Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-12 / 85. szám

/

1975. április 12.

PETŐFI NÉPE • 3

Véget ért az országgyűlés tavaszi ülésszaka

Dr. Szénási Géza beszámolója az ügyészi munka tapasztalatairól

Dr. Szakács Ödön beszámolója a Legfelsőbb Bíróság munkájáról

Tisztelt országgyűlés!

— Az 1953-ban létrehozott új "típusú ügyészség tervszerű munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Népköztársaságban a törvénysértések és a kriminalitás száma ma már viszonylag alacsony szinten van.

Az országgyűlés 1972 júniusában alkotta meg sorrendben a harmadik ügyészi törvényt — az

1972. évi V. törvényt. Ma ennek alapján végezzük munkánkat. Ez az ügyészi törvény a korábbiakhoz képest a társadalmi és állami fejlődéssel összhangban néhány fontos elvi módosítást is tartalmaz. Többek között megfogalmazta, hogy valamennyi állami. társadalmi és szövetkezeti szerv kötelessége, a saját munkaterületén a törvényesség biztosítása, és ígv nem kizárólag az ügyészséget terheli felelősség a törvények végrehajtásáért.

Az ügyészi törvény új elvei kapcsán dr. Szénási Géza elmondta, hogy a legfőbb ügyész a nyomozással kapcsolatban qsak irányelveket bocsát ki. és ezek figyelembe vételével az illetékes miniszter a legfőbb ügyésszel egyetértésben köteles utasítást adni az alárendelt szerveinek. Ez a törvényi rendelkezés a felelősségi határokat is pontosan megszabja. Az ügyészi törvény értelmében az ügyész részt vesz a bírósági eljárásban és közreműködik abban. hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek a törvényeknek. E vonatkozásban megszűnt a felügyelet elnevezés.

A következőkben dr. Szénási Géza az ügyészségi munkaterületek közül az általános felügyeleti tevékenység tapasztalatait ismertette:

— Az általános törvényességi felügyelet központjában — a' jog- politikai irányelvekkel összhangban — olyan vizsgálatok és vizs- gálatkezdeménvezések álltak, amelyek az állami, társadalmi és szövetkezeti, szerveknek a törvényességért való felelősségérzetét kívánták elmélyíteni. Vizsgálatainkkal elsősorban az állampolgárok széles körét érintő?, magas szintű jogszabályok végrehajtásának törvényességét kívántuk biztosítani.

— Vizsgálataink során tapasztalatokat szereztünk a jogalkotásról is. Jogalkotásunk ma még nem mindig segíti elő a gyors és pontos jogalkalmazói tevékenységet. Egyik-másik jogszabály megalkotásánál a gondos előkészítés hiányának, a „kapkodásnak” a nyomai lelhetők fel. Ennek következtében végrehajtásuk is nehézkes. ellentmondásos, és sokszor az állampolgárok szükségtelen zaklatásához is vezet. Például az építésrendészeti bírságról szóló rendelkezéseket sok helyen nem úgy hajtották végre, ahogy azt a jogszabály megalkotói elgondolták: a házértékadóról szóló rendelet végrehajtása a hiányos szabályozás miatt túlzottan elhúzódott; az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló jogszabályok közérthetőségére jellemző, hogy a jogszabály megjelenésétől alig több mint egy év elteltével az Építésügyi és Városfejlesztési ^Minisztérium és az Igazságügyi Minisztérium az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében 42 pontból álló iránymutatást adott ki.

— A panaszintézés és az ügyészséghez érkezett bejelentések azt a tapasztalatot támasztják alá, hogy a hatósági ügyintézésben — kis és nagy ügyekben egyaránt — előfordul még a bürokratikus ügyintézés és a döntések indokolatlan elodázása.

— Fontos és állandó feladatunknak tekintjük a munkaügyi viták intézése és a munkavédelmi szabályok megtartása törvényességének ügyészi ellenőrzését

— A munkavédelmi előírások betartása terén — a kétségtelen javulás ellenére — még sok a hiányosság. Az ipari vállalatoknál — különösen a nagyüzemeknél — a balesetelhárítási tevékenység szervezettsége magas

színvon aílú. Lassú előrehaladás tapasztalható a mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezeteknél is. A megelőzési tevékenység — kevés kivétellel — azonban még íormális. A vállalatok a baleset- -elhárítási oktatás és a biztonság- technikai vizsgáztatás szervezésénél gyakran nagyobb gondot fordítanak a felelősség elhárítására. mint a szükséges munkavédelmi ismeretek megszerzésének és a foglalkoztatás jogszabályban előírt feltételeinek biztosítására.

— A szövetkezetek — különösen a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — működésének törvényessége tovább szilárdult, főleg a jogszabályok és alapszabályok rendelkezéseinek betartása

'-terén. A szövetkezetek gazdálkodásában kiemelkedő szerepe van

a szövetkezeti tulajdon védelmének, ebből következik, hogy fokozott gondot kell fordítani a gazdálkodás ellenőrzésére.

A szövetkezetek belső ellenőrzését illetően általános javulásról és kielégítő eredményről még nem lehet számot adni. Annak ellenére. hogy egyes szövetkezetekben már vannak kedvező tapasztalatok. A fékező tényezők között szükséges megemlíteni, hogy a gazdálkodás felügyeleti és belső ellenőrzésének fejlesztéséről szóló kormányhatározat a szövetkezetek tekintetében — az állami vállalatoktól eltérően — nem tette egyértelműen kötelezővé a függetlenített belső ellenőr alkalmazását. hanem azt a szövetkezetek adottságaihoz igazodóan írta elő.

A legfőbb ügyészi beszámoló következő témája az ügyészi polgári jogi tevékenység volt:

— Az ügyészségek polgári jogi tevékenysége és intézkedései kettős irányúak, éspedig aszerint, hogy egy-egy konkrét ügy elbírálása során válik-e szükségessé az ügyészi intézkedés, vagy pedig az ügyek meghatározott nagyobb csoportjának értékelése során szerzett tapasztalatok teszik-e indokolttá az ügyészi 'intézkedést.

— Már a X. kongresszus anyaga és határozatai is felhívták a figyelmet arra, hogy a törvény szigorával kell útját állni a nyerészkedési, harácsolási tendenciáknak, a lakosság megkárosításának, a jogtalan haszonszerzésnek. Az ügyészségek erre figyelemmel elemezték azokat a polgári pereket, melyekben nyerészkedési törekvés jelentkezett. Az elemzés módot adott különféle hatékony intézkedésekre, a tisztességtelen jövedelemszerzési törekvések visszaszorítására is.

A büntetőjog területére áttérve, dr. Szénási Géza mindenek előtt megállapította, hogy e szakágban is a stabilitás a jellemző a szocialista törvényesség megtartásában. Alaptalanul senkit sem vonnak büntetőjogilag felelősségre.

— Annak az elvnek az érvényesítése, hogy a büntetőpolitikában is kiegyensúlyozottságra van szükség, természetesen nem merevítheti meg a bűnüldözést és igazságszolgáltatást. Az elmúlt években erősödött meg például az a társadalmi igényekből származó felismerés, hogy a bűn- cselekmény útján szerzett jogtalan jövedelmeket a jog eszközeinek felhasználásával a korábbiakhoz képest fokozottabban kell elvonni. Az akkori, büntetőjogi lehetőségek azonban szűknek bizonyultak ehhez. Ezt a körülményt a törvényhozás is felismerte, és á Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1973. évi 14. számú törvényerejű rendelettel kiszélesítette ■ !a vagyonelkobzás alkalmazásának lehetőségét, amikor vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekményről van szó.

Az említett törvényerejű rendelet kiszélesítette a pénzbüntetés kiszabásának lehetőségét is. A hatályba léptetése óta eltelt mintegy másfél év tapasztalatai azt mutatják, hogy a vagyoni jellegű büntetőjogi hátrányok alkalmazása jól szolgálja nemcsak a büntető eljárás céljainak megvalósítását, hanem a szélesebb társadalompolitikai célok elérését is.'

— Az 1974., évben ismertté vált '76 308 bűnelkövető közül 8148 (az összes bűnelkövetők 10,7 százaléka) felelősségre vonását indítványozták az ügyészek bírósági eljáráson kívül.

Emlékeztetett a legfőbb ügyész arra, hogy az országgyűlés az

1973. évi I. törvénybe foglalta a büntető eljárásról szóló törvényt, amely 1974. január 1-én lépett életbe. A törvény megalkotása alapvetően azt célozta, hogy erősítse a szocialista törvényességet, a társadalom és az állampolgárok jogvédelmét; egyszerűsítse és gyorsítsa — a törvényesség sérelme nélkül — az egész büntető eljárást; a lehető legszélesebb körben biztosítsa a védelem alkotmányban is lefektetett elvének érvényesülését. Ezek az intézkedések munkánk eredményeiben is tükröződnek.

— Az ügyészség feladatai közé tartozik a büntetőbírósági eljárásban kifejtett ügyészi tevékenység is. Az eltelt több mint egy év tapasztalatai azt mutatják, hogy a büntető eljárások meggyorsultak és az által hatékonyabbá váltak. Bár az adatok a pertartam rövidülését bizonyítják, ennek ellenére mégnem lehetünk elégedettek, mert minél gyorsabban követi a jogerős elbírálás és bűncselekmény elkövetését, annál nagyobb a visz- szatartó ereje.

Szólt a legfőbb ügyész a bűnözés helyzetéről is.

— 1974-ben az ismertté vált összes bűncselekmények száma 111 825. Az ismertté vált bűnelkövetők száma 76 308 volt. A bűncselekmények 56 százalékát a nagyobb jelentőségű cselekmények, a bűntettek és 44 százaié, kát a kisebb jelentőségűek, a vétségek tették ki.

— Ezek alapvetően megnyugta- tató számok, mert az összbűnö- zés 44 százalékát kitevő vétségek társadalmi veszélyessége nem nagy. ezek korántsem társadalmi rendünk lényeges, elemei ellen irányuló cselekmények. Viszont fel kell figyelnünk arra, hogy például a népgazdaság elleni bűn- cselekmények száma kismértékben ugyan, de következetesen emelkedik.

— A súlyos gazdasági bűncselekmények között a pazarló gazdálkodás. a beruházási fegyelem megsértése, a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozása, a gazdasági vesztegetés és még néhány más bűncselekmény száma nem emelkedett ugyan, de ezek fokozottabb társadalmi veszélyességük miatt nagy figyelmet érdemelnek. Főleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területén találkozunk olyan esetekkel, hogy az eljárás alá -vont személy a tsz-tagok érdekében járt el, magatartása mégis bűncselekmény, mert a csoportérdek nem kerülhet ellentétbe az össztársadalmi érdekkel és nyilvánvalóan nem engedhetjük meg azt sem, hogy a munkaköri kötelezettség teljesítéséért bárki is jogtalan előnyhöz juthasson.

— Az ismertté vált vagyon elleni bűnözés az összbűnözés 56,0 százalékát jelenti. A nagyobb kárt okozó bűncselekmények aránya 10 év óta első ízben 1974-ben a társadalmi tulajdon területéről eltolódott a személyek javai irányába.

— A társadalmi tulajdon védelme általában kielégítő és sokat fejlődött. Ezt mutatja az is, hogy a társadalmi tulajdonban bűncselekményekkel okozott kár az 1973. évi 220 millióról 1974. évben 171 millió forintra csökkent. Ebből a néogazdasági ágazatok közül legnagyobb az ipar és a mezőgazdaság részesedése.

— A társadalmi tulajdon veszélyeztetésének mértéke 1974- ben a kereskedelemben nem csökkent. A bűncselekményekkel okozott kárból 1973-ban 17.7 százalékkal. 1974-ben 20j2 százalékkal részesedett. 1974. évben 35 olvan társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény vált ismertté. amelyben a kár meghaladta a félmillió forintot.

— Amíg a társadalmi tulajdonban bűncselekményekkel okózott kár az 1974. évben 1973-hoz képest 23 százalékkal csökkent, addig a személyek javaiban 19 százalékkal növekedett.

— Az erőszakos és garázda jellegű bűnözés 1970. év óta csökken. A csökkenés az 1970—1974. év közötti 5 évben 25 százalékos volt. Beszélt a legfőbb ügyész az alkoholizmusról is. mint a bűnözés egvik motívumáról.

Beszéde befejező részében hangsúlyozta :

Sokrétű és bonyolult munkánkat csak akkor tudiuk hatékonnyá tenni, ha minden állami, társadalmi szerv és állampolgár felismeri a szocialista törvényessé" érvényesüléséhez és a bűnözés megelőzéséhez fűződő érdekek jelentőségét, és alkotmányos elveinknek megfelelően közreműködik a maga területén a törvényessé" biztosításában. illetve megtartásában és az á'lamnolgári jogtudat fejlesztésében. Üsvészi tevékenységünk során a törvények és in«szahálvpk betartására irányuló kötelezettsé°einken túl a Magvar Szocialista Munkáséért XT. kongresszusának határozatai alantén teliesítiiiv feladatainkat.

Kérem a tisztelt, orszáeevűlést.

ho«v beszámolómat elfogadni szívest" “Hí ék! — fejezte be beszédét dr. Szénási Géza. (MTI)

Elöljáróban dr. Szakács Ödön elmondta, hogy az Alkotmányban előírt kötelességének tesz eleget, amikor beszámol az országgyűlésinek a Legfelsőbb Bí- •= róság két évi működéséről.

— Az elmúlt időszak jelentős eseménye volt, hogy 1973. január 1-én hatályba lépett a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény, amely több vonatkozásban érintette a Legfelsőbb Bíróság szervezetét is. A megszűnt gazdasági döntőbizottságok hatáskörét a bíróságok vették át, és ennek folytán bírósági hatáskörbe került a szocialista gazdálkodó szervezetek jogvitáinak eldöntése. Megszűntek a területi munkaügyi döntőbizottságok, helyettük munkaügyi bíróságok alakultak. Mindez szükségessé tette a Legfelsőbb Bíróságon két új kollégium: a gazdasági és a munkaügyi kollégium megszervezését. A tapasztalatok alapján meggyőződhetünk arról, hogy az átszervezés bevált.

A továbbiakban a Legfelsőbb Bíróság kollégiumainak munkáját ismertette dr. Szakács Ödön:

— A büntető kollégium fő feladatának azt tekintette, hogy minél eredményesebben küzdjön a bűnözés további csökkentéséért. E célból ítélkezésében és elvi irányításában nagy súlyt helyezett a bűnüldözés általános és egyedi okainak a feltárására is.

A bűnözés helyzetének évek óta észlelhető stagnálása után ugyanis az 1974. év kedvező változást hozott.

— A törvényesség szempontjából lényeges, és konkrét ügyek kapcsán a közvéleményt is gyakran foglalkoztatja a helyes büntetéskiszabási gyakorlat. A büntetéskiszabás széles körű differenciálása, messzemenő egyéniesíté- se volt az egyik leglényegesebb törekvés, amelyet a kollégium saját munkájában, de egyben az országos ítélkezés irányításában is igyekezett megvalósítani. Megállapítható. hogy az országos ítélkezés mind kiegyensúlyozottabbá válik.

— A rövid tartamú szabadság- vesztés- helyett — amely nem mindig szolgálja a büntetés célját — esetenként próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést, javító-nevelő munkát vagy pénz- büntetést alkalmaztunk, illetőleg ilyen értelemben adtunk elvi irányítást.

—. Ami az. egyes bűncselekmény-kategóriákat illeti: örvendetes a politikai bűncselekmények további jelentős csökkenése. Kedvező jelenség, hogy a fiatalkorúak bűnözésének az aránya is lényegesen csökkent. Nem kielégítő viszont a helyzet az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények tekintetében. A rablások száma emelkedett, az emberöléseké pedig évek óta stagnál.

— Fenntartjuk, sőt szigorítani kívánjuk a büntetéskiszabást az erőszakos, garázda bűnelkövetőkkel szemben, nyomatékosan súlyosító körülményként értékelve a rendszeresen italozó életmódot. Fontosnak tartjuk azt is, hogy bíróságaink a kénvszerelVonó-kezelés elrendelésének lehetőségét nagyobb gondossággal vizsgálják.

— A vagyon elleni bűncselekmények megítélésében a Legfelsőbb Bíróság büntető elvi döntésben és számos határozatin mutatott rá, hogy súlyosító körülményként kell értékelni, ha a bűncselekmény a társadalmi tulajdont károsította.

A Legfelsőbb Bíróság több ügyben kifejtette, hogy a vélt csoportérdek egyoldalú szolgálata senkit sem mentesíthet a büntetőjogi felelősségrevongs alól. Egyes termelőszövetkezetekben előfordult: a zárszámadási mérleget abból a célból hamisították meg, hogy kiegészítő részesedést jogtalan mértékben lehessen kifizetni. arra hivatkozva, hogy a tsz a következő évben majd ,_.ki- gazdálkodja” ezt az összeget A büntető kollégium azt is kimondta. hogy az ilyen cselekményeket nem egyszerűen pénzügyi fegyelmet sértő vétségnek, hanem — a súlyosabban büntetendő — csalás bűntettének kell minősíteni.

— Elvi irányításainkban ismételten kiemeltük, hogy a munka nélküli jövedelemszerzés, a spekulációs tevékenység, az árdrágítás és az üzérkedés — bárki legyen is az elkövetője — szocialista társadalmunkban szigorú büntetést érdemel.

— A közlekedési bűncselekmények jelentősebb részét, különösen a súlyosabb következménnyel járókat, ittas állapotban való járművezetéssel követik el és — sajnos — ezek száma évről évre emelkedik. Ezen a téren is a korábbinál hatékonyabb büntetőjogi fellépésre adtunk iránymutatást.

A polgári kollégium munkáját jelentős mértékben befolyásolta, hogy a beszámolási időszakban

módosították a családjogi törvényt és a polgári perrendtartást, s hatályba lépett a polgári ítélkezés területét érintő számos fontos jogszabály.

— Fokozott gondot kellett fordítani például a tulajdoni perekben arra, hogy a bíróságok szerezzenek érvényt a telekrendele- tekben meghatározott tulajdon- szerzési korlátozásoknak és akadályozzanak meg minden olyan törekvést, amely e korlátozások kijátszására irányul.

Központi kérdésként kezelte a Legfelsőbb Bíróság a fogyasztói érdekek hatékony védelmét. Ennek jegyében állapította meg az eladó felelősségét, ha nem tájékoztatta a vevőt az áru lényeges tulajdonságairól és ebből kár keletkezett.

— A kártérítési felelősség körében érdemes kiemelni a környezetvédelemmel ,. kapcsolatos pereket. Ezek száma egyre nő, ami természetes következménye az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének a vegyszerek tömeges alkalmazásának. A Legfelsőbb Bíróság arra törekedett, hogy iránymutatásaival elősegítse a károsítások megelőzését, a hatékony kárelhárító intézkedésekre ösztönözzön.

— Több kérdésben is új helyzet elé állították a bírósági gyakorlatot az új lakásbérleti jogszabályok. A lakáshiány még ma is bőséges forrása az elkeseredett pereskedéseknek, de esetenként gondot okoz a jogszabályok fogyatékossága is. A Legfelsőbb Bíróság több állásfoglalásban adott iránymutatást a felmerült problémák megoldására s ezekben a lakáspolitikai célkitűzésekre és a lakáshelyzetre egyaránt figyelemmel volt.

— A munka nélküli jövedelemszerzés elleni következetes fellépés nem szorítkozik a büntető ítélkezés területére. A polgári ítélkezési gyakorlatnak is álállandó törekvése az ilyen magatartások visszaszorítása. Ezért tekintette érvénytelennek a munka nélküli jövedelemszerzésre irányuló szerződéseket, s alkalmazta az ehhez fűződő jogkövetkezményeket.

A baleseti kártérítési perekben szerzett tapasztalatok szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek még mindig gyakran hagyják figyelmen kívül a baleseti óvórendszabályokat. Ezért a munkafeltételek megjavítására, a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtésére és a munka- védelmi szabályok szigorú megtartására való nevelést a Legfelsőbb Bíróság fontos feladatának tartja.

— A családjog területén a Legfelsőbb Bíróság a házasság és a család védelmét tekintette elsőrendű feladatának. Több irányelvet és állásfoglalást hozott a módosított családjogi törvény egységes alkalmazása és a közgondolkozás helyes irányú formálása érdekében.

A továbbiakban elmondta dr. Szakács Ödön hogy a népgazdasági szempontból legjelentősebb gazdasági pereket az általános szabályoktól eltérően első fokon is a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja. Emellett a Legfelsőbb Bíróság bírálja el a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság hatáskörébe tartozó nagy számú gazdasági perben meghozott határozatok elleni fellebbezéseket és a törvényességi óvásokat is. Az elmúlt két évbe*i az első és másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bíróságra érkezett 6500 gazdasági per' értéke közel 26 milliárd forint volt.

A Legfelsőbb Bíróság több állásfoglalás és ítélet közzétélével széles körben adott iránymutatást a gazdálkodó szervezetek szerződési fegyelmének erősítése érdekében. Ezek alapján a bíróságok a szerződést nem, vagy nem megfelelően teljesítő gazdálkodó szervezeteket a törvényes következmények alkalmazásával szigorúan felelősségre vonták és őket az okozott vagyoni kár megtérítésére is kötelezték.

A megnövekedett vállalati ön\

állóság első éveiben a gazdálkodó szervezetek körében eluralkodott a szállítók, kivitelezők jelentős szerződésszegéseivel való megalkuvás. A gazdálkodó szervezetek gyakran akkor sem mutatták ki nyilvántartásaikban és ígv nem is érvényesítették törvényes igényeiket, amikor tapasztalhatták, hogy a szerződésszegés a termelésükben zavarokat, ezért számukra többletköltségeket,

egyéb anyagi hátrányokat, tehát jelentős károkat is okoz. E lazaság felszámolása érdekében csaknem két éve pénzügyminiszteri rendelet előírta a gazdálkodó szervezetek által nem teljesített kötelezettségek miatt esedékes (kamat, kötbér, és kártérítési) követelések megfelelő bizonylati nyilvántartását. Lényes változást a rendelet hatályba lépése óta sem tapasztaltunk. A megrendelők továbbra is inkább a hibás szolgáltatások kijvítására vagy kicserélésére irányuló igényüket érvényesítették és nem mindig követelték a felmerült káruk megtérítését. sem a kötbér megfizetését. Az így keletkezett kárukat azután a felhasználókon, fogyasztókon igyekeztek behozni. Indokolt lenne ezért az említett rendelet végrehajtásának fokozottabb ellenőrzése.

— A tisztességtelen haszonszerzés legkirívóbb esetei a gazdasági bírság iránti eljárásokban fordultak elő. A legfőbb ügyész, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és az Országos Anyag- és Árhivatal, továbbá a felügyeletet gyakorló miniszterek és a megyei tanácsok indítványai alapján a beszámolási időszakban már száznál is több ilyen eljárás indult. Ezek közül — első vagy másodfokon — ötvennel a Legfelsőbb Bíróság is foglalkozott.

A Legfelsőbb Bíróság által a két év alatt befejezett eljárásokban jogerősen kiszabott gazdasági bírság összege meghaladta a 153 millió forintot.

1973. január 1. óta a dolgozók és munkáltatók munkaügyi vitáit is végső fokon bírósági úton döntik el. A munkaügyi ítélkezés elvi irányítására, a vitás ügyek legfelsőbb szintű eldöntésére létrejött a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiuma.

—- Az elrriűlt'két évben a munkaügyi bíróságok csaknem 3209 üggyel foglalkoztak.

— Mindez, és a Legfelsőbb Bíróság egyéb adatainak elemzése is azt mutatja, hogy a dolgozók bátrabban harcolnak igazukért, felismerik, hogy a munkaügyi bíróságok egyre inkább képesek vitás ügyeikben elfogulatlan, igazságos döntést hozni. A vállalatok ugyanakkor fokozottabban ügyelnek arra, hogy mindenkor a törvényeknek. a kollektív szerződéseknek megfelelően járjanak el, mert ezek megsértése velük szemben hátrányos bírósági , döntést vonhat maga után. Rájönnek azonban arra is, hogy a bíróságok nagy segítséget nyújthatnak számukra a munkafegyelem erősítéséhez.

— összegezve megállapíthatjuk, hogy a munkaügyi bíróságok létrehozása helyes volt. s egyaránt sikeresen szolgálta a szocialista demokrácia és a törvényesség érvényesítésének pártunk által meghatározott célkitűzéseit

Ezután elmondotta dr. Szakács Ödön, hogy a Legfelsőbb Bíróság működése az ítélkező és az elvi irányító tevékenységen túlmenően egyéb területekre is kiterjedt.

— Folyamatosan »észt vettünk a kodifikációs munkaprogram megvalósításában: közreműködtünk a jogszabályelőkészítő bizottságok munkájáDan. észrevételeket tettünk jogszabálytervezetekre. s ennek során hasznosítottuk az ítélkezési és elvi irányító munkában szerzett gyakorlati tapasztalatainkat.

— Munkánk eredményességét előmozdította a más szervekkel való együttműködésünk. Nagy súlyt helyeztünk az alsó bíróságokkal való kapcsolataink elmélyítésére, gondot fordítottunk a társadalmi szerveikkel és az üzemek dolgozóival fennálló közvetlen kapcsolataink fejlesztésére is. Ennek érdekében képviseltettük magunkat a társadalmi szervezetek különböző rendezvényein, előadásokat tartottunk és látogatásokat tettünk ipari és mezőgazdasági üzemekben.

— Az elkövetkező időben a Legfelsőbb Bíróság munkája színvonalának további emelését, pártunk XI. kongresszusa határozatainak maradéktalan végrehajtását tartjuk központi feladatunknak.

— Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy beszámolómat fogadja el — fejezte be beszédét dr. Szakács Ödön. (MTI)