Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-27 / 98. szám
PETŐFI NÉPE • 1975. április 27. i • A zászló náluk maradt Bodor Mátyás fiatal esztergályos szakmunkás felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából Kiváló dolgozó kitüntetést kapott. Kapás Magdolna marós: „A KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlójának végleges elnyerése további jó munkára kötelez bennünket.” Segítünk, hogy felépüljön Kecskeméten az ifjúsági garzonház — magyarázta Veres Ferenc lakatos, a gyár KISZ- bizottságának tagja. (Opauszkv László felvételei.) Tarjányi Antal, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár KISZ-bizottságának titkára néhány hónappal ezelőtt kezében egy levéllel nyitott be a szerszámműhely és forgácsolóműhely ajtaján. Felolvasta a fiataloknak a gépelt szöveget, melyben a KISZ megyei bizottsága segítséget kér a gépgyár ifjúmunkásaitól. Nagy társadalmi összefogással ifjúsági garzonház és albérlők háza épül Kecskeméten. A szegedi DÉLÉP a kivitelezést csak abban az esetben vállalta, ha a jelenleg épülő új szegedi szálloda paneljeihez szükséges kapcsolóelemeket valamelyik Bács-Kiskun megyei gyár elkészíti. — Mit szóltok hozzá, vállaljuk? — kérdezte a fiataloktól a KISZ-titkár. — Mennyi kellene és mikorra? — kérdeztek vissza, s hangjukból érezni lehetett: természetesnek tartják a segítést. Előbb a tervosztály KISZ-esei „léptek akcióba”, majd a fiatal szakmunkások elkészítették a gyártáshoz szükséges szerszámokat, s az első ötven kapcsolóelemet április 19-én elküldték a szegedi DÉLÉP-nek. □ □ □ A történet jól jellemzi a fép.- egyházi gépgyár ifjúmunkásainak segítőkészségét, helytállását. Számítani lehet rájuk. Eredményes munkájukat bizonyította, hogy felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából harmadszor, s így véglegesen megkapták a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Hat KISZ-alapszervezetben 230 ifjúkommunista dolgozik. Tavaly a fiatalok is bekapcsolódtak a kongresszusi munkaversenybe. A 23 ifjúsági szocialista brigád eredményesen teljesítette vállalásait. Az ijfúmunkások becsületes helytállásának, szorgalmának is .köszönhető, hogy a gépgyár tavalyi termelési értéke 322 millió forint volt. A kongresszus tiszteletére bővítették a védnök- ségi akciókat. Határidőre elkészítették a Borsodi Vegyikombinát PVC-üzemének berendezéseit. Kommunista műszakot szerveztek azért, hogy a szerződésben megjelölt időpont előtt átadják a Péti Nitrogénművek és a Szegedi Szalámigyár1 által rendelt vaselemeket. A védnökségi akció keretében a Kőbányai Sörgyárnak tartályokat készítettek.' n □ □ Nemrég Kazincbarcikára hívták meg a félegyházi gépgyár KISZ- bizottságának vezetőit. A Borsodi Vegyikombinát építésében elért eredményes munkájukért Kínáló védnökségért kitüntetést kaptak a félegjfházi fiatalok. — Tavaly decemberben megalakítottuk a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának helyi szervezetét — magyarázta Tarjányi Antal. — Az év elején versenymozgalmakat indítottunk. Több mint ötvenen küzdenek a Kiváló ifjú mérnök, Kiváló ifjú közgazdász, a Szakma ifjú mestere címért, Az FMKT helyi szervezete vállalta a szakmunkástanulók segítését. Konzultációkat tartunk nekik, s ha szükséges a gyakorlatban is bemutatjuk az egves munkafolyamatokat. Előkészítjük őket a szakmunkásvizsgára Ez is segíti azt a törekvést, hogy vizsga után- a fiatal szakmunkások a félegyházi gépgyárban maradjanak. Az idén öt fiatal szakmunkás főiskolára, illetve egyetemre jelentkezett. A gyárban dolgozó fiatal mérnökök, közgazdászok felkészítik őket a felvételi vizsgára. Délutánonként a KlSZ-klub- bah találkoznak a gépgyári -fiatalok. Itt tartják a KlSZ-oktatá- sokat is. A marxista vitakörre, KISZ-aktivisták fórumára és az ifjúsági fórumra 61-en járnak. Több mint harminc fiatal' a pártoktatáson vesz részt. Tavaly az ifjúsági szövetség ajánlására hét KISZ-tagot vettek fel a párt- szervezetbe. Sok fiatal jár a munkástovábbképző tanfolyamra. A februártól kezdődő oktatássorozaton művezetőket, csoportvezetőket, illetve brigádvezetőket képeznek. A KISZ-titkár vastag dossziét tett elém. A társadalmi munkájukról készült jegyzőkönyvek. Az elmúlt évben egyebek között két kommunista műszakot tartottak, s az ezért kapott pénz jelenős részét a Vietnamban épülő ezerszemélyes szakmunkásképző intézet kialakítására ajánlották fel. A Petőfi Szakközépiskolának üzemanyag-tárolót, a József Attila és a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóinak szemléltető eszközöket készítettek társadalmi munkában. Az MHSZ-szel közösen lőteret alakítottak ki. A város 200 éves évfordulója alkalmából fásítot- tak, parkositottak. □ □ □ A KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlajának végleges átadása alkalmából rendezett ünnepségen NDK-beli és csehszlovák ifjúkommunisták üdvözölték a félegyházi fiatalokat. Régi, jó kapcsolatuk van ugyanis a grimmai vegyikészülékeket gyártó vállalat1 FDJ, és a bmói vegyigépgyár SSM szervezeteivel. A múlt nyáron a tős- erdői táborban találkoztak a német, lengyel, cseh és a félegyházi fiatalok. Az idén nyáron Brnóban • rendezik meg a tapasztalatcserét. Füredi Imre, a vegyigépgyár pártbizottságának titkára így jellemezte az ott dplgozó fiatalokat:' — Munkájukat becsületesen, szorgalmasan elvégzik, önállóak, tettrekészek. Mindezt bebizonyították a kongresszusi munkaversenyben elért jó eredményeikkel, védnökségi mozgalmaikkal, társadalmi munkaakcióikkal. Az ifjúsági szövetség helyi szervezetének a jövőben — mint azt a KISZ KB áprilisi határozata is megállapítja — a kommunista nevelő munka erősítésére kell törekednie. Ehhez természetesen a gyárban működő hat pártalap- szervezet is segítséget nyújt. A fiatalokat pedig az irodaház földszinti folyosója falán függő vörös vándorzászló kötelezi a KISZ Központi Bizottsága által meghatározott időszerű feladatok megvalósítására. Tárnái László —Az már sok. amit ez a városi közlekedés megenged magának! — mondia felháborodva a széchenyivárosi utas. aki a Zója utcai megállóhoz érve még látja. a zsúfoltan kigördült első buszt, nyomában a félig-meddig megtöltött másodikat és utas nélkül az előbbi kettő után eredő harmadikat. (Ez utóbbi kisegítő távolsági busz.) Két-három perc múlva az iménti méltatlankodó már sokadmagával toporog, várakozik, s bosz- szúságának oka közös. Elismerő vélekedés nem hangzik ’ itt el Kecskemét helvi közlekedéséről'. Ellenben annál érzékenyebben érinti a fület a következő megjegyzés: — Legalább a város felelős vezetői ne ámítanák a népet, hogy igy megjavul, meg amolyan korszerű lesz a város buszközlekedése. amikor az égvilágon semmi nem változik!... íme, egyetlen friss példa a- Kecskemét helvi közlekedését érintő napi panaszok közül. De ki győzné felsorolni valamennyit? Kevés, ami történt A téma nem új keletű. Bizonyára'sokan emlékeznek! még rá, tíz esztendővel ezelőtt is az egyik legtöbbet kifogásolt probléma a helyi közlekedés elégtelensége volt Kecskeméten. Volt és maradt. Nem mintha a gond megoldására hivatott 9. sz. Volán Vállalat az idők folyamán nem tett volna erőfeszítéseket. Mert egyet és mást tett. Például új buszokat vásárolt, úiabb útvonalakon járatokat indított, járatokat sűrített. Valami tehát kétségtelenül történt. De hát a tíz évvel ezelőtti hez képest az utasforgalom is megháromszorozódott. Hiszen míg 1964-ben évente 5—6 millióan vették igénybe a helyi 'közlekedést, napjainkra ez a szám mintegy 18 millióra nőtt! Ám ha megemlítjük. hogy ez alatt körülbelül 25 ezerrel gyarapodott a város lakosainak száma, rögtön kivijág- Lk, hogy ezt a fejlődést messze nem követte a helvi közlekedésé. Beavatott közvélemény Pár évvel ezelőtt a város közvéleménye nem véletlenül fogadta jólesően és bizakodással a helyi közlekedés várható korszerűsítéséről szóló tájékoztatást. A városi tanács 1973. évi egyik ülésén például a 9k számú Volán Vállalat igazgatójától kapták és vitték tovább választóiknak az erről szóló értesülést a tanács tagjai. A városi tanács vezetői pedig a (Kecskemét fejlésztési terveiről szóló tájékoztatók során az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozóival ismertették meg. És természetesen, a helyi közlekedés fejlesztésénék biztató kilátásairól informálta olvasóit lapunk is. Hol késik mégis a napjainkra ígért korszerű közlekedés? Mi az oka, hogy — a bevezetőül említett széchenyivárosi utas szavaival élve — mégsem változott az ' égvilágon semmi? Emlékeztetőül' érdemes áttekin- . teni a közvélemény tájékoztatásának előzményeit. Mégpedig: abban. hogy Kecskeméten — megfelelő intézkedések nyomán — 1974—1975-re nagyvárosias jellegűvé, korszerűvé váljék a közlekedés, a megyei, illetve’ városi párt- és tanácsi vezetők a Volán Tröszt vezetőivel 1973 február 23-án folytatott tárgyaláson egyeztek meg. Néhány' hónappal később. 1973, június 7-én pedig — ugyancsak a Volán Tröszt képviselőjének jelenlétében — megtörtént a helyi egyeztetés és megállapodás a városi tanács, valamint a 9. számú Volán Vállalat között, áz alábbi feladatok vég-, rehajtására: Kettőn áll a „vásár”... A városi tanács gondoskodik ay, eladdig sokat kifogásolt buszfordulók. kiépítéséről, s ahol a járatok útvonalain szükséges, az utak aszfaltozásáról, és elkészítteti a tömegközlekedési tanulmánytervet. Tegyük hozzá nyomban: a buszfordulók régen elkészültek, csakúgy, mint például a Batthyány, Csongrádi vagy Bem utcák aszfaltozása. A tömegközlekedési tanulmánytervet pedig még 1973 novemberében a városi tanács végrehajtó bizottsága, decemberben pedig a tanácsülés is jóváhagyta. A Volán megállapodás szerinti feladata a két alállomás -— a széchenyivárosi és a MÁVAUT- pályaudvar melletti — tervének elkészítése lett volna ... Közbevetőleg: a széchenyivárosi alállomás 4.1 milliós kivitelezési költségéből 4.2 milliót, a MÁVAUT melletti 7 milliós költségéből. 4.2 millió forintot a városi tanács vállalt magára. Ez a pénz lényegében a Volán által megadott • terv szerint az útburkolat, fordulók és várók kiépítésére szolgál. De vajon mikor szolgál? Mikor lehet az alállomások kialakításához hozzáfogni? A 9. számú' Volán ugyanis nem tartotta magát a megállapodáshoz. A széchenyivárosi álállomás tanulmányterve ugyan elkészüli, de a kivitelezési terv csak ez év július közepe táján várható. Ellenben a MÁVAUT-pályaudvar- hoz csatlakozó alállomásnak még a tanulmányterve sem késkült el! S ha majd elkészül, jóvá is kell hagyni, és csak azután lehet megrendelni a kivitelezés tervét. Mindebből tehát aligha lesz az idén a nagyvárosias jellegű helyi közlekedést elősegítő alállomás! Íme, ilyen „komolyan” vette vállalt kötelezettségét a 9. számú Volán. Ezek után szinte magától értetődő, hogy a városi tanács végrehajtó . bizottsága néhány héttel ezelőtt egybehangzóan elutasította, nem fogadta el a közlekedési cég vezetőinek beszámoló jelentését. Továbbra is csak a remény Hacjd szegjük be azonban történetünket a témával kapcsolatos friss információval. A megye- székhely párt- és tanácsi vezetői a napokban felkeresték a Volán Tröszt vezérigazgatóját, 1 < Tapol-,, czai Kálmán elvtársat, hogy együttesen áttekintsék a kialakult helyzetet, s hogy tájékoztatást kapjanak: mit kíván tenni a tröszt az ügynek a holtpontról való elmozdítása érdekében. A •vezérigazgató — aki huzamos betegsége miatt nem volt részese a korábbi tárgyalásoknak — egyetértett azzal, hogy az említett mulasztásnak nem lett volna szabad bekövetkeznie. A tröszt segítő szándéka egyértelmű: a pártkongresszus határozata vonatkozó passzusának szellemével megegyező. A közeljövőben már kidolgozott tárgyalási alappal érkezik Kecskemétre a tröszt képviselője. s kimondja: mit kívánnak tenni. Azt követően a város két vezető testületé együttesen tárgyal és dönt a felgyorsított intézkedésekről. Ferny Irén SZIL VASI LAJOS“ Appassionata (121.) S máris felkelepel két rövi- debb sorozat. Nézem a távcsö- vön át a találatokat. A lovas csapatban kavarodás támadt. A golyók ott csaptak be egy-két lájpéssel előttük a hóba. összetorlódnak a lovasok. Nem tudom pontosan, a lovak ijedtek-e meg, vagy a lovasaik, tény, hogy egyetlen zsúfolt gomolyagba sűrűsödtek ott a szerpentinen. Most megugrik egy paftpa. Felágaskodik, úgy szökken ki a csomóból. Gyönyörűen mozog. Hosszú, karcsú lótest. Gazdája alig bír megmaradni a nyergében. Ráhasal a ló nyakára. A hátas nagyot ugrik, és levágtat a szerpentinről. Ez már sok a gazdájának. Nem bírta tovább nyeregben tartani magát. Nagy ívben repül bele a hóba. Ügyesen esett, meg kell hagyni, mert máris talpra pattan. Kakastollas tábori sapkája lehullt a fejéről. Futna a lova után, de megbotlik, és megint elvágódik. Nevetünk. Mintha parancsszóra történne, szétugrat a többi lovas is. Lekormányozzák hátasaikat a szerpentinről, és igyekeznek egymástól minél távolabbra szóródni, hogy lehetőleg ne egy csomóban nyújtsanak biztos célpontot a mi fegyvereinknek. — Tovább? — kérdi Szőj ka. — Nem — rázom meg a fejem. — Várjuk meg a fejleményeket. Nem veszem le a távcsövet a szememről. — Visszahúzódnak! — állapítja meg József. Látom. A szétszóródó lovasok visszafelé igyekeznek. Talán száz méternyire mögöttük húzódik a törpefenyves. Ott próbálnak fedezékre lelni. — Ej, de furcsa... — lép mellém Gaszton.. Gúnyos a hangja. — Nem tetszik nekik a go- lyószórotűz... Melyik lehet a parancsnokuk? — keresem, de nem tudom megállapítani, mert messze vannak, annyit látok csak, hogy mindegyik lovas lekapkodja válláról a fegyverét, ki a géppisztolyát, ki a- karabélyát, rángatják a lovak kantárszárát, hogy bévon- szolják az állatokat is a törpefenyők oltalmába. Kár a fáradságért. Oda úgyse lövetek. Fölösleges tölténypazarlás lenne. Néhány katona meg nyeregben ül. Mintha parancsot adna az egyik annak a szürke lovasnak. Valami ilyesmi történhetett igazán, mert a deres két lábra ágaskodva megfordul, nagyot szökken, és vágtában indul vissza a bányatelep irányába. Patái alatt porzik a hó. Szép a ló, szép mindegyik, ki tudja, honnan szerezték ezeket a pompás állatokat. Talán a bábolnai ménesből... Már valamennyi eltűnt az útról. Ott lapulnak a törpefenyves haragoszöld bokrai tövében, a hóban. Nem a legkellemesebb fekhely. De legalább megtudja a sok frontlógósa, milyen is az: a hóban feküdni órák hosszat. Majd szép lassan átnedvesedik a hasuk alatt a köpeny, aztán a zubbony is, fázni kezd a hasuk ... Ha ugyan ki nem bújnak előbb a fenyők közül... Sikerült tehát. Megállítottuk őket. De mi lesz ^ezután? Miért vágtatott vissza az’ a lovas a bányatelep felé? Nyilván segítséget akar hozni. Semmi okom a bizakodásra. Most az egyszer szeretnék néhány óra erejéig a jövőbe látni. Tompa puskadörrenések hallatszanak onnan a törpeíenyök közül. Rövid géppisztolysorozatok is. József lekushad a fal mögé. Ránézek: — Nyugalom, öregúr. Lőtávo- lon kívül vagyunk. Csak a lőszerüket pazarolják, semmi riadalomra nincs ok ... József bátortalanul felegyenesedik: — Mit lehet tudni... — ingatja szakállas fejét. Ropognak a fegyverek ... — Kár a munícióért... — legyint Szojka, aztán elengedi a golyószórót, zsebébe nyúl, előveszi dózniját, és hozzálát, hogy cigarettát csavarjon. — Csináljak neked is? — kérdi. — Köszönöm — bólintok. Régóta várok már erre a cigarettára. Száraz a torkom. Jó volna egy kis pálinka is. Eddig észre se vettem, hogy éles a szél, de most, hogy visszakozni kéjny- szerítettük a lovasokat,- egyszerre érzek éhséget, szomjúságot, hideget, — Tessék — nyújtja ide Szojka a kész cigarettát. Előkaparom a gyuíásdobozo- mat, és tüzet adok neki is. Füstölünk. Valami mozog ott a fenyvesnél. Szememhez emelem a távcsövet. Nem normálisak ezek! Kúszva bújnak elő a tórpefe- nyők közül. így akarnak támadni? Micsoda tökfej lehet a parancsnokuk! Hiába kúsznak, csaknem ugyanakkora célpontot mutatnak, mint az előbb, s ráadásul lassabban is mozognak, mintha lóháton közelednének. Ostobaság... Pista felnevet. Bosszúság csendül a nevetésében: — Ebédre majdcsak ideérnek ... — Nincs kedvem ilyen vadászathoz ... — rázom meg a fejem. Furcsa: bosszús vagyok. Ki az az állat, aki ilyen esztelen parancsot ad a szerencsétlen senkiknek? Ha közelebb érnek, egyenként levadászhatjúk valamennyit. — Hát ehhez .semmi kedvem ... — mondom ki hangosan. —- Szojka! — Igenis. — Eressz oda eléjük még egy sorozatot. — Parancs. * Vállához igazítja a golyószóró tusát, komótosan céloz, aztán megnyomja a billentyűt. Most már nem zavarja a fülem a fegyver ropogása. Fronthangulat... Látom a lávcsövön át, hogy a kúszók előtt tíz-tizenöt méterrel porzik a hó a lövedékektől. Valamelyiket eltalálta egy golyó. Túlságosan előre merészkedett a fickó. Ugrik egyet, aztán visszazuhan a hóra. Kellett neked hősködni? Leeresztem a távcsövet. Szabad szemmel is látjuk, hogy felugrálnak, és visszafutnak a fenyők közé. Gasztonon erőt vesz a vadászszenvedély, ahogy látja a lóról leszállított csendőrök és németek futását. Rátámasztja a falra géppisztolyát. Lőni készül, látom, hogy sorozatra állítja a fegyverét. De mielőtt szólhatnék, Pista mordul rá: — Nyughass! El se hord odáig ez a csúzli, te szanitéc! Gaszton méltatlankodva felesel: — Hadd hallják, hogy nemcsak egy nyomorult golyószórónk van! — Ne hülyéskedj! — inti le Pista. — Láttad, hogy ez a golyószóró nem is olyan nyomorult ... Ne pazarold a lőszert. Szojka csinos füstkarikákat lök ki kerekre formált száján. Nézi, hogyan tágul, és hogyan oszlik szét a kékesszürke karika a hideg levegőben, csak aztán szólal meg: — Mit mondtam? — idelép mellém, és rákönyököl a havas falra. — Meggondolják magukat a kamerádok... A rosseb egye meg, tudod, ha október tizem ötödikén több lett volna a kurá-1 zsi... meg lehetett volna taní-\ tani a nácikat, hogy a magyar', katona is ér . valamit... Nem \ lett volna nyilas puccs! Alájuk kellett volna pörkölni... Ahogy ‘ Franciaországban meg a Szovjetben meg a szerbekn " .. \ Vállat vonok: — Szerencsés né ek ... (Folytatj k) *
