Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

PETŐFI NÉPE • 1975. április 27. i • A zászló náluk maradt Bodor Mátyás fiatal esztergá­lyos szakmunkás felszabadu­lásunk 30. évfordulója alkal­mából Kiváló dolgozó kitün­tetést kapott. Kapás Magdolna marós: „A KISZ Központi Bizottsága vö­rös vándorzászlójának végleges elnyerése további jó munkára kötelez bennünket.” Segítünk, hogy felépüljön Kecskeméten az ifjúsági gar­zonház — magyarázta Veres Ferenc lakatos, a gyár KISZ- bizottságának tagja. (Opauszkv László felvételei.) Tarjányi Antal, a Kiskunfél­egyházi Vegyipari Gépgyár KISZ-bizottságának titkára né­hány hónappal ezelőtt kezében egy levéllel nyitott be a szer­számműhely és forgácsolóműhely ajtaján. Felolvasta a fiataloknak a gépelt szöveget, melyben a KISZ megyei bizottsága segítsé­get kér a gépgyár ifjúmunkásai­tól. Nagy társadalmi összefogás­sal ifjúsági garzonház és albér­lők háza épül Kecskeméten. A szegedi DÉLÉP a kivitelezést csak abban az esetben vállalta, ha a jelenleg épülő új szegedi szálloda paneljeihez szükséges kapcsolóelemeket valamelyik Bács-Kiskun megyei gyár elké­szíti. — Mit szóltok hozzá, vállal­juk? — kérdezte a fiataloktól a KISZ-titkár. — Mennyi kellene és mikorra? — kérdeztek vissza, s hangjuk­ból érezni lehetett: természetes­nek tartják a segítést. Előbb a tervosztály KISZ-esei „léptek akcióba”, majd a fiatal szakmunkások elkészítették a gyártáshoz szükséges szerszámo­kat, s az első ötven kapcsolóele­met április 19-én elküldték a szegedi DÉLÉP-nek. □ □ □ A történet jól jellemzi a fép.- egyházi gépgyár ifjúmunkásai­nak segítőkészségét, helytállását. Számítani lehet rájuk. Eredmé­nyes munkájukat bizonyította, hogy felszabadulásunk 30. év­fordulója alkalmából harmad­szor, s így véglegesen megkapták a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját. Hat KISZ-alapszervezetben 230 ifjúkommunista dolgozik. Tavaly a fiatalok is bekapcsolódtak a kongresszusi munkaversenybe. A 23 ifjúsági szocialista brigád eredményesen teljesítette válla­lásait. Az ijfúmunkások becsüle­tes helytállásának, szorgalmának is .köszönhető, hogy a gépgyár tavalyi termelési értéke 322 mil­lió forint volt. A kongresszus tiszteletére bővítették a védnök- ségi akciókat. Határidőre elké­szítették a Borsodi Vegyikombi­nát PVC-üzemének berendezése­it. Kommunista műszakot szer­veztek azért, hogy a szerződés­ben megjelölt időpont előtt átad­ják a Péti Nitrogénművek és a Szegedi Szalámigyár1 által ren­delt vaselemeket. A védnökségi akció keretében a Kőbányai Sör­gyárnak tartályokat készítettek.' n □ □ Nemrég Kazincbarcikára hívták meg a félegyházi gépgyár KISZ- bizottságának vezetőit. A Borsodi Vegyikombinát építésében elért eredményes munkájukért Kínáló védnökségért kitüntetést kaptak a félegjfházi fiatalok. — Tavaly decemberben meg­alakítottuk a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának he­lyi szervezetét — magyarázta Tarjányi Antal. — Az év elején versenymozgalmakat indítottunk. Több mint ötvenen küzdenek a Kiváló ifjú mérnök, Kiváló ifjú közgazdász, a Szakma ifjú mes­tere címért, Az FMKT helyi szervezete vállalta a szakmun­kástanulók segítését. Konzultá­ciókat tartunk nekik, s ha szük­séges a gyakorlatban is bemu­tatjuk az egves munkafolyama­tokat. Előkészítjük őket a szak­munkásvizsgára Ez is segíti azt a törekvést, hogy vizsga után- a fiatal szakmunkások a félegyházi gépgyárban maradjanak. Az idén öt fiatal szakmunkás főiskolára, illetve egyetemre jelentkezett. A gyárban dolgozó fiatal mérnö­kök, közgazdászok felkészítik őket a felvételi vizsgára. Délutánonként a KlSZ-klub- bah