Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-24 / 95. szám

1915. április 24. • PETŐFI NÉPí LÁTÓHATÁR Békés megye sajtóbibliográfiája Mindig jóleső érzéssel vesszük kézbe azokat a helyi kiad­ványokat melyekből tájékozódhatunk egy város, község, sa­játos arculatú vidék múltbéli vagy jelenlegi életéről, hely­zetéről. Napjainkban minden eddiginél többen és mélyebben érdeklődnek a hagyományok, a szellemi örökség iránt; s méghozzá nemcsak a szűkebb haza, de az egész ország tör­ténetevei kapcsolatban. E/_n lapozzuk fel újra és új­ra a cjzaoolcsból, Hajdúból, Tol­nából, vagy Borsodból érkező köteteket. Megannyi új isme­reteket, nem egyszer kitűnő .szellemi élvezetet nyújtanak. Legutóbb lapunkban jó szívvel szóltunk a Hódmezővásárhely jelesei című kislexikonról. Nos, ez alkalommal egy békéscsabai -szellemi műhelyben, az ottani megyei könyvtárban készült vas­kos kötetre hívjuk fel a figyel­met. A címe: Békés megye saj­tóbibliográfiája, 1855—1973. A csaknem négyszáz oldalas, nagy formátumú kiadvány a bibliográ­fiai műfaj szabályainak megfe­lelően tartalmazza mindazoknak a folyóiratoknak, napi- és heti­lapoknak, üzemi, szövetkezeti híradóknak és iskolai újságok­nak a legfontosabb adatait, ame­lyek a legutóbbi százhúsz esz­tendőben napvilágot láttak Bé­kés megyében. A sort a Néptanítók Könyve című folyóirat nyitja. Ez 1855- től kezdve jelent meg Békés­csabán, és az alábbi, ma már ugyancsak régiesen hangzó alcí­met viseli: nevelészeti folyóirat. Egyik érdekessége, hogy az a Szeberényi Lajos költő és peda­gógiai író szerkesztette, aki Pe­tőfi diáktársa és barátja volt, s akinek a nagy költőről szóló könyve becses irodalomtörténeti emlék. Hihetelennek tűnik, milyen sok és sokféle lap látott napvilágot ez alatt a százhúsz esztendő alatt egyetlen megyében! össze­sen négyszázharmincnyolc pe­riodika hagyta el rendszeres, vagy rendszertelen időközönként a nyomdákat. Sok haladó szel­lemű, baloldali, munkásmozgal­mi és kommunista elveket valló újság, folyóirat található ezek között. Olyan ismert és kitűnő személyek szerkesztettek lapot Békésben, mint például Áchim L. András, Szabó Pál és a ma is Kecskeméten élő Simonka György. Békésben a népek közötti megbékélésnek, az alkotó együtt­élésnek valóságos hagyományai vannak. Az ott élő magyarok és nem magyarok a sajtó segítsé­gével is igyekeztek mélyíteni az egymás iránti barátságot. A ro­mán nyelvű lap (Lumina — Vi­lágosság) mellett kétnyelvű — magyar és szlovák — újság is előfordult a századvégén. Ilyen volt az Alföldi Lapok (Dolmo- zemskie Listy) Békéscsabán, 1883-tól kezdve. A bibliográfiai kötetből kitű­nik, hogy á politikai-társadalmi lapok mellett irodalmi, művé­szeti, ismeretterjesztési és nép­művelői célzatú újságok, folyó­iratok is gyakran megjelentek. A vállalati, üzemi újságok és az oktatási, valamint közművelődési intézmények kiadványai szintén az összképet gazdagítják. A békésiek által megjelente­tett kötet olvasása közben aka­ratlanul is felvetődik az em­berben a kérdés: nem lehetne-e, nem kellene-e a mi szűkebb ha­zánkban, Bács-Kiskunban is ha­sonló kiadvánnyal segíteni a helytörteneti kutatók és a hon­ismereti mozgalomban ' résztve­vők munkáját? Azokét, akik jó­részt épp a régi újságok elsár­gult lapjairól igyekeznek meg­tudni sok kincset érő adatot? A válasz csak igen lehet. A bib­liográfiák, jellegükből adódóan a megmaradt lappéldányok le­lőhelyeit is felsorolják. Ezáltal megkönnyítik a kutatók és érdek­lődők tevékenységét. Varga Mihály NAPKÖZBEN Szabálytalan kis betyár A pedagógus mindig meglepő­^ dik, ha szülői értekezleten az anyuka vagy apuka megkér­dezi: tulajdonképpen hány óra­kor van vége délelőtt, illetve dél­után a tanításnak? Az iskolában elkezdett párbeszéd otthon foly­tatódik. Előveszik a gyereket: — „Most már tudjuk, mikor van vége a tanításnak, s te sok­szor jóval később érkezel haza! Hol csavarogsz?!” A gyerek megszeppenve véde­kezik: — Nem jön a busz, vagy nem áll meg miattam, ha csak egyedül várakozom. Amikor sokan van­nak. a felnőttek nem engedik fel a gyerekeket, néha két járatról is lemaradunk. Szülője válogatja, hogyan fe­jeződnek be az ilyen kis családi beszélgetések. Mert valójában marad minden a régiben. A gye­rekkel ezután is előfordul, hogy későn érkezik haza, s közben mennyi gond, szorongás, félelem, idegesség gyűlik össze szülőben, gyerekben egyaránt! Talán nem mindenkinek adatik meg a vak véletlen jóvoltából, hogy olyan lehangoló, és a felelősségre vont gyerek védekezését igazoló apró­ságok szemtanúja legyen, mint én voltam pár alkalommal utazásaim során, Kecskeméten, a helyi já­ratokon. Láttam a busz ajtajában egye­dül álldogáló, a leszállás előtti jelzőgombot kétségbeesve nyom­kodó iskolásgyereket, kinek ked­véért nem állt meg a pilóta bá­csi, A következő megállónál fel­szállók is várakoztak, akkor vég­re kinyílt az ajtó, s a gyerek sza­pora léptekkel indult — vissza­felé. Kérdeztem a sofőrt, miért nem állt meg, hiszen jeleztek! S a kedélyeskedő válasz, mely sze­rint ráfér egy kis kocogás a lur­kóra —, cseppet sem volt meg­nyugtató. Az uszodába igyekezve láttam különleges buszokat, me­lyekre csúcsidőben, illetve kórhá­zi látogatási napokon csodálatos módon csak a felnőttek fértek, fel. Láttam külvárosi megállókban magányosan várakozó gyereket, kinek kedvéért nem állt meg a busz. „Majd a kollégám felveszi” —, hangzott a sofőr vállrándítás­sal kísért közömbös válasza. Ezek után már nem is csodál­koztam, amikor a munkahelye­men egyik kollégám felháborodva mesélte a következő történetet: Tízéves, kisfia naponta „utazik a kecskeméti 3-as, illetve l-es jelzésű helyi járattal. Természe­tesen havibérlettel, melyet min­den hónap 5-én annak rendje, s módja szerint megújít. Múlt év decemberében mégis elfeledke­zett az idő múlásáról, s 6-án reg­gel gyanútlanul szállt fel a ta­nácsháza mellől induló buszra. Mint mindig, most is azonnal felmutatta kezében szorongatott bérletét, s indulni akart, hogy a kocsi belsejében ülőhelyet keres­sen. Hanem a jó szemű pilóta bácsi elkérte tőle az igazolványt, s. miután meggyőződött róla, hogy valóban érvénytelen, máris cse­lekedett. A gyereket bekísérte a Volán irodába, ahöl elmagyaráz­ták neki, ilyen esetben mi a to­vábbi teendő. A gyetek ezután bedobott a perselybe 2 forintot (szerencsére volt nála), kiment az uszodába. Visszafelé szintén 2 forintért utazott, majd pénzt kért otthon, visszament a Volán iro­dába, befizette az 50 forint bün­tetést, megvásárolta a december havi bérletet, mely természetesen attól a naptól volt érvényes, ami­kor 4 forint ellenében utazott az uszodába, s vissza. Kétségtelen, hogy a busz veze­tőié a szolgálati szabályzat előírá­sa szerint járt el ebben az eset­ben, hiszen a gyerek érvénytelen bérlettel kísérelte meg az utazást, de ... S én nem fejezem be ezt a gondolatot. Ügy érzem, mások­ban is megmozdul a lelkiismeret ösztönös tiltakozása, ha odafigyelt erre a kis hétköznapi történetre. Pedig még el sem meséltem a folytatás^! Meff arátgélteit majdnem három hónap, de. kollé­gám kisf ia hiába vált ja meg most már minden hónap elején a ha­táridőt pontosan betartva a bér­letet, ő már csak az marad, aki­nek egyszer — pontosabban 1974. december 6-án — kikiáltot­ták: a „kis betyár”. A kis betyár, akire reggelen­ként ismerős-cinkosán kacsint a vicces, jó kedélyű pilóta bácsi: „No, kis betyár, ugye mennyivel nyugodtabban utazol, ha nem fe­ledkezel meg a kötelességedről?” Amikor a busz vezetője „elfelejt” megállni a jelzögombol kétség­beesve nyomkodó gyerek kedvé­ért, amikor „elfelejti" felvenni a külvárosi megállókban magányo­san várakozó kisiskolást — ugyan mit szólna hozzá, ha vala­ki ilyenkor cinkosan rákacsinta­na: „Nem nyugtalankodik a lel­kiismerete, kis betyár?” Almási Márta MÁR NEM A FÉRFIAK KIVÁLTSÁGA... Nők a műszaki főiskolán Virág az asztalokon, feliratok a falakon, elegáns emberek, szé­peket mondanak a szónokok a kecskeméti műszaki főiskola ta­nácstermében. Dr. Molnár Bene­dek főigazgató beszédét többször egyetértőén megtapsolják. „A 101 országét, 117 nőszervezetét egye­sítő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára határoz­ta el az ENSZ. hogy az idei esz­tendőt a nők nemzetközi évének nyilvánítja. Sok országban kor­mányszintén is megalakultak az előkészítő bizottságok. A szocialista országok kedvező helyzetben vannak, mert az ENSZ által kidolgozott nemzetközi nor­mák előtt törvénybe foglalták a nők jogait, kötelességeit. Ezek megvalósítása hazánkban a töme­gek aktív részvételével, a párt és a kormány támogatásával törté­nik. tgv van ez nálunk a főisko­lán is, ahol külön programot dol­goztak ki az ENSZ és a Szakszer­vezeti Világszövetség Főtanácsá­nak illetékes testületek által köz­vetített felhívására. A pálya meghódítása Dr. Nagy Tamásné adjunktus is­mertette, hogy mit tettek eddig az egyenjogúság, az erejüket ott­hon és a munkahely között meg­osztó asszonyok terheinek csök­kentéséért. A főiskolai nőbizott­ság vezetője lelkesítő tényeket, adatokat sorolt a nők nemzetközi évének főiskolai rendezvényeit megnyitó ünnepségen. Elhatároztam, hogy beszámolok a hallottakról. Az ünnepi pilla­natok után mégis módosítottam tervemet: újra elmegyek az Izsáki úti felsőfokú tanintézetbe, s ala­pos tájékozódás után írom meg a cikket. Szembesítem a valóságot az ünnepi beszédekkel. Érdekelt a téma. Ki gondolta néhány évtizede, hogy csupán Kecskeméten egyszerre 101 női hallgató küzd műszaki diploma megszerzéséért. Szerte az ország­ban 181 lány, asszony dolgozik felelős beosztásokban az itt szer­zett ismeretek felhasználásával. 1949-ben a mai Bács-Kiskun megye területén egyetlen mér­nöknő sem élt. Magyarországon mindössze 134. Másfél évtizede is gyünkbe# r^eng^^ngroh«*" Állják a versenyt Az 1974 75-ös tanévre ötven­nyolcán jelentkeztek, s közülük negyvenhármat vettek föl. Az el­ső félév végén tizenhatan fölad­ták. Ilyen arányok alakultak ki a fiúknál is. A nők tehát megállják a helyüket a nagyon nehéz és a mércéhez következetesen ragasz­kodó főiskolán. Elmélyültebb vizsgálódások megerősítik megállapításunkat, A 105-ös tanulókörben a fiúk és a lányok átlaga egyaránt 2,78. Az első évfolyamos Wukovár Éva (4,12) és a végzős Kristóf Zol- lánné (4,78) az intézet legjobbjai közé tartozik. A tavaly állam- vizsgázottak 13 százaléka lány vagy asszony. • Dr. Molnár Benedek főigazga­tó átadja az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést Fazekas I .ászlónének A főigazgatótól is jó híreket hallok. Az intézet 95 női dolgozó­ja általában megállja a helyét. Vágó Ivánnét (elektromérnök és kibernetikai szakmérnök) mosta­nában nevezték ki képességei és végzett munkájának figyelembe­vételével az elektrotechnikai tan­szék megbízott vezetőjévé. Fekete Lászlóné is közel áll második diplomája megszerzéséhez. Elis­merésre méltó teljesítmény. Elé­gedettek vagyunk Szalai Teréz személyzeti főelőadó tevékenysé­gével. A gazdasági igazgatói mun­kakört is nő tölti be. Tóth Ká­rol.yné. Németh Ferencné könyv­táros közmegelégedésre végzi munkáját. A felsorolást folytat­hatnám. Az intézet nagy figyelmet for­dít a tervszerű káderfejlesztésre. Közlik mindenkivel, hogy mi; várnak tőle. miiven elképzelések formálódnak vele kapcsolatban. Biztosra vehető, hogy a jövőben a mostaninál több női dolgozó kap irányító beosztást. A pártszervezet javaslatai — Elvünk, mindenki egyforma lehetőséget kapjon. Érvényesül­jön a szorgalmasabb, a tehetsége­sebb. .Még annyit: fiatal főisko­lánkon bízunk a fiatalokban. Ha ezekkel nem lehet — ahogyan mondani szokás — elhordani a Gellérthegyet, akkor kikkel? Az elmúlt évben szervezett tudomá­nyos fórumok előadói között Iút nyok, asszonyok is bizonyították alapos felkészültségüket. Az inté­zeti pártszervezet, a szakszerve­zeti bizottság szerint a nők több­sége vállal valamilyen társadal­mi feladatot, bekapcsolódik vala­milyen akcióba Az egyenjogúság, a második műszak megkönnyítése nem új jelszavak a műszaki főiskolán. Az MSZMP KB 1970. februári hatá­rozatát követően az intézeti párt­alaoszervezet körűitek,;to lódás után hatékony '■ dolgozott ki. A kiutak * lényegében megfelelt á- állapotoknak. A tör. g.#kb-> rendeletekben megszab«/» „ egy része a gyakorlatba •*)>ik- ,kad. Néhány részlet a négy • :••/* i- deje készített jegyzőkönyvből, tanári kar csakm.ii- -g- n:.,oc!a nő. Docens, tanai ege tier egy sincs közöttük, noha t ■ <’p nz alapítás óla oktatnak. UV'nu’y>-: tapasztalattal rendelkezni.!-. * időszerű politikai ki u; ■ tott oktatáson a nödoto szeresen megjelentek tv. re ők voltak többseubon. $ c telük nem volt aktit gond a szakmai tóvá bitkép:-ö Közéleti szerepe egyik n.< óig •- zónák sincs... Az intézőin. kalmazott üzemmérnökök .> ma bért kapnak. A meg'.. . lek többsége ógv véli. kapja meg a megérden tolt elismerést." Kedvező változások Mi történt azóta? Dr. N. . másné. a nóbizottság vezc'oie - vesen összefoglalja keré-. rkr kedvező változásokat. — Megalakult a szakszó: keretében a nók érdekvédő! :: ki zottsága. A nem oktató á:k>- n ' . . ban levő dolgozó m k > ,. minden második szoir at-• va búddá tettük. A főiskola rn támogatást megad a .. óvodai, bölcsődei c.lhe'o •■zé-éa Kérésünkre a MEZÖT! > v K . vilont nyitott a közeibe!’. - megkönnvítette a zöldre mölcs bevásárlását. ír, kezdetben volt gazdag a r> ték. Az új oktatási ei - > vultak a munkakörül',. , . nődolgozók szociális eh bár még mindig nem V -e tk maradéktalanul elégedettek. . keségünk, hogy a főisln’ 4.,, kinevezett négy docens i - oktató nő A biztató eredmények lásu után úgy latszik, he g> í kólánkon nincs is nőkérdts Van, méghozzá jó'értelemben v Mindenekelőtt úi felmér- szítunk, hot > pontos adatok bir­tokában határozhassuk r,v_;: vábbi teendőikét. Az ét 1 ■:( a nők nemzetközi éve tiszteié* re szervezett összejövetelen kenő sor. Addig is vásárolunk egv am >- mata mosógépet, támogatjuk a vábbtanulókat Kernéi iíik, h megjavul az intézeti büfé ellátó! sága és választékának bővítést \ :■ könnyebbé yálna a napi bev : ar­ias. * Örülök, hogy leírhatom’ a mű szaki főiskolán „egy színiké h -i köznapon” szerzett tapasztalataira igazolták az ünnepen hallottak,)5 Itt értik és a gyakorlatban 'követ­kezetesen megvalósítják az MSZMP nőpolitikái határozatát. A nők nemzetközi éve ip idkainm az eddigi eredmények öskzc-gezé re. a további teendők' megfogal­mazására. Keltái Vándor SZILVASÍ LAJOS' (118.) Üjra nekiállok ásni. Igen, hajnalban kereket kell oldanunk. Magától értetődik, hogy ide is eljönnek, még ha nem is tudják biztosan, hogy innen indult el az akció. Át fogják kutatni az egész környéket. Hová tűnhetünk? Nem ismerjük a lehetőségeket. Nincs meg már az autónk se, a jó öreg Botond. Talán József vagy Zuárd atya ad majd valami jó taná­csot ... Mélyül a gödör. Két méter hosz. szú, nyolcvan centi széles. Négy sírásó dolgozik: mi négyen. És még fejfát se szúrhatunk a sír­ra, amin rajta állna Hegedűs D. Sándor tizedes neve, mert ha ideérnek a nyilasok, megkérdezik, ki fekszik itt, miért nem a köz­temetőben hántolták el hivatalos engedéllyel... Jeltelenül temetjük «1, pedig emlékművet érdemelne. Magyar fiú, parasztgyerek. Em­berekért halt meg, akiket nem ismert, akiket meg akart szaba­dítani ... — Várjatok ... Gaszton leugrik a gödörbe, on­nan hányja fel a földet. Még ko­porsót se tudunk csinálni Hege­dűsnek. A köpenyét terítjük' csak rá szemfödélnek. Katonát teme­tünk ... Abba kell hagynom az ásást. Lent a gödörben csak két em­ber fér el. Szojka meg Gaszton. Felegyenesedik. Rátámaszkodom az ásó nyelére. Olga lép hozzám: — És ha mégse halt meg... Ha csak tetszhalott... Várni kel­lene még. Legalább nyegyven- nyolc órát... Megsimogatom a karját. — Mi nem szoktunk tévedni, kedves ... Túl sok halottat lát­tunk ahhoz, hogy tévednénk. Többet tudunk, mint akármelyik halottkém. Ha egy katona meg­halt, akkor az már halott... El­esett katonák nem szoktak fel­támadni ... Recseg a hangom. Minek is be­szélek? Puskagolyó nem okoz tetszhalált. Biztosabb, mint a szívszélhűdés. Gaszton felnyújtja az ásója nyelét: — Húzzál fel... Kisegítem a gödörből. Kész a sír. Sötéten ásít a hó között. VIII. Csak állunk, állunk a sír kö­rül. Eltemettük. Eggyel több ka­tonasír Magyarországon. Itt a kezemben Hegedűs igazolványa. Az öreg Hegedűs D. Andrásék hiába várják haza a katonafiu­kat. Eggyel több név kerül fel a falu főterén az elesettek szobrá­nak talapzatára vagy a táblára, amit valamikor talán felállíta­nak azoknak az emlékére, akik­nek volt szívük, bátorságuk, hogy szembeforduljanak a nácik­kal, nyilasokkal, gyilkosokkal... Itt állunk a sír körül. Zuárd atya karingben. A többi öreg pap fekete télikabátban. Senki sem mozdul. Nincs „Circumdederunt”, nincs kántor. Nincs harangszó se. Csend van. Hajnalodik. Múlik az idő. Ha senki sem mozdul, nekem kell először elfordulnom a friss sir- hanttól. Csizmám talpa alatt ro­pog a hó. Egészséges hideg csípi az arcom. Semmi sem változott. A természet szemrebbenés nélkül vette tudomásul, hogy egy em­berrel kevesebb él. Elindulok kifelé a kertből. Hallom, hogy erre megmozdul­nak mögöttem az emberek, és lassan utánam lépkednek. Átvá­gok az udvaron. Pista utolér. Szótlanul kapaszkodunk fel a falra. Hajnali derengés minden­felé. És hó, sok-sok hó. Szürkés­fehér az egész határ. / — Add ide a távcsövem ... — nézek Pistára. Leakasztja a nyakából, és ide­nyújtja. Szememhez emelem. Mozdulatlanság az egész völgy­ben. — Semmi... — szólal meg Pista. — Mindenütt csönd... Igen, csönd. Még az ágyúk se szólnak. Észre se vettem, hogy Szojka is ideállt mellénk. Meg­szólal: — Talán megindult a táma­dás ... Ránézek. Miről beszél? — Az oroszok... —5 teszi hoz­zá magyarázatul. — A tüzérségi előkészítés után ... Lent az udvaron csoportban állnak a papok. Ott van mellet­tük József is, Olga is. Gaszton moist lépked fel a falra. És Zu­árd atya is felénk indul. Hát csak hadd jöjjön. Körülbelül sejtem, mit akar mondani. Es­sünk túl rajta. Tulajdonképpen egyet akarunk: ő azt kívánja, hogy menjünk el. Én is azt aka­rom ... Nézem a völgyet. — Túlságosan nagy a csend. — Talán nem is keresnek bennünket... — áll mellém Gaszton. — Ugyan ... Naiv kölyök... Habár lehetséges, hogy csak a munkaszolgálatosok után va­dásznak. És ha így van, egér- utat találhatunk valamerre... Végignézek a fiúkon: — Hátakkor... készüljünk... — De hát... — szól közbe Szojka. — Azt mondtam, készüljünk. Gyerünk! Gaszton is a fejét rázza: — Ezt nem lehet... Már megint vitatkoznak! Eré­lyes próbálok lenni: — Csak ezt lehet! Továbbál- lunk, amíg van rá időnk és al­kalmunk. Ha szerencsénk lesz... Szojka odabök Zuárd atyára, aki most ér fel a falra: — Őket fogják felelősségre vonni... Talán tudják is, hogy ide vonultunk vissza... Nézd! Lemutat a völgybe. Észreve- szem az alig látható sötétebb vo­nalat. — A nyomaink... Hegedűs vérzett is! — Nem vonhatják felelősség­re a kolostor lakóit — rázom meg a fejem. — Tudják, hogy pa­pok nem tesznek ilyesmit... Szojka bosszúsan pillant rám. Gaszton is: — Ne légy naiv... most én mondom neked. Elég az is, hogy a kolostor szállást adott ne­künk ... 1 • Nem vonhatják felelősségre a papokat! Nem létezik ... — Nincs mást tenni — mordu­lok rájuk. — Mennünk kell! Ma­gatokra vessetek! Ti akar átok! Én megparancsol lám. hogy 'ér­jetek a bőrötökbe.... Nem hali gattatok rám. Megérdemelnétek, hogy egyenként lődö/./.enek agyon benneteket, de ennek sincs értelme ... Ha már ti crtelmet- leségeket csináltok, érj nem 5 hetem ... Szojka megcsóválja *e ft jét: — Hányán menekültek •••••’. mi értelmetlenségünk ból ... A munkfts/.i>)y a szélszaladtak . .. Minket iik: nem őket! — Es most ők rsstfeVr : m -a levét! — mutatok ./!• -r — Ok! Érzem, hogy 1 clji sM v ál :• lan, amit összo-viSssty de mit csináljak? A$.iyA->"j(p zavarodott bennem dfmáafc,." Zuárd atya közeiéin^*!Wn — Mit mondhatunk mi lekrk? — mutat a völgy leié. — ; id - jönnek ... Mit mondhat!) ! '! Meg ő is idegesít. P pn .1 akarok, mégis fojtottan - rbán’r vele: — Mit... . Hogy ostob: , aöz- fejű tökfilkók őrültség«;. !?öv< lek el! Erre majd meg.!» rrfe tudtak önök arról, hogy fcörö.vt!: katonaszökevényeket rcé éget­ték? Igen, tudtak, mert lait.il: ur. autójuk rendszámát. És av. au1-’ is itt fekszik, szétroncsotva közelben, egy szakadékban rádió napokon át ordította a k főzést! Miért nem jeltinetté: , fel őket? Mert maguk is ös:..ki­játszottak velük... (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom