Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
Folyóiratok versei költészetnapi tükörben A költészet idei napja egyben József Attila 70. születésnapja lenne- Vajon engedett-e volna akár egy pillanatra művészi igényességéből az embert végletes próbákra tevő időkben? A munkások érzelmeit kifejező, nála több, mint egy évtizeddel fiatalabb Vészi Endre így meditál erről a kérdésről: S ha újra megszólal a vád a régi rekedt hangokon? S ha körülötted néma nyüszítés Te pörös szád befogtad volna-e? Én nem hiszem. Tisztelgő felvonulás József Attila előtt ■S milyen verseket írna ma ő, akiből élő nagyjaink ösztönzést merítettek a modernség keresésére és folytatására? A válasz fájdalmas-szomorú talány marad mindörökre. Öröksége nagyon változatosan érvényesül. Aki ma Magyarországon elindul a költői pályán, aligha vonhatja ki magát a hatása alól. Életműve csaknem minden lehetőséget magában foglal és sokfelé ágazik elAz irodalmi folyóiratok épp a sokféleséggel, a különböző egyéniségek és színek felvonultatásával tisztelegnek a szocializmust előkészítő, ízig-vérig modern költő emléke előtt. Kitetszik ez annak a -vizsgálatából, hogy a költészetnek milyen funkciói támadnak új életre, kikhez kapcsolódnak tudatosan a mai utódok, és mivel jelentkeznek a legfiatalabbak. Indulat és bölcsesség a lírában Ahány megközelítés, annyiféle hangsúlyt kapnak a költészet funkciói. A visszatükrözés egyeduralma alól már fölszabadultak az egyéb és jellemzőbb szerepkörök. Mintha a kifejező, expresszív jeUeg érvényesülne erőteljesebben, s inkább háttérben maradnak az ábrázoló, leíró, táj- és hangulatfestő részek. Apáti Miklós verseit a Kortársban például áthatja a rábeszélő-igéző felszólító mód: hulljon rád is e késő őszi nap lámpát borító mozdulattal érkezz keringtess zúgó örvénnyé dagadj add hogy ne éljek ily ámyéktalan Ugyancsak érzelmi töltések kapnak visszhangot Tamás Menyhértnek a Forrásban megjelent oratórium-részletében. Weöres Sándor álom-töredékeit rendezte félelmes-lidérces strófákká az Üj Írásban. A harmincévesek nemzedékéhez tartozó Utassy József Nyílt leveléből pedig szinte kicsap a vitázó indulat: Engemet ez a Föld, ki véneidnél vénebb: fiaként üdvözölt, s énekek énekének fogadott föl a zöld- Nem: csillagra cselédnek! A pálya legelején állók verseit lágyabbá teszi a fel-feltűnő gyerekkor és a játékosság. Egyfajta szómágia figyelhető meg náluk. Ugyanakkor érvelnek, cselekvőek. Nagy Gáspár a bezárkózástól, közömbösségtől mentene meg mindenkit tömör, főnévi igeneves szerkezeteivel : kell valami szabadítót mondani a kapuk alatt mielőtt tompán becsukódnak. Az Üj Írásban és a Kortársban egyaránt publikáló Pintér Lajos expresszív erejét nyomban fölfedik az indulatszavai, a fokozó ismétlések. Sej, hej, tükör, hej te, haj, haj hallárom — kiált föl többször -egymás után. Az Űj írásban és a Tiszatájban megjelent Szöllősi Zoltán aggódó kérdésekkel, felkiáltásokkal van tele, fiatalos lendület fűti a sorait. Ady Endre jellegzetes kifejezése a vér és arany nála .megtalálta mai megfelelőjét: „a vér és benzin”-t. Á filozofikus hangvételt elsősorban Szécsi Margit képviseli- S bölcsességünk gyarapítására is érdemes idézni Károlyi Amy Kulcslyuklírájából Kleist mondását: „Jobb tenni és megbánni, mint nem tenni és megbánni.” A költői cselekvés sok irányú. Csorba Győző a Szülőházról írva a mai kor jellegzetes veszteséglistájára jegyzi föl az útrabocsátó otthon hiányát. Ezzel figyelmeztet is a még meglevő, összekötő szálak fontosságára. Serfőző Simon a megszemélyesítésekkel emberiesíteni képes a külvilágot a Vajúdásban. Akad olyan publikáció is, amelynek most elsősorban nem az esztétikai minőség adja meg a lényegét. Juhász Ferenc — immár érvényes életművével a háta mögött — költői műhelytitkaiba enged bepillantást Mátrai bolondozásaival, amelyek inkább abból a szempontból értékelhetők, hogy a pálya fejlődésrajzához járulnak hozzá. Fénylő csillagokat választottak A szó, a költészet tanít is, példát - ad a szenvedélyből, szerelőmből, fölmutatja a szépséget, meggyűlölteti a rosszat. Az igazi verssorok felejthetetlenek, elolvasásuk után tovább munkálnak .az emberben, mígnem tapasztalásértékűvé válnak- Nem könnyű dolog megküzdeni az ilyen strófákért. „Engem itt hagyott az ének” — kesergi Tornai József. „A ködben én / göthösen mímelem az énácest” — kapcsolódik hozzá Ágh Ist- ■ván. Kiss Dénest is megrettenti, olykor félelemmel tölti el „a hótiszta papírlap sivár sivataga”. A mai közép- és ifjabb nemzedék — a folytatáshoz szükséges —- erőt adó példákért Mikes Kelemenhez, Csokonaihoz, Petőfihez, Tompa Mihályhoz, József Attilához, Radnótihoz, Sinka Istvánhoz és Véréi Péterhez fordul, az irodalmi folyóiratok áprilisi számainak tanulsága szerint. Valamennyien ragyogó, fényes csillagok. Halász Ferenc Raffai Sarolta: Szolgád ha nincsen t Magad magad szolgád ha nincsen mert bizony nincsen mert bizony nincsen Urahagyottan urad ha nincsen szádra mosolygást hogy telepítsen. Szádra mosolygást váltadra szállást vállad gödrébp békével nyugvást — Bokádra béklyót térdedre béklyót ajkad csücskére pittyegnir szép szót Szolgám ha voltál uralni tudtál jaj ha egy napra magamra hagynál — Se akt fájjon se aki intsen — mert bizony nincsen nincsen nincsen. Hatvani Dániel: Szikét váró gondolatban Fény-rostjaim ernyedőben járok avas gond-felhőben kojtolnak bojtorján-boglyái napjaimat elsodorják Árulásra földicsérnek rozsdás szegek zöld fillérek megváltásra szít a törvélny tenyeremhez tapad önvér Kínok kínok de mit érnek kárpótlásul kell az ének törettetés kába álom virágzó hab nyíltseb-szájon Fölpeckelve irgalmatlan szikét váró gondolatban s prófétaként megdermedve nézek reszkető hegyekre Gál Farkas: Eszmélet (Részlet) S hogy évek múltak, az a kép egyre élesebbé váll bennem egyre több arc fordul felém akik ott mentek a seregben. Egyre jobban látom, tudom ki volt bakancsban, ki csizmában derékszíj, pisztoly, váll-lapok képeit őrzöm koponyámban. Látom a hátizsákokat lovak nyergét, aztán egy kardot középkorú asszonyt, aki szekéren teafőzőt tartott. Majd egy integető tenyér áíl meg a képek közt előttem kinagyítva a katonák közül az elfutó időben. Valaki ott intett nekem csodálkozó kisgyereknek és íme harminc év után jut eszembe, hogy integettek. 0 Buda Ferenc: Fák, fejfák. Tárnái László: Szárszó • Bodri Ferenc grafikája József Attila: Eszmélet című költeményéhez. Varga Mihály: A nyugalom óráján Amikor olyan vagy mint a víz partok nélkül, levegő nélkül a szél, vagy az elítéltek, ha fal mellé lökik őket, a dermedt egekből rég elfelejtett szavak hullnak lábad elé. Eget-h,evítő vágyad akkoi\ kitágítja a tereket, s új látások, új érkezések gazdagítanak: fészket raksz a jövő tenyerén. Lezsák Sándor: Sántaiskola Játszom hát én is a Sántaiskolát, de hiába szakad áramjegy az ujjamon, a kavics, a kavics mindig elgurul. Pőcze Borbála mosónő fia végül becsukta maga mögött a kertkaput s közben úgy szidta sajnálta a mosásnak görbített hátát egy láda fenekén egyengető MAMÁT hogy nem vette észre a vonatkerekek csattogását Horvai Miklós: Genezis (a vers keletkezése) talán a szamárfüles lapok margóján talán a föld nyirkos zugában talán a küszöb alatti forrás talán a csillagzene-hallás talán az öröm vagy a borzalom vagy az se magyarázat talán az első vagy utolsó néma sikoltás t Szabolcsi Miklós: Változó ^ világ — szocialista irodalom című tanulmányában részletesen foglalkozik József Attilának a francia irodalommal való megismerkedésével. Ez a kapcsolat — mint Szabolcsi írja — akkor vált bensőségesebbé, amikor a költő Szegeden beiratkozott a bölcsészkar magyar— francia szakára és természetesen főleg akkor, amikor egy évet Párizsban és Cagnes-sur Merben töltött az 1926 végétől 1927 szeptemberig terjedő időszakban. Bár a Sorbonne-nak talán nem volt buzgó hallgatója, a régi francia irodalommal szívesen foglalkozott. Itthoni barátainak -címzett leveleiben büszkeséggel írta, hogy milyen jól haladt előre a régi francia szövegek megértésében. Villon-i hatások mindenekelőtt a „Villámok szeretőije”, „Én József Attila itt vagyok” költői magatartásformában fedezhetők fel. Párizsi tartózkodása idején keletkezett verseit elsősorban a valóság- és olvasmányélmény jellemzi. Noha a költő meglehetősen gyakran írt haza ottani személyes kapcsolatairól — ál étéről, napjairól szűkszavúan számolt be leveleiben. Jolán nővérének küldött egyik levelében is csupán félmon-,2 'iV>an utalt arra, A villámok szeretője József Attila Franciaországban hogy öt-hat hétig egy külvárosi szegényes szállodában lakott Mayer János faszobrásszal együtt. Mayer Jánost Szegeden, a Bocskay utca 6. szám alatti lakásán kerestem fe. A brassói cipészmester fia a 20-as évek elején Szgeden Murka Károly faszobrásznál tanult, s 1926 nyarától 1928 októberig Párizsban bővítette ismereteit. — József Attilát korábbról ismertem — magyarázza az idős faszobrász, aki a Szegedi Tervező Vállalattól 1960-ban ment nyugdíjba. — Az 1920-as évek elején ugyanis mindketten Mezőhegyesen voltunk. Mezőhegyest akkoriban sok, úgynevezett majorra osztották. Ezek kis különálló közigazgatási és gazdasági egységek voltak. Attila a makói gimnáziumból jött a 69- es számú majorba, mint inst-, ruktor. A tisztviselők, gazdatisztek gyerekeit korrepetálta. Én a 73-as major lakója voltam. Aratás után, ősszel a major rétjeit kiadták bérbe a birkás- gazdáknak. Mint arra Mayer János visszaemlékezett, az egyik vasárnap a tisztviselők őt is átvitték a 69-es majorba. Parasztszekérrel indultak a kirándulásra. A 69-es major melletti kiserdőben találkoztak a tisztviselők, gazdák. Az asszonyok sült csirkét, kacsát hoztak a kirándulásra. A fiatal szobrász itt találkozott a költővel. Attilát megkérték, hogy szavaljon. — Emlékszem, a Rög a röghöz című versét mondta el — emlékezik a költő barátja. — Nem sokkal ezután óriási vihar kerekedett, zuhogott az eső. Egy sült csirkével teli kosárral a kezünkben beszaladtunk az erdőbe. Attilával valamelyik lombos fa alá. Ettünk, beszélgettünk. Így kezdődött a barátságunk. Két év múlva Szegeden találkoztak. Koroknai József nyomdásznál gyülkezett a társaság: Szőke Győző festő, Berczeli A. Károly író — aki akkoriban még inkább festett — Hont Ferenc, Széli István költő, dr. Kormányos István, Békeffi György, Török Sándor, dr. Voikt Vilmos. Mayer János 1926 nyarán ment Párizsba, ősszel találkozott József Attilával, akinek mé|g nem volt lakácsa. Pénze sem nagyon volt, bár Hatvány Lajos a költőt havi 100 pengővel támogatta, de az ígért összeg gyakran elmaradt. — Attilának felajánlottam a külvárosi szállodai szobát, amely ugyan meglehetősen kicsi, de viszonylag olcsó volt — folytatta a beszélgetést. — Egy ágyból, szekrényből, rozzant asztalkából és két székből állt a berendezés. Ez a szegényes szobácska maradt 5—6 hétig a közös otthonunk. Hétköznap ritkán találkoztunk, ő ugyanis általában késő éjszaka jött haza a kávéházakból, eszmecserékről. Reggelig, amíg munkába indultam, elmondta: kikkel találkozott, miről beszélgettek, s felolvasta újabb verseit. A vasárnap délelőttöket általában a Luxem- burg-kertben töltöttük. Gyakran csatlakozott hozzánk Hont Ferenc, s a többi Párizsban tartózkodó író, költő, képzőművész. Emlékszem: az egyik vasárnap, amíg mi egy pádon beszélgettünk. Attila 4—5 verset írt le. Szinte ömlöttek belőle a verssorok. Ezeken a vasárnap délelőtti találkozásokon nagyon sok mindenről szó esett. Beszéltünk költészetről, festészetről, és természetesen politizáltunk, vitatkoztunk. Abban mindannyiunk véleménye megegyezett: ahogy tudunk, harcoljunk az elnyomás, a kizsákmányolás, a munkanélküliség ellen. József Attila közvetlenül Párizsba érkezése után bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Először, körülbelül 1927 tavaszán az Anarchista—Communista mozgalomban vett részt, tavasz- szal azonban már barátai közvetítésével lépéseket tett a franciaországi magyar párt munkájába való bekapcsolódásba, hogy meg ne szakítja azt a tevékenységet, amelyet Magyar- országon fejtett ki a kommunisták munkáját segítve. Ekkor már nyíltan szocialista költőnek vallotta magát. — József Attila később elköltözött a Sorbonne mellett levő egyik diákszállodába, s így ezután kevesebbet találkoztunk — jegyezte meg a szobrászmester. — Én 1928-ban jöttem haza- Mée kint a nagykövetségen Pá- ger Sándor portástól — a színész öccse — tudtam meg, hogy nevem a feketelistán szerepel. He°veshalomnál letartóztattak. Kihallgatások sora következett, mert kommunista voltam.-.. T. L. • Goór Imre: Szárnyas lovaim (cinkmetszet).
