Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-10 / 83. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. április 10. A gyermekek egészségéért Több mint tizenötezer gyermek felülvizsgálatát végzik el évente a Szovjetunió Orovostudományi Akadémiája Moszkvai Gyermek- gyógyászati Tudományos Kutató- intézetének szakemberei. A moszkvai intézet a Szovjetunió legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Alapvető célja — a betegségek okának és lefolyásának tanulmányozása, gyógyászatimegelőző intézkedések kidolgozása, illetve bevezetése, valamint mindazon tényezők kiküszöbölése, amelyek előidézik a krónikus betegségek kialakulását. A tudósok és orvosok a gyermek születésétől kezdve gondosan vizsgálják fejlődését. A szakembereket a legapróbb mozzanatolt is érdeklik, milyenek fiziológiai -és pszichikai sajátosságai, hogyan fejlődik fizikailag, hogyan formálódik magasabb rendű idegtevékenysége. milyen emocionális hatásokat váltanak ki benne a különböző fizikai megterhelések. Az intézetben vizsgálatra jelentkező ifjú sportolók is gyakran megfordulnak: a sportversenyek, bajnokságok résztvevőit rendszeres orvosi ellátásban részesítik. Az intézetben tíz klinika működik, amelyekben évente több mint 4000 gyerek orvosi vizsgálatát végzik el. A koraszülött vagy fejletlen gyermekek orvosi ellenőrzése az erre a célra létesített különleges klinikán történik. A moszkvai gyermekgyógyászok sok szovjet és külföldi intézettel tartják a kapcsolatot, számos problémát közösen oldanak meg. Az intézet munkatársai a gyermekbetegségek diagnosztikájáról, gyógyításáról és megelőzéséről szóló számos monográfiát és kézikönyvet jelentettek meg. • A Gyermekgyógyászati Intézet funkcionális diagnosztikai osztályán a „Poligráf” nevű készülékkel gyorsan és hibátlanul végzik a gyerekek szív- és véredény- rendszerének vizsgálatát. • Az orvosok játék közben is figyelik a gyermeki intellektus fejlettségét. Negyedszázad tengeren... Komoly, kevés beszédű férfi Süveges László, a magyar tengerjáró hajók egyik legkitűnőbb kapitánya. Baján született, víz mellett nőtt fel és, most már ,25 éve járja a tengereket Akár minősítésnek is vehetjük, hogy legféltettebb óceánjáróinkat bízták a gondjaira, köztük hajóparkunk két büszkeségét, a 13 ezer 600 tonnás Adyt és Petőfit. Á negyedszázados szolgálati időből alig néhány esztendőt töltött szá- razföldón. körbehaiózta Afrikát, úgy ismeri az Indiába, vagy a Dél-Afrikába vezető tengeri utat, mint a tenyerét, de harapófogóval sem lehet kihúzni belőle, olyan kalandos-romantikus históriákat, amelyekkel a tengerészek szokták felborzolni ámuló hallgatóságuk képzeletét. Egy perccel zárás előtt — Szueznél — Mogorva tengeri medve — jellemzi mosolyogva a felesége, aki órákat tudna mesélni délamerikai útjuk élményeiről, tavaly előtt ugyanis elkísérhette a férjét. A barátságosan berendezett, budapesti lakásban néhány értékes emléktárgy is segít felidézni. az éppen szabadságát töltő tengerészkapitány útvonalának fontosabb állomásait. A csipkefi- nom csontfaragásokat Indiából hozta, az indiánfeies faragott oszlopot Dél-Amerikából. ugyancsak innét származik egy gyönyörű dísztál is. aranyosfényű, kékeszöld lopkeszárnvakból. Élmény is akad bőven, bár a legnagyobb kétségkívül 1967 nyarához fűződik — Véletlenül a hatnapos egyiptomi háború legelső napján érkeztünk a Székesfehérvárral, Szuezhez. A miénk volt az utolsó hajó, amelyik át akart kelni a csatornán, de szerencsére, még mielőtt megkaptuk volna az engedélyt. lezárták, tgy aztán a Vörös-tengeren maradtunk, meg kellett várnunk, amíg a délnyugati monszun megszűnik az Indiai-óceánon. Csak október végén indulhattunk el. s decemberig eltartott, amíg felértünk a Földközi-tengerre, megkerülve Afrikát. Ez főleg azért volt izgalmas, mert ilyen kis hajó — magyar hajó —, a felszabadulás után először tett meg ekkora és nem is veszélytelen utat. Annyit jómagam is tudok, hogy Afrika déli csücske, a Fokföld, egyike a legnehezebben hajózható részeknek. — Ez így van. ezért is nevezték el a tengerészek a Jóreméhy- ség fokának, vagy Vihar-foknak, de nekünk szerencsénk volt, jó időt fogtunk ki. Melyik útvonalát szereti a legjobban ? — A Dél-Amerikába vezetőt. A Kanári-szigeteknél, mintha borotvával elvágnák a tengert, tükörsima. Ez a legszebb része az Atlanti-óceánnak. Mit tart a legnagyobb ellenségének? — Minden tengerész két dologtól fél. a ködtől éS a hajótűz- töl. Hiába mosolyog, ha kigyullad á rakomány, a' tenger kellős közepén szénné éghet a hajó. Láttunk ilyet, nem is egyet, rettenetes volt A ködben is okosabb, ha az ember nem bízza magát a műszerekre, hanem lehorgonyoz és dudál, adja a jelzéseket. A passzátszelet nem lehet lekésni Hogyan lett tengerész? — A nagyapám uszálykormányos volt. apám is hajózott, én is talán előbb tanultam meg úszni. mint járni. Hiába várnék tőle nagy szavakat. nem ragadtatja magát költői túlzásokba. A víz. számára pontosan az. ami a pilótának a levegő, az autósnak az úttest. Szerinte a hajózás szakma, tudomány, nem pedig turisztika, vagy vadregényes képzelgés. Nem is marad meg a hajón sokáig az, akit a kalandvágy, vagy a nagyobb kereset reménye sodort a hullámzó vizekre. Az újságokban kiszínezett tengerész-szenzációkat is fenntartással fogadja. Legutóbb például egy amatőr világjáró jelöltről olvasta, hogy azért kellett visszafordulnia, mert lekéste a passzátszelet. — Ilyen nincs, mivel az délkeleti és az északkeleti passzátok állandó szelek. Ezzel ugyanúgy számolni kell a tengerészeknek, mint pédául a különféle állandó áramlatokkal, az Agulhas-áram- lattal. amely Afrika legdélibb csücskéig terjed, a Kanári-áramlattal, vagy az egyenlítői Bengé- la-áramlattal Huszonöt év alatt milyen változások történtek a magyar tenger- hajózásban? — Mondjam azt, hogy kezdetben még vödörrel húztuk fel a vizet a fedélzetre, ma pedig a trópusokon közlekedő, mélytengeri hajóinkon klímaberendezések működnek, az Advn és a Petőfin. uszoda is van. 1—2 ágyas kabinokban helyezzük el a személyzetet és sokat javult az élelmezés. A tengerész munka nem lett könnyebb, de a kulturált, korszerű környezetben mindenesetre elviselhetőbb. A tengerészéletben az a legrosszabb. hogv hosszú hónapokra elszakadnak a családjuktól. Hogyan szereznek tudomást mégis az itthon történtekről? — Levelezünk, bár sűrűn előfordul. hogy csak nagy késéssel kapjuk kézhez a hazulról küldött leveleket. Ennél gyorsabb a rádió. naponta összeköttetésbe lépünk a központtal, és ff a fontos családi üzeneteket, vagy egy- egy meccs credmém - ’-'kopogják nekünk. Most éppen azon töröm a fejemet, hogy felállítunk a t^jon egv Petőfi -rádiót, amely leadná az itthonról, rádión kapott híreket... dg; ^'.inopjsofeat-;ejg9 készülhetnénk egymással, meg ami a jíáw^JfefiBíéte teb.etr nénk, hogy aznap mit főz a szakács? Japánba tart a Petőfi A gondolatai már a hajón járnak. Hamarosan indul Rotterdamba. ahol átveszi a Petőfi parancsnoki tisztét. A távol-keleti kikötőket útba eitve Japánba tartanak. Mi foglalkoztatja most, a 3—4 hónapig tartó nagy utazás előtt? — Egy ekkora utat alaposan elő kell készíteni. Gondoskodni kell több hetes üzemanyagról, térképekről. szakkönvvekről. személyzetről. védőoltásokról, már most számításba kell venni, hogy milyen merüléssel haladhatunk, hol veszünk fel útközben üzemanyagot, mit és mennyi élelmet pakoljunk be? Havonta 700—800 kiló hús fogy a hajón. 1200 tojás, 30 kiló kávé. 2 mázsa alma. Naponta 12 kiló kenyeret sütünk, természetesen a hajón, még vil- lanydagasztónk is van. Az ivóvíztankunk 80 tonnás, de szükség esetén a tengervízből is tudunk édesvizet előállítani, naponta 15 köbmétert. ' A beszélgetés a késő éjszakai órákba nyúlik, számomra rendkívül érdekes, tanulságos, pedig egyetlen szó sem hangzott el a viharban kiállott veszedelmekről, igazi, hajmeresztő tengerész kalandokról. Végül csak elmeséli egyik élményét, erre azért büszke. mert kapitány létére távgyógyításból is jelesre vizsgázott. — Egy alkalommal elindultunk Bombayból és az egyik fiú rósz- szül lett. Orvos nincs a hajón, ezért azonnal szikratáviratot küldtem a MÁV-kórház főorvosának:. leírtam a tüneteket és azt, hogy szerintem vesegörcsei vannak. A főorvos is elkészítette a diagnózist, ő is hasonló következtetésre jutott és táviraton megadta. hogy milyen gyógyszereket alkalmazzunk A különös gyógyászati tanácskozás a fiú gyógyulásával végződött. A látnivalókra egy peícig sem gondol. Nem a táj. az utazás, hanem a kitűzött feladat, a hajó a rakomány és a rábízott emberek sorsa foglalkoztatja. Szerinte nagy különbség, hogy ki mit tart fontosnak. Azt. hogy hová megy, vagy hogyan jut el odáig? De talán mégis vannak olyan pillanatok. amikor a hivatásának nemcsak a felelősségét érzi át, hanem a szépségét, örömét is? Válasza rövid, de szívből jö- vően őszinte: — Az a legjobb érzés, amikor az ember baj nélkül megérkezik egy k kötőbe... Vad "'v •" , HUNGAROPLAST 75 22 országból 200 vállalat Az idén április 22—27. között rendezik meg Budapesten a hetedik HUNGAROPLAST nemzetközi műanyagkiállítást. A 20 ezer négyzetméternyi területen 22 ország több mint 200 vállalata állítja ki termékeit. A szocialista országok közül az NDK, a lengyel, a jugoszláv, a csehszlovák és a bolgár műanyagipar mutatkozik be. A 150 külföldi cég között olyan amerikai, spanyol, dán, finn és svéd vállalatok is vannak, amelyek első ízben mutatkoznak be Budapesten. Szinte valamennyi nagyobb nyugat-európai vegyipari vállalat és világcég képviselteti magát a HUNGAROPLAST ’75 kiállításán. A különféle vegyipari, műanyag- ipari alapanyagok, félkésztermékek mellett műanyag bútor és játékbemutatót is megtekinthetnek a látogatók. Újdonság a szögletes lépcsős műanyag fürdőkád, a vasalható ragasztó, a fémeket helyettesítő műanyag. A hazai műanyagipari és műanyagfeldolgozó üzemek közül említést érdemel a székesfehérvári Bútoripari Vállalat, amely már termékeinek több mint 90 százalékát műanyagból készíti. Nagy jelentőségű a dunaújvárosi 26. számú Állami Építőipari Vállalat új eljárása: olyan anyagokat kevernek a házgyári panelekbe, amelyekkel tetszetős, színesfalú és változatos külső burkolatú házgyári lakóépületek készíthetők. Nagy teret kapnak a kiállításon a nyugati cégekkel kooperáló, együttműködő hazai vállalatok is. Hiszen olyan technológiákat, gyártási eljárásokat vesznek át, amelyek komolv deviza-megtakarítást eredményeznek. Ilyen céllal működik együtt külföldi cégekkel a Polimer Szövetkezet, a Fővárosi Műanyagipari Vállalat, a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet, a Pest megyei Műanyag Játékáru- és Tömegcikkipari Vál. lalat — hogy csak néhányat említsünk. (KS) A tanácsi útfenntartás eredményei, gondjai III. Döccenők és újabb feszültségek Tudatosan nem tértünk ki előző írásainkban a kalocsai járási útfenntartó szervezet tevékenységére, ugyanis véleményünk szerint ezzel külön kell foglalkozni. A kalocsai járásban 1524,7 kilométernyi út tartozik a tanácsok felügyelete alá. Ebből a meglehetősen hosszú úthálózatból. mindössze 77,4 kilométer a kiépített. Különösen sok a külterületi földút, összesen 1157,7 kilométer. A kalocsai járási útfenntartó szervezet eredményei közül gazdaságosságával kiemelkedett az 1973-ban Hartán, a kísérleti mechanikai stabilizációs útépítés, ahol az olcsón rendelkezésre álló dunai homokos kavicsot használták fel erre a célra. Akkor, de jelenleg is lehetőség nyílna az olcsó helyi anyag felhasználásával a Duna menti településeken az utcák burkolatát ’megfelelő minőségben elkészíteni. A kalocsai járásban tehát közel van az útépítéshez, stabilizációkhoz szükséges nyersanyag, s a megyei tanács illetékes osztálya is úgy ítéli meg, hogy a járási hivatal vezetői, a műszaki osztály irányító tevékenysége az útfenntartó szervezettel való törődése jó. Alapvető gond azonban, hogy kevés az út-híd fenntartására a költségvetési előirányzat. Példa erre, hogy 1974-ben a járás rendelkezésére álló 7 millió 899 ezer forintból csak egymillió 200 ezer forintot juttattak az útfenntartó szervezetnek. Ez nyilvánvalóan olyan helyzetet teremtett, amely nem szolgálta a jobb gazdálkodást, az útfenntartás, karbantartás céljait. A járás országgyűlési képviselőjével történt beszélgetés során megtudtuk, hogy főleg a Duna menti •községek lakói panaszkodnak a bel- és külterületi útjaik állapotára. Ugyanakkor a megyei tanács lehetőséget teremtett arra, hogy a községek erre a célra előirányzott összegeit a járási hivatal koncentrálja. Tudomásunk' van arról, hogy ez nem egészen így történt, s talán ezért is nagyobb a lemaradás a kalocsai járásban. Szükséges lenne tehát, hogy a járási hivatal éljen a lehetőséggel és biztosítsa az útfenntartó szervezet kapacitásával arányos anyagi fedezetet. A tanácsi úthálózat fejlesztésének, fenntartásának gondjai, feszültségei sajnos, nem csökkentek, de tovább növekedtek. A belterületi úthálózat hossza a családiházas telekosztásokkal tovább bővül, s ezeken a helyeken az útépítés igen mérsékelt ütemével számolhatunk. Az elért eredmények ellenére a tanácsi utak műszaki állapota — éppen az alacsony hitelkeret és az áremelkedések miatt — nem éri el a követelményeknek megfelelő szintet. Az 511 kilométer kiépített úthálózatból 50 kilométer már igen elavult, korszerűtlen, burkolata teljes átépítésre szorul. A megye tanácsi, úthálózatán levő 208 hídból 101 csupán egy—öt tonna teherbírású, szerkezete elavult, romos, s már nem bírják el a korszerű mező- gazdasági gépeket. A feszültségek további forrása, hogy a fenntartási költségvetés előirányzatai alatta maradnak a műszaki állapot és a KPM normatívái alapján számított igényeknek. Miután a legszükségesebb útfenntartásra szánt összegnek mintegy kétszeresére volna szükség, ilyen mértékű költségvetési keretszám emelésére nem lehet számítani; A megye útépítésének, karbantartásának helyzetét befolyásolja az is, hogy nagy távolságra van a kőbányáktól, az átlagosnál nagyobb szállítási költségek pedig szintén hátrányos helyzetét teremtenek. Ezért különösen nagy jelentősége van a hatékonyság fokozásának, az anyagi erők koncentrálásának, s az útfenntartó szervezetek jobb kihasználásának. Ehhez kapcsolódik, hogy a 10— 16 fővel dolgozó szervezetek évente 700—1500 kilométer úthálózat fenntartását végzik, s ezért indokolt lenne mérsékelt létszámfejlesztésük, ami a meglevő gépkocsik jobb kihasználását is elősegítené. Gémes Gábor Sebhely az apa karján Véget ért a tévéműsor, a Ku- tucz" család lefekvéshez készülődik: a mama ágyaz, a papa borotválkozik a fürdőszobában. Tizenkilenc éves fiuk, Laci is pizsamába bújt már, de még nem álmos, lapozgatja a szobájában az egyik tankönyvét. Szakközép- iskolába jár Budapesten, tizenkilenc évesen, ugyanis az általános iskola után először kitanulta a műszerész szakmát. A hétvégeket többnyire itthon tölti Kecskeméten. — Ha van kedved, reggel elmehetünk az uszodába — nyit be hozzá a papa, Kurucz János, félmeztelenre vetkőzve. — Menjünk — fogadja el az ajánlatot Laci, s tekintetét a könyvről apjára emeli. Fiúi büszkeséggel néz az ötvenegy éves férfi széles vállaira, s arra gondol, hogy ennyi idős korában bizonyára még ő is ilyen energikus, fiatalos lesz majd. — Apu, az a forradás, ott a jobb karodon, mitől is lett? — kérdi, s feláll az asztaltól, hogy a felfedezett heget szem ügy re vegye. — Meséltem mór. Megsebesültem. v — A háborúban? — Ott. — Nem emlékszem, hogy mesélted volna. Kérlek, mondd el, hogy történt. Kurucz János egy darabig sza- bódik, hogy álmos, halasszák holnapra a történet elbeszélését, de aztán enged fia kérésének. — Mikor ezt a sebet kaptam, két évvel voltam öregebb, mint most te vagy. Negyvennégy októberének első napjaiban vonultam be katonának a pápai repülőtérre. Tudod, hogy fiatal koromban sportoltam, azért vittek ejtőernyősnek. Gyorsított tempóban képeztek ki bennünket, hogy minél előbb bevethessenek a szovjet csapatok ellén, akik akkor már a főváros kapuján kopogtattak. Repülésre, persze, nem került sor, gyalogosként vitték alakulatunkat az északi frontra. A századunkat nem sokkal karácsony előtt Ipolyság községbe vezényelték, ahol német egységek is tartózkodtak. Az egyik ködös este kint kuksoltunk a védelmi állásban, és egyszercsak hangszórókat hallunk a szovjet vonalak irányából: Magyar katonák! Ne harcoljatok! Gyertek át hozzánk! Új magyar hadsereget alakítunk és segítünk a szovjeteknek a fasiszták kiűzésében. A háború után igazságos, népi Magyarországot építünk fel. — Olyan magyarok beszéltek a hangszóróból, akik már átálltak a szovjeté írhez. Volt két jó bajtársam, az egyiket, a mátészalkait Skórián Imrének hívták, a másikat Bársony Józsefnek, ö Egerből származott. Amikor leváltották a szakaszunkat és bevonultunk a pihenőhelyre, hárman összedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy átszökünk. Skóriánék titokban beavattak még a tervünkbe két- bárom megbízható embert, s azok azt mondták, hogy ők is velünk tartanak. Karácsony este sikerült .baj nélkül átjutnunk. A tüzelőállásunktól 3—400 métert haladtunk előre kúszva, meg szökellve, s egyenesen a szovjetek karjai közé futottunk. Lefegyvereztek mindannyiunkat, majd a parancsnokságra vittek. Tíz-tizenkét nap múlva magyar elvtársak jöttek hozzánk, s elmondták, hogy Debrecenben megalakult az ortszág új kormánya, és új hadsereget is szerveznek a németek ellen. Mi az elsők közt jelentkeztünk. Így kerültem Debrecenbe, a Pavilon laktanyába, átképzésre. A hatodik honvéd gya- loghadcsztály 11/1-es könnyű tüzérosztályába osztottak be, mint őrvezetőt. 1945. március 4-én felesküdtünk a fasizmus elleni harcra, és elindultunk az ország nyugati része felé. Azt a feladatot kaptuk, hogy számoljuk fel a németek szétszórt csoportjait, nehogy a szovjetek előrenyomuló első vonala mögött összegyülekezzenek, és hátba támadják a felszabadító csapatokat.-— A németek sebesíiettek meg? — Igen, az első összecsapásnál. Amikor Körmendnél átléptük a határt, néhány órai menetelés után azt a parancsot kaptyk szovjet részről, hogy egy szakasz tisztítsa meg a tőlünk 5 kilométerre, délre fekvő erdőt a benne rejtőző németektől. A mi szakaszunkat küldték. Bekerítettük az erdőt, s óvatosan fától fáig ugrálva szűkítettük a kört. Aztán eldördült az első lövés, és három óra hosszáig szinte .szünet nélkül szóltak a fegyverek. Végül a németek kitörésre szánták el magukat, éppen abban az irányban, ahol én is térdeltem egy fa mögött. Gránátokkal akartak maguknak utat nyitni, de nem sikerült. Elfogtuk mind, aki életben maradt közülük. A fülsiketítő gránáttűzben egyszer csak érzem, hogy a jobb felső karomba belemar a fájdalom. Egy szilánk volt. Odakapok, odanézek, már folyik a vérem végig a karomon. Hát így történt. — Kórházba vittek? — Nem volt olyan súlyos a seb, bekötöztek, és mentünk tovább. Még jó néhány ilyen csete■ | • II • Kurucz János, a Fémmunkás művezetője ma munkásőr- rajparancsnok. Kitüntetéseit a haza védelméért és kiváló munkájáért kapta. után, 1946 áprilisában itthon Magyarországon, az almásfüzitői tim- földgyárnól is akadt dolgom fasisztákkal. Az egyik éjszaka jelentették az őrök, hogy a Duna felől egy csoport közeledik. Diverzánsok voltak, akik meg akarták semmisíteni a szakaszunk védelmére bízott gyárat. Akkor már én voltam a parancsnok, azonnal riasztottam az embereket. Parázs tűzharc kerekedett, ami azzal végződött. hogy elmenekültek a diverzánsok. Nem ez volt az egyetlen próbálkozásuk a gyár felrobbantására. Ez után az eset után jutalomszabadságot kaptam. Itthon már megindult az élet, jó lett volna maradni. Mikor újra visszamentem a hadseregbe, azzal fogadott a parancsnokom, hogy javasoltak a tisztiiskolára, mert akkor már tagja voltam a kommunista pártnak is. őszintén megmondtam, hogy én az üzemet szeretem, lakatos vagyok. Leszereltettek. Itthon Aszódi Lipót ládaüzemében kaptam üzemlakatosi állást, majd a repülőtér újjáépítésénél dolgoztam. Később ejtőernyős oktató lettem a Magyar Szabadságharcos Szövetség felkérésére. Es már húsz éve lesz lassanként, hogy a Fémmunkás gyárba kerültem .. . — No, szervusz fiam, jó éjszakát! — fejezi be az emlékezést Kurucz János, s magára hagyja Lacit. , . A fiú üldögél még egy darabig, a tankönyv mellett, aztán lefekszik, elalszik. Azt álmodja, hogy erdőben van, egy fa mögött tér- del, vállához szorított puskával, és egvre csak tüzel...
