Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

1975. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 „Mi dolgunk ezen a Földön?” „Nem várok én dicsőséget s díjat Munkáimért... Kötelességet ingyen tenni kell, s kötelesség munkálni a honért.” (Petőfi Sándor) — Miről ismeritek meg a jó hazafit? Hogyan egyeztethető a hazafias érzelem, a szocialista in­ternacionalizmussal? Kiből lehet és hogyan a hét­köznapok forradalmára? A kérdések szinte kivétel nélkül, mind elhang­zottak a forradalmi ifjúsági napok pezsgő légkörű fórumain és két dolgot azonnal elárultak. Az egyik, hogy fiatalságunk nagy része nincs egészen tisztá­ban a mostanában sűrűn használatos fogalmakkal, illetve a jelentésüket még csak meg tudja fejteni, ám gyakorlati, mindennapi alkalmazásuknál ta- . nácstalan. Viszont az őszintén nyilvánosságra ho­zott kérdések azt is mutatják, hogy a téma érdekli őkét, kívánják, sőt el is várják a tájékoztatást, amely kivezetné őket a meddő vitákból a hasznos és buzgó cselekvés tágas mezejére. A középiskolások például élénken érdeklődtek, hogy a rosszul tanuló diák lehet-e jó hazafi? A ki­tűnő bizonyítvány egyúttal hazafiságból, forradal- miságból is jelesre vizsgáztat-e? Érezni-lehetett, maguk sem tudják, mit várnak tőlük a felnőttek, kitűnő osztályzatokat, vagy „nagy” romantikus tet­teket? Mi a legfontosabb teendőjük a tanuláson kívül? Odáig rendben van, hogy parkosítanak, tár­sadalmi munkát végeznek, olvasnak, előadásokra járnak, de azt is őszintén. bevallották, néha un­ják á hivatalos rendezvényeket. Mi tagadás, nagyon sokból hiányzik is az él­mény, a kötetlenség varázsa, va­gyis mindaz, amire a mai fiata­loknak feltétlenül szükségük van, hogy megértsék és érezzék: közük van mindahhoz, ami volt, van és ’ - .V. 'k> ■ , lesz ebben az országban. Nem vi­tás, nehezebb helyzetben vannak, mint elődeik, ez a bizonytalanság, élményszegénység, illetve az ez utáni szomjúság tükröződött, a megyei fórumok tanácskérő hoz­zászólásaiból is. Arra hivatkoztak, hogy a nagy történelmi sorsfordulókon adva voltak a társadalmi jelentőségű, nagy feladatok. Petőfiék a sza­badságért harcoltak, a Magyar Tanácsköztársaság, történelmünk­ben először teljesítette a tömegek forradalmi követeléseit, a felsza­badulás után pedig egy közös cél egyesítette az embereket: vasút, villany, kenyér kellett az ország­nak. A hídépítés, romeltakarítás, országépítés nagy lendületében mindenki talált magának való, boldogító feladatot. Mára ez a korszak lezárult és a romantikus elképzelések helyé­be egy reálisan forradalmi maga­tartás kialakításának az igénye lépett.. A mostani fiataloknak szá­mot kell vetni azzal, hogy a for­radalom nem barikádharc, nem egyetlen, látványos nagy csele­kedet, hanem életmű, ami a hét­köznapok szürke tégláiból épül ugyan, de elkötelezett felelősség­gel, tartós szilárdsággal. Petőfi sem attól lett forradalmár, hogy elszavalta a Talpra magyart, ez csak egyetlen, méghozzá vitatott részlete volt, a cselekvő, erős egyéniségű költő gazdag életmű­vének. vennék ezeket a csak látszólag jelentéktelen dolgokat, esetleg maguktól is észrevennék, hová kell a „tüzet irányítani”, hol te­remne dicső