Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
Lyka Károlyra emlékezve Lyka Károly, a jeles művészettörténész pátriárkái kort ért meg. Kilencvenhat éves volt, amikor 1965. április 30-án — most tíz éve — elhunyt. Életpályája korokat, művészettörténeti periódusokat ívelt át. A századvég magyar művészetét figyelhette ifjan, férfikorában pedig a XX. század művészeti törekvéseiről írhatott. S a felszabadulás után megkoronázhatta hosszú pályáját: újabb alkotásokkal és elismerésekkel, Kossuth-díj- jal is kitüntették. A pontos lexikonadatok helyett hadd emlékezzem rá olvasmányaim alapján. Nemzedékem egy részének ő volt ..a művészettörténész”. Talán kora és tekintélye homálvosította el szakmabeli társait. Még gimnazistaként megvettem a „Magyar művészélet Münchenben” (1867—18961 című munkáját. 1952-ben. Vannak képek, amelyek évtizedekig élnek emlékezetünkben. Máig sem felejtettem el Csók István Árvák című festményét. Vagy: Réti István Bohémek karácsonya című alkotásának komor tónusát, a megvilágítás eredetiségét. Ezt Lyka Károlvnak köszönhetem □ □ □ S amikor az ötvenes években megindult a ..Művészet Kiskönyvtára” sorozat, sokakat foglalkoztattak Lyka Károly tanulmányai Leonardo da Vinciről. Michelaru gelóról és Raffaellóról. Megismerttette • a reneszánsz mestereit a nagyközönséggel. Közérthetően, világosan. Raffaello — a Szép- művészeti Múzeumbban levő —. Eszterházy Madonnáját magyarázva például felhívja a figyelmet a háromszögben való kompozícióra. az idillre. a szabad ég világos tónusára, a táj és az alakok harmóniájára ... n □ □ Lyka Károly a világos és tiszta stílus mestere is volt. Többek között ez tette írásait olyan népszerűvé. Nem ..tudóskodott”, nem halmozta _ az idpgen szavakat. Megértetni “akart És megszerettetni. Ezért nem kerülte el a színesebb történeteket, érdekes'epizódokat. A kedves mesélő kedv és Urai hevület jellemzi az alábbi sorokat is. melvekben Michelan- gelóra hívja fel a figyelmet: n □ □ ..Aki a Rómához közel emelkedő Sabin-hegység valamely fokáról csöndes nvári estén nyugat felé tekint, a mezőségen túl lát egy téglaszínű széles foltot: ez Róma városa. És lát messze túl ezen egy vékonv ezüst csíkot: ez a Tirréni-tenger. De magasan Róma felett és magasan a tenger felett halványkék buborék emelkedik karcsún, messze eluralkodva: ez a Szent Péter-templom kupolája. Azt is mondhatnék, hogy Michelangelo emléke.” így írt Lyka Károly. Szekér Endre IGAZGATÓK VAGY MŰVELŐDÉSPOLITIKUSOK? A közművelődés és otthona Kiskőrösön T [ Kelemen Sándor, a Pető- *■ * • fi Szakszövetkezet elnöke: — Miért cserélődnek a művelődési ház szakemberei ?... Vagy azért, mert különleges igényeket támasztunk velük szemben, vagy mert nem tudjuk hasznosítani őket. Sokan hivatali tevékenységnek tekintik a művelődéspolitikai munkát, pedig a merev felfogás elveszi a kedvet. Meg kell adni a mozgás, alkotás lehetőségét. Az alkalmi vezetők „ház-igazgatók” voltak, nem művelődéspolitikusok — és erről nem ők tehetnek elsősorban. Az igazság, hogy még csak most tanuljuk, tanulgatjuk egy város irányításának módszereit — s a tanulóévek hibáit talán a közművelődés szakemberei érzik meg leginkább. Igény van. Néhány jó képességű, önállóságra termett szakember kilendít- né holtpontjáról az ügyet... Gyökértelen szakemberek Két év óta mégsem vernek gyökeret a szakemberek. Mért lehet ez? A művelődési ház első igazgatója, Petrás József most a gimnáziumban tanít: — Amikor rábeszéltek a vezetésre, a szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese voltam — kezdte magyarázatát. — Szerettem a kultúrát, így két nap alatt kötélnek álltam. Az is közrejátszott, hogy közeledett az avatás, igazgató meg sehol. — Ami az első heteket illeti, a félig kész épület átvételét és a Petőfi-évforduló országos rendezvényeinél«, sorozatát, hát azt J- ^ehkirreir nem kivárom — folytatja tovább. — Reggel héttől sokszor éjfélig dolgoztam, köszönő szó, netán jutalom semmi. Időközben azután a lehetőségek is csökkentek. Beköltözött a családi ünnepeket szervező iroda, majd a zeneiskola, és egy sor helyiségről le kellett mondani, így megszűnt az ifjúmunkás klub, két táncegyüttes, a sakk-kör. A maradék földszinti helyiségek megtartásáért is szívós harcot kellett folytatni. A mozi pedig az előcsarnok és a nagyterem rendezvényeit zavarta. Az irányítás merev, szőrszálhasogató volt, a gazda meg sok — és így nézeteltérés is jócskán akadt. Bár a törzsbére kevesebb, a jövedelme viszont több a gimnáziumban, és önálló embernek érzi magát — összegzem a hallottakat. — Megpróbálná-e mégegvszer ezt a szakmát, esetleg másutt? A válasz némi gondolkodás után tömör nem, A művelődési ház nem szervezi kellőképpen az ifjúság szórakozásait sem. Rossz a propagandája, gyakorta zárva találják az érdeklődők a helyiségeket. Nem fogja össze a város közművelődését, nem irányít, kezdeményez ... Megannyi nem, megany- nyi hiány! Az üvegajtón belépve tágas előcsarnok fogad, amelynek nagy részét kitöltik a fölfelé vezető lépcsősorok. Balra ruhatár és üvegajtó, amely egy irodaházi stílusú folyosóra nyílik. A nagy épület belülről nem is mutatkozik olyan tágasnak. A városi műsorfüzet szerint húsz klub, szakkör és művészeti csoport tartja összejöveteleit az épületben A nyilvántartókönyv adatai szerint csaknem tizenkétezer ember fordult meg a házban az év első három hónapjában. Ez a szám megközelíti a város lakosságát. A nagyteremben csak szerdákon és kéthetente a hét végén szervezhetnek rendezvényeket. Pedig ezek von- zanák igazán az látogatókat. Farkas Ágnes főelőadó, megbízott igazgató is elpályázik. Augusztustól a Szakmunkásképző Intézet tantestületébe kerül. Elkeseredett. lendületét vesztett ember benyomását kelti. — Mi lehetne tenni?... Visz- sza kellene adni a munkatársak önbizalmát, munkakedvét, lelkesedését ... — mondja. — Mivel? A tevékenység, a kockázat és a jól értelmezett felelősség vállalásának érzésével. Irányítást, utasítást kapunk eleget, de jó lenne el is beszlgetni hébe-hóba a város vezetőivel a gondjainkról. Nem igen keresik fel a házat hivatalos kötelességen túl. De azok sem. akik a legnagyobb hangú kritikusok. Ez egyébként tradíció Ut Kiskőrösön, s így adódik, hogy igen csekély m'nd a hivatalos, mind a társadalmi megbecsülésünk. Valóságos elszigeteltség ? Nem mindenki érzi elszigeteltnek a művelődés otthonát a városban. A tanulóifjúság kapcsolata élénk az intézménnyel, gyakorta mozgósítják a fiatalságot a színházi és hangversenyelőadásokra, és a csoportos foglalkozásokra is eljárnak. Cseffkó Mátyás általános iskolai igazgató érdekes megállapítást tesz. A város lakossága kétlaki, az emberek nagy hányada művel szőlőt. Csak első látásra tűnik úgy, hogy nagy a kultúra, a művelődés iránti igény? De a szervezés alkalmával nyomban kiderül, hogy a nyitás, metszés vagy még inkább a szüret idején egyszerűen képtelenség közönséget toborozni, hiszen mindenki elfoglalt. A város művelődése, mint ahogy Szabó Gyula mondta, az „igazgatóhiány” dacára él. A fiataloknak hat különböző üzemben működik ifjúsági klubjuk. „Megszervezték, mert hiányzott” — mondta Csuvár Vera, a városi KISZ-bizottság tagja. A városi művelődésügyi osztály március végén összehívta az üzemek képviselőit a XI. pártkongresszus határozatainak a város közművelődésében való megvalósítása céljából. Az ötvenszázalékos megjelenés ellenére termékeny beszélgetés bontakozott ki a tennivalókról. Többek között kiderült az is. hogy sok dologról — információ hiányában — tévesen formáltak véleményt az emberek. Végül azzal az érzéssel távoztak, hogy az eszmecsere eredményes volt és szükség van a folytatásra is. Nem elég felépíteni A legtöbben — akit megkérdeztem — úgy vélték, hogy néhány jó képességű szakember segíthetne a gondokon. Elsősorban azért, mert az eltelt két év bebizonyította: nem elég felépíteni egy intézményt. Mint ahogy kevés ölhetett kézzel ülve várni hogy a kultúra „fölkeresse” a lakosságot, az sem célra vezető, ha irodai módszerekkel előírják, hogy miként művelődjenek az emberek. Az okos cselekvést az érvényes határozatokkal együtt az élet sürgeti. A beszélgetéseket követően egy dologról nem változott meg a tájékozódásom lényege. Ez a pályázati hirdetés mottója, a lakás. Remélem azonban erre is talál megoldást a város. És akker a legalkalmasabb személyt választhatják ki a művelődési ház élére. És az új vezetés — a bizalom jegyében — lendülettel és hivatástudattal láthat majd munkához. Pavlovits Miklós 1975. április 30. • PETŐFI NÉPE • 5 \ Akadémiai város a Távol-Keleten Elkészült a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Távol-keleti Tudományos Központja számára építendő új város tervezete. Épületei 480 hektár területet foglalnak el majd az Amuri-öbölnél. A mindössze 4 éve létesített tudományos központ ma már 15 kutatóintézetet egyesít — Vlagyivosztokban, Habarovszkban. Magadánban, Kamcsatkán, és Sza- halin-szigetén. Ezenkívül botanikus kert, rezervátumhálózat, különféle típusú és rendeltetésű laboratóriumok tartoznak hozzá. Az új akadémiai városban már elkészült a kémiai intézet, a tengervíz biológiai kutatásával foglalkozó intézet. Most a talajbiológiai és .szerves biokémiai, tengeri organizmusok vizsgálatával foglalkozó fiziológiai és biokémiai geológiai és geokémiai intézetek létrehozása van soron. A komplexum kompozíciós magját a tudományos központ elnökségének épületét, konferenciateremmel ellátott sziékházat. számító és információs központokat, könyvtárakat és szállodákat is magába foglaló tudományos-társadalmi központ képezi majd. Szerepel a tervben 'egy szabadtéri színháznak is helyet nyújtó nagy park létesítése is. (APN — KS) FILM JEGYZET Suttogások, sikolyok Először a film nemzetközi elismerésének híre érkezett el hozzánk. majd aránylag haipar, 1973 júniusában a Nagyvilág közölte is Igmar Bergman müvének irodalmi forgatókönyvét. A szerző barokkos pompázatú, de huszadik századi mondanivalójú kisregényt adott közre. Az elbeszélés sajátos élményt nyújtott, mondatai képekké világosodtak ki. A rendezőnek szinte már nem is ''akadt más dolga, mint felvevőgépet szegezni a megjelenített szereplőkre, tárgyakra, környezetre Most a filmbarátok köre hálózatában mutatják be a filmet — a maga látomásos világával, sejtésekből építkező, emberi viszonylataival, rendezöi-színészi-opera- tőri megvalósításának tökéletességével. Hogy miről is szól Bergman alkotása? ... A válaszadás nehézségeit már az is átérzi, aki olvasta a forgatókönyvet. A százados kastélyban haldokló lány, Agnes búcsúja kínjaitól és az élettől, majd halálának hatása nővéreire és társalkodónőjére, Annára, a temetés és a csalid végső felbomlása — ebből formálódik a történet. Ibsen, Csehov szelleme tapintható ki a cselekmény puszta vázában. A filmben ábrázolt világ viszont amelyet a lassú léptekkel haladó eseménysor hordoz — vagy elfed? — már tisztán Bergmané. Egész életműve ezt ismétli megszállott következetességgel a legkorábbi művektől a kritikusok többsége által csúcsnak kiáltott „suttogások, sikolyok”-ig. Áz alkotás filozófiai tartalma nyomasztó. Az ember tudata nem képes megbirkózni a halál valóságával. Egyéni' megszűnésünk tragédiáját csak magunk élhetjük át. Ha kapcsolataink érző és gondolkodó, azaz valóban emberi kapcsolatok lennének, az élet szám- kivetettsége megszűnne, s a magány börtöne kinyílhatna, De nem így történik — állítja Bergman, a gondolkodó. És erről a nem-ről beszél művében hosszan, fájdalmasan, ugyanakkor költői szépséggel. Segítségére van a négy csodálatos alakítást nyújtó színésznő: Ingrid Tliulin (Karin), Harriet Andersson (Agnes). Liv Vilmán (Mária) és Kari Sylvan (Anna), valamint a nagyszerű képességű, a tárgyakat gondolatisággal átitató operatőr, Sven Nyk- vist. Bergman alkotása ezúttal sem szórakoztató, A filmművészet bonyolult kifejezéseiben járatlan nézők számára fárasztó, nehezen érthető. Kevés filmről irható le indokoltabban, mint a „Suttogások, sikolyok"-ról. hogy csak a művészfilmek kedvelőinek ajánljuk. A filmbarát körök hálózatát éppen azzal a céllal hozták létre, hogy a kiemelkedő jelentőségű, de nem közérdeklődésre számot tartó alkotásokat i's eljuttassák egy szűkebb réteghez, A berg- mani életmű legtöbb darabja így forgalmazható. —s —s (123.) — A Führer, mondotta a miniszter, személyes beszélgetésünk folyamán kijelentette, hogy Magyarország sorsa éppúgy a szívén fekszik, mint saját birodalmáé . .. Birodalom ... A szovjet erők is, meg talán a nyugati szövetségesek is német terű létén verekednek már . . . — A német birodalom vezére annyi német erőt bocsát rendelkezésre már most is amennyit a hadászati helyzet megenged ... Ügyes fogalmazás. — Fölszerelést. fegyverzetei, harci eszközöket, teljes mértékben. a hadigyártás a birodalomban az utolsó hónapokban a bombakárok és egyéb behatások ellenére nagyobb volt. mint bármikor a háború alatt, s még fokozódni fog. Olyan harci eszközök kerülnek a jövőben alkalmazásra, amelyeknek leküzdésére az ellenségnek nem lesz módja, és a német fölényt minden téren biztosítani fogja... Ez aztán magyaros fogalmazás! — A Führer a hadműveletek során átmenetileg feladott területekről mindenkit befogad saját területére. Igv befogadja a katonai alakulatainkat, katonai iskoláinkat. intézményeinket satöbbi. Iparunkat máris nagyrészben befogadta ... Ezt én is tudom. Láttuk, hogyan szállították el az erdélyi gyárakat. Nyilván hasonló sors várt a pesti üzemekre is ... —i Csak egy a követelmény, hangsúlyozta a Führer: u szövetségeshez való hűség és a munka- vállalás készsége, ami természetes az élethalál-küzdelemben... — További híreink. Az oroszok kétségbeesett erőfeszítésekkel rohamozzák állásainkat, de mindenütt véres fejjel kénytelenek vissza- kotródni. Az a tény. hogy Ercsinél átkeltek a Duna nyugati partjára, és északon sikerült elérniük, hogy ágyúval lőhessék Vácot és Gödöt, átmeneti siker, amelynek eredménye nem érte meg az érte hozott áldozatot... Tehát már Vácot lövik. És Gödöt. Budapest kapujában állnak. — Székesfehérvártól délre a vörös erők megközelítették a várost. A birodalmi és hungarista csapatok kemény harcot vívnak velük. További jelentések nem érkeztek a fronthelvzetről... Megmozdulok Az öreg papok meghallják a lépésemet. Felém fordulnak. Zuárd atya feláll. — Kötelességem — lordul felém —. hogv tolmácsoljam társaim kívánságát... — kezd hozzá. Fáradt, nyúzott az arca. Nehéz éjszakája volt neki is. — Kívánságunk itt csak nekünk lehet... — nézek rá jelentősen. Semmi kedvem vitatkozni velük, nyugtatgatni őket. Elég nekem a saját .“ondom. — Amennyiben olvan kívánságunk lenne, ami önökre tartozik, közölni fogom. Addig is ismételten megkérek mindenkit, ne lépjen ki az épületből. Megértették? Hallgatás a válaszuk. Kifordulok a dohányzóból, és felsietek a lépcsőn a szobámba. Kellemes meleg fogad. Ki gyújtott be? Talán a szakácsné? Kedves volt tőle. A kálvha előtt lábbelinyom. Rögtön felismerem: csizmától származik. Olga... ó fűlött be. Kedves... Gondolt rá. hogy átfagyunk ott a falon. Megkeresem a kancsót. Langyos benne a víz. Még erre is kiterjedt a figyelme. Lerántom magamról a zubbonyt. Az inget is. Aztán lehúzom a csizmám. Ez jólesett. Most legszívesebben végignyújtóznék az ágyon, és elaludnék. Nem bírom elnyomni az ásításomat. Csak semmi elernyedés! Gyorsan rendbe kell hoznom magam, hogy visszamehessek a falra, felváltani a többieket. Minden perc drága, nem tudhatjuk, mikor mozdulnak meg azok odalent a törpefenyvesben. Hány óra? Kilenc óra tizenkét perc. Még csak kilenc óra? Mintha napok teltek volna el... Szaporán szappanozom az arcom. Habzik a borotvál kozó pamacs. Egy habfoszlány a szám sarkába kerül. Kifúvorn. Dörzsölöm a pamaccsal a képem.- Jólesik. Kellemes, tiszta a szappan szaga. Ha még aludhatnék is egy sort... Ráakaszlom derékszíjamat a szekrénygombra, kifeszítem, és megfenem rajta az öreg borotvát. Ha odahaza tudnák a szüleim, milyen baj közepén készülök borotválkozni... Nekifogom a kést a borostának. Serceg a szakáll a penge alatt. Nézem > az. arcom a tükörben. Élénken csillog a szemem. Vajon holnap is így csillog még. vagy akkorra kialszik belőle minden fény? Kár volna értem tulajdonképpen . .. Jobb sorsra való lennék. Furcsa, hogy miközben mindezt végiggondolom, semmi megrendülést nem érzek. Az idegességem is elhagyott egészen. Talán, mert megszűnt minden bizonytalanság, s átadta helyét a tényeknek. Meg aztán — úgy hiszem — az is jól hatott mindannyiunkra, hogy visszavertük a lovasokat. Nem volt nagy haditett, de az ilyesmi használ az ember közérzetének ... Kiborotválom az állam. Tegnap szóvá tette az a pici lány. a gyerekek termében, hogy szúr. Ha netán ma is találkozom vele, ne lehessen kifogása. Muszáj elmosolyodnom. Szembenézek a tükörben visszamosolygó önmagámmal. Hát így állunk. Előttünk a kitalálhatatlan jövő, egészen közeli jövő, én pedig jó kedéllyel borotválkozom. Nem mindennapi szerzet az ember ... Különösen, ha három frontesztendő van mögötte ... Telitöltöm vízzel a mosdótálat. Beledugom az arcom. Visszafojtom a lélegzetem, aztán bele- prüszkólök a vízbe. Alaposan le- sikálom a nyakam. Finom ez a víz. Ha volna egy fürdőkád is... Fürdőkád .. . Meg frottirköpeny, szivacs, hideg-meleg zuhany, friss lepedővel letakart heverő és — ahogy a fronton viccelődtünk: — tíz deka krumplicukor . ..’ És lehet, hogy egy óra múlva a fűbe harapunk... De ezt sehogy sem bírom elhinni. Nem! Mintha várnék valamit, ami biztosan eljövendő... Van a szekrényben egy tiszta ingem. Azt veszem fel. Kellemesen simogatja a bőröm. Jól- esőn hűvös a vászna. Begombolom a nyakát. Kicsit bő. Akkor készüli, amikor még jobb húsban voltam. Tiszta zoknit húzok. Kapca nem kell. Felrántom a csizmám. Megőrizte a lábom melegét, amíg mosakodtam. Magamra veszem a zubbonyt. Begombolom. Megnézem magam a tükörben. Parolimon a főhadnagyok két aranycsillaga ... Tulajdonképpen ezt is törvénytelenül viselem. A magam katonája vagyok. Gasz- ton úgy mondaná: a becsület katonája... Mindegy, minek nevezem. Ha pontosan akarok fogalmazni: partizánok vagyunk, a szó szoros értelmében. Ide jutottam. Ide jutottunk. Nem öntudatból: kényszerűségből. Az élet kényszerített rá. A körülmények. Szegény Hegedűs mondta: nem lehet elbújni... Mit csináljak? Magasztosabb volna, ha a hitem, meggyőződésem vezetett yolna erre az útra, mint Szojkát, a kommunistát, de hát én nem vagyok kommunista ... Annyit tudok az ő eszméjükről, amennyit Szojkátúl hallottam róla ... Partizán ... Végeredményben elkezdhetem tisztelni magam. Ahogy az orosz meg ukrán partizánokat tiszteltem. akik merték vállalni, hogy a megszállott területen kockáztassanak mindent, rossz fegyverekkel, utánpótlás hiányában, úgyszólván kilátástalanul... Kilátástalanul? (Folytatjuk)
