Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
JUHASZ GYULA' Piros remény Már jön o május. Én szegény szívem,.. Ki mindig múltak májusába szálltál Emlékezőn, borúsan és híven, Hidd el: nincs szebb jövendők májusánál! Ha neked nem volt soha tavaszod. Mely bíbor vágyak lángjától piroslott, * Nézd: jön egy május, mely nem tűnt, halott. Melyben a milliók nagy szíve bbldog! Már jön a május. Minden szenvedők. Minden szegények és minden szerelmek, A tavasz tág, szabad fényére jertek! S a termő nagy föld szent színe előtt Érezzétek, hogy nincsen itt enyészet, Holt álmaink szabad jövőben élnek! Legutóbbi irodalmi- művészeti oldalunkat a megyében és az ország más részein alkotó szerzők Bács-Kiskunnal kapcsolatos munkáiból állítottuk össze. Most hazánk határain túlra tekintünk ki térben és időben — friss folyóiratokban, új kötetekben tallózva. A testvéri Krím területről pedig az ott élő képzőművészek üzennek — grafikáik által. Szovjet Irodalom - magyar nyelven Hetek teltek el azóta, hogy a budapesti szovjet nagykövetség és a Lapkiadó Vállalat sajtótájékoztatót tartott a Szovjet Kultúr;? és Tudomány Házában. Másnap ilyen beharangozó mondatok adták hírül az eseményt: Üj folyóirattal gazdagodott a magyar irodalmi sajtó. Kádár János jókívánságokat tolmácsoló, üdvözlő levelével megjelent a Szovjet Irodalom magyar kiadása. Megtudtuk azt is, hogy a Moszkvában szerkesztett folyóirat a második világháború után kezdett tért hódítani idegen nyelveken. Ma már németül, angolul, franciául, spanyolul, japánul, lengyelül, csehül, illetve szlovákul közli a szovjet irodalom friss alkotásait hónapról hónapra, beszámol az érdekes vitákról. A hazai irodalmi sajtó új színfoltja azóta feltűnt a hírlappavilonok kínálatában. A jellegzétes címlapon szovjet művész, Szibirszkij festménye látható a Parlament épületéről. S azóta sokan fellapozták a Szovjet Irodalom első magyar nyelvű számának csaknem kétszáz oldalát. A folyóirat magyar szerkesztősége röviden felvázolta programját az induláskor. Hírül adták, hogy a legkiválóbb magyar ■írókat és műfordítókat kérték fel a közreműködésre. A kapcsolatokat erősítő, horizontot tágító munkáról legutóbb a televízió csütörtök esti műsorában nyilatkoztak. A szerkesztők kamatoztatják a kiadvány arculatának megfelelő, eddig inkább csak külön-külön megvalósított gyakorlatot. Összefogott, világos, a közművelődést igen hatásosan segítő elképzeléseit öltenek testet. Az elbeszélések, versek előtt a szerzőkkel készült interjúk, vallomások, róluk szóló. litanulmpny.Q.ki olvashatók. Alekszandr Tvar- dovszkijt —, akit „rendszerint akkor olvasunk, ha*'Ö!íömünk, vagy1 bánatunk . van”, — Inna Rosz- toveeva mutatja be. A szovjet háborús próza meg- újítói között számontartott Vaszil Bikovval Lazar Lazarev beszélget. Kajszin Kulijev, Kabard-Bal- kária nemzeti költője pedig példaképeiről és életének alakulásáról is szól. Az alkotók munkásságát az utolsó oldalakon lexikonszerű, tömör jegyzetek ismertetik, amelyek kitérnek a magyarul hozzáférhető művekre. A hazai könyvkiadás Ja- nus-könyveinek sorozatára emlékeztetve föltámad egy nagyon hasznos kezdeményezés: a szovjet-orosz író, Valentyin Grigorjevics Raszputyin elbeszélésének eredetijét és fordítását egymás mellé tördelve közlik. Nagyon szerencsés ez az ötlet és a választás is. A magyar szövegre pillantgatva könnyen megérti az írást az orosz nyelv rejtelmeiben kevésbé járatos olvasó is, miközben aktivizálódnak az egyszer már megtanult de elfelejtett szavak, kifejezések. SZOVJET IRODALOM GARAI GABOR: Moszkvai képek A MENYASSZONY ÓRÁJA Szombat, napszállta előtt — ez a menyasszonyok órája fent a kilátónál, fent a Lenin-hegyen. Bent, a. taxikban összezárták, itt újra- kitárják angyalszárnyaikat az asszony-röptű, lányok. Végignéznek a városon; föl-fölvillanva'szemeznek velük a Kreml kupolái. És ők az útra gondolnak talán, mit reggel óta bejártak; utcákra, parkokra, terekre, hol megálltak tűnődve, hogy búcsúztassák mindazt, ami elmúlt, . s szívükbe fogadják azt, ami jön... Idefönn mondják el még egyszer, utolszor: apám, anyám, fölnevelő i'árosom, köszönöm ... Mert — tiszta időben — a jövendő ide látszik, mint a távoli tévé-torony híg ködből kibontakozva. — És a menyasszonyokra derengő áhitat száll, mint almaiirágra a harmat. A félszeg vőlegények, hátuk mögött strázsálva mondják magukban utánuk . a néma fogadalmat. • Jurij Alekszcjevics Kulikov: Hálók. 0 Jele na Lvovna Szizikova: Szőlő. BRIT SZEMMEL MAGYARORSZÁGON Dózsa, Thököly - Angliában v .i kJ GGJriJ. L' ,JÍQ iJJcij V ú ijJiisSdt «.> ‘. Minden túlzás nélkül szenzációkkal szolgál a folyóirat. Nem véletlenül került kiemelt helyre az alkotó pályájának delelőjén elhunyt író-filmren- dező-színész, Vaszilij Suksin, akinek most kilenc elbeszélését gyűjtötte csokorba a szerkesztőség. Suksinról szólván így kezdi esszéjét Gennagyij Bo- csarov: „... csupán a halálát követő első napokban Suksinék moszkvai lakására, valamint a Film- művészeti Bizottsághoz több mint 160 ezer levél érkezett. A váratlan halálhírtől megrendült emberek tollat ragadtak. A sírján, a •novogyeviesi temetőben a virágcsokrok és a vörös kányafafürtök közt is levelezőlapok, kitépett füzetlapok fehérlenek, rajtuk a búcsúzás és a fájdalom szavaival.” Szinte lehetetlen kerek választ adni a népszerűség kérdéseire. A legmegbízhatóbb magyarázat talán az, hogy Suksin a legnehezebb írói programot tűzte ki célul: megérteni és kifejezni mindazt, ami pusztán racionálisan, csak az értelem eszközeivel aligha fogható fel. S ez a legnagyobbak: Tolsztoj, Csehov, Gorkij és Solohov követését jelenti. Halász Ferenc Üjabbkori történelmünk jó néhány alakjának (Károlyi Mihály, Kodály Zoltán, Bartók Béla), angliai kapcsolatairól olvashattunk cikkeket, emlékezéseket az elmúlt években. A szigetországban alkotóink személyesen, vagy műveik révén gyakran megfordultak az elmúlt évtizedekben. A napokban egy olyan izgalmas, sok érdekességet tartalmazó könyvet olvastunk, melyből a régebbi századok angol—magyar kapcsolatairól tudunk meg néhány/ ■ f wtbe-i-ádatpt. •inni virj ui i A Magvető kiadásában nap- vi lúgot-;11 átbit, TOŰygt yaran na.i Aurél írta. Címe: Angliai visszhang. Azokról a XVIII. és XIX. században megjelent angol művekről van szó ebben, melyekben fellelhetők a hazánkkal kapcsolatos élmények és a velük kapcsolatos ismeretek. A legelső, amit megtudunk: Dózsa György alakja a századok múltával is elevenen él egy angol költő művében. Oliver Goldsmith: Az utas című versében szerepelteti a parás2|tvezért. Az a Goldsmith, akinek egyik híres művét (A wakefieldi vikárius) 1831-ben magyarra is lefordították. George Stephenus1 regényt írt a múlt század elején Erdélyi kéziratok címmel. Később az ő tollából született meg az ugyancsak magyar témájú könyve, a Martinuzzi, vagy Magyarország leánya című, ötfelvonásos verses tragédia. • A könyveknek is megvan a maguk sorsa, tartja egy latin közmondás. Nos, Varannai művében egy különös-kalandos sorsú kötetről olvashatunk. A Martinuzzi (Fráter György) életéről szóló kötetét a szerző Angliában dedikálta egy honvéd ezredesnek, a magyar nép iránti rokon- szenvétől vezettetve. Az ezredes felvágatlanul ajándékozta ezt Pulszki Ferencnek, na kor egyik tekintélyes személyiségének, aki ugyancsak .felvágatlanul, tehát elolvasatíanut hagyta a művet szunnyádni polcain. Így csak száz évvel később juthatott osztályrészül a derék angolnak, , hogy magyar témájú alkotását magyar ember el ne olvassa. Ugyancsak elfelejtett mű a másik angol szerző tragédiája, Andrew Blackwell: Rudolf of Varosnay című alkotása. A szerző kötetét — aki nagy magyarbarát hírében állott —, maga gróf Széchenyi István is érdeklődéssel olvasta el. E műből az angolul tudó érdeklődő sok hasznqs dolgot ismerhet meg a tizenkilencedik század magyar társadalmi viszonyairól. Thököly Imre kurucvezér viszont londoni színpadra került a múlt század első éveiben. Egy 18 éves csodagyereK, Hook Tivadar Edward érdemesítette őt arra, hogy- művének tárgyául válasz- sza. Drámájának címe: Tekeli, vagy Mongatz ostroma. Mongatz egyenlő Munkács várával. Egy átlagon felüli szellemiségű angol nő, akinek a férjét a török szultán udvarába nevezték ki követnek, elkísérte élete párját a romantikusnak hitt új környezetébe. Magyarországon keresztül vezetett az útja, hosszabb megszakításokkal. Itteni élményeit írja meg aztán Lady Montagu. Egy másik angol nőnek még többet köszönhetünk. Julia Pardoe — aki egész könyvet ' szentelt a szultáni háremek egzotikus világának —, kalandos útra vállalkozott. Mint újságíró, elhatározta, hogy beutazza Magyarországot, s könyvekben megörökíti élményéit. Ezt meg is tette, méghozzá három terjedelmes kötetben. Hogv nem csak az urak társaságában forgolódott — ott is: fogadta őt a nádor, a hercegprímás, s más hatalmasságok —, arra bizonyíték az alábbi mondata: ..Szegény parasztság nyomorúsága.” Remek portrékat rajzolt az írónő a legnagyobb akkori magyar hazafiakról: Széchenyiről, Wesselényiről, Deákról és másokról. Valósággal szerelmes lett ebbe az addig számára távoli, ismeretlen népbe —, a magyarokba. Varga Mihály A kisfiú felnyitotta a szemét, /I és a mennyezeten meglátott egy sétafikáló legyet. Nagyokat pislogva bámulta, hogy merre mászik. A légy az ablak felé haladt. Megállás nélkül szaladt, láthatólag roppant gyorsan. A kisfiú azt képzelte, hogy a légy egy űtoji szalad, és leste, nem indul-e nyomában egy másik légy; ez meggyőzte volna arról, hogy ott valóban egy út húzódik. De több légy nem mutatkozott. Igaz, akadt még belőlük a szobában néhány, de ki tudja miért, ezek nem a mennyezeten futkostak, s ezért a kisfiú csakhamar elvesztette érdeklődését irántuk. Felült az ágyban és nagyot kiáltott: — Mama, felébredtem! Senki sem válaszolt neki. — Mama! — szólította újból. — Ügyes vagyok, felébredtem! Néma csend. A gyerek még várt egy ideig, de továbbra is csend honolt. Akkor leugrott az ágyról és mezítláb átszaladt a nagyszobába. Üres volt. Sorra szemügyre vette a karosszéket, az asztalt, a könyvespolcokat, de közelükben senkit sem látott. A bútorok egyszerűen csak ott voltak a helyükön. A fiúcska kiszaladt a konyhába, majd a fürdőszobába, azok is üresek voltak, mint a tükör, amelybe nem néz senki. — Mama! — kiáltotta. A csend elnyelte a kiáltást, s újra körülölelte őt. A fiúcska nem hitt a csendnek, újra beszaladt a szobájába, meztelen sarka és lábujjai bonyolult formájú foltokat hagytak a festett padlón, melyek megszáradva elmosódtak és eltűntek. — Mama ... — szólt, amennyire tudott, nyugodtan — felébredtem és te nem vagy itt... Néma csend. — Te nem vagy itt, ugye? — kérdezte. Várta a választ, feszült figyelem ült ki az arcára. Ide-oda forgatta a fejét, de válasz nem érkezett, és a fiúcska sírva fakadt. Zokogva az ajtóhoz ment és rángatni kezdte. Az ajtó nem engedett. Akkor tenyerével rácsapott, majd meztelen lábával belerúgott, megütötte a lábát és még keservesebben sírt. A szoba közepén állt, és meleg könnyei nagy csep- pekben hullottak szeméből a festett padlóra. Aztán — anélkül, hogy a sírást abbahagyta volna — leült a földre. Körös-körül minden őt figyelte és minden hallgatott. Várta, hogy a háta mögött egyszercsak felhangzik a léptek zaja, de hiába, és sehogy sem tudott megnyugodni. Hosszú ideig eltartott ez a várakozás, de hogy meddig, azt nem érzékelte. Végül is lefeküdt a földre, és így fekve sírt tovább. Úgy belefáradt, hogy szinte már nem is volt magánál, és arról sem tudott, hogy sír. Olyan természetes volt ez a sírás, mint « légzés, már nem tőle függött. Ellenkezőleg: erősebb volt nála. _ És akkor a gyereknek úgy tűnt föl, mintha a szobában lenne valaki. Gyorsan felugrott és körülnézett. Az érzés, mely arra késztette, hogy felugorjék, jiem múlik el, és a fiúcska átfutott a másik szobába, majd a konyhába és a fürdőszobába. Senkit sem talált. Hüppögve ment vissza és tenyerével eltakarta a szemét. Majd levette szeméről a tenyerét és mégegyszer körülnézett. A szobában semmi sem változott. A karosszék üresen ásítozott, az asztal magában állt, a könyvespolcokon, miint mindig, ott sorakoztak a könyvek, de a színes kötésük szomorúan, vakon nézett rá vissza. A fiúcska elgondolkozott. — Nem sírok többé — mondta magának. — Hazajön a mama, ügyes leszek. Odament az ágyához, a takaróval megtörölte agyonsírt arcát. Aztún tempósan mint aki sétálgat, mindent körüljárt a lakásban. És ekkor ragyogó ötlete támadt. • — Máma — szólalt meg halkan —, bilikére! Nem kelleti a bili, de ez volt az, ami arra késztette volna anyját, -hogy azonnal odarohanjon hozzá, ha otthon van. — Ma-ma ... — ismételte. A mama nem volt otthon, ezt most már végleg megértette. Valamit csinálni kellene. „Játszom egy kicsit” — gondolta magában — „és mindjárt megjön a mama ...” A sarokba ment, ahol a játékait tartották 'és előszedte a nyusziját. A nyuszi volt a kedvence. Az egyik ragasztott lába hiányzott, apja már nem egyszer javasolta, hogy visszaragasztja, de ő nem egyezett bele; nem lelt volna miért szeretni, ha mind a két lába megvan^ így a nyuszi megmaradt féllábúnak, a másik lába itt ker>ert valahol, most külön életet élt. • — Gyere játszani, nyuszi----— a jánlotta a fiúcska. A nyuszi némán beleegyezett. — Beteg vagy. fáj a lábad, majd mindjárt meggyógyítalak. A gyerek az ágyra fektette a nyulat, elővett egy szöget, a nyuszi hasába bökte, injekciót adott neki. A nyuszi már megszokta az injekciókat és egyáltalán nem reagált rá. A fiúcska elgondolkozott, aztán mintha az eszébe jutott volna valami, otthagyta az ágyat és benézett a szomszéd szobába. Semmi sem változott, a csönd még mindig csak áradt az egyik sarokból a másikba. A szoba akár egy nagy léggömb, benne borsószemek: az asztal, a karosszék, a könyvespolcok. A fiúcska nagyot sóhajtott, visszament 'az ágyhoz, és a nyuszit nézte. Az békésen feküdt a párnán. — Nem, nem így lesz — szólt a fiúcska —, most én leszek a nyuszi, és te a kisfiú. Te fogsz gyógyítani engem. Egy székre ültette a nyulat, ő pedig lefeküdt az ágyra, egyik lábát maga alá húzta, és sírni kezdett. A széken ülő nyuszi csodálkozva bámult rá nagy kék szemével. — Nyuszi vagyok és fáj a lábam ... — magyarázta neki a fiúcska. A gyerek felemelte a fejét, aztán felüli. Arca megint zavart és csupa könny volt. Ült és hosszasan nézte a nyuszit, valamin töprengett. — Nyuszi — kérdezte aztán — hova- ment a mama? A nyúl nem válaszolt. — Te nem aludtál, te tudod, mondd meg: hova ment a mama? — követelte a fiúcska és kezébe vette a nyulat. A nyúl hallgatott. A gyerek elfelejtette, hogy ez ideig mindig ő válaszolt a nyúl helyett, kettős szerepet játszva, és most komolyan követelte tőle a választ. Elfelejtette, hogy a nyúl csak játék volt a többi jó- ú-k között, a kockák között, melyek akkor álltak egymásra, ha egymásra tették őket, az autók között, melyek csak akkor mentek, ha felhúzták őket, az állatok között, melyek akkor morogtak, és beszéltek, ha valaki morgóit és beszélt helyettük. Minderről elfelejtkezett. — Beszélj, beszélj! — követelte. A nyuszi tovább hallgatott. A gyerek a földre hajította, leugrott az ágyról, nekiesett a nyúlnak és rugdosta. A nyuszi a földön hempergett, fel-feldobódott, és a kisfiú is ott ugrált, forgott körülötte, egyre csak azt ismételgetve: „Beszélj, beszélj, beszélj!” De a nyúl sehova sem tudott elszaladni előle, mert féllábú volt, s a fiúcska hirtelen rájött erre. Megtorpant. Alit és nézte, ahogy a nyúl arccal a padlóra borulva hangtalanul zokog. A gyerek meghallotta ezt a sírást, a nyuszi fölé hajolt, széttárt kezekkel, bűntudatosan mondta: — A mama elment valahova... És ekkor a fiúcskának úgy tűnt, hogy a lépcsőn valaki jön felfelé. — Mama! — kiáltotta, az ajtóhoz rohant, de megbotlott a fotelben és elesett. Feltápászko- dott, hallgatózott, de senki sem állt az ajtó előtt. És ekkor a fiúcska megint sírni kezdett. Sírt a fájdalomtól és a magánytól. A fájdalmat már ismerte. A magánnyal most találkozott először. (Slikodémusz Elli fordítása) V. RASZPUTYIN: Mama elment valahova