találkoznak a gépgyári -fia­talok. Itt tartják a KlSZ-oktatá- sokat is. A marxista vitakörre, KISZ-aktivisták fórumára és az ifjúsági fórumra 61-en járnak. Több mint harminc fiatal' a párt­oktatáson vesz részt. Tavaly az ifjúsági szövetség ajánlására hét KISZ-tagot vettek fel a párt- szervezetbe. Sok fiatal jár a munkástovábbképző tanfolyamra. A februártól kezdődő oktatás­sorozaton művezetőket, csoport­vezetőket, illetve brigádvezető­ket képeznek. A KISZ-titkár vastag dossziét tett elém. A társadalmi munká­jukról készült jegyzőkönyvek. Az elmúlt évben egyebek kö­zött két kommunista műszakot tartottak, s az ezért kapott pénz jelenős részét a Vietnamban épülő ezerszemélyes szakmun­kásképző intézet kialakítására ajánlották fel. A Petőfi Szakkö­zépiskolának üzemanyag-tárolót, a József Attila és a Petőfi Sán­dor Általános Iskola tanulóinak szemléltető eszközöket készítet­tek társadalmi munkában. Az MHSZ-szel közösen lőteret ala­kítottak ki. A város 200 éves évfordulója alkalmából fásítot- tak, parkositottak. □ □ □ A KISZ Központi Bizottsága vörös vándorzászlajának végle­ges átadása alkalmából rende­zett ünnepségen NDK-beli és csehszlovák ifjúkommunisták üdvözölték a félegyházi fiatalo­kat. Régi, jó kapcsolatuk van ugyanis a grimmai vegyikészülé­keket gyártó vállalat1 FDJ, és a bmói vegyigépgyár SSM szer­vezeteivel. A múlt nyáron a tős- erdői táborban találkoztak a né­met, lengyel, cseh és a félegy­házi fiatalok. Az idén nyáron Brnóban • rendezik meg a tapasz­talatcserét. Füredi Imre, a vegyigépgyár pártbizottságának titkára így jel­lemezte az ott dplgozó fiatalo­kat:' — Munkájukat becsületesen, szorgalmasan elvégzik, önállóak, tettrekészek. Mindezt bebizonyí­tották a kongresszusi munkaver­senyben elért jó eredményeikkel, védnökségi mozgalmaikkal, tár­sadalmi munkaakcióikkal. Az if­júsági szövetség helyi szerveze­tének a jövőben — mint azt a KISZ KB áprilisi határozata is megállapítja — a kommunista nevelő munka erősítésére kell törekednie. Ehhez természetesen a gyárban működő hat pártalap- szervezet is segítséget nyújt. A fiatalokat pedig az irodaház földszinti folyosója falán függő vörös vándorzászló kötelezi a KISZ Központi Bizottsága által meghatározott időszerű feladatok megvalósítására. Tárnái László —Az már sok. amit ez a vá­rosi közlekedés megenged magá­nak! — mondia felháborodva a széchenyivárosi utas. aki a Zója utcai megállóhoz érve még látja. a zsúfoltan kigördült első buszt, nyomában a félig-meddig meg­töltött másodikat és utas nélkül az előbbi kettő után eredő har­madikat. (Ez utóbbi kisegítő tá­volsági busz.) Két-három perc múlva az imén­ti méltatlankodó már sokadma­gával toporog, várakozik, s bosz- szúságának oka közös. Elismerő vélekedés nem hangzik ’ itt el Kecskemét helvi közlekedéséről'. Ellenben annál érzékenyebben érinti a fület a következő meg­jegyzés: — Legalább a város felelős ve­zetői ne ámítanák a népet, hogy igy megjavul, meg amolyan kor­szerű lesz a város buszközleke­dése. amikor az égvilágon semmi nem változik!... íme, egyetlen friss példa a- Kecskemét helvi közlekedését érintő napi panaszok közül. De ki győzné felsorolni valamennyit? Kevés, ami történt A téma nem új keletű. Bizo­nyára'sokan emlékeznek! még rá, tíz esztendővel ezelőtt is az egyik legtöbbet kifogásolt probléma a helyi közlekedés elégtelensége volt Kecskeméten. Volt és ma­radt. Nem mintha a gond meg­oldására hivatott 9. sz. Volán Vállalat az idők folyamán nem tett volna erőfeszítéseket. Mert egyet és mást tett. Például új buszokat vásárolt, úiabb útvona­lakon járatokat indított, járato­kat sűrített. Valami tehát kétségtelenül tör­tént. De hát a tíz évvel ezelőtti ­hez képest az utasforgalom is megháromszorozódott. Hiszen míg 1964-ben évente 5—6 millióan vet­ték igénybe a helyi 'közlekedést, napjainkra ez a szám mintegy 18 millióra nőtt! Ám ha megemlít­jük. hogy ez alatt körülbelül 25 ezerrel gyarapodott a város la­kosainak száma, rögtön kivijág- Lk, hogy ezt a fejlődést messze nem követte a helvi közlekedésé. Beavatott közvélemény Pár évvel ezelőtt a város köz­véleménye nem véletlenül fogad­ta jólesően és bizakodással a he­lyi közlekedés várható korszerű­sítéséről szóló tájékoztatást. A városi tanács 1973. évi egyik ülé­sén például a 9k számú Volán Vállalat igazgatójától kapták és vitték tovább választóiknak az erről szóló értesülést a tanács tagjai. A városi tanács vezetői pedig a (Kecskemét fejlésztési terveiről szóló tájékoztatók során az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek dolgozóival ismertették meg. És természetesen, a helyi közle­kedés fejlesztésénék biztató kilá­tásairól informálta olvasóit la­punk is. Hol késik mégis a napjainkra ígért korszerű közlekedés? Mi az oka, hogy — a bevezetőül emlí­tett széchenyivárosi utas szavai­val élve — mégsem változott az ' égvilágon semmi? Emlékeztetőül' érdemes áttekin- . teni a közvélemény tájékoztatá­sának előzményeit. Mégpedig: ab­ban. hogy Kecskeméten — meg­felelő intézkedések nyomán — 1974—1975-re nagyvárosias jelle­gűvé, korszerűvé váljék a köz­lekedés, a megyei, illetve’ városi párt- és tanácsi vezetők a Volán Tröszt vezetőivel 1973 február 23-án folytatott tárgyaláson egyez­tek meg. Néhány' hónappal ké­sőbb. 1973, június 7-én pedig — ugyancsak a Volán Tröszt képvi­selőjének jelenlétében — meg­történt a helyi egyeztetés és meg­állapodás a városi tanács, vala­mint a 9. számú Volán Vállalat között, áz alábbi feladatok vég-, rehajtására: Kettőn áll a „vásár”... A városi tanács gondoskodik ay, eladdig sokat kifogásolt buszfor­dulók. kiépítéséről, s ahol a jára­tok útvonalain szükséges, az utak aszfaltozásáról, és elkészít­teti a tömegközlekedési tanul­mánytervet. Tegyük hozzá nyomban: a buszfordulók régen elkészültek, csakúgy, mint például a Batthyány, Csongrádi vagy Bem utcák aszfaltozása. A tömegköz­lekedési tanulmánytervet pedig még 1973 novemberében a városi tanács végrehajtó bizottsága, de­cemberben pedig a tanácsülés is jóváhagyta. A Volán megállapodás szerinti feladata a két alállomás -— a széchenyivárosi és a MÁVAUT- pályaudvar melletti — tervének elkészítése lett volna ... Közbevetőleg: a széchenyiváro­si alállomás 4.1 milliós kivitele­zési költségéből 4.2 milliót, a MÁVAUT melletti 7 milliós költ­ségéből. 4.2 millió forintot a vá­rosi tanács vállalt magára. Ez a pénz lényegében a Volán által megadott • terv szerint az útbur­kolat, fordulók és várók kiépíté­sére szolgál. De vajon mikor szolgál? Mi­kor lehet az alállomások kialakí­tásához hozzáfogni? A 9. számú' Volán ugyanis nem tartotta ma­gát a megállapodáshoz. A szé­chenyivárosi álállomás tanul­mányterve ugyan elkészüli, de a kivitelezési terv csak ez év jú­lius közepe táján várható. El­lenben a MÁVAUT-pályaudvar- hoz csatlakozó alállomásnak még a tanulmányterve sem késkült el! S ha majd elkészül, jóvá is kell hagyni, és csak azután lehet megrendelni a kivitelezés tervét. Mindebből tehát aligha lesz az idén a nagyvárosias jellegű helyi közlekedést elősegítő alállomás! Íme, ilyen „komolyan” vette vállalt kötelezettségét a 9. számú Volán. Ezek után szinte magától értetődő, hogy a városi tanács végrehajtó . bizottsága néhány héttel ezelőtt egybehangzóan el­utasította, nem fogadta el a köz­lekedési cég vezetőinek beszá­moló jelentését. Továbbra is csak a remény Hacjd szegjük be azonban tör­ténetünket a témával kapcsolatos friss információval. A megye- székhely párt- és tanácsi vezetői a napokban felkeresték a Volán Tröszt vezérigazgatóját, 1 < Tapol-,, czai Kálmán elvtársat, hogy együttesen áttekintsék a kialakult helyzetet, s hogy tájékoztatást kapjanak: mit kíván tenni a tröszt az ügynek a holtpontról való elmozdítása érdekében. A •vezérigazgató — aki huza­mos betegsége miatt nem volt részese a korábbi tárgyalásoknak — egyetértett azzal, hogy az em­lített mulasztásnak nem lett vol­na szabad bekövetkeznie. A tröszt segítő szándéka egyértelmű: a pártkongresszus határozata vo­natkozó passzusának szellemével megegyező. A közeljövőben már kidolgozott tárgyalási alappal ér­kezik Kecskemétre a tröszt kép­viselője. s kimondja: mit kíván­nak tenni. Azt követően a város két vezető testületé együttesen tárgyal és dönt a felgyorsított in­tézkedésekről. Ferny Irén SZIL VASI LAJOS“ Appassionata (121.) S máris felkelepel két rövi- debb sorozat. Nézem a távcsö- vön át a találatokat. A lovas csapatban kavarodás támadt. A golyók ott csaptak be egy-két lájpéssel előttük a hóba. össze­torlódnak a lovasok. Nem tudom pontosan, a lovak ijedtek-e meg, vagy a lovasaik, tény, hogy egyetlen zsúfolt gomolyagba sű­rűsödtek ott a szerpentinen. Most megugrik egy paftpa. Fel­ágaskodik, úgy szökken ki a csomóból. Gyönyörűen mozog. Hosszú, karcsú lótest. Gazdája alig bír megmaradni a nyergé­ben. Ráhasal a ló nyakára. A hátas nagyot ugrik, és levágtat a szerpentinről. Ez már sok a gaz­dájának. Nem bírta tovább nye­regben tartani magát. Nagy ív­ben repül bele a hóba. Ügyesen esett, meg kell hagyni, mert máris talpra pattan. Kakastollas tábori sapkája lehullt a fejéről. Futna a lova után, de megbotlik, és megint elvágódik. Nevetünk. Mintha parancsszóra történne, szétugrat a többi lovas is. Le­kormányozzák hátasaikat a szer­pentinről, és igyekeznek egymás­tól minél távolabbra szóródni, hogy lehetőleg ne egy csomóban nyújtsanak biztos célpontot a mi fegyvereinknek. — Tovább? — kérdi Szőj ka. — Nem — rázom meg a fe­jem. — Várjuk meg a fejlemé­nyeket. Nem veszem le a távcsövet a szememről. — Visszahúzódnak! — állapít­ja meg József. Látom. A szétszóródó lovasok visszafelé igyekeznek. Talán száz méternyire mögöttük húzódik a törpefenyves. Ott próbálnak fe­dezékre lelni. — Ej, de furcsa... — lép mel­lém Gaszton.. Gúnyos a hangja. — Nem tetszik nekik a go- lyószórotűz... Melyik lehet a parancsnokuk? — keresem, de nem tudom meg­állapítani, mert messze vannak, annyit látok csak, hogy mind­egyik lovas lekapkodja válláról a fegyverét, ki a géppisztolyát, ki a- karabélyát, rángatják a lo­vak kantárszárát, hogy bévon- szolják az állatokat is a törpe­fenyők oltalmába. Kár a fárad­ságért. Oda úgyse lövetek. Fö­lösleges tölténypazarlás lenne. Néhány katona meg nyeregben ül. Mintha parancsot adna az egyik annak a szürke lovasnak. Valami ilyesmi történhetett iga­zán, mert a deres két lábra ágas­kodva megfordul, nagyot szök­ken, és vágtában indul vissza a bányatelep irányába. Patái alatt porzik a hó. Szép a ló, szép mindegyik, ki tudja, honnan sze­rezték ezeket a pompás állato­kat. Talán a bábolnai ménes­ből... Már valamennyi eltűnt az út­ról. Ott lapulnak a törpefenyves haragoszöld bokrai tövében, a hóban. Nem a legkellemesebb fekhely. De legalább megtudja a sok frontlógósa, milyen is az: a hóban feküdni órák hosszat. Majd szép lassan átnedvesedik a hasuk alatt a köpeny, aztán a zubbony is, fázni kezd a ha­suk ... Ha ugyan ki nem búj­nak előbb a fenyők közül... Sikerült tehát. Megállítottuk őket. De mi lesz ^ezután? Miért vágtatott vissza az’ a lovas a bá­nyatelep felé? Nyilván segítséget akar hozni. Semmi okom a biza­kodásra. Most az egyszer szeret­nék néhány óra erejéig a jövőbe látni. Tompa puskadörrenések hal­latszanak onnan a törpeíenyök közül. Rövid géppisztolysoroza­tok is. József lekushad a fal mögé. Ránézek: — Nyugalom, öregúr. Lőtávo- lon kívül vagyunk. Csak a lő­szerüket pazarolják, semmi ria­dalomra nincs ok ... József bátortalanul felegyene­sedik: — Mit lehet tudni... — ingat­ja szakállas fejét. Ropognak a fegyverek ... — Kár a munícióért... — le­gyint Szojka, aztán elengedi a golyószórót, zsebébe nyúl, előve­szi dózniját, és hozzálát, hogy cigarettát csavarjon. — Csináljak neked is? — kér­di. — Köszönöm — bólintok. Régóta várok már erre a ciga­rettára. Száraz a torkom. Jó vol­na egy kis pálinka is. Eddig ész­re se vettem, hogy éles a szél, de most, hogy visszakozni kéjny- szerítettük a lovasokat,- egyszer­re érzek éhséget, szomjúságot, hideget, — Tessék — nyújtja ide Szoj­ka a kész cigarettát. Előkaparom a gyuíásdobozo- mat, és tüzet adok neki is. Füs­tölünk. Valami mozog ott a fenyves­nél. Szememhez emelem a táv­csövet. Nem normálisak ezek! Kúszva bújnak elő a tórpefe- nyők közül. így akarnak támad­ni? Micsoda tökfej lehet a pa­rancsnokuk! Hiába kúsznak, csaknem ugyanakkora célpontot mutatnak, mint az előbb, s rá­adásul lassabban is mozognak, mintha lóháton közelednének. Ostobaság... Pista felnevet. Bosszúság csen­dül a nevetésében: — Ebédre majdcsak ideér­nek ... — Nincs kedvem ilyen vadá­szathoz ... — rázom meg a fe­jem. Furcsa: bosszús vagyok. Ki az az állat, aki ilyen esztelen pa­rancsot ad a szerencsétlen sen­kiknek? Ha közelebb érnek, egyenként levadászhatjúk vala­mennyit. — Hát ehhez .semmi ked­vem ... — mondom ki hangosan. —- Szojka! — Igenis. — Eressz oda eléjük még egy sorozatot. — Parancs. * Vállához igazítja a golyószóró tusát, komótosan céloz, aztán megnyomja a billentyűt. Most már nem zavarja a fülem a fegy­ver ropogása. Fronthangulat... Látom a lávcsövön át, hogy a kúszók előtt tíz-tizenöt méterrel porzik a hó a lövedékektől. Valamelyiket eltalálta egy go­lyó. Túlságosan előre merészke­dett a fickó. Ugrik egyet, aztán visszazuhan a hóra. Kellett ne­ked hősködni? Leeresztem a táv­csövet. Szabad szemmel is látjuk, hogy felugrálnak, és visszafutnak a fenyők közé. Gasztonon erőt vesz a vadász­szenvedély, ahogy látja a lóról leszállított csendőrök és néme­tek futását. Rátámasztja a falra géppisztolyát. Lőni készül, látom, hogy sorozatra állítja a fegyve­rét. De mielőtt szólhatnék, Pis­ta mordul rá: — Nyughass! El se hord odá­ig ez a csúzli, te szanitéc! Gaszton méltatlankodva fele­sel: — Hadd hallják, hogy nem­csak egy nyomorult golyószórónk van! — Ne hülyéskedj! — inti le Pista. — Láttad, hogy ez a go­lyószóró nem is olyan nyomo­rult ... Ne pazarold a lőszert. Szojka csinos füstkarikákat lök ki kerekre formált száján. Nézi, hogyan tágul, és hogyan oszlik szét a kékesszürke karika a hi­deg levegőben, csak aztán szó­lal meg: — Mit mondtam? — idelép mellém, és rákönyököl a havas falra. — Meggondolják magukat a kamerádok... A rosseb egye meg, tudod, ha október tizem ötödikén több lett volna a kurá-1 zsi... meg lehetett volna taní-\ tani a nácikat, hogy a magyar', katona is ér . valamit... Nem \ lett volna nyilas puccs! Alájuk kellett volna pörkölni... Ahogy ‘ Franciaországban meg a Szovjet­ben meg a szerbekn " .. \ Vállat vonok: — Szerencsés né ek ... (Folytatj k) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom