Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-25 / 96. szám

I 1975. április 25. • PETŐFI NÉPE • 3 BEFEJEZŐDÖTT A KORA TAVASZI NÖVÉNYEK VETÉSE Lendületes munka a földeken Az utóbbi napok kevesebb csa­padékot hozó időiárása nyomán meggyorsultak a munkálatok a földeken, a kora tavaszi növé­nyek vetése be is fejeződött. Földbe került a mák. a zab, rost­len, a borsót szakaszosan vetik, hogy a termés folyamatosan ke­rüljön maid a konzervgyárakba és a piacra. A cukorrépa vetésével főként bz alföldi és a dunántúli mező- gazdasági üzemek haladtak előre, az északi megyékben, például a Szerencsi Cukorgyár környékén azonban némi lemaradás tapasz­talható. a mélvfekvésű földeken még nedves a talaj, s így a gé­pek nem tudnak dolgozni. Mégis a cukorrépavetésre kijelölt 129 ezer hektárnyi terület 90—95 szá­zalékán már földben van a cuk­rot adó növény. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint az őszi éré­sű burgonya vetése is befejezés­hez közeledik, jelenleg már 65— 70 százalékban elvégezték ezt a munkát. Az állami gazdaságok, mező- gazdasági termelőszövetkezetek most gépkapacitásuk javát a ku­korica. a napraforgó, és a szója vetésére használják fel. Különö­sen a kukoricavetés nagy feladat, hiszen több mint másfél millió hektáron termesztik az idén ezt a fontos takarmánynak valót. Az alföldi megyékben előbbre jár­nak a vetéssel, a hónap végéig az egész országban földbe kerül a kukorica. A meggyorsított munka mellett az üzemeknek kü­lönösen nagy gondot kell fordí­taniuk a minőségre, s a techno­lógiákban előírt tőszám betar­tására. A fűszerpaprika- és a paradi­csom-magvetésnek most van a dandárja, a hagyma dugványo­zása pedig befejezéshez közele­dik. A gyümölcsfák metszését el­végezték. de a virágzó gyümöl­csösök megtermékenyítését a ko­rábbig csapadékos időjárás hát­ráltatta. Fontos munka most a gabonák vegyszeres gyomirtása. A csapa­dékos idő kedvezett a kalászok fejlődésének, a vegyszeres gyom­irtásban azonban lemaradás ta­pasztalható. Ezért most minden, szélcsendes napot célszerű ki­használni, hogy nagy ütemben szétszórják a gyomirtószereket. (MTI) DOLG ZÓ ASSZONYOK Az íjsziilöttgondozó nő A lajosmi- zsei sz lőott- honban gon­dosan oosott holmik , illeg- zetes illái: fo­gad. És nyuga­lom, csend. A fehérre festett ajtók közűi si­kerül kiválasz­tani azt, amely mögött a csecse­mők alszanak, ébredeznek, vár­ják a három óránként sorra kerü­lő étkezést, találkozást anyjukkal. Ebben a csodálatos birodalom­ban dolgozik Urban Istvánná, Ilonka nővér. Pesten, a László Kórházban tanult, végezte a gyer- mekápolónő-képzőt. Erre az idő­re szívesen emlékezik. — Ott tanultam meg, hogy a csecsemők között meg kell való­sítani az abszolút tisztaságot. Ezt úgy fogalmazták meg, hogy mielőtt ránéznénk a kicsinyekre, már mossunk kezet... Később, amikor Kecskeméten, a koraszü­löttosztályon dolgoztam, ezt, a kicsit megmosolyogtató felszólí­tást, bizony folyamatosan alkal­maztam. — Ebből az időből őriz-e va­lamit? — Egy kisfiú arca villan fel emlékeim között. 