babért a fiatalos hév és a mindenáron teret sür­gető tenniakarás? Az is igaz, hogy a felnőtteknek is többet, ér­tőbben kellene foglalkozniuk ez­zel a témával. Ügy láttam, hogy még a fórumokon sem kaptak minden esetben megnyugtató, se­gítő választ kérdéseikre, pedig el sem mondták valamennyit. És ez újból meg újból aláhúzza a felnőttek irányító, nevelő szere­pének fontosságát. Nem elég megtanítani a fiatalokat pusztán a fogalmakra. Hiába tudják, hogy elméletben mit jelent az inter­nacionalizmus, a szocialista íor- radalmiság, amikor azt látják, hogy az idősebb generáció sem mindig veszi komolyan azt, amit hirdet. A népek összefogását di­csőítik hivatalból és otthon szél­sőséges nacionalisták. A fiatalok éles tekintetét az sem kerüli el, ha a szülők otthon szidják a fő­nöküket, előtte meg földig ha­jolnak, vagy amikor a „nagyok” önzetlenségről, becsületről szóno­kolnak, miközben szemrebbenés nélkül élvezik a jogtalanul szer­zett anyagi előnyöket, ők még fia­talok, nincs széles áttekintésük, nem tudnak különbséget tenni a környezetükből kiszűrt rossz és a társadalmi méretekben felhal­mozódó jó között. Ezt is meg kell magyarázni nekik, erre is meg kell tanítani őket. Csakis így, ezen a módon le­het fiataljainkkal megértetni, leginkább a saját példánkkal be­bizonyítani, hogy a bátorság, a becsület nemcsak harctéri erény, hanem elengedhetetlen, fontos része mindennapjaink forradal- miságának. Állandóan égő tűz, amely nem engedi kihűlni az em­ber legszebb, legigazabb érzéseit. És pontos, félreérthetetlen vá­laszt ad arra a kérdésre, amely oly sokszor felvetődött a forra­dalmi ifjúsági napokon: „Mi dol­gunk ezen a Földön?” Ami a jövőt, a miénket és az övéket illeti, mindenesetre nyu­godtak lehetnek. Van helyük is, dolguk is. Méghozzá nem is ke­vés !... Vadas Zsuzsa Fotó: Kotroczú István — Mégis azok voltak a nagy idők! — sóhajtották közbe nem egyszer a viták résztvevői, akik­nek fiatalos képzelete érthetően, a nemes és nagyszabású küzdel­mek ábrándképét kergeti, színez- geti. Szívük szerint talán nyom­ban megfújták volna az összes kürtöket, hogy bizonyítsák: van bennük erő, odaadás a világjob­bító küzdelemre. Most, utólag mondanám el nekik, hogy har­colni ma is lehet, és sokfélekép­pen. Néha önmagunkkal. Lukács György például azt fejtegette egyik írásában, hogy az emberek naponta kockáztatják életüket egyetlen percért, amikor fejveszt­ve ugrálnak a mozgó járművek­re, de ahhoz nem elég bátrak, hogy a sarkukra álljanak, ha visszaélést látnak, munkatársaik érdekeit sértő dolgokat tapasztal­nak. A kecskeméti szoborrongálók bátor ,leleplezői szocialista haza­fiságból is kitűnő osztályzatot ér­demelnének. Azok a bejáró diá­kok pedig, akik puszta szórako­zásból, unaloműzésből kitépik a vasúti kocsik villanyégőit, felha­sogatják az üléseket, törnek-zúz- nak amerre csak járnak, talán maguk sem tudják, hogy önma­gukban végzik a legnagyobb pusztítást. Széttépik, lealjasítják azokat a kapcsolatokat, amelyek ehhez az országhoz, ennek az országnak az alkotó közösségé­hez fűznék őket. Mert mit lehet várni később is attól a fiataltól, aki nem becsüli mások munká­jának értékét, u köz vagyonát, ami nem egy-két kiváltságosé, ha­nem valamennyiünké? A mi mun­kánk hozta létre, mi magunk él­vezzük, illetve élveznénk, ha né­hány éretlen fiatal nem rombol­ná a közvagyont és nem veszé­lyeztetné ezzel a többi, rendes be­csületes fiatal jó hírét is. Sok félreértést lehetne tisztáz­ni, ha a fiatalok komolyabban Energiatakarékosság a termelőszövetkezetekben (Folytatás az 1. oldalról) KENDŐZETLENÜL Ültessünk orgonafát Elmondhatom, hogy nyugodt lélekkel írom ezt a cikket, hi­szen amennyiben nincs igazam, az sem az én hibám, vagyis ne­kem, személy szerint feltétlenül igazam van. Tudom, meglehető­sen bonyolult' így ez a beveze­tő * mondat, de azonnal megma­gyarázom miről van szó. Ugye­bár a tavaszról mindenkinek tu­domása van, még azoknak is, akik netán nem rendelkeznek hobby-földdel, kiskerttel, a ház körüii egy-két négyszögöl virág­ágyással. De ki vitatná, hogy sokan vannak viszont akik „gaz­dálkodnak”, csak úgy városia­sán, tehát néhány fát, bokrot gondoznak. A megöregedett fák helyére szeretnének az emberek újat, frisset, esetleg más fajtát ültetni. Erre valóban nagyon sok lehető­ségük van — ha gyümölcsfára gondolnak. Csakhogy a gyü­mölcsfákat metszeni, permetezni kell, s ezt már nem minden „törpebirtokos” vállalja szívesen, inkább virágot, díszfát ültet he­lyette. Ez viszont nem olyan egyszerű, mert amíg rózsát min­den színárnyalatban és mennyi­ségben kaphat a kertbarát, ad­dig például a lábát lejárhatja orgonacsemetéért, főleg akkor ha még válogat is nemcsak li­lát, hanem fehéret is szeretne ültetni. Kecskeméten ez már- már lehetetlennek látszik. Lehet,1 hogy van valahol a vá­rosban, de erről nem tud a la­kosság. Hiába böngészi az új­ságokat, mert ilyen hirdetést nem talál, ellenben kínálnak* különleges drága dísznövényt, amely száz négyzetméteren óriási bevételt hoz. Nem talál az olvasó azonban akáccsemeté*- ket, amelyeket a háza elé ül­tethetne. hársfát, platánt, ju­hart pedig a föld alól sem ké­pes szerezni, nem is beszélve a szelídgesztenyéről. Igaz,- hogy van alma-, barack-, meggy- és egyéb fajta csemete, de aki tejet szeretne inni, annak ne kínál­janak fröccsöt. Mondhatja valaki, hogy Kecskemét kornyéke tele van különböző faiskolákkal. Ez va­lóban így van, de azokon a he­lyeken hiába érdeklődik az em­ber orgonafa iránt, mert nem foglalkoznak vele. Mást ajánla­nak helyette — a már említett gyümölcsfákat. Olyan ábrándot aztán már hiába is forgat a fe­jében a kiskerttulajdonos, hogy labdarózsát, jázmint ültet, ne­tán • buksztíSbbkrot -telepít az udvarára, esetleg pünkösdi ró­zsát Virágozhat ki a néhány négyszögölnyi, területen. Pedig ezek úgynevezett „klasszikus’ virágok, népdalokban számla lanszar előforduló és igen szép növények. Miért nem lehet kap­ni ezekből? Valahol biztosan lehet, de nincs mindenkinek módjában, hogy az ország ösz- szes kertészével levelezzen, utaz­gasson, járja a megyéket, váro­sokat. Üjra hangsúlyozzuk: lehet, hogy Kecskeméten szintén kap­ható mindaz, amit felsoroltunk, de nincs propagandája, nem tudnak róla az emberek. S ez annyit jelent számunkra, hogy nincs. Többet kellene törődni az effajta ellátással, mert igényel­jük a szép, virágos udvart, a kellemes környezetet. És sze­retjük azt a dalt is, amelyik így kezdődik: „Tavasz van, az or­gona virágzik...” De tessék megmondani, hol virágzik az az orgona? —dorgál— szövetkezeteknek, jelentősen elő­segítheti a takarékossági tervek megvalósítását, az ésszerű anyag­felhasználást, az energiagazdálko­dás javítását. Ide tartozik a már említett szakemberháttér is. A bácskai körzetben a termelőszö- vekezetek 60 százalékában alkal­maznak gépészmérnököt az egye­sülések óta. Szükséges megjegyez­ni, hogy az országos átlag 12—15 százalék. A tervekben lényeges helyet foglal a villamos energiával, vala­mint a folyékony energiahordo­zókkal történő ésszerű gazdálko­dás. A különböző vegyianyagok­A haza ünneplőben A Hazai esték döntője sem múlt el vita nélkül. A bizonyta­lankodó zsűri tagjai a furcsa helyzeteket teremtő szeszélyes já­ték véletlenjei olykor jószívű pontokhoz juttatták egyik-másik csapatot. Az indokolatlan előny hamar felborzolta a többiek ide­geit. Ki emlékszik ma már a ko­rábbi adásokat követő szópárba- jokra. a vesztes kesergéseire7 Maguk az érdekeltek sem! A kö­vetkező fordulóban talán nekik kedvezett a szerencse, hozzájuk volt elnézőbb' a játékvezető, ke­gyesebb a közönsJéa Feledtük egyik-másik riporter kedves su­taságát, a gyanúsan jól sikerült rögtönzéseket, feladatmegoldáso­kat. A sorozattal a televízió mél­tóan emlékezett hazánk felsza­badulásának 30. évfordulójára. Ország-világ láthatta, hogy a ki­választott húsz város örvendetes gonddal küszködött: mit mutas­son be múltjának és jelenének értékei közül. A nézők és a mű­sor színvonalának a szerencséjére általában sikerült túltenni magu­kat a bőség zavarán és megta­lálták a sajátost, a jellegzetest. Vitray Tamás újat kereső, a televíziózás lehetőségeit szüntele­nül tágító szenvedélye ismét ma­gával ragadta a népes munkatár­si gárdát, mindenekelőtt a leg­fontosabb ötletgyáron partnert, Liszkav Tamást. A kívülálló úgy érzi, hogy kölcsönösen ösztö­nözték egymást, mindketten vet­ték a labdát. A játékos versengésben ezúttál a jelzőn volt a hangsúly; ebből adódtak a már említett kisebb ci- vódások. zsörtölődések. A műsor frissesébe, változatossága a szer­kesztőket igazolta. Hasonló akcióval ne várja meg a televízió az újabb időszerű év­fordulót. Lehet, hogy már készül a két Tamás valamilyen vetélke­dősorozatra 7 Biztatásul: egy országos méretű villanyszavazás is a játék sikerét igazolná. Van rá egy húszasom. Gratulálunk a szegedi főisko­lásoknak a jó szerepléshez. A Kecskemét—Szombathely vetél­kedő egyike volt a legérdekesebb játékoknak. Hétköznapi bosszúságok Nagyszerű műsor körvonalai, lehetőségei bontakoztak ki a Hó­kal, műtrágyával történő takaré­kosságot a termelési technológiák pontos betartásával, folyamatos talajvizsgálatok alkalmazásával tervezik megoldani. A párt XI. kongresszusának határozata kimondja: „... az ener­giahordozók növekvő felhasználá­sa és a nehezebb beszerzési fel­tételek miatt fokozott gondot kell fordítani a takarékosságra”. Célszerű tehát ha a mezőgaz­dasági szövetkezetek figyelemmel kísérik az év folyamán az anyag­felhasználást, és egyeztetik a ta karékossági tervben megjelölt in­tézkedésekkel. végi hajrá legutóbbi adásán. Ren­dezője, szerkesztője, riportere ha­lás témát talált: a kipusztíthatat­lan emberi butaság, ügyetlenség vadhajtásait gyofnlálják. Az élet apró dolgaiban is kívánatos érte­lem országos méretű meója lehet. A józan észt hívja szövetségesül, mozgósítja a hétköznapi gyarló­ságok ellen. ^ Csúfolódik inkább, mint ha- • ragszik, ironizál, s nem fedd, ok­tat. Ezért hat! Kitűnőek Aba Iván gyűjtései, s elszomorodva derültünk a ..kiváló áruk fóru­mán”. Az élve ..eltemetett” öreg néni megpróbáltatásai mindenkit megdöbbentettek, noha a riport stílusa, szerkezete elmaradt a kü­lönleges téma lehetőségeitől, kí­vánalmaitól. s nem vette figye­lembe a képi környezetet. Akkor lenne igazán jó a Hóvé­gi hajrá, ha a körítést (slágerek stb.) elhagyná és a hónap szatiri­kus leltára lenne. Municiórul gondoskodunk. Szovjet emberek Külön-külön is élveztük az APN szovjet hírügynökség film­jeit. Jól tette a Magyar Televí­zió, hogv egy csokorba kötve ér­zékeltette tevékenységük sokszí­nűségét. A „Hogy érzi magát- elvtárs?” és a „Tyűmen — Szi­béria kincsesháza” adott most a legtöbbet a nézőknek. Az első azt bizonyította, hogy mi minden rejtőzik az emberekben; mennyi energia, vágy a barátságra, az alkotásra. A másik is a munkál­kodó ember himnusza, noha té­mája szerint egy mérhetetlen nyersanyagkincsű földrésznyi te­rület bemutatására vállalkozott. Táncos garaiak A garai táncosok viszonylag kevesebbet lépnek a nyilvános­ság elé. mint a kalocsaiak, ér- sekcsanádiak vagy éppen a her­cegszántói együttes. Á garai cso­port kevesebb sikerrel büszkél­kedhet. mint az említettek. A magyarországi néptáncok- sorozat célja nem betanult mű­sorszámok lefilmezése: eredeti néphagyomány megörökítése. A több nemzetiségű Gara község la­kói tudnak — láthattuk — és szeretnek táncolni. A bevezető, a rendező, az operatőr teljesítmé­nye méltó volt az ügyhöz, az eseményhez H. N. KÉPERNYŐ Űj újságolvasók a kiskőrösi tanyákon — Kerüljenek már beljebb, no! — Köszönjük, igazán, de tán jobb most idekint. Olyan szép idő van. Áldás ez a napsütés. — De hát azért mégis. Ne vi­gyék már el az álmunkat. Biz­tosan régen jártak már tanyá­ban. — Az bizony igaz, csaku­gyan ... Hát ha nem tartjuk fel nagyon magukat. — Már hogy ne jutna idő ven­dégre. Nem olyan sok jár ab­ból errefelé!... Asszony! Egy kis harapnivalót hozzál már. Gondolom, megkóstolják a bo­runkat, — nem utasítanak visz- sza egy pohárkával... Vessük meg az ágyát néhány falatká­val ... Kiskőrös határában — Erdő­teleken, meg a ritkábban lakott tanyavidéken — sok-sok hglyen részesült hasonló fogadtatásban a MEHIV (Megyei Hírlapterjesz­tő Vállalat) négy szervezője, a helyi hírlapfelelős és egv kül­területi kézbesítő — március 13—14-én. Aztán, amikor már vendég, s házigazda részéről jobban meg­eredt a beszéd, ilyen mondat­váltásokra is sor került. — Javultak-e a postai kéz­besítési viszonyok, amióta az it­teni tanyáknál is felállították a postaládákat? — Ó, most már nagyon jó a helyzet. Levél, csomag, pénz­vagy akármilyen postai külde­mény rendesen, gyorsan kiér ide. Percre menetrend szerint jön a gépkocsi. Amikor érke­zünk érte menni, csak nyitjuk a ládát: benne a küldemény ... — Az újság is pontosan meg­jön? — Üjság ... Azt nem járatunk. ,— Nem? Azt hittük, hog' már ilyen jó a kézbesítés ... — Tudják, nem azért a pa; forintért |.. Meg szívesen ol­vasnánk egyszer-másseor újsá­got is, habár van televíziónk, rádiónk. Csak... senki nem kérdezte még tőlünk, rendel- : !nk-e •'ip" ” n lapc* De ki­bírtuk anélkül is, hiszen — mondom —, van tévé. — Azért abból csak ritkán látnak-hallanak Kiskőrösről, Bács-Kiskun megyéről helyi hí­reket, eseményeket. — Szó se róla, ebben is iga­zuk van ... ... Ilyen beszélgetések mellett persze több más mindenről is szó esett. Hogy élnek odakint, jó volt-e a múlt gazdasági esz­tendő — meg ilyesmi. Itt a pár órával azelőtt ellett kisborjút mutatta meg a gazda, amott a sertésállománnyal büszkélke­dett. Megint máshol á majorsá­got sétálták be a látogatókkal. Egy szó — mint száz: a ta­nyalátogatások eredményekép­pen összesen 105 új sajtóelőfi- zető iratkozott fel a szervezők blokkfüzetébe. Népszabadságból 13, Petőfi Népéből 40, Szabad Földből 14, Népszavából 6, — egyéb újságtermékből — képes­lap, hetilap, stb. — 32 példányt rendeltek A MEHIV-szervezők réjizéről kongresszusi. felajánlás volt ez a kísérleti akció. S mint látjuk, a szép sikeren túl — tanulság­gal is szolgált. Többszáz tanyá­ba betértek, s igazán csak egy­két kivétellel, alig kellett hosz- szabb rábeszélés, győzködés, hogy fizessenek elő valamilyen újságra. Nem jöttek el „üres ké zzel”. Különösen jelentős siker ez Kiskőrösön, ahol — jó ideje már — gyenge a pártsajtó olvasott­sága. A családok számához vi­szonyított százalék egyik legala­csonyabb a megyében. Amiben kétségtelenül szerepe lehet a rossz — belterületi' kézbesítési viszonyoknak. (Munkaerőhiány.) Jönnek, de méginkább mennek a hírlapkézbesítők, s mire meg­ismerhetnék az előfizetőket, máris leteszik a táskát. Emiatt rendre későn jutnak ki az új­ságok az előfizetőkhöz, de adó­dik úgy, hogy ki se viszi sen­ki azokat, mert nincs kézbesítő. A városi pártbizottság kérésére a Szegedi Postaigazgatóság is vizsgálódott, s ígéretet tett, hogy később — előreláthatólag év vél­gére — változtat a helyzeten. Ügy hírlik, szintén kísérletkép­pen, mivel precedens még nincs, a városban is a külterü­letiekhez hasonló postaládákat helyeznek el, ahová majd kéz­besítőkocsi viszi — vinné) — a lapokat. Természetes, hogy ripsz- ropsz megoldásra nincs mód, hi­szen mindennek kiadós költség­vonzata van. Ezt figyelembe véve is dicsé­retes a MEHIV-szervezők — Ormódi József, Inges János, Turcsány István, Rapcsák Jó­zsef — kezdeményezése. Ott kí­sérleteztek, ahol jók a kézbesí­tési viszonyok, azaz a tanyán. S tapasztalhatták, hogy a saj­tóterjesztés aranytartaléka min­den olyan terület is, ahová ed­dig nem mentek el szervezők. Arra is rájöttek, hogy helyiek nagyobb mérvű segítségére van ilyenkor szükség, mert a helyi körülmények ismerete fontom tartozéka az eredméhyességnek. Ügy látják, hogy érdemes folytatni a módszert, és tervük szerint az ősszel Kiskunhalason „kísérleteznek”. Majd — ha még lesz erejük hozzá — Kiskunfél­egyházán. De az már nem is kísérlet lesz talán. Tóth T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom