Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-30 / 100. szám

Lyka Károlyra emlékezve Lyka Károly, a jeles mű­vészettörténész pátriárkái kort ért meg. Kilencvenhat éves volt, amikor 1965. áp­rilis 30-án — most tíz éve — elhunyt. Életpályája ko­rokat, művészettörténeti pe­riódusokat ívelt át. A szá­zadvég magyar művészetét figyelhette ifjan, férfikorá­ban pedig a XX. század mű­vészeti törekvéseiről írhatott. S a felszabadulás után meg­koronázhatta hosszú pályá­ját: újabb alkotásokkal és elismerésekkel, Kossuth-díj- jal is kitüntették. A pontos lexikonadatok helyett hadd emlékezzem rá olvasmá­nyaim alapján. Nemzedékem egy részének ő volt ..a művészettör­ténész”. Talán kora és tekintélye homálvosította el szakmabeli tár­sait. Még gimnazistaként megvet­tem a „Magyar művészélet Mün­chenben” (1867—18961 című mun­káját. 1952-ben. Vannak képek, amelyek évtizedekig élnek emlé­kezetünkben. Máig sem felejtet­tem el Csók István Árvák című festményét. Vagy: Réti István Bohémek karácsonya című alko­tásának komor tónusát, a meg­világítás eredetiségét. Ezt Lyka Károlvnak köszönhetem □ □ □ S amikor az ötvenes években megindult a ..Művészet Kiskönyv­tára” sorozat, sokakat foglalkoz­tattak Lyka Károly tanulmányai Leonardo da Vinciről. Michelaru gelóról és Raffaellóról. Megis­merttette • a reneszánsz mestereit a nagyközönséggel. Közérthetően, világosan. Raffaello — a Szép- művészeti Múzeumbban levő —. Eszterházy Madonnáját magya­rázva például felhívja a figyel­met a háromszögben való kom­pozícióra. az idillre. a szabad ég világos tónusára, a táj és az ala­kok harmóniájára ... n □ □ Lyka Károly a világos és tiszta stílus mestere is volt. Többek kö­zött ez tette írásait olyan népsze­rűvé. Nem ..tudóskodott”, nem halmozta _ az idpgen szavakat. Megértetni “akart És megszeret­tetni. Ezért nem kerülte el a szí­nesebb történeteket, érdekes'epi­zódokat. A kedves mesélő kedv és Urai hevület jellemzi az alábbi sorokat is. melvekben Michelan- gelóra hívja fel a figyelmet: n □ □ ..Aki a Rómához közel emel­kedő Sabin-hegység valamely fo­káról csöndes nvári estén nyugat felé tekint, a mezőségen túl lát egy téglaszínű széles foltot: ez Róma városa. És lát messze túl ezen egy vékonv ezüst csíkot: ez a Tirréni-tenger. De magasan Ró­ma felett és magasan a tenger felett halványkék buborék emel­kedik karcsún, messze eluralkod­va: ez a Szent Péter-templom ku­polája. Azt is mondhatnék, hogy Michelangelo emléke.” így írt Lyka Károly. Szekér Endre IGAZGATÓK VAGY MŰVELŐDÉSPOLITIKUSOK? A közművelődés és otthona Kiskőrösön T [ Kelemen Sándor, a Pető- *■ * • fi Szakszövetkezet elnöke: — Miért cserélődnek a műve­lődési ház szakemberei ?... Vagy azért, mert különleges igényeket támasztunk velük szemben, vagy mert nem tudjuk hasznosítani őket. Sokan hivatali tevékenység­nek tekintik a művelődéspolitikai munkát, pedig a merev felfogás elveszi a kedvet. Meg kell adni a mozgás, alkotás lehetőségét. Az alkalmi vezetők „ház-igazgatók” voltak, nem művelődéspolitiku­sok — és erről nem ők tehetnek elsősorban. Az igazság, hogy még csak most tanuljuk, tanulgatjuk egy város irányításának módsze­reit — s a tanulóévek hibáit ta­lán a közművelődés szakemberei érzik meg leginkább. Igény van. Néhány jó képességű, önállóság­ra termett szakember kilendít- né holtpontjáról az ügyet... Gyökértelen szakemberek Két év óta mégsem vernek gyökeret a szakemberek. Mért lehet ez? A művelődési ház első igazgatója, Petrás József most a gimnáziumban tanít: — Amikor rábeszéltek a veze­tésre, a szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese voltam — kezd­te magyarázatát. — Szerettem a kultúrát, így két nap alatt kö­télnek álltam. Az is közrejátszott, hogy közeledett az avatás, igaz­gató meg sehol. — Ami az első heteket illeti, a félig kész épület átvételét és a Petőfi-évforduló országos ren­dezvényeinél«, sorozatát, hát azt J- ^ehkirreir nem kivárom — foly­tatja tovább. — Reggel héttől sokszor éjfélig dolgoztam, köszö­nő szó, netán jutalom semmi. Időközben azután a lehetőségek is csökkentek. Beköltözött a csa­ládi ünnepeket szervező iroda, majd a zeneiskola, és egy sor helyiségről le kellett mondani, így megszűnt az ifjúmunkás klub, két táncegyüttes, a sakk-kör. A maradék földszinti helyiségek megtartásáért is szívós harcot kellett folytatni. A mozi pedig az előcsarnok és a nagyterem rendezvényeit zavarta. Az irá­nyítás merev, szőrszálhasogató volt, a gazda meg sok — és így nézeteltérés is jócskán akadt. Bár a törzsbére kevesebb, a jövedelme viszont több a gim­náziumban, és önálló embernek érzi magát — összegzem a hallot­takat. — Megpróbálná-e mégegv­szer ezt a szakmát, esetleg má­sutt? A válasz némi gondolkodás után tömör nem, A művelődési ház nem szervezi kellőképpen az ifjúság szórako­zásait sem. Rossz a propagandá­ja, gyakorta zárva találják az érdeklődők a helyiségeket. Nem fogja össze a város közművelő­dését, nem irányít, kezdemé­nyez ... Megannyi nem, megany- nyi hiány! Az üvegajtón belépve tágas elő­csarnok fogad, amelynek nagy részét kitöltik a fölfelé vezető lépcsősorok. Balra ruhatár és üvegajtó, amely egy irodaházi stílusú folyosóra nyílik. A nagy épület belülről nem is mutatko­zik olyan tágasnak. A városi műsorfüzet szerint húsz klub, szakkör és művészeti csoport tartja összejöveteleit az épületben A nyilvántartókönyv adatai szerint csaknem tizenkét­ezer ember fordult meg a ház­ban az év első három hónapjá­ban. Ez a szám megközelíti a város lakosságát. A nagyterem­ben csak szerdákon és kétheten­te a hét végén szervezhetnek rendezvényeket. Pedig ezek von- zanák igazán az látogatókat. Farkas Ágnes főelőadó, meg­bízott igazgató is elpályázik. Au­gusztustól a Szakmunkásképző Intézet tantestületébe kerül. El­keseredett. lendületét vesztett ember benyomását kelti. — Mi lehetne tenni?... Visz- sza kellene adni a munkatársak önbizalmát, munkakedvét, lelke­sedését ... — mondja. — Mivel? A tevékenység, a kockázat és a jól értelmezett felelősség vállalá­sának érzésével. Irányítást, uta­sítást kapunk eleget, de jó lenne el is beszlgetni hébe-hóba a város vezetőivel a gondjainkról. Nem igen keresik fel a házat hivatalos kötelességen túl. De azok sem. akik a legnagyobb hangú kritiku­sok. Ez egyébként tradíció Ut Kiskőrösön, s így adódik, hogy igen csekély m'nd a hivatalos, mind a társadalmi megbecsülé­sünk. Valóságos elszigeteltség ? Nem mindenki érzi elszigetelt­nek a művelődés otthonát a városban. A tanulóifjúság kap­csolata élénk az intézménnyel, gyakorta mozgósítják a fiatalsá­got a színházi és hangverseny­előadásokra, és a csoportos fog­lalkozásokra is eljárnak. Cseffkó Mátyás általános isko­lai igazgató érdekes megállapítást tesz. A város lakossága kétlaki, az emberek nagy hányada művel szőlőt. Csak első látásra tűnik úgy, hogy nagy a kultúra, a művelődés iránti igény? De a szervezés alkalmával nyomban kiderül, hogy a nyitás, metszés vagy még inkább a szüret idején egyszerűen képtelenség közönsé­get toborozni, hiszen mindenki el­foglalt. A város művelődése, mint ahogy Szabó Gyula mondta, az „igazgatóhiány” dacára él. A fia­taloknak hat különböző üzemben működik ifjúsági klubjuk. „Meg­szervezték, mert hiányzott” — mondta Csuvár Vera, a városi KISZ-bizottság tagja. A városi művelődésügyi osztály március végén összehívta az üzemek kép­viselőit a XI. pártkongresszus ha­tározatainak a város közművelő­désében való megvalósítása cél­jából. Az ötvenszázalékos meg­jelenés ellenére termékeny be­szélgetés bontakozott ki a tenni­valókról. Többek között kide­rült az is. hogy sok dologról — információ hiányában — tévesen formáltak véleményt az emberek. Végül azzal az érzéssel távoztak, hogy az eszmecsere eredményes volt és szükség van a folytatásra is. Nem elég felépíteni A legtöbben — akit megkér­deztem — úgy vélték, hogy né­hány jó képességű szakember se­gíthetne a gondokon. Elsősorban azért, mert az eltelt két év be­bizonyította: nem elég felépíteni egy intézményt. Mint ahogy ke­vés ölhetett kézzel ülve várni hogy a kultúra „fölkeresse” a lakosságot, az sem célra vezető, ha irodai módszerekkel előírják, hogy miként művelődjenek az emberek. Az okos cselekvést az érvényes határozatokkal együtt az élet sürgeti. A beszélgetéseket követően egy dologról nem változott meg a tá­jékozódásom lényege. Ez a pályá­zati hirdetés mottója, a lakás. Re­mélem azonban erre is talál meg­oldást a város. És akker a legal­kalmasabb személyt választhat­ják ki a művelődési ház élére. És az új vezetés — a bizalom jegyében — lendülettel és hiva­tástudattal láthat majd munká­hoz. Pavlovits Miklós 1975. április 30. • PETŐFI NÉPE • 5 \ Akadémiai város a Távol-Keleten Elkészült a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Távol-keleti Tudományos Központja számára építendő új város tervezete. Épü­letei 480 hektár területet foglal­nak el majd az Amuri-öbölnél. A mindössze 4 éve létesített tudo­mányos központ ma már 15 kuta­tóintézetet egyesít — Vlagyivosz­tokban, Habarovszkban. Maga­dánban, Kamcsatkán, és Sza- halin-szigetén. Ezenkívül botani­kus kert, rezervátumhálózat, kü­lönféle típusú és rendeltetésű la­boratóriumok tartoznak hozzá. Az új akadémiai városban már elkészült a kémiai intézet, a ten­gervíz biológiai kutatásával fog­lalkozó intézet. Most a talajbio­lógiai és .szerves biokémiai, ten­geri organizmusok vizsgálatával foglalkozó fiziológiai és biokémiai geológiai és geokémiai intézetek létrehozása van soron. A komp­lexum kompozíciós magját a tu­dományos központ elnökségének épületét, konferenciateremmel el­látott sziékházat. számító és infor­mációs központokat, könyvtára­kat és szállodákat is magába fog­laló tudományos-társadalmi köz­pont képezi majd. Szerepel a tervben 'egy szabadtéri színház­nak is helyet nyújtó nagy park létesítése is. (APN — KS) FILM JEGYZET Suttogások, sikolyok Először a film nemzetközi el­ismerésének híre érkezett el hoz­zánk. majd aránylag haipar, 1973 júniusában a Nagyvilág közöl­te is Igmar Bergman müvének irodalmi forgatókönyvét. A szer­ző barokkos pompázatú, de hu­szadik századi mondanivalójú kisregényt adott közre. Az elbe­szélés sajátos élményt nyújtott, mondatai képekké világosodtak ki. A rendezőnek szinte már nem is ''akadt más dolga, mint felve­vőgépet szegezni a megjelenített szereplőkre, tárgyakra, környe­zetre Most a filmbarátok köre háló­zatában mutatják be a filmet — a maga látomásos világával, sej­tésekből építkező, emberi viszony­lataival, rendezöi-színészi-opera- tőri megvalósításának tökéletessé­gével. Hogy miről is szól Bergman alkotása? ... A válaszadás ne­hézségeit már az is átérzi, aki olvasta a forgatókönyvet. A szá­zados kastélyban haldokló lány, Agnes búcsúja kínjaitól és az élettől, majd halálának hatása nővéreire és társalkodónőjére, Annára, a temetés és a csalid végső felbomlása — ebből formá­lódik a történet. Ibsen, Csehov szelleme tapintható ki a cselek­mény puszta vázában. A film­ben ábrázolt világ viszont ame­lyet a lassú léptekkel haladó ese­ménysor hordoz — vagy elfed? — már tisztán Bergmané. Egész életműve ezt ismétli megszállott következetességgel a legkorábbi művektől a kritikusok többsége által csúcsnak kiáltott „suttogá­sok, sikolyok”-ig. Áz alkotás filozófiai tartalma nyomasztó. Az ember tudata nem képes megbirkózni a halál való­ságával. Egyéni' megszűnésünk tra­gédiáját csak magunk élhetjük át. Ha kapcsolataink érző és gondol­kodó, azaz valóban emberi kap­csolatok lennének, az élet szám- kivetettsége megszűnne, s a ma­gány börtöne kinyílhatna, De nem így történik — állítja Berg­man, a gondolkodó. És erről a nem-ről beszél művében hosszan, fájdalmasan, ugyanakkor költői szépséggel. Segítségére van a négy csodálatos alakítást nyújtó színésznő: Ingrid Tliulin (Karin), Harriet Andersson (Agnes). Liv Vilmán (Mária) és Kari Sylvan (Anna), valamint a nagyszerű ké­pességű, a tárgyakat gondolati­sággal átitató operatőr, Sven Nyk- vist. Bergman alkotása ezúttal sem szórakoztató, A filmművészet bo­nyolult kifejezéseiben járatlan nézők számára fárasztó, nehezen érthető. Kevés filmről irható le indokoltabban, mint a „Suttogá­sok, sikolyok"-ról. hogy csak a művészfilmek kedvelőinek ajánl­juk. A filmbarát körök hálózatát ép­pen azzal a céllal hozták létre, hogy a kiemelkedő jelentőségű, de nem közérdeklődésre számot tartó alkotásokat i's eljuttassák egy szűkebb réteghez, A berg- mani életmű legtöbb darabja így forgalmazható. —s —s (123.) — A Führer, mondotta a miniszter, személyes beszélgeté­sünk folyamán kijelentette, hogy Magyarország sorsa éppúgy a szí­vén fekszik, mint saját birodal­máé . .. Birodalom ... A szovjet erők is, meg talán a nyugati szövetségesek is német terű létén verekednek már . . . — A német birodalom vezére annyi német erőt bocsát rendel­kezésre már most is amennyit a hadászati helyzet megenged ... Ügyes fogalmazás. — Fölszerelést. fegyverzetei, harci eszközöket, teljes mérték­ben. a hadigyártás a birodalom­ban az utolsó hónapokban a bom­bakárok és egyéb behatások elle­nére nagyobb volt. mint bármikor a háború alatt, s még fokozódni fog. Olyan harci eszközök kerül­nek a jövőben alkalmazásra, ame­lyeknek leküzdésére az ellenség­nek nem lesz módja, és a német fölényt minden téren biztosítani fogja... Ez aztán magyaros fogalmazás! — A Führer a hadműveletek során átmenetileg feladott terüle­tekről mindenkit befogad saját területére. Igv befogadja a kato­nai alakulatainkat, katonai isko­láinkat. intézményeinket satöbbi. Iparunkat máris nagyrészben be­fogadta ... Ezt én is tudom. Láttuk, ho­gyan szállították el az erdélyi gyárakat. Nyilván hasonló sors várt a pesti üzemekre is ... —i Csak egy a követelmény, hangsúlyozta a Führer: u szövet­ségeshez való hűség és a munka- vállalás készsége, ami természetes az élethalál-küzdelemben... — További híreink. Az oroszok két­ségbeesett erőfeszítésekkel roha­mozzák állásainkat, de mindenütt véres fejjel kénytelenek vissza- kotródni. Az a tény. hogy Ercsi­nél átkeltek a Duna nyugati part­jára, és északon sikerült elérniük, hogy ágyúval lőhessék Vácot és Gödöt, átmeneti siker, amelynek eredménye nem érte meg az érte hozott áldozatot... Tehát már Vácot lövik. És Gö­döt. Budapest kapujában állnak. — Székesfehérvártól délre a vörös erők megközelítették a vá­rost. A birodalmi és hungarista csapatok kemény harcot vívnak velük. További jelentések nem érkeztek a fronthelvzetről... Megmozdulok Az öreg papok meghallják a lépésemet. Felém fordulnak. Zuárd atya feláll. — Kötelességem — lordul fe­lém —. hogv tolmácsoljam tár­saim kívánságát... — kezd hoz­zá. Fáradt, nyúzott az arca. Ne­héz éjszakája volt neki is. — Kívánságunk itt csak ne­künk lehet... — nézek rá je­lentősen. Semmi kedvem vitat­kozni velük, nyugtatgatni őket. Elég nekem a saját .“ondom. — Amennyiben olvan kívánságunk lenne, ami önökre tartozik, kö­zölni fogom. Addig is ismételten megkérek mindenkit, ne lépjen ki az épületből. Megértették? Hallgatás a válaszuk. Kifordu­lok a dohányzóból, és felsietek a lépcsőn a szobámba. Kellemes meleg fogad. Ki gyújtott be? Ta­lán a szakácsné? Kedves volt tő­le. A kálvha előtt lábbelinyom. Rögtön felismerem: csizmától származik. Olga... ó fűlött be. Kedves... Gondolt rá. hogy át­fagyunk ott a falon. Megkeresem a kancsót. Langyos benne a víz. Még erre is kiter­jedt a figyelme. Lerántom magamról a zubbonyt. Az inget is. Aztán lehúzom a csizmám. Ez jólesett. Most legszívesebben végignyújtóznék az ágyon, és elaludnék. Nem bí­rom elnyomni az ásításomat. Csak semmi elernyedés! Gyor­san rendbe kell hoznom magam, hogy visszamehessek a falra, felváltani a többieket. Minden perc drága, nem tudhatjuk, mi­kor mozdulnak meg azok oda­lent a törpefenyvesben. Hány óra? Kilenc óra tizenkét perc. Még csak kilenc óra? Mintha napok teltek volna el... Szaporán szappanozom az ar­com. Habzik a borotvál kozó pa­macs. Egy habfoszlány a szám sarkába kerül. Kifúvorn. Dör­zsölöm a pamaccsal a képem.- Jólesik. Kellemes, tiszta a szap­pan szaga. Ha még aludhatnék is egy sort... Ráakaszlom derékszíjamat a szekrénygombra, kifeszítem, és megfenem rajta az öreg borot­vát. Ha odahaza tudnák a szü­leim, milyen baj közepén ké­szülök borotválkozni... Nekifogom a kést a borostá­nak. Serceg a szakáll a penge alatt. Nézem > az. arcom a tükör­ben. Élénken csillog a szemem. Vajon holnap is így csillog még. vagy akkorra kialszik belőle minden fény? Kár volna értem tulajdonképpen . .. Jobb sorsra való lennék. Furcsa, hogy mi­közben mindezt végiggondolom, semmi megrendülést nem ér­zek. Az idegességem is elhagyott egészen. Talán, mert megszűnt minden bizonytalanság, s átad­ta helyét a tényeknek. Meg az­tán — úgy hiszem — az is jól hatott mindannyiunkra, hogy visszavertük a lovasokat. Nem volt nagy haditett, de az ilyes­mi használ az ember közérzeté­nek ... Kiborotválom az állam. Teg­nap szóvá tette az a pici lány. a gyerekek termében, hogy szúr. Ha netán ma is találkozom ve­le, ne lehessen kifogása. Muszáj elmosolyodnom. Szembenézek a tükörben visszamosolygó ön­magámmal. Hát így állunk. Előt­tünk a kitalálhatatlan jövő, egé­szen közeli jövő, én pedig jó ke­déllyel borotválkozom. Nem mindennapi szerzet az ember ... Különösen, ha három frontesz­tendő van mögötte ... Telitöltöm vízzel a mosdótálat. Beledugom az arcom. Visszafoj­tom a lélegzetem, aztán bele- prüszkólök a vízbe. Alaposan le- sikálom a nyakam. Finom ez a víz. Ha volna egy fürdőkád is... Fürdőkád .. . Meg frottirköpeny, szivacs, hideg-meleg zuhany, friss lepedővel letakart heverő és — ahogy a fronton vicce­lődtünk: — tíz deka krumplicu­kor . ..’ És lehet, hogy egy óra múlva a fűbe harapunk... De ezt sehogy sem bírom elhinni. Nem! Mintha várnék valamit, ami biztosan eljövendő... Van a szekrényben egy tiszta ingem. Azt veszem fel. Kelle­mesen simogatja a bőröm. Jól- esőn hűvös a vászna. Begom­bolom a nyakát. Kicsit bő. Ak­kor készüli, amikor még jobb húsban voltam. Tiszta zoknit húzok. Kapca nem kell. Felrántom a csizmám. Megőrizte a lábom melegét, amíg mosakodtam. Magamra ve­szem a zubbonyt. Begombolom. Megnézem magam a tükörben. Parolimon a főhadnagyok két aranycsillaga ... Tulajdonképpen ezt is törvénytelenül viselem. A magam katonája vagyok. Gasz- ton úgy mondaná: a becsület katonája... Mindegy, minek nevezem. Ha pontosan akarok fogalmazni: partizánok vagyunk, a szó szoros értelmében. Ide ju­tottam. Ide jutottunk. Nem ön­tudatból: kényszerűségből. Az élet kényszerített rá. A körül­mények. Szegény Hegedűs mond­ta: nem lehet elbújni... Mit csináljak? Magasztosabb volna, ha a hitem, meggyőződésem ve­zetett yolna erre az útra, mint Szojkát, a kommunistát, de hát én nem vagyok kommunista ... Annyit tudok az ő eszméjükről, amennyit Szojkátúl hallottam ró­la ... Partizán ... Végeredmény­ben elkezdhetem tisztelni ma­gam. Ahogy az orosz meg ukrán partizánokat tiszteltem. akik merték vállalni, hogy a megszál­lott területen kockáztassanak mindent, rossz fegyverekkel, utánpótlás hiányában, úgyszól­ván kilátástalanul... Kilátásta­lanul? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom