva a lábához állította a golyószórót. A töltény-hevedereket még József tartja. Majd mindjárt elveszem tőlük a fegyvert is, a hevedereket is. Rájuk nézek. — Még van időnk... Az aknavetőket már felállították. Időben megkapták mind a'hármat... Észreveszem Godefried úr kezében az összegöngyölt fehér vásznat. Talán egy lepedő. Ezt fogja kitűzni, mihelyt mi elhagyjuk a kolostort. Mosolyognom kellene. Nem tévedtem: kispol- gár-Godefried. Az örök kispolgár. Soha máshoz nem értettek világéletükben, csak ahhoz, hogy mindig időben tűzzék ki a fehér zászlót... Olgához lépek. Sápadt, de őrzi a nyugalmát. — Nos? — mosolygok rá. Erősnek érzem magam. — Hogy érzed magad? Már azzal se törődik, hogy mindenki előtt tegezem, s ezzel tulajdonképpen leleplezem a kapcsolatunkat. Godefried úr távolabb áll, ott, a kapu közelében, nem hallhatja a szavaimat, Zuárd atya meg bizonyára sejti a valóságot. És a fiúk... Tulajdonképpen illik is, hogy megtudják. Most már nem lehet semmi titkunk egymás előtt. Olga a szemembe néz. Színtelen a hangja: — Jól érzem magam ..: Tudom, nem mond igazat, csak palástolni akarja félelmét. Egyszer mindenki eljut oda, hogy elkezd hazudni. Közelebb lép hozzám. Megsí- mogatja a karom kesztyűs kezével: — Sápadt vagy ... Rosszul érzed magad? — kérdi. — Nem... — rázom meg a fejem. Most... Most kell megoldanom mindent. Tovább nem késlekedhetek. Remélem, elég őszintére sikerült a mosolyom, amivel kimondom: — Csak a fejem fáj... — Van még aszpirinem... — mozdul készségesen. — Nem... — fogom meg a karját, hogy visszatartsam. — Inkább... Tudod, ha kérhetnék tőled valamit... Tágra nyílik a pupillája. Gyengédség vibrál a szemében: — Mindent... — Nem sokat akarok kérni... — rázom meg a fejem. — Csak az Apassionata harmadik tételét... Másfél hónapja kettőnké az Apassionata, és még mindig nem játszottad el a harmadik tételt... Elborul a tekintete: — Miért akarod? Én úgy félek a harmadik tételtől. Ne kísértsük a sorsot... — Miért kísértenénk? — kérdem, mit sem értve. Fájdalmas vonás mélyül a szája mellé: — A harmadik tétel... egy szép halál zenéje... Szép halálé, de a halálé... Rossz ómen — fut át rajtam a gondolat. De most nem visszakozhatok. El kell érnem, amit akarok. Ez az egyetlen kiút. Megpróbálok fölényesen mosolyogni: — Babona ... Babona, kislány ... A játékot végig kell játszani... Tedd meg . .. Látod, én is engedtem neked ... Aprót sóhajt. Végigsímít a karomon, és lassan lehúzza a kesztyűt. — Nem szívesen ... — mondja ki halkan ... Tétova léptekkel indul el az épület felé. — Nyisd ki az ablakot, hogy ki- hallatszék — szólok utána. —Csak bólint felelet helyett. — Minden kész? — nézek végig a fiúkon, amikor Olga már bent van a házban. Tulajdonképpen, komikus talán, hogy állig felfegyverkeztünk valamennyien. Gilbert idenyújtja a golyószórót. Elveszem tőle. — Minden kész — felel Szojka a többiek helyett. Odafentről felhangzik a zongoraszó. Odanézek. Nyitva a dohányzó termének ablaka. A zsa- lugáter keskeny deszkáin kékesen csillog a rárakódott hó. Kiröppen st ablakon a zongora muzsikája, és ideszáll hozzám, mintha búcsúztatna bennünket. Látom, hogy a fiúk szeme figyelmesen fürkészi az arcom. Csak a szót várják, a parancsot az indulásra. Tudják mindany- nyian, miért küldtem fel Olgát zongorázni. (Folytatjuk)