750 grammal jött a világra. Azután tovább fo­gyott, 63 dekás lett. De életben tartottuk, most már 8 éves, tel­jesen utolérte kortársait. Persze, akad még hasonló emlékem né­hány, mert szerettem azt a na­gyon felelősségteljes munkát. — Lajosmizsén mióta dolgozik? — Időközben férjhez mentem, a férjem itt, a Vízgépészeti Vál­lalatnál dolgozik. Egy ideig bejár­tam Kecskemétre, mivel az nem okozott különösebb nehézséget — sok autóbusz közlekedik Buda­pest és Kecskemét között. Azután megtudtam, hogy itt a szülőott­honban van üres hely. Elmentem, megnéztem, nagyon tetszett min­den, megbeszéltük, hogy kikérnek a megyei kórháztól. Igaz, közben kiderült, hogy én is gyermeket várok, de munkatársaim, akik alig ismertek, szeretettel fogad­tak, éreztem, hogy vigyáznak rám, egyáltalán nem neheztelnek azért, hogy hónapokra, esetleg évekre elmegyek haza. Mónikám születése után alig fél évvel visszajöttem. Ennyivel tartoztam a kollektívának. — Hogyan telik el egy napja? — Nyolcra járok dolgozni. Elő­ször átpelenkázom a tíz-tizenkét újszülöttet. Felkészülök a napi vi­zitre, ami fél kilenckor kezdődik. Kilenckor viszem szoptatni vala­mennyit. Ilyenkor foglalkozom a kismamákkal. Ha szükséges, hússzor is elmondom, mennyire fontos a pontos étkeztetés. Utá­na sorban megmérem a kicsinyek súlyát, mert akadnak lusták, nem szopnak eleget, erre pedig ügyelni kell. Alvás következik, jómagam ilyenkor az osztályon hasznosítom magam 11 óráig. Akkor újra tisztába teszem vala­mennyit és viszem őket ebédelni. Kora délután kerül sor az ad­minisztrációra, a következő' ét­kezésig. — Lassan egy generáció, kerül.. ki a szülőotthonból és maga va- lamennyiüket életük első percé­től látta ... — Igen. Elhatároztam, hogy az idén szeptemberben elmegyek a központi iskola tanévnyitójára. Hátévesek lesznek azok a gyere­kek, akik idejövetelem után szü­lettek. Jó lesz őket együtt látni, hiszen a nevükre jól emlékszem. — Tervei? — Foglalkozom azzal a gondo­lattal, hogy elvégzem a szülész­nőképzőt. De ez azt jelentené, hogy a kicsinyeket is itt kellene hagyni, — csak ezért nem me­rek nekivágni. Dolgozom a Vö­röskereszt helyi szervezetében, mert látom, mennyire szükséges a felvilágosító munka. Végülis azt tervezem, hogy két-három évtizedig ilyen örömmel dolgo­zom itt a szülőotthonban, ahogy azt most teszem. Épül a solti rádióadó Jó ütemben épül a Kossuth- rádió solti középhullámú nagy­adója. A 300 méter magas adó­torony talapzatát már lerakták. A 2000 kilowattos új rádióállo­más. amely a tervek szerint 1976 végétől sugároz műsort, szovjet tervek alapján valósul meg. A toronyelemeket, stúdióberendezé­seket is a baráti ország szállítja. A toronyépítést előreláthatólag július elején kezdik meg. (MTI) Öt esztendő hazai zenéje A Magyar Rádió — felszaba­dulásunk 30. évfordulója alkal­mából — a Magyar Zeneművé­szek Szövetségével együttműköd­ve május 12-től június 11-ig ju­bileumi sorozat keretében mu­tatja be a legutóbbi öt esztendő hazai zenei termését Az egy hó­napon át tartó seregszemlén na­ponta kétszer hangzanak fel az 1970 és 1974 kpzöt^-született mű- j vek, 54 zeneszerző.: 139 .széfze- | menve. Az öt %Hi!ag£áf'Ä zenéje ciklus az első ilyen jelle­gű hazai komoly zenei összeállí­tás. (MTI) Kukucskáló A gyermeknyelv szereti a dal­lamos, vidám hangzású szavakat. A bácsalmási úttörőcsapat lapja például Kukkantó címmel jele­nik meg. Kiskunhalason, a Szüts József nevét vi'selö központi álta­lános iskolában sem kellett so-» káig várni, hogy eyg érdekes pe­dagógiai kísérlet eszközeit elne­vezzék a gyerekek kukucskálók­nak. Felnőttesebb kifejezéssel él­ve „mini-diagalériáról” van szó. Baráth József, az intézmény orosz—magyar szakos tanára so­kat töprengett azon. hogy miképp segíthetné elő — a bevált mód­szereken túl — a vizuális kultú­ra térhódítását. Az általános is­kolában meg kell alapozni azt az igényt, hogy az ember szüntele­nül keresse a képzőművészeti él­mények forrásait. Itt kóstolnak bele a fiatalok a műalkotások megértésének izgalmas lehetősé­geibe is. A rendelkezésre álló órák száma viszont nem kényez­teti el sem a pedagógusokat, sem a növendékeket, s ráadásul nem bővelkednek a reprodukciókban, a diafilmekben. A tantervi köve­telményeknek ötletes módon tesz­nek eleget a kiskunhalasi isko­lában. A kísérlet bevált, sőt az iskolai tananyaghoz képest ma­radandó többlettel is szolgál, ami előmozdítja a későbbi évek köz- művelődési munkáját. A dolog olyan egyszerű, hogy bárhol átvehetik a kezdeménye­zést. Különösebb beruházásra sincs szükség. A folyosó ablakai elé dianézőket szereltek fel. Az Országos Pedagógiai Intézettől kétszáz diafilmet kaptak, ame­lyek képzőművészeti alkotásokról készültek. Ezeket időről időre az apró „kukucskáló készülékekbe” helyezik, s a tanulók máris gyö­nyörködhetnek a görög művészet szobraiban és épületeiben, vagy a modern stílusirányzatot fémjel­ző Csontváry, Picasso, Chagall, Mondrian festményeiben. Sokan álldogálnak előttük a szünetek­ben, az órák megkezdése előtt. Előre megkapják a megfigyelés Szempontjait, s a tanítási órán már esztétikai élményekkel gaz­dagodva dolgozhatják fel a kü­lönböző korok művészetét. Nemcsak ezekbe a dianézőkbe érdekes bekukucskálni, hanem a többre, jobbra törekvő pedagó­gusaink műhelyeibe is, ahonnan sok életrevaló kezdeményezés in­dulhat útnak. H. F. Selmeci Katalin Zárt rendszerű burgonyatermesztés Dél-Somogyban a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, a vele társult hat téeszben a zárt rendszerű burgonyatermcsztés kiterjeszté­sével vetőgépckkel helyezik a földbe a burgonyát. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS.) Fiatalok a versenyben MAI TÉMÁNK Ajándék - kicsinyeknek Átforrósodott a hangulat tegnapelőtt a tiszakécskei gyermekotthonban, amikor a kedvesen fogadott kecs­keméti vendégek kibontot­ták az ajándékcsomagokat. Az örömtől nehezen tudtak megszólalni azok, akik hi­vatásérzetüktől vezetve ne­velik, gondozzák az állami gondozott kicsiket. Azt az ötvenkét gyermeket, akik­nek sorsáért, életéért fe­lelősséget vállaltak. Ügy kezdődött, hogy a kecskeméti Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat Árpád bri­gádjának tagjai megismer­kedtek a gyermekotthon­nal, s megtudták: bármeny­nyire kényelmes, szép is az intézmény, bizony nem bő­velkednek a kicsinyeknek való eszközökben, játékok­ban. Amikor ezt látták, el­határozták, hogy valami­lyen formában segítenek. A következő termelési tanácskozáson felvetődött: támogatni kellene a gyer­mekotthont. Elhatározták, hogy összegyűjtik a brigád- tagok otthonaiban fellelhe­tő, használaton kívüli já­tékokat. A tizenkét szo­cialista brigádnak nagyon hamar mintegy háromezer forint értékű tárgyat, s ugyanennyi készpénzt si­került előteremteni. A pén­zen ugyancsak játékokat vásároltak A sok labdát, babát, ko­csit, kirakós játékot és más tárgyat tegnapelőtt adta át Magony János szb-titkár, néhány, dolgozótársa kísé­retében. Érthetően nagy volt az öröm. amikor az ajándékozottak nevében Lovas Ferencné, a gyer­mekotthon vezetője meg­hatott szavakkal megkö­szönte a kedves törődést. A vendégek ezután felaján­lották, hogy a jövőben is segítik a maguk eszközei­vel az állami gondozotta­kat’. A gyár hulladék anya­gaiból használati eszközö­ket és játékokat készítenek részükre. V. M. • Friss jelentésben olvasható: ,,A szocialista brigádmozgalom­ban 570 ezer ifjúmunkás, a leg­jelentősebb népgazdasági beru­házások felett vállalt védnökségi mozgalomban mintegy 150 ezer munkásfiatal fejleszti ismereteit és teljesíti hivatását. A „kiváló" mozgalmakban évente 50 ezer. a kommunista műszakokban mintegy félmillió ifjúmunkás vesz részt. A kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben élenjárók között nagy számú munkásfiatal bizonyítja tudását, helytállását.” 4 Mindez azt bizonyítja, hogy bármilyen helytálló is a fiatalo­kat a jövő letéteményeseinek ne­vezni, azért a jelen eredményei­hez is hozzájárulnak — amint a fentiekből is kiviláglik — nem is kevéssel. Pedig a felsorolás a kötelezően túl végzettekre ütal csupán, nincs benne az, hogy a fiatalok döntő többsége becsüle­tesen elvégzi munkáját. Gazda­sági vezetőiknek tulajdonképpen annyival is be kellene érniük, senki sem kötelezhető a „plusz" vállalására. Hacsak önnön meg­győződése. azűkebb és tágabb környezete nem készteti rá, hogy nem érzi morális kötelességének a minél jobb. a minél több mun­kát • Van. ami azonban más a megszokottnál: ezek a mozgal­mak. a szocialista munkaverseny különböző formái nem egysze­rűen több terméket hoznak létre. Politikai hovatartozásról, politi­kai kiállásról is tanúskodnak. Hiszen például a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny kezdeményezése, az alkalom ki­választása politikai mondandójuk is. Az alkotó kedv pártunk XI. kongresszusát. felszabad ulásunk harmincadik évfordulóját kö­szöntötte. a vállalások e kettős esemény tiszteletére fogalmazód­tak meg. A dolgozó ifjúság tömegének részvétele ebben a versenyben igazolja azt. hogy a fiatalokban lehet bízni., hogy felnőtt terhelést elbírnak, hogy felnőnek1 a fel­adatokhoz. Kádár János elvtárs mondta erről kongresszusi záró­beszédében ..Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki ta­pasztalhatta. hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komo­lyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni.” A fiatalokról folytatott vitáink­nak a többi között éppen az a visszatérő hibája, hogy elvontan beszélünk—írunk az ifjúságról. Persze, az általános jegyek meg­határozása szükséges a polémiá­ban. de azért sokszor szívesen megkérdezné az ember beszélge­tő partnerétől: most éppen kiről beszél? S vajon próbálta-e már amúgy felnőtt módon, nem leke­zelő stílusban próbára tenni ifjú ismerőseit? A negatív jelenségek lekicsiny­lésére. eltagadására éppen a fia­talok nem tartanak igényt. Leg­alább olyan jól ismerik egymás hibáit, mint az idősebbek. A röpke kitérő — reméljük — már-már felesleges. A társadal­mi megítélés általában poziti­vabbá vált az elmúlt években. A szélsőséges vélemények mind ritkábban találnak megértésre. A pártkongresszuson elhangzot­tak. az ott is felelősségteljesen megnyilvánuló fiatal küldöttek, újabb okot adnak arra. hogy a fiatalokról szólva a lényegre fi­gyeljünk. Manapság például ar­ra, hogy miként versengenek a kongresszusi munkaversenyben. • NagyÁ nehéz lenne ponto­san megmondani, hány százalék illeti a harminc éven aluliakat a versenv sikereiből. Mindenestre: . a Csepel Vas- és Fémműben pél­dául a KISZ-tagok egyéni válla­lásainak értékelésekor kiderült, hogy a tavaly tett ígéreteket meghaladta az idő. éppen a kongresszusi verseny miatt a fia­talok nagy többsége jóval többet teljesített, mint amennyire elkö­telezte magát. Pedig az sem volt kevés. A konkrét tájékozódás hi­' teles képet ad. olykor megle­pően kedvező képet. Kádár elv­társ szavaival élve: ..Ha azonban valaki felmérné, hogy a kong­resszusi és felszabadulási mun­kaversenyben született vállalá­sokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók mennyit teljesítettek, azt hiszem megle­pődne. hogy milyen nagy ez a részi Ez a döntő az ifjúság meg­ítélésében.” • Ha a fiatalok nevelését, gondját-baját a magunkénak valljuk, akkor erre a felmérésre nap- nap után szükségünk van. Azért, hogy meggyőződjünk róla, hol is tartunk, miként is for­málódik a ma és a holnap kö­zösségi embere. M. D. Művészeti csoportok bemutatója Jászszentlászlón A jászszentlászlói Arany János Művelődési Ház­ban vasárnap, április 27-én rendezik, meg a járás területén működő amatőr művészeti csoportok ju­bileumi bemutatóját. Délután három órakor Baunoch György, a járási hivatal elnökhelyettese mond megnyitó beszédet. Ezt követően a helybelie­ken kívül balotaszállási, jánoshalmi, kiskunmajsai, kisszállási. mélykúti ék rémi csoportok, együttesek, lépnek színpadra a változatosnak, színvonalasnak ígérkező találkozón. Védőkötényben nem jó a „mini” — Nemegyszer azok szemelat- tára történik üzemi baleset, akik közvetlenül irányítják a termelést — kezdte egyik észrevételét Kme- tovics Jánflís az SZMT elnökségé­nek ülésén. A munkavédelem volt napirenden. Ezek után olyas­féle eset említésére számított az ember, mondjuk a művezető vagy brigádvezető figyelmetlenségét példázza. Más következett. ZIM-beli példákkal azt szem­léltette, hogy amikor a védőesz­köz, -felszerelés nem célszerű, nem eléggé felel meg rendelteté­sének — balesetforrássá válhat. Tehát azok szeme előtt, akik egyébként ismerik az óvórend­szabályokat. A most használatos kerek védőszemüveg is eláll a szemtől, nem zárul jól annak környékére. Ezért megtörténhet, hogy köszörüléskor a vasreszelék, aláröpül, s bele a szembe. Gyárt­sanak olyat, mint ezt megelőzően. Hasonlóképpen kifogásolta a védőkötények kiállítását. Szépek, fényesek ezek a bőrholmik, csak éppen nem célszerűek. Rövidek, hamar kitörnek. — Miért kellett ezeket „mini”- re gyártani? — tette fel a kér­dést. — Ezzel nem jó „divatoz­ni". Nincs ott értelme az újdon- ságkeresésnek, ahol a védőfel­szerelés használhatóságát rontják vele. Ezeket a kötényeket is hamar cserélni kell, mivel rövid idő alatt megtöredeznek. Amellett, az állványos köszörűgépnél dol­gozó munkásokat sem védik kel­lően, mert rövidségük folytán lentebb már nem fogják fel a re­szelékeket. A példák hajlatán eszébe ju­tott az embernek, milyen össze­tett dolog is a takarékosság. Tény, hogy a védőkötények meg­kurtításával értékes bőrmennyi­séget lehet megspórolni. Esetleg esztétikai szempontból lehet arra gondolni, hogy védőkötényben is tetszetősebb a mini, mint a slam- posabb hatású maxi. De ráfizetés az olyan takarékosság — s ön­magáért való divatforma —, amelyik az ember rovására ér­vényesül. Holott a tervezők, gyártók bi­zonyára nem ezt akarják. Védőfelszereléseknél sem cse­rélhető fel a tartalom a formá­val. Elsődleges a tartalom, a vé­dőeszköz célszerűsége, használ­hatósága, hasznossága. A forma csak ennek érvényesülésével fej­leszthető. Máris mondjuk ki azonban, hogy a fenti példák — jóllehet az adott üzemben ez a helyzet — mégsem általánosíthatók. Még a konkrétan megnevezett két védő­felszerelésre sem. Tudniillik, hogy csak ilyeneket készítenek és forgalmaznak ezekből. Zentai Imre megyei munkavé­delmi felügyelő említette — e té­máról beszélgetve —, hogy a kö­zelmúltban például külön bemu­tató volt védőszemüvegekből, s nagy a választék. Ekker Lajos megyei munkavé­delmi felügyelő szerint is sokfé­le készül mind védőszemüvegből, mind védőkötényből. A SZOT .Munkavédelmi Tudományos Ku­tató Intézete évről évre — a hasz­nálók tapasztalatai alapján töké­letesíti a yédőfelszereléseket. így alkalmazzák ma már az alumíni­umkeretes, textilpárnával az arc­ra illeszkedő hegesztőszemüveget a régi gumiszegélyes helyett, amely a különböző olajoktól ol­dódott, felolvadt és a munkás arcához ragadt... Sok tucatjá­val sorolhatnánk a példákat al­kalmasabb védőfelszerelések ki- . kísérletezéséről. De fennáll még több zavaró kö­rülmény, ami a szélesedő válasz­ték, többféle kivitel ellenére a ZIM-éhez hasonló fonákságot idézi elő. Szintén Ekker Lajos mondta el, hogy néha bizony „gazdaságos- sági” szempontok is közrejátsza­nak, van-e elegendő — méret, változat szempontjából kielégítő mennyiség egyes védőeszközök­ből. Némelyiknek a gyártására nem könnyen akad Vállalkozó, mert „nem olyan sokat hoz a konyhára”. Előfordult például, hogy a zajártalom elleni fülvé­dő tokot kénytelen volt maga a kutatóintézet gyártani, mert olyan kis széria előállítására nem volt jelentkező. De mégis lett fülvédő tok. S hogy miért is nincs mindig szinkronban a gyártás az igények­kel? Meg miért nem a legalkal­masabb felszerelés jut el eseten­ként egy-egy gyárba? (Ezt egyál­talán nem a ZIM esetére kell ér­teni; hanem ilyen tapasztalat is van.) Például: egy üzemben szám­ba veszik, ennyi védőkötényre, -szemüvegre, -kesztyűre stb. van szükségük. Ám anélkül, hogy a biztonságtechnikai megbízott vé­lemény éji, kikérnék nem egyszer fontos árnyalati követelmények­ről, egyből rábízzák a rendelést, kiválasztást az anyag beszerző­jére. A többit már nem kell mon­dani ... Hátha még a közvetlen használókat, a munkásokat sem kérdezik meg, nincs-e kifogásuk a védőeszközzel szemben, illetve javaslatuk annak jobbá tételére. (Képzeljük el, hogy országos mé­retben mennyit ront ez az igé­nyek realitásán.) — Ez a problé­ma is több oldalról vizsgálható tehát, míg a megnyugtató meg­oldáshoz eljutunk. Azért is jó, hasznos, ha mind a ZIM-éhez hasonló részhelyzetről, mind a tapasztalatokból leszűrhető más összefüggésekről tájékozódnak il­letékesek. Ez pedig csak úgy tör­ténhet, ha azok szólnak, akik köz­vetlenül érzik — „hol, s miért nem véd — a védőszemüveg”. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom